Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Van ​a Varró Dani, a költő.
Na, őt zsigerből utáltam.
Ki a bánat és honnan jött ő?!
Hamarabb legyen szakállam,
mint, hogy versét kézbe vegyem.
Nem leszel az egyetlenem,
nem ám! Hisz ott a sok klasszikus,
kiktől az ember lelke, huss,
reptében az egekig szárnyal;
és nyilván méltán csücsülnek
a Parnasszuson, nem üdülnek
ott lejárt igazolvánnyal.
Száz szónak is egy a vége,
nem kell Dani költeménye.

Nem is olvastam tollából biz’
egy árva rímet se én!
Nem bánom, ha fél város cikiz,
eh, csak aludnék kötetén!
Egy nap aztán, modern kor átka,
kaptam könyvét E-ben, hátha!
Gondoltam, ingyen volt, üsse kő,
delete lesz, hogyha mégse kő’.
Bögre azúr. Ez volt a címe.
Jó hülye cím (méltatlankodtam),
de azért egyre csak lapoztam
- elektronikusan -, s hinnye’,
az összes betű – sutty – elfogyott!
De hát ez … Ó, én agyhalott!

Én balga, béna, buta némber!
“Nem kell a Varró…” Hülye nő!
Már értem, hogy a népnek mért’ kell
a Maszat-hegyi levegő.
Nyomban futottam, s fesztiválon
meg is leltem leszállt áron,
ó, egek, ez a non plus ultra!
Könyv a kézbe, pénz a pultra.
Azóta már nem utálom a
Varrót zsigerből – se okkal -,
jöhet szonett, sanzon vagy bordal,
engem Dani megvett kilóra.
E költő tollam versre bírta,
s ha elolvasná, tudom, sírna.

Szóval, megvett kilóra Varró Dani, ennél többet nem szeretnék mondani :)


V. ​D-nek, csupaszívből

Te, Dani! Te hajdani víg
gyerek marad mi hajt, a szív
sosem
csitul.

Versednek hangja isteni,
nincs ezen mit szépíteni,
csak szórd
a szót.

Írj sok hasonló megnyerőt,
ha már e létben összejött
talál-
kozás

e szinten tetten érhető
megújuló élet-erő:
adok-
kapok.

Én olvasom a verseid,
amíg erőmből ez telik
azt hír-
detem:

maszat-hegyi pimasz gyerek
lépted nyomában rím pereg –
arany
szavak.

S bár talán óva intenek,
ők jól semmit sem értenek,
maradj
gyerek!

nem mellékesen:

néked még annyit mondanék

minden kiejtett mondatért
hogy döm-
dödöm


sztinus
5.0/5

Jó, ​újraolvasós, szerintem mindig mást nyújthat. Tuti minden alkalommal máson fogsz röhögni.
Én egyszerűen imádom Varró Danit, zseni, kèsz.


Chöpp
5.0/5

Profi, ​tökéletes munka! Én nagyon háklis vagyok a jó rímekre, de mondhatom, ebben minden rím jó helyen volt. Mind a történet, mind az előadásmód így van rendben, ahogy van. Érdekes, vicces és sokszínű. Rég olvastam ennyire jó elbeszélő költemény/mesét.


KoŁibri
5.0/5

Gyermek ​könyv létére meglepően izmos egy kötet. Gondolom azzal a szándékkal íródott, hogy majd anyu-apu vagy nagytesó felolvassa, mert a betűtípusa sem épp az olvasás szeretetét fogja elültetni egy 8-10 évesben. Nagyon ötletes, ahogy saját magát kiparodizálva néha beleszőtte a történetbe! Sok felnőttes tartalmat véltem benne felfedezni, amit a humorával egész gyermekbaráttá lágyított. Ha mégis valami szúrná a szemünket csak gyorsítsunk, hogy a gyereknek ne legyen ideje végiggondolni így semmiféle kínos szituáció nem jelentkezik majd mellékhatásként.

Egy végtelenül egyszerű alapgondolatból egy nagyszerű történet kerekedik. Annyi az alapja, hogy a gyerekek imádják összekoszolni magukat, de megtisztogatni már annál kevésbé. Aztán kiépül ezen a szálon a tiszta gyermekek és a folyton koszos és fürdeni tilos gyerekek országa meg a köztük lévő háború. Itt a tiszták diszkriminálják a koszost, ott meg a koszosok a tisztát. A főszereplőink persze egy lány egy fiú, egyik innen másik onnan. Vagy mégsem így van?:) A sok maszatos strófa után igencsak habfürdőbe vetjük magunkat, majd elégedetten mosolygunk, hogy milyen jól esett ez a történet és még órákig milyen szépen rímel minden gondolat a fejünkben.

Íme egy ilyen eredmény:
Minden gondolatom rímekben,
Repdesve-verdes a fejemben.
Betegen, résnyire nyílt szemekbe,
Kúszik-mászik a sok maszat sor,
S így jársz te is ha Varró Danit olvasol.


gab001
5.0/5

Mondhatni, ​sokat olvasok Varró Danitól, így jutottam el ehhez a könyvéhez. Már a terjedelme miatt is felkeltette a figyelmemet, hiszen eddig csak rövidke verses mesékkel találkoztam. Nem okozott csalódást, épp ellenkezőleg. Nem tudom elképzelni, hogy gyerekként mennyire értettem volna meg, de felnőttként nagyon oda kellett figyelnem a részletekre, utalásokra, hogy követni tudjam az eseményeket a rímek erdején keresztül. Érdekes volt, tetszett, hogy a szerző önmagát is beleírta a történetbe. Sőt sokszor az olvasót is megszólítja. A szereplők nagyon változatosak, olykor egész meglepően cselekszenek. Külön tetszett, hogy további versek szólnak róluk, hogy jobban megismerhessük őket. Maga a történet Muhi Andrisról szól, aki elindul, hogy meglátogassa régi, ovis barátnőjét, Jankát. Azonban hamar rájön, hogy látogatás helyett megmentésre van szükség, mégpedig a Maszat-hegyen túl, ahova Badarországon át vezet az út. Közben uralkodói vitákba keveredik és fura lényekkel ismerkedik. Persze minden jó, ha a vége jó, mégha olykor ki is lóg a lóláb. Mesésen fordulatos.


latinta
5.0/5

Én ​ugyan eddig is szerettem a verses regényt, a 19. századi (romantikus) orosz irodalom is a kedvenceim közé tartozik… Meg odavagyok a klasszikus görög eposzokért is.


Ennyi felvezető (ön)vallomás után jöjjön egy kis adalék – személyes tapasztalat – [[Varró Dániel]]lel kapcsolatban is.


Amikor legutóbb 2018. május 24-én, csütörtökön a MÜPÁban, a Bohém Étteremben Náray Erika vendégeként láthattam-hallhattam, akkor is elmondta a Hogyan lettél költő?-kérdésre azt a történetet, amelyet jó bő évtizeddel azelőtt már hallottam tőle:
___ Amikor ötödikben tanultuk [[Petőfi Sándor: János vitéz|Petőfitől a János vitéz]]t, azt is megtanultuk, hogy ettől kezdve a szerző egy csapásra híres ember lett. Aztán a következő évben [[Arany János: Toldi]]jával kapcsolatban megint csak azt tanultuk, hogy miután megírta, egy csapásra híres ember lett belőle… Ekkor eldöntöttem, hogy én is híres ember leszek, akkor gyorsan írtam is egy trilógiát, amelynek a főhőse: Nyuszika…


Világos, hogy a szerző nagyon közeli barátságba keveredett a ritmikus szövegekkel, a nyelvi leleményekkel, a történetépítéssel… Ennek ékes példája ez a verses regény is, amely azoknak a diákoknak, fiataloknak is érthetővé teszi, miért is érdemes [[Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin|Puskin Anyegin]]jét elolvasni, akik eddig ódzkodtak volna tőle. Ha másért nem is – uram bocsá’ -, azért mindenképpen, mert ez a verses meseregény bizony, nagyrészt hamisítatlan Anyegin-strófákban van megírva! Azonkívül ugyancsak meglehetősen önironikus módon magamagát is beledolgozta Varródani, a költőnk, aki kitűnően versel, hiszen megajándékozta olvasóit ezzel a remekbe szabott, többféle – #Hencidától# _terciná_tól #Boncidáig# klasszikus, veretes, a görög-római eposzok _hexameter_eiig terjedő – strófaszerkezetet is felvonultató hosszú verssel…


Természetesen van ebben a történetben minden olyasmi, ami csak #egy# két óvódásból a kisiskolássá válás folyamata közben és után a gyermeki fantázia kinyílásával a felszínre kerülhet. De azért ne gondoljuk azt – bármennyire is gyermekszereplők a főhősei ennek a kalandsorozatnak -, hogy kizárólag az ő meséjük lehet ez a szöveg.
___Nem is.
___Igazi csemege volt az én lelkemnek is, aki:
…ugyan eddig is szerettem a verses regényt, a 19. századi (romantikus) orosz irodalom is a kedvenceim közé tartozik… Meg odavagyok a klasszikus görög eposzokért is.


ggizi
4.5/5

Elvileg ​úgy terveztem, hogy a fiamnak olvasom fel, de egy idő után felpillantva már csak hűlt helyét találtam :P Mondjuk nem csodálom, hogy nem kötötte le, mert legózás közben fél füllel kissé nehéz ezt a mesét befogadni, elég kacifántos a mesélőkéje. Viszont engem rögtön levett a lábamról. Nekem nagyon tetszett ez a laza stílus, a kiszólogatások, még a néha fura nemrímek is. Én iszonyú béna vagyok a rímekben, pont ezért nagyon tudom élvezni a jól sikerült példányokat, és itt ebből nem volt hiány.


Aurore
5.0/5

2017. ​január 8. A PAPÍRKÖNYV UTÁN

Rádöbbentem: Varró Dani a szerelmem, de még annál is több: a testvérem, akivel egy alomból valók vagyunk. Ismerem, belülről, anélkül, hogy „igazán” ismerősök volnánk. Nem a könyveiből ismerem, de belőlük van tudomásom róla, hogy ismerem. Tudom, ha egy gimibe jártunk volna, most barátok lennénk. Fura érzés. Olvasás után eljutottam oda, hogy egyfajta katatón állapotban képtelen vagyok szavakba önteni, mennyire imádnivalónak találom ezt a könyvet, minden szava a mennyire szívemig és a nevetőizmaimig ér. Elérte nálam, hogy felnőttként olyan intenzíven rajongjak egy könyvért, ahogy egy ideje azt hittem, csak a gyerekek képesek. Ezért aztán duplán, triplán (!) kedvenc. ♥

2011. november 5. A HANGOSKÖNYV MEGHALLGATÁSA UTÁN

Azt hiszem, ez remekmű. Varró Dani egyszerre játékos, eredeti és mély, miközben belekever mindent, ami az irodalomban szép és jó: Homéroszt, Dantét, Puskint, Micimackót, A három rablót – és még kiket is? Úristen, de rég éreztem olyat, hogy “azt szeretném, ha az író iszonyú jó barátom lenne, akit akkor hívok föl, amikor csak akarok”! És ez bizony AZ. Biztos van szerepe benne, hogy jóformán egyszerre nőttünk föl, ugyanabban a városban, majdnem ugyanazon iskolák padjait koptattuk egy időben, és amikor egyszer megláttam őt felolvasni a Szösz nénét a tévében, akkor magamban felkiáltottam: “jé, én ezt a pasit valahonnan látásból ismerem!” – mert a buszon láthattam sokszor, meg mert szerintem bejárhatott a giminkbe néha, meg mert a bölcsészkaron. Ám mindez nem von le az értékéből. Innen üzenem, hogy imádom a vicceit, imádom a pajkosságát, és cuppantom az egész hatalmas mamlasz-lelkét neki.

És Mácsai Pál egy zseni, hogy az összes szereplőt egyszemélyben eljátszotta a hangjával: ezt külön baromira élveztem. A papírkönyv meg ezek után KELL, KELL, KELL.


Sisyll
4.5/5

Az ​van, hogy Muhi Andris és fantasztikus kalandjai totál kimaradt az életemből, pedig mindenki áradozott róla milyen jó. Hittem én a szép szavaknak, ment is a várólistára, de csak várt és várt. Nem tudom miért, mivel Dani más műveivel közben ismerkedtem, s magával Danival sem volt semmi bajom. Sőt!
Idén aztán úgy adódott, hogy jön hozzánk vendégnek Orosházára. Úgyhogy bepótoltam a könyvet és a hangoskönyvet is.
Kezdtem érteni a nagy rajongást, meg hogy miért gondolják, hogy Dani megírta a fő művét.
Tényleg klassz. Felnőttként is. Méltatnám még itt nagy szavakkal, de előttem már jó sokan megtették.
Legyen elég annyi, hogy alig várom a pillanatot, amikor a leendőbeli gyerekünknek vagy gyerekeinknek ebből a könyvből olvashatok fel. :)

(A hangoskönyv meg… imádom Mácsait, meg nagyjából élvezetes volt őt hallgatni, de néha nekem nem passzolt a történethez.)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

49.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók