Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


marschlako
4.0/5

Valamiért ​azt hittem, hogy hosszabb idő telik el az előző kötet után, s teljesen más kort, szereplőket kapunk. Bár gondolhattam volna, hogy nem így lesz{{, hiszen a “főgonosz” túlélte az előző részt}}. Így hát szinte ugyanabban a pillanatban vette fel a második kötet a fonalat, ahol az első letette.
A történet éppen ezért bizonyos vonásaiban eléggé hasonlít az előzőhöz, bár egy-két újabb érdekes lény/téma jelenik meg{{ – gondolok itt például a jilanék hadviselésében felbukkanó újabb génmódosított, fegyverként használt élőlényekre, a szőrös és vidám paramutanokra, akikben a tanakok és szaszkuk új szövetségesre találnak, vagy az Élet Lányainak legújabb kalandjaira -}} , aminek köszönhetően ez a kötet is olvastatja magát, még ha az újdonság erejéből veszített is egy kicsit.


Nuwiel
4.0/5

Az ​első rész értékelésének {{https://moly.hu/ertekelesek/2311217}} végén megjegyeztem, hogy ha törik, ha szakad, el fogom olvasni a trilógia többi részét is, úgyhogy most itt vagyok. Helló!

Képzeletbeli fonalát ugyanott veszi fel Harrison, ahol az első rész végén letette, hogy kicsit hátradőlve kipihenhesse egy zseniális mű megírását. Miután ismét nekiállt írni, valószínűleg erősen vakarta a fejét, hogyan is folytassa a történetet, amit le is zárt, meg nem is. Két új szállal próbálta ezt megoldani: az Élet Lányainak kiruccanásával egy trópusi szigetre, és a paramutanokkal, esetleg harmadiknak ide lehet venni az Alpéaszak romjai közül kimenekített két hím kalandjait a vadonban. A potenciál mindben ott volt, az Élet Lányain keresztül mélyebben bemutathatta volna a világ történelmét, a jilanék fejlődését és társadalmuk működését, de az új információkat jórészt elmossa az állandóan ordítozó, fennhéjázó és arrogáns tudós megjelenése. A paramutanok közepesen érdekesek voltak, akárhányszor megjelentek, az járt a fejemben, hogy a fenében nem pusztultak még ki valami jó kis fertőzésben {{a feldolgozatlan, rothadó állapotában zabált húsok miatt}}. A két hím vadkalandja is elsikkadt, felfedezni véltem ugyan némi szándékot a két faj közti kapcsolat megváltoztatására, de ilyen kicsiben ez nem lenne elég a hosszú távú együttéléshez.

Szó se róla, a második rész is ugyanolyan olvasmányos, lendületes könyv mint az első rész, de ennél többet, vagy valami mást vártam volna. Kíváncsi leszek, mit tud még előhúzni a kalapjából az író a lezárásra (tippre, és a figyeltek értékeléseire vetett pillantások alapján nem sokat), egyelőre próbálok prekoncepciók nélkül nekiállni. Aztán majd meglátjuk.


Noro
3.5/5

Az ​Édentől nyugatra bemutatott két civilizációt, amelyek szó szerint képtelenek tudomásul venni, hogy a másiknak is joga lenne az életre. A második kötettől én vártam volna még valamit azon felül, hogy a megkezdett háború folytatódik. (Mi tagadás, valószínűleg csak egy olyan szintű meglepetéssel értem volna be, ami az első rész volt – de azt is hozzá kell tenni, hogy a lehetőség megvolt rá. Én három kihagyott ziccert is találtam a sztoriban.)
Szívesen mondanám, hogy sem jobb, sem rosszabb az első könyvnél, de ez sem egészen így van. A legjobb részeket: a két faj találkozását, valamint Kerrick beilleszkedését előbb a Jilanék, majd saját népe közé ugyanis már nem lehet még egyszer “ellőni”. A szerző ugyan kísérletezik több ötlettel is, ami eredetiségében kiválthatná ezeket, de úgy érzem, nem tudott igazán újat mutatni. Az Élet Lányainak a története lett volna a leginkább ígéretes szál, de az sajnos elsikkadt amellett, amit egyszerűen “Kerrick újabb kalandjai” címmel illethetnénk. A maga módján izgalmas, de csak egy szimpla folytatás.


kvzs
4.0/5

Sci-fi ​környezetbe ültetett kalandregény. Tisztességes iparosmunka és klasszikus töltelék rész. Az első kötethez képest újdonságot nem nagyon mutat, mégis eléggé jól meg van írva ahhoz, hogy olvastassa magát. Harrison lubickol az általa teremtett világban, több szempontból is bemutatja ugyanazt, és bár az új öteleteket már nem olyan kidolgozottak, mégis szórakoztató olvasmány ez a kötet is.


Shinzo
4.0/5

Folytatódik ​a kalandregény. Máshogy nem is lehetne jellemezni, de mindezek ellenére, nekem ez is tetszett. Nem olyan mint az előző kötet, mert másokon volt a hangsúly, kevesebb új dolgot ismerhettünk és tapasztalhattunk meg. Ami kevésbé tetszett, az a szereplők jellembeli fejlődése, vagy inkább annak hiánya, mert Vainté mellett most már Kerrick-et is a bosszúvágy fűti. Az igazi pozitívum viszont az új felfedezések és a paramutanokkal való ismerkedés, valamint Engeék városalapítása. A kötet végén található ismertető és nyelvi függelék pedig remek lezárása a kötetnek. Összességében azt mondanám jó kis folytatás, kíváncsivá tett merre és hogyan fog haladni, mert nagyon remélem, hogy fog. :)


ppayter
3.0/5

Winter ​is coming. Jóval gyengébb az előző résznél, az egész történet a cro-magnoni szuperhős (Kerrick) és a gyíkember főellenség (Vaintè) egymás ellen hirdetett bosszúhadjáratára épül. A főszereplők valahogy mindig megússzák a nehézségeket, úgy hajózzák át az óceánt, mint ahogy én lemegyek a sarki kisboltba, és természetesen semmi nem derül ki, nem oldódik meg a kötet végére.

A világ persze még mindig érdekes, van benne néhány jó új ötlet, de ez kevés egy jó regényhez – a függeléket izgalmasabbnak találtam, mint magát a történetet. Azért sajnálom, hogy a befejező rész nem jött még ki magyarul (és ki tudja, mikor fog), hátha az helyrebillentené az eltolódott hangsúlyokat a trilógiában.


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/03/harry-harrison-edentol-nyugatra-fagyos.html


Mortii
5.0/5

Nincs ​megállás vagy mellébeszélés, a történet ott folytatódik ahol az első kötet véget ért.
Kerrick és kis szammadja alapos kalandozásba kezd, ami igazából rengeteg időt vesz igénybe, de a cselekményben ennek semmi nyoma. Engem ez egyáltalán nem zavar, enyhe célzások vannak, pl Kerrick elgondolkodik milyen rég volt hogy fogságba esett/elmenekült/háborúztak, a gyerekek növekedése.
Az első könyv szaszkujai után új nép lépett be, a paramutanok, akik a maguk módján kedves nép. Azt viszont hiányolom, hogy az első részben bevillantott sötétebb bőrű vadász nép a kardfogúakkal teljesen kikerült a képből, pedig a szeszek falu környékén portyáztak. Érdekes zsákutca.

A jilanéknál sem áll meg az élet. Vaintè szószerint észvesztett háborúba hajszolja a fajtáját. Persze kerrick villant egy hatalmasat és az a befejezés!
Sajnálom hogy az utolsó kötet következik, nekem nagyon tetszik ez a világ. Örülök hogy ilyen pozitívan kezdődik az ismerkedésem Harry Harrison műveivel!


kte
4.0/5

Sajnos ​bejött nálam a papírforma, a trilógia második része nem tetszett annyira, mint az előző. Voltak újabb fordulatok, de az első kötet színvonalát, az újdonság varázsát nem sikerült elérni. A végére egy kicsit belefáradtam a csatározásba, ahogy valószínűleg a főszereplők is ezt tennék, ha nem lennének teljesen elvakultak. :)
Az alternatív Földről újabb ismereteket szerzünk, az emberek újabb törzseit, alfajait ismerjük meg, azok különböző kultúráival. A paramutanok vidámsága, életigenlése belopta magát a szívembe, bár a nyers húsevés nem hiszem, hogy tetszene. :) Kicsit már azt is sikerült összeraknom, hogy a könyvbeli földrészek és területek melyek igazából.
Az író vagy ha másképp nézzük, akkor Kerrick ügyesen csűri-csavarja a dolgokat, {{megvalósult az emberek és a jilanék egymás mellett élése, egyik fajt sem fenyegeti kiirtás, Vainté száműzött lett és két jilané társadalmi kísérlet is folyik, a férfiak bizonyára ki fognak törni megalázó szerepkörükből.}}
Azt hiszem, hogy a harmadik kötetben többet is hallunk majd Engéék próbálkozásáról, szívesen olvastam volna még róluk.
A kötet végén található ismertető részek a jilanék nyelvéről, génmanipuláció tudományukról és a világ történelemről érdekes és részletes volt. A nyelvészeti rész nekem túlzottan bőséges volt, de a függelék erre pont jó, mindenki annyira merül bele, amennyire szeretne. A génsebészeti leíráson érződik, hogy meglehetősen régi, ma már tudjuk, hogy nem ennyire egyszerűen működnek az élőlények. Tulajdonképpen a leírás sem megy bele a bonyolultabb részekbe, terjedelmi korlátokra hivatkozva. A bevezető szöveg viszont kissé zavaros, nehezen értelmezhető.


ilmater
4.0/5

Ha ​az első részre (Édentől nyugatra) azt mondtam, hogy nem mozgalmas a története, át kell gondolnom, mit is tekintek mozgalmasságnak. Mert eme második kötetben még kevesebb esemény történt, bár kétségtelen, hogy jelentősek voltak. És hozzá kell tennem azt is, hogy lekötött olvasás közben, érdekelt, hogy mi fog történni a felvonultatott szereplőkkel.

Kicsit úgy tűnt, mintha ez egy nem tervezett folytatás lenne, mert másként indult a köny, mint azt az első kötet vége alapján vártam (gondolok ezzel arra, hogy pl. amott szó sem volt róla, hogy ott maradnak a felégetett városban). A főbb szereplők nagy változásokon mentek keresztül, a legtöbben sajnos nem pozitív irányban, de végül helyrerázódik minden. Új népeket, új szokásokat, új városokat ismerhetünk meg, a felfedezett titkok, valamint a befejezés pedig most már sokkal nyíltabban előrevetíti a folytatást (amiről azt csiripelték a madarak, hogy idén talán megjelenik végre magyar fordításban is).
A borító becsapós, mert a dinoszauruszok még az előző résznél is kevesebb szerepet kapnak, a tél pedig olyan, mint a Trónok harca sorozatban: közeleg, mindig csak közeleg.


Dögkeselyű
4.5/5

Az ​első rész olyan magasra tette a lécet, hogy azt egyszerűen nem lehetett ugyanolyan szinten folytatni, azonban mégis számos izgalmat és újdonságot tartogat ez a rész, úgyhogy mindenképp érdemes elolvasni.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.5/5

Statisztika

38.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók