A ​császár és Árpád népe A ​korai magyar történelem legfontosabb 10. századi bizánci forrásáról

Kézai Simon - Kézai ​Simon Magyar krónikája
A ​Gesta Hunnorum et Hungarorum igen fontos történeti forrásunk. Kézai Simon IV. László királynak ajánlotta művét: Keletkezését 1282-85 közé teszik. A krónika négy fő részre oszlik: Előbeszéd-re; az Első könyv-re (a hunok történetére) a Második könyv-re (a magyarok története), és a Függelék-re. Kézai Simon egyetlen középkori kézirata sem maradt ránk. Amit ma ismerünk azt Kollár Ferenc Ádám, majd Zsámboki János hagyatékából kerültek elő. A XIX. században a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban is őriztek egy példányt. Magyar nyelvre először Szabó Károly ültette át 1862-ben. Kötetünk két fordítást tartalmaz, az egyik Szabó Károlyé, a másik Császár Mihályé.

Fodor Marcsi - Neset Adrienn - 50 ​elszánt magyar nő
Ötven ​magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség. ___Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből - a jövőnek.

Kovács István - Mitrovits Miklós - Magyar ​emlékek Lengyelországban
"Magyarország ​és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." A Magyar emlékek Lengyelországban egy hiánypótló és rendhagyó történelmi útikönyvsorozat második része, amelyet 2015-ben a Magyar emlékek Csehországban című kötettel indított útjára az Antall József Tudásközpont Könyvműhelye. A szerzőpáros, Kovács István és Mitrovits Miklós a magyar-lengyel kapcsolatok fáradhatatlan kutatói, népszerűsítői, akik a most kézben tartott kötetben áttekintik a magyar-lengyel történelem kapcsolódási pontjait, majd vajdaságokra bontva részletesen bemutatják a magyar emlékekkel bíró városokat, épületeket, helyszíneket.

Obrusánszky Borbála - Hunok, ​hungárok, magyarok
Obrusánszky ​Borbála eltér a „hagyományos” történészektől: mivel munkáját nem íróasztal mögött, hanem terepen végzi... E kötetből fény derül a magyarral rokon pártus, szarmata népek vándorlásainak titkaira, a Római Birodalomba rendfenntartó céllal telepített hadaik sorsára. A kötetben a szerző felkutatja és megfejti a hunok nyomait hazánkban, mind Erdélyország területén, feltárva az ősi pusztai hagyaték eddig ismeretlen szilánkjait.

Vécsey Aurél - Tévhitek ​a magyar történelemben
A ​magyar történelmi legendák és az a hozzá kapcsolódó tévhitek kézen fogva járnak: mind a kettő szájról szájra terjed. A történelmet kevesen ismerik igazán – még a nagyra becsült történészeink sem –, a furcsaságokat, a bizarr dolgokat ellenben mindenki ismeri és terjeszti, pláne, ha nemzetünk érdekét szolgálja. Sajnálatos módon azonban ki kell mondjuk: az igazság valahogy sohasem olyan kapós, mint a mendemonda, anekdota, mítosz, legenda, vagy nevezzük bárminek. A világtörténelemben léteznek ugyan nagyon otromba történelemhamisítások, célzatos rágalmak, ám ezek – mivel a magyar lélek nem tűr szemetet magában – nálunk alig váltak közkinccsé, nem kerültek be történelmi mendemondáink sorába. A legendák során – csakúgy, mint a pletykálkodáskor – az emberek szeretik a nagyot hatalmasabbá, a szörnyűt szörnyűbbé tenni, mert nemzeti hiúságunkban erősen vágyakozunk a dicső múltra. Minden nemzetnek szüksége van történelmi önigazolásra, olyan eseményekre, vagy akár tévhitekre is, melyek mélyére tekintve megláthatjuk a felemelő, önigazoló erkölcsi értékeket is. Bármilyen furcsa is, sokszor csak ezek a nemes tettek és önfeláldozások, bár mint később kiderült, legendák tartották életben a magyar nemzetet.

Novák Attila - Shiri Zsuzsa - Magyar ​emlékek Izraelben
A _Magyar ​emlékek Izraelben_ című kötet azokat az izraeli történelmi eseményeket, társadalmi csoportokat, településeket, keresztény emlékhelyeket, kulturális nyomokat mutatja be, amelyek Magyarországról, sőt a történelmi ország területéről eredtek, és a Közel-Keleten, Izraelben vertek gyökeret. Mert nemcsak egyes magyar ajkú és kultúrájú emberek alijáztak, tértek meg őshazájukba, a zsidó államba, hanem teljes magyar haszid vagy pionír közösségek is, írók, költők, zenészek, építészek nemzedékei, akik mind-mind saját arcukra akarták formálni új hazájukat, s ez többé-kevésbé sikerült is nekik. Ezt a „magyar arcot” keresték, találták meg és mutatják be a kötet szerzői. Az Antall József Tudásközpont Könyvműhelye 2015-ben hívta életre a „Magyar emlékek” című rendhagyó könyvsorozatát (_Magyar emlékek Csehországban, Magyar emlékek Lengyelországban_), amely gazdag képanyaggal és érzékletes leírással illusztrált útikönyv formájában mutatja be hazánk és az adott ország közötti – az akár sokak által nem ismert, mégis szoros – köteléket.

Grandpierre Attila - Ősi ​Magyarország
Hogyan ​lehet a valóságnak megfelelő képet alkotni egy nép őstörténelméről? Az őstörténelemről képet adó krónikákat a 19. század óta hiteltelennek minősítették, s ezzel a népek eredeti önazonosságának történelmi alapját hivatalosan megszüntették. Az új képet rendszerint az összehasonlító nyelvészetre alapozták. Csakhogy a nyelvészeti adat-együttesek történelmi adatok híján számtalan önkényes értelmezésre adtak módot. Hasonló a helyzet a régészeti és a genetikai adatokkal is. Ebben a helyzetben a történelem társ-tudományainak teljeskörű figyelembe vétele a követendő út, a természetföldrajzi, az embertani, genetikai, régészeti, vallástörténeti, népzene- és népmese-kutatási, nyelvészeti eredmények összesítését, a vizsgált körzet népeinek máig fennmaradt nemzeti eredettudatát és a legmegbízhatóbb történelmi források adatait összevetve. Könyvünkben e tudományok eredményeit annak az új, átfogóan ökológiai tudománynak az alapján értelmezzük, amely lényegében megegyezik az ősi eurázsiai civilizáció élet-, közösség- és Természet-központú világnézetével, és így alkalmas arra, hogy az ősműveltség fennmaradt nyomait saját, korabeli összefüggéseikben értelmezzük. A 10 szaktudomány fejezeteit a témakörök szakértői lektorálták, Németh Zsolt (természettudomány), Gyarmathy István (természetföldrajz), Török Tibor (genetika), Juhász Zoltán (népzenekutatás), Hoppál Mihály (vallástörténelem, népmesekutatás), Hudy Árpád és Tomaji Atilla (nyelvészet). Legfőbb eredményünk az, hogy a székely-magyarság Kárpát-medencei őshazája mellett létezett egy átfogóbb összefüggésrendszerű "második őshazánk", a sztyeppénél jóval nagyobb körzetre kiterjedő eurázsiai Puszta, az Ősi Magyarország. Fény derül arra, hogy a Pusztán az őskorban jött létre az az ősi eurázsiai civilizáció, amelyből a helybeli műveltségekkel összhangban kifejlődött a mezopotámiai, az egyiptomi, kínai és indiai civilizáció.

Obrusánszky Borbála - Szkíta ​tájon pata dobog
A ​magyar történeti hagyomány pontosan meghatározta, hogy kik voltak a magyarok ősei: a szkíták és hunok, akik évszázadokon, sőt évezredeken át uralták az eurázsiai sztyeppei térséget. Azt talán sohasem tudjuk pontosan meghatározni, hogyan keletkezett a ránk is jellemző sajátos szkíta-hun életmód és kultúra, amelynek nyomait máig megtaláljuk a Sárga-tengertől egészen az Őrvidékig, de a modern tudományágak segítségével közelebb juthatunk az igazsághoz. Ennek a hatalmas és erős szövetségnek nem ismertek a pontos határai, de a régészeti leletek alapján a Sárga-tengertől a Bécsi-medencéig hasonló kultúrát alkotó szövetségről lehetett szó, akik már a bronzkortól uralták e hatalmas területet. Közös jellemzőjük a fejlett lovas életmód, az egyedi harcászati taktika, tárgyaikon sorra feltűnnek az úgynevezett „állatküzdelmi” jelenetek. A mai tudományos vélemények alapján a rézkor végén, a bronzkor elején már vannak olyan régészeti kultúrák, ahol a későbbi lovas népek műveltségének a csírája felbukkan. Őseink nevét többféle módon jegyezték fel. A hazai források szittyákról és szklavinokról beszéltek, a görögök hol kancafejő, hol szkíta népekről készítettek feljegyzéseket. Ebben az ismeretterjesztő kiadványban feltárul a hunok és szkíták története és ősi kultúrája. A régészeti leleteken kívül a történeti források is megőrizték az ősi lovas népek emlékét, de a mai magyar néprajzi hagyomány is sok olyan emléket őriz, amelyeknek párhuzamai a keleti szkíta és hun népek között találhatók meg.

Békés István - Petőfi ​nyomában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vécsey Aurél - A ​huszárok
A ​huszár nemcsak egy magyar szó, hanem magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban mindenütt. A huszár szót a magyarsággal valaha érintkezett szinte minden más mai nép nyelve átvette. Hogy miért? Mert a huszárság egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet idézi elő minden más anyanyelvű népben is. A magyar huszár a világtörténelem egyik legismertebb lovas katonája. Születése a messzi XV. századba nyúlik, amikor a török hódítás fenyegető árnyéka vetült Európára, s elsőként a magyar huszárok kardjai állították meg a Nyugat határán. A huszárság az örökösödési, majd a napóleoni háborúban érte el dicsősége zenitjét, fölényes hadművészete, szelleme beragyogta egész Európát, sőt a tengereken túl is vettek róla példát. De a huszárok ugyanígy nagy szabadságharcaink kiemelkedő hősei is voltak, ám a két világháború után, azokat végigharcolva, a haditechnika fejlődése, a tömegpusztító fegyverek megjelenése következtében küldetésük véget ért. A huszár évszázadok óta a magyar katona fogalmát testesítette meg, ő a legvitézebb s nem utolsósorban a legnyalkább katona a világon a magyarság szemében. A huszár nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk.

Görömbei András - Kisebbségi ​magyar irodalmak (1945-2000)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Magyar Zoltán - Szent ​István a magyar kultúrtörténetben
Olyan ​kötetet tart kezében az olvasó, amely nem a már számos szerző tollából megjelent elemzések sorát kívánja szaporítani szent királyunk életével és uralkodásával kapcsolatban, hanem annak a kultúrhagyománynak az összefoglalására vállalkozik, amely Szent István máig elevenen ható emlékéből táplálkozik. Tekintve, hogy a napjaink István-képét alapvetően meghatározó barokk kor Szent István kultuszát elsősorban a Regnum Marianum (Mária országa) gondolatra szűkítette le, a szerző a sokkal többrétű és változatosabb középkori István-kultuszt állította könyvének középpontjába. Feltérképezi első királyunk életével, uralkodásával és a nevéhez fűződő írásokkal (törvényei, Intelmei) foglalkozó történészi, legendaírói és néphagyománybeli elképzeléseket, a szent király képzőművészeti és irodalmi ábrázolásait - a történelmi Magyarország területén ma megtalálható, illetve a források leírása alapján feltételezhető egykori emlékek alapján. Némi kitekintést nyújt arról is, hogy valamikori határainkon túl hogyan élt s él Szent István emlékezete. Térképek segítenek eligazodni a szent királyunk kultuszához fűződő történelmi helyek, templomok, búcsújáróhelyek között. Külön érdekessége a kötetnek, hogy a legendák István-képe mellett a szent király népi mondákból és a népköltészetből kirajzolódó vonásait is igyekszik bemutatni.

Zsoldos Attila - A ​800 éves Aranybulla
A ​II. András király által 800 éve kiadott Aranybulla a magyar középkor sokat emlegetett, ám talán leginkább félreértett dokumentuma. A kötet részletesen bemutatja az Aranybulla hátteréül szolgáló reformpolitika főbb elemeit, a törvény megszületéséhez vezető politikai küzdelmeket, valamint az 1231. évi megújítást kikényszerítő eseményeket és a megújulás következményeit. A politika-, társadalom-, és gazdaságtörténeti elemzések fő eredménye az a megállapodás, mely szerint az Aranybulla mindkét változata - ellentétben a korábbi vélekedésekkel - valójában II. András politikai törekvéseit összegezte. A kötet végezetül felvázolja az Aranybulla középkori utóéletének jelentősebb állomásait és az "ellenállási záradék" értelmezésében a késő középkorra bekövetkezett változásokat.

Domokos Pál Péter - A ​moldvai magyarság
Erdélyben ​tényleg legendássá vált a kemény, szókimondó, merész Moldva-kutató alakja. Saját szekerén döcögött végig a sáros moldvai utakon, faluról-falura kereste-kutatta, hol vannak még magyarul tudó moldvai katolikusok...” (Balogh Edgár) – Így lett A moldvai magyarság egyrészt izgalmas, tudományos nyomozás egy sokáig elfelejtett népcsoport múltjában, másrészt tényfeltáró bemutatása az 1920-as és 1930-as évek valóságának.

Horváth János - A ​magyar irodalmi műveltség kezdetei
Horváth ​János századunk egyik legkiválóbb irodalomtörténésze. A "Kezdetek" a latin nyelvű magyar irodalom első, tisztán vallásos jellegű korszakág mutatja be. Jobb és megigézőbb bevezetés máig nincsen középkori szövegeink irodalmi világába, melyben a szerző a továbbfejlődés ívét is megrajzolja, keletkezésében ragadja meg azt a folyamatot, hogy a magányos olvasás nyomán miként "suhannak be kedély és képzelet világibb szellői" kolostorainkba. - Kiadónk kötelességének tartotta, hogy a nemzeti hagyományos őrzése és a kritikus, tudománytörténeti kutatások ösztönzése céljából újra megjelentesse a művet, mely immárom három "literátus"-nemzedék tájékozódásában irány- és mértékadó. A reprint kiadás az első, 1931-ben megjelent szöveteg veszi alapul, közli azonban az 1944-ben napvilágot látott (egyébként változatlan) kötetnek az újabb eredményeket számba vevő pótjegyezeteit is.

Békés István - Hazádnak ​rendületlenül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lengyel Dénes - Régi ​magyar mondák
Lengyel ​Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le - ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.

Zolnay László - Kincses ​Magyarország
"Ez ​a kisded művecském"... – így kezdi, szelíd iróniával, amely aztán az egész könyvön végigárad, hol a sorok közt bujkálva, hol expressis verbis a fölszínre bukkanva, vaskos könyvét a szerző. Természetes, hogy szívéhez nőtt ez a megtermett-dalmahodott "kisded". Hisz a benne közreadott anyag része annak a világnak, amelyben évtizedek óta benne él, amelynek kutatására, megismerésére, föltárására tett erőfeszítéseit ritka szép siker koronázta a közelmúltban is: Zolnay László régész-feltárója volt a világhíressé lett budavári gótikus-előreneszánsz szoborgalériának. E nagy jelentőségű lelet feltalálásának és feldolgozásának körülményeit is megismerheti az olvasó e könyv lapjain. De Zolnay kutatásainak csupán egyik színtere a régészeti ásatások "terepe", a másik – talán kevésbé méltányolt, ámde nem kevésbé jelentős – : a könyvtár és az irattár. A magyar középkor anyagi és szellemi kultúrájának írott és kézzelfogható emlékeit e két nagy forrásvidékről gyűjtötte össze. "Újdondász-ódondásznak" nevezi magát egy helyütt e könyvben: természetes, hogy a régiség kutatóját elsősorban az érdekli, ami a múltból újdonságszámba mehet a jelen számára, tehát amit maga tár, fedez fel; de nem csak az! Hisz a nagyközönség számára temérdek dolog ismeretlen a múltból, amit a szakemberek ismernek, vagy legalábbis ismerhetnek, mert esetleg hetven-nyolcvan évvel ezelőtt már publikálták valamelyik tudományos közlönyben, vagy akár könyvben is: az átlagolvasóhoz ezek a művek ma már aligha juthatnak el. Szükséges hát a konkrét történelmi ismeretanyag időnkénti újraközlése is. Zolnay László könyve – a szenzációs újdonságok szöveggel és képpel történő bemutatása mellett – erre a fontos művelődési feladatra is vállalkozik.

Szabó Károly - A ​magyar vezérek kora
Mielőtt ​a magyar nemzet a keresztyénségbe avatva s az európai államok családjába fölvétetve a keresztyénség elemeit kebelébe fogadta, már több mint száz esztendeje bírta a hont, melyet vérének omlásával szerzett, és saját szelleméből fejlett alkotmányának pajzsa alatt minden idegen beavatkozással szemben szabadon fenntartott. E korban nemzetünk úgyszólván még ázsiai életét folytatta, folytonos harcot vívott a múltjával, nemzeti intézményeivel, apáitól öröklött hitével élénk ellentétet képező keresztyén ideálok ellen. E kor volt az ős magyar szellem önálló működésének kora, melyet lehetőleg földeríteni hazai történetirodalmunknak, műveltség- és jogtörténelmünk szempontjából egyiránt mulaszthatatlan feladata. De tisztán történelmi szempontból is mellőzhetetlennek tartom, hogy nemzetünk történelmének megírói e kort sokkal több figyelemmel és gonddal tanulmányozzák, mint amennyivel a legújabb korig megelégedtek.

Németh Gyula - A ​honfoglaló magyarság kialakulása
A ​magyarság a közép-európai műveltségi körhöz való kapcsolódása előtt körülbelül ezer évig török népekkel élt együtt. Az együttélés története, körülményei nincsenek megírva történeti forrásokban, de képet alkothatunk magunknak róla a török népekre vonatkozó történeti feljegyzések, néprajzi leírások és nyelvmaradványok - különösen fennmaradt nevek -magyarázata alapján. A legfontosabb probléma ez: milyen szerepük volt az ősi finnugor elem mellett a törököknek a honfoglaló magyarság kialakulásában? Erre vonatkozólag felvilágosít bennünket a török népek alakulási törvényeinek ismerete s az alakulásokat, a kapcsolatokat mutató közös nevek megállapítása. Erről szól könyvem első része, mely voltaképpen a török régiségtan egy fejezete, tehát nem tartoznék ide, de nélküle a honfoglaló magyarság kialakulását nem lehet megérteni.