Olvastam ​valahol... I-III. Történészek ​a Rádió ismeretterjesztő műsoraiban

Somhegyi Zoltán - A ​tájkép útjai
Ernst ​H. Gombrich híres művészettörténeti művének kezdő mondatát - "Művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak" - parafrazeálva a tájképre is mondhatnánk: tájképfestészet valójában nem létezik, csak tájképek vannak. Hiszen mitől tájkép egy kép, és meddig az? Minek kell feltétlenül megjelennie rajta, hogy tájkép legyen, és milyen kritériumok hanyagolhatók el? Lehet-e és hasznos-e egy nem-tájképnek tűnő képet tájképként (is) értelmezni? Azaz, milyen elágazások vannak ebből a műfajból ? A kötet tanulmányai a tájkép műfaját járják körül: két nagyobb egysége közül az elsőben kortárs magyar alkotók művei, míg a másodikban a XVIII. századi itáliai festészet egy rendkívül izgalmas és itthon talán kevésbé ismert festményciklusának bemutatása kapott helyet. Somhegyi Zoltán 1981-ben született Budapesten. 2006-ban végzett az ELTE Művészettörténeti Intézetében, jelenleg az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskola Esztétika PhD-programjának hallgatója, témája a német romantikus tájképfestészet és a művészetfilozófia összefüggései. 2007 óta a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének külső oktatója. Az egyetem elvégzése óta párhuzamosan foglalkozik XVIII. - XIX. századi német és olasz festészettel, valamint kortárs művészettel.

Balázs Béla - Filmkultúra
Most, ​hogy a film művészetéről szóló utolsó könyvemet írom, szükségét érzem, hogy előző filmelméleti könyveimre emlékezzek és emlékeztessek. Nem azért, hogy huszonöt esztendő munkájának holmi befejezett kerek egységet adjak, hanem ellenkezőleg azért, hogy utolsó könyvemet úgy indíthassam útjára, mint huszonöt év előtt az elsőt: egy be nem fejezett, sőt alig elkezdett művészet jövőt követelő proklamációjaként. Első filmelméletem nem egy régen kialakult művészet, könyvtárakban és múzeumokban felmérhető, eligazító térképe volt, hanem iránytű ismeretlen tengerekre merészkedő felfedezők számára. Most, hogy a film ötvenéves évfordulóján vissza- és körülnézve emlékezünk rá, hogy láttunk egy új művészetet nemcsak megszületni, hanem (mint némafilmet) meghalni is, hogy láttuk hangosfilm formájában testet váltani és láttuk technikája nagyszerű fejlődése folyamán új szellemét, lelkét elcsenevészedni, most, hogy látjuk századunk legnagyobb ígéretét, a filmművészetet veszedelms zsákutcában megrekedve - mos t újra az elmélet iránytűjével kell utat keresnünk. Idéznünk kell, minek ígérkezett a film, hogy felmérhessük, mi veszett el és mi van veszendőben és hogy a dialektikus fejlődés szerpentinútján magasabb síkon indulhassunk el újra a kezdet irányában. Ez a könyv úgy tekint vissza, mint ahogy nagy elugrás nekifutásához kell hátralépnünk...

Bernard Comrie - Stephen Matthews - Maria Polinsky - A ​nyelvek világatlasza
A ​nyelvek eredetének kutatását sokkal inkább találgatások, mint tudományos tények fémjelzik. A nyelvészeti és régészeti bizonyítékok azonban ennek ellenére egyre több támpontot adnak a kezünkbe. A nyelvek világatlasza javított és átdolgozott kiadása közérthető módon vezeti be az átlagolvasót a nyelvészet és a nyelvek világába. A világ nagy földrajzi térségeinek ismert nyelvcsaládjait számba véve könyvünk feltárja és magyarázatokkal látja el az izgalmas és esetenként egyedülálló nyelvtani és szókincsbeli jelenségeket. A régészeti, történelmi, kulturális és szociopolitikai háttér szintén vizsgálat tárgyát képezi, amennyiben hatással volt egy adott nyelvcsalád fejlődésére, elterjedésére vagy éppen hanyatlására. Több mint 30 színes történelmi és jelenkori térkép szemlélteti a nyelvek földrajzi elterjedését. Az általános érdeklődésre számot tartó ismertetőket külön kiemelve találja meg az olvasó a főszöveg mellett. A világ ismert írásrendszereit szintén részletesen mutatjuk be. Végül a kihalófélben lévő nyelvek problémája is szóba kerül, amelyekkel együtt sok esetben egy ősi kultúra és életmód is eltűnik.

Paul Ricoeur - A ​diszkurzus hermeneutikája
Ha ​igaz, hogy a hermeneutika véget ér az önmegértésben, oly módon kell igazolnia ezen kijelentés szubjektivizmusát, hogy kimondja: önmagunk megértése szöveg előtt való megértés. Ennek megfelelően valamely szempont elsajátítása egyben egy másik szempont elsajátításának a megtagadása. Az elsajátítás annyit tesz, hogy az, ami idegen sajáttá válik. Az elsajátítás nyilván a szöveg dolga. Ám a szöveg dolga csak úgy válik sajátommá, hogy ha önmagam elsajátítását megtagadom: így engedem létezni a szöveg dolgát. Tehát önmagam énségét és maga felett gyakorolt úrvoltát felcserélem a magasággal, a szöveg követésével. Paul Ricour: Fenomenológia és hermeneutika Minden dolgot cselekedet közben látni annyi-e tehát, mint természetes virágzásként látni?... Ám akkor a cselekedet jelölése nem jelentené-e a lehetőség ábrázolását is abban az átfogó értelemben, amely minden mozgás és nyugalom megalkotására vonatkozik? A költő az volna-e tehát, aki a lehetőséget cselekedetként és a cselekedetet lehetőségként fogja fel? Aki befejezettnek és beteljesedettnek látja azt, ami kialakulóban van és éppen létrejön, aki minden elért formában az újdonság ígéretét veszi észre? Paul Ricour: Az élő metafora A diszkurzív megközelítés homlokterében az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű - a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés - poiésziszének vizsgálatára. A prózanyelvi és versnyelvi alkotás diszkurzív vetületében a szó megjelenésmódjait eseményként taglalhatjuk, mely a cselekvés világában fogan meg és a szövegben, azaz a kulturális emlékezet közegében teljesedik ki, ahol ez a saját jövője felé ,,kizökkent" tapasztalati világ minden elemében saját jelentésre tesz szert. Ám sorozatunk neve a tárgyi utaláson túl más értelmet is magában foglal, amennyiben szerzőink egy bizonyos költészettani dialektus kimunkálását és meghonosítását is feladatuknak tekintik. Ennyiben a Diszkurzívák megnevezés az interpretáció szolgálatába állított beszédmód sajátosságát emeli ki. S végül elgondolható emblémánk utalásiránya úgy is, mint párbeszédre invitáló jelzés mindazok számára, akik a köteteinkben felvetett kutatási irányok s a megoldási javaslatok kifejtésében megszólaló beszédmód és szellemiség iránt érdeklődnek. A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.

Kaján Tibor - Martin József - Karikatúra ​a betűtengerben
Miért ​van szükség karikatúrára a sajtóban? Egyáltalán megtanulható-e a karikatúra rajzolás? Mióta léteznek rajzok a lapokban? Szeretik-e a politikusok a róluk készült rajzokat? Mi a különbség az illusztratív viccrajz és a karikatúra között? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphat választ az olvasó, hiszen e kötet arra vállalkozik, hogy számos rajzzal illusztrálva minél több ismeretet nyújtson a karikatúráról mindazoknak, akiket az érdekelhet. Az ismeretek forrása ezúttal nem tudós, hanem a műfaj elismerten legkiválóbb hazai művelője, nemcsak a vonalak mestere, hanem a karikatúra hazai és világtörténetének avatott ismerője, Kaján Tibor, akinek a szavait Martin József jegyezte le.

Karcsai Kulcsár István - Tanulmányok a magyar szinkronról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Horányi Özséb - Szépe György - A ​jel tudománya - Szemiotika
Bármerre ​is nézünk, jelekkel vagyunk körülvéve, de legalábbis jelként tudjuk értelmezni környezetünk megannyi megnyilvánulását. Ebben a válogatott tanulmánykötetben a jelekkel foglalkozó tudomány, a szemiotika megismeréséhez szükséges legfontosabb szövegek találhatók elsősorban tanárok és diákjaik, illetőleg diákok és tanáraik számára, no meg mindazoknak ajánlva, akik bár kinőttek már az iskolapadból, érteni, vagy éppen jobban érteni akarják környezetüket és benne önmagukat. Ez a könyv először 1975-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál, de az összeállítás már 1972-ben elkészült. A mostani, második kiadás változatlan formában tartalmazza az eredeti kötet anyagát. Ez indokolja A jel tudománya cím megtartását. Ám nem csak azt tartja kézben az olvasó, ami az első kiadásban megjelent: a kötetet kibővítettük néhány nagyon fontos szöveggel, amelyek azóta születtek. Ez pedig megindokolja, hogy miért is bővült a kötet címe a Szemiotikával.

Beke Zsolt - "Jel"-en ​lét - A vizuális költészet írásmódjáról
Beke ​Zsolt irodalomelméleti-szemiotikai munkája a gyakran nem kellő mértékben elemzett kortárs vizuális költészetet vizsgálja filozófiai és irodalomelméleti megközelítésben.

Ismeretlen szerző - A népszerű-tudományos film
Filmművészeti Könyvtár 66. kötet

Németh Lajos - A ​XIX. század művészete
A ​kötet a művészetek történetének egyik legfontosabb fél évszázadát, a XIX. század második felének művészetét dolgozza fel. Ebben az ötven esztendőben az egyetemes, nagy stíluskorszakokat felváltották az egy-egy évtizedes időtartamra korlátozódó festészeti izmusok, melyek a megrögzött esztétikai normákkal szembehelyezkedve új értékrendszert alakítottak ki. Ez az értékpusztító és értékteremtő művészeti folyamat, melynek bölcsője Franciaország volt, a barbizoni tájképfestők munkásságával kezdődött, Courbet nyers és erőteljes realizmusával folytatódott, hogy végül az impresszionisták minden korábbi látáskonvencióval szakító forradalmában csúcsosodjék ki. Mire az impresszionisták létjogosultságot szereztek művészetüknek, az új nemzedék már az impresszionizmust túlhaladó festészeti elvek kimunkálásán dolgozott, amelynek eredményei elsősorban Gauguin, Van Gogh és Cézanne eredeti és lenyűgöző szépségű életművében öltöttek testet. A korszak utolsó fejezetét a szecesszió alkotja, mely az építészetre, az iparművészetre, a képzőművészetre egyaránt kiterjedő egyöntetű stílus megteremtését tekintette elsőrendű feladatának. Németh Lajos tanulmánya szabatos és ugyanakkor élményszerű eligazítást nyújt ebben a bonyolult korszakban. A szöveget 218 fekete-fehér és 16 színes kép, köztük Daumier, Manet, Monet, Seurat, Renoir, Degas, Bonnard, Rodin, Klimt, Munch, Gaudi kiemelkedő művei illusztrálják.

Letenyei László - Kulturális ​antropológia
Ha ​egy társaságban kulturális antropológiáról kezdünk el beszélni, akkor a hallgatóság többnyire távoli helyszíneken élő, egzotikus népek közötti izgalmas kalandokat vár. Bár mára a kezdetek egzotikus varázsa talán végleg elenyészett, ám a sok kalandból kikeveredve egy szakszerű diszciplína bontakozott ki. Ennek a történetnek jellemző alakja Claude Lévi-Strauss, aki Brazíliában a bororók között kezdte pályafutását, hogy onnan eljusson az elméleti alapok kidolgozásához. Ezt a történetet tekinti át közérthető formában Letenyei László. Művében mindvégig szem előtt tartja, hogy leendő olvasója minden akadályon átjutva követhesse őt a természet dzsungeléből az elmélet dzsungelébe vezető úton. A mű kitér az érintett kérdések hazai és/vagy közép-európai vonatkozásaira, s számtalan kalandos történet, valamint Anka Jánosnak (Coco) a kulturális antropológia történetének főbb szereplőiről készített grafikái teszik változatosabbá a szellemi izgalmakat.

Baranyai András - Mi ​leszek, ha nagy leszek...
Színes ​szókincsfejlesztő könyv a legkisebbeknek.

Frazon Zsófia - Múzeum ​és kiállítás
Létezik-e ​a muzeológia mint társadalomtudomány parázs viták, kritikák és észrevételek nélkül? Átrajzolja-e a tudás, a tapasztalat és a kritika a múzeumok és a kiállítások mindennapi praxisát? Újraírja-e a múzeumtudomány és a gyakorlati muzeológia szereposztását, ha a fogalmak és az eljárások diskurzusban születnek, és közelebb viszi-e mindez a látogatókat a kiállítások megértéséhez? Hatással van-e a kortárs hétköznapok múzeumi feldolgozása a múzeumi gyűjtemények átalakulására, és alakítja-e a kiállítások tartalmát és formáját? Miként rajzolja újra az etnográfia, az antropológia és az empirikus társadalomtudományok fogalmi átrendeződése a történetileg ki- és átalakult múzeumparadigmák és prezentációs eljárások gyakorlatát? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ magyarországi múzeumok és kiállítások kritikus vizsgálatával.

Kulcsár-Szabó Zoltán - Tetten ​érhetetlen szavak
Minden ​megnyilatkozás eleve bizalmat ígér és igényel egyszerre, noha (hiszen már a jóhiszeműséget is lehet hazudni) szükségszerűen implikálja annak lehetőségét, hogy hamis tanúvá tegye megszólítottját, József Attilával szólva "saját igaz pörénél". Ezek a "belső aktusok" vagy implicit performatívumok (például: "ígérem, hogy az igazat mondom"), minthogy közölhetetlenek vagy verifikálhatatlanok, megkettőzik a hazugság vagy az igazmondás lehetőségét, akár azt a gyanút is felébresztve, hogy egy mélyebb értelemben alighanem egyetlen beszédaktus sem nevezhető tökéletesen sikerültnek.

Gács Anna - Miért ​nem elég nekünk a könyv
Gács ​Anna könyve egy, a napjaink irodalomtudományában szinte népszerű témával, a szerzőség problematikájával foglalkozik: a modern irodalomelmélet olyan koncepcióit veszi górcső alá, amelyek központi kérdése az autoritás. Kiindulásként a rejtélyes, ismeretlen nemű és nemzetiségű N. L. Nix 1990-ben megjelent könyvét (Morte d'Author: An Autopsy) idézve az irodalmi műalkotások szerzőjét olyan fél-vak irányérzék nélküli, saját szövegét olvasni képtelen, mechanikusan körmölő hadirokkantként írja le, aki mindezek mellett mégis tökéletesen érthető, logikusan felépített naplószöveg megírására képes. Túl vagyunk már Barthes könyvén, A szerző halálán, Foucault: Mi a szerző?-jén, de Burke 1992-es, a szerző halálát és visszatérését taglaló, Angliában nagy visszhangot kiváltó könyvén is. Mindezek fényében Gács Anna szerint mégis túl lehet lépni az irodalomelméleti közhellyé kopott felfogásokon, és érdemes felvetni a kérdést: miszerint az utóbbi évtizedek elméleteinek tanulságait figyelembe véve hogyan változott meg, milyen módon-módokon játszhat szerepet a szerző fogalma az irodalomkritikában. A szerző kérdése jó néhány más kategóriát is mozgásba hoz, a szerző kritikája elszabadít olyan funkciókat, amelyek korábban evidensen hozzá kapcsolódtak: ilyen a szerzői szándék, az életrajz, az önéletrajziság, az autoritás, a felelősség, az életmű, a szerzői név vagy az aláírás fogalma. Mindezen problémákat a kortárs magyar irodalom tükrében vizsgálja a szerző: Kertész Imre és Kovács András Ferenc életművét, Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter női álnéven közölt kisregényeit, valamint a magyar nőírókat helyezi a vizsgálódás középpontjába, lévén ezek azon alkotók és alkotások, ahol a szerzőség - többek között szerző és értelmezés, szerző és befogadó kapcsolata - nem a hagyományosan felfogott értelemben jelenik meg, hanem a fenti filozófusok, irodalmárok által is felvetett problémák manifesztációjaként beszélhetünk róla. Külön fejezet foglalkozik a feminista művészetértelmezés női szerzőképével, és nemcsak a feminizmus irodalomkritikai iskolateremtő szerepét és mibenlétét ismerjük meg, hanem részletes és gazdag elemzését kapjuk a női szerzői szöveg sajátosságainak is. A végső fejezet pedig leszámol a pusztán szövegközpontú műértelmezéssel, hiszen Gács Anna konklúziója szerint épp a differenciáltabb autoritás-fogalom révén egy-egy adott elemzésnél textuális és szociológiai, esztétikai és politikai, irodalmi etikai és jogi kérdések kapcsolódnak össze egymással. - Elsősorban szakemberek olvasmánya, de minden művelt irodalomelméleti érdeklődésű olvasó is haszonnal forgathatja.

Bajor Zoltán - Budapest ​természeti kalauza
Budapest ​területén olyan különleges természeti kincsek is rejtőznek, amelyekkel könyvek ritkán foglalkoznak. Szerzőink ezeket a védett és védendő értékeket mutatják be, amelyek közül nem egy nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő. Könyvünk látványos fényképek és hasznos ismeretek sokaságával kalauzolja az olvasókat Budapest védett területeire, szikláihoz, barlangjaihoz, és sorra veszi az itt honos állat- és növényritkaságokat is.

Sümegi Pál - A ​régészeti geológia és a történeti ökológia alapjai
Az ​ipari civilizáció - amelyben élünk - mindössze két, két és fél évszázados múltra tekint vissza. Ez az idő szinte pillanatnyinak tűnik a paraszti, földművelő, állattenyésztő közösségek 10-12 ezer éves múltjához képest, míg a termelő, mezőgazdasági közösségek egzisztálásának ideje eltörpül, ha a vadászó közösségek több mint egymillió éves fennmaradásával vetjük össze, míg a vadászó ember, egyáltalán az emberi nem kialakulásának ideje szinte szemvillanásnyi Földünk milliárd években mérhető geológiai történetéhez képest. Hogy mennyire kicsi és nagy egyszerre az ember és az egyének és közösségek micsoda szívósággal küzdenek meg az őket körülvevő hatalmas erejű természettel, csak az értheti meg igazán, aki már egyedül nézett szembe a végtelennek tűnő, kővel, kaviccsal, homokkal vagy sós anyaggal fedett sivataggal. Esetleg társ nélkül botorkált a sűrű, szúrós aljnövényzetű, nedves és hideg tajgában, vagy magára maradt a hófedte, embertelenül rideg tundraterületen. Ezek az élmények azok, amelyek egyértelműen megértetik, hogy milyen fontosak azok a távolról, a civilizációs centrumokból nézve rendkívül egyszerűnek, sőt primitívnek, kultúrálatlannak tűnő emberi közösségek, amelyek a legváltozatosabb és helyenként igen nehéz megélhetést biztosító földi környezetben is megteremtik az emberi közösségek, az emberek fennmaradásához szükséges feltételeket és a legalapvetőbb emberi javakat. Ezeknek a közösségeknek a léte teszi lehetővé, hogy az "ember földjeként" létezzen még napjainkban is a sivatag, az őserdő vagy akár az örök fagy világa. Ezeknek a "természeti" népeknek, közösségeknek az eredete, kultúrája, hite, az őket körülvevő természettel kialakított viszonya és életfennmaradási stratégiájuk akár több száz generáció több ezer éve felhalmozott, átalakított tapasztalatain is alapulhat. Mit is jelent, mit is jelenthet ez a tapasztalat?

Lohr Ferenc - A ​film hangkultúrája
A ​könyv részletesen foglalkozik a filmhang dramaturgiai funkcióival, ismerteti a hangvilág felhasználható anyagát, a különböző hangkategóriákat, s elemzi e hangok erősítésének, keverésének, megkomponálásának művészi és technikai problémáit, a hangfajták kiválogatásának és alkalmazásának szempontjait.

Ismeretlen szerző - Képzőművészeti ​szöveggyűjtemény II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Szöveg ​és interpretáció
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.