Mozgó ​halhatatlanság

Márkus Béla - Átdolgozások ​kora
A ​Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének szakmai hírnevét Barta János és Bán Imre professzorok kiemelkedő munkássága alapozta meg még az ötvenes-hatvanas években. A „debreceni iskolát” ettől kezdve jellemzi az elmélyült esztétikai és filológiai munka egysége, az irodalom és az emberi lét kérdéseinek egymással összefüggő vizsgálata, valamint a széles körű tájékozódás. A mesterek nyomába lépő tanítványok az újabb időkben is megőrzik és továbbviszik, újabb szempontokkal frissítik azt az irodalomszemléletet, amelynek jellegadó vonása a szélsőségektől tartózkodó szakmai igényesség. A Debreceni egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében ma is elmélyült irodalomtudományi kutatómunka folyik. Az intézet és a Debreceni Egyetemi Kiadó közös vállalkozásának, a Csokonai Universitas Könyvtár című sorozatnak az a szándéka, hogy ennek a műhelynek az eredményeiről adjon számot, s emellett nyitott legyen más műhelyek szakemberei számára is. Az évente két-három irodalomtudományi művet megjelentető sorozat hosszabb távon a magyar irodalom valamennyi korszakának értékeit igyekszik új megvilágításba helyezni.

Garai Gábor - Eszköz ​és eszmélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bojtár Endre - A ​kelet-européer pontossága
Több ​mint harminc év irodalomelméleti, irodalomtörténeti, elemző és irodalomkritikai tanulmányaiból, esszéiből válogatta össze jelen kötetét Bojtár Endre. A szerző a kelet-európai (elsősorban szláv és balti) irodalmak szakértőjeként, specialistájaként szerzett nevet magának, ám jelentős teoretikus munkálkodása is, legkivált azonban az fontos ouvre-jében, hogy komparatív szemlélettel és az összehasonlító irodalomtudomány eszköztárával (méghozzá annak Zsirmunszkij fémjelezte tipológiai komparatisztika apparátusával) fordul nemcsak olyan kelet-európai nagyok munkássága felé, mint Bulgakov, Puskin vagy Norwid (róluk szóló tanulmányait vette fel ebbe a kötetébe), de ilyen megközelítésmódot alkalmaz magyar irodalmi dolgozataiban is (ezek közül a Tandoriról, Konrád Györgyről, Esterházyról szólók szerepelnek a kötetben). A kötet azonban legalább felerészben elméleti tanulmányokat tartalmaz (ezek közül a legfontosabb a kismonográfia terjedelmű és értékű Az irodalmi mű értéke és értékelése című opusz, amely ugyan csaknem húsz évvel ezelőtt keletkezett, ám ma sem meghaladott, sőt egyre aktuálisabbnak tetsző irodalmi axiológiai traktátus). Bojtár Endre írásainak sajátos aurát kölcsönöz az, hogy irodalomról szólván is politizált, méghozzá - ez a művek születésekor ritka bravúr volt - éppen nem áttételesen, hogy teoretikus témákat is tud szinte a szaloncsevegés hangján előadni (axiológiájában pl. Puskás Öcsit is idézi), és hogy távoli országok és nyelvek alkotóit is közel tudja hozni a kelet-európai irodalmakban nem éppen járatos hazai olvasókhoz. Legaza Ilona

Hárs Endre - Szilasi László - Lassú ​olvasás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Morsányi Bernadett - Egyedül ​szembejövet
Morsányi ​Bernadett Dobai-monográfiája nemcsak egy részben ismert, részben elfelejtett, részben félrevonult alkotó egészében izgalmas és felkavaró életművét rajzolja újra, hanem egy olyan szellemi perspektívát rekonstruál, amely átható fényt vet mintegy ötven év kormozgásaira, felragyogtatva annak egyes sűrűsödési és csúcspontjait is. A Dobai-életmű komplexitásával együtt egy lehetséges, de sok érdek által félretolt, alternatív irodalmi gyakorlatot mutat fel, amelyet a képi gondolkodás (film) és a nyelvi rendszerkutatás formaalkotó érvénnyel alakított. A világhírű Mephisto (Szabó István filmje) írója, a filmtörténeti jelentőségű Archaikus torzó alkotója, a Csontmolnárok (regény) és az Imago (elbeszélés) képalkotója, a Kilovaglás egy őszi erődből és az Egy arc módosulásai (verseskötetek) képinyelvi mesterpionírja egyenként és együtt utánozhatatlan modellt alkot, amelyben az esendő és heroikus élet merevül időtlen műalkotásba. Ez a könyv sokat tesz azért, hogy ismerjük Dobai Pétert, az emlékezetünk épségéhez nélkülözhetetlen alkotót. (Szkárosi Endre) MORSÁNYI BERNADETT 1981-ben született Budapesten, író, irodalomtörténész. Kötete: A Sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek (2015)

Füzi László - A ​semmi közelében
Ebben ​a kötetben három egymástól elkülönülő, s nagyobbrészt egymástól függetlenül keletkezett tanulmány található. Egymás mellé helyezésüket az indokolhatja, hogy az írások József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodásának az egyik nagy huszadik századi léttapasztalattal, a Semmivel való találkozását, ütközését mutatják be. A Semmi közelében József Attila az előtte feltáruló „világ” mindenki másnál mélyebb leírását adta, Németh László a hitet, pontosabban a hit akarását választotta, „hol vesse meg a lábát egy ilyen világban az erkölcs, ha egyszer Isten sincsen”, kérdezte, Márai Sándor pedig az elérhető legteljesebb életérzés keresését állította szembe ezzel a Semmivel...

Bojtár Endre - Útvesztők, ​útjelzők
Bojtár ​Endre írásait olvasva bizton állíthatom, hogy ez a kötet is ugyanolyan nagy jelentőségű, mint volt a szerző 1983-ban megjelent Egy kelet-européer az irodalomelméletben című tanulmánykötete (amelyik a körülmények szerencsés összejátszása következtében alighanem az egyetlen cenzúrázatlan könyv volt a szocializmus alatt), s amelyik ezért is, de legfőképpen minőségének köszönhetően jelentős hatással volt a fiatalabb társadalomtudósokra. A kötet felmutatja Bojtár munkásságának minden erényét: irodalomelméleti felkészültségét, irodalomtörténészi kvalitásait, a jelenkori, kortárs irodalom kritikusának biztos ítélő erejét, sőt, még műfordítói képességeiből is kapunk ízelítőt. Mindezt pedig annak az eszménynek a jegyében előadva, amit Bojtár úgy fogalmazott meg, hogy az a jó tanulmány, esszé, amelyiknek minden mondata mögött egy-egy elolvasott könyv áll, de ez nem látszik. ___Szilágyi János György

Hajnal Ward Judit - Nyitott ​könyvtár
A ​Nyitott könyvtár című kötet tanulmányai és esszéi a könyvtárak mai munkáját és sokféleségét kívánják bemutatni amerikai példákból kiindulva - magyar közönségnek. Az Egyesült Államokban élő szerző tapasztalatainak jó része nemzetközi érvényű. Az írások célja azon tapasztalatok megosztása, amelyeket e kivételes helyzet idézett elő. A magyar könyvtári folyóiratokban megjelent szövegek a két világot kívánják áthidalni, könyvtárak és könyvtárosok között, reflektáltan, sok öniróniával.

Borbély Szilárd - Egy ​gyilkosság mellékszálai
A ​köteteben szereplő, alkalmi írások mindegyike külön-külön is a végső kérdésekkel birkózik, így együtt meg egyenesen inkább filozófiai vagy teológiai súlyú létbölcseleti traktátus darabjaiként hatnak. Borbély életről és halálról elmélkedik - a halál tanulmányozását az emberi élet kikerülhetetlen kondíciójának nevezi -, a vallás és a hit kérdéseit boncolja - a vallást az emberi szenvedéssel való számvetés alapvető technikájának minősíti -, az emberi egzisztencia problémáin töpreng, a személyiség késő modern-posztmodern lehetőségeit kutatja, az irodalomról mint az "örök dolgok" közé tartozó létezőről spekulál. Határozottan elutasítja a gondolatot, hogy a maga vállalkozása a szakmaibeli filozófia vagy a hivatásos teológia felől megítélhető volna, ugyanakkor mégis eltökélten bölcselkedik. Mélyen lírai alkat, roppant közvetlenséggel képes személyiségét olvasói elé tárni, életproblémáit meg művé formálni. A gyűjteményben egy öngyötrő figura alakja képződik meg, aki nem érzi jól magát a saját bőrében: egyenesen rettenetesnek találja az őt körülvevő világot, időről időre kifejezetten mély depresszióba esik. Társadalmi problémák önmagukban nem érdeklik különösebben, a nyolcvankilences fordulatot alig észrevehető változásként érzékeli, a fogyasztói kapitalizmus diadalmas előretörése csak undort képes kiváltani belőle. A "képviseleti irodalom" ellehetetlenülése nem tölti el felhőtlen örömmel - ahogy egyébként jeles posztmodern szerzőhöz illenék -: a "szövegirodalomban" az irodalom tétjének és súlyának csökkenését ismeri föl. Közben pedig művé igyekszik formálni mindent, ami benne és vele történik: mély indulása, apjának stigmatizáltsága vagy szüleinek tragikus halála, mind irodalmi anyaggá válik nála.

Kosztolányi Dezső - Műhelytitkok
Lehet-e ​izgalmasabb megszólalás, mint amikor költő vall az írói mesterség titkairól? Hát még ha ez a költő Kosztolányi, aki éles szemű kritikus, kiváló tollú esszéista és személyes indíttatású értekezések szerzője is volt, s nem mellesleg a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. Kosztolányi hírlapi tárcában, folyóiratbeli tanulmányban, nyílt levélben foglalt állást élmény és eredmény, hatás és nyelvi megformálás összefüggéseiről. Válogatásunk, melyet az alkotás lélektanáról és a stílus titkairól szóló írásokból készítettünk, Kosztolányi esztétikai ábécéjének foglalata. Ajánljuk mindenkinek, aki máig érvényes szempontokat keres irodalmi művek megítéléséhez, és eligazító szavakat vár az igényes nyelvhasználat kérdéseire. A válogatás és a szöveggondozás Fráter Zoltán munkája.

Somlyó György - Philoktétésztől ​Ariónig I-II.
A ​válogatott esszék egy nagyműveltségű és érzékeny költő, műfordító és kritikus személyes perspektívájú, de nem a teljesség igényével készült irodalomtörténetét körvonalazzák Írásainak középpontjában elsősorban a modern alkotók művei állnak (magyarok és külhoniak egyaránt), jónéhány esszé pedig általánosabb, műfaji, kritikai vagy fordítási kérdéseket vet fel. A Somlyó György korábbi, agyonforgatott és ma már mind nehezebben hozzáférhető könyveiből készült válogatás az általános irodalomértést segíti és különösen a modernség megértése iránt érdeklődő irodalomszakos hallgatóknak, ifjú kutatóknak, irodalombarátoknak, művészetszeretőknek szolgálhat olvasmányul.

Ferencz Győző - Hol ​a költészet mostanában?
Személyes ​esszék és tanulmányok: egymástól távol eső, ha nem épp ellentétes műfajok. Hogyan férnek meg egymás mellett egy kötetben okadatolt érvelések és léha eszmefuttatások? Legtöbbjüket felkérésre írtam. Magyar és angol költészetről s olykor a költészet peremvidékéről. De az évek során -- ha alkalom szülte formában és ha a lehetőségekhez igazítva is -- lassan megfogalmazódni látszott valamiféle gondolat, már-már költészetfelfogás, eleinte bizonytalanabbul, később körvonalazottabban, amelyet elfogultságaival együtt (vagy épp azért) a sajátomnak tekinthettem. Így aztán nekem mindegy volt, hogy közvetlenül beszélek vagy az értekezés távolságtartóbb eszközeit használom. Más körülmények között bizonyára más költőkről, más művekről, más megközelítésben is szólok; de visszaolvasva írásaimat úgy találtam, hogy nagyon _mást_ akkor sem mondtam volna. Épp ezért a címben feltett kérdésre -- _Hol a költészet mostanában?_ -- sem adtam volna más választ. Ott bizonyosan felbukkan, ahol látni szeretnénk; azonkívül pedig általában ott van, ahol nem feltétlen remélnénk. Úgyhogy a költészet tekintetében legegyszerűbb az ízlésünkre hagyatkozni. Ha tévedünk is, legalább tévedéseink a sajátjaink lesznek. S velük együtt a költészet is, amely természete szerint mégiscsak ott hajlandó megnyilatkozni, ahol elfogulatlan szemmel fedezzük fel.

Szilasi László - A ​Kopereczky-effektus
Erdélyi ​emlékiratírók, Jókai Mór, Arany János, Mikszáth Kálmán, Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Darvasi László vagy Térey János. Ritka az olyan értelmező, aki a régi irodalom szövegeit ugyanazzal az elmélyült, lassú olvasással elemzi, mint a legújabbakét. Esszéiben, tanulmányaiban Szilasi László így olvasta újra e műveket, mivel számára az irodalomban az új és a régi kölcsönösen feltételezik egymást. A kötet írásai nemcsak filológiai pontosságról, széleskörű irodalomtörténeti műveltségről és elméleti tájékozottságról tanúskodnak, hanem egyben élvezetes olvasmányok is.

Szilasi László - A ​selyemgubó és a "bonczoló kés"
Jókai ​irodalomtörténeti utóélete - egy könyvtárnyi szakirodalom árnyékában - azért egyedülálló; mert maga az életmű is könyvtárnyi. Terjedelmét tekintve ma körülbelül fele akkora, mint szakirodalma (ha a kritikai kiadás jegyzetapparátusát nem számoljuk, az arány kb. 2:3). Tekintve; hogy az életmű maga is majdhogynem áttekinthetetlen méretű; az irodalomtörténeti célú olvasás értelemszerűen fordul a szakirodalomhoz, gyakran már a Jókai- szövegek olvasása előtt. Az olvasatot tehát eleve jelentős mértékben a szakirodalom befolyásolja, szabja meg, írja elő, ám annak a fentiekben nagyon durván vázolt jellegzetességei miatt egyben arra is kényszeríti az olvasót, hogy a primer szövegek olvasását a szekunderek megértésében is segítségül hívja. A primernek nevezett szöveg ily módon mindinkább maga értelmezi a róla készült értelmezéseket: a primer szöveg (részben) szekunderré válik, a Jókai életmű tulajdon szakirodalmáról (is) beszél. Jelen munka, mert kénytelen, ezt a speciális helyzetet szem előtt tartva kíván beszélni a szakirodalom Jókai- és önértelmezéseiről.

Ismeretlen szerző - Fanni ​hagyományai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek Marcell - Szépen ​élni
Szépen ​élni - hirdeti Benedek Marcell új kötetének címe. Szépen élni - tökéletes cím: nagyjából éppen erre vágyunk mindannyian. A közhiedelem szerint a szép élet leginkább az ifjú kor nagy lehetősége. De aki nyitott lelkével, áhítatos szerelemmel egész életében a szép felé fordult - joggal írhatja le élete összefoglaló jelmondataként : szépen élni. Benedek Marcell írásai, míves, tökéletes, hajlékony fordításai generációkat neveltek és nevelnek a jövőben is a szépség tiszteletére és megértésére. "A világ szépsége a művészi szépségen át igazul" - vallja könyvének zárófejezetében, tanításai summájaként. "Életem munkásságának értelme az volt, hogy másokban, a legegyszerűbb emberekben is igyekeztem ugyanazt az érzést fölébreszteni." Új könyvét olvasva ezt köszöni az olvasó Benedek Marcellnak - a tanítást és a példát. Mert Benedek Marcell tanításai példázattá sűrűsödtek. Az irodalomtörténész, esztéta példájává, aki a lélek nemességének gyarapítását mindennél többre tartja. Az etikus ember példájává, aki az emberi erkölcs legteljesebb igazulását a kultúrában, a művészetben találta meg.

Földényi F. László - Melankólia
"A ​test és lélek, illetve az egészség és a betegség viszonyának gyökeres átértékelése szükséges ahhoz, hogy a melankóliának, ennek az utóbbi évszázadban egyre inkább háttérbe szorított fogalomnak visszaadhassuk az őt megillető jogait. A romantika korában kezdődött el a fogalom köznapi és orvosi értelmezésének meghasonlása, és ebben jelentős szerepük volt maguknak a romantikusoknak is. A melankóliát halálba vezető élettechnikává fokozták, márpedig a közvélemény ezt nem fogadhatja el. A társadalomnak nem lehet épeszű tagja az, aki elébe szalad a halálnak, mintegy kihívja maga ellen, és mivel a melankóliában ott lappang a halálvágy is, az elmebetegségek egyre szigorodó rendszerébe kell besorolni." - Talán nem túlzás azt állítani, hogy Földényi F. László Melankólia című könyve éppen e fogalom leszűkítő, modern kori értelmezése ellenében született meg. a szerző az európai kultúra kétezer éves történetét vizsgálja úgy, hogy nincsenek előre gyártott, kész válaszai, hanem a különböző korok és gondolkodók kérdéseit fogalmazza újra. S így a könyv az esszé legjobb és a tájainkon kissé elfeledett hagyományához kapcsolódik: a szellemi kaland, a gondolkodás és a létmegértés szenvedélye és elfogulatlansága jellemzi írásmódját. A nagy sikerű és több európai nyelven megjelent könyvnek ez a harmadik, bővített kiadása.

Molter Károly - Erdélyi ​argonauták
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Látjátok, ​feleim
"Kötetünkbe ​Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, "a magyar próza atyjá"-nak műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: "Nincs remekműve. Élete a remekmű."; fiatalosan lelkesedik "első tárcaírónkért", az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi - és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek - Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások - portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben." (a Kiadó)

Nagy Olga - Táltos ​és Pegazus
Szakmai ​körökben a legjelentősebb kortárs magyar néprajzkutatóként becsülik a Kolozsvárott élő Nagy Olgát, a közönség inkább gyűjtőként, a Parasztdekameron összeállítójaként ismeri. Iszonyú erőfeszítéseket tett a Ceaușescu-rezsim körülményei között, hogy kutatásai eredményét elméletileg is összefoglalja. A táltos törvénye, Népese és esztétikum címá könyve 1978-ban még napvilágot látott, Alkotás és befogadás - Meseszociológiai vizsgálat című munkája azonban már nem jelenhetett meg. ___Új könyve az utóbbi évek legjelentősebb magyar néprajzi-irodalomtörténeti-irodalomelméleti munkája, amely az eddiginél jóval nagyobb látószögű lencsével veszi szemügyre tárgyát. Nagy Olga - korántsem egyedül - a realizmust epizódnak tekinti az emberi szellem történetében, csalókának bizonyult illúziónak, amely ahelyett, hogy érthetővé tette volna a világot, eszménye, a ráció, a haladás révén inkább mind áttekinthetetlenebbé. Az irodalom és a mese közös eredetéből, a mítoszból indul ki, az irodalmiságban és a szóbeliségben közös világlátásból. Ugyanaz a kulturális örökség vált a beavatottak irodalmává, a beavatatlanok népmeséjévé, de mindegyikben megőrződött a "hősközpontúság" és a "hőssel szembe álló gonosz", a "happy endes lezárás", a szándék, hogy a való helyett annak javított mását adva vigaszt nyújtson a történet. Azonos társadalmi felismerés, tapasztalat fejeződik ki a mitikusból eredő "magas" és "mély" kultúrában: az ember sebezhető, az élet vigasz nélkül elviselhetetlen. Az irracionális örök jelenvaló, mint Nagy Olga mondja: a modernben, a népmesében egyaránt kifejeződik az abszurd. Az előbbiben visszatekintésként az ősihez, az utóbbiban közvetlen örökségként. E felismerésből kiindulva kezdte újra alaposabban vizsgálni a tréfás mesék "kiforgatott" világát, amelyben a profán és mitikus harcol, majd megbékél egymással. ___Négy fejezetben, a tárgy meghatározta szempontból az irodalmi esztétikum történetét mondja el az őskultúrától a modernig: Lotman, Dumézil, Meletyinszkij után is tud újat mondani. Ha szűk körnek is szóló, de izgató, gondolkozásra kényszerítő, nagyszerű könyv.