Honvágy Eltünt ​írások és képek egy letünt világról

Gianfranco Calligarich - Gyorsposta
A ​trieszti származású írónak hosszú évekkel ezelőtt már megjelent egy regénye magyarul Utolsó nyár a városban címen. Hazájában az olasz próza nagy reménységeként fogadták a szerzőt, de szinte azonnal elragadta a színház, és csak most engedte el. Új könyve levélváltásokból kibontakozó szerelmi történeteket mond el, melyek mind azt sugallják, hogy omnia vincit amor - nincs nagyobb erő a szerelemnél. Nem számít életkor, korkülönbség, férfiak és nők ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz. A világ azért csodálatos, mert a szerelem mozgatja.

John Updike - A ​zeneiskola
"...Sűrű ​ködpára gyűlt meg az ívlámpák felső szegélyének fényplafonja körül, ragyogásuk kioltotta a csillagokat, s az ég romantikusan üres és meghitten közeli lett, mint a halál, amely lenyúlt néha, és kicsippentette egyik-másikunkat egy totálkáros autó roncsai közül. Ha felmentünk a hátsó sorba, és felálltunk a padra, a stadion kőpereme fölött kiláttunk a város házaira, és éreztük a hideg novemberi levegőt, mint valami óceán fekete jelenlétét a hajókorláton túl, s amikor a meccs után eljöttünk, és ennek a lakónegyed-városrésznek a csöndbe borult utcáiból visszanéztünk, hatalmas, fénytől gőzölgő járművet láttunk mögöttünk, az oszlopsorok ívei lángoltak, mint a kabinablakok, a stadion nagy, süllyedő hajónak rémlett, és mi voltunk a híres-hírhedt katasztrófa túlélői..." Vidéki futballmeccsről hazafelé ballagó gimnazisták - egy tengerparti kisváros rejtélyes, kortalan lakója, a mindenkit ismerő, de senki által sem ismert indián - egy örökké elválóban levő, de egymástól se véradáson, se Rómában szabadulni nem tudó házaspár - egy mitikussá növő bolond angol, a hely szelleme az amerikaiak számára idegen egyetemi városban - a Trisztán és Izolda-történet levélformában előadva - látogatás egy furcsa pszichológusnál - emlékek a szívszorongató gyermekkorból - egy bolgár költőnő a hidegháború kulturális közegében... Érzések, hangulatok, remények, tétova várakozás, újrakezdés, veszteség és megszenvedett harmónia. John Updike-nak, a XX. század egyik legnagyobb novellistájának ez a kötete 1966-ban született.

Tormay Cécile - Megállt ​az óra / Álmok
"Minden ​emlékezik… És mesélni csak olyankor lehet, mikor az emlékek halkabbak, mint a mesék. Mire a könyvem végére értek, ne feledjétek, hogy megmondtam előre. És majd ha kérdem: miért néztek rám olyan különösen? Miért rázzátok a fejeteket? Nem hiszitek, amit mondtam? Jusson eszetekbe: Ti…

Richard Matheson - Legenda ​vagyok
AZ ​UTOLSÓ EMBER A FÖLDÖN NINCS EGYEDÜL Robert Neville valószínűleg az egyetlen túlélője a világméretű járványnak, amely rajta kívül minden férfit, nőt és gyereket vérszomjas éjszakai lénnyé változtatott át, akik elszántan próbálnak végezni vele. Neville nappal étel és más szükséges holmik után kutat, miközben mindent megadna azért, hogy találjon még valakit, aki hozzá hasonlóan túlélte a járványt. Csakhogy mindeközben a fertőzöttek az árnyékban bujkálnak, figyelik minden mozdulatát, és csak arra várnak, hogy elkövessen egy hibát. Előbb egy kutya szegődik mellé, nemsokára pedig úgy tűnik, újabb túlélőre talált, valakire, aki igazi társa lehet...

Fekete István - Matula ​és egyebek
A ​kötet huszonkét olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Az elbeszélések összeolvashatósága hatásosan szemlélteti Fekete István figurateremtését, s azt is bemutatja, hogy miként formálódott ez a sajátos írói szövegvilág egészen a Tüskevárig és a Téli berekig.

Gabriel García Márquez - Macondóban ​hull az eső
Gabriel ​García Márquez kolumbiai írót elsősorban regényeiből ismerjük, hiszen az idén negyedszázados Száz év magány és az 1990-ben megjelent Szerelem a kolera idején is hatalmas sikert aratott. A regényíró García Márquez mellett ezért kissé háttérbe is szorult az elbeszélő García Márquez. Pedig a negyvenes-ötvenes években megjelenő első írásaiban már ott szunnyadnak a későbbi nagy művek csírái. Kötetünk, amellyel a hazánkba látogató kolumbiai írót köszöntjük, az elmúlt évtizedekben magyarul megjelent elbeszélésekből és kisregényekből válogat, s néhány eddig ismeretlen írást is közöl. Szeretnénk az olvasót bevezetni García Márquez vegykonyhájába, hogy láthassa, miképpen formálódott lépésről lépésre, hogyan épült föl az élmények mozaikkockáiból a Száz év magány mágikus világa,

Fekete István - Vadászok
A ​harmincas éveibe lépő Fekete István a _Nimród_ című folyóiratban jelentkezett első írásaival; irodalmi érdeklődése, a családi hagyományok és a foglalkozása egyaránt magától értetődővé tették a választást. Eleinte hozzászólásokat és rövid megfigyeléseket küldött a vadászújságnak, ám a főszerkesztő, Kittenberger Kálmán ezek alapján is ígéretes munkatársat látott benne, és fővárosi beszélgetésre hívta a fiatal ajkai gazdatisztet. Emlékezetes találkozásuk szárnyakat adott Fekete Istvánnak: közleményei 1934-től rendszeresen és egyre nagyobb számban láttak napvilágot. Munkaköréből következően akár naponta használhatta puskáit, és a vadászélményeiről igyekezett folyamatosan beszámolni. Nemcsak a sikereit, de a kudarcokat is szívesen részletezte a tanulságok kedvéért. A kísérletezést lehetővé tevő gyakori megjelenés következtében hamar rátalált a saját hangjára, melynek a szakszerűség mellett senkivel össze nem téveszthető jellemzője a látvány- és hangulatfestés. A természetjáró rácsodálkozásai miatt gyakorta mellékes a zsákmányszerzés, ami a _Nimród_ban közölteket a laikus – tehát nem vadász – olvasók számára is figyelemre méltóvá teszik. Bársony István nyomait követve indult el, de hamar túllépett a neves elődön, és önálló stílust teremtve járt az öreg utakon. Az _Öreg utakon_ (1941) Fekete István korai vadászírásainak első válogatása. E korszakos kötet kiegészítéseként állítottuk össze életműsorozatunk újabb darabját. A kalendáriumi elvet követő mintának megfelelően az elbeszélések egy része a hónapok váltakozását idézi, a többi az írói szemléletmód folyamatos átalakulásának és a változatos témaválasztásnak megannyi szemléletes példája. Könyvünket ezúttal is az első megjelenések alapján rendeztük sajtó alá. Természetesen így valamennyi Fekete István-írást sértetlen szöveggel közöljük, köztük olyanokat, amelyek a politikai utalások miatt eddig csonkítva láttak napvilágot.

Bohumil Hrabal - Münchhausen
Mikor ​az a tisztesség ért, hogy hommage-ként, kollegiális olvasatként felmondhattam, elhantázhattam a Münchhausent, a kisebb novellák tán legnagyobbikát, arra gondoltam, hogy könnyű lesz a dolgom. Könnyű persze nem volt, de jó igen, hisz Hrabalt az ember magában is hangosan olvassa, nem lehet máshogy, lévén irályának, elmezaj és szívnevetés ragyogóan sötét elegyének természetes hordozója az emberi hang, a csapkodó, föl- és alábukó egyszeri, civil beszéd.(Parti Nagy Lajos)

Sir Arthur Conan Doyle - A ​brixtoni rejtély
A ​naiv Watson doktor, Conan Doyle klasszikus bűnügyi történeteinek jeles szereplője és narrátora ebben a történetben ismeri meg a Sherlock Holmes névre hallgató különös úriembert, akiről hamarosan kiderül, hogy zseniális magándetektív. Gyors egymásutánban két rejtélyes gyilkosság történik, mindkét áldozat makulátlan úriember. Mindkét helyszínen a falra vérrel írva egy német szó: Rache, azaz Bosszú! Ki a bosszúálló, és mi a két szörnyű gyilkosság oka? Mi köze mindehhez a mormonoknak? Csak a zseniális Sherlock Holmes találja meg a brixtoni rejtély kulcsát.

Karinthy Frigyes - Minden ​másképpen van
"Sok ​Karinthy Frigyes van. Legalább annyi, ahány olvasója. Talán mindenki tud idézni tôle valami szellemeset. Bemondásait, vicceit, tréfáit. Vagy hallotta a róla szóló legendáriumot. Mindenkinek a saját Karinthyja a legkedvesebb... A nagy próféták az örömhír biztos tudatában derűsek. E derű, a nevetés – mit nevetés: féktelen röhögés! – nélkül ez a világ, az emberi élet kibírhatatlan lenne. Különösen ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, amiben élünk itt a Kárpát-medence közepén. Megváltásra vágyunk mi itt lakók. Békére, boldogságra, meg- és önbecsülésre, egy sikeresebb jövőre. Erről szeretnénk megtudni valami fontosat. A lehetőségről, a reményről. Az örömhír megvallása nélkül az életünk értelmetlen. Ilyen 'örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt' ígér Karinthy most megjelenő életműve. Kívánom, olvassák és értsenek belőle!" Tartalmas, jó szórakozást kíván: Karinthy Márton

Ismeretlen szerző - Igaz ​sorok, igaz sorsok
Jelen ​antológiába a tematikus irodalmi pályázatunkra eljuttatott legkiemelkedőbb költeményeket és prózai műveket gyűjtöttük egybe. Mint a cím is jelzi ezúttal megintcsak őszinte emberek, hiteles írásait közöljük. A változatosság kedvéért, hogy melyik mű, melyik témához tartozik, ezúttal a kedves olvasó mérlegelésére bízzuk. A kihirdetett témák, amelyekre a kötetben szereplő műalkotások vonatkoztathatók a következők: Széchenyi és Kossuth ellentéte Szovjet hadifogságban Apokalipszis most Ünnepeink alkalmi versek, alkalmazott irodalom Szerelem az élet megrontója? Remix-versek új irodalmi irányzat Mátyás király az igazságos A vörös terror Vétkeztem Atyám Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem Kedvenceink

Márai Sándor - Bolhapiac
„...ez ​volt a műfaj, amely az elmúlt harminc évben alkatian legközelebb volt hozzám” - írja Márai Sándor 1953-ban Naplójába, amivel azokra a napilapokban megjelent tárcákra, prózai rajzokra, életképszerű elbeszélésekre utal, melyek évtizedeken keresztül megjelentek az Ujság, később a Pesti Hírlap hasábjain. S valóban: a Bolhapiac általa válogatott írásai fényesre csiszolt műremekek. Ezek között sok hétköznapi helyzetet (utazás vonaton, kávéházi élmény stb.), de csak az érdekeset, a maradandót emeli ki, hol finom iróniával, hol maró gúnnyal vagy éppen az emberi humánumot kifejező részvéttel. E rövid írások hősei különleges egyéniségek, de még inkább magányos emberek, akik közül nem egyben magunkra ismerhetünk, mert sok tekintetben közös a sorsunk. „Aztán belenyugodtam, hogy rokonom. Ember, akit vállalni kell, ő az emberiség szörnyeteg nagynénije, de mégis vállalni kell, őt is, mindenkit.”

Barbro Lindgren - Kishúgom ​született
"- ​Mit gondolsz, miért nőtt meg ennyire a hasikám? - kérdezi Kallét anyukája. - Biztosan túl sokat ettél - vélekedik Kalle. - Szó sincs róla, nem ettem túl sokat. - Akkor hát miért lettél ennyire kövér? - csodálkozik a kisfiiú. - Azért, mert egy kisbaba rejtőzik benne - árulja el a titkot anyukája. Kalle meglepődik. Erre aztán sohasem gondolt volna. - Mit szeretnél inkább, kishugit vagy kisöcsikét? - kérdezi anyukája. - Én öcsit akarok, akivel azután futballozhatnánk - válaszolja Kalle." Néhány hét múlva megszületik - Marika. Kalle eleinte nagyon megértő, azután nagyon gonosz lesz anyukájához és Marikához, hiszen a kishúg olykor fontosabb személyiség, mint az ötéves kisfiú. Nehéz időszak ez Kalle számára, de amikor Marika először szólítja a nevén, olyan elégedett és boldog lesz, mint eddig még soha.

Sir Arthur Conan Doyle - Az ​arany szemüveg
Sherlock ​Holmes-sorozatunk új kötete pipázó magándetektívünk újabb öt briliáns nyomozását meséli el. Megfejti többek között a Wisteria-lak titkát, két ízben is fellép a lelkiismeretlen spionok ellen, és ezzel megmenti szeretett Angliáját, s a címadó novellában kinyomozza, ki is az arany szemüveg rejtélyes tulajdonos hölgye.

Papp Sándor Zsigmond - A ​Jóisten megvakul
A ​Semmi kis életek című nagy sikerű regény szerzőjének negyedik novelláskötete A Jóisten megvakul. Papp Sándor Zsigmond, akit a kritika néhány évvel ezelőtt ígéretesen tehetséges prózaíróként emlegetett, mára ezt az ígéretet beváltotta. A kötetben olvasható tizenhat novella mindegyikében különös, megmagyarázhatatlan események történnek a szereplőkkel. Kisebb-nagyobb bűnök áldozatai és elkövetői ők. Egy asszonyt a férje Krisztus-pózban szegel fel a falra, egy másik feleséget megmérgeznek, kétségbeesett kései elégtételként elcsattan néhány pofon, egy könyvelő hulláját a lépcsőházban találják meg a lakók, s nem kevesen esnek áldozatul féltékenységből elkövetett gyilkosságnak. A történetek azonban nem feltétlenül szolgálnak az elkövetett bűnök maradéktalan felderítésével, olykor még a bűnös kiléte is homályban marad. A hol drámai, hol groteszk események hátterében megbújó rejtély megoldása a novellák világába merészkedő olvasóra hárul. A közelebbről meg nem határozott, Európa keleti felére nyomasztóan emlékeztető helyszínek, a saját szenvedélyeik és kilátástalanságuk foglyaként kis közösségekben alkalmazkodni igyekvő szereplők mind ismerősek számunkra. A szerző csapdát állít, amikor olyan könnyedséggel és gazdag elbeszélői nyelven mesél a nyugtalan lelkek lakta titokzatos vidékekről, magányos bérházakról. Ebből a világból nincs menekülés, bűnösök és áldozatok egyként ott kísértenek a megsebzett tájban - és az olvasó is elveszti ártatlanságát.

Karinthy Frigyes - Maud, ​a csodapók
"Sok ​Karinthy Frigyes van. Legalább annyi, ahány olvasója. Talán mindenki tud idézni tőle valami szellemeset. Bemondásait, vicceit, tréfáit. Vagy hallotta a róla szóló legendáriumot. Mindenkinek a saját Karinthyja a legkedvesebb... A nagy próféták az örömhír biztos tudatában derűsek. E derű, a nevetés – mit nevetés: féktelen röhögés! – nélkül ez a világ, az emberi élet kibírhatatlan lenne. Különösen ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, amiben élünk itt a Kárpát-medence közepén. Megváltásra vágyunk mi itt lakók. Békére, boldogságra, meg- és önbecsülésre, egy sikeresebb jövőre. Erről szeretnénk megtudni valami fontosat. A lehetőségről, a reményről. Az örömhír megvallása nélkül az életünk értelmetlen. Ilyen 'örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt' ígér Karinthy most megjelenő életműve. Kívánom, olvassák és értsenek belőle!" Tartalmas, jó szórakozást kíván: Karinthy Márton

John Barth - Bolyongás ​az elvarázsolt kastélyban
A ​kitűnő amerikai írót Az út vége című regényéből ismerheti a magyar olvasó, ebből a nagyon olvasmányos, fordulatos, hagyományos eszközökkel megírt történetből. A Bolyongás az elvarázsolt kastélyban egészen másfajta kötet. Nem egyszerű novellagyűjtemény, hanem rövidebb lélegzetű szépprózai művek sokszorosan megszerkesztett sorozata, amelynek rejtett hőse maga az elbeszélő és az elbeszélés. Ahány írás, annyiféle technika - és az egészet bonyolult motívumrendszer egyesíti és teszi végül is az eposzi hős útjának fájdalmasan mulatságos torzképévé, amely mögött minden játékon és trükkön túl felismerszik a jelen kori Amerika eposziatlan-valósága.

Csurka István - A ​mélység vándora I-II.
Elbeszélések, ​tárcák, karcolatok I-II. E két kötet írásait a főcímként évszámmal megjelölt kötetekből válogattuk, az utolsó kivételével, melyet a Magyar Fórum c. hetilap közölt először.

Ismeretlen szerző - Balangó ​és egyebek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csukás István - Költők ​éhkoppon
A ​könyv összeállításánál arra törekedtem, hogy olvasmányos legyen, csak az ilyen írásokat szántam bele, vagyis elhagytam az aktuális cikkeket, hozzászólásokat, vitairatokat, ha nem idéztek föl többet az elmúlt időből. Az írásokat három nagyobb csoportba osztottam. Az első csoportba kerültek a tárcák, visszaemlékezések. A tárcaírást több-kevesebb rendszerességgel műveltem, a műfaj lényegéből fakadóan: amikor volt rá megrendelés a lapoktól. A második csoportba a könyvkritikák, lemezkritikák, beszámolók, kisebb-nagyobb arcképek, pályavázlatok kerültek. Miután nem vagyok, nem voltam hivatásos kritikus, módom volt csak olyan könyvekről, hanglemezekről írni, amelyeket szerettem, s amelyeket fontosnak tartottam. Ugyanez vonatkozik a portrékra, megidézésekre: mestereimről, példaképeimről s érdemes pályatársaimról írtam. Akikkel egy levegőt szívhattam, s akikről volt valami mondanivalóm. A harmadik csoportban öt novella van. Ezek a novellák összefüggő ciklust alkotnak, a fiatal költőről szólnak, aki voltam, s társaimról, a szörnyű, de mégis elfelejthetetlen korról, amelyben éltünk, csavarogtunk albérletből albérletbe, az irodalom peremén, az eget ostromolva. E ciklusnak a KÖLTŐK ÉHKOPPON címet adtam, mert bizony nyeltük az éhkoppot, és megpróbáltunk tiszták maradni a „Tűztáncos” hisztéria közepette. Úgy gondolom, hogy e befejező novellák szervesen illeszkednek az előző írásokhoz, a tárcákhoz, a portrékhoz, s a kötet talán így (is) kapna valamiféle egységet: az elmúlt évekről, életemről szól, egy fiatalemberről, aki feljött a békés-tarhosi zeneiskolából Pestre, barátokkal, mesterekkel találkozott, és végigjárta a talán túl rögös utat, amely az irodalomba vezetett. De mindenesetre megélt hatvan évet...