|
A rokonszenves fiatal lengyel orvosnő három évet töltött a szamoai szigetvilágban férjével (aki ott az ENSZ megbízásából főépítész volt) és Magda nevű lányával. 1971-ben megjelent műve élő közelségbe hozza egy merőben idegen világ embereit, életét, módszere a természetesség. Ewa Wolak nem szokványos könyvet írt. Nem a délszaki szigetek szokott romantikájával akarja meghódítani az olvasót: ő csak él Szamoában, egyszerűen beilleszkedik, s ez útleírásának értéke. Amit lát, tapasztal, azt képes, ha nem is szamoai szemmel, de legalábbis szamoai szemszögből látni: nagy intelligenciával és fiatalos rugalmassággal alkalmazkodik a “Fa’a Szamoá”-hoz, vagyis a helybeli életformához. Reálisan ábrázolja, milyen nehézségekkel küzd Óceánia első független állama, miközben megpróbálja kialakítani a maga sajátos kormányzási rendjét. Hallatlanul érdekes mozzanat, hogy a régi és új civilizáció itt nem ütközik, hanem éppenséggel békésen megtölti egymást tartalommal: a szamoaiak hajlandók elfogadni az újat, de eszük ágában sincs lemondani a régiről. Mindenen átütő, egészséges, fiatalos, talpraesett humor, üde látásmód, megnyerő emberség jellemzi ezt a könyvet. Megelevenednek előttünk a népszokások, legendák, ősidők, a táj, a vallás, a hétköznapok és ünnepnapok, a szamoai gondolkodásmód. A szerző ügyesen elegyíti személyes tapasztalatait a természet leírásával, a mondákkal, a társadalmi és gazdasági élet ismertetésével, és sok mindent megtudunk a szigetcsoport történelméről is.
Kapcsolódó könyvek
Arne Falk-Ronne - Barátaim, a kannibálok
Arne Falk-Ronne A Déli-tenger hét hulláma c. könyvét már ismerik a Világjárók sorozat olvasói.
A dán néprajzkutató most Új-Guineába kalauzolja el olvasóit. Kötetében a szinte megközelíthetetlen magas hegyekben és a mocsaras tengerparton élő, a civilizációtól még alig érintett törzsek életéről ír. Több ízben életveszélyes kalandokba bocsátkozik, hogy az aszmatok, forék, danik és kukukukuk életét tanulmányozhassa. Így jut be a férfiházba, így ismerkedik meg Obaharokkal, a dani törzsfővel, aki fehér asszonyt vett feleségül, hogy visszaszerezze hatalmát, s így vesz részt a harcias kukukukuk emberölő járőrein.
Arne Falk-Ronne könyvében olvashatunk a misszionáriusok veszélyes és sokszor szomorú véget érő sorsáról, krokodilvadászatról, kannibál lakomáról, szexuális szokásokról, és a fore törzsasszonyai között pusztító titokzatos kuru betegségről. A tudós szerző, miközben izgalmas kalandokról ír, Pápua Új-Guinea történetével is megismerteti olvasóit.
Baracs Dénes - Tanuld meg újra Kínát!
Leteszem a tollat: hát ennyi. Ez volt a visszatérés tíz év után. Ennyi a hajdani pekingi tudósító új élményeinek krónikája.
Ennyi - hogyhogy ennyi? Egyfajta tömör epilógusra készültem korábbi kínai tárgyú könyveimhez, gyors képre a változásokról. Csakhogy most kitűnt: tíz évvel ezelőtt ködben tapogatóztam, csak azt érzékelhettem, amit nem borított el a retorika fehér párája. Most a köd eloszlott: láttam Kínát.
Ezúttal kettős tükörbe tekinthettem: összehasonlíthattam a jelent a közelmúlttal, ahogy én éltem át, és tapasztalataimat kiegészíthetem azzal, amit Kínában tártak fel "a kulturális forradalom hosszan tartó, súlyos hibájáról".
Csodálkoztam, elképedtem, kérdeztem és kutattam - és mindent feljegyeztem. Ezért eltt ennyi a beszámoló. Napló és felfedezés, töprengés és kaland. A tragédia krónikája, de a gyógyulásé is.
- Tanult meg újra Kínát - mondta pekingi kollégám.
Megpróbáltam...
Irwin Shaw - Ronald Searle - Párizs! Párizs!
Irwin Shaw, a kitűnő amerikai író és Ronald Searle képzőművész neve egymás mellett áll e könyv címe fölött: a könyv formájának ötlete közös barátjuktól származott, s az ötlet megvalósításának folyamatában jutottak arra az elhatározásra, hogy az író is, a rajzoló is külön-külön, egymástól függetlenül lát hozzá a feladatához, és közvetlenül nem működnek együtt. így készült ez a könyv, amelyben az olvasó Párizs képét kapja — kettős tükörben. Shaw Párizsa alapos és sokoldalú információt nyújt, Searle Párizsa a karikatúra torzító módszerével kinagyítja a gyengeségeket. Shaw Párizsa impresszionista „képek" sorában vonultatja fel a város utcáit és lakóit, üzleteit és vendéglőit, ételeit és szenvedélyeit, Searle Párizsa társadalmi és politikai fonákságokról „beszél" — rajzban. Shaw Párizsa sehol máshol át nem élhető élmények sorozatának megírásával teszi olvasóját is kicsit „Párizs-lakóvá", Searle Párizsa mindennek önállóan megélt képi mását nyújtja. A könyv műfaja szabálytalan útirajz és szabálytalan városmonográfia; az útirajzot is, a városleírást is időről időre esszéisztikus és novellisztikus leírások szakítják meg. E betétek — amelyek hol nagyon mulatságosak, hol súlyos társadalmi mondandókat hordoznak — sohasem kerekednek az alapvető Párizs-élmény fölé: a könyv konkrét és mégis lírai képet fest Párizs három időszakáról.
Jacques-Yves Cousteau - Philippe Diolé - Kincskeresés a tenger mélyén
Egyedülálló, viszontagságos kaland történetét beszéli el ez a könyv: Cousteau és búvárai egy elsüllyedt, aranyat és ezüstöt szállító hajó, egy gallion roncsai közt kutatnak. Elragadja őket az aranyláz: szinte végkimerülésig dolgoznak a víz alatt és a víz fölött, önként vállalják az embertelenül nehéz munkát, tonnaszám törik kalapáccsal a korallt. Ez az első eset, hogy a koralltengerben ilyen nehéz körülmények közt végeznek régészeti kutatást a búvárok.
A tenger alatti feltárás háttereként a szerzők felvázolják az Új- és az Óvilág viszonyának alakulását az arany és vér három évszázadán keresztül: kalózok támadnak az arany és vér három évszázadán keresztül: kalózok támadnak az arany- és ezüsttömbökkel, smaragddal, értékes porcelánnal súlyosan megrakott spanyol hajókra. Pengenek a "nyocreálosok" a Tartue- (Teknősbéka) szigeten és Jamaicán, patakokban folyik a rum, gurul a kocka, vagyonok cserélnek gazdát. Kezdődik a nagy amerikai kaland, miközben Európában olyan történelmi nagyságok uralkodnak, mint V. Károly, II. Fülöp és Angliai Erzsébet, s a tenger ködéből kecses vitorláshajók: a Golden Hind, a Nuestra Senora de ls Concepción vagy a Mayflower alakja bontakozik ki.
E könyvet nemcsak páratlanul érdekes víz alatti fényképfelvételek illusztrálják, hanem a XVI-XVII. század hajós világát korhűen bemutató korabeli festmények és rajzok reprodukciói is. A könyv szemléletességét és közérthetőségét szolgálják az ábrák, valamint a jegyzetekben olvasható szómagyarázatok. A kötet függelékében rövid összefoglalók olvashatók a prekolumbiánus kultúrákról, a konkvisztádorokról és a XVI-XVII. századi hajókról.
Thor Heyerdahl - Tutajjal a Csendes-óceánon
Thor Heyerdahl norvég felfedező, archeológus 1914-ben született Larvikban, Norvégiában. Miközben a világ jelentős részét beutazta, feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól távol eső pontjain milyen feltűnően hasonló kultúrák virágoztak egy időben. Így például Egyiptomban, az Indus-völgyében, a sumerok egykori birodalmában, a Titicaca-tó környékén élő népeknél, vagy éppen a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek nádhajókat, épületeket, és feltűnően hasonló használati tárgyakat készítettek. Heyerdahl elméletét, miszerint e népeknek szoros kapcsolatban kellett állniuk egymással, s hogy e kultúrák netán valamilyen közös gyökérből eredtek, a világszerte híressé vált, nádhajókkal véghezvitt expedícióival igyekezett bebizonyítani. Történelmi tettet hajtott végre amikor 1947-ben Peruból a Csendes-óceánon át Polinéziába vitorlázott az ősi módszerek szerint épített háncshajóján. A kalandos utazó a második világháború után fedte fel elméletét az emberi letelepedések folyamatáról, és ezt bizonyítandó a gyakorlatba ültette azt. Meg volt győződve róla hogy Dél-Amerikába Polinéziából jöttek a bevándorlók, elvitorlázva keletről nyugatra, és nem fordítva, ahogy azt addig tartották. Balsafából ácsolt tutajukat Kon-Tikinek nevezték el, s a mintegy 8000 km-es utat 101 nap alatt tették meg.
Balázs Dénes - A Zambézitől délre
A szerző földrajzi tanulmányútjainak során már csaknem az egész világot bebarangolta. Tarsolyából még egy kontinensdarab hiányzott.: Afrika déli része, a Zambézi-folyón túli terület. Balázs Dénes ismét vállára vette sok vihart látott hátizsákját, és megérkezett Dél-Afrikába.
A szerző utazása idején bomlott fel a portugál gyarmatbirodalom, Angolában még harcok dúltak, és Afrika déli részének fehér kisebbségi kormányai kétségbeesett lépéseket tettek uralmuk védelmére. Az effajta háborús légkör nem kedvez a természetben való búvárkodásnak, a szerzőnek mégis sikerült bejárnia nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság legszebb tájait, hanem Lesotho hegyvidékét, Botswanában az Okavango mocsárvilágát és a Kalahári homokpusztáit. Namíbiában a különleges állatairól és növényeiről híres Namib-sivatagot, s utazását Rhodesiában a csodálatos Viktória-zuhatagnál fejezte be. A szerző az utazásnak majd mindenfajta olcsó lehetőségét kitapasztalta, ez alkalommal gyakorta "tehervonatstoppal" is közlekedett.
A Zambézin túli térség várhatóan még hosszú ideig Afrika nyílt sebe marad, az emberi jogaikért harcoló őslakók küzdőtere. A szerzőt könyvének megírásakor az a cél vezette, hogy részletesen földrajzi hátteret, történelmi és néprajzi ismereteket nyújtson a térségben zajló politikai csatározások jobb megértéséhez. A "Világjárók" sorozat új kötete tehát nem egyszerűen kalandos útleírás, hanem egyben Afrika déli részének földrajzi kalauza is.
Umberto Nobile - A pólus, életem kalandja
Umbero Nobile tábornok a két világháború közötti időszak egyik sokat vitatott, érdekes egyénisége volt. A léghajózás megszállottja, az Északi sark szerelmese, s az "Italia" léghajó katasztrófájának egyik szenvedő alanya. Személyét évekig támadások érték, amiért a szerencsétlenség áldozatai közül elsőnek őt szabadították ki az úszó jég fogságából. A világ közvéleménye - élén az olasz fasiszta kormánnyal - azzal támadta, hogy társait cserben hagyta, s ha közvetve is, hozzájárult ahhoz, hogy a szerencsétlenség végül annyi áldozatot követelt. Nobile önéletírásában érdekes, erős akaratú, igazáért síkra szálló személyiség bontakozik ki előttünk, aki az "Italia" tragédiáját követően még több mint ötven évig, kilencvenkét éves koráig élt, s ezalatt állandóan az igazságért, a katasztrófa körülményeinek mint teljesebb tisztázásáért harcolt. Könyvében nemcsak ezt a fő és életének meghatározó epizódját dolgozza fel. Megtudjuk, hogyan ismerkedett meg a léghajózással, elbeszéli Amundsennel közös északi-sarki repülését a "Norge" léghajón, ezután következnek az "Itala" tragédiáját követő nehéz, zaklatott esztendők, majd beszámol a Szovjetunióban töltött öt évről, amikor tanácsadóként dolgozott ott, majd az Egyesült Államokban végzett munkájáról, amely a második világháború kitörése miatt csak néhány hónapig tartott. Izgalmas képes fest a fasizmus bukása utáni Olaszországról, s arról, miképpen kérte fel őt az Olasz Kommunista Párt, hogy a listájukon jelöltesse magát az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Nobile katonás magatartása, kesernyés humora, önmagával és munkatársaival szembeni szigorúsága, megszállottsága tükröződik e dokumentum értékű könyv lapjain.
A. M. Guszev - Az Elbrusztól az Antarktiszig
A könyv félig-meddig útleírás, félig-meddig memoár. Lapjain egy nagy tudós rokonszenves egyénisége bontakozik ki, aki szenvedélyesen szereti tudományágát, a tenger fizikáját, szenvedélyesen szereti hazáját, szenvedélyesen szereti a természetet, a hegyeket, egyszóval mindent szívvel-lélekkel csinál. Könyvéből megismerjük a Szovjetunió különböző tájait, mindenekelőtt a második szülőföldjévé fogadott Kaukázust, elkalauzolja olvasóit a magas északon levő tundákra is, amelyeket éppoly szeretettel mutat be, mint a Fekete-tenger pálmákkal és örökzöldekkel szegélyezett szépséges partvidékét. Útja elvezet az Északi-sark közelébe, az Antarktisz jégsivatagába is, és útitársai lehetünk egy csendes-óceáni kutatóúton, amelynek során a Dél-Amerika nyugati partjai előtt haladó Humboldt-áramlatot tanulmányozza. Éppoly színesen számol be tudományos kutatásairól, mint hegymászásairól vagy vadászkalandjairól. Visszaemlékezéseit olvasva egy gazdag élet tárul fel előttünk.
Alina Centkiewicz - Czeslaw Centkiewicz - A Sarkcsillag nem vezérelte őket
A Centkiewicz házaspár a könyörtelen Északi-sark felfedezői után ebben a könyvében a Déli-sark meghódítóinak állít emléket.
Dumont d\'Urville, Borchgrevink, Shackleton és Scott alakját rajzolják meg. A porték \lépcsőzetesen\ emelkednek fölfelé, mindegyik hős egy lépcsővel közelebb kerül a Sarkhoz. Dumont d\'Urville még csak kikötött az Antarktiszon, de ezért a kikötésért csaknem az életével fizetett. Borchgrevink volt az első, aki társaival ott telelt. Shackleton már a Sarkot ostromolta. Ő a legendás Boss, aki drámai körülmények között az addigi legnagyobb utat tette meg a Hatodik földrészen. S végül Scott, akinek legfőbb és egyetlen életcélja, megszállott álma a Déli-sark meghódítása volt, s akit végül ezen az úton megelőzött Amundsen.
A portrékból kirajzolódik a négy hős sziklaszilárd, férfias és vonzó jelleme, az a törhetetlen makacsság és szívósság, amellyel önmagukkal és a könyörtelen természettel harcolva törekedtek céljuk eléréséért.
A Centkiewicz házaspár érdekfeszítően írja le azt a mérhetetlen szenvedést, amellyel a Sark meghódítóinak meg kellett küzdeniök. Regénybe illően izgalmas, a hősök egész életét felvonultató cselekményes fejezetek és naplórészletek teszik hallatlanul olvasmányossá a könyvet.
Sebők Éva - Lengyel teakeverék
Szokatlan országjárásra hív ez a könyv. Szokatlanra, mert nemcsak lengyel tájakat, érdekes történelmi epizódokat, különböző népszokásokat mutat be, hanem azt is, ami mindezeket egységbe fűzi: az ország hangulati egészét. Sebők Éva színes írói egyéniségével harmonikusan eggyé ötvözve tudatos szerkesztést és ösztönszerű figyelést, beható analízis tárgyává tett egy hangulatot: a lengyelség nehezen bemérhető fogalmát. Tulajdonképpen költői téma. És a szerző, akinek nevéhez a nagy Mickiewich-eposz, a Pan Tadeusz első megjelent magyar fordítása, valamint csaknem félszáz prózai és vereses lengyel mű magyar újjáalkotása fűződik, nem tagadja meg lírai énjét sem, a sorok között ott lappang, pulzál a költészet.
Aki ismeri Sebők Éva gyermekirodalmi munkásságát – a nívódíjjal kitüntetett Mimózát és Boholyt, valamint a Hangmadarat, Volt egyszer egy kisfiút és Koboldost – már sejtheti, hogy ebből a könyvből sem maradhatott ki az a sajátos humor, mely stílusára annyira jellemző. Miközben a szerző „lengyel lantot” penget, igen gyakran keletkeznek olyan hangulati fénytörések, melyekben vidámság szivárog a bánat és lehangoltság a jókedvbe.
Sebők Éva hidat ver a parkok, szerelmek és esők „fogalmi” Lengyelországa meg az események, helyek és szokások „reális” Lengyelországa közé. Olyan hidat, mely nemcsak kapcsolatot, de egységet is teremt a két part között. Az olvasó, közeledjen akár útikönyv, akár költői vallomás elvárásával – megtalálja, ami hozzá szól.
Ignácz Rózsa - Utazások emlékkönyve
"Miért emlékkönyv?" Azért-e, mert az elmúlt másfél évtized alatt több-kevesebb szerencsével, szelíd kalandozással, idegenben élő barátok, ismerősök és ismeretlenek életformájának meglelésével, átélésével már lezajlott útiélményekről tudósít, vagy, remélem, szórakoztat is ez az írásom? Az adatok közlésekor pontosságra törekedtem, de végtére is, bevallom, meglehetősen szubjektív hangvételű ez a világért sem csak útleírás. Könyvem nemcsak szép és érdekes tájak szavakkal festett képe akarna lenni. Történetek, kis novellák is sorakoznak benne: az essexi angol farmer családról, a chicagói gabonatőzsdéről, az USA-ban élő jó barátokról és furcsa figurákról, a kaliforniai kővé vált erdőről, egykori holland "udvarlómról", vagy például az "olasz csizma sarkán" tett kirándulásról. A már lepergett tizenöt év alatt majdnem két esztendeig éltem idegenben. S akkor még nem is számláltam erdélyi utaimat. Hiszen, ha szülőföldemet látogatom, nem idegenbe megyek; múlhatatlan érzésem, hogy Erdélyben otthon vagyok. Valójában itthon Magyarországon élek, Budapesten, az Irinyi József utcában. Itthon gondolom el leghívebb, örökösen munkára serkentő barátom: az íróasztalom mellett, hogy milyen volt máshol, s hogy minden utazásnak, akár szénásszekér tetején tettem azt, akár vonaton, hajón, autóban vagy repülőgépen, mindenik útnak legszebb vége a "hazaérkezés". E szavakkal indította útjára ezt az írását az azóta elhunyt kitűnő írónő, Ignácz Rózsa.
Maurice Bailey - Maralyn Bailey - 117 nap a hullámok hátán
Nincs hír arról, hogy bárki túlélt volna ilyen hosszú tengeri hányódást, mint Maralyn és Maurice Bailey vitorlás hajójuk drámai pusztulása után. Közel négy hónapot töltöttek felfújható gumitutajukban és mentőcsónakban, és csaknem mindvégig kizárólag azon éltek, amit a tenger és a levegő, ég adott. A térséget, amelyben hajójuk a Csendes-óceán keleti felén, a Galápagos-szigetek közelében elsüllyedt, nyüzsgő hal- és madárvilág népesíti be, de meg kellett találniuk a módját, hogy az állatokat megfogják, hogy ebben a környezetben miképpen éljenek és táplálkozzanak, és ez rendkívüli adottságokat, találékonyságot és elszántságot követelt. Egymást érték a problémák. Forróságot és hideget, éhséget és szomjúságot, betegséget, a csónakot felborító vad viharokat, a tutaj sérülését és a felszerelés egy részének vesztét, mindent el kellett viselni és le kellett küzdeni. Hét hajót láttak, de egyik sem állt meg, és mind kétségbeesettebben és reménytelenebbül nézték, hogyan tűnik el sorra valamennyi a horizont alatt. Mire koreai halászok végre segítségükre jöttek, valójában már beletörődtek abba, hogy sorsuk örökre az óceánhoz köti őket.
John Hillaby - Gyalogszerrel Nagy-Britanniában
Rendkívül élvezetes, helyenként izgalmas, többféleképpen is tanulságos olvasmány ez a könyv. A szerző mintegy két hónap alatt végig gyalogolta a brit szigetet, délnyugati sarkától az északkeleti szirtfokig. Útja az ország nyugati részén, jobbára lápos, hegyes, erdős vidéken át vezetett, a nagyobb városokat elkerülte. ez a vállalkozást egy okos, szerény és igen rokonszenves, jó humorú ember hajtotta végre, mégpedig nem teljesítményhajhászatból, hanem olyan tanulságokat kutatva, amelyekért csakugyan érdemes akár végig gyalogolni is Nagy-Britanniát, és könyvet írni róla. Hillaby több hasonló, nagy külföldi túrája utána a saját országát akarata közelebbről megnézni, rejtett szépségeit megismerni. Az utazásnak csak ez a módja tárja föl - szerinte -, testközelben és kellő részletességgel, egy-egy táj geológiai, botanikai, történeti karakteré, lakóinak életét, környezetét, szokásait, tájszólását, sőt múltját. Ritka adottság, hogy valaki őstörténész és botanikus legyen egy személyben, s ráadásul hivatásos és kitűnő újságíró is, világlapok szakírója. Hillaby észrevétlenül hatalmas kultúrtörténeti anyagot is beledolgozott könyvébe, amely tele van frappáns idézetekkel, egy-egy helyszínhez kapcsolódó történeti-irodalmi epizóddal és anekdotával.
Útközben sokféle emberrel találkozott Hillaby. A különféle alkalmi útitársak, erdőkerülők, farmerek, rendőrök, fogadósok, szállodai portások meghökkenten szemlélik a hátiszákjával elszántan gyalogló, sokszor bőrig ázott embert, aki nem hajlandó közlekedési eszközt igénybe venni. Hillaby írását angolos humor, közvetlen hangvétel és tárgyilagos leírás jellemzi.
Haynal Kornél - A sztyepptől a tundráig
Egy népet csak történelmén keresztül lehet megérteni, csak meséiből, legendáiból megismerni, csak dolgos emberei révén megszeretni... Különösen érvényes ez egy olyan hatalmas, világrésznyi országra, mint amilyen a Szovjetunió, amelynek rendkívül mozgalmas a történelme, igen gazdag a mondavilága, és nem könnyen közelíthető meg embereinek lelke.
Az egész hatalmas országot szerettem volna bejárni, de kényszerűen korlátokat kellett állítanom magam elé. Így hát képzeletbeli óriáskörzőt illesztettem a Szovjetunió európai részének közepe tájára. Csúcsa valahol Moszkvától északkeletre érte a földet, szára pedig olyan kört írt le, amely északon az örök jégbe dermedt Kola-félsziget tundráit, délen a Kaszpi-tenger környékének forró sztyeppvidékeit, nyugaton a Kárpátok gerincét, keleten pedig a titokzatos Ural komor, sziklás hegyhátát szelte át.
Míg a Volga-delta országnyi rezervátumában bódító illatú lótuszvirágmezők fogadnak, északon, a Kola-félszigeten lila ametisztkristályok tömege csillan meg a tundra fekete kövein. És Moszkvától, a legoroszabb óriásvárostól északnyugatra Leningrád - a legfestőibb orosz város -, keletre az Ural lábainál pedig Magnyitogorszk - a hősi munka modern nagyvárosa.
Északon szelektől földön kúszóvá kényszerített fák, árapály-erőművek, sarkkörön túli üvegházak - délen óriás görögdinnyék, gazdag olajkutak. Nyugaton végtelennek tűnő erdők - keleten a sztyepp szűzföldjét feltörő különleges ekék, a szelet-havat felfogó telepített erdősávok, s olyan emberek, akik a vasnál is kitartóbbak. Két világ - s mégis ugyanaz. Mint annak a népnek a lelke, érzelemvilága, amellyel meg akartam ismerkedni.
Haynal Kornél
Koroknay István - Ausztrália és Óceánia
A legtávolabbi emberlakta földrész a nagy Ismeretlen Déli Föld volt a képzeletben, végül is megkerült a helyén egy kicsi kontinens, a kis, magányos, öreg kontinens, messzire szakadva társaitól már réges-régen, megőrizve ősi állat- és növényvilágát, s kőkorszaki fokon őslakóit. Itt élnek az erszényes kenguruk, de erszényes itt a kis mackó is, a koala; erszényes a farkas, a mókus, az egér. A legszárazabb földrész, valamikor az arany - ma a gyapjú kontinense, ahol az állam egy egész földrész: Ausztrália és mellette a vulkánok, gejzírek, gleccserek földje: Új-Zéland és az ezer sziget végtelen birodalma: Óceánia.
Edmund Hillary - Kockázat nélkül nincs győzelem
E könyv a Mount Everest első megmászójának önéletrajza, e kötetében E. Hillary összefoglalja mozgalmas életének legfontosabb eseményeit, s leírja jelentős alpinista túráit és felfedezéseit. Gyermekkorának és ifjúságának rövid megjelenítésében fontos esemény szüleinek új-zélandi méhészkedésében való részvétele és katonai szolgálata a csendes-óceáni szigeteken - a második világháború éveiben. A háború befejeztekor került sor első komolyabb hegyi vállalkozására: megmászta az új-zélandi Mount Cookot. Rövidesen egymást követik a kisebb-nagyobb, már inkább expedíciószámba menő túrák, amelyek során a fiatal hegymászó elsajátítja a technikát, barátokra-társakra tesz szert, feljut néhány nevezetes csúcsra az európai Alpokban, majd az első Himalája-expedícióban sikerül megmásznia a Mukut Parbatot - s ezért meghívják az 1953. évi nagy angol Everest-expedícióba, melynek során - Tenzing Norgaj serpa hegyi vezetővel együtt - elsőként feljutott a világ csúcsára, a 8848 méter magas Everestre. E hatalmas sikert ünneplés, előadássorozatok - és a lovaggá ütés jelentős mozzanata követi, majd Hillary újabb nagy célt tűz maga elé: az Antarktisz átszelését. Rendkívüli fizikuma és kitartása rendkívüli teljesítményekre teszi képessé. Különleges megbízatásoknak is eleget tesz: pl. kipróbálja a legmodernebb felszereléssel a magaslati akklimatizációt, mentőexpedíciók részese, megvizsgálja az állítólagos jeti-maradványokat (hamisítványok!), sugárhajtásos csónakon járja a nepáli vad folyókat.
Hillary stílusa olvasmányos, van humorérzéke, a könyv kalandokban bővelkedik. A szerző meleg szeretettel ír családjáról és megkülönböztetett tisztelettel alpinistatársairól. A könyv különösen érdekes fejezetei azok, amelyekből kibontakozik az önzetlen, humanista Hillary jelleme.
John Hillaby - Gyalogszerrel Európában
John Hillabyt leginkább "hivatásos gyalogló"-nak nevezhetjük, bár természetesen nem ez a foglalkozása, hanem újságíró - író. 1970 nyarán - több hasonló vállalkozás után - két hónap alatt az Északi-tengertől a Földközi-tengerig gyalogolt, közel 2000 kilométert megtéve. Útja során Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Nyugat-Németországban, Svájcban és Franciaországban fordult meg. Szerzőna szó betű szerinti értelmében globe-trotter, vagyis világjáró, világcsavargó. Éles megfigyelő, humánus ember, tájékozott és kíváncsi: fogékony a világ szépségeire, s rokonszenves szerénységgel és élvezetes formában tájékoztat mindarról amit ő tud. Új módon láttatja a tájat és a benne élő embereket, mesél a történelemről s a természettudós jártasságával és lelkes természetszeretetével a növényekről és az állatokról. Pompás, fanyar, csípős humorral ír, s emellett érezzük, hogy egy sokat tapasztalt ember bölcsessége szólal meg, akár belga katonazenészekről, akár német konzervgyárosokról ír. Könyvéből megtudjuk, hogy mit esznek és isznak a különböző népek egyszerű gyermekei, hogy Prokofjev dallamaira esik a legkellemesebb gyaloglás, hogy hogyan kell öltözni a gyaloglónak jégesőben, hóban, kánikulában stb. Utazása során számom ismeretséget köt: határőrökkel és katonákkal, tanítónőkkel és favágókkal, országutat rovó hippikkel és készséges teherautósofőrökkel, akik bolondnak tartják, mikor elutasítja a felkínált fuvart. Ezerszínű kaleidoszkóp ez a könyv, mindig új és új képeket villant fel és füzérükből végül országok, embertípusok hiteles rajza alakul ki.
Peter Baumann - Erwin Patzelt - Emberek az esőerdőben
Kik azok az aukák? Nevük nem tőlük származik, hanem a kecsua indiánoktól, akiknek nyelvén a szó barbárt, ellenséget, árulót stb. jelent.
Az aukák csekély létszámú, Ecuador esőerdejében, a Napo-folyó vidékén élő, néprajzilag alig ismert, a külvilággal nem, vagy csak érintőleges kapcsolatot tartó indián törzs. A megismerkedés velük rendkívüli nehézségekbe ütközik, mert fölötte harciasak, s készek a gyilkolásra. Nem kevés missziónak, expedíciónak okoztak veszteséget az aukák veszedelmes dárdái.
A szerzők - Peter Baumann nyugatnémet újságíró és Erwin Patzelt fotóriporter - komoly kockázatot vállaltak, de nem ugrottak fejest a vakmerő kalandokba. Az aukákkal való megismerkedésre kidolgozott stratégiájukat "flörtölésnek" nevezték el. Helikopterrel szálltak a települések fölé, ajándékokat dobáltak el, majd amikor bizonyosakká váltak, hogy ajándékaikat el is fogadták, akkor landoltak.
"Auka. A kaland súgta fülünkbe ezt a szót, az csábitott, hogy mi vessük az első pillantást az esőerdő lombsátra alatt rejtőző egzotikus világ lakóira. Ecuador utolsó, elszigetelt népének titokzatos életére. Kíváncsiságunkkal a néprajztudományt is szolgáltuk, és ha töredékesen is, felvázolhattunk egy szokatlan emberi létformát, amely - az olaj mindent elsöprő ereje miatt - a közeli években bizonyosan elpusztul."
Arne Falk-Ronne - Dr. Csörgőkígyó
Tizenkét évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez?
Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.
Janusz Wolniewicz - Az Ucayali delfinjei
Janus Wolniewicz lengyel újságíró, utazó-riporter. "civilben" az óceánra is jogosító jachtkapitányi képesítése van. Utazásai során gyakorlatilag bejárta az egész világot, sőt sok olyan helyre jutott el, ahol előtte fehér ember nem nagyon járt.
Ebben a kötetben Francia Guyanáról, illetve az ördögszigetekről ír, ahol Dreyfus kapitány és a hírhedt "Pillangó" raboskodtak, a könyv második részében - ez a hosszabb és fontosabb - egy perui expedícióiról, melynek során két lengyel filmes társával eljutott a kampa indiánok földjére. Izgalmas utazáson vettek részt tutajon, repülőn, a Malinowski lengyel mérnök által tervezett magas hegyi vasúton, míg elértek a dzsungelt, ahol hosszú menetelés vár rájuk. Az expedícióval különleges kalandok nem történtek, mégis igen kellemes olvasmányt jelent ez a nem mindennapi utazásról szóló tudósítás. Miközben az indiánokkal ismerkedünk, képet kapunk e terület növény- és állatvilágáról, ásványi kincseiről, és a perui olajfeltárási munkálatokról is.
