A ​lady már halott

Véronique Olmi - Tengerpart
A ​fiatal nő, aki a történetet egyetlen hosszú monológban elbeszéli, egyedül él két kisfiával, az ötéves Kevinnel és a kilencéves Stannel. Életükben először nyaralni viszi őket. Ez a kiruccanás igazi ünnepi esemény, legalábbis annak kellene lennie, és az anya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy az is legyen. Késő este szállnak buszra, szakadó esőben. És a gyerekek bizony nyugtalanok, aggasztja őket, hogy ilyen váratlanul, az iskolaév kellős közepén utaznak el, méghozzá a tengerhez, pedig már beállt a tél. De minderről nem lehet beszélni, sírni sem lehet, sírni főleg nem, sem az anyának, sem nekik. Ruháik szinte mind ott vannak a sporttáskában, kedvenc tárgyaik is - kivéve Kevin otthon felejtett cumiját -, és ez megnyugtatja, meg kell, hogy nyugtassa őket: ne féljenek többé a sötéttől, hiszen holnap új, csodálatos élet virrad rájuk, amelyben nincs több szenvedés. Boldogok lesznek, látni fogják a tengert, és látni fogják a fényt. A baljós környezet, a szűnni nem akaró eső, a sár, a sötétség, az ellenségesen háborgó tenger, az elhagyatottság, a társadalmi közömbösség, sőt kegyetlenség és az anya kétségbeesett víziói egyre torokszorítóbb hangulatot teremtenek. A végkifejlet azonban túltesz minden képzeleten. A fanyar, sallangmentes, egyúttal lázadó, mégis gyöngéd és költői stílusban elbeszélt történet egyszerű és több mint felkavaró. Mert kiáltás ez a regény, mely kizökkent a nyugalmunkból, halálos rémületet kelt a szívünkben, tükröt tart elénk... Véronique Olmi színműíró és dramaturg. 1998-ban megjelent novelláskötete után ez az első regénye.

Lev Tolsztoj - Ivan ​Iljics halála
A ​kötet az alábbi elbeszéléseket tartalmazza: Szevasztopol december havában. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol májusban. (Tábor Béla fordítása.) Szevasztopol 1855 augusztusában. (Tábor Béla fordítása.) Ivan Iljics halála. (Szőllősy Klára fordítása.) Kreutzer-szonáta. (Németh László fordítása.) Utószó a "Kreutzer-szonátá"-hoz. (Gellért György fordítása.)

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Murakami Haruki - Norvég ​erdő
A ​Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Maria Housden - Hannah ​ajándéka
Hannah ​csupán három évet élt, mégis hihetetlenül sok életörömet, őszinteséget és vidámságot hagyott maga után. A könyv a rákos kislány utolsó évének története - megdöbbentő beszámoló arról a küzdelemről, ahogyan a kislány minden félelem nélkül el tudja fogadni a megváltoztathatatlant, és arról, hogy ez hogyan változtatja meg szüleit, rokonait. A kislány, aki elmaradhatatlan piros lakkcipőjét viselte a műtőbe menet is, nem csupán saját hozzátartozóinak életébe hozott változást: egyetlen olvasót sem hagy érintetlenül ez a szívbemarkoló beszámoló. Housden, Hannah édesanyjának soraiból feltárulnak a betegséggel való küzdelem tragikus, néha mégis annyi örömet tartogató pillanatai.

Kerstin Gier - Halálom ​után felbontandó
Kerstin ​Gier könyve tipikus „női regény”, melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hűség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni… – üzeni olvasóinak. Pedig főhőse, Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövőjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy előbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerőseinek és végre szembesíti őket az „igazsággal”, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükről. Egy váratlan esemény következtében az alapos előkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe.

Bohumil Hrabal - Szigorúan ​ellenőrzött vonatok
…Hrabal ​a sínekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre terített egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sínre szorítva így szólt: „A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbožin.” „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Így kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiři Menzel Oscar-díjas filmjének köszönhetően egy csapásra világhírűvé lett kisregényében, a _Szigorúan ellenőrzött vonatok_ban dolgozta fel. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Miloš, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubička forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubička forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubička forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá érett Miloš vállalkozik… Hrabal játékosan, humorral-iróniával fűszerezve írta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelő történetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. „Mennyiben lehet egymás mellé állítani két motívumot…” - töpreng Hrabal saját kisregényén. „A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbbi fölött ott magasodik a fő motívum: az ellenséggel vívott harc.” Hrabalnak ezúttal is sikerült bravúrosan megoldania a feladatot: remekművet írt.

Philip Roth - Akárki
Egy ​temetés képeivel kezdődik a regény - az elhunyt "Akárki" a halála előtt magányosan éldegélt és festegetett: voltak, akik szerették, de nem sokan, fiai közömbösen hajítanak rögöt a sírjába, volt felesége béna karral állja végig a szertartást, a testvére szép beszédet mond... S a halálról, a halál állandó közelségéről szól az egész élet, amely ebben a kis zsidó temetőben ért véget. Már az idilli gyerekkor is: hősünk egy ékszerész fia, ügyes keze van, tehetséges képzőművész - de már ekkor, gyerekként meglegyinti a halál, amikor megműtik (és mellette talán meghal egy kisfiú, de az is lehet, hogy csak ő képzeli így), és a csodás tengerparti nyaralásokat is megzavarja időnként a még homályos, de bénító félelem a test elmúlásától. "Akárki" egy reklámügynökség grafikusa lesz, a maga módján sikeres ember - csak éppen ő is elköveti azokat a hibákat, amelyek megkeserítik az életet. Első feleségét elhagyja egy új szerelem miatt - s ezt a fiai sohasem bocsátják meg neki. Aztán a másodikat is elhagyja (aki pedig tökéletes társa lehetne öreg éveire), amikor szerelmes lesz egy huszonnégy éves dán modellbe, akivel végre egészen különleges, felszabadító szexuális élményeket él át" S aztán öregkorára egyedül marad - nincs már más, csak a romló test börtönébe zárt ember szenvedése. Ebben a megrendítően szikár, keserű könyvben nem létezik semmiféle vigasz, hősünk a vallást gyermekes ostobaságnak tartja, és semmiféle magánpótszert sem talál ki helyette. A halál közeledtével sem a lélek halhatatlanságának esélye izgatja, hanem hosszasan elbeszélget a sírásóval: tudni akarja, pontosan hova kerül a teste. És semmilyen vigaszt nem nyújt Roth az olvasónak sem - talán csak közvetetten, talán csak annyival, hogy ennyi az értelme ennek a teljesen átlagos és szomorú életnek: hogy történet - könyv lett belőle. Nagyon szomorú és nagyon szép könyv.

Mitch Albom - Öten ​a mennyországban
Az ​Öten a mennyországban felkavaró, bűbájos, és rabul ejtő történet, melyben a szerző úgy festi le és tárja elénk a mennyországot, mintha épp az imént tért volna meg onnét. Főhőse, Eddie, háborús veterán, aki tehetetlenül vergődik értelmetlennek vélt élete kelepcéjében egy tengerparti vidámpark karbantartó részlegének művezetőjeként. Ahogy a szórakoztató intézmény évről évre változik, úgy változik vele együtt Eddie is a hajdanvolt derűlátó fiatalemberből megkeseredett, megcsontosodott öreggé. Napjaira a rutinmunka, a magány és szomorúság nyomja rá a bélyegét. Aztán egyszer, épp a 83-ik születésnapján, Eddie egy véletlen balesetben meghal... miközben egy kislány életét próbálja megmenteni, akire rázuhanni készül egy gondola. Eddie az utolsó pillanatban kezében érzi a kislány kezét - azzal vége. Amikor a túlvilágon magához tér, kiderül, hogy a mennyország nem az éden pompás kertje, hanem az a hely, ahol az ember földi léte magyarázatot nyer, méghozzá öt olyan személy által világíttatik meg, akik ilyen-olyan szerepet játszottak az életében. Lehettek a közvetlen szerettei, de akár távoli ismerősök, sőt idegenek is. Ez az öt ember sorra ráirányítja a reflektort Eddie életének összefüggéseire. S ahogy a történet a döbbenetes végkifejlet felé közeledik, a főszereplő mind közelebb kerül a megválaszolandó és legfontosabb kérdéshez: vajon hősies erőfeszítés vagy teljes kudarc volt-e az élete? A válasz abból a forrásból érkezik, amelyre főhőse és olvasó a legkevésbé számított, s a reveláció erejével hat, akárha valóban a mennyországba engedne bepillantást.

Eric-Emmanuel Schmitt - Oszkár ​és Rózsa mami
Eric-Emmanuel ​Schmitt neve a magyar közönség előtt sem ismeretlen: a budapesti stúdiószínházak két darabját is színre vitték már. Páratlan sikerű könyvecskéjének hőse, Oszkár kilencéves kisfiú, leukémiában szenved, tizenkét napja van hátra. Tanácstalanul áll előtte a doktor, szülei fejvesztve menekülnek beteg gyermekük és a rájuk váró fájdalom elől. Csak egy nyugalomba vonult prostituált, "Rózsa mami" áll Oszkár mellett. Ő az egyetlen, aki nem tagadja a halált Oszkár előtt. De nem mindegy, magyarázza Rózsa mami, hogy úgy halunk-e meg, mint aki jól végezte dolgát, vagy haraggal, nehéz szívvel. Eljátszatja hát Oszkárral, hogy azon a napon született, amelyiken megtudta, hogy meghal, és minden napja tíz évet ér. Megélheti a kamaszkort, a szerelmet, a házasságot, a hitvesi ballépéseket, a magányt és erejének vészes hanyatlását. Oszkár belemegy a játékba. A játék eredményéről levelekben számol be a Jóistennek. A játék eredménye: izgalmak és örömök, barátság, szerelem, család, munka, egy teljes élet. "Csak a Jóisten ébreszthet fel" - üzeni Oszkár egy utolsó cédulán, a tizenkettedik nap estéjén, elalvás előtt.

Kurt Vonnegut - Áldja ​meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Mi ​a halál? Egy minőség? Egy hely? A vég? A kezdet? Egy utazás? Lehet-e viccelni a halállal? Mint azt Kurt Vonnegut bizonyítja, lehet. Karcolatai Örkény Egyperces novelláival, Rózsakiállításával vagy Karinthy Mennyei riportjával mutatnak szellemi rokonságot. Vonnegut "kontrollált halál közeli állapotban" siklik oda-vissza a földi és a túlvilági lét között, s készít képzelt riportokat (az eutanázia gyakorlása miatt hírhedtté vált) Dr. Kevorkian segítségével különféle híres és kevésbé híres személyekkel Isaac Newtontól William Shakespeare-en át Adolf Hitlerig. Jellegzetes, filozofikus fekete humor, amely az idős író saját halálával való szemérmetlen kacérkodásán túl az örökkévalóság különféle koncepcióival kapcsolatban tesz fel elgondolkodtató kérdéseket. Kurt Vonnegut, a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb élő alakja, 1922-ben született Indianapolisban. Regényei szinte kivétel nélkül megjelentek magyarul.

Stephen King - Állattemető
Dr. ​Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával - feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat... Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára... Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud - jó, vagy rosszakaratból? - az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska visszatér - de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Cage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé...

Lois Lowry - Nyáron ​történt
Meg ​irigykedik nővérére, Mollyra, akit sokkal csinosabbnak és sikeresebbnek lát. Molly fegyelmezettebb és rendesebb, ő indulatosabb és rendetlenebb. Kettejük különbözősége akkor válik nehezen elviselhetővé, amikor városi otthonukból vidékre költöznek, s nekik közös szobán kell osztozniuk. Aztán Molly megbetegszik. Megnek jó ideig fogalma sincs, mennyire súlyos az állapota, s mit kezdjen a nővére és a szülei viselkedésében végbemenő változásokkal. Egy kedves, bölcs öregember és egy fiatal házaspár barátsága, valamint egy számára egyre többet jelentő hobbi, a fényképezés is segíti a kislányt, hogy átvészelje e nehéz hónapokat.

Polcz Alaine - Bitó László - Az ​utolsó mérföld
"Minden ​pátosz és homály nélkül beszélnek a haláltudatról, az elmúlástól való félelemről, a fájdalomról, a fájdalomtól való félelemről, a halálfélelemről, a fájdalomküszöbről, a fájdalom csillapításáról, az emberi méltóságról, a halál kívánásáról, az önrendelkezés jogáról, az eutanáziáról és az euteliáról, a palliatív medicináról, csupa praktikus dologról, ám valójában a meghalás esztétikájáról és etikájáról beszélnek. A létezésről, mint szenvedésről, és a létezésről, mint örömről. Még a szenvedés öröméről is." (Nádas Péter)

Alice Sebold - Komfortos ​mennyország
Susie ​tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább. A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket? Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni. A mű az utóbbi évek talán legnagyobb amerikai bestsellere.

Jókai Anna - Ne ​féljetek!
Jókai ​Anna Kossuth-díjas író könyve az öregedés és a halál regénye, ugyanakkor a négy főhős életének teljes spektrumát öleli fel. Bár a legjelenebb jelenben végződik, az egyes sorsok múltja is megelevenedik: a Horthy-Magyarország, a személyi kultusz, a puha diktatúra esztendei, majd a rendszerváltás reményei és csalódásai, 1997-ig. Két asszony és két férfi története, de a gyermekek, unokák, ősök története is. Különlegessége a regénynek, hogy a négy ember közül nem mindegyik ismeri a másikat, mégis szoros szálak fűzik össze őket? Izgalmas könyv; kinek ajánlott olvasmány, kinek kötelező. Határozott véleménynyilvánítás a mindenkit érintő kérdésben: életünk minősége függ össze halálunkkal. Semmi pesszimizmus: itt a halál perce kiragyog.

Agatha Christie - Halál ​a felhők fölött
Ahol ​Hercule Poirot megjelenik; ott biztos, hogy történik valami. Ezúttal egy Párizs-Croydon között közlekedő repülőgép a helyszín. Rejtélyes és brutális módon megölnek egy utast. A tettes nem lehet más, csak a gépen tartózkodó személyek közül valaki. De ki? A krimiíró, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így próbálja igazolni egyik elméletét? Netán az az arisztokrata hölgy, aki így szeretné elleplezni magánélete sötét foltjait? Mindenki gyanús. Még maga a híres detektív, Hercule Poirot is. Tehát nem marad más lehetőség a számára, mint kideríteni az igazságot.

Katherine Paterson - Híd ​a túlvilágra
A ​pökhendi, tüskés Nagy Gilly Hopkinst szívébe zárta már vagy harmincezer magyar gyerek. Az USA egyik legrangosabb írónőjének ez a szintén számos európai országban megjelent regénye egy tehetséges farmerfiú, Jess és egy fantáziadús lány, Leslie barátságáról, majd a szörnyű veszteségről, Leslie haláláról szól... S nem utolsósorban arról, mi következhet még a halál után?

Jostein Gaarder - A ​narancsos lány
Szerelem, ​világmindenség, élet és halál - olyan dolgok, melyekről egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnőtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseiről, homályba vesző családi emlékek és jelen idejű események felelevenítése közben.

Polcz Alaine - Egész ​lényeddel
"Egész ​lényeddel" című könyve férjéhez, – a néhány éve elhunyt – Mészöly Miklós íróhoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk – házasságuk – több, mint ötven évéről, a halálra való készülődésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól." A cím nagyon kifejező, hisz a könyv végsősoron "az ember egész lényében élő szeretetről szól". Az írónő saját bevallása szerint a szerelemről ír könyvet. De a nagy kérdés kutatásán kívül beavat férje egy-egy írásába, illetve azok hátterébe. Kik voltak az egyes szereplők mögött lévő valós személyek, illetve hogyan gondolta Mészöly azt, amit leírt. Azon túl, hogy Polcz Alaine leírta házasságukat, megragadott valamit minden szerelem és minden kapcsolat történéséből is; azt, hogy képtelenek vagyunk kilépni önmagunkból, nem ismerjük igazán a másikat: "Ez az élet, az irodalom, a szerelem, a hit története, történése. Néhány dolgot megértünk az egészből – majdnem mindig ez történik –, de a teljességet? Egyáltalában lehet a teljességet megélni, megérteni? Legnagyobb akadálya ennek, hogy elsősorban (és mindig) önmagunkat, saját érzéseinket tudjuk átélni – főként a szerelemben –, a másikét nem." Összegezve: ez a könyv Polcz Alaine – a gondoskodó hitves, a meghalással foglalkozó szakember és a kíméletlenül őszinte írónő – tanúságtétele.