Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


sztimi53
5.0/5

Olvasás. ​Újra. Hogy is írta Göncz Árpád? Tündérmese? Az! Mégpedig a leghosszabb és legjobb mese, amit valaha olvastam. Ott van benne a kelta mitológia, és mégis elképesztően eredeti. Ez a mese sötét, mint a század azon része, melyben született. Lenyűgöz a kidolgozottság, a helyek pontos leírás, a térkép, az emberalatti és -fölötti lények, a nyelvek, micsoda munka van mögötte. Mai napig mindenki visszanyúl hozzá, másolja, a Fekete Beszéd szavai metál együttesek nevei ma már (sőt ork metál bandák is vannak), de nem is erről akarok beszélni, jelentőségét, hatását mindenki látja. Akarok írni a hobbitokról, ezekről a kis bátor népekről, akikből – Gandalf kivételével – senki nem néz ki semmit, de jó meséhez méltón véghezviszik a lehetetlent. Amikor már minden sötét vagy reménytelennek tűnik, akkor mindig megcsillan a vidámság ezekben a kis fickókban, vagy legalább megkordul a gyomruk. Ez a hobbitok legfőbb vonzereje, ez az életöröm, ők a friss levegő Mordor füstje után. Amikor szomorú vagy elkeseredett vagyok, azt hiszem hobbit szeretnék lenni és nekiülni egy második vacsorának! Aztán meg kell emlékeznem Éowynről, a középföldi feminizmus úttörőjéről, és ezért külön nagy hála a mesternek, amiért olyan jelenetet írt, amelyben az egyik legszörnyűbb ellenséget nő (is) győzi le. Akkor szeretnék még írni a kegyelemről, ami végigvonul a művön, é Szméagol esetében tudjuk, hogy a kegyelem sokszor kifizetődőbb, mint a kegyetlenség. Szméágolról először gyerekfejjel olvastam, és olyan fokú rettegést ébresztett bennem, hogy talán azóta sem senki. Felnőttként szánalmat éreztem a sompolygó fekete béka iránt, aki meghasad, de talán, még maradt valami belül, ami nem romlott. Aztán akartam még írni, hogy csodával tölt el a fantázia, ami létrehozta ezt a világot, hiszen sosem unalmas és olyannyira elképzelhető, hogy látom a Megyét, gondolatban Gondor földjét taposom, szárnyalok a rohírokkal, és rettegek Mordor homályos vidékétől, próbálom beszélni nyelveit. Ide mindig menekülhetek a valóság mocskától. Szólnom kellene a háborúról (milyen szép mordori szó, mély hangrendű és a jelentése is fekete), ahol mindenki hadba száll, még a Holtak, de miközben a legnagyobb csatákat vívják az igazi harc a félszerzeteké, és a legnagyobb harcot saját lelkükkel kell megvívniuk. (Mindig azt gondolom Bilbó a legerősebb, ő az, aki ott tudja hagyni a gyűrűt,.)
Eljutok a véghez, elhallgattatom a cinikus énem és meg is siratom Középfölde népét, azt amikor a szétvált utak újra összefutnak, a meleg barátságokat. S tudom egy ideig képtelen leszek mást olvasni, szinte depressziós leszek, hogy kell válnom ettől a világtól. Aztán beugrik egy sor a Két Toronyból „Hát az igazi meséknek sosincs végük? – Nem, sosincs végük – mondta Frodó.” Igaza van, ez a mese számomra sosem fog véget érni, és fogok térni hozzá újra.
Annyi mindent tudnék még írni, oldalakon át ömlengeni, helyette annyit írok: te könyv, én szeretlek.


alap
Újraolvasva ​(harmadszor): mert szeretek olvasni.
Tolkien ezt a könyvet nekünk, könyvmolyoknak írta, mert mihaszna naplopók vagyunk, akik belefeledkeznek a mesékbe. Talán sohasem akarunk megkomolyodni és felnőni?! :)


Arianrhod
5.0/5

Már ​nem számolom, de körülbelül 50x olvastam eddig, angolul és magyarul is. Így nem hiszem, hogy méltatnom kellene a művet, hiszen ki az az őrült, aki fércművet akár másodszor is elolvas? Mindenesetre a végrendeletem szerint a könyvpéldányomat velem együtt kell eltemetni majd.


Nagyon ​régen lopta be magát ennyire a szívembe egy könyv, mint A Gyűrűk Ura. Igaz, hogy borzasztó hosszú, de annyival magával ragadó, izgalmas, humoros, bájos és a többi, és a többi, hogy az ember kicsit sem bánja azt az 1774 oldalt, és a rengeteg időt, amit a könyvekre kell szentelnie. Nem tudnám megmondani, hogy melyik kötet tetszett a legjobban, mind a három ugyan olyan kedves lett számomra. A karakterek is mind egytől-egyig a szívemhez nőttek, és most azt a végeláthatatlan űrt érzem a lelkemben, ami nem tudom mikor fog megint megtelni. A befejezés valami csodálatos volt, szinte éreztem, ahogy süt rám a szeptemberi nap a Megyében, és éreztem a lábam alatt a selymes zöld füvet. Keserédes, de boldog, mert, ahogy Gandalf is mondta : Nem mondom, hogy ne sírjatok; mert nem minden könny keserű.
Egyetlen egy valamit sajnálok, az pedig az, hogy csak ilyen “későn” jutott el hozzám a könyv, bár a filmeket már számtalanszor láttam. Biztos, hogy újra fogom még többször is olvasni, mert nem elég csak egyszer!


krlany
5.0/5

Én ​őt azért szeretem, mert nem rohan sehova, mert olyan világot teremt, amit film nélkül is látok, mert kb minden benne van az élet dolgaiból, és még mesét is kapok hozzá. Szeretős nah, nincs mit ragozni rajta!:)


ViveEe
5.0/5

Számomra ​ez a világ a legcsodálatosabb amit idáig kitaláltak. Most olvastam másodjára a könyvet és legalább 1000x láttam a filmeket is és még mindig nem unom. Így, hogy a régebbi korokban játszódó könyveket is olvastam sokminden érthetőbb és még inkább sajnálom, hogy Tolkiennek nem volt lehetősége továbbfejleszteni, még jobban kibontakoztatni ezt a világot. Igaz a könyv sokszor vontatott, de ha igazán rajong az ember ezért a világért ez sem zavaró. Plusz amit én imádok a könyvben, hogy Samu (aki az én személyes hősöm) igazi megbecsülést kap, és Frodót is jobban kedvelem, mint a filmekben. A függelék pedig igazi csemege. :) Azt tudom ajánlani, hogy mindenki olvassa el, még ha néha nehéznek is tűnik átrágni magunkat a könyvön. :)


eme
5.0/5

#A ​fene egye meg azt a sok fantasy-, mese- meg miegymás hollywoodi filmet. Mert nem szeretem őket, és emiatt majdnem örökre lemaradtam erről a tündérmeséről.# Még szerencse, hogy léteznek molyok. És addig röpködtek itt a különböző kihívásokkal, hogy nem tudtam ellenállni. Belerepültem, mint molylepke a fénybe… (vagy pontosabban légyfogóba, mert nem megégtem, hanem beleragadtam).
Egyszóval: tetszett. Mindig is szerettem a meséket, ma is nagyon szeretem őket. Megnyugtatnak, kikapcsolnak, felüdítenek. Ahogy A Gyűrűk Ura is tette. Anniyra megszerettem a Középföldét, ezen belül Hobbitfalvát, hogy majdnem honvágyam van utána… És annyira jó, ha csak kis ideig is egy olyan világban létezni, ahol hobbitok, törpök, tündék és emberek képesek együtt élni, együtt harcolni és győzni a Homály ellen. Annak ellenére, hogy nem meseien, egyértelműen jók. Vannak hibáik, gyengéik, esendők, de mindig van valaki mellettük, aki figyelmezteti őket, aki mindenek ellenére szereti őket, aki kijavítja a hibát, aki elnézi a bakit. Van valami nagy és nemes még a legkisebb hobbitban és törpben is, nemcsak a kószákban vagy tündékben. És mindannyian a Közös Nyelvet beszélik, átvitt értelemben is. Ezt a nyelvet felejtettük mi el.
És nemcsak azért szerettem meg ezt a könyvet, mert mesés álomba ringat, és elaltatja racionális, prózai 21. századi énemet. Mert nem: elbűvölt mint regény is, mint felépített komplex világ, a maga részletességével, aprólékos kidolgozottságával, egyrészt szerethető jellemeivel, az elbeszélő csodálatos mesélni tudásával, másrészt történelmével, földrajzával, népei, családfái, nyelvei bemutatásával. Az elbeszélő figyelme annyira kitér minden részletre, hogy kész vagyok elhinni: mindez tényleg létezett valaha. És ha elhiszem, egyszerre nyugszom meg és szomorodok el. Megnyugtat, hogy ez a világ volt: mítoszok, legendák, és mesék bizonyítják, és elszomorít, hogy csak mítoszok, legendák és mesék bizonyítják, hogy csak mint mítosz, legenda és mese volt, van és talán lesz…


Ancalimë
5.0/5

A ​gyűrűk ura 7-8 éves korom óta életem meghatározó része. Igaz a könyvek csak gimnazista koromban kerültek először a kezembe, de a filmeket első perctől kezdve imádtam és nem is tudom megmondani hányszor láttam már őket.
Ez volt az első könyv, amit Tolkientól olvastam és teljesen elbűvölt, mennyire fantasztikus és részletgazdag az egész. Első olvasásra számomra kicsit nehézséget jelentett, hogy ilyen sok és részletes tájleírás van benne, de azóta már hozzászoktam és Tolkientól még ezt is nagyon szívesen olvasom. Nincsenek szavak arra, mennyire fontos számomra ez a történet, mennyire kedvesek a szívemnek a szereplők, az egész világ… A Függelékek pedig nagyon sok értékes információt tartalmaznak.
Bár nekem A szilmarilok a nagy kedvencem mégis ennek a műnek tartozom a legnagyobb köszönettel, hiszen A gyűrűk ura története miatt váltam sok-sok évvel ezelőtt Középfölde szerelmesévé.


Bajnoczianna
5.0/5

Hobbit ​falva és megye egész története elvarázsolt engem. Élvezetes volt olvasni hogy valójában mikként jutottak el hőseink Mordorba. A film jó pár dologban eltér, de ettől még izgalmas. A versek benne pedig egy fajta hangulatatot adtak az egésznek. Hisz ettől még inkább bele tudtam magam képzelni Frodó helyzetébe. Szinte nem is tudtam lerakni, mert annyira lekötött engem.
http://ujkv.blogspot.hu/2018/02/gyuruk-ura.html


Vickyy
5.0/5

Amikor ​a kezembe került egy új világ tárult fel előttem. Ha rossz kedvem van, csak belemerülök és garantáltan képes elmulasztani. Ezért sűrűn újraolvasom.