Irodalmi ​fogalmak kisszótára A ​- ZS

Ismeretlen szerző - Irodalmi ​fogalomtár A-Z
Ez ​a kislexikon túlzás nélkül hiánypótló munkának nevezhető. Olyan segédkönyv, amely méltán ajánlható minden középiskolás diáknak és az érdeklődők szélesebb körének is. "A műfajelmélet, a stilisztika, esztétika alap- és segédfogalmai szerepelnek itt, s olyan szakkifejezések, amelyek a műelemzések, eszmetörténeti fejtegetések szövegében, a művelődők irodalomtörténeti olvasmányaiban gyakran előfordulnak" - írja a szerző, Alföldy Jenő, s ami külön érdeme a szógyűjteménynek: rengeteg idézet, példa szemlélteti az értelmezést. Az irodalmi fogalomtár szócikkei az ismeretterjesztés legjobb hagyományait követve, előítéletek és rögeszmék nélkül világítják meg az irodalmi fogalmakat, az egész kislexikon mégis személyes jellegű: egy olyan irodalmáré, aki nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat oldaláról is jól ismeri tárgyát. S habár a szótárírónak ez a személyessége mindvégig rejtve marad, szemlátomást színesíti, egyéni meglátásokkal gazdagítja e hasznos kis fogalomtárat, mely bizony sok tapasztalatot és könyvtárnyi irodalmat sűrít magába.

Robert Brustein - A ​lázadás színháza I-II.
„Ennek ​a könyvnek hármas célja van: egy uralkodó eszme, illetve magatartás fejlődését vizsgálja meg nyolc drámaírónál; munkásságukat részletesen elemzi, végül javaslatot tesz arra, hogy egészében véve miként közelíthető meg a modern dráma. Nagyra törő és, semmi kétség, borzasztóan önhitt, hiú vállalkozás ez. Hogyan képviselhet nyolc ember megfelelően egy olyan nagy és bonyolult jelenséget, mint a modern drámairodalom? Egyfajta magatartás vagy eszme miként foghatja át ennek változatosságát, s miért épp e nyolc író munkássága lenne a mérce? Munkám alapgondolata és célja bebizonyítani, hogy a lázadás témája kellően általános és átfogó ahhoz, hogy szokatlan hangsúlyt megérdemelje: valóságos vezérfonalként köti össze a modern darabok többségét. Remélem, sikerül azt is megmutatnom, hogy ez a téma az egyes drámaírók kezében egyszersmind meghatározza majd a jellemhez, a cselekményhez, a dikcióhoz és a stílushoz való közeledésüket is.” Robert Brustein

Ismeretlen szerző - A ​naturalizmus
Tartalom A ​naturalizmus Fogalmak Bábele Naturalisztikus jelenségek a naturalizmus előtt. A prenaturalizmus A naturalista irány érlelődése Tudományos előzmények Zola és a naturalizmus megfogalmazása A kísérleti regény. A naturalista regény-elmélet Naturalizmus és erotika A társadalomkritikai igényű naturalizmus A naturalizmus Németországban. A naturalista dráma Naturalizmus a színpadon Verizmus. A naturalizmus Olaszországban Naturalizmus és képzőművészet A naturalizmus Kelet-Európában A századforduló magyar naturalizmusa A naturalizmus utóélete A naturalizmus dokumentumai Jean Francois Millet: Levél Alfred Sensie-hez Gustave Courbet: Előszó kiállítási katalógusához Jules és Edmond de Goncourt: Előszó a Germinie Lacerteux első kiadásához Vittorio Betteloni: G. L. Patuzzinak 1868. nov. 1. Émile Zola: Előszó a Rougon-Macquart ciklushoz Edmond de Goncourt: Előszó a Zemganno-fivérekhez Émile Zola: Naturalizmus. Az 1880. évi Salon Émile Zola: A kísérleti regény Giovanni Verga: Gramigna szeretője Émile Zola: A naturalista regényírók Bródy Sándor: Előszó a Nyomor első kiadásához Kabos Ede: Ajánlás az Elzüllöttekhez Guy de Maupassant: A regény. Előszó a Péter és Jánoshoz Émile Zola részére. Az Ötök Manifesztuma Wilhelm Bölsche: A költészet természettudományos alapjai August Strindberg: Előszó a Júlia kisasszonyhoz Conrad Alberti: A realizmus tizenkét jellemzője Otto Brahm: Beköszöntő Arno Holz: A művészet lényege és törvényei Julius Hart: Új regények Hamlin Garland: A veritizmusról Thury Zoltán: Alázatos kérés Vittoroi Betteloni: Előszó a Crisantemi című verseközethez Theodore Dreiser: Az igazi művészet egyszerű Max Liebermann: Fantázia a festészetben Hevesi Sándor: A szavalás és színjátszás harca P. D. Boborikin: A világ fővárosai André Antoine: Emlékeim a Théátre Libreről Gerhart Hauptmann: Ifjúságom kalandja Réti István: A nagybányai művésztelep Nagy Lajos: A lázadó ember Írások a naturalizmusról Brandes: Émile Zola Szomaházy István: Magyar naturalisták Jules Huret: Ankét az irodalmi fejlődésről Franz Mehring: A mai naturalizmus Franz Mehring: A naturalizmus és a modern munkásmozgalom Ady Endre: Strófák Georgij Valentyinovics Plehanov: Művészet és társadalmi élet Ambrus Zoltán: Zola Roger Sherman Loomis: A naturalizmus védelme Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij: A XIX. és XX. század realizmusa Rabinovszky Máriusz: Naturalizmus a képzőművészetekben Erwin Piscator: A politikai színház történetéhez Lukács György: Elbeszélés vagy leírás? A naturalizmusról és formalizmusról szóló vitához Bertolt Brecht: A naturalizmus Lukács György: Harc a naturalizmus túlhaladásáért Malcolm Cowley: Az amerikai naturalizus természetrajza A. I. Burdov: A naturalizmus antirealista jellege a művészetben Thomas Mann: Gerhart Hauptmann Henryk Markiewicz: A realizmus kérdései. A naturalizmus értelmezése Wolfgang Kayser: A naturalista dráma dramaturgiájához Mácza János: A valóság másolása és a naturalizmus Függelék A szemelvények forrásai Irodalom Eligazító a szövegekhez

Ismeretlen szerző - A ​neoavantgarde
Számos ​olvasónk régi kívánságának tesz eleget kiadónk ezzel a kötettel és a sorozat többi kötetével, amelyek a világirodalom legjelentősebb irányzatainak, áramlatainak, stílustörekvéseinek - a barokk, szentimentalizmus, romantika, futurizmus, szocialista realizmus stb. - összefoglaló ismertetését, mintegy feltérképezését tűzték ki célul. Természetes, hogy a világirodalmi stílusirányzatokkal kapcsolatban szóba kerülnek más művészetek stílustörekvései is. A kötetek nagyjából azonos felépítésűek: a bevezető esszé ismerteti a tárgyalt irányzat keletkezésének körülményeit, társadalmi alapját, jellemző stílusjegyeit. Ezt követik az egyes irányzatok megalapítóinak és reprezentáns képviselőinek kiáltványai, programművei, legjelentősebb elméleti megnyilatkozásai.

Ismeretlen szerző - Világirodalom
A ​világirodalom egykötetes összefoglaló tankönyve! Diákoknak, egyetemistáknak, irodalomkedvelőknek! Könnyen áttekinthető formában mutatja be a világ közel ötven irodalmának összehasonlító történetét.

Ismeretlen szerző - Világirodalmi ​kisenciklopédia I-II.
Kiadónak, ​szerkesztőnek jól meg kell gondolnia, ha ilyen jellegű új művel jelentkezik, mint a világirodalmi kisenciklopédia: milyen közönségigényket akar kielégíteni? Mire való az a hatalmas szervező munka és szervez energia, ennél a műnél 214 szakember munkája, ami egy ilyen kézikönyv megteremtéséhez kell? Ezt a világirodalmi kisenciklopédiát napjaink olvasó emberének szántuk, mégpedig az olvasók minél szélesebb körének, és a mű elkészülte után úgy gondoljuk: olyan irodalomtörténeti és esztétikai információs anyagot tartalmaz, olyan formában és terjedelemben, ami alkalmassá teheti a vállalt feladat betöltésére. A mai magyar olvasók igényeit akartuk kielégíteni, ezért valóban az egész világ íróiról és irodalmairól, összesen 3182 íróról és majdnem száz irodalomról igyekeznek tájékoztatni a rövidebb-hosszabb lexikon-cikkek, nemcsak az ún. "nagy" európai nyelvek íróiról és irodalmairól, mint a régebbi világirodalmi lexikonok tették. Ugyanezért természetesnek tartottuk azt is, hogy részletesebben a napjainkban leginkább olvasott könyvek íróiról, a múlt és a jelen világirodalmában az emberi haladás, a szocializmus eszmevilágát képviselő írók pályájáról, műveiről tájékozódhassanak ebből a Világirodalmi kisenciklopédiá-ból az olvasók. Miért nevezzük enciklopédiának a hazánkban, Közép-Európában szokásos lexikon helyett? Azért, mert a mű lexikális első része után a világ irodalmainak történetét vázlatosan bemutató, enciklopédikus jellegű rész is következik. Megemlítjük még, hogy igen sok cikknél megtalálja az olvasó az író arcképét és a további érdeklődés kielégítését segítő szakirodalmi tájékoztatásokat is. Szeretnénk, ha szerkesztőink és íróink munkájának eredményéből kiderülne az, amiről Babits Mihály írt irodalomtörténetének bevezetésében: "Az igazi világirodalom... olyan egész az, amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik és nélküle meg sem érthető."

Benedek Marcell - Kis ​könyv a regényről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szerb Antal - A ​világirodalom története
„Ha ​a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét." - Halász Gábor

Benedek Marcell - Kis ​könyv a drámáról
Benedek ​Marcell a magyar és a külföldi drámairodalom kiváló értője és az irodalmi ismeretterjesztés nagy mestere, új könyvecskéjében a dráma történetének fontos állomásian, a dramaturgia törvényeinek folytonos változásán kalauzolja végig az olvasót, a nagy görög tragikusoktól egészen korunk "ellenszínházáig", Ionescóig és Beckettig. Könyvének jelentőségét az is fokozza, hogy a színházlátogató nagyközönség érdeklődése e műfaj történeti elméleti kérdései iránt a közelmúltban nagymértékben megnőtt.

Szappanos Balázs - Bécsy Tamás - Harsányi Zoltán - Tanulmányok ​a műelemzés köréből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lu Hszün - Irodalom, ​forradalom, társadalom
A ​kínai irodalmár 1881-ben született Csou Su-zsen (Zhou Shuren) néven, Lu Hszün az egyik leggyakrabban használt írói álneve volt. 1902-ben utazott Japánba tanulni, itt irányult figyelme a kelet-európai irodalom felé. Eredetileg orvosnak készült, végül mégis az irodalom mellett kötelezte el magát. 1909-ben tért vissza Kínába, előbb tanított, majd az oktatási minisztériumban dolgozott. 1918-ban jelent meg első elbeszélése, ezt olyan művek követték, mint az Egy őrült naplója, az Orvosság, a Kung Jicsi vagy az A Q hiteles története. A kínai irodalomtörténet máig az egyik legnagyobb alkotójaként, a modern novellairodalom megújítójaként tartja számon az 56 évesen elhunyt Lu Hszünt. Magyar nyelven Galla Endre révén jelentek meg művei, ő fordította az Irodalom, forradalom, társadalom című esszégyűjteményt és a Hajnali virágok alkonyi csokorban elbeszéléskötetet.

Séllei Nóra - Lánnyá ​válik, s írni kezd
Séllei ​Nóra újra kiadott könyve (első kiadás: 1999.) a 19. századi angol irodalom történetének azt a folyamatát elemzi, amelynek során megjelentek a regényírónők, és artikulálódni kezdett egy jellegzetesen női hang. A kötet hat, nálunk is ismert múlt századi regény értelmezéseit tartalmazza (Jane Austen: A Klastrom titka, Mary Shelley: Frankenstein, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Emily Brontë: Üvöltő szelek, George Eliot: A vízimalom, Elizabeth Gaskell: A kisváros). Az elemzések elsősorban azt a kérdést teszik fel a regényeknek, hogy miként viszonyulnak a regényirodalom már meglévő paradigmáihoz, miként fogalmazzák azokat újra, melyek azok a pontok, ahol eltérnek a meglévő műfajok sajátosságaitól, és mi ezeknek az eltéréseknek a jelentősége – elsősorban abból a szempontból, hogy ezen változások által milyen tekintetben váltak a rendelkezésre álló fiktív terek lakhatóvá, lakhatóbbá az írónők narratívái számára, milyen mértékben váltak az átírt paradigmák alkalmassá arra, hogy más – a női szempontoknak jobban helyet adó – történetek fogalmazódhassanak meg. Mivel ezek a regények igen szorosan kötődnek a 19. századi angol kultúrához és társadalomhoz, bizonyos rétegeik értelmezéséhez elengedhetetlenül támaszkodni kellett a kultúra tágabb fogalmaira és jelenségeire is. Séllei Nóra (1961– ) a Debreceni Egyetem Brit Kultúra Tanszékén tanít. Kutatási területe a 19. és 20. századi angol írónők. További könyvei: Katherine Mansfield and Virginia Woolf: A Personal and Professional Bond (Frankfurt: Peter Lang, 1996.), Tükröm, tükröm …: Írónők önéletrajzai a 20. század elejéről és Mért félünk a farkastól? Feminista irodalomszemlélet itt és most (mindkettő: Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2001., 2007.), A másik Woolf: Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli szövegeiben (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012.).

Bojtár Endre - Egy ​kelet-européer az irodalomelméletben
Tartalom Irodalomtörténet Az ​irodalmi mű értéke és értékelése Az irodalomtudomány újabb feladatairól Strukturalizmus és "metafizika" között Az irodalmi mű jelentése és értéke Művek Értékelés és értelmezés (Tandori Dezső: Hommage) A mű-szubjektum metamorfózisai (Tandori Dezső: Godogra várva: 11 aero-mobil) Az irodalmi mű jelentése (Konrád György: A látogató) Az irodalom gépezete (Puskin és Esterházy) József Attila és a kelet-európai költészet Kelet-Európa A katasztrofizmus mennyországában (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita) Költő - magaslesen (Cyprian Norwid) A kelet-européer pontossága Jegyzetek A kötet írásainak megjelenési helye

Roland Barthes - A ​szöveg öröme
Roland ​Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg "szövegségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.

Szerdahelyi István - Irodalomelméleti ​enciklopédia
A ​kézikönyv az irodalom kérdései iránt érdeklődő közönség tájékozódását kívánja elősegíteni olyan módon, hogy az irodalomelmélet legfontosabb ismereteit rendszeres áttekintésre és enciklopédikus teljességre törekedve foglalja össze. Lépésről lépésre haladva, szemléletes példákkal és közérthető magyarázatokkal világítja meg az itt felmerülő, gyakran igen bonyolult és vitatott kérdéseket, onnan, hogy mi teszi az irodalmi szövegeket irodalmiakká, odáig, hogy milyen kapcsolatok fűzik egymáshoz az írókat és olvasóikat. A tudományág évszázados hagyományokra visszatekintő, kellően kiérlelt, megbízható alapelgondolásait és az ezeket szervesen továbbépítő modern elméleteket tükrözi, de a vitaálláspontok jelzéseivel és irodalomjegyzékével a tágabb körű tájékozódáshoz is támpontokat ad. E módszeres áttekintés természetesen kiterjed a középiskolai és egyetemi oktatás teljes irodalomelméleti – verstani, stilisztikai-retorikai, műfajelméleti stb. – ismeretanyagára, s így különösen hasznos segítséget nyújthat a pedagógusoknak, diákoknak, az egyetemi felvételi vizsgára készülő fiataloknak. A tárgymutató a gyors tájékozódást, a könyv lexikonszerű használatát is lehetővé teszi; aki csak azt akarja megtudni, mi az, hogy metafora, mi a szapphói strófa képlete, vagy mi különbözteti meg a lírát az epikától, a megfelelő tárgyszó kikeresésével nyomban megtalálhatja a pontokba szedett, világos magyarázatokkal, szövegszerű példákkal is megvilágított, közérthető meghatározásokat. A mű szerzője Szerdahelyi István József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett irodalomteoretikus és esztéta, a filozófiai tudományok kandidátusa és az irodalomtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának tagja, akinek számos irodalomelméleti és esztétikai munkája forog közkézen a hazai olvasóközönség körében. E legújabb könyvében másfél évtizedes egyetemi oktatói munkájának és a magyar irodalomtudomány legmonumentálisabb vállalkozása, a tizennyolc kötetes Világirodalmi Lexikon szerkesztése során szerzett negyedszázados tapasztalatainak eredményeit is kamatoztatja.

Ismeretlen szerző - A ​magyar irodalom történetei 1920-tól napjainkig
Míg ​a korábbi irodalomtörténetek általában egyféle célelvű folyamatot igyekeztek figyelemmel kísérni, ez a munka olyan célelvűségeknek a kölcsönhatásával számol, amelyek között olykor feszültség, sőt akár még ellentmondás is érzékelhető. A későbbi nem okvetlenül magasabb rendű; Ady költészetét nehéz volna fejlettebbnek minősíteni Arany Jánoséhoz képest. Mi több, ugyanaz a jelenség egyik távlatból előzménynek, más vonatkozásban inkább visszatérésnek mutatkozhat. Az egyetlen kulturális örökségbe vetett hit arra ösztönözhet, hogy az irodalom múltjának áttekintése üdvtörténetnek rendelődjék alá. Ezzel a felfogással szemben azt a szemléletet próbáltuk érvényre juttatni, mely különböző hagyományok létét tételezi föl, és tartózkodik korszakok egyértelmű kijelölésétől, mert nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ugyanaz a jelenség egyaránt értelmezhető folytonosságként és megszakítottságként. Ezért adtuk e sokszerzős munkának a következő címet: A magyar irodalom történetei.

Ismeretlen szerző - A ​romantika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Alakzatlexikon
Az ​Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett működő, mintegy harminc főből álló Stíluskutató csoport Szathmári István professzor vezetésével 6-7 évi közös munkával megszerkesztette az első magyar nyelvű alakzatlexikont, mely a mának megfelelő tudományos megalapozottságú, ugyanakkor gyakorlati igényeket is kielégítő kézikönyv. Az alakzat a klasszikus retorika alapfogalma. Az alakzatok átfogják szinte a teljes kommunikációt, a költői stílustól a hagyományos és a médianyelven át a mindennapos beszédig. Napjainkban költészetbeli szerepük még inkább megnőtt. A szerzők a címszavak kiválasztásánál viszonylagos teljességre törekedve 196 alakzatot tárgyalnak és 129 utaló címszóval jelzik, hogy az olvasó hol kaphat még tájékoztatást a kérdéses alakzatról. Szócikk formájában tárgyalják az alakzatok elméleti hátterét megvilágító címszavakat (pl. alakzat és grammatika), továbbá a trópusokat (pl. metafora), aztán olyan inkább logikai, szemantikai, retorikai és egyszerre stilisztikai jelenségeket, amelyek különböző mértékben kapcsolódnak az alakzatokhoz (pl. definíció, szillogizmus), végül egyes, az alakzatokhoz is kötődő verstani jelenségeket (pl. alliteráció). Mindez a lexikon didaktikai jellegét erősíti, s így válik felhasználóbaráttá. A szócikkek tartalmazzák az alakzat magyar, görög, latin, német, francia, angol és orosz nevét, valamint lényegre törő meghatározását. Bemutatják rövid történetét, elnevezésének kialakulását. Majd egy olyan példa következik, mely lehetőség szerint magán hordozza az illető alakzat valamennyi fontos tulajdonságát. Ezután kerül sor az alakzat részletesebb meghatározására, korszerű példaanyaggal szemléltetve rendszerbeli, grammatikai, retorikai, stilisztikai sajátosságait és a nyelvhasználatban betöltött szerepét, funkcióit. A szócikkek érdemi részét a szakirodalmi bibliográfia zárja, majd ha szükséges, olyan címszavak következnek, amelyekkel a tárgyalt alakzat rokonságban vagy más kapcsolatban van. Az Alakzatlexikont elsősorban tanároknak, egyetemi, főiskolai és középiskolás diákoknak ajánljuk, ezenkívül haszonnal forgathatja mindenki, aki anyanyelvét és az irodalmat szereti.

Ismeretlen szerző - A ​klasszicizmus
A ​szerző tulajdonképpen 2000 éven kalauzolja végig az olvasót ebben a művében, hogy a klasszicizmusról világos és átfogó képet adhasson. Míg a futurizmus, az expresszionizmus vagy a modern irodalmi irányzatok legtöbbje időben pontosan körülhatárolható, s mindössze egy-két évtizedet foglal magában, a klasszicizmus a nagy görög tragédiaírókig és Arisztotelészig nyúlik vissza, a reneszánsz görög ihletésű irodalmi törekvésein keresztül a XVII. század francia irodalmában bontakozik ki, és Goethe és Schiller nagy századáig terjed. A klasszicizmus nem is stílus vagy irodalmi mozgalom, sokkal inkább írói, etikai magatartás, amely a jelenségek rendezésére, harmóniában, egységben láttatására törekszik, a nemes tisztaságot, a lényeg megragadását és kifejezését tekinti feladatának. Rónay György kitűnően érzékelteti munkájában a klasszicizmusnak ezeket a sajátosságait, s nagy világirodalmi tájékozottsága lehetővé teszi számára, hogy sokoldalúan és híven tárja az olvasó elé a klasszicizmus gazdag tartalmát.

Bojtár Endre - A ​szláv strukturalizmus az irodalomtudományban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.