Jeeves ​szabadságon

P. G. Wodehouse - Köszönöm, ​Jeeves!
Berti ​Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor - van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.

P. G. Wodehouse - Megőrült, ​Jeeves?
A ​bonyodalom avval kezdődik, hogy Gussie Fink-Nottle London utcáin bóklászik Mephistónak öltözve, és akkor éri el tetőpontját, amikor holtrészeg állapotban ünnepi beszédet mond a Market Snoodsbury Gimnázium díjátadó ünnepségén. Mindezek előzménye, hogy Bertie Wooster régi cimborája beleszeretett Madeline Bassettbe, az igencsak extravagáns leányzóba, de a tarajos gőtékhez sokkal jobban ért, mint a nőkhöz. Bertie természetesen a segítségére siet, de bár ne tenné! A megoldás kulcsa ismét Jeeves, az inasok gyöngye, akinek egyszersmind sínre kell tennie Bertie unokahúga, Angela, nagynénje, Dália néni, és francia főszakácsuk, Anatole sorsát is. És persze, nem mellékes körülményként, fölbukkan a történetben egy fehér zakó is...

P. G. Wodehouse - Halihó, ​Jeeves!
Bertram ​Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.

P. G. Wodehouse - Bravó, ​Jeeves!
Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).

P. G. Wodehouse - Kedélyes ​kastély
Bill ​talán a legidétlenebb és legcsúnyább férfi, aki valaha létezett. Mi történik, ha ez a pompásan csúf fiatalember beleszeret az Emsworth család kicsi rokonába? Nos, a família asszonyai rövid úton Blandings kastélyába, az ősi fészekbe száműzik a lányt. Bandings maga a börtön, a világ vége, az unalom, és mégis - kedélyes. Bill a legkülönbözőbb trükkökkel próbálkozik a lány közelébe férkőzni, de hiába. Ha végképp nincs remény, forduljon Galahad Threepwoodhoz, a világfihoz, az örökifjú nagybácsihoz, akinek mindig van ötlete! A Kedélyes kastély a Forduljon Psimth-hez! írójának újabb, sziporkázóan szellemes könyve.

P. G. Wodehouse - Fő ​a pléhpofa, Jeeves!
Amikor ​híre fut, hogy Madeline Bassett jegyben jár Gussie Fink-Nottle-lal, Bertie Wooster megkönnyebbülése határtalan. Ámde midőn Madeline megpróbál vegetáriánust csinálni Gussie-ból, az önfenntartási ösztön Bertie-t arra kényszeríti, hogy újabb, könnyfakasztóan mulatságos küldetésbe induljon a zseniális Jeevesszel Sir Watkyn Basett rezidenciájába, Totleigh Towersba. A regényben ismét találkozhatunk ismerősünkkel, Plankkel, az Afrika-utazóval, aki ezúttal rögbicsapatot szervez; megcsodálhatjuk Gikszer Pinker tiszteletes félelmetes jobb horgát; újból élvezhetjük a mozgalmas életet élő, dörgő hangú Dahlia néni társaságát, aki soha nem riad vissza a kis simlisségtől, és megtudhatjuk, micsoda hallatlan vonzerővel bír a vesepástétommal töltött hideg sült. Wodehouse ismét a megszokott fordulatos és falrengetően vidám történettel lepi meg olvasóit.

P. G. Wodehouse - Jeeves ​majd megoldja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. G. Wodehouse - Hajómágnás ​a pácban
Ha ​Bertie-n múlna, soha nem menne Steeple Bumpleigh közelébe, ahol félelmetes nénikéje, Agatha él férjével, Percy bácsival. Ám Jeeves az ő ellenállhatatlan modorában meggyőzi, hogy látogassa meg bácsikáját, és segítse ki egy fölöttébb kínos helyzetben. Steeple Bumpleighban azonban Bertie összefut Stilton Cheeswrighttal. A régi cimbora Florence-nak, Bertie volt menyasszonyának udvarol, és szent meggyőződése, hogy Bertie-nek a lányra fáj a foga. Ráadásul, mintha ez nem volna elég, az is kiderül, hogy a jó öreg Stilton rendőrnek állt, és ő képviseli a rendet és törvényt Steeple Bumpleighban. Wodehouse terjedelmes életművének e gyöngyszemét először olvashatják magyarul az angol humor kedvelői.

P. G. Wodehouse - Valami ​új
P. ​G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója. A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek. A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

P. G. Wodehouse - Igenis, ​Jeeves!
Ha ​Bertie Wooster csávába kerül (márpedig mindig belekerül, hiszen csávák lesnek rá minden kilométerkőnél), ki máshoz fordulhatna, mint a csodálatos inashoz, Jeeveshez? Ha a pajkos Bobbie Wickham könnyelműen elajándékozza Agatha néni kutyáját; ha Bertie eláztatja magát Sir Roderick Glossopnál a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt; ha az alávaló Tuppy belehabarodik egy tetemes operaénekesnőbe; ha a kis Clementinát éjnek évadján kell visszacsempészni a leányneveldébe, Bertie mindig számíthat Jeevesre — feltéve, hogy ellenkezés nélkül végrehatja az inas utasításait. Csak egyetlen válasz lehetséges: — Igenis, Jeeves!

P. G. Wodehouse - Tavaszi ​bezsongás
Lord ​Shortlands nyakán a grófi címen-kastélyon kívül még egy szerinte "egekig bűzlő" vizesárok is ott van koloncnak, és ő az egész cucctól, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, boldogan megválna kétszáz fontért. Ennyiért ugyanis már kap Londonban egy kocsmát, és ezzel végre elnyerheti szíve választottja, a szakácsné kezét. Ám neki a titulus mellé vajmi kevés pénz jutott, így anyagilag teljesen legidősebb lányától függ. Lady Adela azonban apját igencsak rövid pórázon tartja, amitől őlordsága lassan már kezd kissé bezsongani...

P. G. Wodehouse - Mike ​és Psmith
A ​Forduljon Psmith-hez, valamint a Psmith a pénzvilágban közkedvelt hõsével, a magát minden helyzetben feltaláló, csodálatos ékesszólással megáldott világfival ezúttal életének egy még korábbi szakaszában találkozunk: Psmith a középiskola utolsó évfolyamán koptatja a padot, jóban-rosszban elválhatatlan barátja, Mike társaságában. A két jeles ifjú kalandjai ezúttal a középiskolai örömök, bánatok – és nem utolsósorban középiskolai csínyek – világában zajlanak, különös tekintettel a Mike szemében mindennél fontosabb krikettre... Psmithnek és Mike-nak természetesen ezúttal is bõséges alkalma van, hogy minél nagyobb kalamajkába keveredjenek, de mint mindig, ezúttal is sikerül egyesült erõvel – és nem csekély csalafintasággal – kimászniuk a slamasztikából. A fedélrajzot és az illusztrációkat Hegedûs István készítette.

P. G. Wodehouse - Dinamit ​bácsi
Frederick ​Altamont Cornwallis Twistleton, ismertebb nevén Lord Ickenham, a korát meghazudtolóan életvidám és energikus brit arisztokrata azt tartja élete vezérlő elvének, hogy kedvességet, fényt kell sugároznia embertársai életébe - akár akarják, akár nem... "A jókedvű jótevő"-ként megismert és megkedvelt, zabolátlan főrend most unokaöccse, Reginaid "Pongo" Twistleton életét akarja sínre tenni, mert a fiatalember elhamarkodott frigyre készül, és ezt az elszánt jótevő igazán nem engedheti. Leleményes terveivel iszonyúan kínos helyzetekbe hozza környezetének tagjait - illetve szédületesen mulatságos helyzetekbe. Attól függ, honnan nézzük. A regény lapjain a Wodehouse-menazséria különleges figurái vonulnak fel - az álnéven regényeket író, villámló tekintetű menyasszony, Hermione Bostock és megátalkodottan zord atyja, Sir Aylmer Bostock (Alsó-Hátasztán nyugalmazott kormányzója)... A pipogya Bill Oakshott, aki félénksége ellenére felfedező expedíción vesz részt az Amazonas mentén... Pongo Twistleton, aki legszívesebben szintén egy másik földrészre menekülne nagybátyja jóindulata elől... Sally Painter, az elbűvölő, fiatal szobrásznő... Említést érdemel még néhány mellszobor, egy zsák ékszer, meg egy fiatal rendőr, aki az emlékezetes agárversenyen letartóztatta Lord Ickenhamet és Pongót. Ő - mi sem természetesebb - a szobalánynak udvarol, és történetesen Harry Potternek hívják - de csupán névrokon.

P. G. Wodehouse - A ​kék ruhás lány
Románcok ​és intrikák nevettető forgataga egy vidéki angol kastélyban, ahol egy Gainsborough-miniatűr eltűnik, és néhány szerelmes szív egymásra talál. Az életmű e kései darabjából áradó vérbeli és fergeteges humor azonnal magával sodorja a gyanútlan olvasót, aki persze örülhet, hogy csak külső szemlélője a mulattató, ámde viszontagságos eseményeknek. Igaz, az élet unalmasan csordogálna, ha Percy, a hivatali kifutófiú nem érti félre egy festmény címét, ha Mrs. Bernadette (Barney) Clayborne nem lenne kleptomániás, ha Jerry West nem veszik össze Jane Hunnicuttal az Onapoulos és Onapoulos kontra Lincolnshire-i és Keleti Megyék Üvegpalackozó Társaság bírósági ülésén, ha Crispin Scrope-nak lenne pénze, ha Vera Upshaw nem írna regényeket és nem akarna férjhez menni, akkor… Akkor viszont eggyel kevesebb lenne egy nagyszerű Wodehouse regénnyel.

P. G. Wodehouse - Dr. ​Sally
Dr. ​Sally Smith med. univ. egy hivatása magaslatán álló ifjú doktorkisasszony - igazi kékharisnya. Mentségéül csak az szolgálhat, hogy ugyanakkor kitűnő golfozó is. Ez persze csak Sir Hugo - hivatásos orvos és amatőr (nagyon amatőr) golfjátékos - számára mentség. Sir Hugo unokaöccse, Bill Bannister - elhivatott gazdálkodó és amatőr aranyifjú - számára cseppet sem. A fontosabb szereplők között találunk még egy Sallyhez képest kevésbé ifjú, kevésbé csinos és sokkal kevésbé orvos hölgyet, és egy enyhén ütődött de roppant segítőkész arisztokratát is. Mindenki együtt van hát, hogy elkezdődhessen ez az üdítő kisregény, melyben vidám kalandok és az ily regényekben szinte kötelező félreértések után mindenki megkapja a magáét, még a tehenek is. Azaz bocsánat! A tehenek érdekében csupán reménykeltő előkészületek történnek...

P. G. Wodehouse - A ​nénikém nem talpig úrinő
Bertie ​Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy "buheráljon meg" egy versenylovat. Bertie láthatárán további "pacák" is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és "férfiátgyúró", valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől. "A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos" _Susan Hill_

P. G. Wodehouse - Szárnyasdisznók
A ​regényben Lord Emsworth szerelmes lesz, és jó néhány órán keresztül komolyan foltolgatja, hogy újra megházasodik! Öccse, a nagyméltóságú Galahad ezenközben ifjú párocskák életét teszi rendbe, ahogy szokta: úgy, hogy attól kódulnak. Szomszédjuk, az ármányos lelkületű Sir Gregory Parsloe is házassági terveket fontolgat, ami azért különösen kínos, mert a nősülés fogyókúrát von maga után - sőt maga előtt... Blandings Császárnője pedig, a világirodalom leghíresebb sertése az Odüsszeia óta, jámboran készül a következő nagy megmérettetésre... Azt azonban, hogy mi az a Slanki, és hogy a szerelmesekre milyen sors vár, semmiképpen sem árulhatjuk el!

P. G. Wodehouse - Golfőrültek
A ​Korelnök, a kötetben szereplő történetek narrátora mindent tud, ami a golfpályán valaha történt - nem is szólva mindarról, amire a golfpálya körül került sor. Itt van például Cuthbert esete. Reménytelenül szerelmes Adeline-be, de Cuthbert hiába talál egy ütéssel a lyukba, ha a lány a kultúra megszállottja, és többre tart egy feltörekvő írót, mint a francia Open nyertesét. Ám felbukkan a Nagy Orosz Író, akinek igen sajátságos hobbija van, és Cuthbert kilátásai máris megváltoznak... Vagy vegyük az ifjú Mitchell Holmest, akit az is zavar az ütésben, ha a közeli réten repdesnek a pillangók. A pályafutása forog kockán - de vajon orvosolhat a golf minden problémát? P. G. Wodehouse eddig magyarul meg nem jelent golftörténeteinek első kötetét tarthatja kezében az olvasó, amelyben az író szeretetteljes iróniával figurázza ki az angolok egyik „régi mániáját", a golf iránti elvakult rajongást.

P. G. Wodehouse - Az ​ellopott levélnehezék
Egy ​amerikai milliomos különös szenvedélynek hódol: tizennyolcadik századi francia levélnehezékeket gyűjt. Amikor látogatóba érkezik elszegényedett angliai rokonához, kiderül, hogy az birtokában van egy ilyen példánynak, ám az angol törvények értelmében családi ereklyét börtönbüntetés terhe mellett tilos eladni. Így aztán igen furmányos módon cserél gazdát a becses műtárgy. Közben persze szerelmek is szövődnek: két szerelmespár is szerepel a regényben. A legfurcsább figura azonban minden bizonnyal egy végrehajtó – merthogy elszegényedett angol főurakhoz, sajna, ilyenek is bejáratosak –, aki szakácsnőkkel beszélgetve úgy lehel életet a társalgásba, hogy megkéri a kezüket… Amerikai kiadója ezzel a fülszöveggel bocsátotta útjára a pompás művet: „A Wodehouse-rajongók számára a szerzőnek csupán háromféle osztályozása létezik: jó, jobb és legjobb. Kiadónknak örömére szolgál, hogy ezúttal a szerző «legjobb»-jainak egyikét nyújthatjuk át a kedves Olvasónak.”

P. G. Wodehouse - Egy ​pelikán Blandingsben
„Hosszú, ​elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek előttem az elmúlt események. És most pohárköszöntő kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megőrizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szerető szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsű krónikásának ebben a szívvidító regényben.