Az ​ellopott levélnehezék

P. G. Wodehouse - Jeeves ​szabadságon
Dahlia ​néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. ___Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást - éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.

P. G. Wodehouse - A ​kék ruhás lány
Románcok ​és intrikák nevettető forgataga egy vidéki angol kastélyban, ahol egy Gainsborough-miniatűr eltűnik, és néhány szerelmes szív egymásra talál. Az életmű e kései darabjából áradó vérbeli és fergeteges humor azonnal magával sodorja a gyanútlan olvasót, aki persze örülhet, hogy csak külső szemlélője a mulattató, ámde viszontagságos eseményeknek. Igaz, az élet unalmasan csordogálna, ha Percy, a hivatali kifutófiú nem érti félre egy festmény címét, ha Mrs. Bernadette (Barney) Clayborne nem lenne kleptomániás, ha Jerry West nem veszik össze Jane Hunnicuttal az Onapoulos és Onapoulos kontra Lincolnshire-i és Keleti Megyék Üvegpalackozó Társaság bírósági ülésén, ha Crispin Scrope-nak lenne pénze, ha Vera Upshaw nem írna regényeket és nem akarna férjhez menni, akkor… Akkor viszont eggyel kevesebb lenne egy nagyszerű Wodehouse regénnyel.

M. C. Beaton - Agatha ​Raisin és a vizes viszály
Ancombe ​békés, nyugodt kis falu, talán még békésebb, mint ahol Agatha Raisin lakik, de mikor feltűnik a színen az új palackozó vállalat, hogy kiaknázza a helyi forrásvizet, felbolydul a falu, és a községtanács is két kibékíthetetlen pártra szakad. A véletlen - vagy a sors? - úgy hozza, hogy egy baljós éjszaka éppen Agatha találja holtan a községtanács elnökét a forrásnál. Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik. A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin-könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és olvasók egyaránt megszerették; a sorozat már a 21. kötetnél tart. "M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő." PUBLISHERS WEEKLY

P. G. Wodehouse - Dinamit ​bácsi
Frederick ​Altamont Cornwallis Twistleton, ismertebb nevén Lord Ickenham, a korát meghazudtolóan életvidám és energikus brit arisztokrata azt tartja élete vezérlő elvének, hogy kedvességet, fényt kell sugároznia embertársai életébe - akár akarják, akár nem... "A jókedvű jótevő"-ként megismert és megkedvelt, zabolátlan főrend most unokaöccse, Reginaid "Pongo" Twistleton életét akarja sínre tenni, mert a fiatalember elhamarkodott frigyre készül, és ezt az elszánt jótevő igazán nem engedheti. Leleményes terveivel iszonyúan kínos helyzetekbe hozza környezetének tagjait - illetve szédületesen mulatságos helyzetekbe. Attól függ, honnan nézzük. A regény lapjain a Wodehouse-menazséria különleges figurái vonulnak fel - az álnéven regényeket író, villámló tekintetű menyasszony, Hermione Bostock és megátalkodottan zord atyja, Sir Aylmer Bostock (Alsó-Hátasztán nyugalmazott kormányzója)... A pipogya Bill Oakshott, aki félénksége ellenére felfedező expedíción vesz részt az Amazonas mentén... Pongo Twistleton, aki legszívesebben szintén egy másik földrészre menekülne nagybátyja jóindulata elől... Sally Painter, az elbűvölő, fiatal szobrásznő... Említést érdemel még néhány mellszobor, egy zsák ékszer, meg egy fiatal rendőr, aki az emlékezetes agárversenyen letartóztatta Lord Ickenhamet és Pongót. Ő - mi sem természetesebb - a szobalánynak udvarol, és történetesen Harry Potternek hívják - de csupán névrokon.

P. G. Wodehouse - Egy ​pelikán Blandingsben
„Hosszú, ​elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek előttem az elmúlt események. És most pohárköszöntő kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megőrizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szerető szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsű krónikásának ebben a szívvidító regényben.

P. G. Wodehouse - Nyári ​holdfény
Joe ​Vanringham első látásra beleszeret Jane Abbottba, aki viszont imádja Adrian Peake-et. Utóbbi azonban eljegyezte Joe mostohaanyját, a nagystílű, gazdag és félelmetes hercegnét, aki egyben az egyetlen lehetséges vevő a Jane családjának birtokában lévő visszataszító külsejű kastélyra. A kastélytól tulajdonosa igencsak meg kíván szabadulni, mivel anyagi nehézségei miatt már odajutott, hogy kénytelen fizető lakókat is vendégül látni. Bonyolultnak tűnik? Pedig a szövevényes szálak csak még inkább összekuszálódnak, amikor megjelenik a színen Jane anyjának fivére is, aki bírósági végzések kézbesítésével keresi a kenyerét... De nem kell aggódnunk! P.G. Wodehouse, az angol vidám regények utánozhatatlan mestere ismét biztos kézzel szövi a szálakat. Regénye letehetetlen, a meseszövés és a szerzőtől megszokott finom, intellektuális humor ismét remekművet eredményezett.

M. C. Beaton - Agatha ​Raisin és az elkóborolt túrázó
Rövid ​távollét után Agatha Raisin visszatér Carselyba, hőn szeretett cotswoldi falvába, és persze jóképű szomszédjához, James Lacey-hez. Igaz, James nem repes az örömtől, hogy viszontláthatja, de Agatha figyelmét hamarosan leköti egy szenzációs gyilkosság. Az áldozat, akire egy mezőn találnak rá, egy Jessica Tartinck nevű fiatal túrázó, aki azzal tört borsot a helyi földbirtokosok orra alá, hogy ragaszkodott a rég feledésbe merült szolgalmi utak használati jogához. Agatha lelkében ismét feltámad a szerelem lehetőségébe vetett remény, amikor bevonja a nyomozásba a vonakodó Jamest. Bőven akad követnivaló szál, mivel a földbirtokosokon kívül Jessica túrázó társai is mind elkövethették a gyilkosságot. A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat már a 21. kötetnél tart.

P. G. Wodehouse - Hölgy ​a pácban
A ​nagy nevettető regényének színhelye ezúttal is egy főúri kastély, valahol a gyönyörű angol vidéken, egy nagy park közepén. A kastély ura Lord Marshmoreton, akinek legfőbb szenvedélye a kertészkedés, és rosszul tűri nővére, Lady Caroline zsarnoki uralmát. A szigorú hölgy a kastély valamennyi lakójának életét szeretné a maga képére és hasonlatosságára formálni - de ez itt is éppoly kevéssé sikerül, akárcsak Wodehouse többi regényében: a fiatalok nem tűrik, hogy hajlamaik ellenére összeboronálják őket a "megfelelő" partnerrel, ki-ki megy - vagy menne - a maga útján, és természetesen ebből rengeteg bonyodalom származik. Így kerül a pácba a címben szereplő hölgy, Lord Marshmoreton leánya, Maud, aki titkos találkára igyekszik, és eközben kénytelen üldözője elől egy idegen úr taxijában keresni menedéket... Wodehouse a tőle megszokott bűvészi biztonsággal bonyolítja a sokágú cselekményt, és csak a regény legeslegvégén lélegezhetünk fel - de erről ne többet! Aki elolvassa a mulattató históriát, minden kérdésre választ kap, és véges-végig remekül szórakozik a kacagtatónál kacagtatóbb epizódokon.

P. G. Wodehouse - Psmith ​Amerikában
Psmith ​és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban - míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith - aki arisztokratikus stílusát "szocialista" meggyőződéssel ötvözi - természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár - Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának.

P. G. Wodehouse - Köszönöm, ​Jeeves!
Berti ​Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor - van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.

P. G. Wodehouse - Meglepő ​örökség
Milyen ​lehet az a világ, ahol majmok tojással dobálnak mosogatólányokat, és inasok alig-alig rejtve helytelenítenek teljes kontinenseket? A válasz: Wodehouse-i. A klubok, a kastélyok, a méhészetek és a lokálok mind-mind sűrűn átszőve az angol humor klasszikusának panoptikumba illő, imádni való figuráival, utánozhatatlan lebegő párbeszédeivel, mindent nyakon öntő bájával.

P. G. Wodehouse - Jeeves ​majd megoldja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

P. G. Wodehouse - Szárnyasdisznók
A ​regényben Lord Emsworth szerelmes lesz, és jó néhány órán keresztül komolyan foltolgatja, hogy újra megházasodik! Öccse, a nagyméltóságú Galahad ezenközben ifjú párocskák életét teszi rendbe, ahogy szokta: úgy, hogy attól kódulnak. Szomszédjuk, az ármányos lelkületű Sir Gregory Parsloe is házassági terveket fontolgat, ami azért különösen kínos, mert a nősülés fogyókúrát von maga után - sőt maga előtt... Blandings Császárnője pedig, a világirodalom leghíresebb sertése az Odüsszeia óta, jámboran készül a következő nagy megmérettetésre... Azt azonban, hogy mi az a Slanki, és hogy a szerelmesekre milyen sors vár, semmiképpen sem árulhatjuk el!

P. G. Wodehouse - Talált ​pénz
A ​szín ezúttal nem a Blandings-kastély, de a környezet itt is hasonlóképpen szemet gyönyörködtető: a festői Völgyi-Rudge falucska szomszédságában emelkedő Rudge Hall, a Carmody család ősi fészke. A környezet pompás, a ház ura azonban – mint oly sok más Wodehouse-regény hősei – heveny pénzzavarban szenved. No de nem azért rajzanak körülötte nagyeszű fiatal rokonok (és kétes amerikai vendégek), hogy zseniális megoldás ne kínálkozzék az égető problémára… A történetből természetesen most sem hiányzik a Wodehouse-regényektől egyenesen megkívánt szerelmi bonyodalom – s hogy a számtalan vargabetű után végül mindenki elnyeri, amit (és akit) megérdemel, az ugyebár (szintén a nagy angol nevettető ismeretében) magától értetődik. A Talált pénz-ben is lenyűgöző Wodehouse bravúros szerkesztésmódja, nemkülönben a sok modern írót megszégyenítő nyelvi leleményessége.

P. G. Wodehouse - Valami ​új
P. ​G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója. A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek. A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

P. G. Wodehouse - Halihó, ​Jeeves!
Bertram ​Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.

P. G. Wodehouse - Bravó, ​Jeeves!
Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).

P. G. Wodehouse - Megőrült, ​Jeeves?
A ​bonyodalom avval kezdődik, hogy Gussie Fink-Nottle London utcáin bóklászik Mephistónak öltözve, és akkor éri el tetőpontját, amikor holtrészeg állapotban ünnepi beszédet mond a Market Snoodsbury Gimnázium díjátadó ünnepségén. Mindezek előzménye, hogy Bertie Wooster régi cimborája beleszeretett Madeline Bassettbe, az igencsak extravagáns leányzóba, de a tarajos gőtékhez sokkal jobban ért, mint a nőkhöz. Bertie természetesen a segítségére siet, de bár ne tenné! A megoldás kulcsa ismét Jeeves, az inasok gyöngye, akinek egyszersmind sínre kell tennie Bertie unokahúga, Angela, nagynénje, Dália néni, és francia főszakácsuk, Anatole sorsát is. És persze, nem mellékes körülményként, fölbukkan a történetben egy fehér zakó is...

M. C. Beaton - Agatha ​Raisin és a tenyérbe mászó turista
Agatha ​Raisin otthagyja álmos cotswoldi faluját, Carselyt, hogy üldözőbe vegye a szerelmet – és egy gyilkosra bukkan. Miután faképnél hagyták az oltár előtt, követi menekülő vőlegényét, James Laceyt Észak-Ciprusra, ahol ahelyett, hogy élveznék az eltervezett nászutat, egy diszkóban tanúi lesznek egy tenyérbe mászó turista meggyilkolásának. Ármány és gyilkosságok sorozata veszi körül a valószínűtlen párost, s Agatha most sem hazudtolja meg kotnyeles természetét: szívós nyomozásba fog… A regény pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra az angol turistákról, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel, mely olyan perzselő, akár a ciprusi napsütés!

P. G. Wodehouse - Viharos ​idő
- ​Valaha rengeteg Butterwicket ismertem. Kíváncsi vagyok, rokona-e szegről-végről az öreg Legs Butterwicknek, aki annak idején piros pöttyöket pingált a képére, hogy a szobájába belépő hitelezők azt higgyék, himlője van. Ronnie Fish viszolyogva nyögött egyet. - Ó, az áldóját, mekkora marhát csináltam magamból! - Azt. - Mekkora tuskó vagyok! - Az vagy. - Jó nagyot kéne rúgni belém. - Jó nagyot. - Mind amiatt a... - Tartsd vissza - sürgette a nagybácsi. - Ne rám pazarold! Mondd el Sue-nak. Megyek és idehozom. Kirohant a szobából és egy pillanat múlva visszatért, maga mögött vonszolva a lányt. - Na - mondta tekintélyt parancsolóan -, most mutasd meg, mit tudsz! Kötözd meg magad és feküdj le a lábai elé, és kérd meg, hogy rúgjon a képedbe. Nyomorult hasadon csússz előtte a földön. Hemperegj előtte és ugass. És amíg ezt csinálod, addig én fölugrom a nappaliba, és váltok néhány keresetlen szót anyáddal... Megadó férjek, elszánt fiatalemberek, no és a Wodehouse-rajongók milliói ismerősként köszöntik e párbeszéd képeit. Egy izgága generáció érzelmei kavarnak új vihart a brit arisztokrácia büszkén dohos fészke. Blandings falai között. Emsworth szeretni valóan bárgyú kilencedik grófja, kiállhatatlan húgai, legendásan léha öccse, egy sereg kifogástalan jellemű komornyik és inas, pöttyös múltú lordok, ál- és valódi detektívek bonyolítják tovább azt a megunhatatlan történetet, melyet az angol író kötetről kötetre fűz tovább. A Viharos idő Wodehouse talán legkacagtatóbb, legtöbb bájjal átitatott műve.