Az ​öreg hölgy történetei

Fejes Endre - A ​hazudós
Fejes ​Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.

Molnár Péter - Keresők, ​avagy a lány neve
A ​Keresők, avagy a lány neve valós helyszíneken játszódó budapesti mese. Az emberekkel egyenrangú szereplők a főváros fái, szavaik a szél, az eső és a napfény. A város hangjai, nyitott és zárt terei, épületei és tárgyai is mind beleszólnak az események menetébe, ki-ki a maga módján. A főszereplő, András, az Andrássy útról azóta eltűnt Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris közli vele a Szorongás Rt. Ügynöke: a fiúnak hét napja van arra, hogy megmentse ezt a lányt. Az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Sőt. Kiderül, hogy az ügynök azért vált ügynökké, mert nem tudott megvédeni valakit egy ügynöktől. Ha András kudarcot vall, őrá is ez a sors vár. Képtelenség az egész, de a fura úr meggyőzően beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltűnik...

Csányi Vilmos - Kannibálok
"Micsoda ​barbár szóhasználat! Gyilkosság? Ugyan, konstrukció! Esztétika, poézis! Barmok! De legalább minden cikk azzal végződött, hogy: ki ez az ember? Ki a gyilkos? Talán inkább ki a művész, barbár nyelvetek szerint? Erre válaszolok! Megmutatom magam! Végre a figyelem központjában vagyok. Látva lássanak! Ismerjenek meg. Ismerjék meg bennem az Embert, az Én természetét és az Én megistenülésének nagyszerű lehetőségét. A lélek, az Én, Isten része, az Isten szerve a tapasztalásra. (...) Az aprócska Én célja ezen a világon az isteni tapasztalat harmatcseppjeinek szorgalmas összegyűjtése. Isten kíváncsi a világra és a parányi Éneken keresztül tekint le rá." - olvashatjuk a kötet egyik írásában e provokatív és furcsa vallomást a "kísérletező művészről". A nemzetközileg ismert etológus és kiváló tudományos művek szerzője ezúttal ismét szépírói munkával jelentkezik. Csányi Vilmos a Kannibálok című kötet elbeszéléseiben sem tagadja meg önmagát; ugyanazzal az elemző figyelemmel és hűvös eleganciával jeleníti meg az emberi természet "sötét oldalát", mint egyéb műveiben. Szatirikus látásmódja, fekete humora, éleslátása megkülönböztetett figyelmet érdemel a kortárs prózairodalmunkban is. Csányi Vilmos 1935-ben született Budapesten. Biológus, az Akadémia rendes tagja, Az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudomány főszerkesztője. Etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és ember viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Huszonkilenc könyv szerzője.

Kertész Imre - Az ​angol lobogó
Az ​angol lobogó Kertész négy rövidprózai művét tartalmazza. A címadó, 1956-ban játszódó elbeszélés mellett olvasható az 1977-ben kiadott, majd 1988-ban átdolgozott Nyomkereső; a szintén 1977-ben megjelent Detektívtörténet, mely egy képzeletbeli, dél-amerikai diktatúrában játszódó negatív utópia, valamint az 1991-es, naplószerű Jegyzőkönyv.

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Ismeretlen szerző - A ​legszebb kutyatörténetek
A ​kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket. Megvan a magukhoz való eszük és bölcsességük. Találkoztam jó kutyákkal, és rossz kutyákkal, butákkal és intelligensekkel, de soha nem voltam kutya nélkül. Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya. Úgy vélem, ez a könyv ékesen bizonyítja, milyen hihetetlenül sokoldalú és elbűvölő állatok a kutyák. Olvassák és élvezzék e néhány történetet, a legkiválóbbakat azok közül, amelyeket kutyákról valaha is írták. /Gerald Durrell/

Fekete István - Tíz ​szál gyertya
Valóban ​tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti "naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Lázár Ervin - Csillagmajor
Lázár ​Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az "írói hang" varázslatos tulajdonsága, amivel az író "megénekli" a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, "állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre". Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél - Szophoklész szerint - "nincs csudálatosabb", szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt "Csillagmajorban" ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.

Örkény István - Tóték
A ​Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."

Bán Zsófia - Esti ​iskola
"Dehát, ​ne búsuljatok, mert ha nevetni kell, hát nevetünk, nehogy már ez fogjon ki rajtunk. Ugyanis, megsúgom nektek, abban sántikált a nép, hogy majd úgy csinálunk, mintha nevetnénk, de valójában, belülről majd jól nem nevetünk. Ez volt a harci terv."

Szabó Magda - Alvók ​futása
Szabó ​Magda első elbeszéléskötetében megrendítő, ismerős-ismeretlen világ tárul elénk. Mintha egy nagy zegzugos labirintusában bolyonganánk, minden fordulónál más-más alakkal találkozunk, hol szelíd öregek vesznek körül, majd gyerekek: megfélemlítettek vagy magabiztosak, elrontottak vagy szeretetre sóvárgók, s végül a gyerekek és öregek problémái iránt többnyire érzéketlen közbülső nemzedék. Az író rá jellemző módon, mélyre hatoló pszichológiai érzékkel elemzi a három nemzedék együttélésének problémáit. Az elbeszélések nagy része az öregek és a gyermekek kapcsolatának szorongatóan izgalmas alakulásáról szól. Egymásrautaltságuk kölcsönös szeretethez vezet (Csibi, Kakasszó, Nenő), ha pedig a szeretet hiányzik, a történet vagy félelmetes árnyakkal népesül be (A mosolygó Bacchus), vagy pedig démonikus fordulatra készteti a gyermeket (Teréz, Domb utca). A kötet valamennyi elbeszélése egy-egy észrevétlenül kiteljesedő dráma, amely villanó fénnyel világít be a lélek rejtett zugaiba. Gyakran iszonyú energiákat sejtet meg, oly nagyfokú mohóságot és gyűlöletet, amely pusztuláshoz (Szent Róza ünnepe) vagy eltorzult kortól bátorítva pusztításhoz vezet (A zsidó kutya). Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének, s érdekessége, művészi színvonala a legjobb Szabó Magda-regények egyenrangú társává teszi.

Márai Sándor - A ​négy évszak
A ​négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője. Mindkét kötet tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt „prózai epigrammák” gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről, de az először 1938-ban megjelent A négy évszak még erősebben lírai fogantatású.

Krasznahorkai László - Seiobo ​járt odalent
„…rögtön ​tudta, ahogy rájuk nézett, hogy ezek az angyalok igaziak.” A Sátántangó szerzőjének legújabb kötete! Susan Sonntag „az Apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkai Lászlót, hazai méltatói mondták már a kortárs magyar irodalom egyetlen metafizikus ihletésű írójának, melankolikus-szaturnuszi alkotónak. E meghatározások mindegyike érvényes marad a Seiobo járt odalent elbeszéléseit olvasva is, ám mindezek mellett szembeszökő az írásokat jellemző termékeny tágasság: a meghökkentő történetek hátterét adó korok, kultúrák közötti szellemi ívek, a hol a bibliai időkből, hol napjainkból előlépő szereplők önmagában is izgalmas változatossága. De az elbeszéléseknek ezúttal nem csak eleven, emberi hőseik vannak: kitüntetett hőssé válnak a világ más elemei is, ezeket leginkább műalkotásoknak mondhatnánk, de csakis a szó legszélesebb értelmében – a természet, a teremtés, a világban föltételezett transzcendens lényeg önmagukban tökéletes, céltalanul és végső soron értelmetlenül szép alkotásainak, amelyek tökélye, ereje, vonzása azonban ellenállhatatlan és kikerülhetetlen. Egy hatalmas fehér madár, egy épület, egy rom, egy ikon. Akár hétköznapi emberek, akár művészek kerülnek kapcsolatba velük – mintha Seiobo istennő kertjébe lépnének be, ahol a barackfák csak minden ezredik évben teremnek gyümölcsöt, de aki eszik abból a gyümölcsből, az örök életet nyeri el. A kötet szinte valamennyi elbeszélése egyetlen végtelennek tűnő mondatból, a részletek egyre árnyaltabb, megvesztegethetetlenül elszánt kibontásából áll, melynek sodrásában Krasznahorkai László egyforma virtuozitással hozza létre és érzékelteti a történetek végletes drámaiságát, fájdalmát és rezignált iróniáját. Olykor torz jeremiádában, olykor a hétköznapiságból kinövő, emelkedetté váló ódai textusban. Szépséget teremtve.

Esze Dóra - Alex ​és Alex a Föld körül
A ​tizenkét lazán összefüggő novella főszereplője felnőtt ikerpár, egy fiatal nő és egy fiatal férfi: Alex és Alex. Hatalmas kedvvel vetik magukat szebbnél szebb városok forgatagába - ugyan kit ne villanyoznának fel Lisszabon, Kankaanpää, Párizs és Róma fényei... Ám ahogy egyik utazás követi a másikat, világos lesz, ha múltjuk egy részéről nem is hajlandók tudomást venni, az lassan minden idegen szegleten rájuk köszön. Tízéves koruk óta félárvák - hogyan is kerülhetnék el a találkozást a halállal? Béketűrő városnézőknek, lelkes felfedezőknek, Kurt Cobain-, Mozart- és ikerpárrajongóknak különösen ajánlott...

Gárdonyi Géza - Az ​utolsó boszorkány
A ​válogatás Gárdonyi legjobb elbeszéléseiből - A kék pille, A nagy eff, Micó, Büntárgyalás, Messze van odáig, Hrrr Generál, A kétféle nóta, Az utolsó boszorkány, stb. - kínál igazi élményt, jó olvasnivalót.

Márai Sándor - Ég ​és Föld
Az ​1942-ben megjelent Ég és Föld Márai tudatosan befelé forduló, sztoikus időszakának termése. Marcus Aurelius tanácsát megfogadva "kulcsra zárja szívét", és csak az írásnak él. A kötet talán legélőbb része az öregedésről szól. A negyven és ötven év közti ember nem olyan csípős és türelmetlen többé, megóvni szeretne, megmenteni. A jelennek él, mert nincs más boldogság, csak a valóság megismerése, elviselése és megértése. Krúdy Gyuláról írja az önmagát is jellemző sorokat: Krúdy nem "avatott be" senkit a világ titkaiba. Fütyült az olvasóra, a világra. Ezzel a tiszta szándékkal ide lehet jutni végül, egy földszintes házba, Óbudára. Ez minden, amit elérhetünk. Ez a valóság. És ez Márai.

Darvasi László (Szív Ernő) - Összegyűjtött ​szerelmeim
Szív ​Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik - ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

Szántó T. Gábor - Lágermikulás
A ​szerző írja könyvéről: Meglehet, minthogy több nemzedék feldolgozatlan élményei zuhantak rám, ki kell másznom a törmelékek alól, hogy így lélegzethez jutva, végre elkezdhessem írni a saját történetem. Erre azonban nem kínálkozik más mód, mint rekonstruálni a magam története mellett az ő történetüket, és helyretolni a kizökkent időt. Nem tudom másként látni ezeket az elbeszéléseket, mint közelítéseket önmagamhoz. Átmenetnek egy korábbi írásmód felől a személyesebb hangvétel felé. A huszadik században önmagunkból kiforgatott énünk újrakonstruálásának. Helyenként iróniával ellensúlyozott empátiakísérletnek, mely a közelmúlt kataklizmái következtében elvesztett készség visszaszerzése által lehetővé teszi, hogy együtt érezve s így azonosulva önmagunkkal, végül másokkal is azonosulni tudjunk, és együtt érezhessünk.

Gárdonyi Géza - Hosszúhajú ​veszedelem
Karácsony ​estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a "hosszúhajú veszedelem", a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet - ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.