A magyar írókról írt esszék, bírálatok (Tükörfolyosó) után most Kosztolányi Dezső világirodalmi szerzőkről és művekről szóló esszéinek, cikkeinek gyűjteményével bővítjük a sorozatot. “Valószínűleg gondolkodó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk” – írta egy jegyzetében Kosztolányi. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, nagyon sokat a világirodalom klasszikus és modern szerzőiről. Az irodalmi alkotások, a művészet bonyolult kérdéseit mindig érzékletesen, egyszerű, természetesen eleven, kristályosan elegáns nyelven, szellemesen, mélyen és mégis mindenki számára érthetően tárgyalja. A Szabadkikötő minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye Kosztolányi világirodalomról írt esszéinek, bírálatainak, cikkeinek, tanulmányainak – a megidézett írók időrendje szerint (Horatius, Shakespeare, Goethe, Baudelaire, de a kortársak vagy majdnem kortársak is: Rilke, Hauptmann, Yeats, Bunyin, Thomas Mann stb.). Réz Pál gondozásában megjelenő kiadásunk több, kötetben eddig nem olvasható kritikát is közöl (pl. Gorkijról, Pirandellóról, Jules Romains-ről stb.).
Kapcsolódó könyvek
Claire Bell - Emily Bernath - Vigyázz, angol!
Szeretnél könnyen szót érteni a helyiekkel az USA-ban vagy Nagy-Britanniában? Akkor nem csak pár angol kifejezést kellene tudnod. Ehhez vágnod kell a szlenget, a különböző rétegnyelveket, de még a káromkodásokat is. A "Vigyázz, angol!" tartalmazza mindazt, amire szükséged lehet, bármit is akarj az amerikaiakkal vagy a britekkel megdumálni. Ebben a könyvben nincsenek nyelvtani szabályok, gyakorlatok. Vannak viszont olyan kifejezések, amelyeket tényleg használnak: legyen szó sportról, divatról, szexről, számítógépről, telefonálásról, sms-ezésről, vagyis a mindennapjaidról.
Péter I. Zoltán - Ady és Léda
`Könyvemben Ady és Léda szerelmének alakulását követem nyomon 1903. szeptemberétől 1912. márciusáig. Kezdetben a költő hirtelen fellobbanó lángoló szerelmét, rajongó hódolatát Léda talán érdeklődéssel, némi hiúsággal fogadhatta, de mélyebb érzést ekkor még nem táplál iránta. Léda valószínűleg Ady második párizsi útja idején, 1906-ban hódol be a már hírnevet szerzett költőnek, amikor megjelent az Új versek kötete, benne a Léda asszony zsoltárai ciklussal. Most már Léda is féltő szerelemmel ragaszkodik hozzá, de kapcsolatuk egyre zaklatottabb, a boldog összhang egyre ritkább köztük. Az évek múlásával viszonyuk mind jobban elmérgesedik. Ennek okát is igyekeztem feltárni a könyvben. Most már menekülne Ady e kapcsolatból, de nincs hozzá se ereje, se bátorsága, és még évekig halogatja a szakítást.` (Péter I. Zoltán)
Oswald Spengler - A nyugat alkonya I-II.
A Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes) című munkájában Spengler a Hegelre, Marxra és másokra is jellemző lineráris fejlődéseszmével, illetve az ész és a emberiesség uralmának az eljövetelébe vetett hittel egyaránt szakított. Rendszerének alapegységei - Khaldúnhoz hasonlóan - a zárt és körülbelül ezer éves belső időtartalommal rendelkező kultúrák, amelyekből nyolcat különböztetett meg: a kínait, az indiait, a babilóniait, az egyiptomit, a mexikóit, az ókori antikot, az arabot és a nyugatit, vagyis az európait. Ezek a kultúrák az élőlényekhez hasonlóan születnek, kibontakoznak, elérik fejlődésük legmagasabb pontját, majd hanyatlani kezdenek és elpusztulnak. E szabály alól nincs kivétel, az európai kultúra éppúgy el fog pusztulni - a kötet címe e pusztulás kezdeti fázisára utal -, mint ahogy a régi kínai, az egyiptomi vagy az antik kultúra elpusztult.
Woody Allen - Kész anarchia
Woody Allennek ez az első gyűjteménye három fantasztikus klasszikusa, a Na, ennyit erről, a Tollatlan jószág és a Mellékhatások óta. Ezúttal olyan könyvet sikerült írnia, amely nem csupán az emberi lét legalapvetőbb kérdéseit válaszolja meg, de a mű mérete is tökéletes ahhoz, hogy az asztal lába alá téve megakadályozzuk vele a bútordarab billegését.
„Pénteken felébredtem, és mivel az univerzum tágul, a szokásosnál hosszabb ideig tartott, amíg megtaláltam a köntösömet” – magyarázza a Pattanásig feszülten című, fizikáról szóló írásban. Az ihletett racionalitás egyéb szárnyalásaiban olyan szereplőkkel találkozunk, amilyeneket csak Allen tud kitalálni: Jasper Deeyobellel, Flanders Listcookatscal és a független filmmogullal, E. Coli Biggsszel, hogy csak néhányat említsünk. Akár a művészetről ír, akár a szexről, az ételekről vagy a bűnözésről („Pugh rendőr, amióta az eszét tudja. Apja hírhedt bankrabló volt, és Pugh csak úgy tudott vele időt tölteni, ha letartóztatta.”), ellenállhatatlanul humoros.
Az Ez a penna kiadó című írásban egy hollywoodi nagykutya ráakad a szerző könyvére egy kis, vidéki boltban, és szavaival e pompás kötetet is találóan jellemezhetjük: „Tulajdonképpen – mondja a producer – sose láttam még, hogy eladatlan példányokat alágyújtósként árulnak.” Woody Allen szerteágazó pályája komikusként, íróként és filmrendezőként immár több mint öt évtizedet ölel fel. Gyakran ír a New Yorkerbe, és – több más mű mellett – ő a fent említett, méltán nagy sikerű három kötet szerzője.
Woody Allen - Mellékhatások
Tudtad, hogy nem csupán a gyógyszereknek, hanem magának az életnek is vannak súlyos, dermesztően hatékony, ám egyszersmind roppant vicces mellékhatásai? Netán mindezek egyszerre? Itt van például a nagy ember, Sandor Needleman, aki bele is hal, a könnyáztatta, gyászoló tömeg mégis megszakad a röhögéstől, midőn a búcsúztatását hallgatja.
Woody Allen - Na, ennyit erről
Vannak szerzők, akiknek az észjárása annyira jellegzetes (mondhatnánk azt is: jellegzetesen abszurd), hogy egy néhány szóval felvázolt szituáció vagy egyetlen rövid mondat is elég ahhoz, hogy felismerjük az illetőt. Amikor például „a négynegyedes szünet politikai fegyverként való felhasználásáról” olvasunk, vagy belebotlunk egy olyan kijelentésbe, miszerint „nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén”, rögtön tudjuk, hogy Woody Allen valamelyik könyve akadt a kezünkbe. E tényből pedig az következik, hogy remekül fogunk szórakozni, hiszen a színész-rendező-zenész-író blőd, pikáns és morbid történetei vagy jelenetei sziporkázóan szellemesek, ráadásul sokat tanulhatunk is belőlük (tudták-e például, hogy Napóleonnak volt egy tenyérbe rejthető marokbizsergetője?), sőt követendő példák egész sorával is találkozhatunk bennük. Ez utóbbiak egyikével zárjuk most ajánló sorainkat: „Nem hiszek a túlvilágban, de azért viszek egy váltás fehérneműt.”
Woody Allen - Tollatlan jószág
Akárcsak előző két könyvében, Woody Allen a Tollatlan jószág szösszeneteiben is előszeretettel rántja le a leplet mindenről, amiről lerántható. Otthonosan mozog az irodalomban, a filozófiában és a művészettörténetben, nagy élvezettel figurázza ki a sznobokat. Úgy tesz mint akinek fikarcnyit sem imponál Szókratész, Kant, Kierkegaard, vagy akár Descartes... hogy Strindbergrol, Freudról és Kafkáról már ne is beszéljünk.
Michel Foucault - A szavak és a dolgok
Foucault-nak számos műve megjelent magyarul, ám ezek kivétel nélkül a kései, nemcsak érett, de az elmélettől egyre inkább a konkrétumok (igazságszolgáltatás, kórház, börtön, szexualitás stb.) felé forduló - alapelveit, vezérlő szempontjait immár olvasónál feltételező - szerzőt mutatják. Ez a mű feltehetőleg a szerző legfontosabb, nevét igen hosszú időre fenntartó alkotása. Ebben az alapelveket mutatja be, méghozzá abban a stádiumban, amikor Foucault maga is "rájött" arra, hogy mi az "uralom", mi a tudás "igazi" szerkezete, mi indokolja, sőt generálja a "gyanakvást", mi az emberi szituáció alapvető struktúrája; mi a tudás "archeológiája" stb. Bevezető és alapozó tehát ez a fiatalkori munka az egész Foucault-i életműhöz, és rajta keresztül a strukturalizmus, neostrukturalizmus és posztmodern egész összetett kérdésköréhez. Maga a mű - külső formáját tekintve - tulajdonképpen filozófia-, illetve eszmetörténeti vizsgálódás, annak kutatása és bemutatása, hogy miképp és mit kutatott és kutat a társadalomtudomány, a filozófia és az emberrel foglalkozó számos tudományos diszciplína. Lényegét, mélystruktúráját tekintve pedig olyan ismeretelméletről van szó, amely egyben antropológia és történetbölcselet is, olyasféle fordulat az ember és megismerése tárgykörében, mint Freudé a pszichológiában, vagy Nietzschéé az etikában. A mű több bravúros egyedi filozófiai és művészeti, történeti és közgazdasági elemzést tartalmaz, lényegét azonban nem ezek a sokszor idézett és bámult csúcsteljesítmények adják, hanem ember "eltűnéséről", mármint a tudományok felé irányuló reflektorfényéből való eltűnéséről, az eldologiasodás (éppen nem hegeli-marxi) koncepciójáról szóló alapeszmék, amelyek Foucault helyét a gyanú filozófiájának legnagyobbjai közt jelölik ki, és akinek hatása nemcsak a posztmodern vezető filozófusainak (Derrida, Rorty stb.) eszméin mérhető fel, de a filozófia, társadalomtudományi közgondolkodás ún. "normál" szerkezetén is. Alapmű, minden igazi - filozófiai, társadalomtudományi - műveltségre törő olvasó kötelező olvasmánya.
Jean-Dominique Bauby - Szkafander és pillangó
Locked-in-syndrome (LIS=bezártság-szindróma): így nevezi a modern orvostudomány a teljes bénultság állapotát, amikor a beteg él, de ennek semmi jelét sem képes adni. A szó szoros értelmében önnön testébe zárva, megszakad minden kapcsolata a külvilággal. Ebbe az állapotba kerül Jean-Dominique Bauby, a brilliáns újságíró, a legnépszerűbb francia női magazin főszerkesztője. Életének negyvenharmadik évében, 1995. december 8-án agyvérzés érte, mély kómába zuhant, s mire abból magához tért, testének szinte egyetlen porcikáját sem tudta mozdítani, sem beszélni, sem nyelni, sőt kezdetben segítség nélkül még lélegezni sem tudott. A maradéktalan LIS-szindrómától egyetlen apró, de sorsdöntő dolog különbözteti meg: a bal szeme mozog. Ez a fél szem lesz összekötő kapcsa a külvilággal, embertársaival, az élettel. Ez a szem nem csak nézni tud, hanem pislantani is. Egy pislantás jelenti az igent, kettő a nemet. A látogató felmondja az ábécét, s egy pislantás megállítja a megfelelő betűnél. Így alakulnak ki a szavak, a mondatok, így tud társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Hosszú heteken át délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, délután a szemével lediktálta, s még ki is javította az elkészült oldalt. Könyvével fölényesen ironikus, sorsával megbékélt, mégis szívszorító intenzitású jelentést küld egy világról, amelyet elképzelni is alig tudunk: a tehetetlen porhüvelybe, mint szkafanderbe zárva egy minden testi valójától függetlenné vált embernek már csak a szelleme él, verdes, mint a pillangó a szkafander üvegbúrája alatt.
Jack Kerouac - Úton - Az eredeti tekercs
A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.
A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.
Az „Úton” a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.
„Lehet, hogy az olvasót eleinte elkápráztatja Neal fehéren izzó energiája, amellyel mindenkit és mindent feléget maga körül, de aztán megértjük, hogy a regény középpontjában Jack nyugtalan szíve dobog, aki ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amelyek minket sem hagynak aludni éjszaka és betöltik napjainkat. Mi az élet? Mit jelent élni, amikor a halál, a leples bitang egyre a sarkunkban jár? Megmutatja valaha Isten az arcát? Szét tudja szakítani az öröm a sötétséget? Ez belső keresés, és az út tanulságai, az amerikai tájak érzékelt és poémaként megörökített varázslata azt szolgálják, hogy megvilágítsák és kitágítsák ezt a szellemi utazást.”
Howard Cunnell
(Az eredeti tekercs amerikai kiadásának szerkesztője)
Michel Foucault - Felügyelet és büntetés
A Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét:
– a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását.
– A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.
Heller Ágnes - A szép fogalma
Heller könyvének témája akár klasszikusnak is mondható, megtett "nyitó lépése" ugyanakkor egyértelműen huszadik századi: sokféle válsággal szembesült szerzőre vall. Bevezetésének már a címe is azt a kérdést fogalmazza meg, hogy vajon "Hol siklott ki a szép fogalma?" A továbbiakban azután "a szép fogalmának viszontagságai"-van ígér ismerkedést, majd újból kérdést tesz föl a második rész címében is, mégpedig az előbbinél nagyobb súllyal. A legkomolyabb lehetőségként számolván azzal, hogy vajon "Eltűnőben a szép fogalma?"
Nem szabályos esztétikatörténet tehát ez a könyv - ha így akarnánk elbírálni, akár Arisztotelésznek, Aquinoi Szent Tamásnak, Schellingnek, Nicolai Hartmannak vagy másoknak az érdemi tárgyalás nélkül maradását is számon kérhetnénk rajta -, így is hatalmas anyaggal "dolgozik". Kerüli igyekezve közben a filozófiai okfejtések során gyakori nehézségeket, az esetleg éppen fontoskodónak mutatkozó hanghordozást, vagy a végletes sterilitások világába jutást: könnyedségre, gondolatmenetének mozgalmassá tevésére törekedve.
(Tamás Attila)
Heller Ágnes - A szégyen hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Heller Ágnes - Nietzsche és a Parsifal
Parsifal tökéletesen illik egy személyiségetika formális koncepciójába. Ő a szabad, a szuverén, az autonóm individuum; ő mindig aktív, sosem reaktív. Ő az, akit az együttérzés tesz bölccsé (a jót és a rosszat illetően), de egyedül saját lelkiismeretének belülről jövő hangját követve.
Bókay Antal - Erős Ferenc - Pszichoanalízis és irodalomtudomány
A szöveggyűjtemény, amelyet most kezében tart az olvasó, az irodalomtudomány és a pszichoanalízis kapcsolatával foglalkozik, mely több mint egy évszázada létezik és története mindkét oldalról kimeríthetetlenül gazdag. A "kölcsönösen hatottak egymásra" szokásos formulája aligha jelzi annak a párbeszédnek igazi mélységeit, mely az emberi szellem e két kitüntetett szférája között alakult ki. A kötet tanulmányai átfogó képet adnak errõl a kölcsönösen megterményítõ hatásról - a kezdetektől napjainkig, a klasszikus pszichoanalízis irodalomtudományi recepciójától az irodalomértelmezés különféle modern és posztmodern pszichoanalitikus irányzatáig. Célunk az volt, hogy megkerülhetetlen alapszövegek közreadása mellett a kérdések nyitottságára is felhívjuk a figyelmet, és bízunk abban, hogy ezt a célt - a válogatás elkerülhetetlen szubjektivitása ellenére - sikerült elérni.
Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit - Római történelem
A Római történelem két szempontból jelent újdonságot a hazai felsőoktatási tankönyvpiacon. Egyrészt az utóbbi negyven évben nem jelent meg ilyen - kézikönyvként is használható - tankönyv magyar nyelven és magyar szerzőktől, másrészt negyven évvel ezelőtt más elvárások érvényesültek a tankönyvek tanulhatóságával szemben. Az időbeli határok az itáliai bronzkortól a Római Birodalom bukásáig terjednek. A könyv az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékben támaszkodik az utóbbi évtizedekben előkerült feliratos anyagra, amely radikálisan kibővítette a provinciákra, a városok életére és az egyéni karrierpályákra vonatkozó tudásunkat. E feliratok értelmezése a társadalom- és hadtörténetet sokkal megbízhatóbb alapokra helyezi, és statisztikán alapuló következtetések levonását is lehetővé teszi. A tankönyv formai szempontból követi az ugyancsak Németh György által szerkesztett és a felsőoktatásban bevált Görög történelem kötetének szerkezetét. Minden fejezet végén kiemeli a fontos neveket, fogalmakat és évszámokat. A kötet végén névmutató, valamint kronológia, a nagyobb fejezetek végén külön bibliográfia található.
Ismeretlen szerző - A film krónikája
A film krónikájának második, bővített kiadása 1999. december 31-ig térképezi fel a filmvilág eseményeit. A Lumiére fivérek egy évszázaddal ezelőtti próbálkozásaitól a nagy álomgyáron, Hollywoodon keresztül egészen a bevételrekordot hozó őslényparkig, a mozi a világ minden táján lenyûgözte az embereket. A könyv 85 filmes eseményt ír le, több mint ezer szócikket tartalmaz, melyek a nemzetközi filmipar fejlődésének legfontosabb állomásairól tudósítanak.
John Steinbeck - Rosszkedvünk tele
A Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett. „York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át..." - ezekkel a szavakkal lép színre a világirodalom legnagyobb szörnyetege, Shakespeare III. Richárdja. Vajon miért idézi fel rettenetes szellemét Steinbeck ehhez a regényéhez? [...] Steinbeck, a modern amerikai irodalom egyik csillaga régi ismerőse a magyar olvasóközönségnek. Regényei kíméletlenül éles fényt vetítenek az amerikai társadalom egy-egy körére. Ebben is hű és színes képet fest egy amerikai kisváros embereiről és erkölcseiről, arról a légkörről, amelyben bűn szegénynek maradni, és utólag senkitől sem kérdezik meg, milyen eszközök segítségével szabadult meg ettől a „bűntől". A Nobel-díjas szerző egyik utolsó regénye.
Szerb Antal - Gondolatok a könyvtárban
"...Szerb Antal egész munkásságának van valami különleges, finom könyvi jellege. Olyan ember írásai ezek, akinek a betű, a könyv, az irodalom mindennél fontosabb, döntőbb, mélyebb és sorsformálóbb valóság volt az életben. A világ közepe a Könyvtár volt számára, itt volt elemében, itt lélegzett a legújabb ózonban. S aki ilyen élet láttára vértelenséget vagy papiroszörgést emleget, annak nincs sejtelme arról, hogy ez a létforma mennyire teljes, sőt túlcsorduló lehet heves és tragikus, mámoros és boldog élményekkel, hogy mennyire duzzadóan igaz, piros és eleven tud lenni az ilyen élet is, gyakran töményebb és feszültebb bármi másnál."
Tóth Árpád - Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.