Az Olvasópróba sorozat hetedik kötetében olyan színdarabok olvashatók, amelyek a körtánc szerkezetét követve festenek képet korunkról, de közben visszautalnak klasszikus szerzőkre, irodalmi hagyományokra is. Tasnádi István Fejes Endre 1962-ben megjelent kultikus regényét adaptálta színpadra, és írta tovább egészen napjainkig. A Hábetler család egymást követő nemzedékeiben és a változó történelmi korokban azonosságot csak a mozgástér szűkössége és a választási lehetőségek korlátozottsága teremt. Kerékgyártó István – Schnitzler Körtáncát idézve – nyolc találkozás történetét mondja el, minden egyes jelenetben azt mutatva be, hogyan szorul a hurok (metaforikusan és valóságosan is) az egyes szereplők nyaka körül. Székely Csaba darabjának szintén láncszerűen egymáshoz kapcsolódó történeteiben és bonyolult emberi kapcsolataiban a tízparancsolat jelenti a viszonyítási pontot. Pass Andre darabjában egy az óvódások által rajongva szeretett plüsskutya jár körbe, és leplezi le a családok titkait, mai élethazugságait. Gábor Sára a láncmesék szerkezetét idézve beszél egy fiatal cigány pár küzdelméről, hogy kitörjenek abból a reménytelenségből, amire születésük predesztinálná őket.
Kapcsolódó könyvek
Méhes György - Az nem igaz, hogy ez igaz
Méhes György mindig is azok közé a – hazai magyar drámairodalmunkban szinte fehér hollónak számító – színpadi szerzők közé tartozott, akik nem kerülik meg mindennapi életünk sokszor kényes kérdéseit, éppen ellenkezőleg: előszeretettel viszik színre közösségi életünket, hic et nunc adott emberi viszonyainkat, a maguk kinövéseivel és ellentmondásaival. Humorérzéke, eleven dialógustechnikája, színpadismerete, mesterségbeli tudása mellett talán éppen ez a „ titka” darabjai sorozatos visszhangos sikerének.
Csiki László - Álkulcsok
A Kolozsvárról áttelepült Csiki László drámáit foglalja magába kötetünk. A sokműfajú szerző prózaírói, költői tevékenysége nem isemretlen a magyar olvasók előtt, válogatott novelláival, verseivel már korábban találkozhattak. A színdarabokat sajátos, valóság feletti lebegés jellemzi, az író magától értetődő természetességgel szövi játékaiba a mesék és legendák világából átemelt, soha meg nem történhető dolgokat s a való véresen komoly tényeit. Hősei forgandó helyzetekben keresik sorsuk megoldását, olykor hitük, eszméik odahagyásával vélik meglelni, máskor örök érvényűnek hitt igazságok álkulcsával, de mindenképpek hűek ahhoz a hitvalláshoz, amelyet szerzőjük így fogalmazott meg: "A dráma az emberben való hit kétségeinek műfaja. Ezért nem viseli el a megalkuvást, s csak a végleteket ismeri - úgy (is), mint a végtelent. A dármában mindig élet-halál a tét."
Sütő András - Három dráma
Szerző három drámát nyújt át kellő tisztelettel a kegyes-kegyetlen olvasónak is, miután a színházi nézőközönség meggyőzte őt arról, hogy fáradozása talán nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha némelyek szerint a világról, emberi létünkről immár csak ironikusan, szatirikusan vagy éppenséggel kiábrándultan lehet valamit mondani. E kötet szerzője nem tekinti jogosnak - és indokoltnak - a kinyilatkoztatást, miszerint erről vagy amarról csak így vagy amúgy lehet már szólani. Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránt a század konfliktusaival.
Három dráma: az emberi történelemnek három pillanatából, a múltból felidézve, az egyetlen lehetséges látószög alapján, amely a jelené, hisz tulajdonosai vagyunk minden idegszálunkkal. Ilyenformán a történelembe és mitológiába költözöttek - a képzelet aranytrombitáinak szaván elindulva - olyan szem sugarán vonulnak keresztül, amely óhatatlanul rájuk veti a jelen tapasztalatainak fényét-árnyékát. Viszonzásképpen ezt teszik maguk is, annak igazolásképpen, hogy a múlt, a Megtörtént: bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal sosem vádolható jövendőnek. E hármas egységben élve a már említett kényszer parancsára vizsgáljuk magunkba a történelmet s lehetséges útjainkat a történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?
Kocsis István - Az aranykapu kulcsai
Kocsis István drámái talán elsősorban annak köszönhetik sikerüket, hogy szerzőjük nagyon komolyan veszi a magyar színjátszás Aranykora legnagyobb egyénisége, Jászai Mari művészi hitvallásának a legfontosabb igazságait, azt elsősorban, amely arról szól, hogy a magyar színjátszásnak a régebbi korok magyar hagyományait méltóképpen meg kell becsülnie - ha nemcsak meg akar maradni, de be is akarja tölteni a küldetését.
Új kötetének első drámája Az aranykapu kulcsai. Nem könnyű megállapítani e különös, de rendkívül izgalmas színdarab műfaját. Középfajú dráma? Mesejáték? Hitrege? Lehetséges, mert hősei mintha archaikus népmeséinkből vagy a magyar mitológiából léptek volna ki. A darab főhősei, egy erdélyi tanárházaspár, Csenge és Imre mintha a legkisebb királyfiak vagy mitológiánk hősei csodateremtő erejével küzdenének a végveszélyben levő erdélyi magyarság megmaradásáért. Ezért legyőzhetetlenek.
A Bocskai szerelme nem kevésbé rejtélyes dráma. Bocskai Istvánt nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is - ahol joggal gyűlölték két évtizeden át - ujjongva fejedelemmé választják, s egyre többen hiszik, hogy ő Isten küldötte vagy kiválasztottja... Sikerei mindenkit elkápráztatnak? Felfigyel környezete a fejedelem olyan különleges képességeire, amelyekre nem találja az észszerű magyarázatot?
Bizonnyal, de azt csak néhányan sejthették, mit jelenthetett Bocskai István számára annak a Mária Krisztiernának, Rudolf császár-király unokahúgának a segítsége, aki néhány évig Báthory Zsigmond fejedelem felesége volt, s aki a "világra szóló" válás után az erdélyiek közül csak Bocskaival tartotta a kapcsolatot. Történetük hasonlít a Trisztán és Izolda történetéhez, de nem ugyanolyan.
A "Tündér Ilonám, Crescence" is egy rendkívüli, csodákkal teli szerelmi házasság története. Hősei Széchenyi István és Seilern Crescence... A legkülönösebb csoda ebben a szerelmi történetben bizonnyal nem más, mint az, ahogyan belépnek együtt - 1848 kora őszén, Széchenyi élete legdrámaiabb órájában - a magyar mitológia rejtélyes világába, de nem menekülésképpen, hanem azért, mert Crescence az ő hitvesének az életét már csak ott tudta megmenteni.
Köntös-Szabó Zoltán - Lakon háza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Rivalda 84-85
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Rivalda 85-86
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bálint Tibor - Sánta angyalok utcája
A szerző méltán híressé vált regényéből, a Zokogó majomból 1972-ben született színpadi mű, amelyet még abban az évben bemutatott a kolozsvári Állami Magyar Színház az író szerzőtársává szegődött Szabó József kiváló rendezésében. Kötő József írta róla: ...Az eredeti mű ebben a drámai újrafogalmazásban szimbolikusabb, mélyebb és egyben egységesebb, hazai magyar dramaturgiánk művészileg legkiérleltebb alkotása, amely megérdemelt művészi és egyben közönségsikert eredményezett.
A kézirat mostanáig rejtőzött a színház könyvtárában, nyomtatásban itt jelenik meg először.
Ismeretlen szerző - Élő Várad antológia
Az élet – egy viszonylag elfogadott definíció szerint – fejlődési folyamat. Ami él, fejlődik, de minimum változik, kölcsönhatásban van a világgal. Reagál vagy minimum reflektál. Ami él, csak és kizárólag jelen idejű lehet.
Az irodalom élő szövet, mely – szerencsés népek közösségek esetében – hosszú csápokkal nyúlik a múltba, de kortársak nélkül nem értelmezhető.
Az nem elég, hogy egy városban élnek írók és költők, attól annak a városnak még nem lesz irodalma, ahhoz az önálló sejteknek magasabb szervezettségi formába kell rendeződnie.
Ez ha nem is először, és talán nem is utoljára, de megtörtént.
Jelenidőben kijelenthetjük: Várad él.
Az Élő Várad antológia öt Bihar megyei szerző – Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa – verseit, rövidprózáit és drámáit kínálja az olvasónak.
Orbán János Dénes - A magyar Faust
„Ne csak a németek dicsekedjenek vele, hogy volt nekik olyan hatalmas emberük, mint dr. Faust, akit életében tenyerén hordozott, halála után pedig pokolra vitt az ördög, ami elég szép kitüntetés: más szegény ember a saját lábán jár oda. Nekünk is volt ilyen kitünő emberünk, akinek hírét ma is emlegeti minden ember Debrecenben: doktor Hatvani István.”
Bár a Faust-monda nyomai Magyarországon már a XVI. századtól felbukkannak a parasztság szájhagyományában, a „magyar Faust” elnevezés Hatvani István debreceni professzor nevéhez kötődik.
A XVIII. században élt Hatvani amellett, hogy teológiát és orvostant tanult Bázelben, majd Leidenben, kiemelkedő matematikai és fizikai ismeretekkel rendelkezett. A tehetséges fiatal tudósnak professzori állást kínált fel több külföldi egyetem is, ő mégis a Debreceni Református Kollégium matematikai, fizikai és vegytani tanszékét választotta. A kísérleti oktatás egyik legjelentősebb hazai úttörője harminchét évig volt a neves debreceni intézmény tanára. Bemutatott kísérletei az újdonság erejével hatottak – sokan bűvészt is láttak benne – és legendás hírnevet szereztek neki. Személye körül már röviddel halála után bűbájos tudományáról és az ördöggel kötött szerződéséről szóló anekdoták és ironikus történetek keringtek.
Orbán János Dénes művében Hatvani professzor Kelet-Közép-Európa nagy tudású és sajátosan magyar stílű Faustjaként megköti ugyan az alkut Mefisztóval, de a lelkét nem adja el; „belévesztünk az emberi tudatba” – mondja Lucifer a darab végén.
A nyakas magyar Faust és Mefisztó szellemi birkózása pokolfajzatok és angyalok, boszorkányok, szellemek, garabonciások és cívispolgárok közt játszódik a mennyben és a pokolban, Bázelben és Pozsonyban, de főleg Debrecenben, 1749-ben és 1786-ban.
Hunyady Sándor - Lovagias ügy - Válogatott drámák
Hunyady Sándor Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő szerelméből született: már származása szinte arra predesztinálta tehát, hogy színpadi szerző legyen. Mégis: harminchét éves koráig meg sem próbálkozott drámaírással, s talán ez a késedelem is az oka, hogy még ma is inkább érzékeny megfigyelésekkel, fanyar humorral teli novelláiról (A vöröslámpás ház, Razzia az Arany Sas-ban), regényeiről (Családi album) és szépirodalmi rangú publicisztikájáról ismert. Kortársai nem csak íróként, emberként is rajongtak érte: bölcs derűje, mély emberismerete minden ellenséges indulatot megtört. A kötetben szereplő drámák közül eddig csupán a Bakaruhában és a Feketeszárú cseresznye látott könyv alakban is napvilágot, most további négy Hunyady-dráma kerül a szélesebb olvasóközönség elé.
Olvasásuk előtt álljanak még itt Kosztolányi Dezső ajánló szavai: „Ennek az írónak friss szeme van és érzékeny füle. Ezzel meghallja a párbeszédek titkos muzsikáját. Szeret és tud megfigyelni, jól érzi magát, amikor ír, ennélfogva mi is jól érezzük magunkat.”
Szőcs Géza - A kisbereki böszörmények
Röviden, egy Kisberek nevezetű helységben – amely az 1919-es magyar határ szélén úgy döntött, hogy az erősebbik szomszédhoz csatlakozik – Vérmarót, az államvezér látogatását várják, aki valamely afrikai ország császárának társaságában érkezik.
1989-ben járunk, mikor is – és ezt a lakosok jól tudják – a települést le fogják rombolni, az embereket pedig elköltöztetik. A túléléshez választott megoldás a következő: áttérni a mohamedán hitre és muzulmánokká, vagyis „böszörményekké” válni, és az afrikai császár segítségére támaszkodva, politikai menedékjogot kérni, sőt, mi több, bőrszínt is változtatni, és így teljesen feketékké lenni. Szőcs Géza darabjának témája provokatív és feszélyező. Opportunizmus és morális relativizmus vezérli egy emlékeit elfeledő közösség sorsát, mely ennek következtében kulturális és civilizációs értékeitől is megválni készül. Az író allegóriáját irgalmatlanul alkalmazni lehetne mind a románok, moldovaiak vagy ukránok, sőt még a szerbek és macedónok sorsára is, mind pedig más olyan népek és nemzetek történetére, amelyek átélték a diktatúra és civilizációs romlás hatásait, és megtanultak bármi áron és bármilyen eszközzel túlélni.
Sütő András - Itt állok, másként nem tehetek
Heinrich von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár - örökös bánatára - Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. "Ha a színpadi művet felfedezte volna benne" - mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül - saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban.
Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit.
A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt.
A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét.
Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele.
(Sütő András)
Tamási Áron - Tamási Áron válogatott művei I-II.
Ábel a rengetegben
Ábel az országban
Ábel Amerikában
Jégtörő Mátyás
Válogatott novellák
Színművek:
- Énekes madár
- Csalóka szivárvány
Bölcső és bagoly
Sütő András - Advent a Hargitán
Az Advent a hargitán komor tónusú, balladikus ihletésű dráma, mely szintén az ellenpontozásra épül. A Vidám sirató... farsangi vigalmát itt az adventi várakozás dermedt csöndje váltja föl. Bódi Vencel messzire szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás sem hozhatja el a földi boldogságot, mert "elátkozott nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma - és a nemzetpusztulás víziója - Sütő dramaturgiájában magába sűríti a néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a népköltészet balladai ihletését és a nagy gondolkodók panteizmusát, a lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. S mindeme eszmék, motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.
Páskándi Géza - Todogar jaur kvárna
"Ez a filozófiai végjáték beletartozik abba a sorozatba, amelyet, tán két évtizede is van annak, beharangoztam. Azt ígértem: végigjárjuk a drámatörténet stílusait. A görögöktől az abszurdig, s tovább. Épp ezért e színműnek semmilyen 'aktuálpolitikai üzenete' nincsen. Lehet ugyan 'üzenete', ám ez nem xenofób és nem xenofil (egymás ellentétei), ugyanis mindkettő xenománia volna, amennyiben tengelyükben az idegen jelenléthez való görcsös viszony áll. Az első betegesen retteg, gyűlöl, a másik betegesen vonzódik, rajong. Az első a teljes elzárkózáshoz, a másik a teljes önátadás felé vezet... A szellemi, lelki, sőt testi öngyilkosság két ismert módja ez.
E végletektől mindig igyekeztünk egészséges távolságot tartani, különben nemcsak érzelmünk, de rációnk is hitelét vesztené.
Számomra minden barátban, sőt testvérben volt vagy sejlett idegen vonás, mint ahogy minden idegenben felfedeztem rokon vonásokat. Csak kevert minőséget láttam mindenütt, sehol ama 'tisztát'. Még a Semmi, az sem lehet tiszta, vagyis érintetlen..."
Ismeretlen szerző - Rivalda 2006-2007
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Tamási Áron - Ősvigasztalás
A kötetben szereplő kilenc darab kilenc villanása sziporkázó szellemének - méltán sorakoznak klasszikussá vált művei mellé.
Nyirő József - A megfeszített
Magyarországon 1939-ben jelent meg először és ezidáig utoljára Nyirő-drámakötet, ekkor adta ki a Révai a székely író színpadi balladáját, a Júlia szép leányt díszes, halinás kötésben. A Kairosz Kiadó az első Nyirő drámakötet megjelenésének hatvanadik évfordulóján, 1999 karácsonyán, a téli könyvvásáron küldi a könyvesboltokba az életműsorozat tizenötödik kötetét, A Megfeszített címen az erdélyi szerző drámáit, misztériumjátékait. A II. bécsi döntés előtt Budapesten, a Nemzeti Színházban sikerre vitt Jézusfaragó ember, a mádéfalvi veszedelem vészkorszakát felidéző Új haza, az Operaházban bemutatott Júlia szép leány, továbbá az 1945 után, az emigrációban fogant Fonó a székelyeknél, A Megfeszített és A Próféta a magyar drámairodalom szerves része, igaz értéke. Hiszem, hogy a jövő nemzeti elkötelezettségű színtársulatai felkarolják a székely dráma ügyét, sikerre viszik Nyirő József színjátékait.
Ismeretlen szerző - Rivalda 74-75
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Értékelések
Statisztika
Címkék
Kollekciók
- Nem szerepel egyetlen kollekcióban sem.