Fuit (Egy ​halál utóélete)

Hevesi Judit - Hálátlanok ​búcsúja
Jó, ​ha az olvasó felkészül, hogy Hevesi Judit költészete elsőre idegenül fog hatni rá. Ezek a versek semmiben sem emlékeztetnek a nemzedéktársak műveire. Ha előzményeket kellene keresnem, Paul Celan hangját emlegetném, a kortárs magyar költészetben pedig talán Schein Gábor vagy G. István László költészete szolgálhatna kapcsolódási pontként. A sorok mögött szinte felszívódó személyiség nem elsősorban megmutatkozni, hanem megérteni próbál. Feldolgozni a nemzedékeken át cipelt gyászt, szavakat találni a megnevezhetetlen veszteségre. ,,emlékeznem kell / de nem tudom kire" olvassuk az egyik vers felütésében. Nincs ebben a kötetben szójáték, se szemkápráztató formatechnika, csak a tisztánlátás kényszere. Ezek a versek mindig ugyanazt kérdezik monoton makacssággal: vajon mennyit hozunk magunkkal a múlt örökségéből, és mennyit viszünk tovább. Nem próbálnak ironizálni, nem félnek a pátosztól, és bár sokszor légiesen anyagtalanok, soha nem könnyedek. Ezek a versek egyáltalán nem kívánnak tetszeni. Annál többet akarnak. Tóth Krisztina

Kántor Péter - Köztünk ​maradjon
Kántor ​Péter új verseskötete megrendítően személyes könyv. Ez a megmentett személyesség mindig is jellemezte Kántor költészetét, a Köztünk maradjon nagy verseiben pedig intenzívebb mint valaha. A Köztünk maradjon gyászmunka és lírai napló. A könyv legerősebb ciklusát azok a gyászversek alkotják, melyeket édesanyja halála után írt a költő. Ezekben a darabokban Kántor egy személyben az anya emlékét felidéző gyermek és a saját életére is rápillantó, a hiányokat számbavevő, meglett ember. Emellett megszólal a közügyek iránt is érzékeny Kántor, hogy politikai-történelmi kérdésekben is költői választ, azaz nagyszerű verseket adjon. Ha még ehhez hozzávesszük a könyv ragyogó képverseit, elégikus dalait, filozofikus költeményeit, nyugodtan állíthatjuk, végtére is köztünk marad, hogy a Köztünk maradjon az év egyik legfontosabb irodalmi eseménye. Egy nagy költészet tetőpontja.

Várnai Zseni - Vörös ​tavasz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zelk Zoltán - Sirály
A ​költő önmagáról: „1906 december 18-án születtem. Hogy hová való vagyok, nem tudom megmondani: születési helyem Érmihályfalva, gyermek Miskolcon, kamasz Szatmáron voltam, aztán Budapesten a Józsefváros, Zugló és Angyalföld lett a hazám. Közben összesen öt évig voltam munkaszolgálatos, toloncház- és börtönlakó. Kenyérkereső foglalkozásaim közül is megemlítek néhányat: dodzsemkocsi-tologató, segédmunkás, színibíráló, lektor, gyermeklapszerkesztő. Bőven volt hát részem úgynevezett élményben, talán ezért is, hogy nem „intellektuális”, hanem érzelmi költő vagyok, ahogy azt néhány bírálóm megállapította. Volt, aki azt írta rólam, hogy úgy vagyok költő, ahogy a rigó rigó. Vállalom. Szeretnék még néhány évig fütyülni, de nemcsak tavasztól télig, ahogyan a rigó - hanem télen is.”

Beney Zsuzsa - Tűzföldi ​táj
Első, ​közel húsz évvel ezelőtt megjelent könyvem címe csaknem megegyezik azzal, amit most összegyűjtött verseim fölé írok. A sor, amelyben akkor a magam és egyben az ember létélményét próbáltam - egy megszólításban - kifejezni, évtizedek útvesztőin átvergődve is változatlan: hiányodban reményed. Kettősség és ellentmondás ez: az én és a Te, a semmi és a van, a van és a lét elválasztása és egyben egységük rejtelmes megsejtése is. Az egyidejűségben? Az idő átcsúszásában az örökkévalóba? Vagy az időtlenségben? Az elmúló élet belső története mindössze az a folyamat, ahogyan ez a kérdés érvényét vesztette. Beney Zsuzsa

Czikora Ildikó - Ha ​majd nem leszek...
E ​kötet versei egy klinikai szakpszichológus gyászmunkájának egy szakaszát ölelik fel. Egy életutat versekben megírni nem egyszerű feladat úgy, hogy komplex legyen, s mégsem unalmas...

Tatár Sándor - Requiem
Tatár ​Sándor új verseskötete megrendítő anya-sirató. A gyász, az anya elvesztésének fájdalmas élményét tragikusan szép versekben dolgozza föl az emlékező. Ez egyben régi-új értelmet ad a költői szerepnek: a költészet által arra talál szavakat, amit egyébként nem tudunk kimondani.

Temesi Dániel - Festővászon ​betűkkel
Szerelemről, ​veszteségről feladásról, újrakezdésről versek, novellák avagy a hangulatok betűkkel festett vászna.

Gabriel Wolf - Marosi Katalin - Bipolar
Ebben ​a verseskötetben ötven téma található. A szerzők mindegyiket saját stílusukban dolgozzák fel, öntik rímekbe szedett szavakba: így született meg ötven cím (összesen száz vers) erősen eltérő, végletes nézőpontokból. Marosi Katalin regényeiben és verseiben egyaránt gyakran előfordulnak a romantikus, érzelmes és szerelmes motívumok. Gabriel Wolf műveiben pedig a sötétség, az őrület és a horror. A szerzők egyfajta művészeti kihívásként úgy döntöttek, alkotói stílusukat szembeállítják egymással. Egy példa a kötet koncepciójára: „Túlvilág” című költeményében Marosi Katalin a mennyországról ír, Gabriel Wolf azonos című versében pedig a pokolról. A kiadvány címét, azaz a „Bipolar”-t az ihlette, hogy a szerzőkben felmerült, mennyire másképp lehet szemlélni pontosan ugyanazt a dolgot, hiszen minden csak hozzáállás kérdése. A bipoláris depressziónak is ez a lényege: Az abban szenvedő beteg hajlamos a dolgokat egyszer túlzottan pozitívan, reményt keltően szemlélni (túl sokat vár az adott eseménytől, aztán emiatt túl nagyot is kell csalódnia), másszor pedig ugyanazt túl sötéten, reményvesztetten és letargikusan látja (ami által képtelen a valódi boldogságra). Ez a kötet a végletes gondolkodásról szól. Arról, hogy néha milyen könnyű egyik végletből a másikba esni. Továbbá arról, hogy a szépségben is rejlik szomorúság és melankólia, de a sötétségben is megcsillanhat olyan, ami szép és magasztos.

Peer Krisztián - 42
„Ott ​tudtam utoljára írni, Ithakán” – írja Peer Krisztián. Ithaka talán egy hajó neve. A hazajutás visszatérés a nyílt vízre. A klasszikus témák versenyre kelnek, a halál úgy közelít, mintha fel lenne háborodva: ne gondolja senki, hogy a magány a vetélytársa lehet. Előlép a rejtekhelyéről, hogy azt hazudja, sohasem bujkált. De mi értelme újra írni, ha nem térhet vissza, aki a visszatérésnek értelmet ad? Hogy hívni lehessen?

Tisza Kata - Akik ​nem sírnak rendesen
Tisza ​Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet. És a gyászt. Legnemesebb érzelmeink álarca mögül ördögök közönyös arca bámul. Hiába fordítunk hátat, a szembesülés elkerülhetetlen. Egyszerre szívszorító és gyógyító könyv.

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Falcsik Mari - Az ​igazi idő
Falcsik ​Mari ötödik verseskönyve az elmúlt tíz év lírai termését összegzi. Az eddigieknél terjedelmesebb kötetben az érzelmi és gondolati állapot megragadása sokféle műfaji variációban, változatos poétikai eszközökkel megírt versekben ölt formát. A skála a nagyon személyes hangvételű daloktól a magán- és közösségi múltat faggató epikus jellegű darabokon át a gondolati költészetig ível. A költő olykor közvetlenül a saját napi életéből meríti tárgyát, máskor objektív távolságtartásra törekvő szellemi gesztussal számol be arról, amit emberi léte szubjektív, azaz „igazi idejében” megtapasztal: „Össze kell gyűjteni minden reményre okot adó jelet, ami szinte megfoghatatlan formában jelen van az életben. Ehhez furcsamód leginkább a megtapasztalt törékenységről, veszteségről, kiszolgáltatottságról szóló verseken keresztül vezet az út.” „valami mást álmodok én – vagy keresek – mint ami ez az éles peremű fémdoboz ez a „ma” amiről nem tudod: mérgező konzerv vagy robbanószerkezet nem nyughatatlanság ez: ismerem a békét sokkal jobban mintsem kiegyezzek a magukat zajosan kellető fenyegetőn villogtató bádog kényszerekkel”

Szabó Lőrinc - A ​huszonhatodik év
A ​huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja "lírai rekviem". Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.

Ármos Lóránd - A ​kilternani ősz
A ​kilternani ősz versei jórészt önéletrajzi ihletettségűek: a szerző dublini tartózkodásának idején születtek. A két világ (az itthoni és a távoli) egymásra játszatásából olyan költészet csiszolódik ki, amely többféle lírai felfogás felé tart fenn sokat ígérő szabad vegyértéket. (Sz. B.) A kötet versei tematikájukat illetően az újrakezdés egyes fázisait járják körbe, nevezetesen az emlékezést, a tapasztalatszerzést, valamint a jövőképet. Az újrakezdés fontos motívum a szerző magánéletében, tekintve hogy számos országban élt és dolgozott, illetve több szakmát is elsajátított és gyakorolt. A kilternani ősz amellett, hogy a külföldre költözés élményanyagából táplálkozik, előrevetíti a tervezett hazaköltözés dilemmáit. Az újrakezdés ugyanakkor a szerzői költői pályáját is meghatározza, tekintve hogy kötet versei öt év hallgatás után születtek.

Petőfi Sándor - Petőfi ​Sándor összes költeménye
Mostani ​"Petőfi-összesünk" szöveggondozott és népszerű kiadás. Azaz a versek időrendjének kialakításában, hiteles szövegük megállapításakor messzemenően figyelembe vettük a filológia eredményeit, a versek szövegét mai helyesírással közöljük a mai olvasó számára azokban az esetekben, korszerűsítés nem változtatta meg a ritmust és nem rontotta a rím minőségét. Minden más esetben megőriztük a költő eredeti helyesírását. Ezért fordulhat elő, hogy egyazon szó - akár egyetlen költeményen belül - kétféle alakban is szerepelhet, ha vershelyzete ezt (a fenti elvek alapján) indokolttá teszi.Abban a reményben, hogy kötetünk későbbi kiadásaiban az előrehaladó kritikai szövegkiadás újabb tudományos eredményeit folyamatosan érvényesítjük majd a hiteles szövegű Petőfi-összkiadás számára, köszöntjük az olvasót klasszikus üdvözlési formulával: LECTORI SALUTEM! Kerényi Ferenc

Miller-Ferjentsik Viola - Fej ​és szív
A ​Testrészek mesesorozat negyedik kötetében két mese olvasható. A Fejmesében Móna úgy irányítja a játékváros életét, ahogyan a fej az egész szervezetet- és mikor tornádó támad a városra, Móna talpraesetten megoldja a krízishelyzetet. A Szívmesében óvodás társainak készít személyre szóló ajándékokat: mindenkinek olyasmit rajzol, amit az igazán szeret. Móna már tudja, hogy ahány félék vagyunk, annyi féle dolgot szerethetünk - a sokszínűség pedig jó dolog, Lackfi János verse a fej és a szív kapcsolatáról, az ész és az érzelmek viszonyáról szól izgalmas gyermeknyelven. "Kóstoljuk együtt a szavakat, gyönyörködjünk együtt gyermekünkkel a világban, tanuljunk nevetve, játszva, meséljünk, énekeljünk önfeledten. Csak így érdemes! Ebben segít nektek a SzóKiMondóka" Dr. Kádár Annamária

Arany János - A ​tölgyek alatt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karinthy Frigyes - Versek
Kevés ​Karinthy Frigyeshez hasonló, sokoldalú alkotó művésze van nemcsak a magyar, hanem az európai irodalomnak is. Attól tekintsünk el, hogy legfőbb műfaja a sziporkázó ötlet, mert elbeszélésben, újságtárcában vagy humoreszkben egyaránt sziporkázott. Versei azonban különböznek többi írásától. Kétségtelen, hogy versparódiái vagy korai versei ötletzuhatagok, formai bravúrok, de késői költészete, ha nem is nélkülözi az ötletet, elsősorban formai egyszerűségével, lírai erejével és gondolatiságával hat. Nem véletlenül volt kedvenc költője Petőfi, a köznapiság, az egyszerűség zsenije.

Csokonai Vitéz Mihály - Csokonai ​Vitéz Mihály válogatott versei
"Ő ​volt, aki nem átallotta a kollégiumi rigmusokat meg a népdalokat verseknek nevezni, aki egyenesen arra bíztatott - s maga sem volt rest a kutakodásban -, hogy azon a nyelvi fertályon keressünk életes szavakat, s akkor élni fog az is, amit mi írunk. Azt mondta, az akadémikus nyelv fáradt és öreg, s alig van felkészülve a friss gondolatok kifejezésére. Kurvanjokat - hajtogatta a boroskancsó mellett és a nyelvőrökre gondolt -, nem vagyok én subrák. Ő volt az, aki először viszonyult szakmaszerűen a költészethez. Számtalan elméleti tanulmányban fejti ki verstani újításait, s végül is ő teremti meg a szimultán (magyaros és egyben időmértékes) magyar verset, ő az, aki karakteresen megkülönbözteti a hím- és nőrímet, felhagy a ragrím kényelmével, s mondhatni radikálisan megújítja a magyar költészet dallamvilágát. Olyan kedvvel versel, hogy a vers tartalmához még nem jutunk, már lenyűgöz az az életakarat, ami kirobban a szavakból, költői képekből. Rokokó - mondják sokan, igénytelen szépelgés... is lehetne, ha őt nem fogná annyira mélyen a valóság: a zefírek mögé igazi szelet tesz, a tengeri viharban tényleg tombolnak az elemek, s Ámor nyilait sem kis elhízott puttócskák lövik ki." (Részletek Háy János utószavából)