Holnap ​kifutnak a hajók... Henri ​Martin életregénye

Csányi Vilmos - A ​tökéletesség illata
"…nem ​arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni…" - Avilai Nagy Szent Teréz Csányi Vilmos regénye játékos szeretettel állítja elénk a XVI. századi Spanyolország egyik legkarizmatikusabb alakjának példás életét. Egyfelől hagyja szabadon beszélni Terézt, aki kora vallásháborúi és eretneküldözései miatt nem engedhette meg magának, hogy műveiben egyértelműen kifejthesse újító gondolatait és mélyen emberi kétségeit. Másfelől a vallomást közreadó Könyv képében kommentálja is a szent megkapóan őszinte monológját. Egy nő élete, aki ha komolyan vette volna Szent Pál intelmét az asszonyok alacsonyabb rendűségéről, sosem taníthatott vagy prédikálhatott volna, és Istent sem gondolhatta volna el a maga bájosan esendő módján. Egy nő élete, akinek lépten-nyomon akadályoztatott munkája végül az egyház újbóli felemelkedéséhez vezetett az ellenreformáció idején. Akit végül, négyszáz évvel később VI. Pál pápa első nőként az egyháztanítók sorába emelt. Egy nő, aki egyszerre volt törékeny hívő, látnok, ügyes politikus és ellenállhatatlan gyönyörűség. "Érzékeny orrom van és utálom az izzadt test szagát, nem hiszem, hogy az Úr csak a bűzlő ájtatosokat szereti. Azonkívül valamennyire ápolom is a testem, mindig veszek kicsi fiola réti virág olajat, főleg rózsa van benne meg levendula, és abból esténként néhány cseppet magamra kenek. Azt gondolom, ha az ember igyekszik belső állapotát az Úr figyelmébe ajánlani és tőle telhetően minél tökéletesebbre igazítani, akkor nem ildomos azt pállott, visszataszító foglalatban tárni elé. Kis árváim pedig büdösek, mint a görény, mert nem mosdanak."

Hernádi Miklós - Otto
Valóban ​öngyilkos lett-e Otto Weininger, a zseniális ifjú filozófus, a Geschlecht und Charakter halála után világhírűvé lett szerzője, miként a kortársai hitték, s ahogy az utókor ma is tudja, vagy mindenre elszánt terroristák mit sem sejtő áldozataként fejezte be fiatal életét? Erre a kérdésre keresi a választ Barner főfelügyelő, a bécsi államrendőrség szívósságáról és megbízhatóságáról ismert hivatalnoka Hernádi Miklós fordulatos regényében, amelyben nemcsak e homályos haláleset körülményeire derül fény, de feltárul a szecessziós császárváros élete is, ahol a nyugodtnak látszó felszín alatt már egy újfajta, keservesebb világ előhírnökei készülődnek a hatalom átvételére.

Konrád György - Kakasok ​bánata
A ​Kakasok bánata költői-filozófiai életregény egy képzelt alakról, Kalligaróról, a szerző harmadik személyben tárgyalt, de önálló életre kelő hasonmásáról, akit körüljárva megtekintünk fiatalon és öregen, megtudva, hogy mit akar, és mit nem akar, hogy mit szeret, és mitől akar megszabadulni. Az olvasó rövid strófákban, villanásokban, sűrített prózában megtekinthet egy embert kívülről és belülről, közelről és messziről, örömeiben és halandóságában, és ezzel a kutatóúttal nemcsak Kalligaróban, hanem önmagában is fölfedezéseket tehet.

Harsányi Zsolt - Ecce ​homo
A ​békéscsabai asztalosműhelytől a bécsi, düsseldorfi és párizsi festőműtermekig, a magyar pusztától a fényes francia palotákig követhetjük nyomon Munkácsy Mihály, a magyar festőművészet legendás alakjának életét Harsányi Zsolt hosszú évtizedeken át mellőzött klasszikusában. Az óriási kutatómunka eredményeképpen megírt Ecce Homo beavat minket az Ásító inas, a Golgota, avagy épp az Ecce Homo keletkezésének történetébe, és látványos tablót fest a 19. század második felének pezsgő társadalmi és kulturális életéről. A két világháború közötti korszak egyik legsikeresebb magyar írójának számító Harsányi Zsolt műve jóval több egy szédítő sikerekkel teli élet krónikájánál: betekintést nyújt a kivételes tehetség vívódásaiba és a magyarságát hazájától távol is elszántan őrző lélek küzdelmeibe. Az Ecce Homo mit sem vesztett erejéből és aktualitásából 1935-ös első megjelenése óta, témájához méltóan fontos és magával ragadó mű ma is.

Takács Tibor - Költő ​a vérpadon
Gróf ​Listi (Liszti) László (1628-1662) költő, a törvényeket semmibe vevő, erkölcsi korlátokat nem ismerő életmódot folytatott; sorozatos gyilkosságai, fajtalankodásai, oklevél-hamisításai, gyújtogatásai, s egyéb gaztettei magas összeköttetés miatt megtorlás nélkül maradtak. Végül hamis pénzverés miatt elfogták és lefejezték. E tragikus életről írt izgalmas, fordulatokban gazdag regényt Takács Tibor.

Fekete István - Zsellérek
A ​könyveknek is sorsuk van, állítja a latin bölcsesség, és ez a _Zsellérek_ esetében különösen igaz. Fekete István egyetlen alkotásához sem fűződik annyi mendemonda és tévedés, mint ehhez a korai regényhez. Szerzőjét országosan ismertté tette, kitartó rajongókat és engesztelhetetlen ellenségeket szerezve számára. A kritika is felfigyelt a _Zsellérek_re, mivel egyes epizódjai alkalmat adtak arra, hogy a megszólalók _saját_ politikai nézeteikről beszéljenek. A regény 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra. Talán legenda csupán, hogy Fekete István neve a magyar parasztságról és a Nemzeti Hadseregről írottak kapcsán a Corvin-lánc odaítélésekor is szóba került, az viszont valószínűnek látszik, hogy a második világháború után a forradalomról és a bolsevizmusról írottak miatt bántalmazta a politikai rendőrség. Bizonyos, hogy 1946 tavaszán a _Zsellérek_et betiltották, és a kényszerű hallgatás hét szűk esztendejét „magyarázó” vádak kötött az első helyen szerepelt. Újabb megjelenésére egészen a rendszerváltásig kellett várni, ám ekkor is csupán csonkítva, az évtizedekig kifogásolt részek elhagyásával látott napvilágot. Címe ellenére a _Zsellérek_ nem sorolható a népi írók alkotásai közé. A regény ugyanis nem a zsellérek, hanem Zsellérék, vagyis Zsellér Péter és Ughy László életét mutatja be, barátságuk iskoláskori kezdeteitől az egyetemi éveiken át egészen az önállóságukig. Mindketten faluról származnak, és ez a viselkedésüket és gondolkodásmódjukat egyaránt meghatározza. A jelképpé formált főszereplő, Zsellér Péter kezdetben sem otthon, sem pedig a városban nem találja helyét. Szeretne kitörni paraszti környezetéből, és tanult emberként tartalmas életet élni. Jellemet próbáló és formáló élmények nyomán talál rá végül hivatására. Az önéletrajzi elemekkel gazdagított _Zsellérek_ a hazatérés regénye.

Balázs Anna - Lányok ​az éjszakában
Csontos ​Dénes kényelmes életmódot választott: már kamasz korában elhagyta öt testvérét és "önállósította" magát. Önállóságát utcalányok biztosították. Italra és kártyára azonban minden pénz kevés, Csontos Dénes sem elégszik meg Gizi keresményével. Megpróbál némi támogatást szerezni rég nem látott testvéreitől, de amikor reményei köddé válnak, kapva kap a cimborája ajánlatán. A nagy pénzszerzési lehetőség, a krimibe illő kaland börtönben végződik. Gizi pedig "hűségesen" várja szabadulását, persze nem tétlenül. Új ülettársa segítségével már- már anyagi függetlenségre tesz szert, Dénesnek is letelik a büntetése, s a magukmódján próbálnak új életet kezdeni. Sikerül-e és mi módon? Szakíthat-e Dénes a múltjával? Képes-e beilleszkedni a tisztességes emberek sorába? Mire megy Gizi az éjszakában szerzett pénzével? Balázs Anna érdekes regénye ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Krúdy Gyula - Primadonna
"- ​Apám, én színésznő szeretnék lenni! - rontott rá apjára egy vasárnapon Petráss Ilka, amikor a zárdából atyja látogatására kiengedték." A "sárga hajú, pulykatojásképű, zörgő csontú kassai apácanövendék" mindössze tizennégy esztendős, midőn előáll az ő köreiben szokatlan kívánsággal. S hamarosan felléphet a világot jelentő deszkákra; igaz, egy ideig még szalvétával kell kitömnie a harisnyáját, hogy pipaszárlábát mutatósabbá tegye. Ám kirobbanó tehetsége lenyűgözi a közönséget, s a nyiszlett bakfis nemsokára gyönyörű nővé fejlődik, ő lesz korának, a múlt század végének legünnepeltebb, tisztelt, csodált körülrajongott primadonnája.

Csalog Zsolt - Parasztregény
Szociológia? ​Néprajzi monográfia? Ez is, az is: egy Tisza menti falu életének, kultúrájának rajzát adja. "Dokumentumregény"? Igen, ez a mind gyakrabban emlegetett műfaj is eszünkbe ötlik, ha a műről szólunk. Az írói módszer itt nem a fikció, a mese könnyebben járható útját követi. Ehelyett a hűség, a magnó hitelű megörökítés a cél. És mégis elsősorban szépirodalmat, regényt olvasunk. Egy élet útját, a falu szinte tudományos pontossággal megragadott világának háttere előtt. Tiszántúli középparasztsors, egy réteget is jellemző bőséges egyedi vonással - a sorsmotívumok így már általános érvényűek. Az egyéni, családi események mögött pedig a tulajdonképpeni téma, a vezérmotívum: a hagyományos falu elmúlása, a falu nagy, huszadik századi átalakulása. Az eseményeket egy idősebb parasztasszony mondja el. Ő a modell, végig az ő szeme lát, az ő nyelve beszél, övé az életsors, és nemcsak a gazdag nyelv, hanem a prózastílus alapját adó pompás folklórepika is. És Csalog Zsolt alakította ezt a nyersanyagot művé. Ő válogatta, tömörítette, ő szerkesztette regénnyé, érvényes művé.

Tandori Dezső - És ​megint messze szállnak
... ​délutáni repóráját (mikor már fáradt volt, még kevesebbet mozgott) tenyeremben kezdte tölteni. Ráhajthattam kezem a fejére - veréb ezt alig engedi -, lehunyta szemét, kéklett a szemhéja, aludta igaz álmát, még élve.

Szalatnai Rezső - Kempelen, ​a varázsló
Szalatnai ​Rezső regénye a XVIII. század Magyarországába vezeti olvasóját. A felvilágosodás kora ez, a magyar nép számára a nemzeti öntudatosodás kezdete. Szalatnai nagyszerűen érzékelteti az akkori idők hangulatát, híven ábrázolja a felvilágosodás emberének érzelmeit, vágyait. Bemutatja a korabeli Pozsony és Bécs életét, végigvezet az alföldi pusztákon, egészen a temesvári haramiavilágba. Mert Kempelen Farkas, a nagy varázsló ott is rendet teremt. Nem fogja a golyó, mint ahogy nem éri el a bécsi titkosrendőrség keze sem, amikor a Martinovics-ügyben nyomoz utána. Öregségére elveszti az udvar kegyét, de gáncs ekkor sem érheti. Mindvégig megmarad kemény, egyenes embernek, a népe ügyéért bátran síkraszálló tudósnak. Szalatnai Rezső életrajzi regénye maradandó élmény idősebb és fiatalabb olvasók számára egyaránt.

Békés Pál - A ​bűntárs
„Mindenkinek ​van egy felkavaró és feledhetetlen nyara, és sokaknak ugyanaz, ami nekünk, a harmadik és negyedik gimnázium közötti, amikor tizenhétről tizennyolcra vált az ember és nincs mese: ráfordul a célegyenesre. Sikerülhetett volna jobban is. Pedig tulajdonképpen hibátlan volt a nyár. A tábor, a háromszorosan is a mezőn hagyott szüzességem - a gyors és hathatós orvosi kezelést is beleértve -, a filmforgatás - a betiltást is beleértve -, Liktor és Bokor párviadala - Éberfy Ottiliát is beleértve. Talán csak utólagos belemagyarázás, de úgy emlékszem, akkoriban, augusztus utolsó napjaiban suhintott meg a gondolat, hogy talán soha többé nem tűz majd ilyen élesen a nap. A Várhegy oldalában ültem, az Alagút fölött, onnan néztem le a Dunára, mintha olvadt ezüst folyt volna a hidak alatt. Hogy pontos legyek, tulajdonképpen az jutott eszembe, hogy egyszer, a távoli jövőben eszembe jut majd ez az üldögélés, és akkor nyilván - mint vén trotty - arra gondolok majd, hogy soha olyan élesen nem tűzött a nap, mint akkor, ott az Alagút fölött... De már nem tudom, így gondoltam-e, vagy csak most gondolom, hogy akkor így gondoltam."

Zsigray Julianna - Tékozló ​élet
A ​magyar szabadságharc hegedűse, később pedig két világrész ünnepelt művésze volt Reményi Ede. Kalandos, a szó igazi értelmében romantikus pályafutása egy miskolci kis házból, a legszerényebb körülmények közül indult el és a 19. század művészi és politikai életének szédítő magasságait érintve végül is egy amerikai mulatóhelyen ért véget. A szenvedélyes és könnyelmű, adakozóan jószívű s ugyanakkor önző művész ellentmondásokkal teli és emberileg rokonszenves alakját rajzolta meg új regényében Zsigray Julianna. A könyv egyben a század széles perspektívájú képét nyújtja, melynek egyik emlékezetes művészalakja Reményi Ede volt.

Bakóczy Sára - Liliom ​és kehely
Ezerötszázötvennégy. ​A három részre szakadt ország keleti határvidékén Debrecen kénytelen egyszerre keresni a Habsburg Császárság, az Erdélyi Fejedelemség és a Török Birodalom kegyeit. Gazdag polgárai háromfelé adóznak, túlélésük érdekében három urat próbálnak meggyőzni hűségükről. Hol Erdély oltalmát kérik a Habsburgokkal szemben, hol a Habsburgokét a török ellen – és mindennek meg kell fizetniük az árát. A rövid, dúlásmentes békeévekben azonban a város lakóit hétköznapi események tartják izgalomban: Duskás Ferenc, az egyik leggazdagabb fiatal kereskedő vízimalmot készül építeni a város határában, Ötvös Ambrus nem mástól, mint Oláh Miklós esztergomi érsektől kapott megrendelést egy értékes kehelyre, a város földesura, Török János fiatal feleséget vett magához, a besztercebányai rézbányászat jogának új tulajdonosa debreceni kötődésű, és felcsillan a lehetőség, hogy a töröknek szállított rézen vagyonokat keressenek az élelmes kalmárok. A világtörténelmi és a hétköznapi események hátterében pedig egyéni emberi sorsok, tragédiák és örömök rejlenek, amelyekről megélőiken kívül sokszor nem is tud más. Érdekházasságok, reménytelen szerelmek, elvesztett vagyonok, kettétört életek és váratlan felemelkedések eseményei szövődnek egybe egy család, egy város, egy nemzet történetévé.

Zsigray Julianna - A ​Sugár úti palota
Erkel ​Ferenc harcolt a magyar zeneélet megteremtéséért és az Operaház felépítéséért. A nagy zeneszerző sorsa sikerben és balsikerben, dicsőségben és megaláztatásban egyaránt gazdag volt. Életműve: magyar történelem a legjavából. Hiszen a komponista és dirigens nemcsak a tudatlanság és a közömbösség ellen küzdött, hanem a hivatali szűkkeblűség és az idegen befolyás ellen is. A magyar operaművészetnek ebben a hőskorában még a zeneértők nagy része is ellenségesen fogadta a nemzeti törekvéseket és külföldi példákat követett. De Erkel szívóserejű képviselője volt a nemzeti zene gondolatának. Az akkori ellenségeskedés, a hírlapi támadások emlékéből alig maradt egyéb, mint néhány megsárgult papírlap, de Erkel hatalmas hármas életműve: a magyar operazene, a magasszintű zeneélet és az Operaház – élő valósággá lett. Hogyan? Ezt mondja el Zsigray regénye.

Zoltán Gábor - Vásárlók ​könyve
Az ​elbeszélő mohó ember, legalábbis alaptermészete szerint. Ezért is tartja olyan fontosnak, hogy egyik életét aszkétaként élje. De gyerekkorában még csak tétován csillogott rá az aszkétaság fénye, mint délutáni alváshoz bespalettázott szobában a parkettán megbicsakló sugár; tudott órákon át bámulni egy macskák által a veranda lépcsejére helyezett kígyódögöt, de máskor bizony mohó volt és szeleburdi. Így esett, hogy a kamrában fölnyitott egy üveg mézet és beleivott. Lassan mozdult a szájhoz tartott üvegben a méz, majd elérte az ajkakat, tömör folyam, végighömpölygött a nyelv útján a torok felé... Leszakadt fullánk rejtőzött a mézben, vagy döglött méh, mit a torkos gyerek lenyelt, vagy éppen a tárt szájba, mint bódító barlangba röppent be egy méh vagy darázs - ki tudná megmondani? Mindenesetre előbb éles, majd tompuló fájdalom vette birtokába a nyelv tövét, és lett ott gyorsan növekvő duzzanat, nehezülő lélegzetvétel... De aztán a veszélyt elhárította a kihívott és időben érkező orvos, úgyhogy az elbeszélő felnőtt és éli többszörös életét.

Fekete István - Gyeplő ​nélkül
A ​közelmúlt emlékei és a megírás idejének élményei egyaránt rányomták bélyegüket Fekete István 1946-ban keletkezett regényének hangulatára. A témaválasztást a csaknem tizenöt esztendős gazdatiszti múlt inspirálta, melynek keserű tapasztalatait a mezőgazdaságban 1945 óta történtek folyamatosan eszébe juttatták a Földmívelésügyi Minisztérium tisztviselőjének. Ráadásul az író a regény tervezése idején vakult meg egyik szemére, és ez a tragédia alapjaiban befolyásolta szemléletmódját. Ekkoriban írta egyik levelében, hogy „az ostrom és a következmények az én idegeimet is alaposan megreszelték, és derengést még az elveszett szememmel se látok, pedig azzal sok mindent meglátok, amit eddig nem láttam”. A _Gyeplő nélkül_ ispánnak nevezett főszereplője is hasonlóképpen tanácstalan. Egy dunántúli nagy uradalom intézőjeként keserűen tapasztalja, hogy nem „csupán” a természet pusztító erőivel és a gazdasági élet kiszámíthatatlan tényezőivel kell megküzdenie, hanem az emberek korlátoltságával is. Köztes helyzetben tevékenykedik: munkaadói és beosztottjai egyaránt gyanakvással figyelik, gyakorta megkérdőjelezve szakértelmét és becsületességét. Ebben a jelképes esztendőben játszódó történetben az ispán szereti a földet és a munkáját, így – akárcsak a gazdatiszt Fekete István – nehezen fogadja el a felismerést: mennie kell. Az életrajzi olvasattal ezért éppen úgy célszerű számolni, mint azzal, hogy a szerzői szándék szerint emlékeztető és intés kívánt lenni a múltból látszólag semmit sem tanuló jelen számára. S ez utóbbiak különösen figyelemreméltóvá teszik a regényt, mivel a felvetett problémák – mai színezettel – változatlanul időszerűek. A _Gyeplő nélkül_t is a manapság már nehezen beszerezhető első kiadás alapján rendeztük sajtó alá.

Odze György - Álomkarmester
"Sokat ​gondolok arra, hogy mi lesz majd az utolsó gondolatom. Mi volt Mozart utolsó gondolata? Bevégzem, még mielőtt kiélvezhettem volna a tehetségemet. Az élet mégis olyan szép volt, a pályám olyan szerencsés kilátásokkal indult, de senki sem változtathatja meg a saját sorsát. Senki sem szabhatja ki a saját napjait, bele kell törődnöm, minden úgy lesz, ahogyan a Gondviselés kívánja, én bevégzem, íme a gyászénekem, amit nem szabad befejezetlenül hagynom. Ez volt Mozart utolsó gondolata. De az is lehet, hogy nem Mozart utolsó gondolata volt, csak én találtam ki. Minden lehet. Ugyanis gyakran összekeverem a tényeket az álmaimmal, mert hát én alapvetően ilyen álmodozó típus vagyok. Álmodoztam karmesteri pályáról is, de álmodoztam Nágel Juliról is. Melyik volt a fontosabb? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az álmokkal vigyázni kell. Mert ha az ember álmodozik, akkor a legnagyobb tragédia, ami csak érheti, az az, hogy az álmok valóra válnak. Akkor aztán megnézheti magát. Mert akkor már semmi más nem marad."

Thurzó Gábor - Egy ​halott Varsó és Krakkó között
Ez ​a képtelen helyzet! A keresztfiam, a Józsi fia, átázottan, átfagyva Varsó kellős közepén! - Mióta vagy Varsóban? - Tegnap fél tizenkettő. - Honnan volt pénzed? - Az sosincs. Helyesebben mindig van. - De zloty... - Kaptam egy szegény lengyeltől. Ösztöndíjas. Azt mondtam, keresztapám kezeskedik. Jó lett volna megharagudni rá. De sosem sikerült, most sem. - És hogyan jöttél? - Mivel hajóval nem lehetett, részben autóstoppal, részben vonaton. Blicceltem. Azt mondtam: magyar diák. Azt mondta a kalauz: most az egyszer. - És megértetted? - Mért tanul az ember oroszul? És ahogy szokta, belém karolt. - Állati kajás vagyok. És már a Ryneken voltunk, a "Krokodyl"-ban. - Mit eszel? - Az étlapot. És lehúzta, a kályha mellé tette cipőjét. - Ha annyi pénze nincs, akkor a felét. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Csodálkozva nézett rám. Hozták a vodkát - mert persze ő rendelte, oroszul -. lehajtott egy kupicát, elfintorogta magát, és nekilátott valami káposztának. - Hát nem keresztapámnak tetszett mondani? Persze hogy én mondtam. Két héttel ezelőtt. Józsi rosszul volt, felszaladtam hozzájuk, akkor mondtam.

Szepes Mária - Corinna ​története
E ​könyvben kiemeltem A Vörös Oroszlán című művem sokrétegű cselekmény-szökőárjából az egyik legbonyolultabb, mágnesesen vonzó nőalakot, a XVII. századi Franciaország arisztokrata családjában született, gyönyörű Corinnát. Szajha volt, és tökéletes színésznő. Hűtlen, számító, méregkeverő, intrikus nimfa, hínárba húzó szirén, aki vámpírként kiszívta férje, Louis de la Tourzel életerejét, de maga is áldozatul esett kalandor szerelmi viszonyainak, perverzióinak, játékszenvedélyének. Pokoljárásának és katarzisának élet- és halálküszöbökön átívelő, szédítő távlatok magasságába és iszonyú mélységeibe merülő történetéről ő maga gyón titkos írásában, amelynek mágikus pecsétjét egyedül akkor törhette fel, amikor elérkezett az ideje. Corinna alvilági zuhanása a kárhozat szakadékába: diagnózis. Az emberi lélek és a föld kórságának szindrómája, önmaga okozta betegségműve. Corinna katarzisa pedig a felemelkedés gyógymódja, elixírje, s beteg bolygónk valamennyi lényének, közösségének arkánuma is. Ki tudta volna jobban ezt Corinnánál, aki a pokol valamennyi bugyrát megjárta, minden bűnös tévedést elkövetett, míg saját gyötrelmein keresztül rá nem ébredt, hogy a másikban önnön húsát tépi, marcangolja, önmagát csalja, öli, tapossa, kényszeríti kínpadra, máglyára. Corinna ezért határozta el, hogy bukásainak okával együtt, saját naplóját is az emberiség elé tárja, és átmenti a következő nemzedékének. A közlés ideje elérkezett. Íme Corinna titkos naplója. (Részletek Szepes Mária előszavából) A kötet ráadásként tartalmazza Szepes Mária A Jasper család szégyene című novelláját. A szárnyas fiú története azokról szól, akik valamiképpen kilógnak az átlagos emberek sorából.