További értékelések

Az ​eleje nagyon tetszett, amíg bemutatta a tangót, milongákat, az életet Buenos Aires-ben. Tetszett az is ahogy újra felfedezi és megéli a nőiségét :) De onnantól, hogy találkozik a táncossal aki miatt odament, túlságosan felgyorsul minden. Túl hamar vége lesz a történetnek. Maga az írónő stílusa nagyon tetszett, de vége nekem összecsapott.

Jól ​ír Anikó, egy estés kalandom volt vele és a tangós élményeivel. Szeretek utazni, és kedvet csinált Argentínához, holott se a tangó, se az ország nem érdekelt eddig nagyon. A stílus egyszerűségében is nagyszerű.

Szerettem ​Sándor Anikó rádiós riportjait. Később találkoztam a könyvesboltban a könyveivel, útleirásaival. Örülök, hogy megvásároltam Buenos Aires-i tangós könyvét.
Tetszett, ahogyan felvállalta a korát, és belevágott a nagyvilágba. Irigyeltem is érte, én erre sosem lennék képes. Szeretem, mikor egy iró nem csak cukormázasan ir az életéről.
Könyve elvitt a fülledt Buenos Airesbe, a táncstúdiókba, ahol lehet valaki öreg vagy fiatal, de tangót táncol. A három hetes tangó tanulásából három és fél hónap lett.
Jó volt olvasni a felszabadultságát, merészségét.
Keresni fogom Sándor Anikó többi könyvét is.

Kellemes ​utazás Argentina és a tangó világába

Szeretem ​Sándor Anikó írásait, úti beszámolóit. Amikor a Caminoról írt még jobban vágytam oda, most pedig szívesen elmennék én is Buenos Airesbe, hogy megtanuljak tangózni, hogy átéljem azokat, amiket ő átélt. Oda szeretnék menni, ahol úgy érezhetek, ahogy ő : “Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam…ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon – ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében.”

Engem ​se Argentína, se a tangó nem hoz lázba. Kíváncsi voltam a könyvre, de csalódnom kellett.

Ritkán ​kerül a kezembe olyan könyv, amelyben a főszereplő jóval idősebb nálam. Ez a korkülönbség igaz Buenos Aires-ben nem igazán ütközött ki, hiszen ott ő maga is fiatal lehetett, de mégis kicsit idegenek voltak számomra az érzései, a gondolatai. Magától a történettől sem estem hasra, de mindezek ellenére kellemes volt olvasni a könyvet, mert a tánc engem is mindig magával ragad. Az írónő elérte azt, hogy azt mondjam, egyszer jó lenne ellátogatni Buenos Aires-be, de azt már nem, hogy azt kívánjam, bárcsak ott élnék.

Sok ​gondolat egy érett nőtől, kissé pongyola szerkesztéssel. Néha sikerült elérnie, hogy ott legyek vele a milongán, táncoljak és élvezzem a nagybetűs életet, de többbször zavart a stílus, a megfogalmazás, vagy éppen annak hiánya.
Nem a legjobb könyve Anikónak, de volt benne, ami megfogott.

Imádtam ​ezt a könyvet, elvarázsolt, és egy másik világba repített. Ha csak gondolatban is, de jó volt elutazni Argentínába és átélni kicsit a latin életérzés nyújtotta szabadságot.

Ez ​egy napló utazásról és ott átélt belső élményekről, amit könyvbe öntöttek és kiadtak. Tele van szubjektív rajongással, így a zömével nem tudtam mit kezdeni – engem nem vonz Argentína, a tangó, az ottani pasasok, és a helyi másféle (laza) erkölcs egyáltalán nincs a kedvemre.

Ami viszont elgondolkoztató: annak bemutatása, hogyan állnak ott az idősebbekhez, azaz hogyan nem, mennyire sokféle ott a szépség és annak elismerése, és hogy mennyire hiábavaló rinyálni, miből maradok ki. Ha teszek érte, valóra válik, ennyi.

Zárszónak: nem gondoltam, hogy a szerző ötvenes, és unokája is van, ez meglepett.