Történelmi ​jogunk hazánk területi épségéhez

Padányi Viktor - Egyetlen ​menekvés
"Kossuth ​Lajos óta nem akadt se magyar, se európai író, aki olyan éles logikával, váteszi meglátással kérlelhetetlen tárgyilagossággal tárta volna a világ elé a Versailles-ben és Jaltában Európára szabadított szláv-veszély brutalitását, nagyságát, annak beláthatatlan végzetes következményeit és mutatott volna rá a történelmi erők diktálta egyetlen, eredményes elhárítására - az " európai" Európa sürgős és elengedhetetlen restaurálására -, mint ő. Ebben a teljes szellemi és erkölcsi fertőben fuldokló, hitszegő és áruló, gyáva és megalkuvó, csak a mának élő és anyagi, testi élvezeteket hajhászó, világbékéről és világkormányról ábrándozó, koegzisztenciás világban lehet a szerző egyes megállapításaival vitatkozni, de magát a tényt, - a szláv veszélyt - és annak elhárítására megjelölt módot - az "európai" Európa történelmi szükségszerűség követelte restaurálását - megcáfolni, vagy letagadni nem lehet. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy a két Európa-idegen nagyhatalom által tervszerűen és tudatosan lerombolt "európai" Európa visszanyeri-e az őt megillető hatalom-politikai súlyát és tekintélyét, vagy sem, hanem sokkal többről, magának a fehér fajnak puszta létéről, vagy nemlétéről és közel kétezer esztendős keresztény kultúrájának fennmaradásáról, vagy pusztulásáról."

Ablonczy Balázs - A ​visszatért Erdély 1940-1944
Ablonczy ​Balázs, a nagysikerű Trianon-legendák szerzőjének legújabb könyve, a magyar történelem egy hihetetlenül izgalmas újabb fejezetéről!" A magyar történettudomány egészen a legutóbbi időkig feltűnően szemérmes volt a terület visszacsatolások időszakának bemutatásában. A román történetírást eközben folyamatosan foglalkoztatta az észak-erdélyi magyar fennhatóság kérdése. A román historiográfiában ugyanakkor kevés figyelmet kaptak a korszak társadalmi mozgásai, a menekültkérdés, a csaknem egymillió erdélyi román életkörülményei, a propaganda kérdései, a nagyhatalmak szándékai vagy a magyar-román viszony valós természete. A magyar történetírásban az elmúlt tíz évben indultak el olyan kutatások, amelyek ennek a négy évnek a történetét igyekeznek feltárni, új megközelítéseket alkalmazva, feldolgozva romániai és magyar levéltárak dokumentumait és más forrásait. Ez a könyv az első kísérlet arra, hogy a korábbi rögzültségektől mentesen, az eddig publikált és nem publikált kutatásokra, valamint a magyar levéltárakban fellelhető szép számú dokumentumra támaszkodva magyarázatot leljünk arra: miképpen lett újra magyar Észak-Erdély, hogyan próbálta a magyar kormányzat átformálni magyar nemzeti térré, megtartani, és végül hogyan veszett el újra.

Botlik József - Nyugat-Magyarország ​sorsa 1918-1921
Botlik ​József (1949- ) dr., kisebbségkutató, történész(PhD), a pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense. Három évtizede foglalkozik a Trianonban a magyar államtól elszakított magyarság viszontagságos történetével. E tárgyban eddig 12 könyve, kb. 180 tudományos munkája látott napvilágot, valamint 80 különféle rádió- és televízióműsort készített. Fő kutatási területe a Kárpátalja, de műveiben figyelemmmel kíséri a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki magyarság helyzetének alakulását is. Mostani könyve a Trianon miatt lángra lobbant nyugati végekre visz el az olvasót. Itt olyan területre vetettek szemet hazánk megrablói, amelynek nemcsak a magyar, hanem a német és délszláv(horvát és vend) lakosai sem kívántak elszakadni tőlünk. Az összes nyomtatott és sok-sok levéltári forrás felhasználásával, jó stílusban megírt monográfia pontosan bemutatja a területekre vonatkozó nagyhatalmi, továbbá osztrák, cseh és szerb elképzeléseket és igényeket, a hazaáruló "forradalmak" sokkjából ocsúdó magyar nemzeti politika erőfeszítéseit, s végül az osztrák szövetséges hűtlensége miatti jogos felháborodástól is sarkallt, dicsőséges nyugat-magyarországi felkelést. A hazai történelemtudomány korábbi gyakorlatával szembe ez a mű igazságot szolgáltat a megszállók kifüstölése után megalakított Lajtabánság állam hősi kísérletének, és igazolja a bátor nemzeti ellenállás szerepét a soproni népszavazás kivívásában, a magyar nemzet becsületének megmentésében. Azét a bátor küzdelmét, amelynek általánosabb tanulságait a könyv Ajánlását író történészprofesszor, volt honvédelmi miniszter e szavakkal jelzi: "bármennyire vert helyzetbe kerül egy-egy közösség, ha nem adja meg, nem adja föl magát, akkor a mégoly hatalmas ellenerőkkel szemben is mindig(...) lehet értelme az ellenállásnak, a szembeszegülésnek,"

Nemeskürty István - Búcsúpillantás
A ​magyar nemzetgyűlés 1920 februárjában kimondta, hogy a függetlenné vált magyar állam királyság, majd március 1-én Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. A függetlem magyar királyság de facto 1944 október 15-én, a sikertelennek bizonyult "kiugrás" és a nyilas hatalomátvétel napján szűnt meg. Erről a nem egészen negyedszázados korszakról ad képet Nemeskürty. A szerző mindenekelőtt azt kívánja dokumentálni és bizonyítani, hogy az 1920-1944 közötti korszak, az úgynevezett Horthy-korszak éppen nem szolgált rá a korábbi évtizedekben kötelezően, újjabban is gyakorta emlegetett diffamáló jellemzésekre (Horthy-fasizmus stb.) Sőt! Nemeskürty ábrázolásában e negyedszázad az egyik legjelentősebb magyar politikatörténeti korszakká válik, amikor az ellenségtől körülvett, Trianon területének nagyobbik részétől, lakóinak egyharmadától megfosztott, gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozott ország hét év alatt konszolidálni volt képes önmagát, és nemzetközi szintű teljesítményekre volt képes; a kúltúra teljesítményeiről külön is, bőségesen szól Nemeskürty. Ezt a hatalmas teljesítményt beárnyékolja ugyan, de meg nem szüntetheti, hogy az ország - vezetői hibái, de nagyobbrész külső körülmények szorítására - háborút üzent a Hitler-ellenes koalició nagyhatalmainak. Külön is terjedelmesen foglalkozik a legvitatottabb kérdésekkel: a zsidótörvények parlamenti megszavazásával, a bécsi törvények elfogadásával, a világháborúba való belépéssel, Horthy felelősségével, a kiugrás sikertelen okaival stb. A könyv, amely a korszakra vonatkozó irodalom igen jelentős részének legfontosabb szemelvényeit hosszan idézi, minden bizonnyal az egyik legvitatottabb történeti esszék sorába kerül.

Botlik József - Az ​őrvidéki magyarság sorsa 1922-1945
Botlik ​József (1949−) dr., kisebbségkutató, történész (PhD), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának docense. Több mint három évtizede foglalkozik az 1920. évi trianoni békediktátumban a magyar államtól elszakított magyarság viszontagságos történetével. E tárgyban eddig 14 könyve (az egyik 2008-ban az USA-ban angolul, valamint két kötete CD-ROM változatban is) és 200 tudományos publikációja jelent meg, valamint 80 különféle rádió- és televízió-műsort készített. Fő kutatási területe Kárpátalja, de műveiben figyelemmel kíséri a felvidéki, az erdélyi, a délvidéki és az őrvidéki magyarság helyzetének alakulását is. Jelen munkája a 2008-ban kiadónknál közreadott, nélkülözhetetlen összefoglalás, a Nyugat-Magyarország sorsa 1918–1921 folytatása. Az 1921. évi dicsőséges nyugat-magyarországi felkelés, a Lajtabánság állam hősi kísérlete elsőként törte szét a trianoni bilincset, s érte el – a soproni népszavazás révén – egy már elcsatolt területrész visszakerülését. Bár az 1922. január 1-jén megalakult „Burgenland” területén berendezkedhetett a szövetségesét eláruló osztrák állam, az 1922. júliusi, második felkelőmozgalom eredményeként elszakított Pinka-völgyi falvak térhettek haza. Botlik József széleskörű kutatásokra épülő műve dokumentálja az új államhatár kitűzésének folyamatát s a magyar közalkalmazottak és köztisztviselők tömeges kiűzését az impériumváltás után. Külön fejezet illeti meg – a kisebbségi élet viszontagságai közt – a gúzsba kötött anyanyelvi oktatást és a meg-megnehezített hitéletet, de a magyar kultúra reményt adó jeleit is. 1938–1945 között a Német Birodalom a délkeleti peremvidékén élő magyarokat teljes beolvasztásra ítélte, majd 1945-ben a vörös „felszabadítók” pusztították őket és értékeiket. Mindez máig hatóan végzetesnek bizonyult a honfoglaló magyar gyepűőrök utódainak életére és jövőjére. Botlik József, az igazság robotosaként, hatalmas munkát végzett el, s közben leszámolt az „osztrák sógorság” félrevezető szentimentalizmusával. A barátság csak őszinteségre épülhet. A történettudomány pedig csak az igazságra..

Gyurgyák János - Ezzé ​lett magyar hazátok
A ​szerző arra tesz kísérletet, hogy a magyar nemzeteszme történetét egységes keretbe foglalja és egységes metodika alapján elemezze. Alapkoncepciója, hogy a magyar nemzeteszme széthullása nem elsődlegesen Trianon következménye volt, a bomlás már a századforduló körüli időkben elkezdődött. A 19. század húszas-negyvenes éveiben kialakult liberális nemzetkoncepció, valamint a kiegyezés körül megszilárduló ún. magyar politikai nemzeteszme (amely, bár korántsem volt egységes, mégis belső kohézióval rendelkezett) a századforduló Magyarországán darabjaira hullott. A 20. század elején radikálisan eltérő nemzetkoncepciók jelentek meg (szociáldemokrácia, polgári radikalizmus), amelyek alapjaiban tagadták a liberális magyar nemzetkoncepció egészét. A trianoni tragédia után ez a szétesés tovább folytatódott, s bár történtek kísérletek az egységes magyar nemzeteszme helyreállítására, a folyamat alapvetően kudarccal végződött. A mű megközelítése eredendően történeti, de egyúttal olyan problémát elemez, amely ma is élő és aktuális. Nevezetesen: mi az oka a magyar nemzetet immár egy-két évszázada megosztó törésvonalaknak (kuruc-labanc, kiegyezés­párti-függetlenségi, népi-urbánus, fideszes-balliberális).

Romsics Ignác - Erdély ​elvesztése - 1918-1947
Az ​első világháborút követő hónapokban Közép- és Kelet-Európa politikai térképe gyökeresen átalakult. Az átalakulás egyik legfontosabb eleme az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország darabokra hullása-szaggatása volt. A történeti Erdély, valamint a Bánság középső és keleti fele, továbbá az ún. Részek vagy Partium - együttesen 103 ezer négyzetkilométer 5,2 millió lakossal - az új román állam részévé vált. Az 1918 őszétől 1920. június 4-ig tartó folyamatnak több fontos állomása volt. A történelmi háttér felfestése után Romsics Ignác ezeket mutatja be - széles körű hazai és külföldi forrásbázisra támaszkodva. Részletesen foglalkozik az 1918. őszi sikertelen megbékélési kísérletekkel, majd Erdély román megszállásával, valamint az 1918. decemberi 1-jei gyulafehérvári román "nemzetgyűléssel" és ennek következményeivel, továbbá az új helyzetet szentesítő trianoni békeszerződés megalkotásának körülményeivel. A térképekkel gazdagon illusztrált kötet zárófejezete a két világháború közötti és alatti helyzetet, valamint az 1947-es párizsi békeszerződéshez vezető utat ismerteti.

Apponyi Albert - Emlékirataim
A ​kaotikus forrongás napjaiban írom e sorokat, amikor emberi ész nem tudja még meglátni a nemzeti és társadalmi erők leendő egyensúlyviszonyait. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a régi többé vissza nem tér, hogy mind a régi nemzeti eszme, mind a régi társadalmi rend olyan gyökeres átalakuláson megy keresztül, milyent a kereszténység terjedése óta a világ nem látott, hogy tehát erről a korról mint a régi Magyarország utolsó korszakáról kell beszélnünk, bár töretlen hittel bízom az új Magyarországban, a magyar nemzetnek most ellankadt és megzavart, de feltámadásra rendelt életerejében és hivatásában. Nagyapponyi gróf dr. Apponyi Albert György (1846, Bécs Genf, 1933) miniszter, belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Aranygyapjas rend lovagja, kortársai szemében a Legnagyobb élő magyar volt. Az 1920-as párizsi békekonferencián ő vezette a magyar delegációt, a békeszerződést viszont nem írta alá. 1911 és 1932 között ötször jelölték Nobel-díjra. Káprázatos politikai pályafutása a kiegyezéstől a trianoni időszakig tartott. Nemcsak a magyar belpolitika meghatározó alakja, hanem nemzetközileg elismert közéleti személyiség volt, ráadásul az egyetlen államférfi, aki a képviselőház felkérésére fogott bele emlékiratai megírásába.

Bencsik Gábor - Igazságot ​Magyarországnak
1927. ​június 21-én Magyarország helye a nap alatt címmel terjedelmes cikk jelent meg a londoni napilap, a Daily Mail hasábjain. Az írást maga a lap tulajdonosa, Harold Sidney Harmsworth, Rothermere lordja jegyezte, áttörve a hallgatás falát, amely a magyar revíziós törekvéseket Trianon óta övezte az antant országok körében. Valóságos érzelmi gátszakadás követte Magyarországon a cikk megjelenését. A magyar emberek újra hinni kezdtek a revízió lehetőségében. Voltak, akik csupán a színmagyar területek hamaros visszatérését remélték, de bőven voltak olyanok is, akik a lord fellépése nyomán már "a Kárpátoktól le az Adriáig" terjedő magyar birodalom közeli visszatérését várták.

Nemere István - Trianontól ​a rendszerváltásig
A ​"Magyar történelem. Alternatív tankönyv az általános iskoláknak (5-8. oszt.)" célja nem az, hogy helyettesítse a hivatalos tankönyveket. Nemere István, ahogyan azt a felnőtteknek is tette számos művében - például az 1400 oldalas Magyarország történetében - megmutatja azt a másik történelmet, amelyről ritkán, vagy soha nem esik szó az iskolai oktatásban. Ma ugyan már sokoldalú, érdekes módon is oktatják ezt a tantárgyat az általános iskolákban, de aki nem olvassa hozzájuk az "alternatívokat", nem fog értesülni arról, hogy a hősök sem voltak makulátlanok, a viszonyok sem ideálisak, a forradalmak tiszták, a magyar nép bölcs és jóságos. Megtudhatja, hogyan éltek az emberek ezeregyszáz év alatt, mi volt a nagy események hátterében, kik irányították a folyamatokat a valóságban. A kétféle tankönyv együtt adhat igazi ismereteket. Az alternatívok ráadásul izgalmasak és a mai diákokhoz közelálló nyelven mesélik el, mi történt velünk az utóbbi másfél ezer évben.

Asztalos Miklós - A ​korszerű nemzeti eszme
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Asztalos Miklós - Erdély ​és a revízió
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zeidler Miklós - Trianon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete Gyula - Fortélyos ​félelem igazgat
A ​kötet első része a Tanácsköztársaság összeomlásának, a proletárhatalom leverésének bemutatásával vezeti be az olvasót a két világháború közötti időszak történetébe. A fehérterror, Latinka Sándor megölése, ezrek kivégzése, Héjjas Iván, Prónay Pál hóhérmunkája készíti elő a "lovas tengerész" Horthy Miklós útját Budapestre és a kormányzói székbe. A trianoni béketárgyalásokon magyar többségű területeket csatoltak a Tanácsköztársaság megdöntéséhez fegyveres segítséget nyújtó cseh és román burzsoá államokhoz. Horthyék konszolidáltak, bevezették az "alkotmányos terrort". A második rész a 20-as évek eseményeit, a titkos soviniszta, fasiszta szervezkedéseket mutatja be. IV. Károly meghiúsult visszatérési kísérletei, Horthy végleges uralomra való berendezkedése indítják ezt az évtizedet. Bethlen István kormánya paktumot kötött a munkásosztály alapvető érdekeit eláruló Peyer Károly vezette jobboldali szociáldemokráciával. A tőkések, nagybirtokosok korlátlan hatalmát, a munkásság és a parasztság feneketlen nyomorát hozó korszakot a nagy gazdasági válság és a Bethlen-kormány bukása zárta. A kötet harmadik és negyedik része a 30-as éveket mutatja be. Gömbös Gyula uralma az egyre nyíltabb fasizmus felé sodorja az országot. A kötet ötödik és hatodik része, a 2. világháborút megelőző terület visszacsatolásokkal és szinte az egész ország pusztulását hozó háborúval, majd a felszabadulás eseményeivel foglalkozik. Kiemelésre érdemes a tanulmány változatos stílusa: a párbeszédbe oldott, helyenként "dramatizált", versidézetekkel, sajtódokumentumokkal élénkített szöveg olvasmányossága.

Kende János - Sipos Péter - Blaskovits János - Filyó Mihály - Míg ​megvalósul gyönyörű képességünk, a rend
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Salamon Konrád - Ez ​volt a magyar 20. század
A ​neves történész írásbeli dokumentumokkal illusztrált könyve objektív képet ad a 20.század magyar társadalmáról, valamint tudományos és művészeti életéről 1914-től 1990-ig. Mindenekelőtt arra keres választ, hogy mi volt a magyar megosztottság oka, miért nem tudott a nemzet a sorsdöntő pillanatokban egységesen cselekedni. A könyv feldolgozza az első világháborútól, a trianoni tragédiától kezdve - részsikereken és még több bukáson keresztül - a magyar nép 20. századi golgotáját, túllépve a mai divatos álobjektivitáson, és megnevezi azokat, akik felelőssé tehetők az ismert tragédiák bekövetkeztéért. A szerző külön érdeme, hogy bátran hozzányúl a rendszerváltás előtti időszakhoz is, és leszámol a Kádár-korszak iránt ma is élő nosztalgiával, a "gulyáskommunizmus" és a "legvidámabb barakk" illúziójával. Ugyanilyen tárgyilagossággal viszonyul a rendszerváltás időszakához is. 1989-1990 történetének kapcsán pl. bemutatja a rendszerváltó erők felfogása közti jelentős különbséget, ami egyes politikai csoportok hiszterizáló magatartása folytán máig tartósan kiélezett, a politikai cselekvést megbénító ellentétekhez vezetett. A közérthető stílusban megírt könyv a középiskolás kortól kezdve a történelem iránt érdeklődő "átlagember" számára nyújt biztos, tudományos és egyben olvasmányos eligazítást.

Méray Tibor - A ​párizsi vártán
"Méray ​Tibor írásai elé 1956. október 6-án a budapesti Irodalmi Újságban Méray Tibor Rajk Lászlóék sírjánál című írása emlékezett meg azokról a kommunista politikusokról, akiket 1949-ben egy szovjet mintára rendezett kirakatperben halálra ítéltek és felakasztottak, majd hosszú évek elmúltával: 1956 őszén rehabilitáltak és ünnepélyesen eltemettek. A Kerepesi úti temető vörös színekben pompázó ravatala mellett különben olyanok búcsúztatták egykori elvtársaikat, akik maguk sem voltak ártatlanok mindabban, ami Rajk Lászlóval és társaival történt, hiszen Münnich Ferenc, Orbán László és a hadügyminiszter-helyettesi posztot betöltő Janza Károly semmit sem tettek az ellen, hogy közvetlen barátaikra (és Magyarországra) rászakadjon a sztálinista rémuralom. Egyedül Szász Bélának, a nagy per egyik életben hagyott vádlottjának volt erkölcsi joga ahhoz, hogy a zsarnokság iszonyatáról vallomást tegyen. És az Irodalmi Újságban Méray Tibornak, aki akkor már hosszú évek óta és nem kicsiny próbabételek árán tanúsította eltökéltségét a rémuralom ellen viselt szellemi, írói küzdelemben." Pomogáts Béla

Sirató Ildikó - A ​magyar színjátszás rövid története
Ez ​a kötet a magyar színjátszás történetét meséli el, ahogyan közös emlékezetünk őrzi, s egy kicsit tudományosan is, ahogyan a történészek emlékeznek. Kíváncsiak vagyunk ennek a művészeti ágnak a történetére, mai élményeink gyökereit keressük, s közben olyan sok minden eszünkbe jut... Mindannyian megtapasztalhatjuk, amit a kutatók úgy fogalmaznak: a színjáték a legösszetettebb művészeti ág, s a színház egyúttal társadalmi fórum is. A színház a kultúránk része, személyes és közösségi életünk tükre. De hogy milyen utat járt be a magyar színészet és közönsége a 18. századtól máig, arra izgalmas nyomozás deríthet fényt. Titkok és összefüggések láncszemeibe kapaszkodva haladhatunk együtt, néha elkalandozva a régiektől a mai színészekig, előadásokig.

Szilágyi János - Munkásosztályunk ​általános műveltségi helyzete 1919-1945 között
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bächer Iván - Nagypapa ​hűlt helye
Egy ​zsidó könyvet tart kezében az olvasó. Részben már más kötetben megjelent, részben eddig csak újságban publikált - mondjuk zsidó tárgyú írások - cikkek, tárcák, portrévázlatok sorjáznak itt. Lehet kérdeni, éspedig joggal: Minek? Mire jó ez? Micsoda dolog ez? Felekezet, faj, származás, vagy valami más efféle bajos szempont szerint különböztetni embereket, helyeket, történeteket. Én a zsidóság kérdését másképpen fogom fel. Számomra ez se nem vér, se nem hitvallás, de még csak nem is kultúra kérdése. Hanem sorsé. A zsidó sors az, ami valakit zsidóvá tesz. Egyszerűbben: zsidó az, akit mások lezsidóznak. Hogy csak egy példát mondjak: Aki 1944-ben lezsidózottat bújtatott, az életveszedelemnek tette ki magát. Vagyis vállalta a zsidó sorsot. Zsidóvá lett. Aki zsidózottnak volt férje, felesége, aki zsidót mert tisztelni, szeretni - szintúgy. És azok a németek, akiket a magukat demokratikusnak nevező hatóságok és hatalmak űztek el századok óta szeretett otthonukból, éppúgy zsidó sorsot szenvedtek, mint pár évvel előbb honfitársaik. Ezért szerepel ebben a könyvben vagonra rakott sváb és kisemmizett erdélyi arisztokrata, kilóra eladott szász és magyar cselédszármazék is. Megannyi zsidó. De persze az itt megidézett lelkek többségének volt valami zsidó vallású fölmenője. Én nem vagyok hullaszámoló, nem tudom, mi a bánat mértékegysége, nem szokásom az emberi könnyeket halmozni latra és méricskélni. Mégis: meggyőződésem, hogy a magyar zsidóság tragédiája - amely magyar tragédia volt - nem fogható semmihez. Nem vitatkozom ezen. Én így érzem, és kész. Most van hatvan éve annak, hogy néhány hét alatt elpusztíttatott szinte a teljes vidéki magyar zsidóság, pontosabban lezsidózottság. Még pontosabban: csecsemők, gyerekek, anyák, férfiak, nagymamák, nagypapák, dédik. Emberek. Magyarok. Ezt a könyvet az ő emlékükre állítottam össze