|
Udvary Gyöngyvér és Vincze Lajos könyve két nagy skandináviai országról, Svédországról és Finnországról szól, ahol is a szerzők az elmúlt években-évtizedekben többször is jártak: vendégként, rokonként, turistaként. A nagy és kis városok, a tenger, a sok-sokezer tó, a száguldó folyók és az északi gránit birodalmában nyitott szemmel járva most megbízható iránytűként adják át sokszor egzotikusnak tetsző tapasztalataikat annak az olvasónak, aki az északi államok népeire, életére, életszemléletére kíváncsi. A szerzők igen sokfelé jártak, sok barátot szereztek. E mű, amely a felkeresett városok és országok bemutatására, a táj színes leírására, a két ország történetének, kultúrájának megismertetésére tesz kísérletet, elsősorban az ott élő népek mai életvitelének, életérzésének és társadalmi tudatának ábrázolását helyezi előtérbe. A szerzők legfőbb figyelmüket az emberre irányítják, ennek során nagynevű és nem közéleti emberek portréit rajzolják meg: így megismerünk jeles írót, karmestert, néprajztudóst, festőművészt, közgazdászt, kis- és középparasztokat, háziasszonyokat, orvosokat, pedagógusokat, egyetemi hallgatókat, teológusokat, mérnököket stb.
A svédországi és finnországi hétköznapok és ünnepnapok megismertetése során az olvasó bizonyára többet tud majd a svéd és finn ifjúságról, a paraszti munkáról, a svéd képzőművészetről, a finn tóvidék mökki-jeiről, halairól és madarairól, orvosairól és papjairól, életerős asszonyairól, s tájékozódhat arról is, hogy milyen az élet a 68. szélességi fok vidékén, Lappiában.
Kapcsolódó könyvek
Szőllősy Klára - Kiklász-kalandozások
„Már megint egy könyv Görögországról?!" — sóhajt fel a nyájas olvasó, mikor ezt a kötetet a kezébe veszi. Valóban — mit mondhatok én, mit mondhat akárki még újat, érdemeset erről az ezerszer leírt, tanulmányozott, megénekelt földdarabról? Mi újat mondhat valaki a szerelemről? — válaszolok kérdéssel a kérdésre. Ki illetékes abban, hogy újat mondjon róla? Az, aki érzi, aki átéli. Nos, ugyanez vonatkozik a görög földre, múltjára, jelenére, ízeire, szagaira, köveire, nyelvére, embereire, szellemi és anyagi valóságára. Mindenki „illetékes", aki megismerte, átélte, s akiből — éppoly ellenállhatatlanul, mint húszéves ifjúból a szerelmes vers — kitör a dicsérő szó; aki szükségét érzi, hogy élményeit, bármily kicsinyek és szubjektívek legyenek is, megossza másokkal, minél többekkel...
Velem is ez történt. Elmentem — régi vágyam beteljesüléseképpen — Görögországba. Vakációzni mentem, tervtelenül, ellazult akarással. Csupa befogadás lettem, csak éltem, figyeltem, és ha megkérdeztek, szándékozom-e majd otthon „íróilag kiaknázni" ottani élményeimet, határozott és jóhiszemű ,,nem"-mel válaszoltam. Hazaérvén azonban — magam sem tudom, mi történt velem: nem tehettem egyebet, le kellett ülnöm a géphez, kikívánkozott belőlem, amivel csordultig voltam — Görögország. A magam örömére, megkönnyebbülésére és okulására írtam ezt a beszámolót, f.s ha olvasóim közül az, aki már járt Görögországban, egyszer-egyszer rábólint: „Igen, ezt én is így láttam, így éreztem" és az, aki nem járt ott, kedvet kap, hogy odamenjen, tulajdon szemével ellenőrizze élményeimet, — nem dolgoztam hiába.
Уолеви Нойонен - Корно йолташ-влак
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bernard Lelong - Jean-Luc Lancrey-Javal - Mágikus Kordillerák
Vajon melyikük akadt egy napon a Párizsi Néprajzi Múzeum könyvtárának polcain Rouma belga néprajztudós Bolívia és Peru aymara és kecsua népességeivel foglalkozó könyvére? Bemard volt, vagy Jean-Luc? De hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy e mű néhány oldala egy olyan közösségi társadalmi szervezettel foglalkozott, amelynek eredete elveszett az idők mélyében, és amelyet az inka fejedelmek egész uralkodásuk ideje alatt tiszteletben tartottak. Jöttek a conquistadorok. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy szétrombolják ezt a spanyol intézményekkel ellentétben álló társadalmi szervezetet, de minden erőlködésük hiábavaló maradt. Majd fellángolt a szabadságharc: az Andok szelein nevek szárnyaltak az argentin pampákig. Az Altiplano, Dél-Amerika teteje San Martín, Simón Bolívar nevétől visszhangzik. Mindkét táborban hősök küzdenek. Az ifjú Sucre tábornok megnyeri az ayacuchói csatát, ámde a "dicső Rodil" még tartja magát Lima kikötőjében, Callaóban. Végül mégis legyőzik: ekkor hajóra száll, a háború dicsőségétől s a halhatatlan címtől övezve: "A dicső Rodil, őfelsége a katolikus király utolsó ellenálló alattvalója Nyugat-Indiában." Megszületnek a dél-amerikai köztársaságok. De a múltat nem lehet eltörölni; az indián közösségek továbbra is ősi életüket élik.
Báthori Ferenc - Utazásaim a lappok földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Bernáth Zsigmond - Egy nyár Finnországban
Északi rokonaink élete és kultúrája sajátos kettős vonzóerővel hat nálunk: a rokonság és idegenség, a valahai közös eredet és távolra-szakadás, a más táj és más életkörülmények kialakította másfajta életmód és szemlélet összetett, egymással hatványozott vonzásáva. És mégis nagyon keveset tudunk tulajdonképpen Finnországról és a finnekről: biztosan jóval kevesebbet, mint Európa sok, nem is sokkal közelebb lakó népéről. Ezért külön öröm a könyv megjelenése. Szerzőjéről elmondhatjuk, kevesen tettek többet hazánkban a felszabadulás óta a finn irodalom és kultúra megismertetéséért, mint Bernáth Zsigmond. Több finn irodalmi fordítás, elbeszélés- és kisregényválogatás jelzi munkásságát, és ez csak egy területé sokoldalú törekvésének, amely egyetlen célra irányul: az összekötő kapcsok sűrítésére és megerősítésére, egymásról való tudásunk gyarapítására. Rendhagyó riportkönyve is ennek a jegyében fogant: a címben szereplő "egy nyár" valójában évtizedek élményeit, tapasztalatait, sok-sok találkozás személyes hevét és érdekességét foglalja magában, egyszóval gazdag tudás- és ismeretanyagot tolmácsol az olvasónak.
Gennagyij Fis - Suomi földjén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kodolányi János - Suomi
Kodolányi János két finn tárgyú munkáját - Suomi, a csend országa és Suomi titka - foglalja magába ez a könyv. Egy nagy író vall egy országról, melyhez gyermekkora óta valami csodálatos érzelmi kapcsolat fűzi. Földje, népe, kultúrája bontakozik ki előttünk a lapok során. Falva, tanyák, városok életét, ünnepeit és hétköznapjait rajzolja elénk az író mesteri tolla, s a sorok olvasása közben egyre jobban érezzük a finn lelket, egyre közelebb jutunk e nagyszerű néphez, a finn kultúra teremtőjéhez, hogy megérthessük Suomi titkát.
A könyv harminckét oldal válogatott képanyaga szemléltetően járul hozzá az író mondanivalóinak megvilágításához.
Michael Leapman - London
Több mint 1200 színes fénykép készült könyvünk számára. A részletes és pontos várostérképek segítségével könnyen eligazodhatunk. A könyvben megtalálhatók: Közérdekű tudnivalók: helyi fizetőeszközök, tömegközlekedés, telefonálás. Valamennyi árbesorolású szálloda, étterem, kávéház és pub. Háromdimenziós rajzok igazítják el a kerületek, utcák és épületek között. Egyedi alaprajzok és keresztmetszeti rajzok, melyek segítik a középületek és tájékozódási pontok felfedezésében. Szórakozási lehetőségek: színházak, zene, film, klubok, gyermekek szórakoztatása.
Császár Tímea - Grosschmid Péter - Finnország
A könyv szeretne kedvet csinálni ahhoz, hogy minél többen ismerjék meg északi rokonaink életét, városait, alkotásait, kóstolják meg ételeiket és italaikat, élvezzék a nyári hosszú nappalokat és a rövid fehér éjszakákat, a tél végtelen hómezőit, a befagyott tavak és a tenger csodáját, a finn természet nyugalmát és háborítatlan szépségét. Az évek óta Finnországban élő szerzők személyes tapasztalataival kiegészített ismeretanyagot szép fotógyűjtemény teszi még élvezetesebbé.
Kardos Vera - Ahogy én láttam Finnországot
Vajon mit tudunk a finnekről, akik szívük mélyén ma is rokonokként tartanak minket számon? Bizony, keveset. Kardos Vera, aki évekig élt Finnországban mint nyelvtanuló diák, háziasszony, családanya és üzletasszony, azt mutatja meg az országból, ami a legszemélyesebb. A hétköznapi tények megfigyelésében mindig különlegesen pontos asszonyi pillantás vetül így Finnország mindennapjaira: a természetközeliségre, a sportra, az egyszerű és célszerű társadalmi berendezkedésre, étkezési, ajándékozási, gyermeknevelési szokásokra; a szórakozásra, a bámulatos ünnepekre. A turistának meghitt és megbízható útikalauza a könyv; az egyszerű olvasónak pedig egyszerre ismeretszerzés és lebilincselő kaland: maga az út.
Csapó György - Circolare
"Sokat cirkuláltam Itáliában, keringtem városok falain belül, azokon kívül s önmagam körül, természetesen. Utaztam "circolaré"-val: olyan vasúti jeggyel, amely két hétig, egy hónapig a luxusvonatokat kivéve minden járatra érvényes; utaztam hajón és gépkocsin, gondolán és repülőgépen, autósztrádán és Itália kék egén, amely éppen olyan kék, amilyennek az olaszok mondják: azzurro..." "...Gyakran mondják, hogy valamely könyv Olaszországról, a Szovjetunióról vagy Franciaországról szól. A mindennapos szóhasználatban ez nem kifogásolható, de érzésem szerint az útikönyv nem szólhat többről, mint egy vagy több út során szerzett benyomásokról, megfigyelésekről..." Csapó György olaszországi útirajza ihletett írásokból áll, amelyekkel szépségük és megjelenítő erejük a megszokott átlag fölé emel. A valóság és a lélek utazásai ezek. Emberekről, városokról, mindennapokról vallanak sajátos hangulatú lírával, fanyar derűvel. Ezért is tudnak mindig újat mondani, újra és újra elbűvölni.
Gavin Young - Lassú hajókon Pireusztól Kantonig
Gavin Young angol újságíró, 15 évig a tekintélyes The Observer külföldi tudósítója, sőt "haditudósítója" volt(pl. Vietnamban, Kambodzsában, könyvében megrázó élményeirpl is megemlékezik). Ötvenéves korában valósította meg ifjúkori álmát, hajón eljutni Görögországtól Kínáig. Ezt a napjainkig igen kalandos vállalkozást Gavin Younk nem luxushajók elkényeztetett utasaként akarta végrehajtani - a veszély és kalandok lehetősége vonzotta. Pieruszból indult, és huszonhárom hajón, hét hónap alatt jutott el Kantonban. Közben "kikötött" Törökországban, Cipruson, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban, Indiában, Srí Lankán, Malaysiában, Szingapúrban, Borneón, a Fülöp-szigeteken, Tajvanon és végül Kínában. A 23 hajó között akadt modern és kényelmes tengerjáró, ócska defektes motorral küszködő halászbárka, lélekvesztő méretű motorcsónak és vitorlás hajó; és az útitársak, újsütetű ismerősök között akadtak hippik, kábítószeresek, vendégmunkások, Maugham hőseire emlékeztető, Indiában letelepült angolok, csempészek, s egy gengszterből lett hajótulajdonos milliomos is.
Gavin Young gazdag sztorifüzért kínál olvasóinak.
Almásy László - Az ismeretlen Szahara
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Jan Myrdal - A kultúrák keresztútján
"Miért éppen Afganisztánt választották?" - kérdezték ismerőseik a sok országot megjárt hazájukat. "Talán azért - válaszolták -, mert oly távolinak tetszett ez az ország, s nem tudtunk semmit róla. Tudatlanságunk pedig összhangban állt az általános hazai tudatlansággal a világ e táját illetően."
A saját szemükkel akarták látni, tapasztalni. Emellett még az autósport romantikája is csábította a svéd házaspárt. És vonzza őket az itt élő büszke, szilaj, ismeretlen emberek iránti rokonszenv, akiket egyetlen gyarmatosító hatalomnak sem sikerült leigáznia.
Az útikaland intellektuális élménnyé mélyült és érzelmileg gazdagodott. A svéd író és felesége megszerették ezt az országot, mely már az ókorban is a kultúrák szintézisének a területe volt.
Itt találkoztak és hatottak egymásra termékenyítően az indiai, kínai, perzsa és közép-ázsiai kultúrák. Afganisztánon át vezettek a Kelet-Ázsiát Európával összekötő nagy kereskedelmi útvonalak. A Selyem Útjáért majd 2000 éven át folytak a háborúk.
A háborúk újra meg újra feldúlták Afganisztánt, mely - nagyrészt ennek következtében - ma a világ legelmaradottabb országai közé tartozik. Nincs vasútja, útjai rosszak. A lakosság elenyésző része lakik városokban, nagy részük nomád.
Miloslav Stingl - Keresztül-kasul Mikronézián
Miloslav Stingl cseh néprajzkutató írásait ismeri már a magyar olvasóközönség, de "Világjárók" sorozatunkban ez az első kötete. Könyvében a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület alá tartozó ismeretlen mikronéziai szigetvilágot mutatja be, a Csendes-óceánban elszórt 2141 szigetet Új-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között. Szigeteket, melyek "úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjaiban, mint a vízbe vetett koszorúk." Stingl szigetről szigetre utazik ebben a különös világban, és mesél rejtélyekről, melyeket még nem fejtett meg a tudomány (Nan Madol, a palaui üvegpénz), különös szertartásokról (a netti varázslónők), legendákról (a kígyó, amely elhozta a bölcsesség korát), a társadalmi hierarchiáról (a fésű nélküli emberek)... Bikini és Eniwetok - az amerikai atomkísérletek színtere - lakosainak sorsáról és a hidrogénbomba hamujába "belekóstolt" japán halászok kálváriájáról. A szerző nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jelenben kirajzolódó jövőt is bemutatja olvasóinak. "Az emberiség egyszer igénybe veszi a tengerek roppant kincseit, és a kis Mikronézia, amelyhez az óceánnak oly roppant nagy területe tartozik, hasznát veszi majd ennek a gazdagságnak. Szerencsés utat, Mikronézia!"
Benedek István - Csavargás az Alpokban
Ez a könyv Benedek Istvánt, olyan sok kiváló ismeretterjesztő és szépirodalmi mű szerzőjét útleíróként mutatja be. A könyv ifjúkori élmények alapján született és különös varázsú ötletből íródott. A szerző mint kívülálló személy írja le önmagának és testvérének, a két diáknak utazásait, de úgy, mintha egy idősebb, tapasztaltabb barát írná, aki mosolyogva figyeli a két kamasz lelkes merészségét, lobogó kalandvágyát és meggondolatlan bátorságát.
A két diák - a ma újra divatba jött módon - sátorral, hátizsákkal felszerelve hol kerékpáron, hol gyalog barangolta be a hatalmas hegység vadregényes vidékeit, az osztrák, a svájci, a francia és az olasz Alpok tündéri tájait. Sok év távlatából visszanézve a kalandok mit sem veszítettek elevenségükből, csak talán rájuk rakódott még valami fájdalmasan szép nosztalgia is.
Ez volt az ifjúság!
Grigorij Fedoszejev - Élet a tajgán
Amikor egy könyv embernemlakta helyekre vezeti el az olvasót, az útleírások egyéb értékei mellett mindig többletet is ad, az úttörő felfedezés izgalmas érzését. Ilyen érzéssel olvashatjuk Fedoszejev Szibéria ismeretlen tájairól írt könyvét. Írásának legnagyobb erénye, hogy az olvasó a természettel vívott harcnak szinte részesévé válik, s e kemény küzdelemben ismerkedünk meg Szibéria páratlan természeti szépségeivel, állat- és növényvilágával, az ott élő emberek szokásaival, életfelfogásával és sajátos érzelmi életével. Fedoszejev expedíciójának célja: egy jóformán ismeretlen világ tudományos felmérése, hegycsúcsok magasságának megállapítása, folyók forrásvidékének felkutatása, a népsűrűség megállapítása, a helyi sajátosságok felderítése, egyszóval a pontos térkép elkészítéséhez szükséges adatok beszerzése. Az író a köznapi élet bemutatásával azonban egyben rendkívül olvasmányossá is teszi beszámolóját, ősi legendák kelnek új életre, különös szokások honosodnak meg még az expedíció-tagok életében is. Aki szívesen kalandozik el egy szakavatott, érdekes egyéniségű, jó megfigyelőképességgel rendelkező vezető kíséretével ilyen messze távoli világba, az tudással gyarapodva fogja Fedoszejev írását.
Artur Heye - Három világrész csavargója
Artur Heye, akit a kritika Jack Londonnal együtt szokott emlegetni, regényes útirajzában kalandos élete történetét mondja el. Bejárta az Óvilágot és az Újvilágot Kanadától Mexikóig, az egyiptomi piramisoktól az Atlasz-hegységig és Ugandáig. Volt hajósinas csempészhajón, potyautas amerikai vonatokon és oroszlánvadász Afrikában. Ahol kellett lóháton, teveháton vagy gyalog, ha tellett a pénzból előkelő utazóként, vagy expedíció vezetőjeként járta a világot - de sohasem maradt egy helyen egy hónapnál tovább. Csillapíthatatlan kalandvágya űzte, sohasem látott tájak, ismeretlen emberek, sohasem volt élmények felé. És élményekben nem volt hiány Heye kalandos élete folyamán. A csempészhajón hajótörést szenved, hajszál híján elpusztul az amerikai hóviharban, átéli az indiánok avatási szertartásait, Kongó és Uganda vad törzseinek vadász izgalmait, az aranyásók reménytelen küzdelmeit, az egyiptomi piramisok varázsát és az amerikai favágók nehéz sorsát. A nyugodt életet visszautasítja: lehetett volna farmer, saját földjén, vagy színházi munkás biztonságos, jól fizető állásban, de semmitől sem irtózik jobban, mint a nyárspolgári tespedéstől. Igazi romantikus lélek és emellett jó ítélőképességű, jó szemű, avatott tollú író, aki ki tudja választani élményei közül a lényegest, a jellemzőt, és mély szubjektivitással, művészi érzékletességgel tárja az olvasó elé. Szinte a szemünk előtt látjuk a tájat, amelyről ír, mintha magunk jártunk volna ott. Néhány vonással felvázolt emberi portréi élőek, hiszen kitűnően ismeri és szereti sorstársait, az elesetteket, a társadalom perifériáin tengődőket, azokat, akik kimenekültek a civilizált világból. Állatleírásai megindítóak. A kalandok izgalmasságát sohasem felejtjük el. Mindenütt friss, mindenütt ötletes, mindenütt érdeklődést keltő ez az írás. Az elbeszélés alaphangja enyhén ironikus. Ez a mosolygós fölény, ahogyan a szerző állandó életveszedelemben forgó életét ábrázolja, biztosítja, hogy nemcsak a kalandvágyó ifjúságnak, hanem a felnőttebb korosztályoknak is kedvelt olvasmánya lesz ez a könyv.
Róna-Tas András - Nomádok nyomában
Belső-Ázsia végtelen sztyeppéin egy izgalmas történelmi fordulat zajlik le. A puszták utolsó nagy nomád népe, a mongolok, vándorló, sátoros életformájukat letelepült, fejlett szocialista kultúrával cserélik fel. E könyv szerzőjét a Magyar Tudományos Akadémia azért küldte el a Mongol Népköztársaságba, hogy ott néprajzi és nyelvészeti kutatásokat végezzen, s gyűjtse össze azokat a hagyományokat, melyek e megszűnő pásztorélet utolsó emlékei. A szerző 9000 kilométeres sztyeppei útján nyomába szegődött a vándorló nomádoknak, s megeleveníti az olvasó előtt hétköznapjaikat. Elvezet a sátrak világába, bemutatja a leányszöktetéstől kezdve a kumiszkészítésen át a nyílversenyig mindazokat a színes szokásokat, melyek hagyományosak, de itt nem áll meg, megkísérli néhány pillanatképen keresztül felvillantani a születő újat is. Az izgalmas utikalandok sorát néhol történelmi kalandozások váltják fel, közelebb jutunk a magyarság őstörténetének nomád vonatkozásaihoz, majd Dzsingisz-kán világbirodalmának kialakulását és a tatárjárás elindulását kísérhetjük nyomon. Megismerkedünk a Mongol Népköztársaság születésének körülményeivel is. A szerző fényképfelvételei képszerűen is elénk varázsolják e régen "misztikusnak" tartott keleti világ reális, élő vonásait.
Harmat Endre - Brazíliai barangolások
- Szegény kis Niagarám! - kiáltott fel a brazíliai Iguasú-vízesés-nél „Amerika örökös First Lady"-je, Alice Longworth asszony, Theodore Roosevelt elnök leánya. Igen, ez az ország, amely minden esztendőben többet szerepel a világlapok hasábjain, már méreteivel is lenyűgözi az érdeklődőt: kényelmesen beleférne egész Európa, a Szovjetunión kívül.
- Isten brazíliai - kiáltott fel Coimbrai Henrik barát, az első portugál expedíció káplánja, amikor szétnézett ezen a földön, amelynek térbeli távlatainál talán csak időbeli perspektívái nagyobbak. Csaknem fél évezreddel a Coimbrai után Stefan Zweig még mindig a jövő országának nevezte Brazíliát, és ma még Sao Paulo Manhattanre emlékeztető felhőkarcolói között is az volt az érzésem: mindez csak a kezdet kezdete.
