Queen

Váradi Ferenc - Tankcsapda
Az ​év legbrutálisabb hónapja, a január riszálta magát. Délután négy óra lehetett. Már sötétedett. Hallani lehetett, ahogy Kémeri babrált valamit a lépcsőházban. A világítást akarta megbütykölni. Hallottam a hangját, pedig még csak a földszinten járt. Hangosan beszélgetett. A nagy zaj alapján úgy gondoltam, társasággal érkezik. - Mindjárt jönnek a többiek, most csináltam egy gyors körtelefont - mondta, miközben sáros lábbal az előszobámban matatott. Mindenféle bevezetés nélkül rátért a lényegre. - Kellene írnod egy könyvet a Tankcsapdáról. - Milyet? - Vastagot - és mutatta a kezeivel. - Amire te gondolsz, az egy lexikon. - Akkor kisebbet - egyezett bele látszólag. - Amúgy is nemsokára jönnek Lukácsék, majd velük megbeszéled. Hiába dugtam el gondosan a cigit, Nescafét és más értékes luxuscikkeimet, Kémeri mindent megtalál. Miközben a kávéját szürcsölgette, megérkeztek Laciék. - Mondta Péter, lenne ez a könyv dolog - kezdtem. - Ühüm. Ja igen - helyesel Lukács. - És hogy gondoltátok? - Hát, hogy... szóval a zenekarról kellene hogy szóljon természetesen, lehetőleg olyan dolgok lennének benne, ami eddig nem jelent meg sehol. - Mittudomén, lenne benne fénykép is - javasolta Cseresznye. - Á, az jó. Fénykép az kell - helyeselt Gyuri. Na, a többi innen már gyerekjáték - közölte Kémeri, és amilyen gyorsan jöttek, el is mentek. Röviden így kezdődött ennek a könyvnek a története. (Debrecen, 1997. január 27.)

Göbölyös N. László - Jimi ​Hendrix
"És ​elfelejtettem, hogy éhes vagyok / Hendrix sem játszik, elhallgatott..." Évekig nem értettem ezt a versszakot az Omega Ülök a hóban című dalában. Csak akkor fogtam fel Hendrix és az "éhség" kapcsolatát, amikor magam is aktívan zenélni kezdtem és a legerőteljesebb, legkíméletlenebb rock- és blues-muzsikák előadása vagy hallgatása közben erőt vett rajtam valami pokoli éhség - mintha minden hang mélyebbre harapott volna a húsomba, mintha valami óriási teljesítményű motor zúgott volna bennem üresen. Olyan éhség volt ez, amelyet a legkiadósabb vacsora sem tudott volna pótolni. Semmi, legfeljebb egy szenvedélyes szerelem. Jimi Hendrix a rockmuzsika legnagyobb egyéniségeinek egyike, akinek tündökletes "élő" pályafutása alig négy évig tartott. És a rockvilág azóta is azt kérdezi: Mi volt ez? Ki volt ez? Értetlenül állunk a jelenség előtt, mert voltak (vannak) nála jobb gitárosok, feltétlenül voltak nála jobb énekesek, jobb szövegírók, hangszerelők, de Hendrixből minden olyan elemi erővel tört fel, olyan szabálytalan volt egész pályafutása, hogy 18 évvel halála után is hivatkozási alap, bálvány, és a legtöbben még ma sem tudják elhinni, hogy meghalt. Nemrégiben egy beszélgetés során barátaimmal megállapítottuk, hogy Hendrixet nehéz megírni, ezt bizonyítja az eddigi számtalan próbálkozás is, mert nem lehet semmiféle kategóriába begyömöszölni, mindegyikből kilóg. Én is csak a szubjektív rajongó nézőpontját vállalom és megpróbálom átadni valamilyen módon azt az élményt, amelyet nekem Jimi Hendrix egyénisége, muzsikája jelent. E szavak azonban semmiképpen sem akarják pótolni és nem is pótolhatják a zene szavát...

Koltay Gábor - A ​koncert
- ​Tervei? - Talán összejöhetne a régi Illés-együttes, lehet, hogy egy koncerten ismét megjelenünk. (Interjú Bródy Jánossal, Hétfői Hírek, 1980. december 1.) ... a legendás Illés-zenekar ismét összeáll egy koncert erejéig, erről film és lemez is készül az utókornak, tanulságként... (Ifjúsági Magazin, 1981. január) ... ismét összeáll az Illés-együttes... A fellépés színhelye nem véletlenül a Sportcsarnok, hiszen itt rendezték az első magyar beatkoncertet. (Esti Hírlap, 1981. február 21.) Koltay Gábor, a "Szörényi–Bródy" című nagy sikerű könyv szerzője még mindig nem távolodott el a témától: filmet forgat az együttesről. Mint ismeretes: a koncertet Március 26-án, este 7 órai kezdettel rendezik a Sportcsarnokban. A MAFILM Budapest Stúdiójának felkérésére készül a rendező egész estés filmje: A koncert. (Esti Hírlap, 1981. március 2.)

Phil Sutcliffe - Queen
A ​felvillanyozó előadásairól elhíresült és zenéjük miatt sokak által szeretett Queen a rockzene egyik legmaradandóbb hagyatékát alkotta meg. A hihetetlen sikereket elért zenekarról szóló könyv többek között a következőket tartalmazza: -Több mint ötszáz a világ különböző pontjain készült fényképet és egyéb alkotást, beleértve színpadi és színpadon kívüli felvételeket (melyek közül több tucat most először kerül nyilvánosságra), plakátokat, szórólapokat, backstage-belépőket, jegyeket, pólókat, nagy- és kislemezeket. -A zenekar különlegesen megírt történetét és átfogó diszkográfiáját a híres brit rockzenei író, Phil Suctliffe tollából. -Történeteket és visszaemlékezéseket olyan magasan jegyzett rockzenei szakíróktól és fotósoktól, mint Jon Bream, Jim Degoratis, Harry Doherty, Greg Kot, Daniel Nester, Denis O'Regan, Michael Putland, Mick Rock, Sylvie Simmons és sokan mások. -Exkluzív bepillantásokat, személyes tárgyakat és különlegesen ritka fényképeket Peter Hince-től, a turnészemélyzet vezetőjétől, valamint az együttes menedzserétől és barátjától, Reinhold Macktől. -Valamint megjegyzéseket és visszaemlékezéseket Billy Squiertől, aki a Queen és Freddie Mercury előadótársa és régi barátja volt hosszú éveken át. Megszólalnak még: Slash, Tommy Lee (Mötley Crüe), Chris Squiere (Yes), Rob Halford (Judas Priest), Geddy Lee (Rush), Neil Diamond, Tom Morello (Rage Against the Machine), Adele, Kid Rock és sokan mások.

Szakács Gábor - Gary ​Moore
Gary ​Moore, az ír gitáros" - ezzel a címmel hangzott el egy kétrészes adás 1987-ben a Magyar Rádió "Rockpódium" sorozatában. Az anyagot akkor Schuster Lóránttal állítottam össze. Már bánom, hogy mindössze ennyi idő jutott arra a muzsikusra, aki nyugodtan tekinthető élő legendának. Ahogy visszagondolok a múltba, eszembe jutnak az emlékek: amikor még csak olvastam róla, de nem tudtam, hogy milyen zenét játszik, aztán az első fotók és végül amikor meghallottam felvételeit. Tulajdonképpen a Thin Lizzy "Black Rose" LP-je késztetett arra, hogy elkezdjem alaposabban megismerni azt a gitárost, akinek neve már 1979-ben fogalommá lett minden különösebb lemezsiker nélkül. Miben állhatott a titka? Ezt próbáltam megfejteni, amikor fellapoztam a régi - és persze az újabb - újságokat, megvettem lemezeit. Nem bántam meg, a kép kezdett összeállni. Egy bámulatosan sokoldalú zenészt ismertem meg, akinek számait egyre szívesebben játszottam volna magam is. (Énekesként alapító tagja voltam az egykori Gesarolnak, ami Lóri közreműködésével a P. Mobillá nőtte ki magát.) A sors azonban másképp rendelte és éppen ez idő tájt kellett felhagynom az aktív zenéléssel. Talán így a jó, mert ma már tudom, hogy Gary Moore-t csak maga Gary játszhatja jól. Ő feldolgozhatta mások sikereit, az övéire azonban nem akadt vállalkozó. Egyszerűen azért, mert őt csak hallgatni lehet. Utánozni nem.

Sebők János - Az ​utolsó dalt a halál játssza
Milyen ​titkokat rejtett Elvis Presley királyi temetése, milyen poklokat kellett megjárnia Freddie Mercurynak, hogyan írható le John Lennon meggyilkolásának anatómiája, milyen maga szülte démonokkal küzdött haláláig Jim Morrison, hogyan élt és halt meg a punk Rómeója és Júliája, Sid Vicious és Nancy Spungen, hogyan rendszabályozta meg a maffia Jimi Hendrixet, hogyan lett a gangsták háborújának áldozata Tupac Shakur és Notorious B.I.G., milyen triviális okok miatt fulladt házának medencéjébe Brian Jones, miért nevezték a háta mögött a rockvilág VIII. Henrikjének, gyilkos vidéki kiskirálynak Jerry Lee Lewist, s ki húzta meg valójában Kurt Cobain fejénél ama hírhedtté vált puska ravaszát? A rocktörténet elmúlt fél évszázadának maradandó életművet létrehozó alkotói közül sokan korai, rejtélyes, természetellenes halált haltak. Baleset, gyilkosság, öngyilkosság egyaránt szerepelt az okok között, ám az ügyeket csak nagyon ritkán sikerült lezárni. A rocksztárok életműve ma már elismert része a XX. század kultúrtörténetének. A könyv szerzője nemcsak leírta a sokszor "legendásodott" történeteket, de amennyiben szükség volt rá, akkor végzett némi pótnyomozást is. Utánajárt a halálesetekkel kapcsolatos, sokszor homályba vesző részleteknek, amelyek a legtöbb esetben a rejtélyek, a krimik, sőt olykor még az X-akták világába is elvezetnek.

Bob Dylan - Lyrics ​- Dalok
Bob ​Dylan ma az egyik legnagyobb élő rocklegenda. Nélküle az egész rocktörténet - plusz még ez-az: folk és pop, pop és "kult", életérzés és léthelyzet viszonya a huszadik század harmadik harmadában - egy kicsit másképp alakult volna. Ott kell látni őt a sárga tengeralattjárón, és a Satisfaction szövegében, de a beatköltészet sorsának alakulásában is. Mert Bob Dylan a rock költője. Ő az, aki a rockkultúrába költészetet vitt. Nem úgy, hogy "beoltotta" költészettel a rockot, hanem úgy, hogy a versei eleve rockversek. Éltetőjük ugyanaz az életérzés, amely végső soron a rockzenét is létrehozta. Magas és mély, városi és népi művészetből, szórakoztatóipari hulladékból és avantgárdból, aranyból és sárból.

Rex Brown - Mark Eglinton - A ​Pantera igaz története
Szerintem ​kétféle zenehallgató létezik: aki szereti a Panterát, meg aki nem ismeri. Pont. Ezek után már csak könnyed és vidám beszélgetéseket folytathatunk erről a zenekarról. Az én olvasatomban a Black Sabbath lerakta a metal alapjait, a Metallica felhúzta az építményt, a Pantera pedig feltette a csúcsdíszt. Innentől indulhat újra a körforgás, az építkezés. Lehet gyorsabban játszani, lehet tízszer annyi hangot pengetni egy adott idő alatt, de egy a lényeg: a megfelelő hangot a megfelelő időben kell lefogni! Érzéseket kell kifejezni a zenével, annak a pillanatnak a lelki vonzatát, amikor az adott dalt megírtad. A Panterában minden passzolt: az összes tag kifogástalanul kezelte a hangszerét, tökéletesen adták át velük a saját világukat, élőben és lemezen is. Óriási veszteség a világnak, hogy 2004 decembere óta nincs tovább, és vége lett minden reménynek, hogy újabb dalokat hallhassunk tőlük. A Panterának négy tartópillére volt, itt az egyikük történetét ismerhetjük meg. Természetesen nincs értelme konzekvenciákat levonni vagy részrehajlónak lenni. Lehet, hogy egy másik könyv más hatást gyakorolt volna ránk. Rex leírta, ahogy megélte ezt az egészet, és ezért köszönet neki! A lényeg – ami már nem változik – a Pantera zenéje volt, van, és lesz is, amíg világ a világ! Stílusalapítók, akik rengeteg örömöt szereztek sok-sok millió embernek a világon a zenéjükkel! _Nagy Levente_ – Nomad, Neck Sprain ---- Azt hiszem, minden ember életében van egy olyan zenekar, amely a haláláig fogja kísérni. Nekem a Pantera az! Az első találkozásom talán ’94-re tehető, amikor egy általános iskolai szünetből (talán harmadik vagy negyedik osztályos lehettem) rohantunk az emeleti terembe a folyosón, és egy felsős srác _Far Beyond Driven_-borítós pulóverben feszített. Annyira megtetszett, hogy amint kicsengettek az utolsó óráról, rohantam a hajdúszoboszlói Juhász Máté könyvtárba, és az izgatottságtól remegő hangon próbáltam elmagyarázni, milyen kazettát is szeretnék kikölcsönözni. Akkor már pörgött nálam a Sepultura addigi összes lemeze, amelyeket imádtam, de valahol belül éreztem, ez nem hétköznapi „cucc” lesz A könyvtáros néni készségesen elkezdte keresni, és maximum 1 perc után átnyújtotta a _Pantera Far Beyond Driven_ lemezét. Annyira izgatott voltam, hogy egy pillanatra leblokkolt az agyam, de miután megköszöntem, rohantam haza meghallgatni. Mindenféle maszlag meg intro nélkül kezdődik a lemez a _Strength_ dallal, és olyan folytatódik slágerekkel, mint a _Becoming, 5 minutes, I’m Broken, Hard Lines._ Úgy beledöngölt a konyhai linóleumba minden egyes szám, hogy pislogni se volt időm. A mai napig ez a kedvenc lemezem, amit bármikor fel tudok tenni. Természetesen amikor visszavittem a lemezt, a könyvtáros csaj a kezembe nyomta a _Cowboys from Hell_ lemezt, mondván, „ha ez bejött, akkor ez is be fog”. Természetesen a _CFH-_et is imádtam és rongyosra hallgattam, mint a Pantera minden lemezét, de a _Far Beyond_on a korát megelőzően szólt minden hangszer, a keverésbe nem lehet belekötni, és ha valaki megkérdezné, honnan jön az a szó, hogy „riffhegyek”, akkor ezt a lemezt adnám a kezébe. A könyvhöz pedig jó szórakozást! _Makai László_ – Apey and the Pea

Bernáth Zsolt - A ​progresszív rock
"A ​rock a mai köznyelv. Akár tetszik, akár nem." - ez a némileg harcias felhangú mottó díszíti az Emerson Lake and Palmer együttesről szóló egyetlen magyar nyelvű monográfia könyvjelzőjét. Írójának igaza van, a rock, vagyis az ifjúság zenéje ma már több, mint divat, múló őrület, ahogyan azt az ötvenes évek közepén vélték a szülők, a kritikusok, a szociológusok. Ma az ifjúsági és az egyetemes kultúra része, művészeti törekvés, épp úgy, mint ahogy egyes szubkultúrák szószólója, képviselője és életérzés-kifejező eszköze is. Az idézett mottó a rock egyik általános jellemzőjét is fedi, miszerint a idősebb generációk nem értik a fiatalabb generációk aktuálisan favorizált zenéjét, általában visszatetszést vált ki. Az ötvenes évekbeli tinédzserek szülei éppúgy szörnyülködtek Elvis Presley lemezei hallatán, ahogyan egy mai tizenéves sem tudja megértetni szüleivel, hogy mi a jó Marilyn Manson zenéjében. A rockzene még alig múlt ötven éves, máris szinte követhetetlen számú ágazatra bomlott, sokszor megkérdőjelezve vagy megtagadva saját gyökereit is. Egyes zenéket hallgatva sokszor felmerül a kérdés: egyáltalán rocknak nevezhető-e még? A kérdésfeltevés oka lehet a tárgyalt zene igénytelensége vagy éppen túlzottnak, "művészieskedőnek" vélt igényessége, de embertelensége, erőszakossága vagy éppen gépiessége is. Így vagy úgy, a rock mindenképpen érzéseket, indulatokat fejez ki, így elválaszthatatlan az embertől, az emberi természettől. Elemzése hozzásegít megérteni a tinédzserek kultúráját, gondolatait, értékrendjét. Tagadása, semmibe vétele maga a fejlődés és a továbblépés tagadása, gyermekeink önálló gondolkodásának, érzésvilágának megkérdőjelezése. A rockzene mindig meg tud újulni, mert a holnap házában lakik, ahogyan a jövő generációja is. Maga a "rock" fogalom is tisztázásra szorul, ugyanis mást jelent napjainkban, mint az ötvenes vagy akár a nyolcvanas években, ennek oka elsősorban a már említett zenei sokféleség. Manapság a rock kifejezést elsősorban a keményebb hangzású, gitáralapú, "döngölős" zenére értik még a könnyűzenei televíziós csatornák műsorvezetői illetve egyes rockújságírók is, a könnyebben befogadható slágerzenére inkább használatos a pop kifejezés, holott a kettő gyökere ugyanaz. Jelen munkában a "rock" kifejezést általánosan használom az 1954-ben született ifjúsági zenére, műfajra való tekintet nélkül, legyen az hard rock, disco vagy éppen hardcore. A számtalan műfaj közül a progresszív rock képezi tanulmányom fő tárgyát. Egyrészt ezt tartom a rock legfigyelemreméltóbb és legigényesebb válfajának, másrészt talán ez a fajta zene lehet az egyetlen ösvény, amely elvezethet a könnyűzene-hallgatástól a komolyzene megismeréséig, lévén, ezzel a műfajjal kapcsolatban merültek fel a legtöbbször a zenekritikusok körében a Mitől és meddig könnyű a zene? - típusú kérdések. A progresszív rock művelői között számos klasszikus zenei képzettségű előadót találunk (mint például Rick Wakeman, a Yes zenekar billentyűse), és ezen előadók számosszor vállalkoztak arra, hogy klasszikusnak számító vagy kortárs komolyzenei műveket adaptáljanak saját felfogásukban közönségüknek. E művészek nem feltétlenül tudatos "népművelő tevékenysége" felbecsülhetetlen értékű, ugyanis nekik sikerült az, ami sok általános- vagy középiskolai zenetanárnak meghaladta képességeit: felkelteni a rockzenén felnőtt fiatalok figyelmét az európai zenetörténet maradandó művei iránt. A progresszív rock elemzésénél nem kerülhetjük el, hogy szót ejtsünk magának a rockzenének a gyökereiről, a műfaj kialakulásának előzményeiről is, megemlítve a társadalmi és gazdasági hátteret is. Az ötvenes, hatvanas éveket felidézve eljutunk majd a progresszív rockzene fénykorának nevezett hetvenes évekbe, itt megemlítem majd a legjelentősebb előadókat, a magyar vonatkozásokat, és a műfaj jelenkori örököseit is. Mivel a rock ezen vállfaja lépett leginkább kapcsolatba más művészetekkel, szót ejtek majd a progresszív rockzenével összefüggésbe hozható filmekről, fotóművészeti remekként ismert lemezborítókról, és irodalmi, színházi vonatkozásokról is. Lehetetlen vállalkozás lenne ismertetni a műfaj összes előadóját, tekintve, hogy számuk több ezerre is rúghat, ezért három zenekart választottam ki részletes történeti elemzésre: a Pink Floyd, a Yes és az Emerson Lake and Palmer együtteseket. Tettem ezt azért, mert e három zenekar esszenciálisan képviselte magát a műfajt, viszont a köztük lévő markáns különbségek kiváló alkalmat nyújtanak az összehasonlításra, valamint a progresszív rock ezerarcúságának bemutatására is. [...]

Peter Hince - Queen
Sok ​könyv látott már napvilágot a Queenről és Freddie Mercuryról, de ez az egyetlen, mely első kézből származó élményeket oszt meg az olvasóközönséggel. Igen szórakoztató és tanulságos írás, sosem látott felvételekkel Freddie-ről és a többi zenekartagról. Képzeld el, hogy a rocktörténelem egyik ikonjával turnézol, s testközelből hallgatod a legnagyobb slágereket. Peter Hince több mint egy évtizedig dolgozott minden idők egyik legsikeresebb együttesével, a Queennel. Ott volt Freddie Mercury oldalán, amikor megszületett a Crazy Little Thing Called Love, árgus szemekkel figyelte az énekest, hogy ne csússzon semmi gikszer a sztár produkciójába, és persze nem egyszer tanúja lehetett közismert dühkitöréseinek is. Buli, szex, drogok és rock and roll: mindez része volt az életüknek.

Joel McIver - Rage ​Against the Machine
A ​Rage Against the Machine 1992 óta küzd a rendszer ellen – és közben több millió lemezt adott el. A metalt rappel ötvözik, dalszövegeikben pedig olyan összetett témákkal foglalkoznak, mint a mexikói zapatisták küzdelme, az agresszív amerikai külpolitika és az intézményesített rasszizmus. A sikeres rock-életrajzíró, Joel McIver ebben a könyvben a RAtM négy tagjának határokat feszegető pályafutását veszi górcső alá. Nem csak lelkes rajongóként teszi ezt, hanem tudományos érdeklődés is vezérli, vagyis alaposan taglalja a zenekar politikai motivációit is. 2009-ben a Rage elérte a lehetetlent: az Egyesült Királyságban, a közösségi médiának köszönhetően, az 1992-es debütalbumán szereplő _Killing in the Name_ elhappolta a karácsonyi toplisták első helyét az aktuális X-Faktor-győztes elől. Akárcsak a Rage Against the Machine, ez a könyv is komolyan veszi magát.

Ben Myers - Green ​Day
Billie ​Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tre Cool triója nem csak az amerikai álmot váltotta valóra, hanem a világ összes középsulis bandájának álmát is: "Zenéljünk, legyünk híresek!" Ennyi elég volt, hogy három barát meghódítsa a világot. Nem volt mindig könnyű, de mindig marha vicces volt. Hogy átéljük a lazulást, mintha egy nagy füstfelhőn át szemlélnénk az eseményeket egy nyugis napon, amelyen tulajdonképpen abszolút semmi sem történik (ez a green day alapjelentése), akkor ez a jó választás: a teljes Green Day sztori rengeteg beszólással és interjúrészlettel.

Marc Canter - Guns ​N' Roses - Reckless Road
Amikor ​az amatőr fotós Marc Canter 1982-ben úgy döntött, hogy dokumentálja legjobb barátja, Saul Hudson gitárossá válását, még nem sejtette, hogy a korszak következő nagy rock n’ roll bandájának genezisét örökíti meg. Miután barátjából Slash néven legendás gitáros lett, Mr. Canter ráébredt, hogy tanúja volt a Guns N’ Roses megalakulásának, valamint a nagy sikerű, Appetite For Destruction című album felvételi munkálatainak. Jack Lue segítségével annak idején végigfotózta a banda első fellépéseit; többek között jelen volt az 1985. június 6-án tartott legelső bulin, illetve ’87-ben az első világ körüli turnét közvetlenül megelőző Sunset Strip-i koncerten is. Sikerült elcsípnie a hol erőlködve, hol laza lendülettel lejátszott koncertek legjobb pillanatait, és néhány intim jelenetet is. A Reckless Road „a világ legveszélyesebb bandája” címet kiérdemelt együttes felemelkedését mutatja be; a képek közelebb hozzák a rajongókhoz azt az öt zenészt, akik azzal vágtak neki az útnak, hogy megváltoztatják a rock n’ roll világát. A fotók mellett a könyvben megtalálhatók az eredeti szórólapokról, jegyekről, számsorrendekről, újságkivágásokról és dalszövegekről készült felvételek – Mr. Canter gyűjteménye valamennyi darabját bemutatja, és közzéteszi az egykori videofelvételek egy-egy kockáját is, valamint azokat az interjúkat, amelyeket rajta kívül senki más nem tudott volna elkészíteni a Guns N’ Roses tagjaival. Marc Canter amatőr fotós, a Los Angelesben található, Canter’s Deli néven futó rock n’ roll klubot üzemeltető család egyik tagja. Közel három évtizede áll közeli barátságban Slash-sel és a Guns N’ Roses tagjaival. Egészen az Appetite For Destruction című album megjelenéséig fáradhatatlanul dokumentálta a Guns N’ Roses megalakulását és felemelkedését. Jason Porath szerzőként, filmrendezőként és vágóként a vizuális eszközökkel történő, dokumentumjellegű történetmeséléssel foglalkozik. Dokumentumfilmeken dolgozott New Yorkban és Londonban, rendezőként több rövidfilmet jegyez; készített anyagokat a Discovery Channelnek, a Learning Channelnek, a National Geographicnek és a BBC-nek.

Ismeretlen szerző - Vadpartok
A ​rock nagyjainak, Bob Dylannek, John Lennonnak, Mick Jaggernek, Pete Brownnak, Paul Simonnak, Lou Reednek, Syd Barretnek, Jim Morrisonnak, Neil Youngnak, Pete Townshendnek és számos társuknak "nótái" szerepelnek a kötetben. Legtöbbször olyan darabok, amelyeknek a zenéjét szinte minden rock-hívő ismeri, de sok olyan is, amelynek kevésbé ismert a zenéje, vagy ilyen egyáltalán nincs is. A szövegek mindenesetre más jellegű élményt és információt nyújtanak így pőrén, mint "hangszerelve": némelyikről kiderül, hogy megáll a maga lábán, valódi, néha egész sikeres vers, költemény; másokat csak a muzsika "emel meg". A kötet mindenesetre nemcsak a rock rajongói számára készült, de az "üvöltő nemzedék" és az utánuk következők költészete iránt érdeklődőknek is. A fordítások pontosak, hűek, a szerzőket arcképfotójuk és néhány soros szöveg mutatja be. - Népszerűnek, keresettnek ígérkező kötet.

Jackie Kay - Trombita
Hetvenéves ​korában meghal Joss Moody, a világhírű dzsessztrombitás. Ekkor derül csak ki, hogy a szerető férj, a gondos apa valójában nő volt. Jackie Kay könyve nem botránykrónika. Csak egy dísztelen, mégis szívhez szóló prózavers. Egységes, mégis kemény könyv. Szeretetről. Gyöngédségről. Hűségről. Önazonosságról. Toleranciáról. Gyermek és szülő viszonyáról. Igaz és hamis barátságról. És sírig tartó hitvestársi kapcsolatról. S közben a háttérben szól a trombita és szól a dzsessz.

Nick Mason - Pink ​Floyd Inside Out – Kifordítva
A ​Pink Floyd minden idők egyik legkreatívabb, legsikeresebb és legmaradandóbb együttese. Az Inside Out - Kifordítva az első könyv, melyben a Pink Floyd egyik tagja saját szemszögéből írja meg a zenekar történetét. Nick Mason az egyetlen, aki végig részese volt a Floyd negyvenéves történetének. Így a dobok mögül az együttes életének minden szakaszát végig tudta követni: a késő hatvanas éveket, amikor a londoni underground kedvencei voltak, Syd Barrett állapotának romlását és távozását, a klasszikus Floyd-hangzás kialakulását, a The Dark Side Of The Moon világra szóló sikerét, az együttesen belüli feszültségek és problémák növekedését, a szakítást Roger Watersszel, és a David Gilmourral közös döntést, hogy hírnevüket kockára téve Pink Floyd néven folytatják a munkát. Mikor Nick Mason megírta beszámolóját a rock egyik legragyogóbb és legötletesebb zenekaráról, nemcsak saját memóriájára és kutatásaira támaszkodott, hanem igénybe vette a Pink Floyd-sztori legfontosabb szereplőinek gondolatait és emlékeit is. Terjedelmes fénykép- és grafikagyűjteményének sok különösen ritka darabja ebben a könyvbenjelenik meg először. A történetet Nick szubjektív kronológiája egészíti ki.

Ismeretlen szerző - Ki ​kicsoda a külföldi rockzenében?
Több ​generáció nőtt már fel a rockzenén nálunk is. A negyven körüliek azért kedvelik, mert megszületése ifjúkorukkal esett egybe. Az ötvenes évek tizenévesei még első kézből kapták a hagyományos könnyűmuzsika helyébe lépett új irányzat első slágereit. A hatvanas években felnövők a rock and roll korszakot felváltó beat-zene rohamos térhódításának lehetett fül- és szemtanúi. A legutóbbi évtized ifjúsága pedig a rockzenei stílusok elkülönülését, kifinomodását figyelhette meg, s átélte a nagy őrségváltásokat. Előbb hard-rock, majd a diszkó-zene hódított világszerte. S már a hetvenes évtized végén megjelent az új hullámnak nevezett irányzat is, amelynek képviselőit és zenéjét a mai tinik vallják magukénak.

Zoltán János - A ​Piramis-legenda
Az ​idei év zenei szenzációja, újra összeállt a magyar rocktörténet elsőszámú rock együttese a PIRAMIS. Az a banda, mely példa nélküli sikersorozatával meghatározó szerepet játszott a hetvenes évek második felétől. Annak idején, megjelenésüktől 1975-től 1982-ig valósággal leamortizálták az országot. A színháztermekben, sportcsarnokokban elszabadult a pokol, megszületett a szlogen: Akárhogy is fáj, a Piramis a sztár. A Becsület című daluk himnusszá vált, a Szabadnak születtem és a Kóbor angyal a tinédzser korosztály mitikus dalai lettek. A pedagógusok megrökönyödve vették tudomásul, mozgalmi nevek helyett Som Lajos őrsök, Révész Sándor Ifjúsági brigádok alakultak. A néhai Ifjúsági Parkban 1978. december 23.-i Kívánj Igazi Ünnepet, s az egy ével későbbi Nagy Buli a klasszikus hazai rocktörténet kiemelkedő eseményei. Az 1982-es megszűnést követően 1992 karácsonyán állt össze újra a Piramis. A tervezett egy koncertből, öt buli lett, több mint 70.000 - fiatal zarándokolt el a Budapest Sportcsarnokba. Most is gigantikus koncertek lesznek, tízezrek várják a nagy csapat újabb koncertjét. Az idei év, könyv szenzációja a PIRAMIS LEGENDA című könyv, melyben az együttes történetének részletes ismertetése mellett, választ kaphatunk többek között a Piramis jelenségre. Hogyan tudott egy alkotó rockformáció érvényesülni a szoc-reálban. A csapat kulcsfigurája Som Lajos, személyéről számtalan álhír és bulvár cikk jelent meg. Lajos a könyvben részletes mesél az aranyügyről, betegségének, eltűnésének okairól. A könyvben közel 200 dokumentum fotó látható, melyek teljes áttekintést adnak a Piramis történtéről de a hetvenes nyolcvanas évek megdöbbentő szoc-reál kordokumentumai is

Eddy McSquare - Guns ​N' Roses
A ​képeskönyvben a GUNS N' ROSES-nak, Los Angeles leghíresebb és a rockvilág legellentmondásosabb együttesének viharos és igencsak zűrös karriertörténete látható és olvasható. A GUNS N' ROSES a szó szoros értelmében az utca porából nőtt ki, a mocsokban élt és zenélt, s bizonyára innen ered - ma már legendás - rossz híre is. Mindez persze nem érdekelne annyi embert, ha nem lenne olyan rendkívüli sikere. A GUNS N' ROSES bemutatkozó albumát, az „Appetite for Destruction”-t 16 millió példányban adták el (ebből 7 milliót csak az Egyesült Államokban); a következő „Lies” című album, amely az együttes legnagyobb számait sorakoztatja fel, hasonló sikert ért el. A 36 dal tartalmazó „Use Your Illusion” című album pedig folytatja a sikersorozatot. A Száguldó életek című képeskönyv - elmeséli az együttes történetét, mely a Los Angeles-i utcákon kezdődött; - bemutatja, hogyan győzte meg a GUNS N' ROSES a lemeztársaságokat kirobbanó hatású „live show”-ival és utcai happeningjeivel; - bőségesen idéz az együttes tagjainak nyilatkozataiból és aranyköpéseiből; - színes és fekete-fehér képeken bemutatja az együttest és tagjait előadás közben; - diszkográfiát közöl.

Zoltán János - Nemes Nagy Péter - Budai Ervin - Széttört ​álmok -- A Syrius együttes története
Ma ​már kijelenthető, hogy a SYRIUS volt a magyar rock történet legnagyobb legendája. Baronits Zsolt, Orszáczky Miklós, Pataki László, Ráduly Mihály, Veszelinov András zenekara 1970 és 1973 között a legfontosabb progresszív, illetve jazz-rock zenekar volt, nemcsak idehaza, de 1971-ben a távoli Ausztráliában is. Hogy miért nem lett az időközben rendkívül tehetséges, még kezdőnek számító Tátrai Tibor gitárossal megerősített zenekar Anglia és Amerika szerte elismert világsztár? Miért készült a máig egyik legzseniálisabb jazz-rock lemez, a Devil's Masquerade a magyar piacra mindössze néhány ezer példányban? Miként tették lehetetlenné a zenekart a zenei életet egykoron uraló korrupt, kommunista hatalmasságok? Hogyan működött a hírhedt "3 T-s" cenzúra? Kik voltak a '60-as évek végétől '70-es évek közepéig tartó, máig legizgalmasabb zenei korszak legfontosabb progresszív zenekarai? Mi lett a muzsikusok további sorsa? Ezekre a kérdésekre kutatták a választ a könyv alkotói az egykori főszereplők, a muzsikusok visszaemlékezéseinek segítségével, bemutatva a Syrius zenekar történetét a kezdetektől, 1962-től, a végig, azaz 1978-ig. A könyvet mintegy 200 fénykép, részletes diszkográfia, névmutató és "Syrius családfa" teszi teljessé.