Az ​élet erőpróbái Az ​állatok viselkedésének természetrajza

David Attenborough - Élet ​hidegvérrel
Ez ​a pompásan illusztrált kötet David Attenborough bolygónk főbb állatcsoportjait bemutató könyvsorozatának utolsó darabja, amelyben a neves szerző a tőle megszokott, lenyűgöző részletességgel tárja elénk a kétéltűek és hüllők életét. Igazi kincsesbánya mindenki számára - a lesikló repülőgyíkról vagy emberevő krokodilról először olvasó gyermekektől a képzettebb zoológusokig, s mindenkinek rá kell döbbennie, hogy bőven van még mit tanulnia! Nemigen lesz, akit hidegen hagynak majd az olvasottak.

David Attenborough - Az ​emlősök élete
Az ​erszényesekről, az egerekről és az emberekről. Sir David Attenborough 23 éves írói és BBC-filmes pályafutása alatt kialakult éleslátásával lebilincselően tárja elénk a törzsfejlődés csúcspontját képviselő emlősök felemelkedését, az intelligencia fejlődését, majd a tudat megjelenését. Mindössze százmillió év alatt az emlősök fejlődésnek indultak, sokasodtak, benépesítették, és végül uralmuk alá hajtották a Földet. Mindennek elsősorban a tej és a szőrzet volt az alapja. A hőtermelés és a hőszigetelés képessé tette az emlősöket arra, hogy szinte bármilyen élőhelyhez alkalmazkodhassanak. Az utódnevelés volt a tanulás és a nagyobb agy kifejlesztése felé a kezdőlépés. Vidrák, tevék, oroszlánok, rókák és juhok, vakondok a föld alatt, cetek a tengereken, denevérek a levegőben, jegesmedvék, antilopok, mókusok, egerek, majmok és az ember meghódítottak minden élőhelyet és kiaknáztak minden táplálékforrást. Az ő történetüket meséli el ez a könyv.

David Attenborough - A ​növények magánélete
Növények ​nélkül nincs táplálék, nincsenek állatok, nincs élet sem a Földön. A növények élete azonban titok előttünk, rejtett, talányos történések sora. Ennek azonban csupán csak egy bizonyos időeltérésaz oka. A növények időléptéke más, mint a miénk. Bár puszta szemmel ez nem érzékelhető, a növények szakadatlanul mozgásban vannak: fejlődnek, harcolnak, kikerülik, esetleg kihasználják pusztítóikat (vagy társaikat), küzdelmet vívnak a táplálékért, élőterületük növeléséért, a szaporodásért, no meg azért, hogy helyet szerezzenek és biztosítsanak maguknak a Nap alatt. Csak meg kell tanulnunk látni mindezt. David Attenborough erre tanít minket ebben a könyvben és a BBC-nek készült televíziós filmsorozatban. Vizsgálódásai sorra feltárják előttünk, milyenek a növények életének nagy erőpróbái, a helyváltoztatás, a táplálkozás és a növekedés, a virágzás, a küzdelem a létért és a fennmaradásért. David Attenborough olyan világosan, közérthetően, szinte ragályos lelkesedéssel mutatja be a természet világát és annak működését, hogy kevés író vagy filmes vetekedhet vele. Hihetetlenül magas színvonalú könyveivel és filmjeivel kétségkívül az egyik legeredményesebb tanítómestere a XX. század utolsó harmadának. A növények magánélete Attenborough egész munkásságának középpontját jelenti, úgyszólván ez az alapja mindannak, amit eddig tanulmányozott. Hála e vadonatúj szemléletű, lenyűgöző bemutatásnak, egyik pillanatról a másikra egészen más képet nyerünk a növényi életről, találjuk bár termőtalajon, sziklán vagy vizen, kinn, a szabd mezőn, vagy a legparányibb kertecskében; kevésbé szelídnek látszik ugyan, de éjjel-nappal fáradhatatlanul mozog, az életben maradás megkövetelte, végeérhetetlen versengés bilincseiben.

David Attenborough - Madagaszkár ​állatparadicsoma
Ötvenmillió ​évvel ezelőtt szakad le Afrika testéről Madagaszkár. Ennek az óriási szigetnek állatvilága azóta vagy megrekedt ezen az ősi fokon, vagy külön utakon fejlődött tovább. ezért egyedülállóan érdekes ott minden állatfaj, minden egyes állat, mint például a tüskés tanrek, a kaméleon, az üstököslepke, a törpemaki, vagy a legkülönösebb makifajta, az indri. És a törénelmi időkben halt ki Madagaszkáron a világon élt legnagyobb, legsúlyosabb madár, az aepyornis. Mindezekről és a nálunk csak igen kevéssé ismert Madagaszkár többi állatáról, csodás tájairól, érdekes lakóiról ad érzékletes leírást David Attenborough: Madagaszkár állatparadicsoma c. könyve, mely sok izgalmas és mulatságos, sikerekben és balsikerekben gazdag kaland leírásával számol be a szerző néhány hónapos madagaszkári útjairól.

David Attenborough - A ​gerinctelenek élete
Rovarok, ​amelyek virágokra vagy levelekre hasonlítanak. Pók, amely lasszóval fogja zsákmányát. Egy bogár, amely méheket vesz rá arra, hogy felneveljék a sajat utódait. A kicsik - szépek. Hihetetlenül változatosak, hiszen sokkal több, mint egymillió van belőlük. És nagyon fontosak is. Csontváz híján a gerinctelenek nem nőhetnek nagyra. Jóval korábban megjelentek, mint mi, és akkor is élnek majd, amikor mi már nem leszünk. A Földön ők végzik a megporzás, a takarítás és az újrahasznosítás túlnyomó részét. Szerepük volt abban, hogy emberré váltunk. Nélkülük nem sokáig élnénk. Sok ember mégis elóítélettel viseltetik irántuk - tudatlanságból, félelemből, vagy csupán azért, mert mások a méreteik, és nehezen láthatók. A gyerekek azonban közelebb vannak hozzajuk, ezért ők észreveszik és kedvelik őket, miközben a felnőttek túl könnyen nyúlnak a rovarirtó szerért. David Attenborough - korunk egyik legnagyobb hatású és legkedveltebb tanítója - már akkor tanulmányozta és szerette a természetet, amikor hetven évvel ezelőtt iskolás volt Leicestershire-ben. Új tévésorozata, amelyet ez a könyv kísér és kiegészít, e kis élőlények világát tárja fel. Bemutatja, hogyan léptek ki a szárazföldre, hogyan hódítottak meg minden élőhelyet, mennyire változatos módon vadásznak, párosodnak, és mennyire jól szervezettek a közösségeik. A digitális videotechnika fejlődésének köszönhetően minden korábbinál többet láthatunk az ismeretlen és szokatlan gerinctelenekről. A vékony járatok világának és a rovarok otthonainak bemutatása még David Attenborough számára is figyelemre méltó program. Mit is mond a régi idők tollforgatója? „Eredj a hangyához, te rest; figyeld, hogy mit tesz, és okulj!" (Példabeszédek 6,6) David Attenborough pontosan ezt teszi. Érdemes vele tartanunk.

David Attenborough - Az ​élő bolygó
Bolygónkon ​nincs olyan hely, ahol ne lenne élet. Éghajlatának szélsőséges és élőhelyeinek szinte végtelen változatossága mindenütt otthont nyújt a növényeknek, az állatoknak és az embernek. Igaz, vannak dúsan termő területek, ahol élőlények tömegei élnek, másutt kevés képviselőjük éppen csak életben marad. Az egyes fajok, de sokszor egész életközösségek is képesek úgy alkalmazkodni környezetükhöz, hogy a lehető legjobban kiaknázhassák a jégtakaró vagy a tundra, az erdő vagy a síkság, a sivatag vagy az óceán, de még a tűzhányó adta feltételeket is. Alkalmazkodásuk néha egészen rendkívüli: vannak halak, amelyek járnak, vagy a szárazföldön, levelekre rakják le ikráikat: kígyók, amelyek repülnek, és madarak, amelyek nem tudnak repülni, de úgy legelésznek, mint az őz; és vannak medvék, melyeknek szőr nő a talpukon. David Attenborough televíziós sorozata nyomán készült könyvében az Élő bolygóban, a kutató szemével, fáradhatatlan kíváncsiságával és ragályos lelkesedésével világítja meg a különböző életközösségek bonyolult életét, a Himalája magányos csúcsától kezdve a világon legújabban kialakult élőhelyig, a nagyvárosokig, ahol élőlények csak a közelmúltban vetették meg lábukat. Mire a könyv végére érünk, nehéz megmondani, mi a csodálatosabb - az az ötletesség, amellyel a fajok sikeresen biztosítják megélhetésüket, vagy az egymással és a bolygónk nyújtotta élőhelyekkel való kölcsönös függésük bonyolultsága. Pompás fényképek gazdag gyűjteményével illusztrálja a Föld felszínének és lakóinak legfontosabb sajátosságait, hasonlóan az evolúció történetéhez, amelyet a szerző előző könyvében, az _Élet a Földön_ című kötetben mesélt el.

David Attenborough - Az ​élővilág atlasza
Az ​élővilág atlasza átfogó képet nyújt Földünk - sőt a világegyetem - múltjáról, jelenéről és sok, ember okozta problémával terhes jövőjéről, a szemet gyönyörködtető, egymástól merőben eltérő élőhelytípusokról és az ott fellelhető életközösségek tagjairól. A kezdetektől végigkíséri az Olvasót bolygónk élővilágának fejlődéstörténetén, ismerteti a bioszféra nagy kiterjedésű ökológiai rendszereit az Egyenlítő menti trópusi övezettől a mérsékelt égövön át a sarkvidéki, zord éghajlatú tundráig és az örök hó birodalmáig. Bepillantást nyújt a mélytengeri sötétség különös világába, tengerpartok, tavak és folyók életébe. A könyv rámutat az élőlények csodálatos alkalmazkodóképességére, s figyelmet ébreszt a biológiai kölcsönhatások és versengések tanulmányozására. A világhírű ismeretterjesztő tudós, David Attenborough és több neves szakember által írt könyv nem kerüli ki az emberiség világméretű környezet- és természetvédelmi problémáit sem, feltárja az okok gyökerét, s utal a megoldás lehetőségeire. Káprázatos kép- és ábraanyag vezeti az olvasót eddig ismeretlen összefüggéseken, a természet ámulatba ejtő világán keresztül.

David Attenborough - Utazás ​a múltba
Az ​1954 és 1964 közötti évtizedben abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy évente ellátogathattam a trópusokra természetfilmet forgatni. Expedícióinkat kezdetben a BBC Televízió és a londoni állatkert közösen szervezte, feladataink során pedig nemcsak az állatok filmezése, hanem néhány példány befogása is beletartozott. A tévésorozat ennek megfelelően az átfogó Zoo Quest (Egy állatkert nyomában) címet kapta. Az állatkert képviselője, Jack Lester, azonban betegsége miatt sajnos a harmadik túrán már nem tarthatott velünk. Az állatkert részvétele így pusztán arra korlátozódott, hogy átvették azokat a példányokat, amelyeket nekünk, tévéseknek, sikerült hazahoznunk. Az állatok befogása helyett ezek után legfontosabb feladatunknak azt tekintettük, hogy természetes életközegükben filmezzük őket. Az idő múlásával érdeklődési körünk kiszélesedett, és a törzsi népek, akikkel barangolásaink során találkoztunk, egyre nagyobb szerepet kaptak a filmekben, így ehhez a kötethez a Zoo quest már nem tűnt megfelelő címnek. Az utazásokról írt első három könyvben, némileg rövidített formában, 1980-ban egy kötetben újra megjelent. Ez a kötet a második hármat tartalmazza. Az utolsó utazás óta eltelt tizenkilenc év alatt sok minden megváltozott. Új-Guinea keleti fele, amely akkoriban Ausztrália kormányzása alatt állt, Pápua Új-Guinea néven függetlenné vált,a Jimi-völgyet pedig, amelyet ottjártunkkor éppen csak elkezdtek fölfedezni, ma már nemcsak utak szeli, át, hanem saját parlamenti képviselővel is büszkélkedhet. Salote királynő, aki látogatásunk idején Tongába uralkodott, 1965-ben meghalt, és örökébe IV. Tuafa'ahau király néven a trónörökös lépett. Az Új-Hebridákból, az egykori furcsa és egyedülálló gyarmati irányítás alatt álló angol-francia kondomíniumból megalakult Vanuatu független állama. Ausztráliában a Nourlangie környéke nemzeti park lett, a sziklarajzokat pedig alapos tanulmányozásnak és kutatásának vetették alá. Szerencsére a filmtechnika is nagyot fejlődött. A kamerákat nem kell többé bélelt kabátba bugyolálni, hogy ne legyenek olyan zajosak, a magnetofonok tranzisztorai pedig ma már a trópusi melegben sem mondják föl a szolgálatot. A fölkeresett helyekről és az átélt eseményekről szóló beszámolóimat azonban mindezek ellenére is meghagytam olyannak, amilyennek eredetileg megírtam őket.

David Attenborough - Élet ​a Földön
A ​BBC televíziós sorozatához hasonlóan, amelyen alapul, a kötet nem hagyományos természetrajzot nyújt, hanem inkább a természet történetét kísérli meg bemutatni. Az élet egész színes kavalkádját felvonultatja, lehetőleg a ma élő állatokra és növényekre építve, s drámájának szereplőit a mai földi élet teljes skálájából válogatva eleveníti meg színpadán 3500 millió év történetét. David Attenborough mind a könyvvel, mind a televíziós sorozattal világsikert aratott. A kötet maradandó emléket állít az egyik legnagyratörőbb vállalkozásnak az angol televíziózás egész történetében, s egyben alapvető bevezetés a természet világának megismeréséhez.

David Attenborough - Az ​első édenkert
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

David Attenborough - Titokzatos ​állatok nyomában
A ​legtöbb állat, amely 1950-ben brit televízióban adásba került, lábtörlőn, vagy pokrócon üldögélt. A televízió lényegében élő műsorközeg volt. A filmet - mivel drága volt, ritkán használták, kivéve a hírműsorokat, így ha egy személyt, vagy egy állatot meg akartak jeleníteni a képernyőn, akkor annak el kellett mennie az észak -londoni Alexandra Palace-be. Az országban egyedül ott működött két apró stúdió, ahol a napi, mindössze négy-öt órányi televíziós műsort összeállították. A műsorok készítői és a nézők is azt gondolták, hogy a még gyermekcipőben járó médium legnagyobb erénye az azonnaliság. A képernyőn megjelenő események valóan akkor és úgy történtek, ahogyan a nézők látták. Ez a tudat különös ízt adott a televíziózásnak, mely azóta jórészt elillant már. Ha egy színész elfelejtette a következő mondatot, a súgást mindenki hallhatta. Ha egy politikus kijött a sodrából, azt ország-világ láthatta, és szó sem lehetett arról, hogy később meggondolja magát, és ragaszkodjék ahhoz, hogy óvatlanul elejtett szavait kivágják a műsorból. És ha az állatok viselkedtek neveletlenül, gazdájuk bosszúságán mindenki derülhetett.

Gerald Durrell - Lee Durrell - Az ​amatőr természetbúvár
Gerald ​és Lee Durrell Az amatőr természetbúvár című könyve bizonyára elnyeri minden természetbarát tetszését: a bogarakat gyufásskatulyába gyűjtő kisdiákét éppúgy, mint a szenvedélyes madármegfigyelőét, a ki-kiránduló családét éppúgy, mint a komolyabb tanulmányokra készülő természetbúvárokét. Gerald Durrell azt szeretné, ha egy kicsit mindannyian természetbúvárok lennénk, és megtanulnánk megőrizni a ma még oly gazdag élővilágot az utánunk jövő nemzedékek számára. Könyvének fő mondanivalóját éppen ezért a gyakorlati tudnivalók alkotják: mi a teendő a terepen és otthon. A szerző végigvezeti az olvasót a Föld legkülönbözőbb tájainak természetes élőhelyein, és megmutatja, mit kell keresnünk, hol kell keresnünk, mire következtethetünk a látottakból és mit érdemes hazavinni további tanulmányozás vagy preparálás céljából. Az amatőr természetbúvár hatalmas ismeretanyagával, gyönyörű képeivel és a Gerald Durrelltől megszokott remek történetekkel a család minden tagjához szól. Kagylószedéshez és lábnyomok azonosításához, rovar- vagy növénygyűjtemény létesítéséhez és egy-egy fa életközösségének föltérképezéséhez, a vadak védelméhez és hogy egyszerűen csak észrevegyük kiránduláskor, amit érdemes - mindehhez útmutatást és ösztönzést ad ez a könyv.

Gerald Durrell - A ​susogó táj
"– ​Elég! - förmedt rá Helmuth. - Épp eleget hallottunk. Beállít magához egy idegen, hogy a segítségére legyen, hogy pénzt adjon a vacak papagájáért. S erre megint mit csinál? Megpróbálja becsapni, azt állítva, hogy a papagáj beszél. - De hisz beszél - nyögte ki a nő. - Igen, de miket? - sziszegte Helmuth. Teljes hosszában kiegyenesedve ordította. - Azt vágja ennek a jószívű, kedves senornak az arcába, hogy kurafi! Most, hogy a senor hallotta, micsoda ocsmányságokra tanította maga ezt a madarat, szerintem meg sem akarja venni - folytatta Helmuth. Szerintem most már ötven pesót sem ígér egy olyan madárért, amely nemcsak őt, de az édesanyját is vérig sértette."

Jane Goodall - Nálatok ​vannak még állatok?
A ​világhírű csimpánzkutató új könyvéből megtudhatjuk, hogyan próbál a természet alkalmazkodni napjaink megváltozott körülményeihez, és megismerhetünk néhány olyan férfit és nőt, akik elszántan és a nehézségekkel nem törődve, akár hosszú évtizedeken keresztül dolgoznak azért, hogy egyes állatfajokat megmentsenek a kihalástól. Jane Goodall magával ragadó stílusú könyve mindannyiunkat ráébreszt arra, milyen sokat számít akár egyetlen ember szenvedélye és kitartása, és mennyi mindent tehetünk akár mi magunk is a természet sokszínűségének megőrzéséért. Igazán lelkesítő olvasmány, aktív és passzív természetvédők számára egyaránt! - Kirkus Reviews Jane Goodallnak nincsenek illúziói. Tisztában van vele, hogy az állatok megmentéséért vívott csatában eddig több a veszteség, mint a nyereség, de az elért sikereket mindenképpen lelkesítő megismerni. - Publishers Weekly

Daniel Keyes - Virágot ​Algernonnak
A ​harminckét éves Charlie Gordon, aki a szellemileg visszamaradt felnőttek iskolájába jár, önként veti alá magát egy veszélyes orvosi kísérletnek. Csak homályosan érti, hogy mi is fog vele történni, de egyvalamiben biztos: okos akar lenni. Úgy véli, ez lesz a kulcs ahhoz, hogy az emberek értékeljék és szeressék. De a kísérlet egész más eredménnyel jár, mint amire számított. Charlie előmeneteli jelentéseiből megismerhetjük a szinte analfabéta, melegszívű ember útját az emberektől elidegenítő zsenialitás elefántcsonttornyáig, majd azon túl is. A _Virágot Algernonnak_ először novellaként jelent meg 1959-ben, később bővítette Keyes regénnyé. Az írás elnyerte mind a Hugo-, mind a Nebula-díjat, és számos filmes és színpadi feldolgozása készült. Megjelenése óta huszonhét nyelvre fordították le, és világszerte több mint ötmillió példányban kelt el. Mindez azt mutatja, hogy Keyes műve az eltelt évtizedek alatt cseppet sem kopott meg, ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven éve, bár némileg más szempontból. Ami a hatvanas években tudományos fantasztikumnak számított, az a 21. század olvasója számára, a génsebészet eredményeinek ismeretében, már sokkal inkább egy olyan kivételes ember szívszorító memoárja, aki megküzdött a saját tudatlanságával, környezete elutasításával és a felnőtté válás félelmével. A pszichológus-író örökérvényű alkotása - Charlie vallomásain keresztül - a toleranciáról, az emberi tartásról és az élni akarásról mesél.

Jane Goodall - Phillip Berman - Amíg ​élek, remélek
Jane ​Goodallt a magyar olvasók ismerhetik már, hiszen az emberszabású majmok viselkedésének kutatásáról, tanzániai csimpánzmentő akcióiról több dokumentumfilm és publikáció látott napvilágot. Az Amíg élek, remélek c. könyve megrendítő memoár, melyben Goodall saját - mindennaposnak nem nevezhető - életéről és lelki utazásairól ír. Jane-t már kisgyermekként elbűvölte minden élőlény. A dzsungel könyve és a Tarzan-regények a kislány alapolvasmányai közé tartoztak. Az egyetemen a híres paleontológus, Louis Leakey mellett kapott munkát, majd az ő tanácsára vonult el az őserdőbe, és Gombében folytatta megfigyeléseit a csimpánzok körében. Beszámolóit a tudományos világ nagy érdeklődéssel fogadta.

Gerald Durrell - A ​lehorgonyzott bárka
Gerald ​Durrell világhírű természetbúvár kétéves korától fogva megszállottja volt az állatoknak, ekkor kezdett állatgyűjteményének létrehozásába is: a felnőttek legnagyobb megdöbbenésére, begyűjtött mindenféle élőlényt kezdve a fürge cselléktől egészen az ászkákig. Amikor felnőttként elhatározta, hogy létrehozza Jersey szigetén a Vadvédelmi Alapítványt, egyben azt is eldöntötte, hogy az különbözni fog a régi típusú állatkertektől, ahova a szülők vonakodva cipelik el csemetéiket. Hiszen e nyilvános állatbörtönökben semmi érdemleges nem történt, minthogy a látogató gyerkőcök elefántháton lovagolhattak, s elronthatták a hasukat a jégkrémtől. Természetesen a Durrell-féle állatkertben is megtalálhatta a látogató a szórakozást, ám egy egyszerű cirkuszi látványosságnál jóval több volt: kutatólaboratórium, oktatási intézmény és természetvédelmi egység is... 1976-ban, amikor Durrell ezt a könyvét írta, már javában működött saját állatkertje, de számos terve és vágya akkor még csak elképzelés volt a számára. Azóta ezek a vágyak valóra váltak: megépült a korszerű állatkórház és a biológiai laboratórium. Felépült a tágas hüllő- és kétéltű-bemutató és szaporító részleg. A korábbi kartotékos adatnyilvántartási rendszer helyett ma már korszerű számítógépes hálózat működik. Új tágas és látványos állatbemutatók épültek, amelyek minél szélesebb körben igyekeznek kielégíteni a bennük élő fajok természetes igényeit. Létrejött az a nemzetközi oktatási központ, amely a világ minden tájáról odaérkező diákokat oktatja a ritka és kipusztulófélben lévő fajok fogságban történő szaporítására és visszatelepítésére. A Jersey Állatkert eredményes szaporító munkájának köszönhetően néhány fajt már sikerült is visszatelepíteniük eredeti élőhelyeikre: pl. a fekete oroszlánmajmocskát vagy a mauritiusi rózsaszín galambot. Gerald Durrell könyvei ma is aktuálisak; emberek százainak és ezreinek szereznek maradandó élményeket a világ minden táján.

Stephen W. Hawking - Az ​idő rövid története
ÚJ, ​BŐVÍTETT ÉS ÁTDOLGOZOTT KIADÁS Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. Az ősrobbanástól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, és kiszélesíti a Világegyetemről alkotott elképzeléseinket. Volt-e kezdete az időnek? Folyhat-e visszafelé az idő? Végtelen-e a Világegyetem, vagy vannak határai? Csak néhány kérdés azok közül, amelyeket Stephen Hawking klasszikussá vált mesterművében érint. Bevezetésként áttekinti a mindenségről alkotott legjelentősebb elméleteket Newtontól Einsteinig, majd elmerül a tér és az idő legrejtettebb titkaiban az ősrobbanástól a spirálgalaxisokon és az erős kölcsönhatáson keresztül a fekete lyukakig. Az idő rövid története tömör és világos nyelvezete milliókkal ismertette meg az univerzumot és annak csodáit. Ez az új kiadás Hawking utolsó gondolatait is tartalmazza a határ nélküli elképzelésről, a sötét energiáról, az információs paradoxonról, az örökké tartó felfúvódásról, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás megfigyeléséről és a gravitációs hullámok felfedezéséről.

Schmidt Egon - Állatok ​a kertben
Schmidt ​Egon új könyvében a szabad természetben, az erdőben, a réteken és a vizek környékén az állatok és növények szoros kapcsolatban, egymás mellett, nagyon gyakran egymásra utalva élnek, ezért még a leggyönyörűbb, gyümölcs- és díszfákkal, aranyhalas tóval, tarka virágszőnyegekkel ékes kert sem lehet teljes a benne élő állatok nélkül. Kertünk varázsát, igazi hangulatát, a kora reggel felhangzó madárdal, a szerelmes fekete rigó messzire szálló flótái, a barátposzáta csengő éneke, a tücsök ciripelése és a virágok körül zümmögő méhek halk muzsikája teszi tökéletessé és egyben természetessé.

Richard Dawkins - A ​valóság varázsa
A ​varázslatnak sok formája van. Őseink leginkább arra használták, hogy a világ érthetetlen jelenségeit magyarázzák meg vele, mielőtt tudomány választ talált volna rájuk. Az ókori egyiptomiak szerint az éjszaka akkor jön el, amikor Nut istennő lenyeli a napot. A vikingek szerint a szivárvány az istenek hídja a földi világba. A földrengéseket a japánok egykor az óriási harcsával magyarázták, ami a hátán hordozza a világot - és minden alkalommal, amikor megrázza a farkát, a föld remegni kezd. Ezek mind varázslatos, különleges történetek. Van azonban még valami, ami ennél is varázslatosabb: megtalálni az igazi választ ezekre a kérdésekre. Ez a valóság varázsa - a tudomány. A valóság varázsa seregnyi találó gondolatkísérlettel, lenyűgöző illusztrációkkal és megdöbbentő tények garmadájával segíti a természeti jelenségek megértését. Miből vannak a dolgok? Mennyi idős a világegyetem? Miért néznek ki úgy a kontinensek, mintha egy kirakós szétszedett darabjai volnának? Mi okozza a tsunamit? Miért van ilyen rengeteg féle állat és növény? Ki volt az első férfi, vagy nő? A könyv letehetetlen, látványos detektívtörténetként kalauzol végig a legkülönbözőbb tudományágakon, arra sarkallva az olvasót, hogy közben ő maga is gondolkodjon a tudósok fejével. Richard Dawkins, a világ leghíresebb evolúciós biológusa, és a tudományos oktatás egyik legszenvedélyesebb élharcosa egész karrierjét annak szentelte, hogy megismertesse a tudomány csodáit a felnőttekkel. Most azonban Dave McKean illusztrátorral közösen arra vállalkozik, hogy páratlan oktatói tehetségének segítségével minden korosztály számára elérhetővé tegye a tudomány varázslatos világát. Dawkins és McKean könyve valódi kincsesbánya mindazok számára, akik valaha is eltűnődtek azon, hogyan működik a világ. Olyan képes kalauz a világ titkaihoz, mely hosszú éveken át útitársunk lehet.