Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ez ​egy jó kis bűnügyi regény, noire. Jóindulattal: Chandler előtt tisztelegve; rosszindulattal: Chandler sablonjait ismételve. Amiért különleges, és amiért tényleg érdemes elolvasni: egy zseniális karakter, egy Tourette-szindrómás nyomozó.

Így kezdődik:

“Minden a kontextuson múlik. Öltöztess be, és úgy nézz meg. Vásári kikiáltó vagyok, licitvezető, részegen szónokló szenátor, belvárosi performansz-művész, nyelveken szólok. Tourette-kórom van, amitől be nem áll a szám, bár legtöbbször csak suttogok és sutyorgok, mintha felolvasnék, közben ugrál az ádámcsutkám, rágóizmom kicsiny szívként pumpál, fojtott a hangom, csöndesen, önmaguk kísértetárnyaként potyognak belőlem a szavak, üresen, mint a tökmaghéja, monoton, hangtalan…”
(a folytatást lásd itt: http://moly.hu/idezetek/385589)

Ez jó szöveg, bár időnként persze fárasztó, de mit is jelent valójában? A könyv végén felel erre egy másik részlet:

" Elég gyakran általánosítok, de hát a nyomozók már csak ilyenek.
[…]
Természetesen az általánosítás is a Tourette egyik formája. A világ megérintésének, kezelésének egyik módja, hogy bevonjuk magyarázó nyelvvel."

A Touretette a tudattalan kontrollálhatatlan tartalmainak felszínre törése, amely leleplezi a külső világ megismerésének és kezelésének módszerét: mindent értelmezni kell, azaz megérinteni és bevonni a magyarázó nyelvvel.

A tourette-es beteg védtelen, kiszolgáltatott, mert végletesen őszinte. Elárulja azokat a mechanizmusokat, ahogy működünk, és ez visszataszító, pornográf, perverz, függetlenül attól, hogy mennyi szexuális tartalma van.
A tourettes betegnek nem működnek megfelelően az elfojtásai, mintha csak folyamatosan egy pszichoanalitikus díványán feküdne: mondja, csinálja, függetlenül a konvencióktól, a kultúra, a civilizáció korlátaitól.
A tourette-es betegnek nem lehetnek titkai, ezért pontosan ellentéte a bűnözőnek, akinek cselekedetei – és így személyisége – talán legfontosabb részét lepleznie kell. A tourette-es beteg “őrült”, a bűnöző csak normasértő, aki – ha sikeres -, a társadalmi beilleszkedés egyik leghatékonyabb útját-módját választotta.
A tourette-es beteg költő, jó költő vagy rossz költő, aki folyamatosan – formai vagy tartalmi szempontok véletlenszerű figyelembe vételével – asszociál, a nyelvvel foglalkozik, rímeket farag, szóvicceket gyárt.
A tourette-es beteg “tikkel”, kényszeresen mozgásokat végez, utánoz és ismétel. Az egyedi és motivációkhoz kötött cselekvéseket rögzíti, felerősíti és így karikírozza.
A tourette-es beteg az író helyettesítője a regényben, ő a lúzer (Miskin herceg), aki valójában az erkölcsi győztes, hiszen az anyagi és az erkölcsi siker kölcsönösen kizárja egymást, mondja a lúzer, és most éppen ő írja a könyvet.

Jó könyv, egy egészen kis lépésre attól, hogy remekmű legyen.


pat
4.5/5

Azt ​hiszem, újradefiniáltam saját használatomra a “veszélyesen élni” fogalmát.
Veszélyesen élni azt jelenti, hogy ha egy sci-fi író ír egy első ránézésre krimit, ami viszont simán, sőt jobban értékelhető szépirodalomként, továbbá igen erős pszichológiai alappal dolgozik, akkor én azt a könyvet elolvasom. Méghozzá igen lelkesen, sokévnyi ácsingózást követő toronymagas elvárásokkal.
Vakmerőségem elnyerte méltó jutalmát. Ez valami remek volt. (Mostanában nagyon meg vagyok elégedve a megérzéseimmel, csak mondom.)
Kriminek önmagában elég halvány lenne mondjuk a történet, de a stílusa és a humora egyaránt elképesztő, és ez a Tourette-es (meg szerintem pluszban még kényszeres) főhős! Lionel Essrog az utóbbi idők legszeretnivalóbb, legmeghatóbb karaktere, valami egészen sajátos, szerintem nagyon pontosan és hitelesen ábrázolt belső világgal, hát imádom nagyon. El nem tudom képzelni, hogy lehetne őt megfilmesíteni, de nosza, hátha.


zoja
4.0/5

Én ​összekevertem anno valamit, magyarul csak most olvastam ezt.
Kezdem a rosszal: a fordításhoz nem tudok gratulálni. A Tourette-nyelvvel tett leleményes dolgokat a fordító, de aki ebben ügyes, az ne írjon le olyasmit pl., hogy “I speak in tongues” = “nyelveken szólok”…

A regényről: az ötlet egyszerű de nagyszerű: az általában profin kommunikáló és híresen menő dumájú hardboiled detektív szerepébe tesz Lethem egy halmozottan hátrányos helyzetű, Tourette-szindrómás férfit, akit senki nem vesz komolyan. Hogy hogyan boldogul egy ilyen figura ebben a műfajilag kötött szerepben, attól érdekes az egész, mivel Lionel szerencsére teljesen hiteles.
Tragikomikus, ahogy egy alapvetően kiváló megfigyelő és emberismerő ‘nyomozó’ küzd a kényszerességével és a tikkjeivel. Ez megvan a párbeszédekben (a Lionelből kiugró Tourette-es nyelvfoszlányok) ugyanúgy, mint ahogy Lionel gondolatmeneteiben (amit ő meta-tourette-nek hív — ez az, amikor a tikkekről való kényszeres gondolkodás folyton betör a nyomozás folyamatába), és a regény teljes cselekményében (ez spoiler lenne:)).
Sokkal inkább szól ez a regény a Tourette-szindrómáról, mint egy bűnügy felderítéséről. A műfaj szerintem inkább egy kapaszkodó az olvasónak, ami csak még jobban kiemeli, hogy hogyan viselkedik a Tourette-es olyan helyzetekben, ahol a kezdő krimiolvasó is nagyon jól tudja már, hogy egyébként hogy viselkedne egy a műfajhoz passzoló figura.
Ahogy @ponty írja, az itteni címkék nem igazán találóak, szvsz a fülszöveg sem a legjobb. ( félnótás … ugyanis Tourette-kórban szenved ???)
De a regény nagyon jó.


CaptainV
4.0/5

Nagy ​elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, titkon abban bíztam, hogy ez a legújabb kedvenc könyvem lesz. Hát, nagy favorit éppen nem lett, de azt mindenképpen el kell ismernem, hogy ez tényleg jó könyv.
Nem tudnám megindokolni, hogy miért, de engem pont akkor nem kötött le a történet, mikor érezhetően elértük a tetőpontot. Viszont ezt ellensúlyozták a kitűnő karakterleírások, az, hogy milyen finom részleteket megtudhatunk az egyes szereplőkről. Minna gyakorlatilag mikroszkóp alatt volt, és hál istennek volt is olyan érdekes személyisége, hogy ez ne legyen baj vagy túlzás. Nekem úgy izgalmasabb lett volna az egész, ha ő még a történet része, pusztán csak azért, mert nagyon érdekes színfolt, de úgy, hogy már csak a szelleme kísért, nem az igazi.
De ez jó könyv. Megértem, hogy díjnyertes.


Bori88
5.0/5

Egy ​igazi, modern hard-boild, Van itt minden, ami kötelező, kezdve a magányos magánnyomozótól a femme fatale-on át egy bűnügyik, aminek nem annyira a megoldása a fontos, mint inkább az út, amit főhősünk bejár. Mindezt a 80-as évek köntösében kapjuk, popkulturális utalásokkal megtűzdelve. Ez adja az Árva Brooklyn esszenciáját. Remek könyv a maga nemében.


hársvirág
4.0/5

Jó ​könyv volt, bár nem sikerült közel kerülnöm a szereplőihez. Ez az érzelmi távolságtartás az oka, hogy nem lett öt csillag. (Az okára nem jöttem rá, de hát van ilyen…)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

10.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók