További értékelések

Nagy ​nyugodtan olvastam fel a kicsinek, majd eljutottam arra a részre ahol megnyúzzák a nyuszikat meg levágják a fejüket és kikészültem!!! :D
Ha ez nem lenne, akkor egy nagyon aranyos kis mese lenne… lenne…

Nem ​tudom, a gyerekek mit szólnak a {{fejlevágós}} jelenethez, nálam ez fél csillagot jelentett, de a többi nagyon rendben van. Egyszerű, kedves történet, nagyon helyes illusztrációkkal.

Tündéri ​könyvecske azokkal a szép képekkel! Zabálnivalók a nyuszikák :)
Egyetlen bajom volt csak a mesével: azt hiszem, ez SPOILER lesz – egyetlen mondat, amikor Gergelyfi néni azt mondja, hogy megnyúzza a nyuszikat és levágja a fejüket – SPOILER VÉGE.
Erre a 3 éves lánykám is felkapta a fejét, hogy de hát miért akar ilyet tenni??? Ez olyan brutálisan hangzott az amúgy bájos mesében. Persze manapság más időket élünk, nem úgy mint mikor a mese íródott, épp ezért én azt hiszem, ezt a mondatot máskor szépen át fogom ugrani…

A ​Beatrix Potter könyvekben a rajzokat szeretem a legjobban, olyan jó békebeliek :)
Ennek a történetnek tanulsága is van: ne zabáld magad kómásra, mert ha elalszol a káposztaföldön (és nyúl vagy!) akkor könnyen Gergelyfi bácsi zsákjában találhatod magad. Szerencse, hogy azért vannak a jó barátok, hogy kimentsenek a szorult helyzetből, szóval a kis, szürke egerekkel is érdemes jóban lenni!

Viktoriánus ​gyerekhorror… gondolom, kell az ilyen is :D

Ha ​nem lett volna az a megnyúzós és fejlevágós rész, megkapta volna az 5 csillagot, mert nagyon édes és bájos kis mese volt ez. Az a jelenet viszont enyhén szólva kicsapta nálam a biztosítékot, hát még ha egy 3-4 éves gyerkőcnek olvastam volna!

Azóta ​szeretnék Beatrix Potter könyveket elolvasni, amióta elolvastam és láttam az életéről szóló könyvet/filmet. Ez volt az első Potter könyv, de nem az utolsó.
Kedves kis történet, egyszerű nem kell semmi extrára számítani. Az illusztráció gyönyörű!

Újabb ​kalandok,a melyek szinte fő- és bundavesztéssel járnak együtt. A figyelmetlenségük miatt a kis nyuszik Gergelyfi bácsi kezei közé kerülnek, s bizony mondhatnának búcsút szép nyúlnapjaiknak, ha egy kis szemfüles egérke nem segítene rajtuk. Olyan szépek ezek a nyuszik, a galád Gergelyfi bácsi és néni szíve, hogy nem esik meg rajtuk?

Van ​nyuszim, úgyhogy ez triplán jó volt :-D Ahogy eldőlve alszanak a mezőn, pont így szokott tényleg Mumókám is feküdni (kisdisznónak hívom olyankor) … (bár azért egy mezei nyuszkó nem dőlne csak úgy el fényes nappal a mezőn, hiszen jöhet valami ragadozó madár is) :-D … nagyon jó kis sztori volt, de van egy olyan érzésem, hogy lehetne akármi a szöveg (a legbugyutább is), akkor is tátott szájjal olvasnám, mert a képek azok fantasztikusak!

Az ​írónő könyvei elvarázsolnak, a rajzokkal és a történetekkel együtt. Imádom ezeket a meséket. A piha-puha nyuszik annyira édesek.