|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Bitó László - Csepeli György - Dragomán György - Heller Ágnes - Kun Árpád - Lángh Júlia - Markó Béla - Máté Gábor - Parti Nagy Lajos - Solymosi Frigyes - Szelényi Iván - Varnus Xaver - Végel László - Dr. Czeizel Endre - Hazám
A Hazám című esszégyűjtemény 14 magyar értelmiségi - köztük író, orvos, szociológus, filozófus - vallomását tartalmazza arról a hazáról, amelyet többségi vagy kisebbségi alkotóként, gondolkodóként nap, mint nap megélnek. Fájdalmas, önmagukat olykor a pátosz hangjától sem kímélve írnak a bennük lakó egyetlen, mások arról a sok hazáról, amelyet magukkal hurcolnak mindenütt a világban, ahol alkotó emberként, vagy civilként megfordulnak. Töprengések és vívódások. Hol van a haza annak, aki Romániában él, de Magyarországra is gondol, amikor félnie, féltenie kell. Hol van a haza a többszörös disszidensnek? Hol annak, akit a haza egyszer eldobott, és, amikor tehette, akkor sem fogadta vissza? A haza-e az, aki elenged, és nem fogad? S akinek több hazája volt - hiszen magyarok vagyunk Közép-Kelet-Európában -, annak melyik az igazi.
A kötetet József Attila Hazám című verse vezeti be, majd abc sorrendben következnek a szerzők: Bitó László, Czeizel Endre, Csepeli György, Dragomán György, Heller Ágnes, Kun Árpád, Lángh Júlia, Markó Béla, Máté Gábor, Parti Nagy Lajos, Solymosi Frigyes, Szelényi Iván, Varnus Xavér, Végel László, és Kemény István Búcsúlevél című verse zárja.
Az illusztrációkat magyarországi, erdélyi, délvidéki, és felvidéki tájakról készült felvételekből válogattuk.
Fábri Anna - A szép tiltott táj felé
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Izsó Zita - Bach Máté - Pesti nő
A pesti nők hétköznapiak, híresek vagy éppen különlegesek. Történetük megejtő, szórakoztató vagy elgondolkodtató. Fahidi Éva holokauszttúlélőként a kilencvenes éveiben kezdett el táncolni, Hosszú Mari 1956 hőse volt, Zárzug Zita egy kerékpáron végigkerekezte a Földet, Kozák Danuta gondolatban minden vízbe beleképzelte már magát egy szál kajakkal. Mert ki gondolná, hogy egy nő feladja az irodai állását, csak hogy takaríthasson? Vajon számítunk arra, hogy egy női sofőr mellé ülünk be a taxiba? Találkoztunk olyan színészből lett biztosítási ügynökkel, akinek bármikor elmondhatjuk személyes panaszainkat? Vagy olyan kocsmárossal, akinél az asztalon táncolhatnak a lányok? Esetleg láttunk már olyan szempilla-stylistot, aki a férjén kísérletezik, vagy olyan cukrászt, aki bármit megformál?
Izsó Zita és Bach Máté interjúkötetében megelevenedik a pesti nő. A hétköznapi hősök mellett többek között Törőcsik Mari, Péterfy Bori, Kiss Tibor Noé vall arról, hogy milyen ma itt Pesten egy igazi pesti nő bőrében élni.
Valuch Tibor - Magánélet Kádár János korában
A sorozat izgalmas történelmi intimitások képeskönyve. Feleleveníti a nagy korszakok hétköznapi életét: a kor egyszerű embereinek mindennapjait, szerelmi és családi életét, étkezési szokásait, lakását, öltözködését, mindezt korabeli képekkel illusztrálva. Szerzői azt vallják ugyanis, hogy a kis történetek szerves részei a nagy történelemnek.
Tüskés Tibor - A város és írója
A 2009-ben elhunyt író, irodalomtörténész, több mint hetven önálló könyv szerzője ebben a posztumusz kötetében a 20. századi irodalom ismeretterjesztője, népszerűsítője, olyan irodalmi arcképcsarnok létrehozója, melyben egyidejűleg jelen vannak múlt századi klasszikusaink (Babitstól Móriczig, Kodolányiig, Mészölyig), az elismerések, díjak övezte pálya képviselői és a mérsékeltebb ismertségben, elismertségben részesültek (Csorba Győző, Pákolitz István, Arató Károly, Örsi Ferenc stb.), a többre érdemesültek és a peremre szorítottak (Dénes Gizella, Kocsis László, Lovász Pál, Szántó Tibor stb.). Olvasmányos, számos érdekességet, személyes élményt tartalmazó, az alkotópályák összetettségét, bonyolultságát is érzékeltető portrék. Az irodalmi örökség ápolása, az értékek ébren tartása, a figyelem felkeltése vezette a kiadót megjelentetésükkel.
Csepeli György - Murányi István - Prazsák Gergő - Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon
"Az ELTE Társadalmi Konfliktuskutató Központjának Új tekintélyelvűség projektje - a Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitika Tanszékének közreműködésével - a napjaink magyar társadalmában jelen lévő tekintélyelvűség empirikus vizsgálatára vállalkozott."
Gyurgyák János - A zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
„Lehet-e ideológiáról ideológiamentesen írni? Mivel nem hiszek az ún. objektív történetírásban, azt gondolom, hogy semleges kívülállás nem létezik. Bár a különböző ideológusokat – még a számomra legelfogadhatatlanabbakat is – megkíséreltem a maguk belső logikájában, valamint történetiségében szemlélni, interpretálni, aligha tudtam a magam liberális konzervatív szemléletét mintegy zárójelbe tenni. Egyrészt a polgári jogegyenlőség ideáját sérthetetlennek tartom, ezt a Rubicont ugyanis nem lehet büntetlenül átlépni. Másrészt a zsidóság múlt századi tömeges asszimilációjának történeti toposzát sokak által osztott illúziónak vélem...”
Benedek István Gábor - Öt lövés a történelemre
Rövid életemben ezek az írások egyszer már megjelentek. Kitöltötték a maguk helyét, szívemnek kedves nyomófelületét különböző napilapokban, folyóiratokban.
Először arra gondoltam, közlöm a lap nevét, és a dátumot is persze, de a végén hagytam a bibliográfiát. A tárcák akkor, ott, jó helyen voltak, és jó időben. Most viszont, így együtt, merőben mást mutatnak, legalábbis remélem. Darabnyi, de azért pontosan összefüggő, fontos világot.
A Tisztelt Olvasót éppen ezért kérhetem arra: ne fossza meg magát az eredetiség, az újdonság élményétől. A meglepetések rendre előkerülnek a sorok közül. Ha mégsem sikerül a kísérlet, legfeljebb azt mondhatjuk déjá vu.
Olosz Lajos - Reményik Sándor - Félig élt élet
A két költő barátsága még egyetemi éveik alatt kezdődött, s kitartott Reményik haláláig. Így őszinte baráti levelezésük egyfajta párhuzamos életrajz is, költői pályájuk állomásairól, életük szép és válságos pillanatairól, az egész Trianon utáni nemzedék irodalomteremtő törekvéseiről.
Arany Zsuzsanna - Kosztolányi Dezső élete
„Ahogy minden esendő emberi élet, a művészlét sem a tökéletességről szól, hanem az örökös belső harcokról és a tökéletlenség vállalásáról. Noha az életrajz történetet mesél, mindeközben olyan portrét tár elénk, mely az adott személy önmagával folytatott vívódásait, döntési helyzeteinek nehézségeit mutatja be. […] Minden életrajz tükör is egyúttal: az egyén életén keresztül önmagunkat és társadalmunkat, korunkat segít jobban megérteni. »Ha egyetlen mondattal kellene meghatároznom az életrajzot, az emberi megértés művészetének hívnám és az emberi természet ünneplésének« – írja Richard Holmes. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Kosztolányi Dezső élete és munkássága számos aktuális kérdést fölvet. Vajon a 20. század első évtizedei óta más lett-e irodalom és politika viszonya? Megtalálhatja-e helyét az az alkotó, aki nem kíván szekértáborokhoz csatlakozni, hanem pusztán tehetségéhez és tudásához mérten, tisztességgel és becsülettel szellemi értékeket kíván teremteni? Vajon nemzeti klasszikusaink megítélése, befogadástörténete, kánonbeli helye mennyiben kiszolgáltatott az irodalomtudományban uralkodó kultúrpolitikai irányvonal(ak)nak? Lehet-e tisztán, ideológiamentesen bemutatni és/vagy értelmezni egy-egy életművet?”
Pőcze Flóra - A Moszkva tér gyermekei
A fiatal társadalomkutató, Pőcze Flóra Magyarországon elsőként vállalkozott arra, hogy ne kívülállóként tanulmányozza a hajléktalan létet: 2009 nyarát a Moszkva téren töltötte az ottani közösség részeként. Könyve a galeri tagjainak életeseményeit, mindennapjait mutatja be; többek között megtudhatjuk belőle, hogy milyen hierarchia-rendszer és csoportnorma alapján épül fel a kommuna, hogyan lett hajléktalan a volt kosarasból, az állami gondozottból, vagy az unatkozó mezőgazdasági munkásból, aki csak telente csatlakozik a társasághoz. Az egyedülálló kötetet szociofotók és szlengszótár teszi teljesebbé.
Szörényi László - Nem olvastam hiába
Ezekben a különféle interjúkban az idén hetvenesztendős Szörényi professzorról nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy "mindentudó" a bölcsészet világában, de azt is, hogy a sok tudás nem jár feltétlenül unalmassággal és szárazsággal. A vele töltött beszélgetések a legjobb időtöltések közé tartoznak, nem olvassuk hiába!
Naszádi Kriszta - Őszintén a cigányokról
Romungrók, lovárik, beások… honnan jönnek, merre vándoroltak, milyen nyelveket beszélnek, hogyan élnek, miben hisznek, hogyan alakulhat a jövőjük? A magyarországi cigányság múltjáról, jelenlegi helyzetéről, felemelkedésük esélyeiről beszél a lelkes romológus ̶ ezzel segítve a népcsoport megismerését, megértését és a teendők megfogalmazását. Tények, esélyek, remények.
"…személyes vallomás, amelyben a cigányság iránt elkötelezett kutató a szaktudományos adatokat átélhető módon mutatja be." ̶ Prof. Dr. Forray R. Katalin, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem
Keresztes Csaba - Varga Mónika - Bőrfejűek
Szántó Gábor hasonló című könyve után itt egy újabb mű erről a szubkultúráról. A könyvet alapvetően két fő részre oszthatjuk. Első felében Keresztes Csaba történész összefoglalóját olvashatjuk a hazai skinhead-ek tevékenysége kapcsán. A második rész egy interjúcsokor, melyet Varga Mónika újságíró állított össze, olyan beszélgetések alapján, melyeket a magyarországi skinhead mozgalom oszlopos tagjaival készített.
Kamarás István - Zónák és átlépők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
László Lajos - A busók földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Petőcz András - A vízpartot becsomagolni
Petőcz András elmúlt években megírt esszéit és kritikáit, pályáját bemutató beszélgetéseit két tényező fűzi össze: az "idegenség-magyarság-európaiság" kérdésköre és az irodalmi modernitás problematikája. Találunk e gyűjteményben esszét Kertész Imréről, Boualem Sansal francia író regényéről, vagy éppen Esterházy Péter és a Magyar Műhely kapcsolatáról. Irodalomtörténetileg is érdekes lehet, hogyan látta Petőcz Sziveri Jánost, vagy az Új Symposion körét, milyen volt a magyarországi fiatal irodalom helyzete a nyolcvanas évek elején, a Jelenlét című lap és annak írói hogyan kapcsolódtak be az irodalmi életbe a rendszerváltás előtti évtizedben. Feltűnnek a kötet lapjain fontos mesterek és kortársak is. Weöres Sándor, Kassák Lajos és József Attila mellett Nagy László és Papp Tibor, Bella István és Zalán Tibor, vagy éppen Orosz István grafikus. A szövegek új információkkal árnyalják és gazdagítják a klasszikus avantgárdról, valamint napjaink avantgárd művészetéről kialakult képet. Megtudhatjuk belőlük azt is, hogyan európai a magyarság, és miért is fontos ez napjainkban. Az összeállítást vallomások sora zárja. Petőcz sokszínű életpályája újabb és újabb kérdéseket vet fel - a válaszok ebben a gyűjteményben kaptak helyet.
Sándor Iván - Mikoriak a golyónyomok?
... lovasok léptettek elő fekete mocsárból. Fekete köpenyük volt. Lovaik lába, habár az állatok elmerültek a vízben, jól látszott, mintha üvegtengerben gázoltak volna. Felfelé kapaszkodtak, miközben amiben utat törtek, mint egy földgömb, visszafelé forgott. A haladás látható volt, de előrejutás nem történt. Ebben a vízióban minden bizonnyal a históriáról vallott álláspontom jelent meg és már tudtam, hogy a kép végigvonul majd a regényen...” A Századvégi történet születéskörülményeiről mondja ezt a kötet egyik beszélgetésében Sándor Iván, de minden munkájának, regényének, esszékötetének mögöttes világára is érvényes a kép. A Kiadó az író huszonkét beszélgetését nyújtja át az olvasónak, történelemről, kultúráról, irodalomról, színházról, az ezredforduló regényeiről. A könyv a szerző hetvenötödik születésnapjára jelenik meg. „Sándor Iván kvalitásainak szinte hasonlíthatatlan és besorolhatatlan egyensúlyossága, ám drámaiságot semmiképpen sem nélkülöző lélegzése méltán vívhatja ki a közfigyelmet, a közmegbecsülést, a csöndes és megújító szellemi örömök jegyében.” (Balassa Péter)
Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor - Alternatív életstratégiák
Mai korunk tele van súlyos ellentmondásokkal. Az urbanizáció negatív következményei, a természeti környezet veszélyeztetettsége, az élővilág diverzitásának csökkenése, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a szolidaritás, a kooperáció csökkenése, a szociális különbségek növekedése, marginalizált helyzetbe került emberek tömegei, az emberi képességeket gazdagító munkák korlátozott köre, a személyiség sokféleségét figyelembevevő oktatás ritka volta, a családi kapcsolatok fájdalmas sérülései... Szinte nincs olyan ember, akinek az életét mindez ne érintené. A változtatás fontosságát, szükségességét mindenki érzi. De mit is tehet érte? Könyvünk olyan emberek példáját mutatja be, akik mind-mind a maguk módján és eszközeivel, mindennapi életükkel, munkájukkal, attitűdjükkel, hitükkel, hivatástudatukkal keresnek választ ezekre a kérdésekre. A tanult tehetetlenséggel szemben, az „én úgysem tehetek semmit” csalódottsága helyett a „belülről vezérelt” emberek útját követve próbálják megformálni életüket és környezetük életét. Felemelő és lelkesítő példák. A könyv több mint kétszáz interjú tapasztalatait összesíti, online mellékletében (http://tinyurl.com/mh62lvf) pedig ezekből tizennyolc részletesen is megtalálható.
Eörsi István - Ismerős úr a csúszdán
Minden népnek olyan az uralkodója, amilyet megérdemel: ezt szokták mondani. Szerintem azonban nincs olyan nép, amely megérdemel egy Hitlert vagy egy Sztálint. A helyzet gyászosabb: az alternatívái olyanok minden országnak, amilyeneket megérdemel.
Az ötlábú bárány című kötetem 1966 és 1996 között írott publicisztikai munkáimból kínál válogatást. Ez a könyvem tovább görgeti a történetet, átlép vele a 2002-ik évbe.
A politikai és a közgondolkodás ennek az időszaknak a végére ismét meghódította az abszurditás játszóterét, de a szabályok ezúttal szabadságot biztosítanak neki. A képtelenségekről nyíltan beszélhetek, nem kell állatmeséket költenem róluk - másrészt viszont az állatmesék botrányt okoztak nem egyszer, a nyílt beszéd ellenben ásításra ingerli a nagyérdemű publikumot. Az olvasó megítélheti, hogy milyen volt közérzetem a pártállami aurát árasztó hoci-nesze államférfiak kormánykodása alatt, amikor színpompásan virágzott az izémizé, amit Magyarországon nem az elvek és eszmék szakadatlan felfüggesztésének, hanem pragmatizmusnak szoktak becézni. Aztán jöttek az antiklerikális ifjak, baljukban Szent István jobbját lóbálják, jobbjuk pedig könyékig az ország zsebében. Az ő viselt dolgaik egykettőre meggyőztek arról, amiről Kádár három évtizedig nem tudott: hogy van olyan pocsékság, amely még a Kisebb Rossz vacak filozófiáját is igazolja. Ismerős úr a csúszdán - ez könyvemnek a címe. Ha behunyom a szemem, hány ismerős urat és hölgyet látok, siklanak lefelé, beláthatatlan mélységbe, és közben kacsintgatnak és röhögnek.
