|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Rados Virág - Bipoláris
Bipoláris érzelmi zavar - hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa. Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig bolond marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis előtt abbahagyta. Ám szélsőséges érzelmi hullámzásai alatt rossz döntéseket hoz, rossz kapcsolatokat köt, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az erőfeszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segítői tanácsait? Élhet-e majd ezután is teljes értékű életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz történet alapján íródott.
_"Talán én nem tettem meg mindent - vallottam be halkan. - És félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni._
_ - Látja, most megfogalmazta a célját - mosolygott a szemöldökét felhúzva Kamilla. - Higgye el, sikerülni fog. - Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Eltökéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián kössek ki._
_ - Az első lépés, hogy elfogadják magukat - folytatta a pszichológus. Úgy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk elől, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más."_
Rados Virág - A visszakapott élet
Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett.
A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott.
Böszörményi Gyula - Kucó
Van egy bizarr elnevezés: elme-szociális otthon. Ide gyűjtik össze mindazokat, akikkel nem tud mit kezdeni a társadalom. Ilyen otthonokban szerzett be életre szóló élményeket Böszörményi Gyula, akit a szélesebb nyilvánosság meseregényei miatt ismer (Gergő és az álomfogók, Gergő és a bűbájketrec), és akiről talán sokan nem is tudják, hogy tolókocsihoz kötve éli az életét. Súlyos mozgássérültként együtt nevelkedett értelmi fogyatékosokkal, megfigyelései alapján írta meg Kucó című művét.
Kalász Márton - Berlin - Zárt övezet
A szerző 1961-ben érkezett Berlinbe, amit hamarosan fallal választottak szét. A német származású költő, író ösztöndíjasként, majd a 70-es évek első felében a Berlini Magyar Kulturális Intézet munkatársaként dolgozott az NDK-ban. A német irodalomban ekkor új hangú nemzedék lépett színre, s azonnal kifejezte a kulturális politika által rákényszerített diktátumok miatti elégedetlenségét – jó néhányukat betiltották. Kalász Márton a Berlinben töltött évek köznapi, szellemi és politikai eseményeinek a szemtanúja, melyekre esszéisztikus, személyes hangnemű könyvében emlékezik.
Sajó László - Írottkő
Tegnap megvolt a búcsúest is. Eleinte a vezetőség is ott volt de aztán elmentek és mi késő éjjelig fennmaradtunk. A nagyfiúk vettek tojáslikőrt és azt ittak. Én is ittam de nem éreztem semmit. Szerintem a többiek se de azért nagyon jókedvünk volt. Mi hárman fiúk ahogy a többiek mondták: a "Botlábuak klubja" közkívánatra előadtuk amit a kultúrműsorban táncoltunk. Direkt még rosszabbul táncoltunk. A többiek nevettek. Ők is előadták a saját műsorszámukat. A versmondó is direkt tévesztette el pedig eltudta volna mondani. Az énekkar egyszerre énekelte a különböző úttörő dalokat. Mindenki mást énekelt jó hangosan hogy túlénekelje a másikat. Volt "Mint a mókus fenn a fán" "Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról" "Harsan a kürtszó úttörő" "Lenn hol a tölgyek" "Hegyek völgyek között" "Sej haj száll az ének" "Zengjük a dalt üde mámoros ajakkal" de egyiket se lehetett érteni a másiktól. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Tánc is volt. Én nem táncoltam a csillebérci lánnyal akivel tetszünk egymásnak. Egy nagyfiúval táncolt és kimentek. Gondolom a lányvécébe de nem mentem ki a folyosóra utánuk. Most sajnáltam igazán hogy én először nem mentem be. Akkor most is velem táncolna és velem lenne a lányvécében. Későn feküdtünk le és álmosan keltünk. A zászlófelvonás elmaradt mert a vezetőség csak reggelizni jött.
17.40-kor a MALÉV 803-as járatával érkeztünk Ferihegyre.
A többit a(z Emlék)könyvből.
1966, a títéves fiú Ottlik egykori Iskolájába jár, a "maradék nyári nagyvakáció"-ban jutalmul kiviszik az NDK "pionyírláger"-ébe.
Vathy Zsuzsa - Életünk, halálunk
11 novellát tartalmaz Vathy Zsuzsa legújabb kötete, amely novellák a finomhangú, a világot "egészen másképp látó" írónő vallomásai. Vallomások egy gúzsbakötött, mégis lebegően szép ifjúságról, amelyben a legszebb az volt, "hogy éltek még a holtak", élt még az öccs, a "jogász", a világot rendszerben látó. Az életrajzi elemeket is felvonultató elbeszélések némelyikének háttere a forradalom. De már sokszor átszűrve az emlékek szitáján, már sokszor átrostálva az időn.
Így bennük is az maradt meg, ami univerzális, ami egységesen szép. És aztán az utolsó, megrázóan szép, a kötetnek is címet adó Életünk, halálunk címmel ellátott írásban megjelenik az, aki szinte minden eddigi novellában jelen van, de ebben már post mortem: egy nagy darab, sokszor esetlen, az életet hatalmas darabokból újra alkotó "férfi tündér": az egy éve elhunyt férj, Lázár Ervin, a "tündéres" magyar író. Az Angyali történet, a Töröttkezű kalandjai, a Minerva temetője - mindannyian újra meg újra megteremtik Lázár Ervin légkörét. Vagy talán azt mondhatnánk, a férfi légkörét az asszony varázspálcájának segítségével.
Tamás Attila - Visszatekintés - életrajzi jegyzetek
Leírás:
Tamás Attila irodalomtörténész professzor, Debrecen díszpolgára idén ünnepelte 80. születésnapját. Ez alkalom tiszteletére többek között a Debreceni Egyetem támogatásával megjelentették önéletrajzi művét, melyet most tarthat a kezében az olvasó. Tamás Attila mint ismeretes "új fénybe helyezte a XX. század magyar líráját, megerősítette a kánonban Weöres Sándor és Illyés Gyula helyzetét". A világháborút, forradalmat, politikai viharokat megélt tudós kitartásának egyik eredménye, hogy tanítványai, tisztelői és munkáinak ismerői még a legnehezebb politikai légkörben sem felejtették el, hogy az irodalom nem eszköz, nem a társadalom érzéseinek tükre, hanem önmagáért és a szépségért létező jelenség. Kalandos, visszafogott ellenállással teli életpályájára tekint vissza ebben a könyvében, melyet élvezettel olvashat minden felnőtt, akiket foglalkoztat a XX. századi magyar történelem és az egyén viszonya.
Gergely Mihály - Hatalomvágy – halálveszély
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Gergely Ágnes - Két szimpla a Kedvesben
„Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat.
_A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság önti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat._
Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?”
Az új könyv szavai az aranyfényben ragyogó alföldi gyerekkorról, a háborúról és az üldöztetésről, az identitásdilemmákról, a kora ötvenes évek gyári, színi és bölcsészvilágáról, majd a tanári és végül a költői pálya kezdeteiről szólnak. Memoár ez tehát, csakugyan. Szólni azonban ennél sokkal kevesebbről és sokkal többről szól. Arról, ami volt, és nincs már, és arról is, ami mindig van. Egy nagy szerelemről.
Gergely Ágnes elliptikusan érzékletes, közvetlenségükben is elegáns mondatokból megszerkesztett, tökéletesre csiszolt, költőileg ihletett prózája rég várt újdonság, mely szerzőjének, a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg.
Heller Ágnes - Filozófiám története
Heller Ágnes nem bíz semmit a véletlenre, sem másokra. Ebben a 80. születésnapjára megjelenő könyvben önmaga kutatójaként és filozófia-történészeként tárta és mérte fel egy roppant életmű termését, amely történetesen a sajátja. Kivételes autenticitását ki is vitatná, hiszen olyasvalaki reflexióiról van szó, akihez ez az életmű a legközelebb áll. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erős lélekkel és kellő távolságból élte és olvasta újra az életművét, hogy azt kritikus attitűddel összegezze. Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belőle - ma - értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlődése köré építi narratíváját.
Ez a "fejlődés"-regény négy, 15 éves szakasz - fejezet - pillérére támaszkodik. A "tanulóévek" során felfedezte és kipróbálta a születésével kapott képességeit - a mester, Lukács György műhelyében. "A dialógus évei" a Budapesti (Lukács) Iskola közösségi munkájáról és eredményeiről számol be. "Az építkezés és az intervenció évei" fejezet azt a szakaszt világítja meg, amelyben - magányra ítélve vagy áldva - felépítette filozófiai rendszerét. Pontosabban "dekonstrukciós" eljárás alá vette mindazt, ami idáig történt vele - olvasmányai és egyéni gondolkodása terén. Ezzel párhuzamban - férjével, Fehér Ferenccel - a szocialista rendszer átélt tapasztalataira építve, a baloldali rendszerek átható kritikáját is nyújtották. A napjainkkal záródó "Vándoréveim" a nagy filozófiai (etikai) építkezést követő sokfelé kalandozó kirándulások számbavétele, az irodalomelmélet, és a "bibliai filozófia" területeiről is. Szabadon és színpompásan, túl a nagy építkezés terhén.
Balázs Gábor - Lépések az időben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Sütő András - Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.
Odze György - Halotti beszédeim
Odze György gyönyörű, halk, lírai, méltóságos és finom vallomásait mesterien ellensúlyozza korának bemutatása: a vallomásokat kiegészítő lábjegyzetekben rejtőzik a kor, nyersességével, kisszerűségével. "Hol volt, hol nem volt a világon egyszer..."
Heller Ágnes - New York nosztalgia
"Nem voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában.
Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.
Dezsényi Miklós - Örvények a Dunán
Dezsényi Miklós a dunai flottillánál teljesített szolgálatot. Visszaemlékezései egy mozgalmas életút főbb állomásaira világítanak rá. A szerző beszámol az átélt háborús cselekményekről, az újvidéki mészárlásról, arról, miként érlelődött meg benne az elhatározás, hogy átálljon az ellenséghez, és partizánként harcoljon annak oldalán.
Maros András - Semmi negyven
George H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár - szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof!
Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból.
Semmi negyven - nem jó állás, de még megfordítható...
Réz András - Még mindig szorongok
Tisztelt Olvasó! Készülj fel rá, hogy ebben a kötetben a vámpíroktól a Facebookig, a müzlitől a libatömésen át a boszorkányokig rengeteg veszedelmes dologról esik szó.
De vannak benne ügynökök és fókabébik is. A szerző olykor szalonképtelen vicceket mesél, és kételkedik a valóságshow-k valóságtartalmában. Ráadásul még röhögni is lehet rajta.
2003-ban jelent meg Réz András "Válogatott szorongásaim" című kötete. Mivel sejtjeink hétévenként kicserélődnek, a szerző most -vadonatúj sejtjeivel- végiggondolja, hogy az azóta eltelt évek során békésebb, boldogabb, szeretetre méltóbb lett-e a világ. Ha úgy gondolod, Tisztelt Olvasó, együtt szoronghatsz a szerzővel, vele együtt keresheted a magyarázatot katyvaszos világunk lököttségeire. És együtt nevethetsz vele, mert az egyértelműen kiderül, hogy a szerző szereti ezt az egészet: az életet, a világmindenséget. Meg mindent.
Jeles András - Füzetek
Jeles András szkeptikusan bölcs művész, a Füzetek c. műve mégis azt bizonyítja a figyelmes olvasó számára, hogy mindemellett szenvedélyes és sokfelé figyelő ember, aki képes folyamatosan felülvizsgálni nézeteit, így önmagát is. A Füzetek arról tanúskodik, hogy Jeles András műveit ezentúl nemcsak nézni, hanem olvasni is kell: ugyanaz a jelentős személyiség beszél.
Kepes András - Kepes krónika - Történetek
A tavalyi év legnagyobb könyvsikere a Kepes Krónika első része volt. A második kötet a szerző történeteit tartalmazza négy földrészről: többek között Wayaman apóról, az amazóniai indiánról, Őszentségéről, a dalai lámáról, Lukács Ernőről és feleségéről, akik húsz gyereket neveletek fel, a rendőrről, aki éjjel betörő volt, nappal pedig "kinyomozta" saját magát és Dr. John Mack Pszichiáterről, aki űrlényeknek tolmácsol. Kepes elmeséli, miként sikerült a közelébe férkőznie olyan világsztároknak, mint Gabriel García Márquez, Billy Wilder vagy Sir David Attenborough. A kötet talán legizgalmasabb fejezete az, ahol a szerző első ízben vall önmagáról: életéről, betegségéről és magánéletéről.
Jean-Louis Fournier - Hova megyünk, papa?
Jean-Louis Fournier Femina-díjas megrázó könyve a szerző két fogyatékkal született gyermekéről szól – történetüket az apa szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében írta meg. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon. Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell viselnünk. A Czeizel Endre előszavával megjelent mű világsiker, eddig több mint 25 nyelvre fordították le.
Részlet dr. Czeizel Endre orvos-genetikus előszavából
Nehéz szavakat találni e megrázó apai vallomás elolvasása után…
A várandóság kilenc hónapja alatt minden leendő szülő egészséges újszülöttjének világra jöttében reménykedik, de a kisbabák mintegy négy százalékánál szembesülniük kell a kegyetlen ténnyel, gyermekük rendellenesen jött a világra. Ilyenkor a szülők reakciói nagyon eltérőek: a gyermek megtagadásától és intézetbe adásától a szülői önfeláldozás megrázó példáiig, amikor valamelyik szülő, általában az anya feláldozza magát és minden idejét a fogyatékos gyermek gondozására fordítja. Van azonban egy általános szabályszerűség, nem szokás e rendellenes gyermekekről beszélni. E kis könyvecske írója, apaként, e szokással szakított és kendőzetlenül – a művészekre jellemző kitárulkozással – írta le sokszor meghökkentő, de a szakember számára érthető keserveit.
A kézirat olvasásakor gyakran eszembe jutott, kikhez is szól ez a könyv. Bizonyára elsősorban a sorstársaknak lehet fontos. Emlékszem az első szülői értekezletre, amit a végtaghiányos rendellenességgel világra jött gyermekek szüleinek tartottunk, hogy tájékoztassuk őket a feltételezett okokról, teendőikről és az újabb gyermekvállalás előtti tanácsadás fontosságáról. A végén, a személyes beszélgetések során, azonban kiderült, hogy nem is ezek az információk voltak számukra a legfontosabbak, hanem a többi rendellenes gyermek látványa.
Ahogy egyikük mondta: „Idáig azt hittem, csak engem vert meg az isten gyermekem karhiányával, de most belátom, hogy más szülőknek még ennél súlyosabban fogyatékos gyermeke is van…” Ugyanakkor jó lenne, ha minél több szerencsés, egészséges gyermekkel megáldott szülő is elolvasná e kötetet, hogy jobban megértsék, és esetleg segítsék a fogyatékos gyermekek szüleit.
Részlet:
„Kedves Mathieu!
Kedves Thomas!
Amikor kicsik voltatok, néha kísértést éreztem, hogy karácsonyra könyvet ajándékozzak nektek, mondjuk egy Tintin képregényt. Azután közösen végignézhettük volna. Én szinte fejből tudom a Tintineket, többször elolvastam őket. Soha nem tettem, nem lett volna értelme, nem tudtatok olvasni. Soha nem fogtok olvasni. Végig építőkockát vagy kisautót kaptok karácsonyi ajándékba… Most, hogy Mathieu olyan helyen keresi a labdáját, ahol már nem tudunk neki segíteni a keresésben, most, hogy Thomas ugyan még mindig e földön van, de értelmileg már nagyon is a fellegekben jár, mégiscsak megajándékozlak benneteket egy könyvvel. Egy könyvvel, amelyet nektek írtam. Hogy ne felejtsünk el benneteket, és ne csak a fogyatékkal élők igazolványába ragasztott fényképként maradjatok fenn. Olyasmit akarok leírni, amiről soha nem beszéltem. Talán lelkifurdalásaimat. Nem voltam nagyon jó apa. Sokszor nem tudtalak elviselni titeket, nehéz volt szeretni benneteket. Angyali türelem kellett hozzátok, és én nem vagyok angyal. Meg akarom mondani nektek: sajnálom, hogy nem tudtunk boldogok lenni, és talán bocsánatot is kérek, amiért félresikerültetek.
Nem volt szerencsénk, sem nektek, sem nekünk. Titeket pottyantott ránk az Ég, de hát lehetett volna az ominózus fél tégla is. Félre a siránkozással. Ha fogyatékkal élő gyerekekről beszélünk, az alkalomhoz illő képet vágunk, mint amikor valami katasztrófa kerül szóba. Most az egyszer szeretnék mosolyogva beszélni rólatok. Ti megnevettettek engem, és nem mindig akaratlanul. Nektek köszönhetem, hogy némi előnyt élveztem azokkal a szülőkkel szemben, akiknek normálisak a gyerekeik. Nem kellett foglalkoznom a tanulmányaitokkal, sem pedig a pályaválasztásotokkal. Nem kellett döntenünk, reál vagy humán tagozatba járjatok-e. Nem okozott fejtörést, mit fogtok csinálni később, egy-kettőre kiderült, mit: semmit. Ami szintén fontos, sok-sok éven át ingyen matricát kaptam a kocsimra*. Nektek köszönhetem, hogy nagy amerikai kocsikat vezethettem.
Thomas tízévesen ült be először a Camaróba, azóta mindig megkérdezi:
– Hova megyünk, papa?
Eleinte azt válaszoltam neki:
– Hazamegyünk.
Egy perc múlva, ugyanolyan édesen teszi fel ugyanazt a kérdést, nem jegyez meg semmit. A tizedik „Hova megyünk, papára” nem felelek…
Nem is nagyon tudom, hova megyünk, szegény Thomas-m.
A vesztünkbe rohanunk. Egyenesen a falnak megyünk.
Egy fogyatékos gyerek, azután kettő. Miért nem mindjárt három…
Nem számítottam rá.
Hova megyünk, papa?
Az autóútra megyünk, a forgalommal szemben.
Alaszkába megyünk. Megsimogatjuk a medvét. Felfalatjuk magunkat.
Gombászni megyünk. Gyilkos galócát szedünk, csinálunk egy jó rántottát.
Uszodába megyünk, leugrunk a legmagasabb trambulinról, abba a medencébe, amelyikben nincs víz.
A tengerpartra megyünk. A Mont-Saint-Michelre megyünk. Sétálunk a futóhomokban. Elsüllyedünk benne. A pokolba megyünk.
Thomas rezzenetlenül folytatja:
– Hova megyünk, papa?
Lehet, hogy csúcsot javít. Századszorra csakugyan nem lehet ellenállni neki. Mellette az ember nem unatkozik, Thomas a running gag (visszatérő poén) bajnoka.
Tegye fel a kezét, aki sosem félt attól, hogy a gyereke nem lesz normális.
Senki sem tette fel a kezét.
Mindenkinek megfordul a fejében, ahogyan mindenki gondol a földrengésre, ahogyan mindenki gondol a világ végére, valamire, ami csak egyszer fordul elő.
Én kétszer éltem át a világvégét.”
