Kilenc ​vesszőparipa

Charles Dickens - Ódon ​ritkaságok boltja
Ez ​az 1840-41-ben keletkezett Dickens-regény utoljára több mint nyolcvan esztendeje jelent meg magyarul - most új fordításban kerül közreadásra. A mű korabeli népszerűségéről legendák szólnak, 2007-ben például sokat cikkeztek Angliában arról, hogy a Harry Potter-könyveket övező hisztériához csak az fogható, amikor a New York-i olvasók tömegesen várták a kikötőben a soron következő folytatást (Dickens ugyanis először újságban közölte), és felkiabáltak a matrózoknak: "Él-e a kicsi Nell?" A szívhasogató történet egy tizennégy éves kislány és a nagyapja körül forog: a nagyapa pénzét elherdálta a veje (lánya, Nell anyja nem él már) meg Nell kicsapongó bátyja, s az öreg úgy akar gondoskodni Nell jövőjéről, hogy sorozatosan kölcsönöket vesz fel egy gonosz, gyanús üzelmeket folytató törpétől, Daniel Quilptől, szerencsejátéknak hódol, de a pénzt rendszeresen el is veszti. Végül menekülnie kell a kislánnyal Londonból, vidéken vándorolnak nincstelenül, Quilp bosszúszomjasan üldözi őket, és a nagyapa külföldről hazatelepülő fivére lehet, hogy már későn érkezik... Szerelmi szálakban, jó, gonosz és mulatságos mellékszereplőkben egyaránt bővelkedik ez a talán legérzelmesebb, legmegindítóbb Dickens-mű, amelyet számtalanszor megfilmesítettek, a különféle változatokban játszott Tom Courtenay, Peter Ustinov, legutoljára pedig, az ITV 2007-es tévésorozatában Derek Jacobi és Sophie Vavasseur is. A kötetet az eredeti kiadás George Cattermole- és Hablot Browne (Phiz)-illusztrációi díszítik.

Dickens Károly - Ritkaságok ​régi boltja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lakatos István - Dobozváros
Lakatos ​István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek.

Bihari Viktória - Tékasztorik
Néhány ​olvasói vélemény: „Állva tapsolok!” K.P. „Egy helyes, intelligens, szexi lány, eszméletlen humorral. Érted még házasságot is törnék bébidoll!” Szotya „Receptre kéne felírni. Életemben nem röhögtem ennyit.” A.J. „A társadalom testközelből. Zseniális életlátás, nagyszerű karakterek. Utoljára Rejtő Jenőn nevettem ennyit.” P.É. „Csak annyit mondanék, amit szex közben szoktam: NE HAGYD ABBA!” Laca „Felolvastalak a 81 éves Nagymamámnak. Fél napra visszaállt a cukra.” Zsóka „Üt a dumád, mint a Klicskó tesók ökle!” Feri „Üvegtigris, kicsit másképp.” H.K. Higgy nekik!

Truman Capote - Álom ​luxuskivitelben / Meghallgatott imák
A ​Meghallgatott imák című nagyregény ötlete 1958-tól szinte haláláig foglalkoztatta Capote-t. Amerika leggazdagabb emberei között forgolódott, megismerte gondolkodásmódjukat, titkaikat, perverzióikat, s ezekből az élményeiből akarta megalkotni élete főművét, amellyel, úgy remélte, Proust mellé kerül a világirodalomban. A nagy műből azonban az egyre súlyosabb magánéleti válságokba és alkoholizmusba süllyedő író csak néhány fejezetet írt meg: Capote-életműsorozatunkban most először ezeket is közreadjuk magyarul. A nagyregény ugyan nem született meg, de az elkészült három fejezet ragyogó olvasmány: Capote sziporkázó stílusban és meghökkentő nyíltsággal mesél azokról az emberekről, kiknek imáit meghallgatta az Úr - dúsgazdagok, bármit megtehetnek... csakhogy a siker mögött olyan titkok lapulnak, melyeket említeni sem szabad. Capote pedig, akit addig ajnároztak az előkelő körök, akinek szépséges "hattyúk", a legszebb amerikai nők voltak a barátai, egyszer csak nekiállt, hogy mindent elmeséljen róluk: hogy "fikciónak", "irodalomnak" álcázva a lehető legnyersebben megírja érzelmi és szexuális életüket, kínjaikat, boldogtalanságukat, sőt bűncselekményeiket is... A folyóiratban megjelent fejezetek valósággal megrengették az amerikai dúsgazdagok zárt világát, s Capote-val gyakorlatilag minden addigi barátja megszakította a kapcsolatot. Élete végéig mondogatta, hogy készülnek az újabb fejezetek, sőt idézgetett is belőlük, de hogy valóban továbbírta-e a regényt, az máig sem derült ki.

Matthew Bunson - Agatha ​Christie világa
Nem ​kell gyilkosnak lenni ahhoz, hogy nyomon kövessük Agatha Christie 76 regényét, 158 elbeszélését és 15 színművét. Ön akár megszállott Christie-rajongó, akár alkalmi krimicsemegéző, mindent megtalál ebben a könyvben, amit csak tudni akar a modern detektívregény királynőjéről. Ez a ragyogó, képes kiadvány, teljes és átfogó enciklopédia – amely Magyarországon most jelenik meg először -, részletekbe menő alapossággal tárja föl az írónő valóságos és fantáziavilágát, a legszövevényesebb bűnügyeitől a legemlékezetesebb szereplőkig, az előszeretettel használt gyilkos fegyverektől a valós életbeli titkaiig. A könyv minden oldalát áthatja Dame Agatha színes képzelőereje – és meséinek fondorlatos légköre. Ez teszi egyedülállóvá minden idők egyik legkedveltebb írójának életéről és munkásságáról szóló remek kézikönyvet.

Elizabeth Gaskell - Édesek ​és mostohák
Az ​angol romantika kiváló prózaírónője, Elizabeth Gaskell regényének középpontjában egy polgárleány, Molly felnőtté válása áll. Finoman kidolgozott jellemek, kifejezően ábrázolt természeti környezet és hiteles korrajz mesterhármasa jellemzi a regényt. Szinte megelevenedik az 1820-as évekbeli kisváros, Hollingford apraja-nagyja: halljuk a nagy haragú Hamley uraság dörgedelmeit, a saját bőrünkön érezzük az úri társaság élcelődését és a legalább annyira káros, falusi pletykálkodást, vagy bosszankodunk a számító mostohaanya negédes modorba bújtatott cselszövésein. Csodáljuk Molly szelídségét, segítőkészségét és azt a romlatlanságot, amellyel a világot szemléli, és a viszonzást várja a lelkében rejtőző szerelemre. A humorral fűszerezett, míves stílus és a fordulatos cselekmény a romantika kedvelői számára letehetetlenné teszi a könyvet, amely a Jane Austen és Charlotte Brontë társaságában emlegetett gaskelli életmű megkoronázása. A kisváros, a Phillis és az Észak és Dél szerzőjének utolsó regénye, amelyet a népszerű televíziós sorozat hozott közel a hazai közönséghez, e kiadásnak köszönhetően immár magyarul is olvasható.

Elizabeth Gaskell - Vétkek ​és vezeklések
Ruth ​Hilton egyszerű gazdálkodók szépséges leányaként cseperedik a család vidéki farmján. Ábrándos gyermekkora azonban egy csapásra lesz semmivé, amikor előbb édesanyját, majd édesapját is elveszíti. Gyámja varróleánynak adja egy kisvárosi ruhaszalonba. A magányos hölgy ifjúsága virágos vidékére vágyik vissza az úri szabóság rideg falai közül. Kisvártatva elragadja a szerelem, de tapasztalatlan lelke nem talál jó gazdára Mr. Bellingham, a vagyonos kalandor személyében: románca a jellemtelen férfival megpecsételi a sorsát. Az eldobott szerető élete kis híján tragédiába torkollik, ám kétségbeesett helyzetében fölkarolja egy lelkész, s magához veszi ecclestoni otthonukba. Ettől a naptól kezdve csak azon buzgólkodik, hogy jóvátegye leánykori botlását és szeretetben nevelje föl kisfiát. Tehetsége, szorgalma és állhatatossága révén idővel elismert és csodált nevelőnővé küzdi föl magát. Ám múltja kísértetei előbukkannak, s nehezen megszerzett becsületétől és nevelőnői tisztségétől is megfosztják. Kevés megmaradt barátja támogatásával azonban életét mások szolgálatába állítja, s vezeklése révén elnyeri az igaz életet és Eccleston elismerését – ha nem is a leghagyományosabb módon és a legnagyobb boldogság közepette. Ruth története az emberi botlás, az újrakezdés és a megbocsátás romantikus históriája a 18-19. századi Anglia kisvárosi díszletei között, a humanista Elizabeth Gaskell kiváló tollából, megannyi izgalmas fordulattal és megrendítő tanulsággal.

Baráth Katalin - A ​borostyán hárfa
1912 ​karácsonya, Bácska: lakodalom készül Ókanizsa egyik köztiszteletben álló polgárának a házában. A nevezetes esemény alkalmából rejtélyes idegenek lepik el a Monarchia talán legálmosabb, legporosabb városkáját. Idegenek, akikről inkább csak sejteni lehet, igazából milyen szándékkal érkeztek, és hogy valóban idegenek-e. Csakhamar bekövetkezik az első titokzatos haláleset. Ókanizsa, alig két évvel A fekete zongora hátborzongató gyilkosságai után újra felbolydul, és megindulnak a találgatások, vajon a tősgyökeres kisvárosiak, vagy az újonnan érkezettek között kell-e keresni a tettest. A hullák pedig egyre csak szaporodnak. Balszerencséjére Dávid Veron is hazaérkezik, hiszen a menyasszony a legjobb barátnője. A hajdani ókanizsai könyvesboltos kisasszony, jelenleg A Nő című pesti lap hajadon munkatársa a tőle megszokott amazoni hévvel, gátlások nélkül és túlburjánzó fantáziával veti magát az események közepébe. Cukrászdai szeánszokon, mozgóképszínházas vetítéseken és munkásgyűléseken megfordulva azonban olyan tudás birtokába jut, ami nemcsak a rendőrség, de régi barátai előtt is alapos gyanúba keveri őt. Vajon sikerül-e Dávid Veronnak lemosnia magáról a gyanút, és ép bőrrel megúsznia a gyilkos utáni hajszát? Lehet, hogy fondorlatos módszerei, nagyvilági intrikái és rendíthetetlen kitartása ezúttal kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kézre kerítse a mindenre elszánt és hidegvérű gyilkost, akinek gaztettei mellett Ókanizsa eddigi összes bűnügye eltörpül. Baráth Katalin A fekete zongora és A türkizkék hegedű után harmadszor küldi veszedelembe népszerű hősnőjét, Dávid Veront, mégpedig egy újabb békebeli bájú és ellenállhatatlan humorral fűszerezett, rejtélyekben bővelkedő történetben.

Charles Frazier - Hideghegy
A ​múlt századi polgárháborús Amerikában játszódó nagyregény két szálon futó szenvedélyes szerelmi történet. Inman, a sebesült katona kalandos út, ezernyi életveszély közepette tart hazafelé, a romantikus, hátborzongató Hideghegy felé. Költői szépségű tájon, vadregényes és félelmetes vidéken visz az útja, ellenséges és barátságos emberekkel találkozik. A Hideghegyen az elárvult Ada várja, aki kényelmes, védett gyermekkora után váratlanul teljesen egyedül maradva birkózik a birtok és az élet megszerzésével. A párhuzamos szerkesztésű, csodálatos nyelven írott regényben lebilincselő, felemelő élményre lelhetnek mindazok, akik nem felejtették el a hagyományos nagyregények megkapó világát.

Virginia Woolf - Mrs. ​Dalloway / A világítótorony / Hullámok
A ​jövő időt nem kell komolyan vennünk. Ez a fajta modern regény már javában létezik ekkor, és nem utolsósorban éppen Woolf munkássága révén, aki főművei közül már megírta a Mrs. Dalloway-t (1925) és A világítótorony-t (1927). Az előbbi fő erénye nem a módszerek újdonsága, hanem a tudattartalmak látszólagos káoszát elrendező tökéletes forma. Ahogy Németh László írja: "Ha a magukkal beszélő alakok szálló gondolatsora egy-egy kivetített szerpentin: Virginia Wolf a szerpentindobálás nagyművésze. Minden belső monológ a formaérző ízlés biztonságával szeli át a regényjátszóterét, s csak amikor az utolsó szalag is kirepült, látjuk, hogy az alakokat, csillárokat, pálmákat összeszövő háló egyetlen kitűnő formai gondolat. Nemcsak a szalagok futásirányából, kereszteződéseiből él ez a kép, de a színek feleseléséből s csavarodásuk ritmusából is. Clarissa gondolatai másképp ugrálnak, mint Peteré vagy az őrült Septimusé, más ritmusra és más színben. S e sok szín, e sok irány, e sokféle ritmus hangolódik össze a nemes fonadékban, amelyben női gyöngédség csipkézte ki a pszichológiai igazságokat, s a közelítő öregség melankóliája húzza le a boldog életkedvet." A világítótorony középpontjában még hangsúlyosabban, mint az előző regényben, egy nőalak áll, de még jellegzetesebben woolfi módon: nagyrészt kisugárzása, lényének a többiekbe való szétáradása révén, amely mintegy az élet általános képének, látomásának a magjává válik. Némileg hasonló szerepet tölt be a Hullámok (1931) hat monologizáló szereplője melletti néma hetedik, Percival. Ez a könyv Woolf legmerészebb kísérlte a regényformával. Olyannyira, hogy akár regény terjedelmű prózakölteménynek is nevehzetnénk, vagy ha úgy tetszik, hat különböző tudattartalomra komponált zeneműnek. A három mű: három fokozat az eltávolodásban a hagyományos regénycselekménytől az élet teljességének újfajra megragadásáig - keletkezésük nézőpontjából: három kísérlet, a mából nézve: három beteljesülés.

Michael Ondaatje - Az ​angol beteg
A ​toszkanai Villa San Girolamo, az egykori apácazárda előbb német erősség, majd szövetséges kórház. Ahogy a háború észak felé mozdul, a betegeket elviszik. Csak Hana, a fiatal kanadai nővér marad ott, és megszállottan ápolja a feketére égett "angol" betegét, Almássy László grófot, akit beduinok szabadítottak ki lángolva lezuhant repülőgépéből a sivatagban. Aztán megjelenik Caravaggio, a tolvaj, Hana elesett apjának barátja, akinek két hüvelykujját kémkedés gyanúja miatt lecsapták a németek, és a fel nem robbant bombák után kutató Kip, az angol hadsereg szikh utásza. Négyük világa egyszerre zárt és nyitott. Mert minden gondolat és mozdulat kapcsolódik valamilyen korábbi érzéshez, élményhez. Minden megnyilvánulásának nagyobb a jelentősége önmagánál. Keveredik múlt és jövő, képzelgés és valóság. Négyük sorsa - múltban, jelenben, jövőben - találkozik és szétválik. Számukra a vallomások, beszámolók, az önvizsgálat ideje ez: iszonyú sok minden történik a világban és a lélekben. A Villa San Girolamo egy sziget a háborúban, egy sziget a reménytelenségben és reményben.

Jane Austen - Szerelmek ​és ballépések
Jane ​Austenre manapság elsősorban az Emma, az Értelem és érzelem, vagy a Büszkeség és balítélet című filmek alapjául szolgáló regények írójaként gondolunk. Azaz romantikus, kizárólag nőknek való „tündérmesék” kiötlőjeként. Pedig sokkal több volt ennél, hiszen ha a nevét nem is, nemét nyíltan felvállalta a nagyközönség előtt, amivel szembehelyezkedett a kor normáinak. Egy olyan korénak, amelyben a nők egyértelműen másodrendű helyzetbe kényszerültek az élet minden területén, így az irodalomban is, minek következtében a siker legbiztosabb záloga a teljes névtelenség vagy a férfiúi írói álnév lehetett. Az ellenszegülésre afféle alkotói magabiztosság adott alapot és okot, amihez hasonlót csak kevés kortársánál tapasztalhatunk. Mert Austen nem csupán ügyes tollú író volt, aki éveken át csiszolgatta, javítgatta, korszerűsítgette műveit a kiadásuk előtt, hanem a leszűkítés és apró részletekbe menő kidolgozás eszközeit felhasználva rendkívüli társadalomkritikai érzékkel mutatta be a tizenkilencedik század elejének dzsentri életét. Mindezt megingathatatlan erkölcsi elszántsággal, ugyanakkor többnyire finom, még véletlenül sem bántó iróniával teszi, miközben a műfaj – a realista regény egyik alfaja: a jó modort, érzelmeket és példaképeket bemutató romantikus komédia – elvárásainak megfelelően a női (és férfi) lélek mélyre ható ismeretéről tanúságot adva ábrázolja a házasság, a szerelem és az emberi kapcsolatok örömeit és buktatóit, s közben megszívlelendő tanácsokat ad. Hiszen melyik, a viszonzatlan vagy hamis szerelemtől megsebzett lánynak ne adott volna némi erőt egy efféle kijelentés, hogy: „A szerelmi csalódás égető fájdalmára bizonyosan a barátok közelsége a leghatásosabb orvosság.” Vagy melyik férjet szerezni vágyó hajadonnak ne kellett volna szembesülnie az igazsággal, hogy: „Egyetlen férfi sem ütközik meg azon, ha egy másik férfi szemet vet szerelme tárgyára. Egyedül a nő viselkedése képes ezt égető kínná változtatni.” És a helyzet azóta sem változott sokat. Mint ahogy ma sem feledhetjük, hiszen az élet nap mint nap emlékeztet minket arra, hogy: „Az üzlet, ahogy ön is tudja, pénzt hoz, szemben a barátsággal, amely szinte soha.” Csak azt nem szabad elfelednünk, hogy Austen kisasszony az ilyen – igazságuk ellenére fenntartással kezelendő – mondatokat nem olyanok szájába adja, akiket szerinte, és a merev társadalmi szabályok feltétlen követőivel szemben az érzelmeikre (is) hallgatóknak utánoznia érdemes. Jane Austen füveskönyve teli van a fentiekhez hasonló életbölcsességekkel és elmésségekkel, amelyek érzésem szerint cseppet sem veszítettek érvényességükből, hiába az azóta eltelt kétszáz év.

Alice Munro - Egy ​jóravaló nő szerelme
A ​szerelem áll Alice Munro nyolc történetének középpontjában: az, hogy mi mindent meg nem tesznek érte az emberek, hogyan viselkednek, ha megszerzik, akire vágytak, hogyan hagyják, hogy elsodorja őket a szenvedély, és milyen árat kell fizetniük érte. Ahogy már megszoktuk tőle, aprólékosan boncolja az emberi kapcsolatokat, finoman érezteti, milyen bonyolult, érdekes és kiszámíthatatlan az elme működése, és hogy igazabb és árnyaltabb képet kapunk mindarról, ami velünk történt, ha néhány évtized távlatából elemezzük az eseményeket. Hősei: a lányok, a nők és az asszonyok Kanada kisebb és nagyobb szigetein, városaiban titkok, hazugságok és elfojtások között élik mindennapjaikat, próbálják megérteni jelenüket, egykori döntéseiket, melyek következményeit egy életen át viselik. Személyiségük varázsa jórészt abból a bátorságból ered, amellyel képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, képesek átélni a változás és az elmúlás érzését, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy valamiféle derűs nyugalommal megbékéljenek sorsukkal. "Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő." A. S. Byatt forrás: www.parkkiado.hu

Alice Munro - Szeret, ​nem szeret...
Kilenc ​nő, kilenc sors, kilenc történet. A látszólag hétköznapi, ártalmatlan történetek egy életre rabul ejtik az olvasót, de ennél szebb rabságot senki sem kívánhatna magának. Alice Munro kitűnő novellista. Rengeteget tud az emberekről, ironikus és megbocsátó, stílusa áttetsző, a szerző szinte eltűnik mögötte. Nagyszerű olvasmány.

Alice Munro - Csend, ​vétkek, szenvedély
Alice ​Munro novellái gyakran egy-egy regényt sűrítenek magukba, prizmásan mondják el történetüket, amelyek időben egymástól távol eső (sorsfordító) epizódokból, a novella különböző szereplőinek nézőpontjából, a napló- vagy levélforma és a narráció váltogatásából rajzolódnak ki. Többnyire határterületen játszódnak: a lázadás és a biztonság, a szabadság és a boldogság, a józan unalom és az életveszélyes szenvedély, a bizalom és a naiv hiszékenység, az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen, a lehúzó környezet és a személyes döntés, a jelen és a múlt, a racionalizmus és a fanatizmus, a természet feletti képességek és az olcsó csalások határán. A valóságban pedig valamilyen kisvárosban, ahol hőseiket a kitörés vágya, a lázadás, vagy visszatekintve a megérteni vágyás motiválja. Néha nem is tudjuk, melyik szereplőre figyeljünk, ki a hőse az írásnak, de az igazi főszereplő általában az, akinek a tudatában, lelkében összeáll a mások vagy akár a maga sorsa. A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához – gyakran a konkrét földrajzi térbe is –, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt.

Alice Munro - Mennyi ​boldogság!
Tíz ​újabb nagyszerű történet Alice Munrótól, a Nemzetközi Man Booker-díj 2009-es díjazottjától. Miközben még mindig a régi témái foglalkoztatják - szerelem, barátság, házasságtörés, gyereknevelés, család, betegség, aljasság, árulás és megbocsátás - ezekben az élet alkonyán keletkezett szövegekben egyre inkább jelen van a kiszolgáltatottság, az erőszak és a magány is. A Munrótól már megszokott pontos, szikár, múltidéző szövegek vakmerőbbek és provokatívabbak, mint valaha. Az öntörvényűek, a társadalmon kívüliek és a betegek mellett ezúttal felbukkannak a józanok és átlagosak is, akiknek életét az előbbiek visszafordíthatatlanul megváltoztatják. "John Updike halála óta Alice Munro az, akitől megtudhatjuk, mi a helyzet az amerikai (kanadai) kisvárosban, mit éreznek a jól fésült utca lakói, mitől szenvednek és mire vágynak." - (Kolozsi László, kultura.hu)

Emma Donoghue - A ​cafka
A ​tizennégy éves Mary Saunders a 18. századi londoni szegények vigasztalan életét éli, ám rettenetesen sóvárog egy jobb élet és az azzal járó pompa után. Egy vörös szalag olyannyira megigézi, hogy áruba bocsátja érte egyetlen vagyonát: a testét. Prostituáltként London nyomorúságos negyedébe kerül, s kitanulja az ősi mesterséget. Végül mégis úgy dönt, felhagy bűnös életmódjával, és szolgálólányként falura költözik. A becsvágyó, tekintélyellenes Mary azonban nem tud szabadulni sötét vágyaitól, és keserűen gyűlöl mindenkit, aki birtokában van a jobb életet jelképező finom holmiknak. Szabadság iránti vágyáról sem képes lemondani, s mindez együtt baljós végzetet ígér...

Clément Brunoy - Salyne
Egy ​vagány kis csaj, Salyne abból él, hogy miniszoknyában Strauss-keringőket játszik hegedűjén párizsi mulatókban. Szép és szabad, maga választja meg kedveseit, nem ismer függőséget. Mígnem egy napon egy filmcsillag, egy világsztár egy százfrankos bankjegyet vet oda neki, csak hogy hagyja már abba a cincogást. Ezzel veszi kezdetét az elragadó, vidám háborúság egy világhírű művész és egy bátor kis párizsi csaj közt. Hogy ebben a kalandokban, erotikus intermezzókban bővelkedő viadalban csakis a híres művésznek lehetnek esélyei? Lehetséges, bár kétséges!

Edgar Allan Poe - A ​Morgue utcai kettős gyilkosság
Edgar ​Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélés megírásával nem csupán írt egy remekművet, hanem egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. A címadó detektívnovellában lép színre minden detektívek "őse", Dupin, a zseniális nyomozó, aki jól tudja, hogy "a valóságban a lehetetlenség nem bizonyulhat lehetetlennek", és hideg logikával, kiváló elemzőképességgel a legnagyobb rejtélyekről is képes fellebbenteni a fátylat. A kötet következő két elbeszélésének is ez a fantasztikus elme a hőse (Marie Roget titokzatos eltűnése, Az ellopott levél). Ezeken kívül még további tíz elbeszélés hivatott arra, hogy az olvasót elvigyék abba a sajátosan misztikus és komor világba, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Az érzelmek valóságos skáláját élhetjük át, ha kinyitjuk ezt a könyvet. Az életért való kínzó rettegést A kút és az ingában, a mérhetetlen bosszúvágyat az Egy hordó amontilladóban vagy a jéghideg klausztrofóbikus borzongást Az elsietett temetésben. Énünk sötétebbik felén fogunk bolyongani Poe-val, ez kétségtelen - és mint ilyen: kihagyhatatlan.