Lú-e ​vagy szobor? Tanulmányok ​tudományról, politikáról, politikatudományról

Lányi Gusztáv - Politikai ​pszichológia – politikai magatartásvizsgálatok
A ​politizáló ember megismerése számos tudomány segítségével történik. A pszichológia ezek közül az egyik - e vitakötet szerzői, bár különböző módokon, de hasonló elkötelezettséggel amellett érvelnek, hogy a pszichológia nélkül szegényebb lenne a politikatudomány is.

Richard Sennett - A ​közéleti ember bukása
A ​közélet napjainkban formális kötelezettséggé vált: a polgárok zöme az állammal kapcsolatos teendőit valamiféle csendes beletörődéssel végzi, és ez a közéleti fásultság méreteiben messze túlmutat a politikai ügyek határain.

Leo Strauss - Az ​üldöztetés és az írás művészete
Vannak ​olyan könyvek, melyeknek mondatai kanyargós, sűrű bozóttal befedett, szakadék szélén, vagy óriási rejtelmes barlangok mentén kúszó ösvényekre emlékeztetnek. Ezek a mélységek és barlangok észrevétlenek maradnak a dolguk után siető emberek előtt, de a ráérő és figyelmes vándor számára fokozatosan föltárulkoznak. Vagy talán nem bővelkedik minden mondat potenciális búvóhelyekben? Az üldöztetés sajátos írástechnikát, különös irodalmi műfajt hív életre, melyben a legfontosabb dolgokról az igazság kizárólag a sorok között jelenik meg. Az összes ilyen könyv a virágjában levő filozófusnak a reményteljes "filozófus kölyökkutyák" iránti szeretetéből születik meg. Leo Strauss (1899-1973) e rendkívüli műve a XX. századi politikai filozófia klasszikusának első magyarul megjelenő kötete.

Thomas Hobbes - Leviatán
Thomas ​Hobbes a 17. századi filozófia egyik kulcsfigurája. Mesterműve, az 1651-ben írt Leviatán, a modern államelméletek alapműve. Leviatán a közakaratot képviselő állam, mégpedig az ésszerű polgári állam modellje, amelynek hatalma korlátlan, de csak addig, amíg valóban képes megvédeni azokat, akiknek a nevében és megbízásából fellép. Hobbes fejtegetéseiben a védelem és az engedelmesség kölcsönös összefüggéseit igyekszik részrehajlás és hajbókolás nélkül feltárni, mert ezek feltétlen szem előtt tartását az ember természetes mivolta, valamint a természeti és a pozitív isteni törvények egyaránt megkövetelik.

Ismeretlen szerző - Anarchizmus
Magyarországon ​először jelenik meg válogatás az anarchizmus klasszikusainak írásaiból. A kötet az anarchista eszmetörténet másfél évszázadából ad ízelítőt olyan szerzők munkáit felidézve, mint Godwin, Proudhon, Stirner, Bakunyin, Kropotkin, Reclus, Tucker, Tolsztoj, Malatesta, Landauer, Berkman és mások. A válogatást részletes bibliográfia és a szerkesztőknek az anarchizmus elméletét többoldalúan elemző tanulmánya egészíti ki.

Jürgen Habermas - A ​kommunikatív etika
E ​tanulmánykötetben Jürgen Habermas kommunikatív, illetve diszkurzusetikájának legfontosabb írásai olvashatók. Az utóbbi néhány évben végre megjelenhetett Habermas elméletalkotó munkásságának néhány fontos dokumentuma, de egészen különleges figyelmet érdemlő politikai etikai írásai magyarul e kötetben válnak először hozzáférhetővé...A kommunikatív etika alapelve kimondja, hogy csak azok a normák méltóak az intézményesítésre (vagy arra, hogy tényszerű fennállásukat elfogadjuk), amelyek "érvényességi köre általános elismerést válthat ki... Az egyetemesítés alapelve ugyanis arra szolgál, hogy mindazokat a normákat, amelyek partikuláris, tehát nem általánosítható érdekeket testesítenek meg, mint nem-konszenzusképeseket kizárjuk" a végső döntés alternatívái közül...Az univerzális pragmatika bizonyítani igyekezett azt a tételt, miszerint a cselekvési normák igazolására vonatkozó kérdés megegyezik azzal a kérdéssel, hogy: "Miképpen lehet érvek segítségével igazolni a cselekvési nomákkal összefonódó érvényességű igényt?"... a gyakorlati-erkölcsi kérdések éppúgy "igazságra képesek", azaz érvelő vitában mérlegelhetők, mint az elméleti problémák. Természetesen más az érvelés szerkezete az igazság- és megint más a helyességigények megokolásakor. "A kijelentések igazságának mércéje: egy felfogáshoz való egyetemes hozzájárulás lehetősége, míg egy ajánlat és/vagy figyelmeztetés helyességének mércéje: egy felfogás tekintetében való egyetemes egyetértés lehetősége."

Tamás Gáspár Miklós - Törzsi ​fogalmak I-II.
Ennek ​a könyvnek a forrása a demokratikus ellenzék, a hetvenes-nyolcvanas évek földalatti irodalma. A még erősen hatvannyolcas hangütésű esszé tizenöt éve íródott a nacionalizmusról mint metaforáról; a mintegy tizenkilenc éve a Bibó Emlékkönyv számára írott "Republikánus elmélkedések" valahol az anarcho-szocializmus és a liberalizmus között helyezkednek el; a nemzeti érzés erkölcsi lényegéről, az "értékválság" legendájáról, a hagyományról szóló fejezetek 1985-86-ban keletkeztek. A kéziratot egy nyugati diplomata csempészte ki Londonba, onnan jutott el Párizsba, a Magyar Füzetek kiadójához...

Ismeretlen szerző - Politika ​és politikatudomány
„A ​politikáról lehet az érzelmek vagy a józan ész, de akár a teológia (a kinyilatkoztatott vallás) alapján is beszélni. A politikatudomány azonban - mivel tudomány kíván lenni, nem pedig politikai akarat vagy indulat, esetleg világnézet kifejezője - csak a racionalitás nyelvén és fogalmaival kíván szólni. Ennek megfelelően ez a kötet sem a politika formálását szolgálja, hanem annak megértését. A megértés maga is cselekvés, ennyiben tehát szoros kapcsolatban áll tárgyával, a politikával. Míg azonban az előbbi alapja mindenkor a racionalitás, addig az utóbbi csak jó esetben számít racionális cselekvésnek."

Niccoló Machiavelli - A ​fejedelem
Az ​itáliai politikus-zenész-komédiaíró-filozófus munkája immár csaknem fél évezrede méltán a politika művészetének megkerülhetetlen alapkönyve – királyok, kalandorok, politikusok tanulták-tanulják belőle a hatalom gyakorlásának művészetét.

Pierre Bourdieu - A ​gyakorlati észjárás
"Talán ​az a körülmény, hogy arra vállalkoztam: modelljeim egyetemes érvényét - melyeket Franciaország különös példája alapján alkottam meg - külföldi közönség előtt bizonyítsam, tette lehetővé számomra, hogy előadásaim során eljussak ahhoz, amit munkám voltaképpeni lényegének tartok. Először is arra a tudományfilozófiára gondolok, amely a viszonyok és viszonyrendszerek elsőbbségét hangsúlyozza. Jóllehet ezen a tudományfilozófián alapul a modern tudomány teljes egészében, a társadalomtudományok mégis meglehetősen ritkán alkalmazzák, minden bizonnyal azért, mert túlságosan is ellentétben áll a társadalomról való mindennapi (vagy féltudományos) gondolkodás szokványos gyakorlatával. Ez a gondolkodás inkább kötődik olyan szubsztanciális "létezőkhöz", mint egyének, csoportok, mint azokhoz az objektív viszonyokhoz, amelyekre nem mutathatunk rá és nem kézzelfoghatóak, hanem tudományos munkával kell meghódítanunk, létrehoznunk és érvényességüket ellenőriznünk." (Részlet a szerző előszavából.)

Jürgen Habermas - A ​társadalomtudományok logikája
A ​társadalomtudományok logikájáról szóló szakirodalmi áttekintés a hatvanas évek közepén született, amikor az analitikus tudományelmélet az egységes tudomány programjának háttéreszméjével még jórészt uralta a szociológia önértelmezését. Ez az áttekintés hozzájárult e kontextus alapvető átalakulásához a következő évtizedben. Nem korlátozódik az adornoi pozitivizmuskritika folytatására - a figyelmet a nem konvencionális kezdemények széles körére irányítja, amelyekből a társadalomelmélet rekonstrukciója kiindult: a késői Wittgenstein lingvisztikai filozófiájára, Gadamer hermeneutikájára és az Alfred Schützhöz kapcsolódó etnometodológiára. A hermeneutika és a nyelvelemzés elsajátítása annak idején ahhoz a meggyőződésemhez vezetett, hogy a kritikai társadalomelméletnek le kell válnia a tudatfilozófiai alapfogalmiság Kantra és Hegelre visszanyúló tradíciójáról...

Jürgen Habermas - Megismerés ​és érdek
Habermas ​1968-ban megjelent könyve a XX. századi filozófiai irodalom és a Frankfurti Iskola történetének egyik legjelentősebb dokumentuma. Ezt a súlyt a könyv annak köszönheti, hogy a Frankfurti Iskola tradíciójához kapcsolódva, a kritikai elmélet programjának aktualizálására és megújítására törekszik. A hatvanas években a Frankfurti Iskola legjelentősebb műveit \(elsősorban Adorno könyveire gondoljunk) alapvetően az esztétikai és a metafizikai érdeklődés uralta. Habermas e könyvének legnagyobb érdeme a Frankfurti Iskola eredeti társadalomelméleti érdeklő désének megújítása.

Csizmadia Ervin - Politikatudomány ​és politikai elemzés
Miképpen ​hat a politikatudományra a nyugati, de még inkább a hazai elemzői közösség? A politikai elemzők megjelenése Magyarországon - sok egyéb szakmai rézsiker mellett - azzal az alapvető eredménnyel is járhat, hogy a fiatalabb, a valóság új dimenzióira fogékony elemzők segítségével sikerül kilépni a hagyományok által kijelölt kötöttségek közül: meg lehet törni az "exkluzív" tudomány és "politika közeli publicisztika" dichotómiáját, illetve világosabban sikerülhet elhatárolni egymástól a különféle elemzői szerepeket. Ilyen elhatárolásokra ugyanis a tudomány (hiába törekedett rá) önmagában nem volt képes. A hagyományos tudomány szövetségesre talál, és ez segíthet a piactól eddig meglehetősen elzárkózó akadémiai tudománynak. Magyarországon tehát a politikai elemzés nem pusztán egy politikatudományon belüli szak, és nem is feltétlenül olyan szerteágazó elemzési szféra, mint Nyugat-Európában, hanem egy "stimuláló" irányzat is: előmozdíthatja a XIX. században kialakult hagyományok, tudományos vagy nem tudományos normák és közösségi viszonyok lassú megváltoztatását. Ez a kettős szerep külön is indokolja, miért foglalkozom e könyvben oly részletesen a politikai elemzéssel és a politikai elemzőkkel.

Jürgen Habermas - A ​posztnemzeti állapot - Politikai esszék
A ​jelenleg legnagyobb tekintélyű német filozófus, Jürgen Habermas Európa jövőjével foglalkozó írásait gyűjti össze a kötet. A globalizáció és az EU strukturális reformjainak összefüggéseit vizsgálja, a posztnemzeti demokrácia hogyanjára keresve választ. Itt olvasható a hírhedt Spiegel-vitában kifejtett álláspontja is az emberi szervezetek klónozásával kapcsolatban. Daniel Goldhagen Hitler's willing executioners. Ordinary germans and the holocaust című, nagy visszhangot kiváltott könyve kapcsán szól a történelem közéleti felhasználásának problémájáról. A XX. századot a világháborúk és a hidegháború „rövid" időszakára redukáló hagyományosan komor képpel egy bizakodóbb változatot helyez szembe. A címadó tanulmányban amellett érvel, hogy a mind csekélyebb cselekvőképességgel rendelkező nemzetállamok helyett a föderálisan kialakított Európa jelenthet megoldást a szociális állam válságára. Ezzel azonban felmerül a nemzetek feletti intézmények legitimációjának nehézsége. Habermas az emberi jogok Nyugaton kialakult eszméjében találja meg az egyedül lehetséges profán legitimációs alapot, ugyanakkor elkerülhetőnek tartja az „eurocentrizmusba való posztkoloniális visszaesést”. A kötet harmadik része a posztnemzeti állapot kihívásait elemző főrész filozófiai hátterét vázolja fel nagy vonalakban.

Reinhart Koselleck - Az ​aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája
A ​szócsináló értelmiség manapság is rendületlenül dolgozik egy strukturális fogalom-menyország megteremtésén, ahol nincsenek többé félreérthető és homályos kifejezések, ahol tudaható, hogy egy állítás vagy igaz vagy nem. Reinhart Kosellek elemzése alapján is állíthatjuk: az élet ennél érdekesebb is meg elszomorítóbb is. Az ellenséges politikai beszéd lehetősége mélyen beleágyazódott életünkbe. Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája a hellén és barbár, keresztény és pogány, felsőbbrendű ember és alsóbbrendű ember duális kategóriapárján keresztül fontos, fájdalmas témát vizsgál: hogyan konstruáljuk meg ellenségeinket. A szerző kérdésfelvetése a történettudomány és a modern társadalomtudományok egyik legizgalmasabb problémáját érinti. Ajánlom Koselleck eredeti szemléletű, a kapcsolódó irodalmat gazdagon feldolgozó, tárgyilagos problémakezelésű művét elsősorban történészeknek, filozófusoknak, politológusoknak, szociológusoknak, nyelvészeknek, más társadalomtudományok művelőinek, s mindazon érdeklődő olvasóknak, akiket foglalkoztat az előitéletes és kirekesztő gondolkodás mechanizmusa, az ellenségkonstruálás sajátossága. Szabó Márton

Friedrich Nietzsche - Túl ​jón és rosszon
„Azokra ​a dinamitkészletekre, melyeket a Gotthard-vasút építése során használtak, fekete, az életveszélyre figyelmeztető jelzőzászlókat tűztek. – Kizárólag ebben az értelemben beszélünk a filozófus Nietzsche új könyvéről mint veszedelmes könyvről. Ezzel a megjelöléssel a feddés nyomát sem kívánjuk tanúsítani a szerzővel és művével szemben, ahogyan ama fekete zászló sem volt a robbanóanyag feddése. Még kevésbé jut eszünkbe, veszedelmes könyvére való utalásunkkal kiszolgáltatni a magányos gondolkodót a szószéki hollóknak és oltárt varjaknak. A szellemi robbanóanyag, akárcsak a materiális, szolgálhat nagyon is hasznos alkotásokat; nem szükségszerű, hogy bűnös célokra éljenek vissza vele. Csupán jól teszik, ha ott, ahol ilyen anyagot tárolnak, világosan megmondják: „Itt dinamit van!” (…) Nietzsche az első, aki tud egy új kiutat, ám egy olyan félelmeset, hogy alaposan megrémülünk, mikor magányos, eleddig járatlan ösvényén látjuk járni őt!…” (J. V. Widmann, 1886)

Max Weber - A ​politika mint hivatás
"Nem ​a nyár virágzása áll előttünk, hanem inkább jegesen sötét és szigorú sarki éjszaka. Ebből a szempontból mindegy, hogy külsőleg melyik csoport kerekedik felül. Mert ahol nincs semmi, ott nemcsak a császár, hanem a proletariátus is elvesztette jogát. Mikor ez az éjszaka lassan elvonul, ki lesz még életben azok közül, akiknek látszólag oly gazdagon virágzott a tavasz? Mi lesz bensőleg önökkel addigra? Megkeserednek? Vagy nyárspolgárokká válnak? Egyszerűen érzéketlenül fogadják el a világot és munkájukat? Vagy a harmadik, de semmi esetre sem a legvalószínűtlenebb eshetőség következik be mindazok számára, akiknek ehhez megvan a tehetségük, és - ami gyakori és rossz dolog - mindazok számára, akik e divat követésére kényszerítik magukat: misztikus menekülés a valóságtól? Minden ilyen esetben levonom majd a következtetést, hogy nem nőttek fel saját tetteikhez a való világhoz és ennek mindennapjaihoz. Objektive és ténylegesen nem élték át - a szó legmélyebb értelmében - a politikát mint hivatást, amit magukban sajátjuknak gondoltak. Jobban tették volna, ha egyszerűen az ember és ember közti testvériességet ápolják: amúgy pedig szakszerűen végezték volna napi munkájukat".

Lánczi András - Modernség ​és válság
"Ez ​a könyv a század egyik legvitatottabb politikai gondolkodójáról, Leo Straussról és az általa alapított iskoláról szól. Akárcsak a századforduló tájékán született többi nagyhatású politikai gondolkodó, Strauss is ifjú tudósként szembesült a jelen századott katasztrofák sorával sújtó politikai eszmékkel. Hogyan juthatott az európai kultúra oda, hogy saját alapja az évezredek alatt kialakitott értékek ellen fordul? Milyen szellemi folyamatok játszódtak le, amelyek miatt a 20. századi ember elszakadt az európai kultúra filozófiai - politikai gyökereitől. Strauss meggyőződése szerint a modern ember akkor tévesztett utat, amikor radikálisan szakitott a politikai filozófia központi gondolatával, a természet joggal, majd magával a politikai filozófiával." Lánczi András

Jürgen Habermas - Jean-Francois Lyotard - Richard Rorty - A ​posztmodern állapot
1979-ben ​jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. ..."Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek.

Ismeretlen szerző - Államéletrajzok
Az ​Államéletrajzok című gyűjtemény tartalmazza az összes fennmaradt forrást, amely a görög államok működését írja le. Nem az elméleti, netán filozófiai munkákat, mint amilyen az aristotelési Politika vagy Platón Állama, hanem az egyes államok (Athén, Spárta, Thessalia, a boiót államszövetség stb.) történeti, politikai értékelését. Aristotelés ugyan tanítványaival együtt összeállította 158 állam leírását, a gyűjtemény azonban Az athéni állam kivételével elveszett. Kötetünk nem pótolhatja ezt a hiányt, de bepillantást nyújt abba, milyenek lehettek ezek az írások, amelyek közül negyvennégynek az ókori kivonata, és hatvanhétnek számos további töredéke most válik magyarul elõször hozzáférhetõvé. A legfontosabb azonban az Aristotelés neve alatt fönnmaradt Az athéni állam, amely elôször 1954-ben jelent meg magyarul, de kötetünk számára Ritoók Zsigmond az újabb kutatások eredményeit figyelembe véve szinte az egészet újrafordította. Ez a forrás a történelmet tanulók, illetve a történelem iránt érdeklõdõk számára nélkülözhetetlen olvasmány. Xenophón Spártáról írott könyvecskéjének is kötetünkben olvasható az elsõ magyar fordítása, a thessaliaiak államáról írott beszédet pedig tudomásom szerint még soha semmilyen nyelvre nem fordították le. A kötet jegyzetanyaga segít az elsõ tájékozódásban és a szövegek értelmezésében, az utószó pedig arra keres választ, hogy az athéni demokrácia, amely a történelemkönyvekben a spártai oligarchián kívül szinte egyedül képviseli a görög történelmet, milyen mértékig volt jellemzõ a görög világra.