Hans Urs von Balthasar öt alkalommal adott képet Írói tevékenységéről, az általa írt és fordított művekről, terveiről és az életében meghatározó szerepet játszó személyekhez fűződő kapcsolatáról. Minthogy pedig az összegzésekben az Adrienne von Speyrral együtt alapított közösséghez kapcsolódó tevékenységéről is szól, a kötet írásaiban egységes szellemi, lelki, egyházi és kulturális stílus rajzolódik ki.
Kapcsolódó könyvek
Thomas F. Torrance - Keresztény teológia és természettudományos kultúra
Thomas F. Torrance a teológia és természettudomány párbeszédének az elkötelezett híve. A párbeszéd itt nem egymás melletti elbeszélés, és nem is egy összemosott egyveleg. A szerző a teológia és természettudomány határvidékén jár, nyitottan arra, hogy megértse és felhasználja mindazt, amit a természettudományból megtudhat, de eközben soha nem szűnik meg teológus lenni. Karl Barth tanítványa nem akarja a természettudományt „megkeresztelni", és nem épít fel egy természeti istenérvektől hemzsegő dogmatikai rendszert. Ugyanakkor tudja, hogy az isteni megtestesülésről nem beszélhetünk úgy, mintha egy távoli másik univerzumban, egy másik tér-időben történt volna, mert ez ahhoz a világhoz és természethez kötődik, amelyről a természettudományok beszélnek, így ettől a kerettől sem szakíthatjuk el a teológiát.
Reök Iván - A szellemi világ
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Puskás Attila - Megismertük és hittük a szeretetet
Balthasar teológiája a szeretet teológiája, s ennek lényegi dimenzióit tárgyalja a tanulmánykötet. A középpont, mely körül a szerző tizenhárom dolgozata – közöttük öt új írása – elrendeződnek nem más, mint a balthasari teológiának a centruma: Isten mindig nagyobb szeretetének a túlsúlya, ahogyan Jézus Krisztusban feltárul számunkra.
Hans Urs von Balthasar - Teológia
Hogyan kerülhet kapcsolatba az ember magával Istennel, azaz Isten dicsőségével? Hogyan észlelheti, hogyan veheti észre és hogyan adhat választ arra, amivel ily módon az "esztétika" síkján találkozik? A teológiai esztétika ószövetségi és újszövetségi tárgyú utolsó kötetei immár konkrét tartalmi elemekkel töltik meg azt a keretet, amelyet az első kötet kidolgozott: az isteni dicsőség egyszerre érzékelhető és szellemi megmutatkozásainak bibliai eseményeit tekintik át, megrendítő, tragikus és felemelő drámaiságukkal együtt. Az Ószövetség történelmi útját bemutató hatodik részkötetben nemcsak a megnyilvánuló dicsőség konkrét valósága, a megjelenését érzékelő ember léthelyzetét megrendítő ítélet és az emberrel kötött isteni szövetség rajzolódik ki, de a dicsőség látásából fakadó küldetés és engedelmesség is, amely a próféták sorsában és üzenetében éri el a tetőpontját, majd a jézusi alak megjelenése előtti századokban hosszúra nyúló félhomályba vész.
Szent Ágoston - Vallomások
A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és - hazánkban először - latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.
Miklós Tamás - Hideg démon
A filozófia a teológia szolgálójának eredetileg nem kulcsfontosságú pozíciójából a teológia mentőangyalának szerepébe kerül.
A klasszikus történelemfilozófiai írások szerzői - egy kezdettől súlyosan problematikusnak tudott feladat megkísérlői - éppen nem naiv, hanem a jelent rég túlélt beszélgetőtársaink. Meglepően ismerős tájak bejárói. Otthonülő katasztrófaturisták idegenvezetői ők, megmutatják a szakadékot, amely íróasztalunk alatt nyílt, beomlott világunkat, amelynek idegenjei lettünk.
Friedrich Wilhelm Kantzenbach - Teológiai irányzatok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Órigenész - Kelszosz ellen
Órigenész (185–253), kora leghíresebb keresztény teológusa és Szentírás-magyarázója élete alkonyán mecénása, Ambrosziosz kérésére írta meg _Kelszosz ellen_ című munkáját. A mű a szerző eredeti görög nyelven, teljes egészében reánk maradt munkái közül a legterjedelmesebb és a legjelentősebb, és egyben a görög nyelvű keresztény apologetikai irodalom elismerten első számú csúcsteljesítménye. A szépírói képességekkel is rendelkző, II. században élt filozófus Kelszosz _Aléthész logosz_ (Igaz szó) című pamfletje az első bölcseleti szinten mozgó, átfogó keresztényellenes kritika, amelynek cáfolatához Órigenész egész szellemi arzenálját igénybe veszi a dialektikai vitának a korban rendelkezésre álló fegyvertárától kezdve a történelmi források elemzésén, a filozófiai hagyomány értékelésén át a szent és profán irodalmi szövegek magyarázatáig. A cáfolat cáfolatából egyedülálló módon rekonstruálható a kereszténység kritikusainak szövege és mondanivalója, így az olvasó két egymással számos ponton ellentétes isten-, világ- és emberfelfogás ütközésének lehet tanúja.
C. S. Lewis - Keresztény vagyok
A szerzőnek ez a kötete a BBC rádióban elhangzott előadás-sorozatának gyűjteménye. Benne az erkölcs, a képzelet és a racionalitás - avagy a jó, a szép és az igaz - szempontjából egyaránt lenyűgöző erővel vonultatja föl a keresztény eszméket, tudatosan mellőzve a felekezeteket elválasztó dogmatikai különbségeket.
Richard H. Niebuhr - Krisztus és kultúra
Ez a könyv joggal tekinthető a 20. századi keresztyén társadalometika egyik klasszikusának, melyben a szerző kultúránkat és hitünket egyaránt vizsgálat tárgyává teszi. Krisztus nagyobb a mi kulturális megnyilvánulásainknál, és nem azonosíthatjuk őt ideológiáinkkal. Miközben a "kultúrteológiát" mint ideológiát elveti, megmutatja hogyan lehet Isten és felebarátaink szolgálata valóságos üzenet abban a társadalomban, amelyben élünk.
A kultúra kifejezés tág értelemben magába foglalja az emberi közösségek életét meghatározó sajátosságok összességét, szoros értelemben pedig a kialakult értékrendszereket jelöli. Mindkét összefüggésben elengedhetetlen eszköze annak az emberi igyekezetnek, mellyel sorsunkat irányítjuk. A keresztény közösségek történelmében és tagjainak életében a kultúra hatásának és az azt alakító válasznak gazdag, feszültségekkel és ellentmondásokkal teli sokfélesége található. Ezt a nagyon is összetett örökséget elemzi és rendszerezi Niebuhr klasszikus és a huszadik század második felének nyugati-keresztény gondolatvilágára igen jelentős hatás gyakorló munkája. A pártállam gettójából nemrég szabadult magyar hívők felekezeti hovatartozástól függetlenül nagy haszonnal fogják olvasni ezt a munkát. Segítségével azonosíthatják az első világháborút túlélő barokk vallásosság magyarországi kulturális sajátosságait, az elnyomatás éveiben tanúsított szembenállás ma is élő, jellegzetes vonásait; inspirációt kaphatnak a hirtelen talált szabadság kulturális kihívásainak megoldására és az evangélium hirdetésében ránk szabadult lehetőségek és feladatok megvalósítására.
Somfai Béla SJ, professor emeritus, Szegedi Hittudományi főiskola
Niebuhr könyve a teológiai és vallásfilozófiai irodalom klasszikus műve, amely a téma bármely kutatójának nélkülözhetetlen vezérfonala.
Bogárdi Szabó István református püspök
Átfogó, igényes és kiegyensúlyozott értekezés egy olyan problémáról, amelyhez a hívők minden korban igyekeztek kialakítani a helyes hozzáállást.
Fabiny Tibor egyetemi tanár, KGRE
Nagyszerű elemzés a kereszténység egyik legjelentősebb kérdéséről: hogyan és mennyire mérvadó Krisztus magatartása és tanítása abban a környezetben, amelyben élünk.
A New York Times könyvszemléje
Arthur Peacocke - Egy tudományos kor teológiája
Arthur Peacocke az a teológus és természettudós, aki komolyan veszi a saját korának természettudományos kihívásait, és ennek érdekében képes újragondolni akár a Szentháromságról, akár a gondviselésről megfogalmazott évezredes egyházi tanításokat is. Könyvében néhol merész teológiai állításokat fogalmaz meg, amelyek az olvasóban megdöbbenést kelthetnek. Ám éppen ezért izgalmas ez a kötet: kérdésfeltevéseivel, igényes válaszaival arra késztet bennünket, hogy a körülöttünk lévő világot és a bennünk lévő folyamatokat tőlünk telhető mélységgel újraértelmezzük.
Alexander Schmemann - Az eucharisztia
A szerző előszavából:
“Ez a könyv, amelyet most az olvasó a kezében tart, nem a liturgikus teológia kézikönyve, nem is tudományos értekezés. Ritka szabadidőmben, gyakori megszakításokkal írtam. S most az egyes fejezeteket egy könyvben egyesítve sem próbálok úgy tenni, mintha az Isteni Liturgia teljes vagy rendszeres magyarázatával szolgálnék. Ez a könyv inkább afféle elmélkedéssorozat az Eucharisztiá-
ról. Ezeknek az elmélkedéseknek forrása azonban nem a tudományos elemzés, hanem saját – legyen az bármilyen szerény és korlátozott – tapasztalatom. Több mint harminc éve papként, teológiai tanárként, lelkipásztorként és hitoktatóként szolgálom az Egyházat. Ez alatt a harminc év alatt sohasem szűntem meg az Eucharisztiára és annak az Egyházban elfoglalt helyére gondolni.”
Alexander Schmemann (1921-1983) észtországi orosz családban született. Kisgyermekkorában az orosz emigrációval Franciaországba került. 1940-45 között elvégezte a párizsi Szent Szergiusz Orthodox Teológiai Akadémiát, ahol egyháztörténetből szerzett tudományos fokozatot. 1946-ban szentelték pappá. 1951-ben családjával együtt áttelepült az Egyesült Államokba. A Szent Vlagyimir Teológiai Szemináriumban (Crestwood, New York) tanított, 1962-től mint az egyetem dékánja. Vezetése alatt az ökumenikus körökben is elismert akadémiai intézet a liturgikus és eucharisztikus újjászületés központjává vált.
Az egyház folyamatos érdeklődésének középpontjában állt: azt vallotta, hogy az egyház a liturgián keresztül él. Számos könyve és írása mellett, melyek elsősorban a liturgika és az egyháztörténet témakörét ölelik fel, lelkipásztorként is fáradhatatlanul járta Amerikát, előadásokat, prédikációkat tartott. Sokaknak (pl. Szolzsenyicinnek és családjának) volt lelkiatyja, tanítója és barátja, nemcsak Amerikában, hanem az egész világon.
Jakob Böhme - Földi és égi misztériumról
Jakob Böhme (1575-1624) rendkívüli alakja az európai vallásbölcseletnek: egyszerű csizmadia létére olyan átlényegítő szintézisét alkotta meg a keresztény misztika, az alkímia és a kabalisztika legjobb hagyományainak, amely látomásos erjével, izzó láva módjára hömpölygő nyelvezetével egyedülálló szinte az egész német irodalomban. Böhme - mintegy sugallat hatására - a természet titkainak a legmélyéig hatol, minden létezőben felismeri az ellentétes minőségek összefonódását; központi témája a teremtés örök-egy pillanata és titka, az isteni lényeg teremtésen túli és teremtésben megnyilatkozó természete. "Nem azt mondom, hogy Isten a természet, még kevésbé a földből kihajtó gyümölcs; hanem: ő ad erőt minden életnek, jónak is, rossznak is, kinek-kinek kívánsága szerint. " Böhme teozófiájának hatása nyomon követhető a romantikától Hegelen át a 20. század számos szellemi áramlatáig. Magyarországon ezidáig Hamvas Béla volt az egyetlen igazi felfedezője és méltatója. Kötetünk a terjedelmes böhmei életműből ad válogatást. Magyarul először találkozhatunk önálló kötetben a "görlitzi varga" a Philosophus Teutonicus lenyűgöző gondolatvilágával.
Vivianne Crowley - A jungi szellemiség
Carl Jung a XX. század egyik legnagyobb hatású alakja. Aki a szellem világában kíván elmélyülni, előbb-utóbb találkozik a gondolataival.
Jung sajátos világlátását többek között a keleti hagyományok, az okkultizmus és a kereszténység tanulmányozása során alakította ki. Vivianne Crowley könyve izgalmas bevezető a jungi életműbe, amely rendkívüli hatást gyakorolt korunk gondolkodóira.
Emanuel Swedenborg - Menny és Pokol
Emanuel Swedenborg (1688, Stockholm - 1772, London) korának elismert polihisztora, XII. Károly hadmérnöke és királyi szenátor volt. Ötvenöt éves koráig közel huszonöt kötetet publikált az ásványtan, matematika, csillagászat, anatómia és filozófia témakörében.
1745-ben, Londonban történt élete döntő eseménye; megjelent előtte Isten küldötte, és feladatként rótta rá az egyház megújítását. Megengedtetett számára az átjárás a túlvilágra.
A Biblia és a héber nyelv elmélyült tanulmányozása után tette közzé több kötetes szentírás-magyarázatait és hihetetlennek tűnő beszámolóit a halál utáni létről. Tudós emberhez méltón mindvégig misztikus elragadtatás nélkül, világos, szigorú stílusban írt.
Bár a Menny és pokol című művében elsősorban a túlvilágról szól, mégis - oly sok gondolkodóval ellentétben - egy cselekvő, szeretettel teljes evilági élet lehetőségét tárja elénk. Vallja: a szeretetből vagy önzésből fakadó tetteinkkel építjük magunkban a mennyet, illetve a poklot.
"A mennyet s a poklot is magadban hordozod:
Bármelyiket kívánd, mindenhol azt kapod."
Angelus Silesius: Kerúbi vándor (Kurdi Imre fordítása)
"Végül szabad még a három menny angyalairól olyan titkot kijelentenem, amit eddig senki sem tudott; mivel a fokozatokat eddig meg nem értették; hogy tudniillik minden angyal és minden ember legbenső és legmagasabb fokkal rendelkezik, ami az ő _legbensője_, amelybe az Úr Istenije legelőször és legközvetlenebbül behat, és ahonnan a többi benső, amelyek nála a rend fokozatai szerint sorakoznak, rendben tartatik. Az angyaloknak és az embereknek ezt a legbensőjét lehet az Úr bejáratának (ajtónak), és náluk az Úr tulajdonképpeni lakásának nevezni. Ennél a legbensőnél és legmagasabbnál fogva ember az ember, és lehet őt az oktalan állatoktól megkülönböztetni, mert azoknál ez hiányzik. Ezért van az, hogy az Úr az embert bensője szerint, ami lelke és érzelme birodalma, magához emelheti, hogy Őbenne higgyen, szeretettel hozzá forduljon, és hogy Őt lássa, és hogy az értelmet és a bölcsességet befogadhassaa, és eszesen beszélhessen. Innen ered örök élete is."
(E. Swedenborg)
Bugár M. István - Szabadság, szeretet, személy
Szabadság, szeretet, személy - nyelvünk és életünk legkülönfélébb színterein használt kulcsfontosságú értékek, hívószavak. A kötetben a szerző e három fogalom születését és formálódását tekinti át a korai kereszténységben, vagyis ott, ahonnan azokat örököltük, álljunk bár e hagyományon belül vagy kívül. Az alapos eszmetörténeti bevezető tanulmányt a források követik, hogy a magyar olvasó is hozzáférhessen e mai napig friss, ám eddig nyelvünkön – olykor semmilyen modern nyelven – nem olvasható alapszövegekhez.
A kötet részben folytatása a Kairosz Kiadónál korábban megjelent Sors és szabadság című forrásgyűjteménynek, mely a legkorábbi fejleményeket veszi sorra. A szabadság eszmetörténeti tárgyalása azonban most kiegészül a Szentháromságtan keretében megszületett "személy" fogalmának bemutatásával. Különösen tanulságos az, ahogyan a görög egyházatyák a személyt a közösség felől értelmezik, s így elméleti keretet kínálnak ahhoz, miként érdemes napjainkban is szembeszállni az embervilág egyre tragikusabb következményekkel járó individualista széttöredezettségéhez vezető hatásokkal. A személyt ugyanis eredeti összefüggésében a szabadság mellett, sőt az előtt az a szeretet hozza létre, mely a kötet harmadik egységének tárgya.
Ruff Tibor - Az Újszövetség és a Tóra
Alapos, izgalmas könyv a kereszténység eredetéről – ajánlja Heller Ágnes a borítón Ruff Tibor könyvét, mely a zsidó és a keresztény hit közös gyökereit kutatja. Vajon Jézus, a Tizenkettő és Pál hogyan viszonyultak zsidóságukhoz és kereszténységükhöz, egységben tudták-e tartani a kettőt, vagy meghasonlottak korábbi hitükkel és népükkel? A szerző számára nincs megkerülendő kényes kérdés.
Jakob Böhme - Szent sóvárgás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Joseph Bautz - A pokol
A pokol létének, helyének és tartamának általános meghatározása. Az ész tanítása a pokol létéről. Írta: Bautz József münsteri akadémiai tanár. A német eredeti után fordította: Görgényi Jenő.
Bolberitz Pál - Gál Ferenc - Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája
Ez a könyv két, Aquinói Szent Tamás filozófiáját és teológiáját tárgyaló nagyszabású tanulmányt, továbbá a "skolasztika fejedelmének" két eredeti és csorbítatlan szövegű művét tartalmazza, ami nyilvánvalóvá teszi megírásának és kiadásának célját: újra felidézni - munkássága legfontosabb aspektusainak bemutatásával - a keresztény gondolkodás meghatározó személyiségének alakját és életművét, és ízelítőül megszólaltatni őt magát is.
Egy Aquinói Szent Tamással foglalkozó mű megjelentetése már régóta esedékes volt. A keresztény, tehát Krisztus-központú gondolkodás - minden jel szerint - kiállta a legjújabb idők próbáját is, és a "modern" irányzatokban csalódott, vagy azoktól nem eleget kapott keresők egyre nagyobb kíváncsisággal fordulnak a felé a szellemi irányzat felé, amelynek válaszait az élet, a halál és az igazság végső kérdéseire most sem sikerült meghaladni. A szellem csataterén nem először és valószínűleg nem is utoljára zajlik le ez a folyamat. Az ún. "modernek" produkcióit követő kijózanodás után az érdeklődés - művészetben, történelemben, filozófiában - törvényszerűan a múlt felé fordul. Az elért eredményeket kevésnek tartók egyszerre kedvet kapnak, hogy újra elzarándokoljanak az átmenetileg elfelejtett forrásokhoz és ismét felfedezzék azokat a szellemi-lelki értékeket, amelyek évszázadokon keresztül az élet stabil alapjait és az organikus fejlődés lehetőségét nyújtották.
Aquinói Szent Tamás szellemi hagyatéka óriási. A múlt eredményeit összegző és a jövőnek irányt szabó munkásságának kisugárzása mind a mai napig tart. Mindanniyan a tanítványai és adósai vagyunk; az öt kontinens minden "európai" fogalmakkal gondolkodó lakója - akár tud róla, akár nem, akár keresztény világnézetű, akár nem - szellemi struktúrájának legalább bizonyos elemeit, ha áttételesen is, de tőle tanulta.
A kitűnő szerzők - a hazai katolikus teológiai és filozófiai irodalom legnevesebb szaktekintélyei - nem elégedtem meg Szent Tamás egyes műveinek tartalmi ismertetésével, hanem a filozófia és teológia nagy kérdései köré rendezve adják elő az Angyali Doktor tanítását. A tanulmányok olvasói nemcsak Aquinóii Szent Tamás gondolataival ismerkedhetnek meg, hanem az egyes kérdések előtörténetével is, azzal a sokszor kacskaringós úttal, amit a tárgyalt filozófiai felismerésnek vagy teológiai tételnek a megelőző korok fiozófusainál és teológusainál meg kellett tenniük, amíg nála végleges vagy legalábbis sok évszázadra érvényes formát öltöttek.
És míg a "Lét és lényeg" című értekezésben megcsodálhatjuk a hétszáz év után is friss hangon szóló szerző pontos megfigyeléseit, finom disztinkcióit, zseniális rendszerező képességét. "A teológia összefoglalásá"-ban megérezzük, hogy Aquinói Szent Tamás nemcsak a filozófia és teológia szaktudósa, hanem karizmatikus ember, szentéletű szerzetes is volt, aki "Isten országáért" élt, írt és tanított. Szimbolikusnak is lehet tekinteni, hogy élete utolsó művének utolsó mondataiban erről az "országról" beszél, és - talán önmagára, súlyos betegségére és megsejtett halálára gondolva - azt bizonyítja, hogy "az ember eljuthat abba az országba: egyébként hiába remélne és szenvedne... Az Úr ugyanis így szól: "Ne félj te maroknyi nyáj, hiszen Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot".