A ​nyolcszirmú lótusz Tibeti ​legendák és mesék

Ismeretlen szerző - Fehérvirág
Merész ​álmú, kicsiny nép él Európa végső nyugati szirtfokán: a portugál. Hajói egykor büszkén szelték a tengert, három világrész nyögte hódítói vasát, és földrésznyi területek fogadták a portugál nyelv és kultúra ihletését. Csak odahaza maradt mindmáig hontalan, csak otthon szakadt föl marcona hadfiakból az ősi portugál életérzés, a mélabú páncélpattintó sóhaja. Fehérvirág népe kifelé kevély pillantást vetett a világba – csak meg ne lássák könnyeit! – de meghitt magányában, az alentejói és minhói esték csöndjében megszűnt a hatalmi mámor szülte színlelés: meséiben megvallotta, hogy olyan nép ő, mint a másik, egyszerű és jóságos, van öröme, van bánata, tiszteli az igazságot, megveti a hamisságot. A portugál mesék tárgyi elemei még szemléletesebben vallanak: számtalan közismert fordulat – a három legény vagy három leány szimbolikája, a legkisebb gyerek leleményessége, a varázslat és más csodás elem, népi humor, népi bölcsesség, a váratlan meggazdagodás: a szegény ember álma – tanúsítja, hogy a kalandos lovagi eszmény uralma és a gyarmatosító buzgalom csak látványos, de hamis színjáték volt a portugál nemzet – és minden nemzet – történetében. A páncéling alatt emberszív dobog: akár a miénk.

Ismeretlen szerző - A ​foltoshátú sirály
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Szamárfülű ​kán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​föld szépe
A ​mesemondás ősrégi albán népszokás: az élő hagyományt jelenti, melyben nemzedékről nemzedékre tovább élnek a népi hősök. Kemény emberek ezek, nem riadnak vissza a nehézségektől, minden csapás után talpra állnak. Nemcsak bátrak, hanem fortélyosak is – jelképezve magát az albán népet, amely hosszú évszázadokon át szinte élet-halál harcot vívott a mostoha természettel, az idegen hódítókkal és saját földesuraival is. Csapásra csapással visszaütni, túljárni az ellenség eszén: ezt tanúsítja az albán mese- és mondavilág.

Ismeretlen szerző - A ​nyírfa-fiúcska
Járja ​a vadász a tajgát, hattyú a zúgó Amur felett: az engedetlen lány az, aki átbucskázott a fején és hattyúvá változott.... Vadkan csörtet a bozótban – a falánk, önző sámán lelke lakik benne, akit mohóságáért erdei vaddá varázsolt a Tigrisember. És szájról szájra szállnak az Amur partján a csodálatos tündérmesék, hősmondák, állattörténetek... Az olvasó szeme előtt megelevenedik a tajgalakók titokzatos szellemekkel, jó és gonosz állatokkal, leselkedő szörnyekkel benépesített világa.

Ismeretlen szerző - Férfiszülte ​leány
...E ​kis kötetke, állíthatjuk, kerek, tiszta képet ad a finn népmesék világáról, stílusának sajátos vonásairól, atmoszférájáról, meseszövésének, motívumrendjének jellegzetességeiről – írja Ortutay Gyula a kötet utószavában. Első és természetes érzésünk, hogy e finn mesékben is, mint annyi más nép mesekincsében, a magyar mesék s az eurázsiai mesék rokonaira ismertünk. Ismerős történetek, ismerős fordulatok, jellemek, ismerős költészeti fordulatok. Igaz, elvétve akad olyan mese is, amely idegen a magyar népmesekincsben, de hiszen nekünk is van nem egy olyan mesénk, amelynek a gyűjtés addig nem mutatta fel párját a finn anyagban. De mégis az első benyomás az erősebb: az egyszerre ismerős mesei témák, mesei fordulatok sora s az elmondásban, a részletekben, a hangulatokban megmutatkozó jellegzetes idegenség. Ismerős-ismeretlen egyszerre ez a mesevilág a mi számunkra. Mások a mesezáró formulák, a mindennapi élet más jelzéseit adják, mint a mi meséink. A Mátyás-mesék, ismert tréfák hangvétele is előkerül, s mégis az első és legerősebb érzésünk ebben a kettős hangulatban van, az egyszerre ismerős-ismeretlen világ átérzésében. Az a meggyőződésünk, hogy ez a sajátos kettősség érzése lesz az egyik legtartósabb, legelbűvölőbb varázsa a finn meséknek.

Ismeretlen szerző - Az ​elcserélt asszonyok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​hulladémon huszonöt meséje
Élt ​valahol az őserdőben egy Valkalásana, azaz Kéregrágó nevű remete. Hosszú évezredeket töltött el remetetanyáján. Egy vadfügefa tövében ült, elmélkedésbe merült, sanyargatta testét, hogy vezeklése jutalmául elnyerje Brahmá egét. Nem ismert pihenést. A nagy önsanyargatásban keze-lába kiszikkadt, mint a fahasáb. Természetes szükségletét sem végezte. Napjában egyszer evett egy darab vadfügefa-kérget, azt is éjszaka, elmélkedés közben. A következő éjszakáig nem evett semmit, akkor megint evett egy darab fakérget. Így teltek az évezredek a nagy bölcs fölött az őserdőben. Egyszer egy király meglátta a szent révületbe merült bölcset. Így gondolkozott: "Amikor magához tér révületéből, lábaihoz borulva üdvözlöm." Leszállt lováról és szótlanul várakozott. Négy őrségváltásnyi ideig állt ott, de a remete egész napon át folytatta elmélkedését. Ekkor a király így szólt magában: "Ez a remete meg akarja mutatni: Ki vagyok, mi vagyok! Fennhéjázása megalázó reám nézve. Ám legyen; én is tudom, hogy mit kell tennem!" Ezzel a király visszatért városába. Egész népét összehívatta palotája tróntermébe, és így szólt az egybegyűltekhez: - Mondjátok, van-e közöttetek valaki, aki meg tudná zavarni a dölyfös remete áhítatát?

Ismeretlen szerző - Tórem-Isten ​népe
Messze ​északon, az életet adó Ob-folyó mentén, a vasból való ég alatt, hogy medve-isten az emberek ura, mesélik egymásnak e meséket a rokon osztják nép fiai – ősökről-hősökről, regebeli szép időkről, életről és szerelemről, istenről és emberről... Szavaik nyomán nemcsak az osztják nép sajátos, szenvedéssel, szépséggel tele világa tárul fel, hanem elénk villan az osztják és a magyar nép őseinek sok évezred előtti, hagyomány- és varázslat szőtte ősi, népi képzeletvilága is. A kötet első ízben ismertet meg a rokon osztják gazdag népmese-kincsével.

Ismeretlen szerző - Mariweka
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​fakó lovacska
Ezeket ​a kazah népmeséket 1942-1944. között fordítottam, amikor a nagy szovjet honvédő háború idején Moszkvából Közép-Ázsiába evakuálva, Kazahsztán köztársaságának fővárosában, a szép Alma-Atában éltem. A kazah népköltészet szépségére még egyetemi hallgató koromban felhívta figyelmemet öreg professzorom, Vámbéry Ármin, a világhírű magyar utazó és folklórista, aki járt a kazahok között és emlékét még máig is őrzik ott. Ezeknek a meséknek nagy része még oroszra sincs lefordítva. Egy részük kazahul sincsen még kiadva. Az alma-atai Tudományos Akadémia kéziratos gyűjtését bocsátotta rendelkezésemre és kazah munkatársakat adott mellém, akik a nyersfordítás elkészítésében támogattak. A magyar fordítás munkájában Geréb László volt segítségemre. Hálás köszönetet mondok e helyen a Kazah Tudományos Akadémia kitünő tudósainak támogatásukért. Különösen Avezov elvtársnak, a kiváló költőnek, aki a kazah népköltészet legjobb ismerői és földerítői közé tartozik. Balázs Béla

Ismeretlen szerző - Gonaquadate, ​a víziszörny
A ​múlt században lábra kapott indián romantika még ma is úgy láttatja az indiánt, mint ahogy az akkor divatos regények ábrázolták, vagy ahogy Buffalo Bill Európában is turnézó cirkuszában bemutatta: bőrruhában, fején tolldísszel, derekán skalpokkal díszített övvel, kezében tomahawkkal. Ez a kép azonban kezdetben is csak a préritörzsek tagjaira volt érvényes, de éppoly kevéssé volt jellemző az egész indiánságra, mint például a tiroliak bőrnadrágja és zöld kalapja egész Európára. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a tudomány a maga valójában ismerte meg az indián népcsoportok életét, történetét és kultúráját. Az indiánok életében még ma is nagy szerepet játszik a mesemondás. Avatások, vagy más ünnepi szertartások alkalmából a hagyományokban jártas idősebb férfiak elmondják a különböző varázsszerek, nemzetségek eredetét.

Ismeretlen szerző - Az ​ezüstfogú leány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​harmatban fogant hajadon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Rafara, ​a Víz Lánya
Madagaszkár ​neve nem ismeretlen a magyar olvasó előtt, hiszen sokat tudják, hogy ennek a távoli szigetnek valaha a kalandos útján odavetődött Benyovszky Móric is királya volt. Madagaszkár népe azonban jóformán ismeretlen maradt, mert a francia hódítóknak legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy Madagaszkárt megismertessék a világgal. E kötet izgalmas, színes meséi megmutatják, hogy Madagaszkár népének van saját kultúrája, s ez a kultúra a jövőben, amikor a madagaszkári nép is kivívja függetlenségét, minden bizonnyal ki fog bontakozni, és gazdagítja majd az egyetemes emberi kultúrát.

Ismeretlen szerző - Az ​arany teknősbéka
E ​kis kötetbe foglalt mesék felvillantják előttünk a távoli vietnami nép életét, tanúságot tesznek gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot adnak bátorságáról, önfeláldozásáról, megőrizték optimista világszemléletét, derűs bölcsességét. E mesék visszatérő motívuma az ember harca az elemekkel, de fölismerjük bennük a társadalmi hátteret is: a nép küzdelmeit, nyomorgását és a jólét utáni vágyát. A jó és a rossz viszályából a jó kerül ki győztesen, az igazság a szegény ember oldalán áll. E mesékben öltött testet, amit a vietnami nép régi életében nem érhetett el.

Ismeretlen szerző - Po ​úrfi és a tigris
Tigrisek, ​majmok, elefántok, krokodilusok és teknősbékák népesítik be a burmai meséket. De minden állat között legokosabb a nyúl, az európai mesék gyáva tapsifülese: Bölcs Nyúlnak hívják, s emberek állatok egyaránt hallgatnak szavára. A burmai Hüvelyk Matyi önmagánál sokkal nagyobb lényeket, tárgyakat is elnyel, majd amikor bajba kerül, előveszi őket, hogy segítségükkel véghezvigye csodálatos tetteit. Ludas Matyit Burmában Csalafinta Zé úrfinak hívja, az Irrawaddy-folyó hajósgazdájának meg a legényének története pedig a gazdagok és szegények évszázados ellentét példázza. A Maung Htin Aung gyűjtötte mesékből Burma szavát halljuk, egy távoli világ tárul elénk, megmutatva a burmai nép képzeletének sajátosságait és más népekkel közös vonásait is.

Ismeretlen szerző - Bénli-Bári, ​a macska
A ​csodálatos hegyekben, sós-és édesvizű tavakban, rohanó folyókban gazdag Kisázsiában, Európa közvetlen szomszédságában él a török népek legnyugatabbra szakadt ága. Meséi az indiai, perzsa és arab mesevilág motívumaival teltek, de azért sajátosan törökké formálta őket az Európával határos terület: az indiai fantázia mértéktelen csapongásával szemben bizonyos józan szemlélet hatja át őket. S ez a józanság szemernyit sem csökkenti a mesék színpompáját, magával ragadó fordulatosságát. A török mese gyűjtésének úttörői közé tartozott hazánkfia, Kunos Ignác, a neves turkológus, akinek néhány gyűjtése ebben a kötetben is szerepel.

Ismeretlen szerző - Az ​ördögnek adott lányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​gonosz királynék
A ​Himalája vonulatai alatt húzódik meg egy titokzatos keleti ország: Kásmir. Nagy hegyek védik, ritka és csodálatos virágok borítják szépséges tájait. A meséi is színesek és szépségesek, telve csodákkal. Madár őrzi az óriás életét, a varázslatos fán csoda terem, az örök élet titka a forrás vizében rejlik. Elindul a három herceg, hogy megszerezze a kincset. Csak a táj, csak a név más; a keresés, a boldogság utáni vágy azonos mindenütt. Messzi világba visznek, de szívünkhöz szólnak ezek a mesék.