Tartótisztek A ​BM III/III. csoportfőnökség belső történetei

Pelle János - Auschwitz ​magyar szemmel
A ​könyv borítóján a Sorsok Háza épülete látható. Egy két éve felépült, nagyszabású múzeumé és oktatási központé, mely Auschwitz felfoghatatlan borzalmát szándékozott megörökíteni, de sajnos 2014 óta üresen áll. Ebben a tanulmánykötetben, mely a magyar holokauszt eddig kevéssé ismert vonatkozásaival foglalkozik, számos új forrást felhasználva, három olyan tanulmány is olvasható, amely a tervezett múzeum kiállításának alapjául szolgálhatna. Író-történész szerzője új szempontból közelíti meg a vészkorszakhoz vezető utat. Túllép a megdöbbentő tények felsorakoztatásán, okokat keres, összefüggéseket talál. Az 1946-os miskolci népítélet leírásában bemutatja azt is, hogy az 1944-ben felszított pokoli szenvedélyek hogyan épültek be egy nagyváros mindennapi életébe, hogy azután újra felszínre törjenek. És ami legalább ennyire fontos: egy 2015-ben, fordításában megjelent emlékiratot elemezve képet nyújt Auschwitz kevéssé ismert "mindennapi életéről", kiegészítve és értelmezve az Oscar-díjas Saul fia film üzenetét. A könyv mindenekelőtt a középiskolás korosztályoknak és történelemtanáraiknak, illetve a téma iránt érdeklődő olvasónak ajánlható.

Csíki Tamás - Városi ​zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon
Csíki ​Tamás A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság- és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848-1944 alcímű munkája a Doktori mestermunkák elnevezésű új sorozatban jelent meg. A kötet a bevezetést és a befejezést nem számítva hat nagyobb fejezetre tagolva elemzi a zsidóság helyzetét, különböző szempontokat figyelembe véve. Minden nagyobb témakör (demográfia, foglalkozás, betelepedés, társadalomszerkezet, illetve a társadalmi rétegek a különböző korszakokban) áttekintésekor megvizsgálja a szerző a kijelölt városokat, tehát olyan komparatív munkát végez, amely során témakörök és problémák szerint tekinti végig a települések sajátosságain. Kronológiai szempontból három nagyobb szakaszt különít el: az 1848-1867 közöttit, a dualizmus korát, és a két világháború közötti időszakot. Emellett az időrendi tagolás mellett a zsidóság társadalmi rétegződésének szempontjai is végigkövethetők Csíki Tamás munkájában: nem csak a nagypolgárság, hanem a közép- és kispolgárság helyzetét is elemzi. A könyv szerzője nem csak számos szempontot érvényesít elemzése során, nem csak gazdag tényanyagot vonultat fel, hanem összefüggéseket keres a különböző jelenségek között, azok magyarázatára. Vizsgálja a betelepedési sajátosságokból, a demográfiai változásokból, az urbanizáció és az asszimiláció mértékéből, a különböző irányzatok súlyából, valamint a gazdaságban betöltött szerepből és a társadalmi helyzetből adódó összefüggéseket. Minden fejezet tényanyagát gazdag statisztika támasztja alá, amit a kötet végén kiegészít a tizennégy nagyobb témakört illusztráló táblázat-melléklet, illetve a fejezetek szerint bontott gazdag jegyzetanyag. Csíki Tamás úgy véli, hogy munkája számos ellenvéleményt fog kiváltani és vitákra ad majd lehetőséget, hiszen választott megközelítésmódja csak egyike a lehetséges módszereknek, amely során "olyan adatokra és összefüggésekre bukkantunk, amelyek árnyalják, módosítják vagy éppen cáfolják s más kapcsolatrendszerbe helyezik a magyarországi zsidóságról (.) kialakult nézeteket". ; A kötet részint metodikai jelentőségű, példa arra, miképp lehet vizsgálni a társadalom egy meghatározott rétegét; részint helytörténeti fontosságú, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar megyében a helyismereti törzsanyag része.

Gál Éva - Lejáratás ​és bomlasztás
A ​Kádár rendszer politikai rendőrségének tevékenységéről jó néhány mű jelent meg az utóbbi időben. Ez a kötet kiemelkedik közülük azzal, hogy különlegesen érdekes ügyeket dolgoz fel, és azzal is, hogy itt egy kitűnő történész szól az olvasóhoz. Noha személyesen és közelről érintették a kötetben leírt események, mentes minden elfogultságtól; objektíven, kiegyensúlyozottan számol be a történésekről, és részrehajlás nélkül értékeli azokat. A kötetben olvasható tanulmányok a politikai rendőrség forradalom utáni megtorló tevékenységének néhány jellemző mozzanatát, konkrét egyedi esetét mutatják be, korábban hozzáférhetetlen, szigorúan titkos dokumentumok alapján. Az első, legrészletesebben feldolgozott ügy Mérei Ferenc és társai ,,ellenforradalmi szervezkedése". Ennek az ügynek a dokumentumanyagában tárultak fel a kutató számára az államvédelemnek a ,,belső ellenség" ellen folytatott küzdelmében alkalmazott gátlástalan, aljas, körmönfont módszerei. A hosszabb-rövidebb tanulmányok nemcsak a besúgók beszervezésének és felhasználásának változatos, visszataszító módszereit vázolják fel, hanem azt is, hogyan állt bosszút a titkosrendőrség azokon, akiket még zsarolással sem tudtak beszervezni. A minden titkosrendőrségre jellemző paranoid viselkedést szemléletesen ábrázolják azok az írások, amelyekből megismerhetőek a szinte mindenkiben - főként a Magyarországra érkező nyugati tudósokban - kémet látó államvédelem pénzt és fáradságot nem kímélő erőfeszítései a gyanús külföldiek (köztük egy leendő Nobel-díjas) teljes körű, megalázó - és végső soron tökéletesen haszontalan - megfigyelésére. Biztos vagyok abban, hogy a kötet nemcsak a téma történész szakértőinek érdeklődését fogja felkelteni, hanem mindazokét, akiket ma is foglalkoztatnak a Kádár-korszak eseményei. A politikai perek, a politikai rendőrség tevékenysége mindenki életére hatást gyakorolt. Bárki veszi is a kezébe ezt a könyvet, nem egyszerűen ismeretek forrása lesz, hanem izgalmas olvasmány. Kornai János

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hetvenes évek
Az ​Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A nyolcvanas évek
Az ​"Acélsodrony" a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a nyolcvanas évekbe. A szó politikai értelmében az 1980-nal kezdődő és 1989-cel végződő évtized fűtött, olykor túlfűtött hangulatú volt. Nem is annyira amiatt, ami a felszínen látszott, mint inkább azért, ami a hidegháború hamuja alatt parázslott. Ebben a kötetben az olvasó a Kádár-rendszer végnapjait követheti nyomon (amelyek sokáig egyáltalán nem látszottak végnapoknak), egyszersmind az egész szocialista rendszer széthullását a Szolidaritás megszületésétől a berlini fal leomlásáig. Feltűnnek benne a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. De nem hiányoznak a nyolcvanas évtized színházi, művészeti életének és filmkultúrájának jeles alkotásai sem, többekre a gazdag képanyagban csodálkozhat rá az olvasó. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század nyolcvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus, kaleidoszkópszerű. A mozaikszerűen összeálló történet sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ jó negyedszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Ennek beszédes bizonyítéka ez a több mint 180 fotóval illusztrált, színes és eleven stílusban megírt kötet: a nyolcvanas évek története.

Máthé Áron - Vörös ​karszalag
1944 ​végétől 1948-ig gyökeres - ha úgy tetszik: "forradalmi" - változások zajlottak az országban, miközben hagyományos értelemben vett forradalom nem történt. A szovjet megszállás önmagában hordozta a bekövetkező eseményeket, amelyek már a kezdetektől a kommunista diktatúra kiépítése felé mutattak. Ezek a fejlemények azonban nem következhettek volna be a kommunista irányítás alatt álló fegyveres csoportok kényszerítő ereje nélkül. Az új, "demokratikusnak" nevezett rendőrségi állomány részben ezeknek a fegyveres egységeknek a tagjaiból tevődött össze. Máthé Áron könyve azt vizsgálja, hogy a kommunista párt hogyan alapozta meg a saját értelmezésükben "proletárforradalomnak" - enyhébb megfogalmazásban "népi demokratikus fordulatnak" - nevezett átmenetet. A kötet célja, hogy bemutassa az uralomváltás zavaros időszakában létrejött fegyveres csoportokat, azok összetételét és működését, különös tekintettel a "málenkij robot" jelenségére. A könyvből megismerhetjük az új, 1945-öt követő időszak rendőrségének előfutárait is, illetve a kommunista párt harcát a fegyveres erők feletti ellenőrzés megszerzéséért.

Ungváry Krisztián - Tabajdi Gábor - Budapest ​a diktatúrák árnyékában
Ungváry ​Krisztián és Tabajdi Gábor rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb történelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerzőpáros olyan fővárosi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták előtt, a városlakók számára pedig a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüldözés, a világháborús főváros, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott történeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes történelmi eseményekhez köthető szobrok és műemlékek kapcsán a szerzők múlt és jelen emlékezetpolitikai törekvéseit is áttekintik. A történészpáros kíméletlen és fájdalmas őszinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jelöletlenül bár, de ma is ott kísértenek a főváros utcáin - ideje hát mindenkinek megismerni őket.

Csatári Bence - Az ​ész a fontos, nem a haj
"Először ​megverni, aztán megnyerni!" - ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés ha a fiatalok megregulázása került napirendre. De nem csupán a fiatalokat, hanem hazai bálványaikat is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság emberei, máskor pedig rafináltabb módszerekkel igyekezett a pártállam kontroll alatt tartani a könnyű műfaj zenészeit. És miközben a magyar zenekarok óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, itthon kénytelenek voltak elviselni a hatalmasok vegzálását. A "slendirán diktatúra" sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat - és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, utóbbiak pedig milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is felhasználva mutatja be a Kádár-kor könnyűzenei kultúrpolitikáját.

Csunderlik Péter - A ​Galilei Kör története
Ha ​elhaladunk az Anker közben a második szám kapualja előtt, ma már nyomát sem találjuk annak, hogy 1910 és 1919 között itt működött a híres-hírhedt ateista-materialista diákegyesület, a Galilei Kör. 1990-ben kalapáccsal verték le a Galilei Kör Anker közi emléktábláját - ma már csak az egykori második emeleti klubhelyiséget jelző, belső emléktábla látható. Mindez szokatlan indulat egy diákegyesülettel kapcsolatban. Miért? 1919 után a radikális szabadkőműves páholyok támogatását élvező diákegyesületre elsősorban a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak "keltetőjeként" emlékeztek, és bár a Galilei Körből valóban kikerültek kommunista népbiztosok, népbiztos-helyettesek és népbiztossági funkcionáriusok, de a diákegyesület 1908-as alapításakor mint hangsúlyozottan apolitikus, szabadgondolkodó, az önképzésre és a tudományra felesküdő társaságként indult útjára, amely az oktatás világiasodásáért és korszerűsítéséért állt ki. Ady Endre a "Láznak ifjú serege" címmel illette a galileistákat, versek sorát dedikálta a Galilei Körhöz, Jászi Oszkár pedig abban bízott, hogy ők vezethetik át Magyarországot a "Balkánból Nyugat-Európába". Csunderlik Péter levéltári anyagokra, kiadott és kiadatlan visszaemlékezésekre, a Galilei Kör kiadványaira és a korabeli sajtóanyagra építve mutatja be a nemzetközi hírű tudósok sorát adó, mégis démonizált szabadgondolkodó diákegyesület történetét.

Gasparovich László - A ​rettegés ötven napja
1944 ​karácsonyán bezárult Budapest körül a szovjet Vörös Hadsereg gyűrűje, és ezzel a városban rekedtek számára elkezdődött a rettegés ötven napja. Az orosz hadsereg ötven napig ostromolta a várost, és ez az ötven nap a borzalmak beláthatatlan láncolatává vált mind az ostromlók, mind a védők számára, és százszorosan is az lett a mindent passzív kívülállóként elszenvedő lakosság számára. Ez a kötet Budapest ostromáról szól, de a száraz tények számbavétele mellett a harcok résztvevőinek visszaemlékezéseire épül: a lakosok – nagyszüleink – történeteire, a magyar, a német és az orosz katonák szóban és írásban fennmaradt visszaemlékezésére. A történetekből kikerekedik egy másik igazság is az eddig ismert mellett. Minden igaz, amit az ostromról tudunk, és igaz az ellenkezője is: igaz, amit a hősiességről, a kitartásról, az elszántságról tudunk, de igaz az is, amit a csüggedtségről, az árulásról, a kapzsiságról, az önzésről hallottunk. Igaz, amit a kegyetlenkedésről írtak, de az is igaz, hogy nem csak a németek és a nyilasok kegyetlenkedtek... Mint ahogy az oroszok sem voltak kizárólag primitív fosztogatók. Vagy nem csak ők voltak azok. A legfőbb igazság azonban, ami minden résztvevőt kínoz mind a mai napig, ha visszaemlékszik a rettegés ötven napjára, az a lerombolt városról készült képek láttán merül fel a leggyakrabban: Uramisten, mit tettünk?!

K. Farkas Claudia - Jogok ​nélkül
A ​könyv az 1938:XV.tc., az ún. első zsidótörvény, és az 1939:IV.tc, az ún. második zsidótörvény létrejöttének körülményeire és következményeit vizsgálja. A parlamenti tárgyalások, a részt vevő jelentősebb pártok, a keresztény egyházfők, az érintettek véleményének, reagálásainak, valamint a német ösztönzésnek a vizsgálatával rekonstruálni próbálja a zsidók jogi helyzetében beállott változásokat.

Apor Balázs - Láthatatlan ​tündöklés
Hogyan ​alkotta meg Rákosi Mátyás politikai környezete Rákosi kultuszát, és miként hozott létre egy fiktív személyiséget? Mikor kezdődött e kultusz építése, és hogyan játszott benne szerepet a vezér két világháború közötti élete? Miben és mennyiben determinálta a szovjet minta a propaganda és a manipuláció módszertanát és eszközeit? APOR BALÁZS könyvében aprólékos vizsgálatnak veti alá Rákosi kultuszát, amelyről a mai olvasók többsége már csak idősebb generációk elbeszéléseiből hallott. A Láthatatlan tündöklés áttekinti a történeti előzményeket, a kultusz szakrális mozzanatait, az irodalom és a képzőművészet szerepét Rákosi dicsőítésében, valamint vizsgálja a közvélemény sajátos "kutatásának" - a megfigyelésnek, a titkosrendőrségnek, a hangulatjelentéseknek - módszerét és működését a Rákosi-rezsimben. Időben-térben tágas összefüggésrendszerbe helyezve tárul fel előttünk egy félelmetes történelmi jelenség, amely mind morálisan, mind lélektanilag messze túlmutat önmagán, és korunk számára is fontos, figyelmeztető üzenetet közvetít. APOR BALÁZS a Trinity College Dublin Európa Tanulmányok Központjának docense és a Centre for Resistance Studies igazgatója. Fő kutatási területe a kommunista propaganda és szimbolikus politika története, különös tekintettel Kelet-Európa szovjetizálásának időszakára. Érdeklődésének középpontjában a vezetőkultuszok története, a szocialista korszak mítoszai, valamint a politikai rituálék állnak. Legújabb publikációi a szocialista időszak történeti hagyatékával foglalkoznak.

Szécsi Noémi - Géra Eleonóra - A ​budapesti úrinő magánélete
Szécsi ​Noémi nőtörténeti blogja, a Halcsontos fűző kinőtte kereteit: a bejegyzések témái kibővítve és rendszerezve, szakmai szerzőtárs bevonásával most kötetben is olvashatóak. A szerzőtárs Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. Fedák Sári, Blaha Lujza, Jászai Mari, Beniczkyné Bajza Lenke, Jókai Mór udvartartása, a Feszty-szalon… A nőtörténetnek az a nagy korszaka, amelyben egy nő nem csak a szépségéről vagy a botrányairól híres, hanem művészként, tudósként is kitűnik, érvényesül, netán jól keres. Amikor pénzzé tudja tenni vagy befolyásra tudja váltani a tehetségét - a férfivagyonok és a férfikarrierek világában. A századfordulón a főváros diktálja a színpadi, az irodalmi és az öltözködési divatot. Kiállításokat rendeznek, szalonokat, iskolákat nyitnak. Egyre több fiatal lány szeretne Budapesten szerencsét próbálni. Itt játszódnak a regények, itt adják ki az újságokat, amelyekben egyre több a női szerző és a szerkesztő. A pesti lapok közlik a híreket és a pletykákat. Ezekben az újságokban jelennek meg a divat-tudósítások, amelyek hatására a vidéki lányok, asszonyok is Budapestről rendelik meg a kelengyéjüket, a kalapjukat, a báli ruhájukat és a társasági élethez szükséges egyéb kellékeket. A nők jogaiért folyó harcnak is Budapest a legfőbb színtere. A budapesti nők magánélete a századfordulón tehát már egyre inkább közügy. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről - szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről - vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

Kerepeszki Róbert - A ​"tépelődő gentleman"
Ha ​Darányi Kálmán miniszterelnökre terelődik a szó, a korszakot ismerők is jobbára csak a győri programot, az első zsidótörvény előkészítését vagy a nyilasokkal való egyezkedését tudják felidézni. Hogyan lehetett Magyarország miniszterelnöke a korszak egyik legszürkébb, csak végrehajtó szerepre hivatott politikusa? Egy ilyen színtelen személyiség minként és milyen irányban befolyásol(hat)ta az ország politikai életét? Kormányfőként hogyan juthatott el a Gömbös-féle jobboldali radikális politika felszámolási kísérletétől az elődénél is radikálisabb nemzetiszocialistákkal történő megállapodásig? Milyen csalási és egyéb tényezők alakították politikusi habitusát, mely ellentmondásos, esetenként az ország sorsát tragikusan befolyásoló döntéseket eredményezett? Ezekre és több más izgalmas kérdésre keresi és adja meg a választ a fiatal szerző új ismereteket felvonultató, tudományos igényű, mégis olvasmányos könyve.

Medgyesi Konstantin - Apagyilkosság
Mindmáig ​vitatott, hogy a kádárizmust és a kádáristákat háttérbe szorító 1988-as pártértekezleten a fogadott fiú, vagyis Grósz Károly valóban "az apa", Kádár János ellen fordult-e, vagy a változást igénylő közhangulat egyszerűen elsöpörte a harminckét éve hatalmon lévő főtitkárt. Kádár a tanácskozás után mindenesetre azt mondta: "a Brutusok megjelentek". Vajon Grósz tényleg Kádár Brutusává vált? Az öregedő Kádár János hosszú éveken keresztül kereste, ki lehetne az utódja. Voltak, akikre ő maga gondolt, és akadtak önjelöltek is. Ahogy egyre sürgetőbbé vált az utódlás, Kádár húzta-halasztotta a döntést, majd Grósz Károlyt választotta ki és emelte maga mellé. A könyv Kádár és Grósz drámáját követi végig levéltári források, visszaemlékezések és személyes interjúk segítségével. A történet két politikus bonyolult viszonyáról szól, de ez a két ember a kommunista diktatúra két utolsó magyarországi vezetője volt. Kapcsolatuk - noha mélyen emberi jelenségeket illusztrál - a magyar történelem része. Ránk is tartozik, mert meghatározta az életünket, vagy a miénket, vagy a szüleinkét, nagyszüleinkét.

Dümmerth Dezső - Az ​Anjou-ház nyomában
Dümmerth ​Dezső új könyve bizonyos vonatkozásban folytatása _Az Árpádok nyomában_ c. kötetnek. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-dinasztia egyik ága került Magyarország trónjára, s két nemzedéken át szilárdan kézben is tartotta, megerősítve a feudális pártharcokban kimerült országot. A szerző ebben a kötetben a francia eredetű dinasztia útját követi Szent Lajos király Párizsától, Anjou, Maine és Provence tartományokon át Szicília és Nápoly, tehát az akkori Két Szicília királyság trónjáig, majd a Magyarországra került ág sorsán keresztül Lengyelországig. Műve az esemény- és művelődéstörténet, és ezenkívül még több tudományág eredményeinek sikerült esszé-ötvözete, amelyet a téma érdekességén túl - mint minden esszét - a szerző önálló látásmódja tesz különösen izgalmassá és vonzóvá. Olvasás közben pedig rövidesen rájövünk arra, hogy a kötet nemcsak az Anjou-ház fordulatokban bővelkedő történetével ismertet meg, hanem a középkornak a gótikus stílus uralmát megteremtő századaival is, egyben pedig rávilágít arra, hogy az Anjou-kori Magyarország nemcsak hogy szerves része volt az akkori Európa politikai életének, de jelentős mértékben hatott más országok történetére is.

Szász Károly - A ​vörös rémuralom napjai
Szász ​Károly pontosan 100 évvel ezelőtt jelentette meg visszaemlékezéseit, amelyek az 1918 és 1919-es összeomlás időszakának történéseit ismertetik. A volt képviselőt, az Országgyűlés egykori elnökét a csőcselék "forradalmi törvényszéke" húsvét éjszakáján letartóztatta. Először a Markó utcába, később a Gyűjtőfogházba került, onnan egy hónapnyi szenvedés után szabadult ki, majd újra túszként tartották fogva. Szász Károly együtt raboskodott az akkori politikai, vallási és kulturális elittel, akiket már akkor el akartak pusztítani - ahogy Nyisztor Zoltán jezsuita szerzetes fogalmazott -, a bolsevizmus sátánjai. Szász naplójában szemünk előtt elevenedik meg a halálra ítélt magyar főváros, "a robogó teherautókkal, eszelős tekintetű vöröskatonákkal, vércsepofáju politikai megbízottakkal", akik letartóztatásokkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal ünnepeljék meg hatalomra jutásukat. Szász Károlyt megpróbáltatásainak bemutatásában az a szándék vezette, hogy azok "elrettentő például, intésül és okulásul" szolgáljanak, "különösen az utánunk következő nemzedékek elé". Gondolatai semmit nem vesztettek aktualitásukból, sőt időszerűbbek mint valaha. Napjainkban egy új kommunizmus, a Nagy Újraindítás, a The Great Reset ideológiáját akarják megvalósítani valakik. Ugyanazok, akik egykoron a bolsevizmust. Az eszme sem változott: azt ígérik, 2030-ra senkinek nem lesz semmilyen tulajdona és boldog lesz. A történelem megint készen áll arra, hogy megismételje magát. ------------------------------------------- Szemerjai Szász Károly (1865-1950) magyar politikus, irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották, majd 1917-1918 között a képviselőház elnöke, 1918-ban ő hirdette ki a köztársaságot. Mint politikus és publicista, író és kritikus a konzervatív jobboldal elismert képviselője volt.

Nánay István - Tanodától ​- egyetemig
1865. ​január 2-án egy háromszobás lakásban kezdődött el az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, minek előtte I. Ferenc József, ő császári és apostoli királyi Felsége Színészeti Tanoda felállítását rendelte el, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított, hogy az mindenekelőtt a Nemzeti Színház számára úgy a drámai, mint az operai szakban, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag színészeket és színésznőket képezzen.

Szegedy-Maszák Marianne - Csókolom ​a kezét
Az ​1955-ben, Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne – felmenői révén – olyan történet birtokosa, ami a „legszélesebb nyilvánosság magánügye”. A Libri Könyvkiadó által megjelentetett „Csókolom a kezét” című kötet angol nyelvű változata tavaly jelent meg New Yorkban. A magyar változat a magyar könyvpiac tavaszi szenzációja kell, hogy legyen. A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója.

Juhász Balázs - Hadifoglyok, ​dezertőrök
A ​hadifogság sokkal többről szól, mint a külvilágtól teljesen elzárt táborokban várni a háború végét. Például 1917 novemberében névtelen feljelentők szerint Castiglione a Casauria településen a szántóföldi munkát végző hadifoglyok gyakran őreik társaságában mentek a borospincékbe inni és november 18-án nemcsak lerészegedtek, hanem őreik segítségével megverték a nekik beszólogató jóérzésű polgárokat. Hasonlóan formabontó történet, hogy 1918 februárjában a paviai tanítóképző diákja, Dina Gerla szerelmi viszonyt ápolt egy magyar hadifogollyal, így a rossz magaviseletéért a tanári kar elbocsátotta az iskolából. Nem éppen ilyen epizódokra gondolunk, ha előkerül a hadifogság kérdése, pedig az ellenséges katona gyakran került kapcsolatba a helyiekkel. Az első világháború alatt és után Olaszországban őrzött osztrák-magyar katonák sorsát így csak az olasz hátország kontextusában lehet értelmezni, és jelen kötet erre tesz kísérletet. Jelentős újdonság a munka kérdésének vizsgálata, amire még soha senki se vállalkozott. Természetesen az olvasó ezen kívül a hadifogolylét sok más vetületével is találkozhat, amelyek segítenek árnyalni az olasz hátországban őrzött osztrák-magyar katonák sorsát.