|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Arthur Schnitzler - Drámák
Kötetünkben öt Schnitzler-drámát adunk közre. Az Anatol (1892) jelenetei egy azóta emblematikussá nőtt figura borongásait, könnyed, de keserű mellékízű szerelmeit, sekélyes, de így talán még ismerősebb világfájdalmát mutatják be. Anatol sorsa azt példázza: férfi és nő között minden szerelem csak annyi, amennyinek hiszik. A zöld kakadu-ban (1899) Schnitzler más környezethez és korhoz nyúl: 1789 Párizsában találjuk magunkat. A játék színhelye egy kocsmaszínház, ahol az előadások azt célozzák, hogy a nézők szemében a határ elmosódjék játék és valóság, arc és álarc között. A kötet legismertebb darabja talán a Körtánc (1897), amely szemérmetlenségével annak idején nagy botrányt kavart. A Körtánc - az első fordító, Bródy Sándor szerint - arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószínűleg a világ létének utolsó pillanatáig. Az Áldozat (1898) című dráma a kevesebbet játszott színpadi művek közé tartozik. Pedig a darab az avultnak hitt századfordulós díszletek előtt megdöbbentő érvényességgel tud szólni a becsületről, a ránk nehezedő társadalmi konvenciók fullasztó hatásáról. A Távoli vidék (1911) az elmúlt évek színházi felfedezése volt. A finom szövetű társalgási tragikomédia a szerelem és megcsalás, hűség és hűtlenség problémáját boncolgatva juttat el a felismerésig: a lélek bonyolult, ismeretlen, távoli vidék.
Pierre Corneille - Jean Racine - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Szophoklész - Oidipusz király / Oidipusz Kolónoszban
Az "Oidipusz király" egy szörnyűséges bűn tettesének kiderítéséért folytatott nyomozás feszült izgalmú története. Mondották már nemegyszer, hogy ez a legelső "krimi" a világirodalomban. A meg nem alkuvó, keményen igazságért küzdő király - Oidipusz - nem hőköl vissza, bármilyen ijesztő lesz az eredmény. És az derül ki, hogy - bár nem tudott róla - ő maga volt annak idején a tettes: ő ölte meg apját, és ő vette feleségül saját anyját. A vérfertőzés büntetése pedig megvakíttatás. Oidipusz itt se hátrál: maga hajtja végre az ítéletet, megvakítja magát és elhagyja királyi székét. Külön érdekessége a tragikus történetnek, hogy a személyek közt csak egyetlen ember lát tisztán: a vak. Teirésziász, a jós hiába lát mindent előre. Senki se hallgat rá, nem tudja ő se megállítani a saját tragédiája felé siető hőst. Jelen kötet a két Oidipus drámát bocsájtja az olvasók rendelkezésére.
George Bernard Shaw - Színművek I-II.
George Bernard Shaw (1856–1950) a modern dráma egyik legnagyobb előfutára és művelője. Noha legismertebb és legkedveltebb darabjai közül nem egy még a XIX. század végén született, ahogyan Hegedűs Géza írta róla: Brecht ugyanúgy nincs Shaw nélkül, ahogy Shaw kellett Pirandello merész színpadi játékaihoz, és hol abszurd, hol történelmi-anakronisztikus módszerével egyenesen őt folytatja Dürrenmatt is. Vele kezdődik a XX. század drámairodalma, vele, az örök idegennel, aki vállalva akár a bohóc szerepét is, mindig a legkomolyabb kérdésekről beszélt, gúnyosan és nevettetve, hogy az egész emberiséget magában foglaló részvétét tudtunkra adja, és a józan ész segítségével felemelje és érző szívűvé nemesítse a megalázott és becsapott embereket.
Már életében is voltak, akik fanyalogva fogadták egy-egy túlságosan ambiciózus, játszhatatlannak vagy éppen tűrhetetlenül hosszúnak ítélt művét, s az is igaz, hogy élete utolsó negyedszázadában kevés maradandót alkotott. Hogy mégis milyen nagy becsben állt a világ előtt, azt legjobban egy képtelen mozzanat mutatja: halálos ágyán egy amerikai magazin egymillió dollárt ajánlott neki „utolsó üzenetéért”. (Visszautasította.) Aztán amikor 1977-ben a Guardian kritikusa „Shakespeare után a legnagyobb brit drámaírónak” nevezte (nagy elődjének nevét egyébként Shaw következetesen Shakespear-nek írta), maga John Osborne indított dühödt támadást ellene, „tehetségtelen csaló”-nak minősítve Bernard Shaw-t. Újabban, éppen az Összetört szívek házá-nak rendezése kapcsán (Penelope Wilton, Richard Griffiths, Emma Fielding szerepeltetésével), David Hare kiváló mai drámaíró védte meg és helyezte vissza jogaiba a nagy nevettetőt.
A nagy nevettetőt és a nagy humanistát, akit az angolszász világban és azon kívül is, Európától Ázsiáig szinte mindenhol újra és újra játszanak, s akinek hatalmas életművéből Sartoriusék és Harry Trench mulatságosan szomorú konfliktusától Szent Johanna lelkünket megrendítő történetéig kilenc kedvencét válogatta össze a szerkesztő, remélve, hogy az olvasó is gyönyörűségét leli bennük, beleértve az Összetört szívek házá-t is, amely most jelenik meg először magyarul.
Harold Pinter - Drámák
A színész-rendező-író Harold Pinter csaknem fél évszázados pályáján mindvégig a maga útját járta. Egyéni színpadi írásművészete nem illik kategóriákba. Sosem eredt divatok nyomába, stílusa - habár összetéveszthetetlen - nem merevedett meg, nem ürült ki. Sikeresen elkerült egy sor buktatót, nem vált a „pinterizmus" foglyává, sőt még azt is „túlélte", hogy Martin Esslin híres tanulmányában az abszurd félrevezető címkéjét ragasztotta rá. Darabjai a rendezőnek, a színésznek és a nézőnek egyaránt kihívást jelentenek. Különös történeteket ír, amelyeknek cselekményét és „mögöttes tartalmát" egyaránt nehéz megfejteni, a lassan adagolt, apró információmorzsákból összerakni. Színpadán közönséges helyzetek, aprólékosan jelentéktelen cselekvések váltakoznak „értelmetlen" fordulatokkal; a mondatokban hétköznapiság, profánság, költőiség keveredik. Írói nagyságának, biztos színérzékének ékes bizonyítéka: drámáit az első pillanattól az utolsóig feszült figyelemmel követjük - ha másért nem, hát azért, hogy rájöjjünk, miről is van szó -, s ha legvégül mégsem találjuk „a" megfejtést, ezért nem őt okoljuk. Ha valakinek az a képtelen ötlete támadna, hogy versenyeztesse a kortárs drámaírókat, a most hetvenéves Harold Pinter bizonyosan legalább dobogós lehetne. Csakhogy - ha műveit jól olvassuk - úgy sejtjük, ő nem az az ember, aki ilyen vetélkedőn hajlandó volna „rajthoz állni". A termékeny hatvanas-hetvenes évek végén, az 1978-ban bemutatott Árulás után megtörni látszott a szerző drámaírói lendülete (miközben egyéb területeken tovább alkotott), aztán tizenöt évvel később megszületett a homályos-megrendítő Holdfény, és azóta is újabb színművek bizonyítják: Harold Pinter nem „élő legenda", hanem a kortárs színházban erőteljesen jelen lévő, friss szellem. Kényszerűségből hiányos válogatásunk tartalmazza Pinter leggyakrabban játszott, „klasszikussá vált" színpadi műveit - ezek közül kettőt vadonatúj fordításban -, valamint egy magyarul korábban még meg nem jelent drámáját. Az étellift A születésnap A gondnok Hazatérés Csönd Senkiföldje Árulás A melegház Porrá leszel
Sławomir Mrożek - Drámák
Mrozek drámáiban megszokott elem az abszurdum, így jelen drámának is szerves részét, alapját alkotják a groteszk helyzetek egy általános család felbolydult életében. Panelről, tigrisről a fürdőben, hatóságokról és egyéb szervezetekről és persze az állam mindenekfelettiségéről...
Ismeretlen szerző - Orosz népi posta
Oroszországnak, ennek az izgalmas, viharos gyorsasággal átalakuló, a szovjet múlt számos maradványát még magán viselő, egyszerre hihetetlen szociális gondokkal küzdő és a fogyasztói társadalom jó hét évtizeden át tiltott élvezeteiben dőzsölő országnak a drámairodalma is zavarba ejtően sokszínű. A hagyományőrzés - legfőképpen a csehovi dramaturgia kreatív újraértelmezése - éppúgy megtalálható itt, mint a legkülönfélébb színpadi kísérletezések, a színpadi nyelv radikális megújítása, a provokáció, a sokkolás, a testiség nyílt színrevitele. Kötetünkben az oroszországi színházi élet olyan szerzőinek egy-egy darabját mutatjuk be, akiknek a neve - a szórványos magyarországi előadások nyomán - nálunk is kezd ismertté válni.
___Borisz Akunyin darabja (akit a magyar olvasók detektívregényei alapján ismerhetnek) Csehov _Sirály_-ának zárójelenetével indul, s értelmezésében a csehovi hősök lelkileg sérült mániákusok, ami a csehovi drámaiság és a bűnügyi elbeszélés ötvözetét fekete komédiává változtatja.
___Nyina Szadur _A csodálatos öregasszony_ című darabja az orosz irodalomban oly hangsúlyos Gonosz alakját parodizálja, s ugyanakkor a mindennapok realitását is megkérdőjelezi.
___Oleg Bogajev _Orosz népi postá_-ja egy beteg, magányos öregember kesernyés levéldrámája, amely a szovjet korszak után beköszöntő vadkapitalista időszak általános kiábrándulás-érzését fogalmazza meg.
___Jevgenyij Griskovec _A város_ című drámája öt dialógusban ábrázolja egy kiürült házasságban élő férfi mindennapjait, vívódását, abszurd menekülésvágyát.
___Vaszilij Szigarjov _Gyurmá_-ja brutális nyelven szól a posztszovjet nagyváros kegyetlen - perverzitással, agresszióval, alkoholizmussal teli - mindennapjairól.
___Mihail Ugarov az _Ilja Iljics halálá_-ban részint napjainkra is vonatkoztatható, részint általános filozófiai érvényű kontextusba helyezi Ivan Goncsarov _Oblomov_ című regényének főhősét.
Ismeretlen szerző - Ilja próféta
Az utolsó lengyel drámaantológia "Modern lengyel drámák" címmel 1968-ban, tehát harmincöt évvel ezelőtt jelent meg hazánkban, azóta pedig csupán három önálló kötet (Wyspiański, Gombrowicz, Mrożek) látott napvilágot. 1989 utáni új lengyel drámákkal csak színházi folyóiratok mellékleteiben találkozhatunk elvétve, így e kötet égető hiányt pótol. A válogatás elsődleges szempontja az "újdonságon" kívül az volt, hogy az antológiába ne csupán egyes szerzők egyes művei kerüljenek - fontosnak tartottuk, hogy a kiválasztott darabok egyben a lengyel színházi élet legfontosabb jelenségeire is felhívják a figyelmet. Bogusław Schaeffer és Tadeusz Słobodzianek személyében a mai lengyel dráma legmarkánsabb személyiségeit tisztelhetjük. Műveikkel önálló és univerzális formanyelvet, koherens világképet teremtettek, habár írói technikájuk és stílusuk egymástól gyökeresen eltérő. Schaeffer a filozófiai előadásokkal teletűzdelt abszurd helyzetgyakorlatok nagymestere, Słobodzianek valós történeteket mesél a groteszk misztériumjáték tréfásan vulgáris nyelvén - ebből a szempontból Witkiewicz és Gombrowicz szellemi örökösei. A realista dramaturgiát a New Yorban élő Janusz Głowacki képviseli, aki a 8090-es évek egyik legsikeresebb színpadi szerzőjének számított Lengyelországban, s akinek Antigoné New Yorkban című darabja máig a lengyel színházak sikerdarabjai közé tartozik. Az ifjabb generációt képviselő Ingmar Villquist az utóbbi évek nagy felfedezettje. Expresszionista drámái szimbolikus környezetben játszódnak, és a honi kritikusok szerint megszabadíthatják a lengyel drámairodalmat attól a Witkiewicz"Gombrowicz"Mrożek által uralt groteszk-abszurd nyelvezettől, amely a XX. század színházi hagyományát meghatározta, s amelynek egyik nagymestere, Sławomir Mrożek - minden új hullám és tendencia ellenére (vagy éppen azért) - szintén helyet kapott kötetünkben. Az utószót és az életrajzi jegyzetek Pászt Patrícia írta. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Bogusław Schaeffer: Kacsa. (Kaczo.) Pászt Patrícia fordítása. Sławomir Mrożek: Özvegyek. (Wdowy.) Bába Krisztina fordítása. Janusz Głowacki: Antigoné New Yorkban. (Antygona w Nowym Jorku.) Kálmán Judit fordítása. Tadeusz Słobodzianek: Ilja próféta. (Prorok Ilja.) Pászt Patrícia fordítása. Ingmar Villquist: Helver éjszakája. (Noc Helvera.) Bába Krisztina fordítása.
Samuel Beckett - Samuel Beckett összes drámái
Az ír származású, angol és francia nyelven alkotó író, költő, drámaíró, esszéista (1906-1989) pályáját versekkel kezdte, majd a harmincas években elbeszélésekkel és regényekkel folytatta. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált drámája a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színházszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A magyarul 1970-ben megjelent - színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet - tartalmazó drámakötet anyagát kiegészítettük az azóta keletkezett, valamint az író hagyatékából előkerült írásokkal.
Tennessee Williams - The Rose Tattoo and Other Plays
In these three exotic, steamy dramas Tennessee Williams portrays loss, faded lives and passionate love affairs.
The Rose Tattoo is set in a bustling, Sicilian-American community, where newly widowed Serafina is paralysed by grief, until she has her romantic illusions about her dead husband shattered and rediscovers her true nature as a fiery prima donna, in a life-affirming celebration of love and sex. Tennessee Williams explores a new 'wild and unrestricted' theatrical form in the colourful tropical fantasy Camino Real, while Orpheus Descending, however, takes us into the dark territory of the Deep South: the corrupt hell of a small, brutal township, where a forbidden and tragic love affair sparks horrific violence.
Szabó Magda - A macskák szerdája
Négy dráma
"Az első, magam kívánta darab ötlete olvasmányaim segítségével jelzett bennem, szülővárosom történetét olvastam és szíven ütött múltbéli történelmi szerepe, amelyet sorsunk rászabott Bocskai fejedelem idejében. Így írtam meg a Kiálts, város!-t, aztán az összes többi darabot, hadd kerüljenek a nézők szembe saját előttük élő halottaik egykor ontott könnyeivel, elcsengett nevetésével. A Debrecennek önmagáról írt Kiálts, város!-t sűrűn követték az immár természetes kifejezési formának érzett új darabok, míg a legelső formálására készültem, rengeteg történelmi anyagot néztem át, mire észrevettem magam, testközelben éreztem Csokonai Vitéz Mihályt, s ahogy a darab ábrázolta a felejthetetlen életű és életművű alkotót, már kezdhettem is színpadra álmodni Kármán József levél- vagy naplóregényét, a Fanni hagyományai-t: Törőcsik félig még gyermeklány figurája ott fehérlik ki a Martinovics-összeesküvés általa fel nem ismert vértócsáiból.
Amit az olvasó ebben a könyvben kap, az egy főbíró, egy világhírre érdemes költő, egy öntudatlan fiatal lány, Fanni és egy nagyon is tudatos és a saját tragikus sorsán mindig túlemelkedő csoda, édesanyám, Jablonczay Lenke és családunk egy részének története.
Én szívesen adtam volna azt a címet a kötetnek, ami egy Csokonai-vers sora, de mindent elmond, amihez nekem ezer meg ezer szó kell: "kedv, remények, Lillák". Mindkét nembeli Lillák játszanak velünk, míg eltipródik a kedv és a remény. Aztán mégis maradtam A macskák szerdájá-nál, mert abban mindez benne áll. Könyörgésemet, az író rettentő fohászát majd a Fanni férfi főszereplője mondja ki, mert voltaképpen erről szól mindegyik darab: "Isten vigyázzon minden magyart, kisasszony!"
Isten vigyázzon minden magyart! Emlékezzék az olvasó azokra, akik ezért a földdarabért odaadták az életüket." - Szabó Magda
Márai Sándor - Jób ...és a könyve
Ha az író elveszíti az intenzív kapcsolatot a színház világával, akkor drámaírói talentuma légüres térbe kerül, színművek írásáról lemond. Erre kényszerült az emigrációban Márai Sándor is - a magyar drámairodalom nagy veszteségére. Dialogizáló képessége, dramaturgiai biztonsága azonban mégsem maradt parlagon. Televíziós darabokat, rádiójátékokat írt, amelyeket a világ számos országában bemutattak: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Dániában, Kanadában. Ezek a művek leperegtek a képernyőn, elhangzottak az idegen nyelvű rádióállomások adásaiban - de Márai Sándor magyar olvasói közül, híveinek nagy táborából hányan látták-hallották ezeket a televíziójátékokat, rádiódarabokat? Ez a kötet Márai - szerte a világban játszott és elhangzott - televíziós darabjait és hangjátékait gyűjti össze a magyar közönség számára.
Hunyady Sándor - Lovagias ügy - Válogatott drámák
Hunyady Sándor Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő szerelméből született: már származása szinte arra predesztinálta tehát, hogy színpadi szerző legyen. Mégis: harminchét éves koráig meg sem próbálkozott drámaírással, s talán ez a késedelem is az oka, hogy még ma is inkább érzékeny megfigyelésekkel, fanyar humorral teli novelláiról (A vöröslámpás ház, Razzia az Arany Sas-ban), regényeiről (Családi album) és szépirodalmi rangú publicisztikájáról ismert. Kortársai nem csak íróként, emberként is rajongtak érte: bölcs derűje, mély emberismerete minden ellenséges indulatot megtört. A kötetben szereplő drámák közül eddig csupán a Bakaruhában és a Feketeszárú cseresznye látott könyv alakban is napvilágot, most további négy Hunyady-dráma kerül a szélesebb olvasóközönség elé.
Olvasásuk előtt álljanak még itt Kosztolányi Dezső ajánló szavai: „Ennek az írónak friss szeme van és érzékeny füle. Ezzel meghallja a párbeszédek titkos muzsikáját. Szeret és tud megfigyelni, jól érzi magát, amikor ír, ennélfogva mi is jól érezzük magunkat.”
Gotthold Ephraim Lessing - Emilia Galotti
Die bürgerliche Emilia Galotti steht kurz vor ihrer Hochzeit mit dem Grafen Appiani, als sich der Prinz Gonzaga in sie verliebt. Um diese Heirat, die überdies eine Liebesheirat ist, zu verhindern, ist ihm und seinem Diener Marinelli jedes Mittel recht, und so lässt Marinelli das Paar auf dem Wege zur Trauung überfallen. Während Appiani im Kampf tödlich verwundet wird, werden Emilia und ihre Mutter auf Gonzagas Schloss gebracht. Doch Emilia möchte sich lieber das Leben nehmen, als der Verführung des Prinzen zu erliegen und ihre Unschuld zu verlieren. Ihr Vater kommt ihr jedoch zuvor und ersticht seine Tochter. In seinem 1772 vollendeten Drama griff Lessing ein bei Livius überliefertes sagenhaftes Ereignis auf, wonach die bereits verlobte Römerin Virginia von ihrem Vater ermordet wurde, weil er glaubte, sie nur so vor den Nachstellungen des Decemvir Appius Claudius schützen zu können. Neben der Gegenüberstellung der unterschiedlichen Auffassungen von Liebe ist "Emilia Galotti" auch ein politisches Stück: Indem sich die bürgerliche Familie Galotti dem Willen des Prinzen widersetzt, rebelliert sie gegen den Adel und hat die Moral auf ihrer Seite. Daher wird das Stück heute auch als Drama der bürgerlichen Emanzipation verstanden.
N. H. Kleinbaum - Dead Poets Society
Todd Anderson and his friends at Welton Academy can hardly believe how different life is since their new English professor, the flamboyant John Keating, has challenged them to "make your lives extraordinary! " Inspired by Keating, the boys resurrect the Dead Poets Society--a secret club where, free from the constraints and expectations of school and parents, they let their passions run wild. As Keating turns the boys on to the great words of Byron, Shelley, and Keats, they discover not only the beauty of language, but the importance of making each moment count.
But the Dead Poets pledges soon realize that their newfound freedom can have tragic consequences. Can the club and the individuality it inspires survive the pressure from authorities determined to destroy their dreams?
Ismeretlen szerző - Magyar drámaírók - 20. század
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Csathó Kálmán - Lilla
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Németh László - Latinovits Zoltán - Győzelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Polgár Ernő - Randevú Bangkokban / Elítéltek / Tűzjárók
A randevú Bangkokban napjainkban játszódik a bangkoki repülőtér tranzit várótermében. Szórakoztató, vidám történet, melynek szereplői: egy tengerészkapitány és szerelme. A kötet második darabja, az Elítéltek izgalmas cselekménye Latin-Amerikában játszódik egy olyan börtönben, ahol híres tudósokat tartanak fogva ártatlanul és alkotómunkára kényszerítik őket. A Tűzjárók, a kötet harmadik része, a csendes-óceáni szigetvilág törzsi rítusait és mágikus szertartásait is bemutatja
Csathó Kálmán - Fűszer és csemege
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
