Alfabéta ​és a negyvennégy rabló

Janikovszky Éva - Már ​iskolás vagyok
Micsoda ​boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Háy János - Egymáshoz ​tartozók
A ​viharos sikert és fölzaklató vitákat kavaró regény, A gyerek, valamint összegyűjtött versei, a Meleg kilincs után ismét kisprózakötettel jelentkezik Háy János. Kik és mik is tartoznak egymáshoz? Családtagok és családi történetek. Azután az irodalmi „család” tagjai, hajdani írókollégák és az irodalomtörténeti emlékek. Valóságos utazások szóló naplók. Képzeletbeli utazások kortársaink indulatainak és elfogultságainak vidékén. Ahogy a szerző írja előszavában: „olyan viszonyokról van szó, pl. apa-anya-gyerekek, író-írás-irodalom, amelyek természetükből adódóan egymáshoz tartoznak”.

Fodor Ákos - Lehet
Nem ​adok neki néhány napot, és nem fogok emlékezni arra, milyen volt, amikor ez a könyv még nem jelent meg. Tényleg: el lehet képzelni a világot a Varázsfuvola nélkül? A Brandenburgi versenyek nélkül? A Hermelines hölgy vagy a Primavera nélkül? Mi maradna, ha eltüntetnénk Michelangelo Dávidját (és mindent, ami vele kapcsolatos, ami rá vonatkozik, amit valaha gondoltam róla)? Világ volna az még egyáltalán? A felszínen alkalmasint igen. Hiszen éltek emberek azelőtt is, hogy - például - Rossini megírta A tolvaj szarka nyitányát, és nem hiszem, hogy kevésbé lettek volna boldogok. Mi azonban kétségkívül szegényednénk örömben, ha mindezek egyszer csak nem léteznének többé. Bizonyos művek kitörölhetetlenül felrajzolták magukat a világ arcára, és attól fogva evidenciákká váltak. Tájékozódási pontok ezek, amelyekre föltekintve a sűrűben bolyongó ember megállapíthatja, mihez képest és mennyire tévedt el. Fodor Ákos verseiből sok ilyen állócsillag került fel az én személyes égboltomra. Sőt, annál szorosabb kapcsolatba léptek velem: beépültek a szervezetembe, mint a táplálék. Ezeket a verseket már nem felidézem, hanem gondolom. A legváratlanabb pillanatokban ismerem fel némelyiket saját szavaim között. Ugyanúgy nem lehetne kiválogatni belőlem, mint egy tavalyi uzsonnát. Nem én vagyok az egyetlen, akivel így jártak ezek a versek. Fodor Ákos eddigi kötetei, hosszú idő óta megszerezhetetlenek lévén, fénymásolatban terjednek, mint a szamizdatok. (Faludy Villonja óta nem tudok verseskötetről, amely így járt volna.) Most végre egy fiatal könyvkiadó, a Fabyen - Vavyan Fable vállalkozása - a közkedvelt írónő új kalandregénye után mindjárt másodikként közreadta a Lehet című kötetet, Díner Tamás gyönyörű fotójával a címlapon. Analizálni, rokonítani, bírálni ezeket a verseket? Talán lehetne; volt, aki meg is tette. De az ítész tollát épp maga a költő fogja le szelíden. "Titok a rózsa. / Aki firtatja - talmi a tudása. / Ki csak csodálja: az a tudósa. / A rózsa: rózsa." - mondja a Canto az új könyv 127. oldalán. Ezek a pár soros versek mind megannyi rózsa: csodálni valók, nem firtatni. Tűhegyen piramisokat egyensúlyoznak, mérhetetlen messzeségbe vezető gondolatokat indítanak el az alig néhány szótagnyi hajtóerővel. A lézersugár élességével megvilágítanak valamit bennem vagy a világban, és ezáltal segítenek rendet teremteni. A rendteremtéshez pedig nem széles, látványos, hanem célratörő, pontos, takarékos mozdulatok valók. Például ilyenek: "Isten nem hivő. / A nép nem demokrata. / A víz nem szomjas." Vagy: "Minden veszteség / fájdalomba csomagolt / megkönnyebbülés." Vagy: "Talán hozzá se / nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak / gyönyörű nem lesz." Vagy: "Veszteni? nyerni? / ne, soha! csak játszani / szeretnék. Mindig." Kicsit irigylem azokat, akik most találkoznak először Fodor Ákos verseivel, a régiekkel és az újakkal egyaránt. Ma van rájuk szükség igazán. Révbíró Tamás

Marék Veronika - Laci ​és az oroszlán
A ​világ leggyávább kisfiúja egy oroszlánra vágyik. Meg is kapja - csak éppen az oroszlán kicsi és piros. Mégis alaposan megváltoztatja Laci életét.

Janikovszky Éva - Az ​úgy volt...
"Az ​úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi." Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy "semmi-szerű" választ ad, pedig... például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig... az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő... Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a _kamaszság_ komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Csukás István - Sün ​Balázs
A ​Süsü a sárkány, A Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Pom Pom és még számos más kitűnő könyv szerzője, Csukás István ezúttal játékos, gyermekeknek szóló, de a felnőttekre is odakacsintó gyermekverseit gyűjtötte csokorba.

Horváth György - Estvér
Egyszer ​volt, hol nem volt, a csillagos ég rétjét járva élt, sőt, még ma is él Égi Habók. Persze nem hívták mindig Égi Habóknak - dehogy hívtak mindig így -, mint mindennek, ennek is története van. Nos, nagy bölcs volt egykor, segített, vigasztalt, és olyan jó tanácsokat osztott, hogy hetedhét egekben csodájára jártak. Aztán... Aztán egy borongós, de mégis szép napon felkereste őt a Tejút Csillagcsevelyű Hercegnője. Nagy bajban volt a hercegnő, mert fia, Rásemheder Áron rosszcsontnak bizonyult. Nem volt gonosz, ó nem, de nem tisztelt senkit és semmit, mások kárában lelte örömét, s mikor már nem tudott több csínyt kieszelni, úgy döntött unalmas itt: fölpattant hát ködparipájára, és uccu, más kozmoszokba vágtatott! Nem csoda, ha sehol sem szerették Rásemheder Áront, hisz borsot tört mindenki orra alá, s mivel nem szerették, egyre több és egyre csúnyább csínyt eszelt ki. Gondja volt arra is, hogy fel ne ismerjék: mindenhol Jóska néven mutatkozott be. Hamarosan úgy is emlegették a világokban szerte, hogy a ködparipás Bal Jóska.

Berg Judit - Rumini
Hallottatok ​már Pelevárról? Ott található a világ legnagyobb kikötője és a híres bazár. Sehol máshol nem lehet zsugorító meg növesztő port kapni; van itt láthatatlanná tevő kalap, látószelence, a régi pajzsokról, késekről, fegyverekről, kincses ládákról és csodakenőcsökről nem is beszélve. A Szélkirálynő nevű hajó éppen Pelevárba tart, fedélzetén két mindenre elszánt hajósinassal, a két jóbaráttal, Ruminivel és Balikóval. Az út hosszú és veszedelmes, a Szélkirálynő egyik veszélyből a másikba sodródik. Miért félelmetes hírű a Ragacs-tenger? Hogy lehet átkelni a rettegett Sárkány-szoroson? Mit rejt a lakatlan sziget, ahol vízért szállnak partra? És hová tűnt Rumini?

Berg Judit - Rumini ​Zúzmaragyarmaton
Berg ​Judit IBBY-díjjal kitüntetett Ruminije folytatódik! A Szélkirálynő nevű hajó ezúttal Zúzmaragyarmatra indul, ahol az egerek sosem látott bonyodalmakba keverednek: eltévednek, fekete sirályok és más alattomos lények támadnak rájuk, egy időre Negró lesz a kapitány, és Rumini megint eltűnik...

Berg Judit - Rumini ​és a négy jogar
Rumini ​ezúttal nyugatra utazik, ahol az Arany-tenger szigetvilágát négy nemzet lakja: a hódok, kígyók, teknősök és fénylények. Eddig békében éltek egymás mellett, de az egyik nép királya aljas csellel le akarja igázni korábbi szövetségeseit. Ruminiék a viszály kellős közepébe csöppennek. Hamarosan kiderül: egyetlen reményük van csak a hazajutásra: ha a hódító ellen fordulva segítenek békét hozni a Hódszövetség négy népének. De mit kell tenni akkor, ha saját társaik is ellenséggé válnak?

Berg Judit - Rumini ​Datolyaparton
A ​Szélkirálynő ismét útra kel, és ez az utazás, ha lehet, még az eddigieknél is kalandosabb. Rumini és barátai egy háborúskodás kellős közepébe csöppennek: a dzsungel különös népei állnak harcban a túlélésért. Galléros Fecó régi barátai, a mindenre elszánt ripacsok, a jó kedélyű denevérek, és az igazságtalanul száműzött trónörökös próbálják megmenteni Datolyapartot a végső pusztulástól, és ebben a Szélkirálynő legénysége is segítségükre siet. Vérszívó denevérek, cápák, egy ostoba selyemmajom király és egy titokzatos varázsló is nehezítik egér-tengerészeink küldetését. S hogy a baj még nagyobb legyen, egy kalóztámadás során maga a Szélkirálynő is odavész.

Nagy Bandó András - Ami ​a bögyünkben van
Nagy ​Bandó András legújabb, gyerekeknek szóló kötete nem puszta verseskönyv, hanem komplett madártani kiskáté, melyben olykor-olykor valamelyik kétlábú szárnyas odáig ragadtatja magát, hogy kibújik a gyerekfenekekre ragadt tojáshéjból, és politizálni kezd. Így a kékbegy: "Tönkretesz a politika: csillag van a mellemen. Ráadásul vörös csillag, én a balhét elviszem." Nem állítom, hogy a lurkók pontosan érteni fogják miről is van szó a kékbegy esetében, de Nagy Bandó javára legyen írva: ő sokkal ritkábban ragadtatja el magát, mint a versbe szedett madarai. Azaz az édes rímek és a mókás jambusok közül csak olyankor kacsint ki a költő, amikor már olyan magasra adta magának a labdát, hogy nem bírja nem lecsapatni a nagybukóval vagy a bíbiccel.

Fodor Ákos - Dél ​után
Fodor ​Ákost Tandorihoz képest szokták a kortárs költészet térképén elhelyezni. A kötet hátlapján idézett interjú szerint éppen ő nyilvánítja a szerzőt "eredeti költő"-nek. Bár ez a gyűjtemény címekkel együtt sem tartalmaz többet háromszáz rövid sornál, mégsem tekinthető ötletek, rímes vagy rímtelen szójátékok, poénok, maximák véletlenszerű halmazának. Olyanféle gondolati, nyelvi sűrítés munkálkodik bennük, amilyen a haikukban, még inkább Weöres Sándor legtömörebb, olykor csak egysoros költeményeiben. Fodor Ákos elmés paradoxonjaiban mindig van továbbgondolható tanulság: "Gyertyámra sem vet / rossz fényt az, hogy folyton fogy, / amíg világít" (Védőbeszéd); "Némelyik árnyék / jelentőségteljesebb, / mint ami veti" (Metaoptika). Egyik Axiómája - valószínűleg véletlenül - csaknem teljesen egybevág W.H. Auden saját versírómódszerére alkalmazott kijelentésével: "Emberi művet / csak abbahagyni lehet / - befejezni nem." Az epigrammatikus tömörségen túl sajátos jellemzője még a szerző helyzetjelentéseinek a szarkasztikus humor. A barguzini ásatás hisztériájától is nyűgös közélet korabeli jelenségeit például így összegzi: "Hőhányó venne inaktív Petőfit / Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik." (Helyzet, jelentés). Hasonló közéleti kiáltvány karikatúrája olvasható ki az Állás, pont-ból. Kiemelkedően szellemesek még: Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen; Weimari emlékkönyv-lap; Goethe-haiku; Egy románc szinopszisa; Kavafisz-hangminta, illetve az Egy vallomás hommage á Kosztolányi; Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt; New Age; Az is, valamint a Politika hommage á W.S. című versei is. - Főként a szatirkus-intellektuális költészetre fogékony olvasókban válik élményszerű befogadássá.

Janikovszky Éva - A ​Hét Bőr
A ​7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is köszöni szépen, inkább egyedül menne moziba? Csupa régi-új helyzet Janikovszky Éva jól ismert, feje tetejére állított világából. Az sem számít, hogy nincsenek már őrsök és rajok, nincs takarékbélyeg és kazettás magnó sem, a gyerekek és a szülők nem változnak. Ahogy Janikovszky Éva és Réber László sem.

Marék Veronika - Kippkopp ​és a hónapok
Minden ​hónaphoz egy mese, ahogy Kippkopp hóembert készít, tobozokat gyűjt, vagy éppen pipacsvirágokkal játszik. A hónapok váltakozása már a kisgyerekeknek is hamar feltűnik, Kippkopp pedig csupa jó ötletet ad, hogyan tölthetjük el az időt és hogyan fedezhetjük fel a különböző évszakok nyújtotta szépségeket.

Szegedi Katalin - Palkó
Történet ​a barátságról és az elfogadásról a Tolerancia-sorozatban. Palkó, a mindig segítőkész kisfiú legjobb barátai a könyvek. Naphosszat olvasással tölti az idejét, és bár arra vágyik, hogy osztálytársai elfogadják, azok mégsem barátkoznak vele. Egy délután a játszótéren mégis barátra lel. Lenka örömmel rollerezik és rajzol vele. Játékuknak a közelgő vihar vet véget, de már mindketten tudják, hogy ezután mindennap várni fogják egymást.

Bátky András - Bazsó ​és Borka - A kedves pincerém
Bazsó ​és Borka - egy szeretni- és égetnivaló ikerpár. Hol egymást bosszantják, hol a szüleik idegein táncolnak, és bármibe fogjanak, biztos, hogy előbb-utóbb hatalmas kalamajka lesz a vége. Nyomukban egerek lepik el a lakást, romokban hever a nappali, liszt hull a plafonról. Vajon mi köze ehhez a titokzatos pincerémnek? Öt humoros, rövid történet Bátky András tollából, Lakatos István rajzaival. Már első önálló olvasásra is ajánljuk! Vigyázat! Kizárólag szülők nélküli olvasásra! (Úgysem tetszene nekik...)

Máté Angi - Az ​emlékfoltozók
Hogy ​kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna. Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül. A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete. Akár a Kapitány és Narancshalat, úgy ezt a mesekönyvét is az IBBY Év Illusztrátora díjas Rofusz Kinga rajzai teszik még szerethetőbbé.

Háy János - Háyland
Évek ​óta nagy figyelem kíséri, hogy vajon milyen lesz az új Háy-kötet borítója. Hiszen köztudott, hogy a borítóképeket a szerző festi. A Háyland-kötet most valami többet mutat meg: e könyv összegyűjti a szerző legfontosabb, eddig még soha nem publikált festményeit és rajzait. Megelevenedik a Háy-mitológia. Hagyományos szomorúmanók, valódi angyalok, igazi ördögök, öntelt teremtők, szorongó indiánok, szomorú pingvinemberek és számtalan más különös lény elevenedik meg e könyv lapjain. Nem pusztán festmények ezek, hanem történetek. Olyan történetek, amilyenek Háy novellái is: az emberi sorsok elevenednek meg, játékos, tényleg szerethető formában. Különös érdekessége a kiadásnak, hogy a szerző az egész anyagot e könyv miatt szerkesztette és festette újra. Festmények, rajzok vagy irodalom? Sem ez, sem az: Háyland. A maga nemében egyedülálló gyűjtemény.

Tóth Krisztina - A ​londoni mackók
A ​kötet már formájában sem a megszokott verseskönyv; a versek párosával jelennek meg tíz kicsi füzetben. Minden versszakot egy teljes oldalas illusztráció követ, a tíz füzet hordozója pedig egy bőröndre emlékeztető kartondoboz. Az utazótáska szimbolizálja a gyermek kalandozásait és felfedezéseit az őt körülvevő szűkebb és tágabb világban, egységbe rendezi a füzeteket, s nem utolsó sorban élvezetes játékszere minden gyereknek. A versek főhőse Marci, aki a négyévesek elevenségével csodálkozik rá az őt körülvevő világra. A füzetekben megjelenő két-két vers első darabjában hétköznapjainak, kérdéseinek, játékainak lehetünk részesei, ezt minden esetben egy líraibb hangvételű mű követi, mely a hétköznapokból az álomvilágba, a képzelet, mese területére visz minket; a nappalok nyüzsgéséből az este nyugalmába és varázsába csöppenünk. A versekhez több fiatal képző- és iparművész, más és más technikával készített illusztrációkat.