DROW-K OSONNAK
AZ ÁRNYÉKOK KÖZT,
TROLLOK LEPIK EL
A MOCSARAKAT,
ORKOK URALJÁK A HEGYEKET,
ÉS AZ IDŐ EGYRE FOGY.
Mithrill Csarnok ostrom alatt áll, Nesmét lerohanták, és még a hatalmas Ezüsthold is háborúra készül. Drizzt eddig egyedül küzdött, de ahogy az összecsapás a véres végkifejlet felé tart, meg kell találnia régi szövetségeseit, és újakat szereznie, mert ha nem, együtt pusztul a civilizált Északkal.
A trilógia utolsó részében Drizzt Do’Urden sorsa eldől.
Kapcsolódó könyvek
R. A. Salvatore - A szellemkirály
A SZELLEMKIRÁLY
...vadul megrázta a fejét, mire Guenhwyvar elrepült. Aztán a fenevad megsemmisítő erővel fordult Drizzt felé - ha telibe találja a drow-t, akár meg is ölhette volna. Azonban...
DRIZZT DO'URDENT
...még soha, senkinek sem sikerült telibe találnia.
Amikor a hatalmas fej előrelendült, a sötételf oldalra lebukva igyekezett kitérni előle. Ám a villámgyors ütés puszta ereje akkora volt, hogy a drow csupán jó pár bukfenccel kigördülve tudta tompítani. Végül keményen a tönkrezúzott szoba falának csapódott; bucskázását parázseső követte.
Kicsit megperzselődött ugyan és elkábult, de még korántsem győzték le - felpattant, és ismét a szörnyetegre támadt.
R. A. Salvatore - Kharón Karma
NEM AZÉRT HARCOLOK, HOGY JOBB LEGYEK. CSUPÁN MAGÁÉRT A HARCÉRT.
Drizzt Do’Urden vagyok; valaha lelkiismeretem csalhatatlan iránytűje vezette lépteimet, most azonban homályos ösvényre léptem. A szeretőm, Dahlia oldalán harcolok, hogy megtoroljunk egy régi sérelmet, de fel nem fogom, hogy miféle magasztosabb célt szolgálunk vele. A szívem azt súgja, hogy hagyjam magára. Mégsem tudok ellenállni a bizsergésnek.
Herzgo Alegni vagyok; árny hadúr, netheri nagyúr. A rólam elnevezett hídon állok, és várom a közelgő harcot. A drow és két társa azt hiszik, hogy rajtam üthetnek, de megfeledkeznek a pengémről… és arról, akit fogva tart. Drizzt Do’Urden jelentéktelen ellenfél.
Kharón Karma vagyok; ősi mágikus ereklye, érző kard. Valaha virágzó város felett uralkodtam, és rabul ejtettem egy hajdan legendás orgyilkost. Pengém halk suttogásával bármikor térdre kényszeríthetem Artemis Entrerit. Érzem, hogy el akar pusztítani. De vajon hajlandó lenne mindent feláldozni a múló szabadságért cserébe?
R. A. Salvatore - A magányos drow
Egyedül a csatatéren.
Körülzárva.
Szorongattatva.
És készen a halálra.
Drizzt Do'Urden az orkok legrosszabb lidércnyomását testesíti meg: ő a magányos drow, akinek nincs mit veszítenie és nincs hova futnia. Miközben Észak káoszba és halálba fúl, egy sötételf úgy dönt, hogy egyszemélyes háborúba kezd – és egy egész seregre lesz szükség, hogy megállítsák őt.
A Vadász kivonja pengéit, és Drizzt már sosem lesz az, aki volt.
R. A. Salvatore - A csend pengéi
Wulfgar, a barbár, megszabadult a démon Errtu fogságából, de a lelkét még fogva tartják Abyss rénségei. Szörnyű álmok, látomások gyötrik.
Artemis Entreri visszatér Calimportba, egykori sikerei színhelyére. Hajdani hírneve már megkopott, a céhek ellene fordulnak, de ez csak a játszma kezdete.
Jarlaxle, a drow zsoldos sem tétlenkedik; kémszervezetének csápjai az emberi világ felé nyúlnak.
Drizzt, Catti-Brie, Bruneor és Wulfgar felkerekednek, hogy elvigyék a Crenshinibont Cadderlyhez, a jó erőinek nagy hatalmú papjához, aki képes rá, hogy elpusztítsa a veszedelmes varázskirályt. Nem sejtik, hogy minden lépésüket figyelik...
R. A. Salvatore - A sötétség ostroma
Háború.
Hiába volt minden igyekezet, mégis kitör a véres háború Mithril Csarnok és Menzoberranzan között. Számtalan sötételf és rengeteg humanoid rabszolga, goblinok és minotauroszok, koboldok és más ismeretlen szörnyek támadnak a törpékre és szövetségeseikre.
De harc dúl a hatalomért a drow városban is, a Házak közötti intrikák véres leszámolásba torkollnak. A Zűrzaver Kora köszönt a Birodalmakra, még a mágia is eltűnik egy időre, sőt maga Loth, a Pókkirálynő is beavatkozik az eseményekbe.
Bosszúra szomjazva többen is vadásznak Drizzt Do'Urdenre, aki ezzel nem, sokkal inkább Catti-brie-vel törődik, majd maga is vadászatra indul, célpontja a drow had vezére, Baenre Anya.
R. A. Salvatore - A kalózkirály
DRIZZT DO'URDEN
…a sötételf – üdvözölte a drow-t a pocakos tulajdonos, amikor a pulthoz léptek. – Mi hozott Luskanba ennyi év után? – Azzal kinyújtotta kezét, melyet Drizzt megszorított és melegen megrázott.
– Örülök a szerencsének, Arumn Gardpeck! – válaszolta. – Lehet, hogy csak azért tértem vissza, hogy kiderítsem, űzöd-e még a mesterséget. Nagy örömmel tölt el, ha látom, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak.
– Ugyan mi mással foglalkozhatna egy magamfajta vén bolond? – tréfálkozott Arumn. – Akkor hát Deudermonttal érkeztél?
– Deudermont? Hát itt van a _Tengeri Szellem_?
– Igen, három másik hajóval együtt, melyek egy vízmélyvári úr tulajdonát képezik – válaszolta a kocsmáros.
– És ég a vágytól, hogy végre harcolhasson…
R. A. Salvatore - Száműzött
A renegát sötételf, Drizzt do'Urden, a varázslatos párduccal, Guenhwyvarral az oldalán elhagyja szülőföldjét, Menzoberranzan sötéten tündöklő városát. Múltjának iszonyatos emlékeihez képest Mélysötét föld alatti járatai szinte az otthon békéjével kecsegtetik. A két bujdosó hamarosan a csillagtalan éjszaka leghalálosabb ragadozójává válik. A túlélésért vívott harcukban már alig különböznek a mélység állati és félállati teremtményeitől. Drizztnek rá kell döbbennie, hogy hű társa, a magány az ellenségévé vált, s hogy a lelkiismeretéért vívott háborúja szövetségesek nélkül bukásra ítéltetett. Ám egy drow-nak nem könnyű barátokat találni. Lépten-nyomon a gyűlölet és az előítélet falaiba ütközik, s a mikor már végre úgy érzi, sikerül újra otthonra találnia, kinyúlnak érte sötét örökségének csápjai: vér szerinti családja minden eddiginél kegyetlenebb tervet eszel ki az elpusztítására.
R. A. Salvatore - A Vérkőföldek királya
AZ ORGYILKOS
Egy hideg és szenvtelen gyilkos, aki számára minden léleknek, köztük sajátjának is, ára van, útnak indul, hogy megtudja, mennyit ér.
A ZSOLDOS
Egy gátlástalan sötételf kihívást intéz egy királyhoz, és helyet vív ki magának az ellenséges fönti világban.
ILNEZRA és TAZMIKELLA
Nagy hatalmú, vénséges sárkányok, akik hozzászoktak, hogy a körülöttük élő embereket irányítsák. Nem mindegyik hagyja azonban, hogy vezessék. Amikor a Vérkőföldek szívébe lökték Entrerit és Jarlaxlét, fogalmuk sem lehetett róla, milyen határtalan az orgyilkos elszántsága, és milyen magasra tör a drow becsvágya.
R. A. Salvatore - Gauntlgrym
Eljött az idő, hogy új, távoli partok felé sodorjanak bennünket a múlt vizei.
Drizzt Do’Urden barátjával, Bruenorral Gauntlgrym hajdani törpekirályságának a keresésére indul, amelynek romjai között a legendák szerint mesés kincsek és ősi tudás rejtez. Ám mielőtt még elérhetnék a céljukat, egy másik páros bukkan rá a királyság maradványaira: Jarlaxle és Athrogate – akik mágia- és kincsvadászatuk közben akaratlanul is olyan erőket szabadítanak el, amelyek Neverwinter városának minden lakóját katasztrófával fenyegetik. A veszély oly nagy, hogy a sötételf zsoldos még saját vagyonát és bőrét is hajlandó kockára tenni, csak hogy megakadályozhassa.
Minél mélyebbre ás azonban Jarlaxle és Athrogate az ősi törpekirályság titkaiban, annál világosabbá válik a számukra: önmagukban nem állhatják útját a veszedelemnek. Segítségükre pedig csak két olyan személy lehet, akikről soha nem hitték volna, hogy vállt vállnak vetve küzdenek majd mellettük: Drizz Do’Urden és Bruenor, a törpekirály.
Drizzt legendája a Forgotten Realms világán új korszakába lép, ahogy hősünk végre bejárhatja az elveszett Gauntlgrym kísértetjárta csarnokait, és vadonatúj kihívásokkal szembesül Neverwinter városánál.
R. A. Salvatore - Neverwinter
MOST MÁR EGYEDÜL VAGYOK. SZABAD VAGYOK.
Drizzt Do’Urden vagyok. Drow nagyasszonyok korbácsütései keményítették, és szerető, igaz barátok lágyították meg a szívemet. A Csarnok Vándorai nincsenek többé, így már tudomásul veszem, hogy életem egy szakasza lezárult. Magam mögött hagytam Gauntlgrymet, ahogy egykoron a Mithrill Csarnokot, és kétlem, hogy valaha is visszatérek oda. Itt az ideje, hogy elengedjem a múltat, és új utakra lépjek.
Sylora Salm vagyok, Dahlia Sin’felle esküdt ellensége, és az őshalálúr, Szass Tam hű tanítványa. Neverwinter lakóival táplálom a Rettegés Körét, és senki sem állíthat meg – még Dahlia és újdonsült drow szövetségese sem!
Neverwinter vagyok, a város, melyet valaha Észak Gyöngyszemének neveztek. Porig égettek, és most a fennmaradásért küzdök. Herzgo Alegni igyekszik hatalomra törni a lakosaim felett, Sylora Salm pedig újabb katasztrófán mesterkedik, mely egyszer és mindenkorra elpusztít; egyelőre állom a sarat. Évszázadokon át buzgott egykor dicső falaim közt az élet – ez lenne most a végem?
R. A. Salvatore - Az úrnő
Honce szövevényes úthálózatának kiépülése nagy reményekkel töltötte el a föld lakóit. A javak és áruk immár jóval szabadabban áramolhattak – és ugyanígy a hadseregek is. Mely seregek, remélték sokan, végre megszabadítják őket az ádáz véressapkás törpéktől és a goblinoktól. Az utaknak köszönhetően a Honce földjét birtokló számos független királyság és uradalom emberemlékezet óta először került közel ahhoz, hogy egyetlen nagy birodalomban egyesüljön. Az utóbbi évek során azonban az egyeduralomért küzdő két nagyúr háborúja e vágyott birodalom ígéretét az egyszerű emberek számára rémálommá változtatta.
Bransen Garibondot, az Útonállót a legkevésbé sem érdeklik Honce hatalmi viszonyai. Az ő szemében a térség két egymással hadakozó nagyura ugyanannak a pénzérmének a két oldalát jelenti csupán: bármelyikük is arasson diadalt, a népre ugyanakkora szenvedés zúdul. Azonban északra vezető útja során Bransennek rá kell döbbennie, hogy alaposan leegyszerűsítve szemlélte eddig a helyzetet… mert akadnak dolgok – mint például a becsület és az igaz barátság –, amelyek valóban fontosak.
R. A. Salvatore - Az utolsó lépés
Most már ismerem a szívemben lakozó igazságot.
Drizzt Do’Urden vagyok; valaha tétován bolyongtam a ködben, mára azonban megtaláltam az utam a végzet csillagos égboltja felé. Korábban bizonytalan léptekkel botorkáltam, most viszont már tudom, hogy minden egyes lépéssel közelebb jutok múltam örökségéhez.
Torz Effron vagyok, boszorkánymester tanonc, nyomorék tiefling ifjú. Bosszúra szomjazom, és emiatt összetűzésbe kerülök a mesteremmel, Draygo Quickkel, és az összes egykori szövetségesemmel. Még sincs más választásom. Dahlia Sin’Felle megfizet azért, amit tett, és senki sem – főleg sötételf társa nem –, állhat az utamba.
Én vagyok a Végső Átjáró, a szürkület pereme, a hajnal hírnöke. Drizzt Do’Urden és a társai hamarosan megízlelik fagyos ölelésemet.
Ne hagyja ki a Neverwinter megdöbbentő befejezését!
R. A. Salvatore - A Világ Háta
Wulfgar, a pokolból visszatért barbár kocsmai kidobóemberként, kiüresedett lélekkel tengeti életét Luskanban, miután elválik harcostársaitól. Csak két barátja van: az ital, és a Csavargó Morik, aki azonban nem csak cimboraságból tart mindig Wulfgarral, hanem azért is, hogy eleget tegyen a félelmetes sötételfek utasításának.
Wulfgar csodás harci kalapácsának, Égisz-Agyarnak azonban egyszer csak lába kél, s a barbár fegyvere keresésére indul. Így jut el a városba érkező Deudermont kapitány hajójához. Találkozásuk nem épp baráti légkörben zajlik le, s a kapitány ellen hamarosan merényletet kísérelnek meg. Az elsőszámú gyanúsítottat, Wulfgart rögtön el is fogják, s minden jel szerint halálos ítélet vár rá...
R. A. Salvatore - Kardok tengere
Azért persze maradtak még aggodalmak és a félelmek. Wulfgar itt hagyott bennünket – nem tudom hová ment –, és én féltem az elméjét, a szívét és a testét. De elfogadtam azt, hogy ezt az utat õ választotta és hogy ezért a három dologért – az elméjéért, a szívéért és a testéért – távozott közülünk. Imádkozom, hogy útjaink ismét keresztezzék egymást, hogy megtalálja a hazavezetõ utat. Imádkozom, hogy kapjunk hírt felõle, ami vagy eloszlatja félelmeinket vagy arra késztet minket, hogy kerekedjünk fel és keressük meg.
Lehetnék türelmes és gyõzködhetném magam, hogy minden a lehetõ legnagyobb rendben van. Ha az õérte érzett félelmeimen merengenék egész nap, egész létem célját tagadnám meg.
És ezt nem fogom megtenni.
Ehhez túl sok szépség van a világban.
Túl sok szörnyeteg és túl sok zsivány.
És túl sok vidámság.
R. A. Salvatore - Az ősatya
Rég elveszett apja után kutatva Bransen Garibond a Badden ősatyával szemben vívott reménytelen háború zsoldosai közé kényszerül. Kalandjai során megtanulja, hogy a kétségbeesés a legvalószínűtlenebb szövetségesek között is olyan barátságot kovácsolhat, amelyben neki még sosem volt része.
Bransen Garibond: Ifjúkorát befelé fordulva, saját sérelmeinek árnyékában élte. Most szembe kell néznie azzal, hogy megszerzett tudása és hatalma milyen felelősséget ró rá.
Milkeila: A Yan Ossum sámánasszonyaként Milkeila a tágabb világ misztériumainak megismerésére vágyik, ám e vágyát törzsének vénjei korántsem nézik jó szemmel.
Cormack: Azért csatlakozott Áldott Abelle rendjéhez, hogy terjessze hitét a kietlen Alpinadorban. Ám most odáig jutott, hogy megkérdőjelezi e hitet. Titkos, tiltott kapcsolata Milkeilával bizonyosan bajba sodorja mindkettejüket.
Mcwigik: Kemény, mint egy kőszikla, és kegyetlen, mint a valóság. Legalább olyan gyorsan öl, amilyen hamar jókedve kerekedik, és powri fajtársaival legalább annyi galibát okoz, mint amennyit helyrehoz. Ráadásul úgy tűnik, a legkevésbé sem törődik a következményekkel.
Badden: A Korona-béli természetközpontú samhaista rend vezetőjeként ő a samhaista mágia és hatalom élő megtestesülése. Hite kegyetlen alaptétele vezérli, miszerint a halál nemcsak elkerülhetetlen, de az élet meghatározó ereje és legfőbb mozgatórugója is egyben.
R. A. Salvatore - Ezüst erek
A népszerű Kristályszilánk hősei folytatják útjukat a legendás Mithril Csarnok felé, nyomukban Pook pasa bérgyilkosával, a mindenre kész Artemis Entrerivel. A négy fajból való kalandozócsapatnak azonban nem csak vele, de az Elfeledett Birodalmak ezernyi veszélyével is meg kell küzdenie ...
R. A. Salvatore - A Medve
Honce-ban még mindig dúl a háború, az utakon s a vizekben mindenütt holttestek rothadnak. Mindenki legnagyobb megrökönyödésére úgy tűnik, Yeslnik, az Ostoba meg fogja nyerni a háborút, és az új önjelölt király uralkodása máris kezd úgy elhíresülni, mint Honce történek egyik legvéresebb, legkegyetlenebb korszaka.
A csapdába esett Gwydre úrnő és Artolivan atya kétségbeesett tervet szőnek egy Ethelbert nagyúrral való szövetségre, azt remélvén, hogy a két rossz közül így a kevésbé gonoszat kapják. Csakhogy Ethelbert fizetett orgyilkosai voltak azok, akik lemészárolták Jameston Sequint, és kevés híján Bransent is…
Bransent végtelen keserűséggel tölti el mindaz, amit maga körül tapasztal, és mindent megtesz, hogy kivonja magát az önző célokért folyó harcból. Ám a sors különös fordulatának és közös elköteleződésüknek köszönhetően az ifjú régi ellenségében, Honce Medvéjében, Bannag-ran nagyúrban, fogadott atyja gyilkosában saját lelke sötét oldalával szembesül.
A szövetségek és a frontvonalak összekuszálódnak, a szándékok felismerhetetlenné válnak, régi barátokból ellenségek, ellenségekből szövetségesek lesznek.
Vajon miként alakul Honce népének sorsa?
R. A. Salvatore - Az orkkirály
NEM NYUGSZUNK, MÍG EGYETLEN ORK IS ÉLETBEN VAN!
- ismételte a csuklyás, legalábbis nekikezdett a mondatnak, de hirtelen villám cikázott át a táboron és íves útját a férfi mellett álló söröshordóban fejezte be. Ahogy a hordó felrobbant és a benne levő folyadék szétfröccsent, a szertefoszló elektromosság egy pillanatra eloszlatta az egyre elhatalmasodó alkonyat sötétségét. Mind a hatan hátrahőköltek és eltakarták a szemüket. Amikor visszanyerték látásukat, egyik szekerük tetején egy nyúlánk sötételf látványa tárult eléjük.
DRIZZT DO'URDEN
...kapkodott levegő után az egyik törpe.
R. A. Salvatore - Bedwyr kardja
Az ifjú nemes, Luthien Bedwyr, a kiváltságosok életét élve nem veszi észre, hogy hazája, Eriador, a máguskirály démoni elnyomásában sínylődik. Ám egy nap Luthien barátja haláláért kényszerül igazságot szolgáltatni - hogy aztán üldözött vadként meneküljön a király szörnyű küklopszai elől. Útja során barátságot köt a nyughatatlan "gazfélszerzettel", Oliver deBurrows-zal, majd egy ősöreg varázsló szolgálatába állva száműzetése hamarosan valódi küldetéssé válik. Eriador szolgasorba vetett emberei, tündérei és törpéi egyszer csak suttogni kezdenek egy szabadságharcosról. A hír megállíthatatlanul terjed az ismeretlen hősről, aki egy legendás kardot forgat, és lesújt a máguskirály talpnyalóira...
R. A. Salvatore - Ezer ork
Egy sötételf, két varázslatos penge.
Egy ismeretlen ellenség és Egy támadó horda.
Hosszú idő telt el azóta, hogy Drizzt Do'Urdennek egyedül kellett felvennie a harcot. Amikor azonban orkok pusztító tömege zúdul Északra, és gonosz áradatuk elsöpri barátait, a sötételfnek saját kezébe kell vennie a dolgokat.
Egy új trilógia, amely Drizztet a végsőkig hajszolja… sőt még azon is túl.