Dharma Egy ​család regényes története a Tiszától a Gangeszig

Grecsó Krisztián - Harminc ​év napsütés
Vajon ​a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés - az író első tárcanovella-gyűjteménye - olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Jókai Mór - A ​kőszívű ember fiai
1848 ​március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét. A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve. A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél. A Kőszívű ember fiai a középiskolások rettegett olvasmánya. Talán újra át kellene gondolni a jelentőségét, beszélni róla értelmesen, mert ez is nemzeti identitástudatunk szerves része és a jövő nemzedék körében épp elveszőben van.

Silingi Terézia - Ómama ​nyaklánca
A ​szerző megtalálta az Elixírt, amit mindenki keres, megfejtette az örök élet titkát, s olyan egyszerű, hétköznapi szavakkal tárja elénk családja történetén keresztül, ahogyan csak egy háziasszony tud fogalmazni, amikor a konyhájában egy kávé mellett jó ismerősnek mesél. A titkot Ómama nyaklánca hordozza, ami először az 1800-as évek második felében bukkan fel egy budafoki bálon, Foltrauer Anna nyakában, s ma az ő dédunokájának az unokája viseli. A szerző, Silingi Terézia évekig ápolta férje nagyanyját, majd férje édesanyját, tőlük tudja, hogyan lehet túlélni járványokat és világháborúkat, forradalmakat és családi viszályokat, honnan merít erőt az ember ahhoz, hogy mindig talpra álljon, és ha kell, újrakezdje az életét. Tőlük tudja: a következő generációk hosszú sora a vérében hordozza majd életünk minden egyes mozzanatát. Regénye 1847 és 199o között játszódik, történései igazak, szereplői valódiak, csak a mese kedvéért kerekítette ki itt-ott a szerző fantáziájával a hiányzó részeket. Száz-százötven éves születési anyakönyvi kivonatok és régi fényképek, a család által a zsidóüldözés során bújtatott emberek, többek közt Szerb Antalné, az iró felesége és Bálint Endre festőművész nyilatkozatai, ÁVH-s dokumentumok és régi levelek támasztják alá, hogy a regény lapjain valós történések és igazi szereplők elevenednek meg. Ám ez a regény nemcsak egy család története: lehetne bárkié, hiszen mindannyiunk elé hasonló próbatételeket hoz a sors, és valamennyien magunkban hordozzuk a közös történelmünket.

Bálint Tibor - Zokogó ​majom
A _Zokogó ​majom_ban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik. Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása. Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején. Szándékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egyszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek. Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűrítve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé. (Bálint Tibor)

D. Tóth Kriszta - Jöttem, ​hadd lássalak
Mindenkinek ​van egy „Hufnágel Pistije”. De vajon akkor járunk a legjobban, ha teljesülnek az álmaink? Borbálát a haláláig fogva tartja egy másik élet ígérete. A saját világából elvágyódik, de nem is sejti, hogy ha annak idején másképp dönt, semmi sem úgy alakult volna, ahogy azt életének utolsó percéig elképzeli... Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának -, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha... ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”? Életének utolsó napjaiban aztán Bora nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást... mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett.

Raana Raas - Elágazó ​utak
A ​„Mi lett volna, ha” kérdésre nincs válasz. Pedig sokszor szeretnénk tudni. Az irodalom lehetőséget ad arra, hogy eljátsszunk ezzel a kérdéssel. Az Időcsodák ennek a játéknak az eredménye. Mi lett volna, ha Yaan nem sokkal tizennyolc éves kora előtt leül, hogy meghallgassa a másik felet is? Döntése, hogy nem szakad ki, milyen változásokat okoz szerettei és tágabb környezete életében? Képes-e egy ember döntése a történelmet megváltoztatni – és ha igen, elképzelhető-e, hogy egy jobbnak tartott döntésnek sokkal fájdalmasabbak lesznek a következményei?

Gabi Gleichmann - A ​halhatatlanság elixírje
A ​Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal...

Benedek István - Aranyketrec
1957-ben ​jelent meg az Aranyketrec első kiadása, a hatvanas években további három magyar kiadás követte, s közben megjelent angol, német és szlovák nyelven is. Ifjúkori műveimet leszámítva, első könyvem volt, példányszámát tekintve kétségtelenül legsikeresebb. Bár egy elmegyógyintézet belső életéről szól, egyúttal mégis önéletrajz: annak az öt esztendőnek a története, amit feleségemmel együtt a "pusztán" töltöttem. A puszta szónak itt áttételes értelme is van, hiszen egyfajta emigrációt, önként vállalt - de a körülmények által kikényszerített - száműzetést jelent. Akikkel együtt éltem, azok is száműzöttek voltak, pontosabban számkivetettek: elmebetegek, akiket a társadalom kiközösített magából. Megpróbáltam közös sorsunkat széppé varázsolni, s ez a könyv arról szól: a varázslat sikerült. Húsz-huszonöt év távlatából úgy emlékezem vissza, nem is volt nehéz dolog széppé varázsolni a rámbízottak életét, épp csak emberség s csöppnyi jóakarat kellett hozzá; mégis, ahogy belelapozok a könyvbe, meglepődve látom: mennyit kellett küszködni azért, hogy emberi körülmények közé juttassam a betegeket. Az elmeügyet akartam megreformálni ezzel a könyvvel, az eredmény egészen más lett: a könyv "reformált" engem íróvá - a szó szoros értelmében visszaformált azzá, amire születtem. A közönség szívesebben fogadta a könyvet, mint a szakma, noha teljesen az elmeorvosok nem vonhatták ki magukat a hatása alól: akarva-akaratlan magukévá tettek egyet-mást a "pusztai módszerből". Húsz év, huszonöt év nagy idő egy ember életében, de az elmebetegek, az elmeorvosok és a hivatalnokok nem sokat változtak ennyi idő alatt - ezért talán helyes, ha újra megjelenik ez a könyv: ugyanolyan aktuális ma is, mint az első kiadás idején volt.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér
Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.

Delphine de Vigan - Semmi ​nem áll az éjszaka útjába
A ​No és én című regénye miatt Magyarországon is jól ismert francia írónő ezúttal egy rendkívül személyes, érzékeny és őszinte szöveget nyújt az olvasónak: édesanyja öngyilkossága után zsigeri késztetést érez arra, hogy elmesélje a történetét, hogy választ keressen arra, miért alakult olyan fájdalmasan az élete, mitől vált mániás depresszióssá. Lucile-t a saját nézőpontjából, a túl gyorsan felnőni kényszerült gyermek szemével írja meg, megpróbálva megragadni azt a rejtélyt, amit az anyja − aki mindig egyszerre volt oly közeli és oly távoli − jelentett a számára. Ezt az önmagára kirótt feladatot olykor elviselhetetlenül nehéznek érzi, mégis hajtja az írás kényszere, egyre mélyebbre és mélyebbre merül a családi emlékezetben, ahol a sugárzóan fényes emlékek mellett (mögött) eltemetett titkok lappanganak.

Mohás Lívia - Az ​oroszlános kert / Zuhog, zuhog a hó
A ​nyolcvanas évek elején, amikor a szerző ezt a két regényt írta, valószínűleg nem gondolta, hogy családregény folyammá terebélyesedik az a szűk és tágabb családi közeg, a megélt és megismert élményvilág, amely ezeket a műveket táplálja. Különösen izgalmas ez a visszatekintés a Jessze fája ismeretében. Azonosak a szereplők, azonosak a színhelyek, csak éppen más-más élmény, esemény, összefüggés kerül középpontba. A Jessze fája az anya regénye, Az oroszlános kert a "kisebbik lány", illetve N. gyermekkora. A zuhog, zuhog a hó Soltész Máriának, egy szép, szőke és nagyon erőszakos fiatalasszonynak, az író nagyanyjának a története. S valamennyi együtt: egy vidéki magyar polgár család mindennapi élete.

Rott József - A ​ragaszkodás mámora
„A ​szekérút porát felverő talpak csattogására eszméltem azon a csillagfényes éjszakán. Erzsók néném alatt is megreccsentek az ágydeszkák. Nyöszörgött, közben elhaltak a kinti neszek. Mégis befészkelték magukat a képzeletünkbe, mert tovább forgolódtunk a szalmazsákon. Némán köhögött, vízért nyúlt, aztán felhangzott az a mihez sem fogható, mélyről felszakadó, jajongó dallam. S megint mezítlábas léptek a porban. Egy másik lábtól származó könnyed, ám szapora, egyre gyorsuló léptek zaja, vissza a falu felé. S hozzá az a távolodó, töredezett, torokból fölszakadó dal. Már mindketten ültünk az ágyon. Hasztalan füleltem a nyitott ablakon beszökő énekre: dallama idegen, értelme semmi. Nem úgy Erzsók néném számára. - Boldoggá tette a legényt! - Kicsoda, néném? - A lány. - Aki elszaladt? - Restelli magát. Sóhajokkal mértük a ház csendjét. - Azért ilyen a legény nótája-mondta néném. – A cigánylegényé. - Cigányé? - Mert keserv van abban, ahogy cifrázza. - Miért néném? Soká váratott a válasszal. Az éjszakában elenyésző dalt hallgatta?... Emlékezett?... Dörömbölt a szívem, de nem úgy, mintha a gáton ballagnék. Szaladtában ver így a szíve az embernek. Akárha a poros szekérúton menekülnék az ellenkező irányba, lélekszakadva.” Rott József (1964, Komló) eddig megjelent kötetei: _A Kánya-haraszt balladája_ (1999) _Szikár ember lelke_ (2001) _Sárréti sors_ (2001) _A Pokol orma_ (2003) _Csaposok, cselédek, csavargók_ (2004) _Megszállók és megszállottak_ (2005)

Tímár Gábor - Hősök ​vagy bűnösök
A ​HŐSÖK VAGY BŰNÖSÖK dokumentumok alapján megírt háborús regény. A II. világháború előtti időkben kezdődő történet főhőse egy tehetséges fiatalember, a több generációs katonacsalád legifjabb tagja, Kende Márk, aki ugyan amerikai tengerészgyalogos akar lenni, de egyszer csak mégis magyar katona lesz. Mondhatnánk akár szerencsésnek, hiszen jártak nála rosszabbul is, de amiért valóban kegyesen bánt vele a sors, az annak köszönhető, hogy sikerült töretlenül megőriznie hazaszeretetét, becsületét, bátor, egyenes tartását. Pedig ez nem volt könnyű a háború embertelenségében, bármelyik oldalon állt is az egyszerű katona. Mert egyetlen háborúban sincsenek egyik oldalon csak hősök vagy bűnösök, üzeni a hősével sok mindenben azonos életutat bejárt szerző. A végén eldől ugyan, hogy ki nyeri meg a játszmát, de ettől a harcosok nem lesznek se jobb, se rosszabb emberek.

Végh Antal - Könyörtelenül
Végh ​Antal megtörtént esetet feldolgozó nagy sikerű regénye most új kiadásban kerül az olvasó elé. A határ menti városban lejátszódó túszszedő dráma hat napját gyorsan, döbbenetes erővel pergeti az író, a filmszerű látásmód kemény vágásaival villantja elénk; a tárgyszerű, elfogultság nélküli ábrázolás éles írói reflektorfényei azonban nemcsak a hat napig tart, tragédiával végződő dráma eseményeit és nyomasztó eseménytelenségeit világítják meg, hanem a brutális akcióhoz vezető előzményeket és a következményeket is. Végh Antal műve a világhírű amerikai író, Truman Capote tényregényét, a Hidegvérrel-t is felidézi: az írói eszközök, a stílus nemes egyszerűségével, puritán szépségével és a megjelenítés, elemzés lélektani érzékenységével.

Oravecz Imre - Kaliforniai ​fürj
A ​19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Új Világban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték. Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett. A regény az Ondrok gödrében megismert Árvai-család történetét mondja tovább.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​rosta
A ​rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári magyar család széthullásának, tönkremenetelének története - e folyamat külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet kap a remény. A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.

E. A. Rodriguez - Vihar ​London felett
Dúl ​a világháború, s Londonra váratlanul hullani kezdenek a hírhedt szárnyasbombák. Az Intelligence Service négy kitűnő emberét küldi a VI kilövőhe-lyenek felkutatására: D'Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. S valóban, mintha csak Dumas hősei elevenednének meg a fordulatos kalandregényben: a Gestapo emberei elszántan őrzik a VI titkát, s velük csapnak össze a Titkos Szolgálat emberei... E. A. Rodriguez (Barsi Ödön) a regény nagy részét még a német megszállás alatt írta, csupán az utolsó fejezet készült közvetlenül a háború után.

Herczeg Ferenc - A ​Gyurkovics-fiúk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thury Zsuzsa - A ​jó fiú
A ​jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára. Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

Berkesi András - Hűség ​/ Különös ősz
Nagyméretű ​vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Hűség és a Különös ősz. A korábbi, nagy sikerű Siratófal-ból megismert hősök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentős emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe. Különösen igaz ez a regény kommunista hőseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hűnek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel. Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hősei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában... Ez az a kettős próbatétel, amely szorosabb egységbe fűzi a trilógia jelen két részét. A szerző hű önmagához. Méltán népszerű, fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hőseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülő cselekmény során őszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülő hőseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserűt, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstől a belső tisztázáson keresztül a hűség újravállalásáig vezet...