Megbízható ​úriember

Csokonai Lili - Tizenhét ​hattyúk
„Én, ​Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.” Így kezdődik Csokonai Lili könyve. Regény és önéletrajz, látomás és valóság. Egy árván maradt lány sivár, profán kálváriája a mai ember számára szakrális nyelven. Nevelőapja kikezd vele, mennie kell, takarítónő lesz, szexről, szép ruhákról, illatszerekről ábrándozik, elveszti szüzességét, nős emberrel kerül viszonyba, később a test és a lélek csábításainak egyaránt engedvén a legkülönfélébb kalandokba keveredik. Egy lány a 80-as évek közepétől elkezdi mondani az életét. Az életünket. Reménykedjünk.

Krúdy Gyula - Boldogult ​úrfikoromban
A ​szép magyar próza nagy mesterének egyik utolsó regényét kapja itt kézhez az olvasó, talán legérettebb és mindenképp legegyénibb alkotását, amelyben Krúdy páratlan stílusművészete, lírája, sajátos emberábrázolása és hasonlíthatatlan fantáziája a maga teljességében, minden varázslatával bontakozik ki. Az első kiadás óta eltelt 15 év megerősítette a Krúdy életében már sokakban kialakult, de köztudatba még el nem jutott véleményt, hogy: egyedülálló remekművel van dolgunk, amely Krúdyt a modern próza nagy újítói, egy Giraudoux és egy Virginia Woolf mellé állítja, mint aki csöppet sem kisebb náluk, s aki a maga ösztönös, senkitől el nem tanult írói eszközeivel e művében a magyar irodalom "legmodernebb" regényét alkotta meg. Egy nap története a regény, egy pesti kiskocsmában játszódik, ahol különféle emberek, a békebeli Pest tipikus alakjai gyülekeznek egybe, s az étel, ital mámorában valamilyen fantasztikus "Valpurgiséjt" ülnek, belesodródva egy mesébe illő csodálatos kavargásba, ellebbenve a földről, mesehősök és csodák közé. Egy nap története, amely a mesék végtelenségét nyitja ki előttünk. Csodálatos könyv, nincs olvasó, akit ne fogna bűvöletébe, s nincs olvasó, aki elolvasása után ne érezné azt, hogy rendkívüli s feledhetetlen élménnyel lett gazdagabb.

Hajnóczy Péter - A ​halál kilovagolt Perzsiából
Hajnóczy ​Péter kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne. Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet. A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány akaratának, és lesújtotta a köztük lévő társadalmi különbség. Valószínűtlennek látszott ugyan, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcsőin kapaszkodik a célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerülővel, vállalva szabálytalan természetét, de csírájában benne volt a lehetőség: a sikeré, igaz, hogy egyszersmind az önrombolásé is. A két idősík párhuzamos haladása egy sors felnövekvését kíséri: a jó és a rossz lehetőség útját a fiatalember életében.

Eötvös József - Magyarország ​1514-ben
"Van-e ​emberség abban, aki így cselekszik". Érje bár a nemest balvégzet vagy jószerencse: nektek az mindig kár. Ha ünnepet ül, nektek gyászotokra lesz, mert adóztat érte, innen a pénze, amit tékozol. Ha gyásza van, ha temet; ti fizetitek torát; akkor legalább őszintén sírhattok. Ha bőkezű, ha nagylelkű, ha a legszebb virtusokkal fényeskedik nektek ez a gonosz mindig romlástokra cselekszik. Pénzetekre törnek, erre legsóvárabb az ember, tőletek rabolják, hogy kincsesházukat gyarapíthassák, titeket fosztogatnak, hogy nagyra költekezhessenek, még kérkednek is egymás közt, ki szorít ki többet igaztalanul jobbágyaiból",

Krúdy Gyula - Asszonyságok ​díja
Az ​Asszonyságok díja Krúdynak talán a legpazarabb alkotása. A Ferenc körúti temetésrendezõ, - majd hogy ki nem írtam az igazi nevét, - egy Bakáts téri esküvõ alkalmával kissé berúg, kissé el is esik, azután tétován ténferegni kezd, amíg véletlenül összetalálkozik az Álommal. (Én vagyok az, - mondja a fel nem ismert új ismerõs, - aki azt a sok furcsaságot, bolondságot, tréfát, gyilkosságot, meredélyrõl való zuhanást, paráznaságot, fajtalanságot, mezítelenséget, vadállatokkal való birkózást, lencseevést, csókolózást, óriásokkal és törpékkel való küzdelmet elkövettem, én jártam a toronytetõn, a kút mélyében, amíg te az ágyban nyújtózkodtál). - Következnek azután a Krúdy csodálatos látomásai, átszõve a drága aforisztika legdrágább aranyával..., Dickens, Hoffmann és Krúdy, õk hárman tudják szívedre hinteni a legtündöklõbb szomorúságot, õk ismerik a bûvös-erejû mondatokat, amelyek rózsaszínû örömeid közül is visszacsalogatnak elmúlt, névtelen szomorúságaid közé, amikor álmodban ezer koporsót láttál és mind az ezerben az édesanyádat vitték ki a temetõbe, vagy amikor halkan, gyötrõdve nyöszörögtél, mert elittad az anyád utolsó forintját is és részegségedben megtépted az asszonyod haját. De a temetésrendezõ bolyongásai körül bajok vannak. Mert a túlfinom álompillérek nem bírják meg a regény boltozatát, meg azért is, mert Krúdy, ha betéved kedvenc virágai közé, nem szívesen törõdik a kiúttal, inkább leül, tenyerébe hajtja bús fejét, az olvasó pedig szabadon elmehet a dolga után. Ezt a kérdést egyébként Krúdy maga is úgy intézte el, hogy a történet végére odaírta: e regény folytatását megtalálja az olvasó a Mindszentek címû regényben. Nem tudom, ebben a Ponson du Terrail-i elintézésben mennyi a komolyság, de hiszen ennél a regénynél, amelynek minden oldala egy-egy befejezett mûremek, - bármily furcsán hangzik is, - ez a kusza-furcsa elintézés nem is túlságosan fontos. Valahol már említést tettem igénytelen kis elméletemrõl, amely szerint az elképzelések végtelenje elosztva egy bizonyos egységgel, az író lelkének egységével, eredmény gyanánt nem egy új, stilisztikai értelmû egységet, hanem a végtelent adja, vagyis tehát hogy végtelen per egy egyenlõ végtelen.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Jókai Mór - Az ​arany ember
Mikszáth ​Kálmán Jókairól írt könyvében a legpoétikusabb Jókai-műnek nevezi: "Oly szép, mint egy hajnali álom - mondja. - Valahányszor Komáromba megy témáért, mindig aranyat hoz. Komárom az ő Klondyke-ja." Aligha túlzás a kortárs és tanítvány elragadtatott megállapítása. Az arany ember, a legnépszerűbb Jókai-regény, valódi remekmű. Az ifjú olvasókat talán erősebben vonzza A kőszívű ember fiainak hősi romantikája, más korosztályokat talán jobban lenyűgöz az Egy magyar nábob jellegzetes nemzeti koloritja, de Az arany ember olvasottsága sem életkorhoz, sem nemzetiséghez nem kötődik, ez a legtöbbször és legtöbb nyelven megjelent műve. Balatonfüreden írta, mégpedig összesen nyolc hét alatt. A komáromi gyermekkor élményei, férfikorának nagy érzése ötvöződik a teremtő fantáziával. Az örök életű mesén túl ez a mű korának fontos kérdéseire is keresi-kutatja a választ: az egyéni és társadalmi boldogulás megteremtésének lehetőségét.

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Móricz Zsigmond - Légy ​jó mindhalálig
Elkezdődik ​a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör és kijelenti, hogy ő nem akar debreceni diák lenni tovább. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egy kiváló író kiváló regénye. Nem tesz jót neki, hogy háziolvasmány, pedig Nyilas Misi példája nem is olyan távoli, ma is belerendül a világ, ha egy tiszta és becsületes gyermeknek csalódást okoz a felnőttek világa. Ez a csalódás és megrendült bizalom azonban újjáépíti a gyermeki lelket, s még ha – a szövegből kiérezhetően – nem is oldódik föl soha igazán, mégis új távlatokat nyit épp elkezdődött életében: az emberiség tanítója, a jóság apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni. Nemes cél, mely legalábbis Móricz esetében megvalósult. Ugyanis kitűnő irodalomtörténészeink szerint a mű életrajzi ihletésű. A szerző a kommün összeomlásakor a nemzeti katasztrófák után érzett mély válságát fejezte ki; fájdalmában, csalódottságában menekülésképpen írta meg saját életérzését gyermeki szívbe ágyazva. A debreceni református kollégium akkoriban a nemzeti nevelés fellegvárának számított. Nagy, komor, négyszögletű épület, a szegény sorból származó Nyilas Misi fél tőle, de büszke is rá. A megrázó történet végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. A szülői ház áldott emlékével, érzékeny lélekkel és határtalan bizalommal érkezik az alig tizenegy éves kisfiú a Református Kollégiumba. A fizikailag gyenge, ám önérzetében erős diák azokat a lépcsőket járja, melyeket korábban Csokonai, Kölcsey és Arany János, akikre rajongó csodálattal gondol. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik, ám tapasztalnia kell, hogy a tanárokat a tanulók származása is befolyásolja az értékelésben. Jól ismert helyzet. Amikor szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni felnőtt világgal, útravalója, a gyermeki hit, bizalom és az emberek iránt érzett tisztelet, fokozatosan szertefoszlik. Egy lutricédula ellopása mellett a felnőttek csalással, hazugsággal vádolják, jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát. Erkölcsi tartása szemünk előtt formálódik: jóhiszeműségéért keservesen megfizet. Érdemes-e ottmaradnia a patinás kollégiumban? Nyilas Misi fogalma mindannyiunk számára a lelki tisztaság, mely végső soron a pénzzel áll szemben. Nem csak az irodalomból ismerjük ezt az alapkonfliktust. A pénz ritkán kerül ki vesztesként, még ha a lélek tisztaságával is áll szemben, mely a regény címének bibliai idézetében (Jelenések könyve) összegződik.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
A ​Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára."

Jókai Mór - A ​kőszívű ember fiai
1848 ​március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét. A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve. A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél. A Kőszívű ember fiai a középiskolások rettegett olvasmánya. Talán újra át kellene gondolni a jelentőségét, beszélni róla értelmesen, mert ez is nemzeti identitástudatunk szerves része és a jövő nemzedék körében épp elveszőben van.

Herczeg Ferenc - Pogányok
Herczeg ​Ferenc Pogányok című történelmi regényéről, mely az István király halála utáni zavaros időkben, a Vata-féle felkelés idején játszódik, Kornis Gyula 1941-ben ilyen emelkedett hangon ír: "Nyugat és Kelet lelkének tragikus összeütközése, az ősmagyar lélek kereszténnyé átváltódásának történeti problémája aligha tehet még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában. A Pogányok a magyar irodalom regénytájainak egyik legmagasabb hegycsúcsa."

Kassák Lajos - Misilló ​királysága
A ​Misilló királysága volt Kassák Lajos első regénye. A Nyugat adta közre foly­ta­tás­ban 1916 tavaszán és kora nyarán. A szomorú, realista néhol naturalista történetben a főszereplők az emberi természet rosszabbik oldalát oldalát képviselik, mégis ez a regény hozta meg Kassák számára az irodalomban az áttörést.

Jókai Mór - Az ​új földesúr
Jókainak ​egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottabb regénye. Azok a remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak. A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garanvölgyi unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról mintázta.

Galgóczi Erzsébet - A ​közös bűn
Galgóczi ​Erzsébet pergő cselekményű új regénye filmre kívánkozik. 1956. november 8-án éjjel két fiatalember kér szállást Sokaraiék tanyáján, kőhajtásnyira a nyugati országhatártól. Másnap reggel egyiküket bezúzott fejjel, holtan találják. Hatóság még nincs, az állapotok zavarosak: mi legyen a holttesttel?... Hónapok telnek el. A megyeszékhelyen lassanként megindul a nyomozás a titokzatos gyilkosság ügyében. A tanúk vallomásai, a mellékszereplők elbeszélései - bár közvetlenül nincsenek kapcsolatban Sokoraiékkal - az ő életük hátterét is megvilágítják. A tehetséges, többre vágyó Imrét az apja önzése, paraszti elzárkózása láncolta az isten háta mögötti tanyához. Ugyanakkor az ötvenes évek tapasztalatai, az erőszakos kollektivizálás, az igazságtalan tagosítás nemegyszer adott alapot az eleve meglévő gyanakvásnak. Csak így teljes a kép? A bizalmatlan parasztpolitikára paraszti bizalmatlanság volt a felelet: a kettő együttes hatása tartotta vissza az öreg Sokorait, hogy a szabályos utat keresse. Ebben a tágabb összefüggésben, ami történt, ami a regény végén történik, nem véletlenek következménye, hanem a "közös bűn" szükségszerű büntetése.

Somogyváry Gyula - A ​Pirossapkás Kislány
A ​reformkor végén játszódó regényt - amely több mint fél évszázada nem jelent meg - általános olvasói kívánságra bocsátja ismét közre a kiadó. A Pirossapkás Kislány - szimbolikus cím. Egyszerre jelez egy félárva, valóságos piros sapkás kislányt, a művészi ambíciókat tápláló császári katona szerelmét, valamint a jakobinusok szabadságjelképét. A cselekmény több helyszínen (Bécs, Bécsújhely, Pozsony, Győr, Pápa és Bakony) játszódik, és romantikus eseményekben gazdag (katonaság, párbaj, vadászat, nagy, beteljesülő szerelem). A regénytrilógia két folytatása (A hadtest hű marad, valamint a Katonacsillag megfordul) már a szabadságharc idején játszódik, melyeket a jövőre szándékozik megjelentetni a kiadó. Csakúgy, mint az igazi szenzációt, a sorozat idáig soha meg nem jelent (!) negyedik, kéziratban megmaradt, posztumusz kötetét, A tűzoszlop-ot, amely Görgey Artúrról szól. Így lesz az eredeti trilógiából tetralógia.

Illyés Gyula - Petőfi ​Sándor
Ez ​a könyv franciáknak készült, úgy, hogy Illyés egy korábban született Petőfi-monográfiájának fordítási munkálatai közben mindazt, ami ismeretlen vagy homályos körülmény lehet a kultúránkban és a történelmünkben járatlan olvasó számára, beépítette a szövegébe. Nemcsak a magyar forradalom és szabadságharc előzményeit és fordulatatait, hanem azt is, ami Petőfi alakja és költészete köré azóta kristályosodott ki, hogy megéreztesse e költő metaforikus jelentőségét népünk történetében és tudatában. Természetesen a magyar olvasónak van erre nagyobb szüksége. Hiszen csak hisszük, hogy tudjuk: ki volt Petőfi, hogyan zajlott le a "szabadság délelőttje", s hogy milyen versek azok, amelyeket esetleg kívülről fújunk - de sose olvastunk el figyelmesen. Illyés az irodalomtörténetírás ritka bravúrját vitte véghez - de könyve azért enciklopédiaként és regényként is forgatható.

Vaszary Gábor - Monpti
"Tudom, ​hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. - Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy nem éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is." Így alkudozik Vaszary Gábor keserédes történetének főhőse, a szeretni való, könnyelmű fiatalember, a "tisztességükkel küszködő" párizsi lányok kedvence, akit a könyvsikerből készült film nézői is a szívükbe zártak. Az 1930-as évek "párizsi" regényeinek írója nem sajnálta történeteiből pazar humorát és pikáns iróniáját sem, és bizonyára ennek eredményeképpen sikerült - látszólagos habkönnyűsége ellenére - az irodalom határmezsgyéjén belül maradnia.

Szabó Dezső - Az ​elsodort falu
Az ​elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, ami­kor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely termé­szetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye ala­pos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, ki­fejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követő forra­dalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Karinthy Ferenc - Epepe
Szokatlan ​volt az a hang és szemlélet, mellyel a realista Karinthy az Epepe világát megalkotta. Főszereplője, Budai nyelvészkongresszusra utazik Helsinkibe, ám a repülőtéri átszálláskor eltéveszti gépét, és ismeretlen állam ismeretlen városába kerül. A nyelvi kommunikáció szakértője, aki számos idegen nyelven tud, nem képes magát megértetni és ő sem érti a bennszülöttek beszédét. Kényszerűségből ragad az egymás iránt is közönyös, állandóan rohanó és hadaró emberek országában, kilátástalannak tűnő helyzetét kell elfogadnia, s lakhatóvá tennie megszokott körülményeiből kizárult életét.