A könyv 1956 októberében kezdődik, akkor, amikor Magyarország néhány napra a mennyekig repül, hogy aztán a porba hulljon vissza. Nem historikus kortörténet, hanem egy család életén keresztül az adott kor kórtörténete. Meghatározó alakja az a Fiú, aki az események forgatagában egyszer-egyszer felbukkan, aztán végképp eltűnik, ám példaképként örökre tovább él azokban, akik, ha csak percekre is, ismerhették. Napóra, hogy ha világosságban járunk, lássuk a pontos időt.
Kapcsolódó könyvek
Karinthy Ferenc - Budapesti ősz
Regényt írok, nem történelemkönyvet. Valóságos eseményekbe képzelt alakokat helyezek - mint sok ezer éve minden epikus. Jórészt olyanokat, akik korábbi írásaimban már szerepeltek, s terveim szerint a továbbiakban is visszatérnek majd. Szabadon kezeltem az anyagot, a magam emlékeit s a másokéit, és az egymásnak gyakorta ellentmondó, szinte fölmérhetetlen mennyiségű irodalmat. Arra biztatnám az olvasót, hogy munkámon a mélyebb epikai hitelességet kérje számon, a kor fő indulatainak és mozgalmainak felidézését.
Jean Mattern - Tejjel-mézzel
Azon a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű.
A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé.
Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről – és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.
Gergely Márta - Szöszi
Szöszi tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.
Horváth Péter - Kedves Isten
1960, Magyarország. Egy tízéves fiú az öccsével váratlanul – és számára érthetetlen okból – intézetbe kerül. (Apja börtönben ül a forradalomban való részvétele miatt, anyja elvesztette az állását, ideiglenes munkája mellett nem tudja ellátni a fiait.)
A gyerek a brutális erőszak-szabályok szerint élő közösségbe kerülve megpróbálja feldolgozni a történteket és mindazt, ami vele az intézetben megesik. Kitűnő tanuló – ez több mint szálka a gyerektársak szemében.
Egyetlen barátra lel, aki a maga kezdetleges, gyermeki módján istenhitre tanítja. Hősünk ettől kezdve rendszeresen levelez a megismert, mégis ismeretlen Úrral – bár nem igazán hisz abban, hogy Isten megszabadítja félelmeitől és szenvedéseitől. Másik szál a forradalom szegedi eseményeinek peranyagokból összeállított története, amelynek egyik meghatározó szereplője az intézetbe került fiú édesapja.
Isten mindent lát, de nincs hozzáfűznivalója.
Nagy Imre - Viharos emberöltő
Nagy Imre mártír miniszterelnök Kaposváron, Somogyország székvárosában született paraszti származású, városivá lett szülők gyermekeként. A gimnázium alsó négy osztálya után kitanulta a lakatosmesterséget és megkezdte felsőkereskedelmi iskolai tanulmányait, melyeket félbeszakított az l. világháború.
Az olasz fronton harcolt, megsebesült, majd 1916 nyarán ismét megsebesülve esett orosz fogságba. A kaposvári szociáldemokrata mozgalomban szerzett élményei ész az orosz forradalom hatására lett az oroszországi bolsevik (kommunista) pártnak.
Sok ezer magyar hadifogollyal egyetemben tért haza. 1921--ben biztosítási tisztviselőként talált megélhetést. Tevékeny részese volt az újjáéledő szociáldemokráciának 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt helyi csoportjának egyik vezetője. Ekkor kötött házasságot Égető Máriával, 1927-ben született meg gyermekük. Erzsébet. Rövidesen hajsza indult az új párt tagjai ellen. Nagy Imrét többször letartóztatták. Ettől kezdve az illegális kommunista párt falusi szervezkedését irányította. 193-ban emigrálni kényszerült előbb Bécsbe, onnan pedig a Szovjetunióba. Az itt töltött évek alatt szakértőjévé vált a magyar mezőgazdaságnak, a demokratikus földreform ügyének. Nézetei miatt éles viákat folytatott egyes pártvezetőkkel, akik ellenezték a földosztást. A háború alatt a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője és egyben bemondója volt.
Nagy Imre 1944-ben tért haza, megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, majd kinevezték az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi miniszterének. A következő hónapokban irányító szerepe volt a radikális földreform végrehajtásában. 1946-47-ben néhány hónapig a köztársaság belügyminisztere. 1947-1949 között az országgyűlés elnöke. Tiltakozott a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása ellen, amiért kizárták a pártvezetésből. Kényszerű önkritika után miniszteri és miniszterelnök-helyettesi megbízást kapott az ötvenes évek elején. 1948-tól egyetemi tanár volt a Közgazdaság-tudományi Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az MTA akadémikussá választotta.
Nagy Imre 1953. július 4-én nehéz politikai és gazdasági helyzetben lett Magyarország miniszterelnöke. Kiemelkedő szerepe volt az általa meghirdetett "új szakasz", az életszínvonal-emelés, a gazdasági és szociális reformok megvalósításában, a demokratikus törekvések érvényesítésében, a kitelepítés, az internáló- és kényszermunkatáborok megszüntetésében, a törvényesség helyreállításában.
A Rákosi-diktatúra felülkerekedésekor minden tisztségtől, még párttagságától is megfosztották. Ekkor lett Magyarországon szellemi vezéralakja a sztálinizmus elleni küzdelemnek, a szocializmusnak a nemzeti sajátosságok és a demokrácia jegyében fogant reformjáért küzdő ellenzéknek. Tanulmányaiban leleplezte a magyarországi sztálinizmus vétkeit, kiállt a békés egymás élés világpolitikai elve mellett.
1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc Nagy Imrét miniszterelnökként az ország élére emelte. Azonosulva a forradalmi követelésekkel arra törekedett, hogy békés úton, széles nemzeti összefogással valósuljon meg a független, semleges és demokratikus szocialista Magyarország. A világtörténeti helyzet azonban nem volt kedvező egy ilyen politikai célkitűzés számára.
A forradalom és szabadságharc leverése után véres megtorlás következett. Nagy Imre sorsa tragikusra fordult. Nem volt hajlandó megtagadni a forradalmat, elárulni népét. 1956 novemberében a menedéket adó Jugoszláv Nagykövetségről romániai fogságba hurcolták, ahol még volt ereje és lehetősége a zaklatott körülmények ellenére tanulmányokat írni és papírra vetni a "Viharos emberöltő" c. vázlatos önéletírás 1918-ig terjedő részét, melyet az olvasó most hasonmás kiadásban a kezében tart.
Nagy Imrét 1958. június 15-én koholt vádak alapján államellenes összeesküvés címén a vérbíróság kötél általi halálra ítélte. Kegyelmet nem kért. A perben elmondott utolsó szavaival sorsát "a nemzet kezébe" helyezte. Június 16-án mártírtársaival együtt kivégezték.
Nagy Imre a magyar nemzet világhírű hőse jelképévé vált a magyar népi ellenállásnak, világméretekben pedig az antisztálinista harcnak. Szimbolikus temetése 1988-ban történt Párizsban, A Pére Lachaise temetőben. Jelképes sírjánál a világ szabadságharcosai tisztelegtek.
A magyar demokrácia létrejöttének ünnepi pillanata volt Nagy Imre és mártirtársai újratemetése 1989. június 16-án. Példamutató emlékét a magyar országgyűlés 1996. június 25-én törvényben ökökítette meg.
Magyarországon és szerte a világban szobrok, utcák, terek, intézmények, szervezetek és a róla szóló művek sokasága őrzi, elemzi életútját, példáját.
A "Viharos emberöltő" személyes módon, megragadóan mutatja be egy nagy magyar, szocialista hazafi ijfúságát. Sajnos, még ezt is befejezetlenül...
Eörsi László - Corvinisták, 1956
Ma már közismert a fegyveres felkelés jelentősége a forradalomban. Enélkül elképzelhetetlen lett volna az 1956. októberi szovjet támadás visszaverése, Gerőék eltávolítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség bejelentése. A felkelők reménytelennek tűnő heroikus küzdelme adott erőteljes nyomatékot a korábban irreálisnak tartott forradalmi követeléseknek, amelyek az országos politikai eseményeket is döntő mértékben befolyásolták a forradalom alatt.
A fegyveres felkelést a fegyveres csoportok, ezek között is a VIII. kerületi csoportok aspektusából vizsgáljuk. E közösségeknek természetesen, amellett, hogy a forradalmat szolgálták, önálló céljuk is volt, vezetőiket különféle ambíciók vezérelték, a „srácok" is különböző indítékokból vállalták a kockázatot. Mindegyik csoportnak megvan a maga önálló története. Több kritikusom hányja a szememre: „szerelmese vagyok a tényeknek". Szenvedélyem azzal magyarázható, hogy a felkelőcsoportok nem közszereplőkből álltak, történetüknek van egy sajátos, a résztvevők szemszögéből - ha úgy tetszik, „békaperspektívából" - fölfogható aspektusa, amely csak részben értelmezhető a nagypolitikai dimenziókban fölfogott, nagybetűs Történelem összefüggésében. Másrészt elengedhetetlennek tartom a résztvevők tényleges tevékenységének, és a valóságos események rekonstrukcióját, annál is inkább, mivel túlságosan teret nyertek a köztudatban a jóhiszeműen terjesztett legendák, és a szándékos torzítások.
Ismeretlen szerző - Retro évek - Így éltünk 1956
A Retroévek nem történelemkönyv. Inkább képes riport egy időutazásról – megpróbáljuk felderíteni, milyen volt élni a régi években Magyarországon és a világban. Az évek felidézésében a kordokumentumok segítségével hasznosítjuk mindazt, amit a régiek még nem tudhattak, de azóta kiderült. S azt is – hogy a tájékoztatás hűséges legyen –, amit ők fontosnak tartottak, de az utókor már rég elfelejtett. A megszokott legendák helyett mindenekfelett a tények és a gyakran meglepő összefüggések foglalkoztatnak minket.
A lapok alján végigfutó időfonal a napok sorrendjében foglalja össze a kor szerintünk legfontosabb eseményeit. Némelyikükről bővebben is szó esik a könyvben. Másokat viszont csak itt említünk meg, hogy a fejezetekben tárgyalt eseménysorozatok összképe viszonylag teljes maradjon.
Bayer Zsolt - 1956 - "... Hogy legyen jel"
Egy bátor férfi járta akkor Budapest utcáit. Fényképezett. 1956 október 23-a és november 11-e között. Hogy legyen jel. Tanúság - háborúról, tisztaságról, hősökről, vérről. Aztán a jeleket a lélek megint sivárrá lett termeibe kellett zárni. Több mint száz negatív lapult egy padláson hosszú, beteg évtizedekig, és a férfi meghalt. S amikor eljött ismét a szabadság, amely oly nagylelkű volt, hogy büntetlenül hagyta a gyilkosokat is, akkor özvegye odaadta a rejtegetett képeket a Történeti Hivatalnak. Csak egy feltételt szabott: sem az ő, sem férje neve nem kerülhet nyilvánosságra. - Mert hátha visszajönnek azok...- mondta, és maga előtt a földet nézte, sokáig.
Hollós Ervin - Lajtai Vera - Köztársaság tér 1956
A fegyveres ellenforradalmi csoport 1956. októbert 30-án reggel támadást indítottak a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székháza ellen. A kora délutáni órákban elfoglalták a pártházat. A könyv e néhány óra történetével, a drámai és tragikus eseményekkel és azok jelentőségével foglalkozik. Hollós Ervin és Lajtai Vera könyve sokrétű dokumentumanyag alapján bizonyítja, hogy a legjelentősebb ellenforradalmi csoportok és vezetőik tudatos és átgondolt, előre kitervelt támadást intéztek a pártház ellen azzal a céllal, hogy a rendszer védelmében fegyveres harcot szervező erők egyik központját felszámolják. A könyv sorra veszi és bemutatja a pártbizottság ostromában részt vett Corvin közi, Baross téri, Kilián-laktanyai, Széna téri csoportok létrejöttét, kialakulásuk történetét, szociális összetételüket, az ellenforradalomban játszott szerepüket. Külön foglalkoznak a szerzők a pártház alatti állítólagos börtönkazamatákról terjesztett provokatív hírekkel és a börtönök feltárására folytatott ásatásokkal. Dokumentumokkal bizonyítják, hogy az ellenforradalmárok e nagyarányú és átgondolt provokáció kibontakoztatását összekötötték a gátlástalan tömeghisztéria felkeltésével abból a célból, hogy országosan leszámolhassanak a népköztársaságot védő erőkkel. Mi történt a pártházban? Kik követtek el árulást? Milyen erőkkel, fegyverekkel rendelkeztek a védők? Milyen szerepet játszottak a segítségükre küldött harckocsizók? Mi történt a védőkkel a ház elfoglalása után? - A szerzők e kérdések mindegyikére részletes választ adnak. Az események tükrében tárgyalják Nagy Imre és a körülötte tömörülők szerepét. Feltárják a székház elfoglalása és az október 30-a után bekövetkezett további ellenforradalmi események közötti összefüggéseket, a fegyveres csoportok további erősödését, a különböző jobboldali és szélsőjobboldali pártok létrejöttét, a hatalmi szervként fellépő bizottságok megalakulását és tevékenységét. Krónika ez a könyv, s ugyanakkor emlékeztető is; felidézi a szennyes ellenforradalmi áradattal szembeszálló forradalmárok alakját, azoknak a hősi helytállását, akik életüket is hajlandók voltak a szocialista hazáért feláldozni.
Kiss Judit Ágnes - Kórház az osztályteremben
Kevesen tudják, hogy az iskola udvarán álló hatalmas, ősöreg platánfába rejtett titkos ajtó a múltba vezet. Lóri, Réka, Hanna és Sanyi tudatosan választja úticélul 1956. október 23-át, mert Lóri a dédapját szeretné megkeresni a tömegben. De ami azon a napon Budapest utcáin várja őket, arra nem lehet igazán felkészülni. Tankok, puskák, lőtt sebek, halottak - és a felkelők között velük egykorú gyerekek. Hogyan áll helyt négy mai kamasz a kőkemény helyzetek sűrűjében? Mit jelent a család, és mit a szabadság 1956-ban?
A Pagony új sorozatába, az Abszolút Töribe olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesen, abszolút színvonalasan, abszolút mai nyelven szólnak a magyar történelem fontos pillanatairól és korszakairól. A szereplők útra kelnek az időben, és az olvasó egy fordulatos kalandregényt végigizgulva, szinte észrevétlenül kerül közelebb az adott kor szelleméhez, fontos alakjaihoz. Utazzunk bármilyen messze is a múltba, egy biztos: ezeket a könyveket abszolút jó olvasni!
E. S. Fischer - A magyar forradalom titkos története
Valószínűleg mindenki hallott már az 1956-os magyar forradalomról (egy eddigi ellenforradalom...) a pesti srácokról, a Corvin közi harcokról, a Széna téri csatáról és az azt követő szovjet megszállásról. De vajon ismerjük-e a forradalom kulisszatitkait, a titkos, máig hivatalosan fel nem fedett eseményeket? A szerző meggyőződése, hogy az ördög megint a részletekben bújik meg, és ez alkalommal, alighanem igaza is van...
"Nagy érdeklődéssel olvastam Szatmári Jenő István könyvét. Számtalan kérdőjelet tesz 1956-os forradalmunk még ma sem ismert eseményei mögé. Ezeknek kezük-lábuk van. Gondolkodásra késztetnek, továbbkutatásra. Van, amit azonnal elvethetünk, van, ahol tovább kell kutatnunk, mert a szerző jó szimattal "aranyrögre" talált. Ajánlom mindenkinek neuralgikus pontjait. És akar, illetve tud elgondolkodni rajtuk
Paul Garrison - Betonszobrok
Két fivér Budapesten, két teljesen eltérő életcél. Tamás a vízilabda csapat tagjaként győzelemről álmodozik a Melbourne-i Olimpián, Péter azonban hosszabb távú tervekről sző álmokat: hazája felszabadításáról a Szovjet megszállás alól. Ebben pedig Gabriella a nemzeti zenekar rejtélyes fekete hajú, bájos szépsége nyújtja a segítő kezet.
1956 őszén életük néhány hét alatt széttöredezik, ahogy a könyörtelen rezsim utolsó leheletéig a hatalomba kapaszkodik. A szerelmesek egyetlen titkos ellen küzdenek, aki túlságosan is személyes ügynek éli meg a Budapesten folyó forradalmat...
Dubayné Bozsó Éva - Lepecsételt otthonok - megpecsételt sorsok
Dubayné Bozsó Eva ezen önéletrajzi ihletésű könyve nagy korszakot ível át a harmincas évek közepétől 1963-ig, de visszatekint az 1848-49-es Szabadságharc vagy a legendás betyár, Rúzsa Sándor idejére is. Kiderül, hogy a családot rokoni szálak kötik Kossuth Lajoshoz vagy a híres, az 1849-ben hősi halált halt szabadságharcos kapitányhoz, Dobó Istvánhoz. Hiányt is pótló mű, mert tudósít az 1944-ben a Vörös Hadsereg elől való Ausztriába meneküléséről, éhezéséről, vagyonvesztéséről, háborúról. A magyar történelem egy olyan szegmensét is feldolgozza, amely az ötvenes években a középosztály megsemmisítését célzó zárt kényszermunkatáborba hurcolásokról - amit a létező szocializmus idején ismert okokból agyonhallgattak és még manapság is igencsak hallgatnak róla, tisztelet a kivételnek. Férje 1956-os Forradalom utáni kirakat peréről, akit úgynevezett „bűncselekményekért" ítéltek 15 évre, - (abból 2065 napot töltött le az amnesztiának köszönhetően) - a vádirat szerint nem követte el ezeket, de „tanultságánál, intelligenciájánál fogva elkövethette volna". A könyv autentikus, megtörtént eseményeket dolgoz fel a szemtanú hitelességével, ugyanakkor szépirodalmi igényű, szuggesztív jellemrajzokkal, megkomponált párbeszédekkel sűrítve. Kiváló, olvasmányos stílusban íródott, így nem csak a történelemkedvelő olvasó lel benne örömet, hanem az is, aki szépirodalmi élményre vágyik.
Eörsi László - A "Baross Köztársaság" 1956
E tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelés VII. kerületi (erzsébetvárosi) eseményeit tárgyalja. E túlnyomórészt nehéz, hányatott sorsú fiatalokból és többszörös elítéltekből rekrutálódott csoportok a fegyveres összecsapások első hulláma után alakultak, hogy részt vegyenek a sztálini rendszer lebontásában. A novemberi harcokból viszont alaposan kivették a részüket, a belvárosi körzetben ők folytatták legtovább az ellenállást az óriási szovjet túlerővel szemben.
A legnagyobb VII. kerületi és a harmadik legnépesebb budapesti csoport a Baross téri volt, amelyet Nickelsburg László űszerész kemény kézzel irányított. Az első napokban „Baross Köztársaságként” tartották a függetlenségüket, majd betagozódtak az egységes Nemzetőrségbe.A legnagyobb számban ez a csoport vette ostrom alá a Köztársaság téri pártházat, és részük volt az azt követő leszámolásokban is. November 4-én este, miután a szovjetek szétlőtték bázisukat, szétszóródva folytatták még öt napig a harcot. Közülük sokan a Péterfy Sándor utcai Kórházban a még hetekig tartó politikai ellenállást választották. Számos erzsébetvárosi felkelő hagyta el az országot. E kerület fegyveres forradalmáraira sújtott le leginkább a retorzió, a vérbírák 37 halálos ítéletet hoztak. A halálra ítéltek közül senki sem kapott kegyelmet.
Tulipán Éva - Ostrom 1956-ban
1956. október 30-án, egy héttel a forradalom kitörése után, fegyveres felkelőcsoportok megostromolták a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának Köztársaság téri épületét. A súlyos harcok nyomán kibontakozó tragikus eseménysor mind a mai napig a forradalom egyik legvitatottabb fejezetének számít, sőt maga a tér gyakran továbbra is az ellenforradalmi erőszak helyeként él a köztudatban. Mindez nem kis mértékben annak a Kádár-kori propagandának köszönhető, amely a téren történt eseményeknek kitüntetett szerepet szánt a kollektív emlékezetben, és a kezdetektől fogva ellentmondásos fejlemények átalakításával, utólag konstruált kulcsepizódok hozzáillesztésével alkotta meg az ellenforradalom rémtetteiről szóló elbeszélést.
TULIPÁN ÉVA könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy ennyi idő után mi fejthető fel a forradalom e szimbolikus jelentőséggel felruházott epizódjáról. Ennek érdekében a szerző arra vállalkozik, hogy a legapróbb részletekig megvizsgálja és rekonstruálja az október 30-án történt eseményeket. Mélyrehatóan elemzi a kádári emlékezetpolitika szolgálatában álló mitikus jeleneteket a túszdrámától kezdve a parlamenterek történetén keresztül egészen Mező Imre haláláig. A történész számos kérdésben meglepő következtetésekre jut, más problémák pedig merőben új kontextusba kerülnek.
Tulipán Éva 2005 óta dolgozik történész kutatóként a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. 2010-ben szerzett doktori fokozatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem, különösen az 1956-os forradalom története, valamint a kommunista párt ideológiája és emlékezetpolitikája.
Száraz Miklós György - Apám darabokban
Szerelmes regény? Történelmi mű? Kémtörténet? Dokumentumkötet? Családregény? Egy nemzedék szembenézése a múlttal? Mindez együtt - lebilincselően, ahogy azt már Száraz Miklós Györgytől megszokhattuk. S mégis kicsit szívszaggatóbban a megszokottnál, hiszen a szerző saját szüleinek szerelmét, családjuk meghurcoltatását, édesapja életének kalandos fordulatait írta meg. Közben megelevenítve a háború előtti és utáni éveket, a kádári rezsim korszakát, a határokkal, börtönévekkel, kényszerű emigrálásokkal szétszakított családok sorsát - és e nehéz sorsok mögötti emberséget.
Ismeretlen szerző - A "Jelcin-dosszié"
Nagy örömmel és elégtétellel bocsátjuk útjára a Magyarországra vonatkozó szovjet dokumentumok első nagyobb együttesét, amelyet Borisz Jelcin elnök hozott ajándékba 1992. november 11-i budapesti látogatásakor.
Régóta tudjuk és mondjuk, hogy az utolsó fél évszázad magyar történelmének megértéséhez és megírásához nélkülözhetetlen a szovjet források ismerete, hiszen a második világháború utolsó időszakától kezdve a szovjet politika meghatározó szerepet játszott országunk - és térségünk - sorsának alakulásában.
Fokozottan érvényes ez az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra, amely a szovjet nagyhatalmi elnyomás és a szovjet típusú rendszer ellen irányult, s szovjet fegyveres erők által nyomatott el. Amióta csak '56 történetével és problémáival foglalkozunk, tisztában vagyunk vele, hogy számos alapvető kérdésre csakis a moszkvai külügyi, katonai, KGB- és - főként - pártdokumentumok ismeretében tudunk majd választ adni.
A "Jelcin-iratok" iránti közérdeklődés jelei és egyéb mai szempontok is egyértelműen amellett szóltak, hogy a hozzánk került dokumentumcsomagot hiánytalanul, teljes egészében közzétegyük.
Ismeretlen szerző - Forradalom!
Forradalmár műegyetemista lány, a felkelőkhöz átálló katonatiszt, a szabadságharc bukása után még hetekig a Mecsekben harcoló fegyveres. Várandós felesége mellől börtönbe hurcolt tanár, házi feladatáért lecsukott gimnazista, fiát a harcból hazaváró anya megrázó, korábban ismeretlen történetek tárulnak elénk a kötetben 56 mindennapi hőseiről.
A forradalom sokszor véres, olykor tragikus, máskor felemelő pillanatait igazi kincsek hozzák közel az olvasóhoz, hiszen a könyvben szereplő naplóbejegyzések, levelek, illetve memoárok, versek, falfeliratok és rajzok eddig a történészek többsége előtt is rejtve maradtak.
A kötetből megismerhetjük 56 valódi színeit, a megélt történelmet.
Izsó Zita - Bach Máté - Pesti nő
A pesti nők hétköznapiak, híresek vagy éppen különlegesek. Történetük megejtő, szórakoztató vagy elgondolkodtató. Fahidi Éva holokauszttúlélőként a kilencvenes éveiben kezdett el táncolni, Hosszú Mari 1956 hőse volt, Zárzug Zita egy kerékpáron végigkerekezte a Földet, Kozák Danuta gondolatban minden vízbe beleképzelte már magát egy szál kajakkal. Mert ki gondolná, hogy egy nő feladja az irodai állását, csak hogy takaríthasson? Vajon számítunk arra, hogy egy női sofőr mellé ülünk be a taxiba? Találkoztunk olyan színészből lett biztosítási ügynökkel, akinek bármikor elmondhatjuk személyes panaszainkat? Vagy olyan kocsmárossal, akinél az asztalon táncolhatnak a lányok? Esetleg láttunk már olyan szempilla-stylistot, aki a férjén kísérletezik, vagy olyan cukrászt, aki bármit megformál?
Izsó Zita és Bach Máté interjúkötetében megelevenedik a pesti nő. A hétköznapi hősök mellett többek között Törőcsik Mari, Péterfy Bori, Kiss Tibor Noé vall arról, hogy milyen ma itt Pesten egy igazi pesti nő bőrében élni.
Szakolczai Attila - Gyilkosság különös kegyetlenséggel
Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megismerésére irányuló kutatások mindig fontos forrásként kezelték a forradalomra következő megtorlás, elsősorban a büntetőeljárások iratait. Szakolczai Attila monográfiája a Tóth Ilona és társai elleni büntetőeljárást vizsgálja. A szerző szerint a Tóth Ilona és társai elleni per, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó büntetőeljárások egyaránt koncepciós-konstruált perek voltak. Céljuk nem az 1956-ban történtek feltárása, hanem a decemberi párthatározatot (utólag) igazoló történet kreálása és dokumentálása volt. A forradalomban történtek rekonstrukciója helyett ellenforradalmi történetek konstruálása. Ez az iratok alapos elemzésével megállapítható és bizonyítható, miként számos olyan információ is kinyerhető az iratokból, amelyek gazdagítják tudásunkat az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról.
Értékelések
Statisztika
Címkék
Kollekciók
- Nem szerepel egyetlen kollekcióban sem.