A ​holnap árnyékában Korunk ​kulturális bajainak diagnózisa

Tőkei Ferenc - Sinológiai ​műhely
A ​kínai filozófia ókori nagyjait, a kínai irodalom kiemelkedő műveit, a középkori kínai esztétika fő irányzatait elsősorban a sinológus, esztéta és társadalomfilozófus Tőkei Ferenc (1930-2000) fordításai és tanulmányai révén ismerte meg a magyar közönség. Ő volt az, aki a hazai művelődés körét kitágítva mintegy beemelte a kínai konfucianizmust, a taoizmust, a motizmust, és feltárta ezek belső összefüggéseit a kínai társadalom történeti fejlődésének sajátosságaival. Az életműsorozat olvasója most a kiváló tudós kalauzolásával fedezheti fel a kínai kultúra örökbecsű értékeit, amelyek nélkül nem lehet teljes a modern ember világképe.

Georges Minois - Az ​életfájdalom története
Az ​„életfájdalom” kifejezés a XVIII. századból származik, de a rossz közérzet, amit jelöl, azóta létezik, amióta az ember életének értelmét keresi. Már az ókori orvosok is leírtak depressziós tüneteket mutató betegeket, és növényi alapú orvosságokat javasoltak gyógyításukra. Ugyanebben az időben a filozófusok is elgondolkodtak a „lélek betegségeinek” furcsaságain. Életuntság, acedia, búskomorság, levertség, nyugtalanság, spleen, nihilizmus, csömör, szorongás, depresszió – az életfájdalom sokféle formában jelent meg az idők folyamán, de mindegyikük az emberi létezés rossz érzésével függ össze. Lucretiustól Schopenhauerig tisztánlátó gondolkodók egész serege vette górcső alá ezt a rossz érzést. Arisztotelésztől Dosztojevszkijig sokan a „kiemelkedő emberek” jellemzőjét látták benne. Aiszkhülosztól Shakespeare-en át Cioranig a nyugati kultúra legkiválóbb szerzőit ihlette meg ez az életérzés. Prométheusz sorsa elleni lehetetlen lázadásától a szabadság csapdáival magát szembe találó modern ember szorongásáig könyvünk azt mutatja meg, hogy az életfájdalom az ár, amit a gondolkodás fejlődéséért fizetnünk kell. Georges Minois francia történészprofesszor számos összefoglaló művet írt már a nyugati kultúra történetéről, többek között az ateizmus történetéről (1998), valamint a nevetés és a gúnyolódás történetéről (2000) is.

G. W. F. Hegel - Esztétikai ​előadások I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hamvas Béla - Szellem ​és egzisztencia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Benedetto Croce - A ​szellem filozófiája - Válogatott írások
Benedetto ​Croce a XX. századi Olaszország jelentős gondolkodója, aki nemcsak az olasz szellemi életre gyakorolt rendkívüli hatást, hanem Európa-szerte is befolyásolta a korabeli polgári gondolkodást; Gramsci, jóllehet vitába szállt vele, 1920-ban Európa legnagyobb élő gondolkodójának nevezte. Ez a valóban kimagasló ideológus a kultúra számos területét felölelte munkásságával. Foglalkozott a filozófia szinte minden területével, történetírással és irodalomelmélettel. Magyarországon leginkább esztétaként ismeretes, hiszen magyarul eddig kevés Írása jelent meg, pedig művei hetvennégy kötetet tesznek ki a legkülönfélébb témakörökből. Kötetünk, amely a felszabadulás óta az első magyar nyelvű Croce-kiadvány, terjedelmi lehetőségeihez képest igyekszik minél hívebb képet nyújtani az olasz gondolkodó elméleti tevékenységének széles spektrumáról: esztétikáról, logikáról, történelemfelfogásról, irodalomelméletről, a filozófia általános problémáiról stb.

Bertrand Russell - Miszticizmus ​és logika
"Bizonyos ​dolgok, úgy látszik, kívül esnek az emberi életen, és méltók rá, hogy áhítatos tisztelettel viseltessünk irántuk. Mindig mohón kerestem az igazolást az általuk keltett érzelmekre. Részint nagyon nyilvánvaló dolgokra gondolok, amilyen a csillagos ég és a viharos tenger; részint arra, hogy milyen hatalmas, térben és időben, a tudomány univerzuma az emberiség életéhez képest; részint a személytelen igazságnak az épületére, és különösen az olyan igazságokra, melyek, miként a matematikai igazságok, nem pusztán leírják a világot, ahogyan az történetesen létezik. Akik a humanizmusból igyekeznek vallást csinálni, nem elégítik ki érzelmeimet, mert nem ismernek el semmi nagyobbat, mint az ember. És mégis, képtelen vagyok azt gondolni, hogy az emberi lényeken kívül bármi létezik a világon, amit értékesnek tudnék tartani. Értelmem tehát a humanistákkal tart, bár érzelmeim lázadoznak." Russell kései intellektuális önéletrajzában olvashatjuk ezt a vallomást. Az őszintén feltárt gondolati és érzelmi kettősség talán a szerző egyetlen könyvében sem nyilvánul meg olyan tisztán, mint ebben az 1917-ben összeállított tanulmánykötetben. A misztikus érzelem áradásának gátat vet a szigorú logikai elemzés, de az olvasó egy pillanatra sem felejti el, hogy a filozófia több, mint az emberi ismeretek logikai elemzése.

Morus Tamás - Utópia
_„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_ E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása. Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

Arnold Hauser - Hauser Arnold - A ​művészet és irodalom társadalomtörténete I-II.
A ​kiváló magyar származású művészetszociológus legelső, összefoglaló művét: a Művészet és irodalom társadalomtörténetét kiadónk 1969-ben egyszer már közreadta. A könyv méltán aratott nagy sikert, a művészet iránt érdeklődők körében nélkülözhetetlen kézikönyvvé vált. Most, amikor a Gondolat Kiadó arra vállalkozott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választott, nemrég elhunyt, világhírű tudós valamennyi alkotását életmű-sorozat keretében megjelentessük, A műveszettörténet filozófiáját követően ezt a nagyfontosságú, kétkötetes munkát adjuk át a magyar olvasóknak új, átdolgozott fordításban. Hausernek ez a munkája már sok nyelven sok kiadást megért; a legutóbbi években Amerikában, Japánba és Indiában is megjelent nagy példányszámokban. Hauser azt tanítja, hogy az irodalom és a művészettörténet stílusváltozásait nem lehet pusztán a stílustörténet szemszögéből megérteni, az okokat a társadalomban bekövetkezett változásokba kell keresni. Hauser ebben a művében monumentális tablóban rajzolta fel az irodalom és a művészet társadalmi genezisét, a szellemi megnyilvánulások társadalmi gyökereit az ősi társadalmaktól kezdődően egészen a XX. századig.

Hans-Georg Gadamer - Igazság ​és módszer
Az ​1960-ban megjelent Igazság és módszer a modern filozófiai hermeneutika alapvető műve, a hatvanas és hetvenes évek talán legnagyobb hatású filozófiai válallkozása. A szerző Hegelt és Heidegget követve, ugyanakkor tőlük el is határolódva dolgozza ki a maga dialogikus megértéselméletét, melynek befolyása ma a társadalomtudományok sok ágában, mindenekelőtt a megértő szociológiában, az esztétikában és az irdodalomtudományban érezhető erősen. Hans-Georg Gadamer 1900. február 11-én született Marburgban. A breslaui, a marburgi és a müncheni egyetemen germanisztikát, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1929-ben Martin Heideggernél habilitál. 1933-tól etikát és esztétikát tanít Marburgban. Személyes kapcsolat fűzi a filozófiatörténet több kiemelkedő alakjához: Paul Natorp és Heidegger tanítványa, Nicolai Hartmann barátja. Tagja a művészettörténész Richard Hamann körül kialakult körnek, állandó látogatója azoknak a felolvasásoknak, melyeket Rudolf Bultmanna köre tartott a görög klasszikusokból. 1939-től a lipcsei egyetem tanára, 1946-tól 1947-ig dékánja, majd rektora. 1947 és 1949 között Frankfurt am Mainban tanít, majd 1949-től Karl Jaspers utóda a heidelbergi egyetemen. A nemzetközi elismerést a számos idegen nyelvre - angolra, franciára, olaszra, szerb-horvátra, japánra stb.- lefordított Igazság és módszer hozta meg számára, s a hatvanas évek végétől sorra jelennek meg egyéb munkái Platón dialektikus etikájáról, a hegeli dialektikáról, továbbá kisebb írásainak négykötetes gyűjteménye és Philosophische Lehrjahrae címmel 1977-ben visszaemlékezései. Gadamer több folyóirat és könyvsorozat - Hegelstudien, Kantstudien, Archiv für Begriffsgeschichte, Neue Anthropologie - társkiadója, tagja a szász, a heidelbergi, a darmstadti, az athéni, a római és a bostoni akadémiának. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Georg G. Iggers - A ​német historizmus
A ​német származású, Amerikában élő eszmetörténész a német politikai gondolkodás uralkodó hagyományának, a historizmusnak a kialakulását követi nyomon a felvilágosodástól napjainkig. Bemutatja, milyen kölcsönhatásban van az elmúlt két évszázad német történelmének hullámhegyeivel és -völgyeivel olyan nemes gondolkodók történelemkoncepciója, mint Herder, Humboldt, Ranke, Dilthey, Max Weber és Meinecke, hogy csak a legismertebbeket említsük. Immanens elemzéssel, fejlődésében vizsgálja a historizmust; alapos betekintést nyújt a tradíció legfőbb általános témáiba: a történeti megközelítés prioritásába, a politika és az állam központi jelentőségébe, az értékek relativizálódásának kérdésébe. Rámutat kissé mindig konzervatív, arisztokratikus, alapvetően a német nagyhatalmi törekvéseket támogató jellegére. Iggers a zárófejezetben képet ad a második világháború utáni német történetírásról, melynek történetszemlélete bizonyos mértékben újraközeledést jelent a nyugati gondolkodás racionalista, polgári demokratikus tradícióihoz.

Platón - Kharmidész ​/ Euthüdémosz
"Most ​pedig kezdjük elölről..." Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Michel Foucault - A ​fantasztikus könyvtár
A ​kötet rövidebb írásokat tartalmaz, ezeken keresztül kívánja bemutatni nemcsak a teljes Foucault-i életművet, de azokat a fordulatokat is, amelyeket viszonylag rövid pályáján megtett. Természetesen a válogatók a mai, posztmodern Foucault-ból indultak ki, a korábbi művekből is azokat hozzák, amelyek a ma "érvényes" Foucault-képet meghatározzák. Így nagyobbrészt kimaradtak az összeállításból az irodalmár és a művelődéstörténész esszéi, annál nagyobb nyomatékkal szerepelnek azok az írások (Végtelenbe tartó nyelv; A történetírás módjairól; A diskurzus rendje; Szexuális választás, nemi aktus; Az etika genealógiájáról stb.), amelyek a "gyanú filozófusát" reprezentálják. Foucault ugyanis elsősorban leleplezésre törekszik, annak kimutatására, hogy az átlagos, normális, mindennapi cselekvésstruktúrák, a "szabályos" pszichék és a sematikus történések mélyén valami egészen más rejtőzik. E mélystruktúra kutatásában és "leleplezésében" áll Foucault legnagyobb tette, és ez közvetíti világméretű hatását is. Foucault a mélystruktúrában elsősorban az "uralmi vágyra" lel, ennek hatásait, indiciumait, szegmenseit mutatja ki a nyelvben, a történetfelfogásban, a szexben és az etikában is, de ennek figyelembevételével konstruálja meg antropológiáját és ontológiáját is. A kötet írásai nélkülözhetetlenek korunk filozófiájának alaposabb megismeréséhez, de Foucault nehéz szerző, olvasása komoly előismereteket feltételez.

Rudolf Steiner - Az ​ember mint a teremtő, alakító és alkotó kozmikus szó harmóniája
Az ​antropozófia a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is - az ember morális fejlesztése mellett - a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így pl. a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, festészet...) éppúgy, mint a mezőgazdaságban és a társadalmi élet területén.

John Lukacs - A ​XX. század és az újkor vége
John ​Lukacs, az Egyesült Államokban élő, világhírű magyar történész ebben a könyvében - amelyet megjelenésének évében, 1993-ban Pulitzer-díjra jelöltek - a berlini fal ledöntésével, a kommunizmus bukásával, a szovjet birodalom összeomlásával bekövetkezett világtörténelmi fordulópontot elemzi. Nézete szerint 1989 a rövid - 1914-ben, az első világháború kitörésekor kezdődött - huszadik század végét jelentette. A század egész arculatát a két világháború, majd a hidegháború határozta meg: az orosz forradalom, a gyarmatbirodalmak felbomlása, majd az Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött erőegyensúlyra alapuló világrend mind ezek következménye volt. Ennek a korszaknak most már vége. A huszadik századot Lukacs szerint - sokak véleményével ellentétben - nem a kommunizmus és a demokrácia küzdelme jellemezte. A század legerősebb politikai és társadalmi jelensége a nacionalizmus, a tömegnacionalizmus, amelynek legradikálisabb képviselője Hitler volt. És ez a nacionalizmus tovább él.

Johan Huizinga - Erasmus
Önöknek ​ajánlva e könyvet, úgy érzem, mintha egy csokor virágot nyújtanék át, amit az önök kertjében szedtem. Egyetlen mentségem, hogy önök bekerítették az egész területet. Manapság senki sem kezdhet bele Erasmus tanulmányozásába anélkül, hogy végig ne járja az Opus Epistolarum Erasmi ösvényeit, a tudományos könyvgondozás mintapéldáját, amely még sokkal több ennél: igaz történelmi kincsestára mindannak, ami a humanizmus és a reformáció korának nagy szellemi mozgalmaira vonatkozik. Erasmus diákja biztonságban érzi magát, amíg Önök kalauzolják megbízható, pontos információikkal, amikor az Önök türelmes munkája által még el nem rendezett utakra tér, végtelen vadont lát maga előtt. Ha Erasmus rövid életrajzát akarjuk megírni, a legfőbb nehézség, hogy ne merüljünk el a téma végtelen gazdagságában. Folyamatos önkorlátozást követel, s olyan dolgok elhagyását, melyek alig tűrik, hogy elhagyják őket. Kétséget kizáróan ebben a munkában több mindent hiányolnak majd, mint amennyi újdonságot találnak. Csak a gondos lényegre figyeléssel, mely itt Erasmust magát jelenti, voltam képes eleget tenni az arányosan tagolt kompozíció követelményeinek. Néhány sor elegendő kellett hogy legyen azon nagy események jelzésére, amelyek Erasmus életének hátterét képezik. Az önök számára oly jól ismert barátainak és ellenségeinek árnyékában kellett maradniuk.

Sík Sándor - Esztétika
"Ez ​a könyv több mint tízéves közvetlen munkának, több mint húszéves elmélkedésnek, több mint harmincéves anyaggyűjtésnek, igazában egy életre szóló szenvedélynek gyümölcse. Meg kell azonban vallanom, mint életmű: melléktermék. Az az emberélet, mely exisztenciális szükségszerűséggel megteremtette: papi, írói, utóbb is legföljebb irodalomtörténetírói élet, nem a mesterségbeli bölcselő esztétikusé. Ha ezt kérdezi tőlem valaki, hogyan mer megszólalni az amatőr a professzionisták között, azt felelem: Csak úgy, mint többé-kevésbé minden tudatos művészember megteszi ha írásban nem, élőszóban, ha szóval nem, legalább is "belső monológ" formájában. A jó mesterember szereti a mesterségét, pihenő idejében is eljátszik szerszámaival, még aludni is legszívesebben a műhelyben dől le, és amikor egyéb ügyével-bajával foglalatoskodik, félszeme akkor is az anyaga közt motoz. Így aztán persze hogy kiles egy és más mesterségbeli titkot, ezt aztán nincs szíve magának tartani."

Platón - A ​szofista
"Merhetjük-e ​a szánkon kiejteni azt, ami 'semmi módon nincsen'?" E könyv Platón kései filozófiájának kulcsműve. Éppúgy egyik fókuszpontja Arisztotelész, a sztoikusok vagy az újplatonikusok, mint a reneszánsz vagy a XX. század gondolkodásának. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.