Jane ​Austen élete

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Antonia Fraser - Marie-Antoinette
Edmund ​Burke balsorsú hősnőnek tartotta, Jefferson szerint pedig a francia forradalom ki se tört volna, ha nincs Marie-Antoinette. A történészek véleménye is megoszlik: elfogult rajongói mellett mindig voltak nőgyűlölő támadói is. Fraser érezhetően kedveli a királynét, de sokkal intelligensebb tudós annál, hogy mélyen brit, néha kíméletlen pártatlanságát meg ne őrizze. Könyvében nyomon követhetjük az elhanyagolt neveltetésű, a franciák által megvetett, és mindkét udvar által eszközül használt nő kálváriáját, amit többek között nyolc évig elhálatlan házassága is jellemez; a nő sorsát, akit gyermekei megszületése után hűtlenséggel, sőt leszbikussággal vádolnak. Tanúi lehetünk annak, hogyan nő fel szerepéhez, végigkísérhetjük felemelkedésének, majdhogynem felmagasztosulásának folyamatát is, amikor az ancien régime utolsó napjaiban a szó minden értelmében királynéként viselkedik, tárgyalásán pedig még ellenségei tiszteletét is kivívja. Antonia Fraser könyvét kritikusai elragadtatva fogadták, s akárcsak eddigi művei, a Marie-Antoinette is méltán nagy érdeklődésre és sikerre számíthat.

Sheila Kohler - A ​Brontë lányok
A ​Brontë nővérek – Charlotte, Emily és Anne – irodalmi munkásságukkal már első könyveik megjelenése óta szűnni nem akaró csodálkozásra és csodálatra késztetik olvasóközönségüket. Kiadásuk idején, a viktoriánus korban sokan nyíltan kételkedtek benne, hogy a Brontë név alatt a könyvesboltokba került és viharos gyorsasággal elkapkodott regényeket csakugyan hölgyek írták, nem pedig férfiak, hiszen az írói mesterséget (és persze magát az írói vénát) akkoriban a legtöbben az urak előjogának tekintették. Az is szóbeszédre okot adó, igazi rejtély, vajon hogyan volt képes ilyen mélyen emberi, „férfiasan” okos történeteket papírra vetni egy isten háta mögötti, unalmas yorkshire-i faluban három tapasztalatlan, romlatlan vidéki papkisasszony? A legfőbb kérdés azonban, amely a Brontë lányok művészete kapcsán mindmáig gyakran felmerül: hogyan sikerülhetett első nekifutásra olyan klasszikus remekműveket alkotniuk, amelyeket azóta sem kellett leporolni, mert életkortól függetlenül ma is élvezetesnek, friss szelleműnek és elgondolkodtatónak tartja őket az olvasó, s a műveikből készült filmeket is időről időre sikerrel tűzik műsorukra a mozik és a tévécsatornák. (A Jane Eyre-ből számtalan film, musical, opera és más színpadi mű készült, legutóbbi filmfeldolgozását Cary Fukunaga rendezésében, 2011 márciusában mutatták be az USA-ban; a Peter Kosminsky rendezte, Juliette Binoche főszereplésével vetített, 1992-es Üvöltő szeleket pedig minden idők legjobb filmjei között tartják számon). Aki kíváncsi e rejtélyek magyarázatára, és persze a Brontë nővérek életére és titkaira, azoknak ajánljuk Sheila Kohler nagy sikerű könyvét, amelyben felidézi a testvérek gyermekkorát, a sajátos képzeletvilágukat tápláló közös gyökereket, gyerekes civódásaikat, majd későbbi ambícióikat és irodalmi próbálkozásaikat, amelyekhez anyagi háttérrel és édes-keserű, sőt olykor pikáns élményekkel nevelőnőként szerzett tapasztalataik szolgáltak. „Tele van sötét érzékiséggel és vággyal, és a ki nem mondott dolgok feszültségével. A regény stílusa eltér Charlotte Brontë Jane Eyre-jétől, hangvételében és szellemében mégis ugyanazt a világot idézi.” - Amy Tan amerikai írónő

Virginia Woolf - Mrs. ​Dalloway
Egy ​ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. - Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). - A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk - és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké - kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma azonban Mrs. Dalloway - az ő alakja köré szerveződik a mű, ő az, aki mindenkinek másképp tűnik fel: hol régi reménytelen szerelemként, hol a konvenciók üresfejű rabjaként, hol felejthetetlen, noha sznob barátnőként, hol az életnek értelmet adó, sugárzó középpontként. Hangvilla ő, Clarissa, aki minden érintésre másképp rezeg, s a teljesség vágyva vágyott képzetét kelti az emberekben. Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű filmet.

Gabriel García Márquez - Plinio Apuleyo Mendoza - A ​guajava illata
"- ​Ma szerencsésnek tartom magam, ha egy jó bekezdést tudok írni egy munkanap alatt. Az idők során az írás gyötrelemmé vált. - Miért? Az ember azt hinné, minél jobban birtokában vagy a mesterségnek, annál könnyebben kellene mennie az írásnak. - Az a helyzet, hogy növekszik a felelősségérzet. Az embernek az az érzése, hogy minden betű, amelyet leír, nagyobb visszhangot kelt, sokkal több embernek szól. - Ez talán a hírnév következménye. Ennyire kényelmetlen ez neked? - Zavar; a legrosszabb, ami megeshet egy olyan emberrel, akit nem a sikervágy hajt, és egy olyan kontinensen, amely nem volt felkészülve arra, hogy sikeres írói legyenek, az, ha a könyveit úgy veszik, mint a sült kolbászt. Utálom, ha nyilvános látványossággá kell válnom. Utálom a televíziót, a kongresszusokat, a konferenciákat, a kerekasztalokat... - Az interjúkat. - Azokat is. Nem, a sikert senkinek sem kívánom. Az történik az emberrel, ami az alpinistákkal, akik meghalnak azért, hogy feljussanak a csúcsra, és amikor fölérnek, mit csinálnak? Leereszkednek, igyekeznek diszkréten leereszkedni, a lehető legnagyobb méltósággal."

Lionel Shriver - Beszélnünk ​kell Kevinről
Eva ​soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával. A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Rebecca Ann Collins - Pemberley-krónikák
A ​menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket: Elizabeth & Mr. Darcy Jane & Mr. Bingley Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek – személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el. "Nagyszerű folytatása Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének. Austen elmosolyodna és áldását adná rá.” – Beverly Wong "Románc, intrika, tragédia – mindent megtalálhatunk, amit egy eredeti Austen-regényben, mindezt pedig mesterkéltség és torzítások nélkül, ami oly sok mai regényt elront.” – Bookreporter "Engem lenyűgözött Rebecca Ann Collins munkája. Új műfajt teremtett, valami olyasmit, mint a családregény-sorozat: Jane Austen szereplőinek sorsát több köteten át figyelemmel kísérhetjük. (…) A korabeli Anglia politikai és társadalmi eseményeinek leírását alapos kutatás előzte meg, így az hitelesen fonódik össze az Austen-hősök életével.” – Janny Scott "Akik szeretik Austen humorát és stílusát, nem fognak csalódni ebben a könyvben.” – Book News Rebecca Ann Collins, aki egész életében rajongott Jane Austenért, elsőként a Büszkeség és balítélet című könyvét olvasta tizenkét évesen. Beleszeretett a szereplőkbe, és azóta éveket szentelt kedvenc szerzője életének és munkásságának kutatására és tanulmányozására. Irodalomtanárként és könyvtárosként temérdek információt gyűjtött össze Miss Austenről és koráról, amely a Pemberley-ről szóló könyveinek alapja lett. Regényei nagy népszerűségre tettek szert a Jane Austen-rajongók körében. Az olvasás, a zene, a művészet és a kertészet iránt rajongó Rebecca Ann Collins megfogalmazása szerint kényelmesen érzi magát abban a korban, amelyről ír, és hatalmas átéléssel ábrázolja az általa bemutatott szereplőket. Bár a modern kor kényelmét élvezi, sokban csodálja Jane Austen értékrendjét és világlátását.

F. G. Haghenbeck - Frida ​füveskönyve
Frida ​Kahlo, a később világszerte ismert és rajongásig kedvelt festő tizenhét éves korában tragikus balesetet szenved. Magyar származású édesapja, indián dajkája és a lánytestvérei bármit megadnának az életéért, és Frida is vissza akar térni a túlvilágról kamasz szerelméhez. Végül a lány egyezséget köt a Halállal, és ettől kezdve minden évben áldozatot kell bemutatnia. Az áldozati ételek receptjeit, ahogyan az élete legfőbb eseményeihez kötődő többi ízt is, Frida egy kis fekete füzetbe jegyzi le... Egy asszony féktelen élni akarása, lenyűgöző művészi kreativitása és szenvedélyekkel teli házassága a színpompás, ugyanakkor kegyetlen Mexikóban - Frida füveskönyve egy mágikus elemekkel tarkított, hiteles dokumentumokból építkező, magával ragadó regény a festő életéről és egy könyvről, amely elképesztő titkokat rejt. Francisco Haghenbeck mexikói író a legkülönbözőbb műfajokban alkotott a forgatókönyvektől kezdve a képregényeken keresztül a politikai beszédekig. Frida Khalóról szóló regényét számos nyelvre lefordították és 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb latin-amerikai irodalmi díjat.

Méhes György - Emmi
Az ​egyedül élő öregasszonyról, Emmi néniről már senki sem tudja, hogy hajdanában álomélet várt rá. Szépsége mellett gyönyörű hanggal áldatott meg, Európa operaszínpadjai, délceg vőlegény, siker és boldogság ígérkezett, míg el nem jött a végzetes nap. A mindent elsöprő szerelem áldozatául esett Orsolya és a pénz ördögi világában fuldokló Gina után Emmi a harmadik erdélyi grácia, akinek története olyannyira fájdalmas, akár egy görög tragédia. Érzelmes, ugyanakkor kegyetlen ez a regény, ragyogó ötvözete lélekrajznak és kalandnak.

Gabriel García Márquez - A ​tábornok útvesztője
1830 ​ősze táján, egy kis gőzhajón, mely a Magdalena folyón lefelé igyekszik, Santa Marta felé, Simón Bolívar képzeletben újra átéli a hajdani csaták dicső napjait és a hajdani szerelmek viharos éjszakáit. Az élet lassan elszáll belőle, s életével együtt egy nagy utópiának is vége. De ő, a „Felszabadító” máig is a kontinens egységének és függetlenségének jelképe. Törvényszerű volt, hogy Latin-Amerika legnagyobb írója előbb-utóbb szembesüljön Latin-Amerika történelmének legnagyobb alakjával, és faggatni kezdje. Ő, a nagy mítoszteremtő most visszafelé teszi meg az utat: a mítoszokból bontja ki az egykori embert, és úgy állítja elénk a maga esendőségében, megható illúziók között, hogy elhisszük neki: Simón Bolívar csakis ilyen lehetett. Mindent elhiszünk neki.

Richard Schickel - Walt ​Disney története
A ​gyermekkor és Kansas City Walter Elias Disney 1901. december 5-én született Chicagóban, gyermekkorát azonban Kansasben töltötte a családi farmon, ahol a keménykezű apa, Elias Disney szigorral nevelte gyermekeit (Herbert, Raymond, Roy, Walt és Ruth) fegyelemre és kemény munkára. A felnőtté válás évei éppen ezért nem is teltek felhőtlenül a Disney-házban, a gyerekeknek meg kellett küzdeniük azért, hogy vágyaik szerint élhessenek, azonban ahelyett, hogy a szigorú légkör megtörte volna őket, inkább megedzette a kicsi Disneyket, különösen Waltot, aki hamar megtanulta, hogy elsősorban saját magában kell bíznia, ha vinni akarja valamire. A későbbiekben Disney nem is osztogatta könnyen a bizalmát, sem fiatalként, sem felnőttként nem volt túl sok barátja, és üzleti partnereiben is csalódott annyiszor, hogy ne akarja a véletlenre, vagy másokra bízni a szerencséjét. ..... „Mindig volt valami megszállottság Walt Disney egyéniségében. Az, hogy csakis a karrierjével törődött, hogy az üzleti életben egyeduralomra tört, és nem volt hajlandó másokat is bevonni a vezetésbe, hogy azonosította magát Miki egérrel, gyámkodása és fukarkodása alkalmazottaival - mindez egyre jellemzőbbé vált, ahogy a vállalat fejlődött, és Disney szükségszerűleg eltávolodott a kezdettől. Afféle settenkedő alak lett a saját stúdiójában, a folyosókat rótta éjszaka és hétvégeken, igyekezvén ellesni valamit a sztoriötletek és vázaltok titkaiból, mielőtt az írók és a szerkesztők kész állapotban bemutatták neki.” (Richard Schickel)

Bob Thomas - Walt ​Disney
"Disneyland ​nemcsak a gyerekeké lesz. Mikor is szűnik meg az ember gyereknek lenni? Mondhatjuk, hogy a felnőttből valaha is teljesen eltűnik a gyerek? Hiszem, hogy a megfelelő szórakozás mindenkit, fiatalt és időset egyaránt vonz. Azt akarom, hogy Disneyland olyan hely legyen, ahova a szülők elhozhatják gyerekeiket - vagy még akkor is jól szórakozzanak, ha csak ők maguk jönnek el." Ezeket mondta nekem Walt Disney, miközben sportkocsiját vezette az illatos narancsfaligetekkel szegélyezett széles sugárúton. Az autó teteje nyitva volt, de láthatóan nem zavarta őt a hűvös áprilisi reggel. Úgy tűnt, hogy a burbanki stúdiójától Los Angeles belvárosán és Orange County nagy kiterjedésű gyümölcsösein át vezető általa választott útvonal sem kötötte le figyelmét, már egy éve rendszeresen rótta ezt az utat. Minden igyekezetével azon volt, hogy lefesse Anaheimben épülő vidámparkját. "Az egész akkor kezdődött, amikor a lányaim még nagyon kicsik voltak, és szombatonként vidám parkokba vittem őket - mondta. - Földimogyorót rágcsálva és ide-oda nézegetve üldögéltem egy padon, és ott fogalmazódott meg bennem, hogy a fene egye meg, miért nincs egy jobb hely, ahova az ember elviheti a gyerekeit és velük együtt szórakozhat. Nos, körülbelül tizenöt évembe került az ötlet megvalósítása."

Colette Rossant - Visszatérés ​Párizsba
Párizs, ​1947. A romos főváros kezd feltámadni a háború után. Colette, aki Kairóban vészelte át ezt az időt, visszatér az édesanyjával párizsi nagyanyjához és testvéréhez, ám amint megérkeznek, szórakozni vágyó anyja ismét magára hagyja. A magányos, rémült és boldogtalan kislány a konyhában talál vigaszt, ahol barátságtalan nagyanyja szakácsnője, Georgette veszi a szárnyai alá, és megismerteti a francia konyha örömeivel. Hamarosan már maga is kezdi felfedezni a háború utáni Párizs kulináris gyönyörűségeit: a fokhagymás báránysültet, a tejszínhabos epret, a kesernyés sajtokat, a szószok, ízek kavalkádját. A családi konyha után következnek a párizsi kisvendéglők házias ízei, és a leghíresebb balparti éttermekben kóstolt ínyenc szarvasgombák. Colette ebben a kötetben meséli el, miként keresi a boldogságot, hogy lóg az iskolából, hogy a finomságokért szintén rajongó új mostoha apjával éttermekbe vagy piacokra járjon, és hogy találja meg élete nagy szerelmét tizenhat évesen egy Párizsba látogató szívtipró amerikai fiú személyében. A kivételes sorsú, született mesemondó Colette Rossant Sárgabarackok a Níluson című világsikerű memoárjának folytatása legalább olyan izgalmas, megható és kacagtató történet, mint az első kötet, tele különlegesen ínycsiklandó ételek receptjeivel. Rossant új könyve finom, mint Piaf hangja, vagy egy könnyű francia bor!

Julia Child - Életem ​Franciaországban
Julia ​Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.

Frances Mayes - Mindennapok ​Toszkánában
Olaszország ​kitörölhetetlen élmény. Az egyszerre régi és új ország lépten-nyomon ajándékokkal lepi meg az embert. Húsz éve történt, hogy Frances Mayes átlépte itáliai lakhelye, a Bramasole küszöbét. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a román stílusú puritán templomok, a konyha és a gazdag történelem csábították Olaszországba. Öt csodálatos könyvet ihletett meg gasztronómiai, építészeti és kulturális élményekkel teli élete a Cortona melletti házban és utazásai során. Az írónő sorsa összefonódott Toszkánával, ahol igazi élet lakozik a városok vastag kőfalai között. Mélyen személyes hangvételű új memoárjában Frances Mayes ismét megosztja az olvasóval mindennapi életét az imádott Bramasoléban, valamint új szerzeményükben, az eldugott hegyi városka szélén megbújó, 13. századi mesebeli házikójukban. Az írónő új könyvéből ezúttal sem hiányoznak a receptek, hiszen házukban a friss alapanyagokból készült finom étel egyenlő az élettel. Miközben megismerkedünk Luca Signorelli festészetével, megtudjuk, hogyan készül a tégla alatt sült csirke, a fehérbabpüré fűszeres garnélarákkal, a cukkinis palacsinta és az elmaradhatatlan osso buco.

Pascal Mercier - Éjféli ​gyors Lisszabonba
Az ​élet nem az, amit élünk, hanem az, amiről úgy képzeljük, hogy éljük. Raimund Gregorius berni latintanár egy titokzatos nővel való furcsa találkozástól felzaklatva, önmaga számára is váratlanul elhatározza, hogy kilép addigi életéből. Felül az első Lisszabonba induló vonatra, poggyászában egy könyvvel, amelyre véletlenül akadt rá egy antikváriumban. A könyv Amadeu de Prado portugál orvos és költő-filozófus feljegyzéseit tartalmazza magányról, halálról, szerelemről, hivatásról. Gregorius teljesen a könyv és szerzője hatása alá kerül, és Lisszabonba érve, akár egy detektív, felkutatja Prado családját, szerelmeit, barátait és ellenségeit. S miközben keresztül-kasul bejárja a varázslatos portugál fővárost, egy nagyon tehetséges és érzékeny ember küzdelmes, magányos és boldogtalan élete bontakozik ki előtte, jórészt a Salazar-diktatúra idején. A svájci író különleges hangulatú regénye, amelyet sokan Carlos Ruiz Zafón nagy sikerű könyvéhez, A szél árnyékához hasonlítanak, voltaképpen két férfi, két nem mindennapi egyéniség párhuzamos életrajza. Művében Mercier arra keresi a választ, vajon megérthetjük-e egy másik ember életét, s ha igen, akkor ezáltal közelebb tudunk-e kerülni önmagunkhoz is, vagy végleg elveszítjük addigi énünket. Akár így, akár úgy, a megismerés külső és belső útjai tekervényesek és a nyomozás izgalmas.

Carol Shields - Jane ​Austen
Sokat ​halljuk, hogy a napjainkban reneszánszát élő Jane Austen magánélete unalmas volt, ám ez nagy tévedés. Elmezavar, árulás, többszöri költözés, törvénytelenség és lányszöktetés zavarták meg életét. A fiatal Jane falta a korabeli ponyvákat, álnéven olvasói leveleket irkált a lapoknak, „gyűlölöm és szeretem” kapcsolat fűzte nővéréhez, és alig tizenkét órával azután, hogy odaígérte kezét egy dúsgazdag birtokosnak, váratlanul felbontotta az eljegyzését. Austen kitűnő érzékkel formálta át életének hétköznapjait zseniális regényekké. Az amerikai Carol Shields, a páratlanul népszerű írónő művein keresztül tárja a rajongók elé, milyen volt és hogyan élt a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, a Meggyőző érvek és A klastrom titka titokzatos szerzőnője, akinek könyvei ismét bestsellerek lettek világszerte.

Diane Setterfield - A ​tizenharmadik történet
Margaret ​Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

Syrie James - Charlotte ​Brontë titkos naplója
Kedves ​Naplóm, ez a leánykérés, amely néhány hónappal ezelőtt érkezett, óriási kavarodást idézett elő családunkban, sőt az egész faluban. Ki ez az ember, aki meg merészelte kérni a kezem? Miért van annyira ellene az apám? A leánykérés óta egyetlen éjszakát sem aludtam végig. Syrie James, a Jane Austen naplójának szerzője új regényében hasonlóan erőteljes és lenyűgöző képet rajzol Charlotte Brontё szenvedélyes, nyugtalan életéről. Mindenkinek vannak titkai. Ez alól Charlotte Brontё, akinek a világirodalom legromantikusabb és legidőtállóbb regényeinek némelyikét köszönhetjük, sem volt kivétel. Életéről sok mindent tudhatunk a róla szóló életrajzok és a fennmaradt levelek jóvoltából, de mint a Brontё család minden tagjának, neki is volt a szó szoros értelmében vett magánélete, melyet még legbizalmasabb barátai és rokonai előtt sem tárt föl. Milyen intim titkokat őrzött szívében Charlotte Brontё? Mik voltak a legbensőbb gondolatai és emlékei? Milyen viszonyban volt öccsével és húgaival, akik mind tehetséges, megszállottan alkotó és sikerre szomjazó művészek voltak? Hogy jutott el odáig egy ismeretlen, vidéki lelkész leánya, aki majdnem az egész életét egy isten háta mögötti Yorkshire-i falucskában töltötte, hogy megírja a Jane Eyre-t? És ő maga rátalált-e az igaz szerelemre?