A ​kritika jelentése utóélete

Farkas Zsolt - Mindentől ​ugyanannyira
E ​kötettel a fiatal kritikusok nemzedékének egyik - folyóiratokban közölt bírálataival figyelmet és vitát kiváltó - jellegzetes alakja jelentkezik. Generációja irodalmi szempontjait, a bírálatok alapjául szolgáló esztétikai "horizontját" az ún. posztmodern ideológia szerzőitől, nemzetközi tendenciáiból merítve alakították ki. A filozófiának, a szöveg létezésmódjairól szóló, nemegyszer ironikus, játékosan forgatott teóriáknak kitüntetett szerepe van náluk, s ezt komoly nemzetközi tájékozódással, ismételt forráshivatkozással támasztják alá, a tudományosság és a szubjektivitás sajátos ötvözetét hozva létre. Farkas Zsolt is a szellemi alapokat vonultatja fel elsőként, mintegy "gyorstalpaló tanfolyamot" szervezve a posztmodern gondolkodás három fontos alakjának eszmevilágába. Jean-François Lyotard egyik 1979-es kötetét, Rorty metafizikájának három alapfogalmát, a kontingenciát, az iróniát és a szolidaritást, valamint Lacan francia pszichoanalitikus szubjektumfelfogását freudista nézeteket jelentősen újraértékelő nézeteit tárgyalja a szerző egy-egy komoly, jegyzetanyag-referenciákkal gazdagított tanulmányában. A következő íráshármas a mai magyar irodalomról, nevezetesen a modern próza (és költészet) jellegadó szerzőiről, Kukorelly Endre stílusáról, Garaczi László ismeretelméleti nihilizmusáról és Tandori Dezső neoavantgárd írásmódjának problémáiról értekezik, az utóbbi esetben igen kritikus hangvétellel. A kötetet egy hosszú - talán fiktív - New Yorkból írott levél zárja le: nem a tárgyi tapasztalatok, hanem az amerikai mentalitás és életforma elutasító, ironikus bírálata alkotja ennek a szaggatott gondolatmenetnek a velejét. - A mai magyar szellemi élet friss fejleményeit követni kívánó, irodalmi, filozófiai érdeklődésű olvasók kezébe való. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet

Louis Aragon - A ​költő és a valóság
"Polgárjogot ​kérek egy kísérleti realizmus számára. Azoktól is, akik a realizmust hagyományos keretei között értelmezik. Meg azoktól is, akik a kísérletezés monopóliumát maguknak szeretnék fenntartani. Polgárjogot kérek egy kísérleti realizmus számára, ez pedig a művészeknek ugyanolyan törvényes helyzetet feltételez, mint amilyen a tudományos kutatóé. Például a regény területén. Anélkül, hogy bárkit is kirekesztenék innen. És amikor polgárjogot kérek egy kísérleti realizmus számára, amely képes válaszolni az élet által feltett kérdésekre, amely lépést tart a nagy felfedezésekkel, az új tudományokkal, amely arányban áll az ember előtt sebes léptekkel kitárulkozó területekkel, olyan realizmusról van szó, amely nem elégedhet meg a tények puszta megállapításával, utólagos leírásával, felsorolásával. A művészetnek soha nem volt elég, ezután sem lesz elég annak megmutatása, amit nélküle is láthat az ember." _Aragon_

Zahava Szasz Stessel - Hóvirágok
Zahava ​Szász Stessel dokumentumokkal alátámasztott, önéletrajzi, tudományos művet írt az auschwitzi haláltáborból a markkleebergi munkatáborba szállított magyar zsidó nők megpróbáltatásairól, ahonnan a Junkers repülőgépgyárba kerültek kényszermunkára 1944 augusztusa és 1945 kora tavasza között. Köztük volt a szerző és serdülőkorú húga. A Hóvirágok története lebilincselő és hiteles kötelező olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diszkrimináció és a rasszizmus legyőzése, a tolerancia és a pluralizmus ügyének elősegítése.

Pándi Pál - Viták ​és kritikák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balassa Péter - Mindnyájan ​benne vagyunk
Nádas ​Pétert az irodalmi köztudat a századvég-századelő magyar és európai kultúrájának egyik legjelentősebb alkotójaként ismeri el. Regényei, novellái, esszéi és színpadi művei, "művészkönyvei" egyaránt alátámasztják az elismerő címet. Balassa Péter már a kezdetektől megkülönböztetett, értő figyelemmel kísérte Nádas Péter írói munkásságát. Életműkiadásának ötödik kötete két korai és egy kései írás mellett a szerző utolsó nagy vállalkozását, szintéziskísérletét, a Nádasról írt szerzői monográfiát tartalmazza. Balassa összegyűjti és mérlegre teszi mindazt, amit kritikusi életművének egyik, ha nem a legfontosabb hőséről kritikusi pályája eleje óta gondolt és megfogalmazott.

Selyem Zsuzsa - Fehérek ​közt
„Mára ​nehezen hárítható el az a szembeszökő tény, hogy szűkössé vált a tér, ahová az irodalom és tudománya visszavonult a csúnya politika és a tájékozatlan emberek elől. Időközben pedig, anélkül, hogy a nyelv zsarnoki voltával igazán és megkerülhetetlenül szembenéztünk volna, új, hatékonyabb lehetőségek merültek fel az emberek manipulálásának eszköztárában. Tizennyolc év békés teoretizálása közben alig vettük észre, hogy országaink egy egészen más kommunikációs mezőbe kerültek, felkészületlenül, persze. Az irodalom efféle presztízsvesztesége jó: közelebb vihet az irodalom komplex vizsgálatához, arról a nullpontról kezdve a dolgot, amelyről minden műalkotás mindig is kezdődött. Arról a pontról, hogy lehetetlen eljutni a kezdődés nullpontjára, ám ez a lehetetlenség valóságos formát képes ölteni; a személyiség ugyan vészesen kiszolgáltatott a társadalomnak, de több-kevesebb ellenálló képességgel valahogy mégiscsak rendelkezik; a művészet pedig – még ha teljesen független a körülményektől nem lehet, és nem is érdemes lennie – a körülmények túlhatalmától való megváltás lehetőségét hordozza.” Selyem Zsuzsa

Bárány Tibor - A ​művészet hétköznapjai
A ​kötetben olvasható írások bizonyítják: Bárány Tibor bejelentett lakcímmel rendelkezik mind a filozófia, mind az irodalomkritika birodalmában. Bármelyik címén tartózkodik is éppen, a helyi törvényeket és szokásokat a lehető leggondosabban és legaprólékosabban betartja. Nem esik nehezére. Ellenkezőleg. Mindkét helyen otthonosan mozog. Mindkét lakhelyét — mindkét birodalmat — egyaránt a sajátjának tudja. A különböző világok különböző törvényeit és szokásait nem keveri, nem téveszti. Szerencsésen választott: a helyi szabályozás egyik esetben sem féltékeny vagy kisajátító, hanem kifejezetten nagyvonalú. Megengedi a többes állampolgárságot. (Egy másik kiinduló metafora esetében itt most többnejűség állna.) Filozófus és irodalomkritikus. Hm. A kérdések szinte maguktól adódnak. A kettő közül melyik a kőfaragó, és melyik a balett-táncos? És rendben van, hogy Bárány a kettőt el tudja választani egymástól, de tudja-e egyszerre is művelni őket? Lehet-e pusztán a táncmozdulatokkal megmunkálni a gránitot, márványt? Vannak-e közös pontjai, törvényei a két birodalomnak? Némely írás egyértelműen az egyik, némely a másik birodalomhoz köthető. Akad azonban az írások között olyan is, mely egyszerre érvényesíti mindkét világ szabályait. A kötethez mellékelt használati utasítás alapos kritikára szólítja fel az olvasót. Ha listát készítenénk egyrészt arról, mit lehet kifogásolni, másrészt pedig arról, honnan ismerjük fel, ha az összes kifogásunk ellenére mégis Bárány utcájában sétálunk, könnyen lehet, hogy a két lista nagyrészt egybeesne. (Bezeczky Gábor)

Ismeretlen szerző - Megvilágítások
Závada ​Pál könyveiben rendre feltűnnek profi és amatőr fényképészek, nagyregényében, a Természetes fényben, illetve szociográfiájában, a Kulákprésben pedig fényképeik is megjelennek. Hogy kik voltak ők, és milyen eszközöket, milyen technikákat használtak ennek próbáltunk utánajárni ebben a kis fényképészeti noteszben az író és Kincses Károly fotómuzeológus, valamint régi képek segítségével.

Bernard Sesboüé - A ​Da Vinci-kód keresztény magyarázata
Bernárd ​Sesboüé az evangéliumok fényében vizsgálja egyenként "A Da Vinci-kód" hamis kinyilatkoztatásait. Először történik, hogy egy teológus nyilatkozik Dan Brown regényéről, és helyreállít néhány igazságot a kereszténységről, az Egyházról és a hitről.

Ismeretlen szerző - Bizarr ​játékok
10 ​költő/író és 10 kritikus, akik közül nem egy maga is költő/író. Egyfelől szép párbeszédkísérlet ez a könyv, hiszen ki tudja, a pályatársról alkotott vélemény mikor válik inspiráló tényezővé az életműben. Másfelől ki tudja, ez a néhány 35 év alatti irodalmár nem rajzol-e ki olyan nemzedéki metszéspontokat, amelyeken érdemes elgondolkodni a fiatal irodalom és az irodalmi nyelv szerelmeseinek. Az itt megjelenő szövegek 2009-es JAK Tanulmányi napok előadásainak szerkesztett változatai.

Damien Broderick - Paul Di Filippo - Science ​Fiction: The 101 Best Novels 1985-2010
Inspired ​by David Pringle's landmark 1985 work Science Fiction: The 100 Best Novels, this volume supplements the earlier selection with the present authors' choices for the best English-language science fiction novels during the past quarter century. Employing a critical slant, the book provides a discussion of the novels and the writers in the context of popular literature. Moreover, each entry features a cover image of the novel, a plot synopsis, and a mini review, making it an ideal go-to guide for anyone wanting to become reacquainted with an old favorite or to discover a previously unknown treasure. With a foreword by David Pringle, this invaluable reference is sure to provoke conversation and debates among sci-fi fans and devotees.

Susan Sontag - Against ​Interpretation and Other Essays
A ​series of provocative discussions on everything from individual authors to contemporary religious thinking, Against Interpretation and Other Essays is the definitive collection of Susan Sontag's best known and important works published in Penguin Modern Classics. Against Interpretation was Susan Sontag's first collection of essays and made her name as one of the most incisive thinkers of our time. Sontag was among the first critics to write about the intersection between 'high' and 'low' art forms, and to give them equal value as valid topics, shown here in her epoch-making pieces 'Notes on Camp' and 'Against Interpretation'. Here too are impassioned discussions of Sartre, Camus, Simone Weil, Godard, Beckett, Lévi-Strauss, science-fiction movies, psychoanalysis and contemporary religious thought. Originally published in 1966, this collection has never gone out of print and has been a major influence on generations of readers, and the field of cultural criticism, ever since. Susan Sontag (1933-2004) was born in Manhattan and studied at the universities of Chicago, Harvard and Oxford. She is the author of four novels - The Benefactor, Death Kit, The Volcano Lover and In America, which won the 2000 US National Book Award for fiction - a collection of stories, several plays, and six books of essays, among them Illness as Metaphor and AIDS and Its Metaphors. Her books are translated into thirty-two languages. In 2001 she was awarded the Jerusalem Prize for the body of her work, and in 2003 she received the Prince of Asturias Prize for Literature and the Peace Prize of the German Book Trade. If you enjoyed Against Interpretation and Other Essays, you might like Sontag's On Photography, also available in Penguin Modern Classics.

Ismeretlen szerző - Másodfokon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kulcsár Szabó Ernő - A ​megértés alakzatai
Ez ​a könyv – az Ady- és az Illyés-líra, a fordítás vagy az irodalmi szövegek „megszólaltathatóságának” kérdésein keresztül – elsősorban a költészettörténeti modernség néhány főbb ismertetőjegyének átértelmezésére tesz kísérletet. De az értő olvasó föl fogja ismerni, hogy az írásokat az a módszertani érdekeltség is összefogja, hogy elősegítse a mai irodalomtudomány két meghatározó irányzatának párbeszédét. A megértés útjait ugyanis az jellemzi hogy sohasem egyedül igazként futnak az értelmező elé. Hermeneutika és dekonstrukció mai vitájának tehát úgy mennek elébe e szövegek, hogy annak legalább egy részét a kölcsönös megértés helyzetévé változtassák. A megértés dialogikus kölcsönösségéből kiinduló irodalmi hermeneutika – melyet ma annyiszor ér nálunk az elzárkózó elitizmus és a kirekesztő elkülönülés vádja – ilyenkor épp azzal veheti komolyan saját premisszáit, hogy nemcsak késznek mutatkozik, hanem képes is a partner igazának méltánylására. S ha helyt lehet adni Kant ama vélekedésének, hogy „az esztétikai ítélőerő inkább viselheti egy közösségi érzék nevét, mint az intellektuális”, akkor az irodalom különösen alkalmas terep erre a vállalkozásra. Mert, miközben igaz, hogy sem a hermeneutika dialogikussága, sem pedig a dekonstrukció diszjunktív gyakorlata nem képes kijátszani a megértés mindenkori részlegességét, abból még nem következik, hogy az értelmezést a hiábavaló emberi vállalkozások közé utaljuk. Mert a világban sohasem vagyunk úgy, hogy ne a megértést hajtanánk végre. De – és ebben van a dolog kockázata – nem olyan módon, mintha pusztán a szándékunkat érvényesítenénk ilyenkor. Inkább úgy, ahogyan – szinte „belekerülve” – részeseivé válunk egy tervezhetetlen kimenetelű történésnek. A megértés útjain ezért aztán az is _megtörténhet_ velünk, hogy tévedünk. Ám – Heidegger szép metaforájával szólva – legalább abban bíznunk kell, hogy bár „mindenki külön téved el, de ugyan abban az erdőben…”

Rózsa Huba - A ​Genesis könyve II.
A ​pátriárkák, Izrael ősatyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, s benne Józsefnek a története a Biblia legjelentősebb elbeszéléseihez tartoznak. A pátriárkák három nemzedékéből (Ábrahám, Izsák, Jákob) kiemelkedik Ábrahám alakja. A kommentár második része az Ábrahám-elbeszéléskör (Gen 12-25) irodalomkritikai elemzésére tér rá. Az elemzés foglalkozik a szövegek irodalomkritikai, reakció- és hagyománytörténeti kérdéseivel, de a hangsúly a szöveg kánoni formájának elemzésére és jelentésére kerül.

Lengyel Balázs - Hagyomány ​és kísérlet
Több ​mint két évtized alatt írt tanulmányokból és cikkekből állt egybe ez a kötet. Cégére a legjavának is csak annyi: esszék, vagyis magyarul kísérletek. Írójuk már itt figyelmeztetni kíván arra, nem tartja magát az igazság kútfejének – s ami az irodalmat illeti, nem is hiszi, hogy volna vagy lehetséges lenne ilyen kútfő. A művészeti kritikában a művek megítélése terén, úgy képzeli, csak az igazság útja van, melyet maga is többre becsül, az ismert leibnizi aforizma alapján, magánál az úgynevezett igazságnál. Minden esztétikai mérlegelés alapja ugyanis a tetszés és nem tetszés ingatag érzése, melynek jelzéseit fordítja át fogalmi nyelvre, s veti össze már meglevő esztétikai tapasztalataival a kritikus. E tapasztalatok rendszerré szerkesztése persze elkerülhetetlen – senki sem olyan botor, hogy az esztétikai rendszerezés hasznosságát kétségbe vonja –, de nem feledhetni, hogy minden rendszerezés, az is tehát, amelynek alapján maga is ítélkezik, a változó ízlés változó függvénye. Az esztétika csaknem logikai kártyavár, az ízlés rezdüléseire újra kell rakni – legalábbis a legfelső emeleteit. Ha az olvasó jobban odafigyel, ezen a köteten belül is észlelheti az ízlés változásának ilyen vagy olyan jelét, pedig az itt közölt cikkek vagy tanulmányok már erős válogatás alapján kerültek egymás mellé abban a reményben, hogy nagyjából egységes kritikai mérlegelésről vallanak. De vajon így van-e? Ha pedig az olvasó veszi magának a fáradságot, és egybeveti a költészetről szóló írásokat a szerző 1948-ban megjelent tanulmánykötetével, _A mai magyar lírá_-val, látni fogja a világos különbségeket, melyek az ízlés lassú átalakulásából erednek, s kihatnak az értékelés egész rendszerére.

Ismeretlen szerző - 20th ​Century Literary Criticism
Twentieth ​Century Literature is a major anthology of key representative works by fifty leading modern literary critics writing before the structuralist revolution, namely M. H. Abrams, W. B. Yeats, Sigmund Freud,Henry James, Ezra Pound, T. S Eliot, Virginia Woolf, T.E. Hulme, I. A. Richards, D. H. Lawrence, E. M. Forster, William Empson, G. Wilson Hight, C. G. Jung, Maud Bodkin, Christopher Caudwell, L. C. Knights, John Crowe Ransom, Edmund Wilson, Paul Valéry, D. W. Harding, Lionel Trilling, Cleanth Brooks, Yvor Wiinters, Erich Auerbach, W. K. Wimsatt and Monroe C. Beardsley, George Orwell, Jean-Paul Sartre, Mark Schorer, Francis Fergusson, Northrop Frye, C. S. Lewis, Leslie Fielder, Alain Robbe-Grillet, George Lukács, Richard Hoggart, Walter J. Ong, Norman O. Brown, Ian Watt, Claude Lévi-Strauss, René Welleck, Wayne Booth, Raymond Williams, R. S. Crane, Marshall McLuhan, George Steiner, Susan Sontag, W. H. Auren, Frank Kermode

Juhász Béla - Irodalom ​és valóság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Radnóti Sándor - A ​piknik
Radnóti ​Sándor új könyvének címadó tanulmánya egy nevezetes Lichtenberg-aforizmát jár körül: a szöveg olyan piknik, ahová a szerző szállítja a szavakat, viszont a jelentésről már az olvasó gondoskodik. Ám e röppentyűben már részben adott a tanulmánykötet egész kérdésköre: hogyan olvas az olvasó mint olvasó, hogyan mint hivatásos olvasó, vagyis mint kritikus, és hogyan olvasnak maguk a szerzők, amikor nem olvasnak, hanem alkotnak, vagyis olvasmányaik alapján írnak egy újabb olvasmányt. Jeles olvasók és könyvemberek lesznek ekként a kötet főszereplői: Susan Sontag, Roland Barthes, Paul de Man, Nádas Péter, Szentkuthy Miklós, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Radnóti ugyancsak remek olvasónak mutatkozik új kötetében: noha olvasott arról, hogy az olvasás (értelmezés) tévedékeny tevékenység, azt már nem állítja, hogy a világ tökéletesen olvashatatlan lenne emiatt. Sőt talán éppen ezért olvasunk újra és újra.

Szenteleky Kornél - Egy ​fáradt szív szerelmei
A ​könyv - melynek címe egy jellegzetes Szenteleky Kornél-os szókapcsolat, valójában a Kesergő szerelem című regény egy később címváltozata - két részből áll. Az első a Kesergő szerelem című kisregényt tartalmazza eredeti formájában, ahogy Kiss József lapjában, a Hétben megjelent, a másik rész pedig 1917-től 1920-ig írt, s A Hétben publikált írásait: jegyzeteket, kritikákat, vitairatokat, ismertetéseket, tanúságot téve mind arról, milyen éretten forgatta tollát azokban az években Szenteleky, aki, mint ezek az írások bizonyítják, egyik vezető munkatársa volt A Hétnek, mint pedig arról, milyen sokoldalú íróember volt. Szenteleky írói működésének egy szakaszát ismerheti meg tehát az olvasó ebből a kötetből, míg a későbbi, az 1920 utáni Szenteleky-műveket még fel kell fedezni, és folyóiratokat sárguló, porladó oldalain, elfeledett könyvek fedőlapjai között.