Gyilkosság ​a palotában A ​Raszputyin-rejtély

Zsoldos Péter - Portré ​négy ülésben
A ​szerző mondja könyvéről: "Először szabályos életrajzi regényt akartam írni Muszorgszkijról, ahogyan azt a műfaj nem biztos, hogy mindig helyes gyakorlata követeli, az ősöknél kezdve, jóval hősünk születése előtt, majd a gyermekkor éveitől kísérni végig a géniuszt a bukásokon és sikereken át a vég tragikus pillanatáig, sőt tovább, a díszsírhely márványáig, hogy az olvasó az utolsó oldal után elégedetten úgy érezze, mindent megtudott az emberiség egy nagy szelleméről, amit tudni érdemes. Azután Muszorgszkij életének tanulmányozása során eljutottam ahhoz a négy naphoz, amikor - alig két héttel halála előtt - a szándékaiban, művészi elképzeléseiben vele oly rokon Repin megfestette róla azt a híres portrét, amely e könyv borítóját is díszíti. Egy ideig csupán a helyzet csábított, a lehetőség, hogy négy délelőtt dialógusaiba sűrítsem azt, amit az orosz művészet e két nagy alakjáról és a körülötte felbukkanó pályatársakról fontosnak tartok elmondani, azután, jobban megismerkedve a dokumentumokkal, a kortársak, pályatársak visszaemlékezéseivel, előbukkant az író számára legizgalmasabb szócska, a "ha", s ezt követte az összegyűjtött ismeretekből fakadó torokszorító felismerés, a bizonytalannak az a bizonyossága, hogy e négy napon is az esetlegességek parányi mozaikköveiből állt össze az, amit utólag - mert így megnyugtatóbb - sorsnak nevezünk."

Lucien Murat hercegné - Nagy ​Katalin cárnő szerelmi élete
Nagy ​Katalin cárnőt a kiemelkedő politikust, s a nőt egyszerre mutatja be, izgalmas - a budoárok függönye mögötti cselszövéseket is feltáró - történelmi regény. Nagyon izgalmas, nagyon szórakoztató, s sok izgalmas \'kulisszatitkot\' tudhatunk meg

Linda Himelstein - A ​vodkakirály
A ​Vodkakirály Pjotr Szmirnovnak és családjának lenyűgöző története, amelyből megtudhatjuk, hogyan lett a szegény jobbágyfiúból a világ egyik leghíresebb márkanevének megteremtője és egyben Oroszország egyik leggazdagabb embere. A regény középpontjában Szmirnov, a zseniális üzletember áll, aki korát megelőzve ismerte fel a reklám és az információ jelentőségét, és akinek ravasz húzásaival sikerült mindig egy lépéssel versenytársai előtt járnia. A több mint négyéves kutatómunka után írt regény ezt a hihetetlen életutat és a Smirnoff név további sorsát meséli el tárgyilagos és rendkívül élvezetes stílusban. „Oroszországban a vodka legalább annyira hozzátartozott a mindennapi élethez, mint az étel vagy a téli fagy. Használták fizetség helyett, kenőpénzként és a tűzvonalban harcoló katonák bátorítására is. De az úgynevezett „élet vizét” adták a vajúdó asszonyoknak és az újszülött csecsemőknek is, ha semmilyen más gyógymóddal nem sikerült lecsillapítani őket. Bevett gyakorlat volt vodkát használni ösztönzőnek, ha mozgósítani kellett a közösséget, hogy felépítsenek egy templomot, betakarítsák a termést vagy építsenek egy hidat. A cári kormány, amely ellenőrzése alatt tartotta a vodkaipart, szentesítette és bátorította ezeket a gyakorlatokat. Minél több vodka fogyott, annál több pénz került az államkaszszába. Szmirnov születésekor a vodkaivás már nemzeti hagyománynak számított. Ráadásul óriási üzlet is volt, a belőle származó állami bevételek még a sóból szerzett összegeket is felülmúlták. A vodkára kivetett adókból befolyó pénz fedezte az állami kiadások egyharmadát és békeidőben Oroszország védelmének költségét. Szmirnov fiatalon felismerte a vodkában rejlő lehetőségeket, és elhatározta, hogy egy napon ebből fog meggazdagodni. Halálakor Pjotr Szmirnov az ország legnagyobb vodkakészítője volt. Birodalmának értékét 20 millió rubelre (mai értéken körülbelül 265 millió dollárra) becsülték. Oroszország legnagyobb szeszforgalmazójának – a cári udvar beszállítójának – vodkásüvegei Svédországtól Spanyolországig minden király asztalán megtalálhatóak voltak. Személyes vagyona, amelyhez hozzátartozott két jókora ház, két nyaraló, egy gyár valamint számos üzlet, raktár és pince, meghaladta a 10 millió rubelt (nagyjából 132,7 millió dollárt), amivel ő volt Oroszország egyik leggazdagabb embere.” Szmirnov 1831-ben született egy kis faluban több száz kilométerre Moszkvától. 1898-ban bekövetkezett halálakor uralkodóknak kijáró külsőségek között temették el.

Robert K. Massie - Nagy ​Katalin
Hatalomra ​vágyó anyák, elképesztő különcök, délceg katonák, mohó karriervadászok, intrikák, hűtlenség és szerelem, gyilkosságok, politikai összeesküvések, szex, háború és szenvedély… Ebben az életrajzban minden benne van, ami egy kiváló történethez kell. – Bookreporter A Pulitzer-díjas szerző könyvének főszereplője egy jelentéktelen német hercegnő, aki tizennégy évesen Oroszországba kerül, és a történelem egyik legjelentősebb, legnagyobb hatalommal rendelkező, legizgalmasabb egyéniségű asszonyává válik. A nem túl nagy befolyással bíró nemesi családba született Katalinból a véletleneknek és saját kitartásának, eltökéltségének köszönhetően Oroszország cárnője lett. Az éles eszű, kielégíthetetlen kíváncsiságú fiatal nő rajongott a felvilágosodás filozófusaiért, és miután trónra jutott, megpróbálta a gyakorlatban alkalmazni az újszerű elképzeléseket, ezek segítségével kísérelte meg az elmaradott orosz birodalom felvirágoztatását. Személyes vagy levélbarátság fűzte a kor legjelesebb történelmi és irodalmi személyiségeihez, Voltaire-hez, Nagy Frigyes királyhoz, Mária Antóniához, sőt még az amerikai haditengerészet hőséhez, John Paul Joneshoz is. Trónra jutását követően a Montesqueiu által idealizált „jóindulatú despotizmus” megtestesítője kívánt lenni, de szembesülnie kellett a jobbágyság intézményrendszerére felépülő orosz valósággal. Harmincnégy éven keresztül irányította és fejlesztette az óriási birodalmat, háborúkat vívott, támogatta a kultúrát, megpróbált segíteni a sokat szenvedett népen. Túljutott néhány magánéleti válságon, területeket hódított el más országoktól, megbirkózott a véres francia forradalom által elindított politikai változások szökőárjával, és nőiességének, éles eszének, intelligenciájának, ravaszságának köszönhetően élete utolsó pillanatáig trónon maradt. Voltaire és Diderot imádta és dicsérte, a legnagyobb klasszikus filozófusok közé sorolta, ugyanakkor voltak, akik rettegtek tőle, akik „Észak Messalinájának” nevezték. Családjának tagjai, barátai, miniszterei, tábornokai, szeretői, ellenségei, életének valamennyi fontosabb fő- és mellékszereplője életre kell ebben a színes és érdekes könyvben. Megismerhetjük ambiciózus, folyton intrikáló anyját; gyenge jellemű, mégis erőszakos férjét, III. Péter cárt; boldogtalan fiát, Pált; imádott unokáit és persze a kegyenceit, azokat a délceg, ifjú gárdatiszteket, akik mellett szórakozni kívánt, akiktől szerelmet és barátságot várt, akiknek segítségével vissza akarta nyerni ifjúságát; megismerhetjük annak a férfinak, Grigorij Patyomkinnak az életútját, aki minden bizonnyal a legfontosabb szerepet játszotta a cárnő életében. Elképesztő könnyedséggel megírt, szilárd tényeken alapuló történet. A szerző rámutat az összefüggésekre, közel hozza az olvasóhoz a történelem jelentős és híres alakjait; bemutatja az események, az egyes személyek és népek sorsát befolyásoló részleteket és emberi tényezőket, s teszi mindezt olyan közvetlenséggel, hogy az olvasó úgy érzi, II. Katalin cárnő és kortársai karnyújtásnyi távolságba kerülnek.

Robert K. Massie - Catherine ​The Great
The ​Pulitzer Prize–winning author of Peter the Great, Nicholas and Alexandra, and The Romanovs returns with another masterpiece of narrative biography, the extraordinary story of an obscure young German princess who traveled to Russia at fourteen and rose to become one of the most remarkable, powerful, and captivating women in history. Born into a minor noble family, Catherine transformed herself into Empress of Russia by sheer determination. Possessing a brilliant mind and an insatiable curiosity as a young woman, she devoured the works of Enlightenment philosophers and, when she reached the throne, attempted to use their principles to guide her rule of the vast and backward Russian empire. She knew or corresponded with the preeminent historical figures of her time: Voltaire, Diderot, Frederick the Great, Empress Maria Theresa of Austria, Marie Antoinette, and, surprisingly, the American naval hero, John Paul Jones. Reaching the throne fired by Enlightenment philosophy and determined to become the embodiment of the “benevolent despot” idealized by Montesquieu, she found herself always contending with the deeply ingrained realities of Russian life, including serfdom. She persevered, and for thirty-four years the government, foreign policy, cultural development, and welfare of the Russian people were in her hands. She dealt with domestic rebellion, foreign wars, and the tidal wave of political change and violence churned up by the French Revolution that swept across Europe. Her reputation depended entirely on the perspective of the speaker. She was praised by Voltaire as the equal of the greatest of classical philosophers; she was condemned by her enemies, mostly foreign, as “the Messalina of the north.” Catherine’s family, friends, ministers, generals, lovers, and enemies—all are here, vividly described. These included her ambitious, perpetually scheming mother; her weak, bullying husband, Peter (who left her lying untouched beside him for nine years after their marriage); her unhappy son and heir, Paul; her beloved grandchildren; and her “favorites”—the parade of young men from whom she sought companionship and the recapture of youth as well as sex. Here, too, is the giant figure of Gregory Potemkin, her most significant lover and possible husband, with whom she shared a passionate correspondence of love and separation, followed by seventeen years of unparalleled mutual achievement. The story is superbly told. All the special qualities that Robert K. Massie brought to Nicholas and Alexandra and Peter the Great are present here: historical accuracy, depth of understanding, felicity of style, mastery of detail, ability to shatter myth, and a rare genius for finding and expressing the human drama in extraordinary lives. History offers few stories richer in drama than that of Catherine the Great. In this book, this eternally fascinating woman is returned to life.

Vigh Kálmán - Menyhárt Lajos - Oroszország ​az utolsó Romanov, II. Miklós cár alatt / A "sztálinizmus", mint történelmi jelenség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szergej Alekszejev - Kis ​történetek nagy időkről
E ​könyv szerzője Szergej Alekszej nemzetközi Andersen-díjas író és történész. Állami díjban részesült kis történetek nagy időkről című írásaiért. Könyvének főhőse az orosz nép. Cselekménye a nép útja a szabadság felé. Az elnyomás elleni harcokon, idegen hódítókkal vívott nagy csatákon át visz ez az út a mába. A történelmi fordulatokban gazdag könyv felnőttekkel, gyerekekkel, egyszerű emberekkel és hősökkel ismertet meg bennünket.

Walter Bukowsky - Orosz ​rulett
A ​történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére. Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen. A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni. A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.

Ismeretlen szerző - Parázs ​idők
"Emlékeztek ​a polgárháború kezdetére, első heteire?... Azok voltak ám a parázs idők!" Alekszej Tolsztoj szavait akár mottónak írhatnánk kötetünk elejére: mind a tizennyolc elbeszélést Október és az utána következő viharos, felejthetetlen esztendők ihlették. De nem múltba visszatekintő emlékezések ezek az új korszak születéséről, a harcok tüzében edződő új ember első tétova lépéseiről, örömeiről-hányattatásairól. Azok szólnak hozzánk, akik fegyverrel vagy tollal a kezükben ott álltak a forradalom bölcsőjénél, s mindennapjaik egybefonódtak a történelemformáló eseményekkel, amint ezt önéletrajzuk is tanúsítja: "... A föld alatti lőszerraktár fehérre meszelt lejárata... Valahol dühösen morognak az ágyúk... Puskámat a raktár ajtajához támasztottam, leültem egy gerendára, elővettem a füzetemet, s írtam az Omszk védelme című darabom utolsó felvonását" (Vszevolod Ivanov). "... Voltam katona a román fronton, aztán szolgáltam a Csekában, a Közoktatási Népbiztosságnál, élelmiszer-begyűjtő osztagnál 1918-ban, a Jegyenics ellen harcoló Északi Hadseregben, az Első Lovashadseregben, az Odesszai Kormányzósági Pártbizottságnál..." (Iszaak Babel). "Az októberi forradalom Odesszában ért: a katonai kórházban... Legfrissebb sebesülésemet gyógykezeljék... 1919-ben behívtak a Vörös Hadseregbe, s egy ideig ütegparancsnokként működtem a Lozovaja-Poltava vonalon folyó harcokban..." (Valentyin Katajev). "A polgárháború idején a Don mentén éltem, 1920-ban léptem szolgálatba, utána ide-oda vetődtem a Don-vidéken. Sokáig az élelmiszer-begyűjtésnél dolgoztam. 1929-ig mindenféle bandák garázdálkodtak a Donnál, azokat kergettem, s néha ők kergettek meg minket. Minden ment a maga rendjén." (Mihail Solohov). A "parázs idők" fegyverrel-tollal csatázó íróinak közvetlen élményekből fakadó novellái ma is a híradás friss, forró izgalmát árasztják.

Ismeretlen szerző - Testamentum
"A ​zene megvilágosítja az embert, és megadja neki az utolsó remény esélyét - ezt még a hóhérnak is beillő Sztálin is tudta." Ezt az orosz zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics mondta, akit az 1920-as években komponált első zeneművei alapján avantgárd csodagyereknek tartottak. Ám ez a rendkívüli képesség egy évtizeddel később, Sztálin totalitárius uralma alatt már tehertételnek bizonyult, hiszen e rendszer meglehetősen kiszámíthatatlanul viszonyult a művészekhez és a művészetekhez. Solomon Volkov - Sosztakovics 1979-ben Testamentum címen magyarul is megjelent, sokat vitatott emlékiratainak társszerzője - leírja, hogyan hatott ez a halálos bizonytalanság a zeneszerző életére és munkásságára. Solomon Volkov, a szovjet-orosz kultúra szaktekintélye felfedi az olvasó előtt a Sosztakovicsban rejlő "szent őrültet": aki az igazság kimondásával mert ellenszegülni a hatalmasoknak. Könyvében bemutatja Sosztakovics harcát azért, hogy zenéjében hű maradhasson önmagához, és miként fokozta ezt a küzdelmet Sztálin, aki az egyik pillanatban betiltatta műveit, míg a másikban bátorította az alkotásra. Volkov felfedi, hogy Sosztakovics kortársai közül néhányan - többek között Mandelstam, Mihail Bulgakov és Borisz Paszternak - áldozatul estek Sztálin taktikázásának, és maga Sosztakovics is alig kerülte el ezt a sorsot. Emellett feltárja azt a pszichológiai árat, amelyet a zeneszerző egyes szerint öncélú zárkózottságának, más szerint jogosan védelmezett egyéniségének köszönhetően fizetett. A jelen kötet a huszadik század egyik legnagyobb zeneszerzője és a hírhedt zsarnok közötti kapcsolat újszerű leírása.

Vladimir Fédorovski - Szentpétervár ​regénye
Vlagyimir ​Fédorovski orosz származású regényíró és esszéista, a nagy kelet-európai változások idején diplomataként szolgált Franciaországban. Francia nyelven írt munkáit számos ország nyelvére lefordították és öt irodalmi díjban, köztük az Európa-díjban részesítették. Szentpétervárról szóló regényét a város megalapításának 300. évfordulójára jelentette meg. Könyve lírai vallomás a szeretett városról: bepillantást enged a Nagy Péter-i elhatározás nyomán életre kelt rendhagyó város szerelmi históriájába, azoknak a férfiaknak és nőknek a nyomát követve, akik ebben a városban ismerték meg a nagy szerelmet. I. Péter, oldalán egy parasztlányból lett cárnéval, II. Katalin és daliás élettársa, Patyomkin herceg, a misztikába merülő I. Sándor, s nem kevésbé a kiemelkedő művészek és az orosz és a nyugati irodalom kiválóságai: többek között Puskin, Dosztojevszkij, Custine márki, Balzac - ők a legjelentősebb szereplői ennek a valóságregénynek, amelyben életük egy-egy szentpétervári epizódját követhetjük nyomon. Meghökkentő térbeli és időbeli utazáson kísérjük végig őket a tegnapi Szentpétervár csillogó palotáiban és Leningrád tekervényes utcáin. Vladimir Fédorovski az Oroszországban nemrégiben megnyitott titkos archívumok anyagát és a máig kiadatlan kortársi beszámolókat vette alapul munkája megírása során, lapjain ezért sok újdonsággal, eddig ismeretlen történelmi adalékkal találkozhatunk.

Adam Zamoyski - 1812
Napóleon ​oroszországi inváziója, majd a rettenetes visszavonulás Moszkvából kolosszális léptékű hadi eposz és emberi tragédia – a totális háború első példája a történelemben. Az 1812-es hadjárat azonban nem egyszerűen Oroszország honvédő háborúját jelentette: az európai hegemóniáért küzdő Napóleon és I. Sándor cár hosszú párharcának csúcsa volt, kimenetele pedig majd két évszázadra meghatározta az európai kontinens történelmének alakulását.

Karl Marx - Leleplezések ​a XVIII. század diplomáciai történetéről
"kimutatandó ​a XVIII. századi angol diplomácia orosz szellemét" /K. Marx/ "az angol whig miniszterek Oroszországtól való folytatólagos korrupt függőségéről" /F. Engels/ "arról, hogy a liberális párti angol minisztereket mennyire hozzáláncolták önző érdekeik Oroszországhoz" /V. I. Lenin/

Ian Kershaw - Hitler ​1936-1945
Könyvünk ​egy monumentális, kétkötetes Hitler-életrajz második részeként, tizenhárom évi kutatómunka után 2000-ben jelent meg Angliában. Az írót a könyv megírásakor az a cél vezérelte, hogy megértse és megértesse, hogyan gyakorolhatott egy ilyen személyiség ekkora hatalmat, ilyen megsemmisítő erővel. Munkáját a történészek azonnal a legjelentősebb Hitler-életrajzok - Alan Bullock 1952-ben, Joachim C. Fest 1973-ban, Ormos Mária 1993-ban megjelent művei - közé állították. A kétkötetes monográfia második része az 1936 és 1945 közötti időszak történetét öleli fel. Kershaw behatóan, kimerítő részletességgel elemzi a háború kirobbanásához vezető okokat, ezt követően pedig tudományos hitelességgel vizsgálja a huszadik század legvéresebb összecsapását. A szerző azonban mindenekelőtt magára Hitlerre és politikai karrierjére koncentrál, a hangsúlyt a Führer döntéseire helyezi, ezeket elemezve igyekszik megérteni és megértetni, hogyan következhetett be a modern kor legnagyobb tragédiája. Az angol professzor hatalmas lélegzetű monográfiája elsősorban dokumentáltságában múlja felül a többi Hitler-életrajzot, mivel megírásakor Kershaw korábban hozzáférhetetlen anyagokat is felhasznált. A kötet azonnal felkerült a bestsellerlistákra, és 2002-ben a brit királynő ezért a művéért lovaggá ütötte a szerzőt.

Ian Kershaw - Hitler ​1889-1936
Könyvünk ​egy monumentális, kétkötetes Hitler-életrajz első részeként, tizenegy évi kutatómunka után 1998-ban jelent meg Angliában. Ian Kershaw-t a könyv megírásakor az a cél vezérelte, hogy megértesse, hogyan gyakorolhatott egy ilyen személyiség ekkora hatalmat, ilyen megsemmisítő erővel. Munkáját a történészek azonnal a legjelentősebb Hitler-életrajzok közé állították. Az író nem csupán a náci vezető életét mutatja be részletesen, hanem mélyrehatóan elemzi azokat a történelmi erőket is, amelyek hatására az élhetetlen osztrák álmodozóból korlátlan hatalmú diktátor válhatott. Kershaw azonban mindenekelőtt magára Hitlerre és politikai karrierjére koncentrál.

V. G. Krivickij - Sztálin ​titkosszolgálatában
A ​magas rangú szovjet hírszerzőtisztek közül Krivickij volt az első, akinek volt bátorsága dezertálni, és nyilvánosságra hozni az általa ismert titkokat 1939-ben. 1940-ben, Angliában, kis híján leleplezte a „Cambridge 5” csoportot, azt a szovjet kémekből álló hálózatot, amely megfertőzte a brit hírszerző szolgálatot, és amelyet Kim Philby vezetett. Európa azonban túl veszélyes volt számára, itt nem rejtőzhetett el. Meggyőződéssel hitte, hogy Amerikában biztonságban lesz, azok a titkok azonban, amelyeket magával hozott, örökre fogságba ejtették. Sztálinnak gyorsan kellett cselekednie, ha meg akarta védelmezni kiterjedt hírszerző hálózatát. Attól a pillanattól kezdve pedig Krivickij számára nem volt menekvés az őt hajszoló szovjet gyilkosok elől. A szobalány akkor találta meg a hullát, amikor 1941. február 10-én reggel 9:30-kor bement, hogy kitakarítson a szobában. Az ajtót a folyosón levő ágyneműraktár falán függő kulccsal nyitotta ki, és amikor benézett, egy ember lábait látta meg, amint az ágyon fordítva, fejjel a vége felé fekszik. A fekvő férfin nadrágot és zoknit vett észre, így bement a szobába megkérdezni, jöjjön-e vissza később, ha esetleg zavarja a vendéget. Nem jött válasz. Mikor megérkezett a rendőr őrmester, (a szobalány) elmondta neki: – Akkor odamentem az ágyhoz, hogy megnézzem, mi a baj, és láttam, hogy a feje körül minden csupa vér... Aztán észrevettem, hogy nem lélegzik... Valter Krivickij, eredeti nevén Samuel Ginsberg. Nyugat-Ukrajnában született. Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia határán. Jómódú zsidó kereskedő fiaként fiatalkorától kultúrkörnyezetben élt, és megtanult oroszul, németül, lengyelül, ukránul, később pedig franciául és angolul is. A „Krivickij” a forradalmi álneve volt, amelyet akkor vett fel. amikor az orosz forradalom és polgárháború alatt a Vörös Hadseregben szolgált. Mint az egyik legelső, exkommunista szemtanú, Krivickij megdöbbentő pontossággal látta, milyen sorsot szán neki az élet. Minden elcsökevényesedett illúziót le kell majd rombolnia, amely az emberekben Sztálin szovjet „kísérletével” kapcsolatban él, és a világ szeme elé kell tárnia az összes undorító részletet egy olyan rezsimmel kapcsolatban, amelynek lelkén egyéb atrocitások mellett tömeggyilkosságok, valamint rabszolgákkal dolgoztató munkatáborok felépítése szárad. Ma már tudjuk, hogy mindez igaz volt. Akkoriban azonban a Krivickij által feltárt tényeket a legtöbben istenkáromlásként fogadták. Az NKVD petícióban követelte kiadatását Oroszországnak, amely – ha az Egyesült Államok kormánya beleegyezett volna – minden bizonnyal bebörtönzésével, és végső soron meggyilkolásával járt volna. Krivickijt az amerikai kommunisták és a velük szimpatizáló egyéb szervezetek is gyalázták. A New Masses, az USA Kommunista Pártjának (OPUSA) irodalmi szócsöve, azzal gúnyolta, hogy eredeti nevén – vagyis Samuel Ginsberg, illetve, ahogyan a havilap megvetően használta „Shmelka Ginsberg” – utalt rá mindenhol. A támadások azonban sokkal magasabb szinten is éppen ilyen vadak voltak. Malcolm Cowley, aki már igen hosszú ideje szerkesztette a New Republicot, úgy jellemezte Krivickijt, mint aki inkább az életét tette kockára, mintsem Sztálin szolgálatában maradjon; mint „megalkuvó és gyáva embert”, „gengsztert, és árulót” – magyarán szólva a kommunista ábrándképek elárulójaként. „Gyötrelmen és gyűlöleten kívül mást nem képes terjeszteni”, zárta Cowley, az általa készített jellemrajzot. Cowley azonban legalább annyira pártatlan tudott maradni – hiszen mindemellett kiváló kritikus is volt –, hogy végül elismerje a Sztálin titkosszolgálatában „része azoknak az írásoknak és eseményeknek, amelyek gyökeresen megváltoztatták számomra Szovjet-Oroszország megítélését”. Mások, akik sokkal közelebb álltak a Sztálin keltette lángtengerhez, és meg is pörkölődtek abban, minden különösebb fenntartás nélkül készek voltak elfogadni Krivickij üzenetét.

Francesco Paolo Maulucci Vivolo - Pompeji ​erotikus falfirkák
Francesco ​Paolo Maulucci Vivolo a Foggia megyei Accadiában született 1947. május 13-án. Bariban klasszika-filológiát tanult, majd a maceratai egyetemen az ókeresztény régészet területére szakosodott. Az olasz Kulturális Javak és Tevékenységek Minisztériumának kutatójaként számos kiadatlan Leopardi-dokumentumra bukkant, ezek közreadása nyomán a kritikusok figyelmének középpontjába került. Mielőtt jelenlegi munkahelyére, Foggiába költözött volna, ahol a Pugliai Tartományi Régészeti Felügyelőség Posztklasszikus Osztályát vezeti, több mint tíz évig vett részt Pompeji régészeti feltárásában, számos könyve jelent meg a városról. A kötetet 18 éven felülieknek ajánljuk!

Gereben Ágnes - Antiszemitizmus ​a Szovjetunióban
Az ​szovjet antiszemitizmus története bizonyára sok vitát vált ki Magyarországon. Talán a szerző mentségére szolgál, hogy a szovjet levéltárak megnyitása óta a kutatók még nem vállalkoztak átfogó mű megírására.

Szergej Bolmat - Klikk
Íme ​egy igazi modern regény Oroszországból. Szergej Bolmat tökéletesen ábrázolja a szentpétervári fiatalokat, sajátos holdkórosságukat és erkölcstelen útkeresgélésiket. A cselekmény egy bonyolult bérgyilkosság körül bontakozik ki, mely fatális véletlenek sorozata, ráadásul senki sem az, aminek látszik: ez viszi előre a történetet, számtalan hivatkozással a nyugati kultúrára és az orosz tradíciókra egyaránt. Bolmat képes összeolvasztani a modern, népszerű esztétikát az orosz elbeszélő hagyamányokkal - annak az űrnek a leírásával, mely az orosz társadalomban a kommunista párt bukása után maradt - és a gogoli stílust az abszurdig viszi. A Klikk a 2000-es év népszerű, sokat vitatott regénye volt Oroszországban, és bizonyos réteg számára kultuszkönyvvé is vált. Amikor a mű megjelent Moszkvában, senki sem tudott semmit a szerzőről. A sajtóban rajzos portrékat közöltek róla, melyeken szakállal és napszemüvegben látható. Természetesen azonnal megkezdődtek a találgatások. A regény és láthatatlan szerzője egyre népszerűbb lett, sok egyetemista lányt lehetett akkoriban látni Moszkvában és Szentpétervárott floppyval a nyakában, melyet ékszerként viseltek a regény szövegével (előbb volt Ietölthető egy orosz internetes site-ról, minthogy nyomtatásban megjelent volna). A szerzőről: Szergej Bolmat 1960-ban született Leningrádban, anyja zongoraművész, apja underground festőművész. 1976-tól a Ieningrádi Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Dolgozott ácsként, lakberendezőként, művészeti vezetőként filmstúdióban és egy divatlapnál. 1989-1999 között szabadűszó művészként tőbb kiállítása volt, külföldön is, kritikákat publikált, és filmforgatókönyvet is írt. 1998-ban Kölnbe költözött, 1999-ben megírta első regényét, a Klikket.

Michelle Moran - Madame ​Tussaud
Ki ​ne hallott volna Madame Tussaud-ról, akinek világhírű londoni panoptikumában manapság turisták milliói fordulnak meg? És ki hallott már Marie Grosholtzról, a svájci származású, ambiciózus fiatal nőről, aki az 1700-as évek végén Párizsban élt? Pedig a két személy egy és ugyanaz. A tehetséges Marie nagybátyjától tanulja meg a viaszszobor-készítés minden titkát. A család panoptikumot tart fenn Párizsban, és a népszerű intézménybe csak úgy özönlenek a látogatók, hiszen ez nem afféle múzeum: itt mindig az aktuális események főszereplőit láthatják viszont, viaszból megformázva. Eseményekben pedig ez idő tájt nincs hiány. Franciaországot éhínség sújtja, a királyi családot mind hevesebb gyűlölet övezi, és rövidesen kitör a forradalom. Marie-nak, aki nem csupán a királyi családdal áll közvetlen kapcsolatban, de a forradalmi vezetők többségét, köztük Robespierre-t, Marat-t, Desmoulins-t, Lafayette-et is jól ismeri, ügyesen kell lavíroznia a napról napra változó politikai helyzetben. Fejek hullanak, tombol a terror, az emberi élet mit sem ér. A véres leszámolások közepette Marie is megalkuvásokra kényszerül, ám eljön a perc, amikor szembeszáll a kegyetlen hatalommal és csak a szerencsén múlik, hogy ez a döntése nem a guillotine alá juttatja, hanem végül is a híres Madame Tussaud-vá teszi. Michelle Moran fiatal kaliforniai író történelmi regények szerzőjeként vált népszerűvé, történetei számos nyelven olvashatók.