Kossuth ​Lajos élete I-II.

Ablonczy Balázs - Teleki ​Pál
„A ​két világháború közötti időszak egyik meghatározó politikusáról ez a legfrissebb tudományos igénnyel megírt életrajz. A kötet szerzője fiatal történész, aki az évek során, jó néhány külföldi és hazai levéltárban kutatva, számos, eddig feltáratlan dokumentumra alapozva rajzol teljes képet a tudós politikus pályájáról. A kötet lapjain kibontakozik egy múlt századi, jellegzetes magyar életpálya, a földrajzkutató, turanista, politikus, ellenforradalmár, cserkész és egyetemi tanár Teleki Pálé, akinek szerteágazó tevékenységét igyekszik bemutatni a kötet. Megtudhatjuk, hogy miképpen épült fel közéleti karrierje, honnan merítette eszméit és hogyan mutatkozott be a telefonban. Politikusi működésének komor és elfogadhatatlan oldalairól is tárgyilagos képet kapunk, és talán halálával kapcsolatban tisztázódik néhány félreértés.”

Szilágyi Ferenc - Így ​élt Kőrösi Csoma Sándor
" ​Minden magyarban él valami Kőrösi Csoma lelkesültségéből, a kalandvággyal párosult tudásszomjból, a világgá sodródott fiú nyugtalanságából..." - írja Illyés Gyula Kőrösi Csomára emlékezve. A "nagy vándor" születésének kétszázadik évfordulójára másodszor jelenik meg az Így élt... sorozatban Kőrösi Csoma Sándor pályájának története gyermek- és ifjúkoráról, a nagyenyedi kollégiumi évekről,a felkészülés és vándorút, majd a tudományos kutatómunka ezernyi buktatójáról. Kőrösi Csoma küzdelmekkel teli élete az elkötelezett hivatástudat eszményképét állítja a fiatal olvasó elé. Az olvasmányosan, érdekesen megírt könyvet korabeli dokumentumok gazdagítják.

Samuel Eliot Morison - Kolumbusz ​Kristóf, a tengerész
Kolumbuszról ​számtalan könyv jelent meg, a világ csaknem minden jelentősebb nyelvén. Legtöbbjük valami szenzációt tálal az olvasó elé, a nagy felfedező életének valamilyen eddig \"ismeretlen\" mozzanatát akarja megvilágítani vagy felfedezésének elsőbbségét próbálja kétségbevonni. Morison könyvében semmilyen hasonló fogással nem találkozunk, távol áll tőle minden szenzációhajhászás. A szerző az Egyesült Államok haditengerészetének tartalékos ellentengernagya, a Harvard egyetem tanára, világhírű Kolumbusz-kutató. Ez a műve egy 1942-ben megjelent nagyszabású monográfia rövidített kiadása, amely világszerte hatalmas sikert aratott, igen sok nyelvre lefordították. Morison maga is végigment vitorláshajóval Kolumbusz útvonalain, ezért gondos és sokoldalú forrástanulmányokon alapuló munkáját a személyes élmények elevensége színezi, teszi utólérhetetlenül vonzóvá. Ebben a mindvégig lebilincselően izgalmas művében elsősorban Kolumbusznak, a tengerésznek állít örök emléket, aki egy homályos sejtéssel lelkében, az akkori idők primitív navigációs eszközeitől alig segítve, törhetetlen vasakaratával és páratlan tengerész leleményességével világraszóló hőstettet hajtott végre, amely - bátran mondhatjuk - új arculatot adott a világnak.

John Lukacs - A ​párviadal
John ​Lukacs (Lukács János, 1924-) Széchenyi-nagydíjas történészprofesszor 1946 óta az Egyesült Államokban él, műveit angol nyelven írja. _A párviadal_ az egyik legismertebb, számos nyelvre lefordított könyve. Arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlott 1940. május 10. és július 31. között - vagyis attól a naptól fogva, amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd alig hat hét alatt bekebelezte jóformán a teljes kontinentális Európát. Így kezdődött a „párviadal” a két államférfi között, akiknek a kezében volt akkor a nyugati civilizáció sorsa. A szerző korábban kimerítetlen forrásokra támaszkodva írja le az eseményeket, és ebben a könyvében is felcsillantja kivételesen vonzó elbeszélőtehetségét. Nem éri be a történelmi tények feldolgozásával: alapos és részletes elemzést nyújt mind Churchill, mind Hitler személyiségéről és pszichológiájáról. A „Függelék”-ben pedig John Lukacsnak a magyar kiadás számára magyar nyelven írt esszéi olvashatók, „Hitler és Magyarország”, illetve „Churchill és Magyarország” címmel.

Erdődy János - Így ​élt Kolumbusz
Azok ​közé tartozik - nincsenek sokan -, akiket nemcsak egy nemzet, nem is csak egy világrész, de az egész emberiség a maga fiának érez és vall" - írja hőséről Erdődy János, a kötet szerzője. Kolumbusz Kristófnak hívják, élete sötétség és fény változása, volt fent és lent, a király kegyeltje és bilincsbe vert fogoly. Sokat tett életében, és sok mindent elért. Egy dologban azonban nem sikerült neki: nem tudhatta meg, hogy a csodás India helyett új földrészre jutott el: Amerikába. Ennek a vasakaratú, színes életű embernek a pályája tárul az olvasó elé a százhúsz fényképpel illusztrált, mindvégig izgalmas és tartalmas kötetben.

Romano Rácz Sándor - Cigány ​sor
A ​Cigány sor megírásának nem célja volt, hanem oka: valami feszítő, belső erő késztetett rá, hogy megírjam. Úgy érzem, minden, ami életem során eddig történt velem, titkon erre a munkára készített fel. S hogy milyen gyakorlati hasznot remélek tőle? Talán akik eddig kedveltek, de nemigen ismertek minket, cigányokat, most megszeretnek; akik utáltak, ezután egy kicsit kevésbé fognak utálni; és akik továbbra is nagyon utálnak, pontosabban fogják tudni, hogy kiket utálnak." „A verbális agresszió legjellegzetesebb formája az asszonyoknak egy pontosan körülírható rituálé szerint zajló és naponta ismétlődő mű-veszekedése volt. A közös udvaron beszélgettek a napi gondokról, eseményekről, miközben fél szemmel állandóan a körülöttük játszó gyerekeket figyelték. Majd minden átmenet nélkül, mintegy vezényszóra, veszekedni kezdtek. Szörnyű átkok, trágárságok hangzottak el, amelyek el-borzaszthatták a kívülállót - olykor a nyomaték kedvéért a szoknyájukat is felemelték. Néhány perc múlva oly hirtelenül ért véget a veszekedés, ahogyan elkezdődött, és az asszonyok ott folytatták a beszélgetést, ahol a ribillió előtt abbahagyták." „Érdekes, ahogyan a politikai pártok preferálják a különböző cigány csoportokat. Az MSZP elsősorban a beásokkal szeret együttműködni, az SZDSZ és a Fidesz pedig az oláh cigányokkal. Sokat gondolkoztam, de nem tudtam megfejteni a nyilvánvaló vonzalmak okát.

Erdődy János - Így ​élt Magellán
Egy ​portugál születésű királyi apród a hajózás és a földtudomány szerelmese, Kolombusz és Vasco da Gama utazásai következtében arra a föltevésre jutott, hogy ha hajóval elindul nyugat felé, elér keletre, mivel a Föld gömb alakú. Saját hazája segítségével nem sikerült tervét megvalósítania, de spanyol lobogó alatt, rengeteg kaland és gyötrelem után elérte célját, körülhajózta a Földet. Neve ma is él: Fernando Magellánnak hívják. Élete sok kalandban bővelkedik, de a gazdagon illusztrált könyv a XVI. századi világ sok ismeretlen titkát is feltárja, emellett a nagy expedíció történetét az öt hajóról, amely közül egy érkezett vissza viszonylagos épségben hazájába - Spanyolországba.

Erdődy János - Így ​élt Husz János
Husz ​János a XIV-XV. században élt tudós reformátor, a cseh nép hőse volt. Ő indította el azt a mozgalmat, amely az egyház megreformálását és a cseh nép nemzeti kibontakozását tűzte céljául. Az egyház elleni támadásaiért a konstanzi zsinat elé idézték, és Zsigmond császár látszólagos védelme ellenére halálra ítélték. Husz János igazi élete mégis halála után kezdődött igazán. Híveinek tetteihez fűződnek a huszita háborúk, amelyek hozzájárultak a feudalizmus bomlásához, valamint a reformáció terjedéséhez. Erődy János írása segíti megértetni ezt az eléggé bonyolult, de az általános műveltség szempontjából fontos, érdekes történelmi korszakot.

Hangay Zoltán - Erdély ​választott fejedelme
Rákóczi ​Zsigmond a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó Rákóczi-dinasztia megalapítója, I. Rákóczi György atyja. Katonai tehetsége és kiváló gazdasági érzéke révén szinte az ismeretlenségből küzdötte fel magát a tizenhatodik század végi arisztokrácia legfelső köreibe. Születésekor a család társadalmi állását tekintve senki sem gondolhatta, hogy mérhetetlen birtokok ura, Eger főkapitánya, a király tanácsosa, majd késő öregségében – ha csak rövid egy esztendőre is – Erdély választott fejedelme lesz belőle. Erejéből a reformáció buzgó pártfogására is futotta; az ő támogatásnak köszönhette megjelenését Károlyi Gáspár bibliafordítása. Életét tömören így summázta temetési beszédében udvari prédikátora, Miskolczi Csulyak István: "Ő adott a Rákóczi nemzetnek nagyságos nevet és böcsületet." A Zrínyi Katonai Kiadó most útjára bocsátott életrajzi sorozatának egyik kezdő kötetéből egy erős, határozott egyéniség mindeddig homályba burkolt képének körvonalai bontakoztak ki.

Rigó Béla - Így ​élt Katona József
1791. ​november 11-én született Kecskeméten; iparos család sarja. Elemi tanulmányait 1798-1802 között a kecskeméti római katolikus iskolában végzi. A gimnáziumi éveket a pesti és a kecskeméti piaristáknál tölti. Az egyetemi tanulmányokra előkészítő filozófiai osztályokat a szegedi piaristáknál és a pesti egyetemen végzi. 1810-13 között jogot hallgat Pesten, de érdeklődését elsősorban a történelem és a színház felé irányítja. 1811-től bekapcsolódik a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Békési József néven segédszínész, darabokat fordít, dramatizál. Beleszeret Déryné Széppataki Rózába. 1815-ben feloszlik a társulat, állandó épület és a támogatás hiánya miatt: a színészek a vidéki társulatokhoz szegődnek. 1815-ben ügyvédi vizsgát tesz. Felhagy a színházzal: „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és elhallgat.” 1820 végén - a szülővárosa tanácsának ajánlott Bánk bánnal - visszaköltözik Kecskemétre, ahol alügyész, 1826-tól főügyész. Anyagi körülményei rendeződnek, támogatja családját. 1830. április 16-án - ebéd után, hivatalába tartva - szívszélhűdésben hal meg. +++ A Pest-Budán működő magyar színtársulathoz társulva, Katona néhány év alatt járta be azt az utat, amelyhez a magyar drámairodalomnak több évtized kellett. 1811 a fordítások éve (Ziegler, Kotzebue), 1812-ben dramatizál, átdolgoz (A borzasztó torony, Monostori Veronika, Hédervári Cecília), 1813-ban pedig már eredeti, történelmi drámákat ír. Katonát egy drámai hőstípus, a második ember konfliktusrendszere érdekelte igazán (Aubigny Clementina, 1813; Ziska, 1813). Ezek a hősök már sokkal bonyolultabb jellemek voltak, mint az általa látott-játszott lovagdrámák belső vívódások nélküli vitézei. De írt Katona karácsonyi darabot (Luca széke, 1812), csalódott szerelmesként vígjátékot (A rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok között, 1814), melynek bemutatóját éppen a címzett, Déryné akadályozta meg az utolsó pillanatban, önmagára ismerve a címszereplőben. Átdolgozta a Német Színház által előadott történelmietlen Szent István-drámát (István, a magyarok első királya, 1813). Új dramaturgia kialakításának igényét jelzi az 1814-es Jeruzsálem pusztulása. 1814-ben következő évre szóló beadási határidővel az Erdélyi Múzeum pályázatot hirdet a leendő kolozsvári színház számára. Döbrentey Gábor fogalmazza meg a felhívást: a dráma eredeti és történeti tárgyú legyen. A lehetséges témák között megemlíti Bánk bán történetét is. „A tárgy históriai, hősi legyen. Választhatja a poéta vagy a magyar históriából, vagy akármely másból is.” A határidőt meghosszabbítják, 1818-ban hirdetnek eredményt. A fődíjat Tokody János A pártosság tüze című darabja nyeri. A díjazottak között szerepel Bolyai Farkas két drámája is. Katona műve nincs megemlítve sem. 1819-ben készül el a végleges változat. Katona figyelembe veszi a jogász- és színésztárs, Bárány Boldizsár Rostáját, hibajegyzékét, találó meglátásait. Nyomtatásban 1820-ban Kecskeméten jelent meg. Az ősbemutató 1833-ban Kassán volt, Melinda szereében Dérynével. A következő színpadra állítás 1834-ben Pesten történt. Az 1848. március 15-i előadás félbeszakadt; a Táncsicsot az előadásra váró nézőközönség nem tudta kivárni a darab végét, s Laborfalvi Rózát követelte a színpadra. Jókai írja: „A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a színházban ingyen előadást tartottak; Bánk bán lett rögtön kitűzve. De az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia...” 1861-ben Erkel Ferenc megzenésítette; 1976-ban Illyés Gyula átigazította. (www.enciklopédia.fazekas.hu)

Fodor Pál - Hegyi Klára - Ivanics Mária - Török ​és tatár hódítók
Oszmán, ​Szelim, Szulejmán, Dzsingisz kán és Timur Lenk neve egykoron rettegéssel töltött el mindenkit Európa-szerte, a Közel-keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében. Az ő, illetve a kötetben még szereplő I. Bajezid, II. Mehmed, a Körprülü nagyvezírek és a krími tatár kánság legjelentősebb uralkodójának, Gázi girájnak az életrajzain keresztül ismerhetjük meg a hódításra épülő két nagy - a török és a tatár - világbirodalom belső felépítését, működését, s megtudhatjuk, hogyan sikerült évszázadokon át szinte "az egész világot" uralmuk alá hajtani a Balkántól az Eufráteszig, a Kaszpi-tengertől a Sárga-folyóig.

Hermann Zsuzsanna - Cesare ​Borgia
A ​reneszánsz korának kétségtelenül Cesare Borgia az egyik legismertebb és legrejtélyesebb alakja. Jelleme, szándékai, tettei körül még ma, évszázadok múltán is vita folyik. Ki volt Cesare Borgia? Ügyes politikus, aki tetteit meghatározott politikai cél érdekében követte el? Vagy gátlástalan és perverz bűnöző, aki meggyilkolta bátyját, sógorát és sok más embert, vérfertőző viszonyt folytatott húgával, és kizárólag gátlástalanságának köszönhette politikai sikereit? A szerző, miközben Cesare Borgia életének fordulatait ismerteti, hangsúlyozza, hogy nem kivételes jelenség, és módszerei, eszközei sem különböznek azoktól, amelyeket Itália más fejedelmei, zsarnokai alkalmaztak. De Cesare Borgia tetteinek sajátos színezetet adott, hogy VI. Sándor pápa fiaként, a pápa anyagi és erkölcsi támogatásával, pápai hadsereg élén követte el tetteit. Így pályája, cselszövésekben és gyilkosságokban gazdag karrierje nemcsak a korabeli Itália, hanem a korabeli pápaság helyzetét is jellemzi.

Winston S. Churchill - A ​második világháború 1-2.
Sir ​Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965), ez a régi arisztokrata családból származó, teljességgel szabálytalan pályafutású brit újságíró, katona, író, festőművész, hol liberális, hol konzervatív politikus, többszörös miniszter, számos szépirodalmi, történelmi, politikai írásmű alkotója 1948 és 1953 között megírta élete legnagyobb kalandjának és vállalkozásának, a második világháborúnak személyes hangvételű és pártos - azaz kellően elfogult - történetét. Még jóformán be sem fejezte, máris megkapta érte az irodalmi Nobel-díjat. A hatalmas terjedelmű, hatkötetes munka, amelyet négy évtizede párhuzamosan jelentetett meg egy angol és egy amerikai kiadó, azóta világhírnévre tett szert, és számos nyelvre lefordították. A magyar olvasóközönség most első ízben vehet a kezébe bő válogatást ebből a sokak által és sokszor emlegetett és idézett emlékiratból, amelybe nálunk eleddig csak a "boldog keveseknek" engedélyeztek bepillantást. A széles ívű memoár önéletrajz és korrajz is egyszersmind. Churchill eleven színekkel ábrázolja az első nagy háború utáni világ, legrészletesebben persze Európa gazdasági és politikai eseményeit, a 20-as és a 30-as évek súlyos válságából kibontakozó totális rendszerek megerősödésének folyamatát, mely a második világháború iszonyatába torkollott, tízmilliók halálát, évszázados értékek pusztulását okozta. Churchillnek, a viktoriánus Anglia szülöttének és hű fiának legszemélyesebb ügye volt Nagy-Britannia sorsa. 1940 májusától a brit háborús kabinet élén oroszlánként küzdött, hogy elhárítsa az Angliát elözönléssel fenyegető náci veszedelmet. S miután hazája egy esztendőn át maga szállt szembe a hitleri Németországgal, 1941. júniusában egy percig sem habozott odaállni korábbi fő ellensége, a náciktól most megtámadott "bolsevista" Oroszország mellé, hogy segítse harcában és erősítse Angliát is. A brit szigeteken, az európai kontinensen, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, a tengereken és az Északi-sarkvidéken folyik a háború, amelyben világhatalmak mérik össze erejüket, s amelyben Őfelsége kormányának miniszterelnöke is összeméri erejét ellenségeivel és - szövetségeseivel: ez utóbbiakkal annál elkeseredettebben, minél inkább közeledik a dicsőséges győzelme és Nagy-Britannia világhatalmának aláhanyatlása. Diadal és tragikum: Churchill "megnyeri" Angliának a háborút, de megbukik mint kormányfő; parlamenti "diktatúrájából" nem kérnek többé a választói. S ahogy ő maga, úgy hanyatlik alá fokozatosan a brit világbirodalom is; a brit oroszlán és oroszlánként küzdő brit fia megtépázottan és nagy szövetségeseitől megalázottan kerül ki a világméretű viadalból. Churchill háborús memoárja, amelyet számos dokumentum - levél, távirat, feljegyzés, tárgyalási jegyzőkönyv, parlamenti beszéd, szerződésszöveg, hadijelentés stb. - gazdagít, a háborús események izgalmas felidézésén túl emléket állít egy derekasan helytálló ország bátran és elszántan küzdő polgárainak is.

Péter Katalin - Esterházy ​Miklós
A ​tizenhetedik század egyik legtragikusabb korszaka nemzetünk történetének. A három részre szakított országban szüntelenül folyt a harc, s e század magyarjainak bonyolult kérdésekre kellett választ adniuk az élet minden területén. Az első ötven év vitathatatlanul kiemelkedő egyénisége Esterházy Miklós. Kortársa Bocskai Istvánnak, Bethlen Gábornak és Pázmány Péternek. Politikáját meghatározta a Habsburg-dinasztia abszolutisztikus uralomra törekvése, a törökök elleni védekezés és a virágkorát élő Erdély fejedelmeinek fegyveres fellépése. Péter Katalin, a Történettudományi Intézet főmunkatársa elsősorban hősének egyéniségét mutatja be. Stílusa színes és könnyed, a képek pedig jól egészítik ki a mű mondanivalóját.

Görgey Artúr - Életem ​és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
"A ​Görgey elleni vádoló hadjárat meghamisította a históriát..... A tündérmese gyermekeknek való, de egy országnak nem mese kell, hanem történelem." - írja Jászi Oszkár. Szívleljük meg és olvassuk el ezt a példa nélküli könyvet mely 1852-ben jelent meg, de azóta is friss, olvasható, élvezhető.

Giacomo Casanova - Giacomo ​Casanova emlékiratai I-II.
"Ha ​az embernek az égvilágon semmi dolga, és olyan a természete, mint az enyém, nem nézhet naphosszat egy ilyen gyönyörű nőt anélkül, hogy belé ne bolondulna." Giacomo Casanova (1725-1798) Író, pap, utazó kalandor, tiszt és feltaláló, csodadoktor, alkimista és pszichológus, hazardőr, a lottó kitalálója, matematikus, Homérosz fordító, színházi hegedűs, diplomata, az inkvizíció titkosügynöke, a velencei ólomkamrák ideiglenes s a női bájak örök foglya és szökevénye. Szerb Antal pompás Casanova fordítása most jelenik meg először.

A. Z. Manfred - Napóleon
A ​napóleoni korszakot számosan feldolgozták már. E téma iránt a szüntelenül megújuló érdeklődést most Manfred, neves szovjet történész munkájával igyekszünk kielégíteni. A tudós szerző Bonaparte Napóleon életrajzának elkészítésekor eredeti forrásokból merített. Objektív képet festett Napóleonról, de az egész napóleoni korszakról is történelmi áttekintést ad. Egyes történetírók és Napóleon néhány életrajzírója hajlik annak feltételezésére, hogy Bonaparte mindig, de legalábbis 1796-tól ellensége volt a forradalomnak. "Az efféle megállapítások túlságosan leegyszerűsítettek és egyoldalúak" - mondja Manfred. "Bármennyire reakciós és antidemokratikus volt is az országa népe irányában folytatott politikája, a polgári Franciaország, a feudális-abszolutista világgal való összeütközésében egy bizonyos ideig történelmileg haladó erőt képviselt." "Bonaparte politikáját az 1796-os olaszországi hadjárattól kezdve az ellentmondásosság jellemezte. Mindenekelőtt arról van szó, hogy gondolkodásában, cselekedeteiben, politikai tetteiben párosult és összekapcsolódott a progresszió és a reakció, a méltányosság és az agresszivitás, úgy is mondhatnánk, a vörös és a fekete." Ezek az író szavai, amelyek példázzák, hogy rendkívül színesen jellemzi Napóleon egyéniségét, politikai céljait, a mellette és ellene tömörülő erőket. A könyvben végigkövethetjük Napóleon hadjáratai, győztes és vesztes csatáit, megismerhetjük politikai indítékait. Ízelítőt kapunk magánéletéből is. Napóleon nevéhez "a mértéktelen becsvágyat, a zsarnoki hatalmat, a kegyetlen és véres háborúkat, a hódítások kiolthatatlan vágyát asszociáljuk. De felidézi emlékezetünkben a bátorságot és vakmerőséget is, a tehetséget, amely tudott kockázatot vállalni, az államférfit, aki megsemmisítő csapásokat mért a régi, feudális, megcsontosodott Európára." A mű igen nagy ismeretanyagot tartalmaz. A szerző Bonaparte irodalmi hagyatékát, levelezését, a környezete által hátrahagyott dokumentumanyagot egybevetett olyan forrásokkal is, amelyeket talán még senki sem tanulmányozott. Gazdag képanyag egészíti ki a könyvet, mely élvezetes olvasmány lesz a széles olvasóközönségnek.

Harsányi Iván - Ormos Mária - Mussolini ​- Franco
Franco ​és Mussolini élettörténete csak két okból kerülhetett együtt e könyv lapjaira. Egyrészt azért, mert-legalábbis részben - ugyanabban a korszakban éltek és léptek fel, másrészt azért, mert mindkettejük nevéhez egy-egy diktatúra létesítése és kifejlesztése fűződött. Egy időben összesodorta egyébként őket a nemzetközi történettudományban elterjedt szokás is, hogy a jobboldali diktatúrákat a "fasizmus" nagy ernyője alá sorolták a magát valóban fasisztának nevezőtől és a nemzeti-szocialistától kezdve a francoistáig és a portugáltól az észtig vagy a bolgárig. Ma már azonban világos, hogy e diktatúrák között nagy különbségek voltak, és legalább ennyire, ha nem még jobban különböztek egymástól a nevezetes diktátorok is. A mai szóhasználat három totális diktatúrát különít el, a nácit, a sztálinistát és az olasz fasisztát, míg Franco rendszerét autoriternek nevezi. Franco és Mussolini sorsában többé-kevésbé közös volt a helyzetük, közel három évre összefűzte őket az, hogy Mussolini jelentős katonai segítséget nyújtott a polgárháborút vívó Francónak. Személyiségi vonásaikban viszont nemigen található hasonlóság. Különbözött családi hátterük, neveltetésük, társadalmi helyzetük, gondolkodásmódjuk, és ha a két rendszer berendezkedésében voltak is hasonlóságok, a két diktatúra és a két diktátor sorsa, valamint utóélete merőben eltért egymástól.

Barbara W. Tuchman - Távoli ​tükör
Több ​történelmi népszerűsítő könyv után Barbara Tuchman ebben a munkájában a XIV. századi Franciaország és ezen belül elsősorban a francia lovagság történetét, mindennapi életét, szokásait és erkölcseit írja le. Az elbeszélés vezérfonala Enguerrand de Coucy előkelő francia nemesúr élete, mely módot ad a szerzőnek a zűrzavaros és nagyszerű középkor pompás bemutatására: megfogható közelségbe hozza a pápák avignoni „fogságát”, a század nagy társadalmi, vallási, szellemi mozgalmait a parasztfelkelésektől a reneszánsz szellem áttöréséig; a nagy pestisjárványokat, a százéves háború csatáit és hadjáratait, a vallási hasadást és a pápák harcát Rómáért, IV. Károly német-római császár párizsi látogatását, Franciaország harcát Nápolyért, az európai lovagság nagy vállalkozásait és a templárius lovagrend bukását, a kor angliai, franciaországi, itáliai trónviszályait, diplomáciai házasságait, intrikáit, politikai gyilkosságait, cselszövéseit, s mintegy a drámai kifejlet betetőzéseként: a török ellen felvonuló keresztény seregek nikápolyi vereségét, a francia lovagság „színe-virágának" tömeges lemészárlását, s magának Coucy bárónak a halálát. Mire a könyv végéhez érünk, nemcsak a szereplőkről és eseményekről tudunk meg mindent, hanem a kor irodalmáról, művészetéről, építészetéről, iparáról és mezőgazdaságáról, társadalmi rétegeiről, e rétegek műveltségéről, életmódjáról, öltözködéséről, táplálkozásáról, a kor eszméiről, világképéről, nemzeti és nemzetközi intézményeiről, diplomáciájáról is, egyszóval megtudunk mindent, amit a korról tudni lehet. Tuchman könyve, roppant tartalmi gazdagsága ellenére – az olvasó, a laikus olvasó nagy gyönyörűségére – nem lexikon vagy a beavatottak szűk köréhez szóló kézikönyv, hanem jó arányérzékkel, kitűnő stílusban megírt, érdekfeszítő olvasmány. Nem véletlen tehát, hogy Amerikában és Kanadában évekig első helyen állt a legolvasottabb könyvek listáján.

Robert E. Sherwood - Roosevelt ​és Hopkins
„Sztálin ​marsall mondott pohárköszöntőt a miniszterelnök egészségére, akit az egész világ legbátrabb kormányférfiaként jellemzett. Jórészt Churchill úr bátorságának és kitartásának köszönhető, mondotta, hogy Angliának, amikor még egyedül küzdött a hitleri Németországgal, sikerült lekötnie az ellenség erejének jó részét, egy olyan időpontban, amikor Európa többi része még a porban hevert Hitler előtt… A marsall azzal zárta pohárköszöntőjét, hogy kevés példát ismer a történelemből, amikor egyetlen ember bátorsága ilyen fontos szerepet játszott volna a világ jövőjének alakulásában, ezért most Churchill úrra, barátjára, harcostársára és a bátor férfiúra üríti poharát. A miniszterelnök válaszában Sztálin marsallra mondott pohárköszöntőt, Sztálin, mondotta, egy nagy ország nagy vezetője, azé az országé, amely egymagában fogta fel a rázúduló német hadigépezet teljes erejét, derékba törte azt, és kiűzte az elnyomókat hazája földjéről… Sztálin marsall ezután az Egyesült Államok elnökének egészségére ürítette poharát. Kijelentette: neki és Churchill úrnak, kinek-kinek a maga országában, viszonylag könnyű döntéssel kellett szembenéznie: a puszta létükért harcoltak a hitleri Németország ellen. De van itt közöttük egy harmadik férfi, akinek hazáját nem fenyegette komolyan az ellenség inváziója, ám aki feltehetőleg a szokásosnál sokkal nagyobb távlatokban gondolkodik nemzete érdekeiről, és jóllehet országát nem fenyegette közvetlen veszély, elsősorban mégis ő teremtette meg azokat az eszközöket, amelyek lehetővé tették az egész világ mozgósítását Hitler ellen.”