A ​világ népességének rövid története

Konrad Lorenz - A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A ​szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik. Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha. Galambos Péter (Galamb) előadásában Teljes idő: 208 perc.

Max Weber - A ​protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
A ​kötet címadó írása Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában. Weber szerint a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen isteni akaratot látott benne. Mindamellett a nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította a szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Jakov Katz - Az ​előítélettől a tömeggyilkosságig
Ebben ​a munkájában Katz a széles körű eseményleíráson túl részletes és átfogó elemzését adja az újkori európai antiszemitizmus kialakulásának, eszmevilága történeti fejlődésének a francai felvilágosodástól egészen a legújabb korig. Külön érdekesség az antiszemitizmus kelet-közép-európai formáinak és megnyilvánulásainak részletes bemutatása. A könyv méltán aratott sikert világszerte, szinte minden európai nyelvre és japánra is lefordították.

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Norbert Elias - A ​civilizáció folyamata
Ez ​az 1939-ben megjelent s a hatvanas években világsikerré lett munka hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias - a példákból és elemzésükből kiindulva - impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll. A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének.

Barabási Albert-László - Behálózva
Könyve, ​mint minden igazi tudomány, látszólag egyszerű kérdést kutat, egy detektív szívósságával: Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és mit jelent ez a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben? „A világunkban meglévő hálózatok valódi természetének megértésével olyan, az emberiséget foglalkoztató kérdésekben kerülhetünk közelebb a válaszhoz, mint a vírusok leküzdése, a gazdasági válságok kezelése, a terrorizmus visszaszorítása vagy akár az emberi társadalom gondjainak megoldása. A Behálózva című könyvet 13 nyelvre fordították le, és több országban felkerült a bestseller listára. Hazánkban 2003-ban jelent meg először, szintén Vicsek Mária fordításában. Az azóta eltelt időszakban a könyv megindult a világranglistán. Jelen kiadásunk alapja a Penguin Book kartonált változatú kiadványa.

Samuel P. Huntington - A ​civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
A ​hidegháború után kialakuló politikai és ideológiai világhelyzetet elemző, a történelem lehetséges forgatókönyvét vizsgáló immár könyvtárnyi irodalomból hatását tekintve kiemelkedik Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve. Az amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem professzora Francis Fukuyama gondolatait, „a történelem végét” hirdető elméletét bírálva jutott arra a megállapításra, hogy világunkat a szovjet kommunizmus összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia végleges diadala határozza meg, hanem a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk összecsapásai. Más szóval, a sokak által egyetemesnek – a történelem végcéljának – tekintett vagy hitt „nyugati demokrácia” elterjedése helyett Huntington szerint arra kell felkészülnünk (s annak a jeleit látjuk már ma is), hogy a különböző kultúrák és civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékei és érdekei újra és újra konfliktusokat, hidegháborúkat és a civilizációs törésvonalak mentén föllángoló helyi háborúkat okoznak. S a Nyugat – pontosabban a nyugati civilizáció – puszta fennmaradásának az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell érvényesítenie, s a modernizáció nem jelenti azt, hogy a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció átveszi a nyugati – vagy amerikai – értékeket. Mert olyan illúzió ez, amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem azt is, hogy a Nyugat – lemondva saját egyetemességének hitéről – megőrizhesse egyediségét.

Fernand Braudel - A ​Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III.
Az ​új francia történetírói iskolát megteremtő Annales-kör vezető személyiségének, az 1985-ben elhunyt Ferdinand Braudelnek e klasszikussá vált munkája a XVI. század második feléről, a Mediterráneumnak arról az időszakáról rajzol szemléletében újat teremtő átfogó képet, amikor az ókor és a középkor történetében központi helyet elfoglaló övezet utolsó nagy korszakát éli. A mű három kötete három különböző történeti idősíkban vizsgálja e kulturális és politikai megosztottsága ellenére egységes, a nagy földrajzi felfedezések után is még legalább egy évszázadon át meghatározó jelentőségű, a földrajzi adottságokból fakadó minden nyomorúsága ellenére gazdag térséget. Az első idősíkot, a "hosszú időtartam", a környezet, a földrajz és a kultúrák megszabta életmód szinte mozdulatlan történeti idejét tárgyalja a mű első kötete. A sík vidékek nagybirtokosainak és kiszolgáltatott parasztjainak, a hegységek szegény és állandó kirajzásra kényszerülő, de szabadabb lakóinak, a hajózásra alkalmas időszakában élénk forgalmú, télen kihalt tenger hajósainak, halászainak és kalózainak, a sivatagos vidékek nomádjainak, az óriási nyájakat terelő legelőváltó pásztoroknak, a kereskedelemből táplálkozó városoknak, e mindig éhínség fenyegette, de a nagy kereskedelmi utak csomópontjaként mégis kiváltságos térség társadalmának élete elevenedik meg benne. Az ebben a kötetben vizsgált második idősík a nagy gazdasági és társadalmi ciklusok megszabta lassú változások ideje. A XVI. századi Földközi-tenger - a sokáig általánosan elfogadott nézetekkel szemben - ekkor még őrizte elsőbbséget a világkereskedelem, a pénz, a nemesfémek áramlásának központjaként, s a Mediterráneum két nagy kultúrája, a kereszténység és az iszlám osztozik az évszázados gazdasági, társadalmi-kulturális mozgásokban, a hosszú távú fellendülésben, majd a válságokban, az inflációban, a népesség gyors növekedését követő túlnépesedésben, az ezzel járó nyomorúságban és eltorzult társadalmi forradalomban, a banditizmusban. A harmadik kötet idősíkja a politika, a diplomácia, a háborúk története II. Fülöp idején két nagyhatalom áll szemben a Mediterráneumban: a Spanyol és az Oszmán Birodalom. Összecsapásaikat a keresztény flotta lepantói győzelme után hosszú békés időszak követi: a két ellenfél hátat fordít a Földközi-tengernek, ahol a nagy háború felváltja a török és keresztény kalózok kis háborúja. A magyar olvasó számára külön is érdekessé teszi Braudel művét, hogy a Földközi-tenger XVI. századi történelmének peremén a nagy összefüggésekben elhelyezve felvillannak a magyar történelemnek Mohácstól a Bocskai-szabadságharcig terjedő eseményei.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Friedrich Nietzsche - Ecce ​homo
Friedrich ​Nietzsche (1844-1900) filozófus, költő, esszéista, klasszika filológus, a német kultúra óriása szakít a német - és egyáltalán - a filozófia hagyományaival. A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok. Vajon miként látja önmagát a "minden érték átértékelője"? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo - íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire. Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, 1889. január első napjaiban súlyosan megbetegszik. Tíz esztendeig él még elborult elmével - kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza.

Tari Annamária - Y ​generáció
Sokan ​vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban. Nincs könnyű dolguk… Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

Ismeretlen szerző - Idő ​és antropológia
Olykor ​az antropológia tűnik a legambiciózusabbnak minden társadalomtudomány között, hiszen állítása szerint nem csupán arra képes, hogy az egész világot megértesse, hanem annak megértésére is, hogyan válnak állításai társadalmi tényekké. A társadalmi (biológiai) reprodukció és az anyagi, illetve szellemi termelés egyaránt az antropológia széles látókörébe esik, s gyakran elegendő, ha egy dolog létezik vagy megfogalmazható ahhoz, hogy annak legyen antropológiája is, azaz valamilyen összefoglalás erről, hogy az adott dolog milyen szerepet játszik az emberi elme által felépített világban. Ennek megfelelően azok az antropológusok, akik elfogadják választott tudományterületük szabályait, arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyára az időnek is van antropológiája. Minden teremtményt meghatároz az idő a környezeti ritmuson keresztül és a szerves élet biológiailag elválaszthatatlanul korlátozó tényezőjeként. Mennyivel inkább igaz ez az emberekre, akik fogalmilag alkotják meg saját környezetüket, és akik érzékelik mulandóságukat, időkorlátaikat. Az antropológusok tehát mindig is kulturális jelenségként beszéltek az időről, mint olyasvalamiről, amit a társadalom, az emberek közötti kapcsolatok, gyakorlati és szimbolikus diszpozíciók alakítanak és határoznak meg. (Alfred Gell)

Claude Lévi-Strauss - Strukturális ​antropológia
Lévi-Strauss ​bizonyosan se nem az első, se nem az egyetlen, aki a társadalmi jelenségek strukturális jellegét aláhúzta; eredetisége abban áll, hogy ezt komolyan is vette, és minden következményét rendíthetetlenül le is vonta” - Jean PouillonA két kötetben a következő írások olvashatók: • Struktúrális antropológia • Nyelv és rokonság • Társadalmi szerveződés • Mágia és vallás • Művészet • Módszer és oktatás problémái • Távlati képek • Társadalmi szerveződés • Mitológia és ritus • Humanizmus és humán tudományok.

Allan Pease - Barbara Pease - Testbeszéd ​a munkahelyen
A ​céges buli átvészelésétől a főnöki iroda leghatékonyabb kialakításáig a szerzők mindenre megtanítanak, amit csak tudnunk kell a munkahelyi testbeszédről. A sikeres állásinterjú * A tökéletes prezentáció * Kézfogás és kapcsolatépítés * A figyelem felkeltésének művészete * Mit viseljen (és mit ne) a nő/férfi, ha tárgyalni megy? A Testbeszéd a munkahelyen segít felismerni testbeszédünk hibás elemeit, és megtanít arra, hogyan aknázzuk ki a gesztusainkban rejlő óriási lehetőségeket. Hiszen a sikeres karrier kulcsa a testbeszéd megfejtésének képessége!

Edmund Leach - Szociálantropológia
Az ​ismert brit antropológus ezt a könyvét elsősorban a széles olvasóközönségnek szánta. A világos, élvezetes stílusban megírt kötet ugyanakkor érdekes a szakemberek számára is, mivel a szerző az antropológia több dogmáját kíméletlen kritikának veti alá. Leach először az antropológia sokrétű, gazdag világát jellemzi, majd a legfontosabb kutatási területeket tekinti át. Felfogása szerint az antropológia brit iskolája sajátos mikro-szociológiának tekinthető, amely az emberek cselekvési mintáinak, rítusainak közvetlen és aprólékos megfigyelésén nyugszik. Ez az a felfogásmód - vélekedik Edmund Leach -, amely leginkább lehetővé teszi, hogy a társadalmi élet olyan részterületeinek, mint a gazdaság, a politika, a jog, a rokonság, a vallás, kölcsönös függőségét és kölcsönhatását pontosan megértsük.

Leo Strauss - Joseph Cropsey - A ​politikai filozófia története I-II.
A ​nagyszabású összeállítás - melynek kis részét Strauss írta, nagyobb részét tanítványai és munkatársai - közel két és fél ezer esztendő politikatudományát, Thuküdidésztől Heideggerig közel negyven gondolkodó eszméit öleli fel.

Hadas Miklós - A ​férfiasság kódjai
Könyvében ​a szerző a férfiasság változó eszményével foglalkozik, azokkal a normákkal, szokásokkal és viselkedés módokkal, amelyek a férfiak cselekedeteit befolyásolják, életüket irányítják, megszabják ízlésüket, behatárolják párválasztási szokásaikat. Ezek a "kódok" azonban többnyire rejtve maradnak. A legtöbb társas helyzetben a belénk kódolt "férfi" vagy "nő" nyilvánul meg, illetve a belénk kódolt férfi vagy nő is megnyilvánul, s a szerző nem hagyja figyelmen kívül ezt a tényt sem. A könyv sokféle olvasói igényt vesz figyelembe: bemutatja a férfikutatások elmúlt ötven évét, a legfontosabb irányzatokat, szerzőket, megmagyarázza a kulcsfogalmakat, majd köznapi jelenségekkel illusztrálja mondanivalóját. Szakirodalom, ugyanakkor rendkívül elgondolkodtató és szórakoztató olvasmány, nők és férfiak számára egyaránt.

Bronisław Malinowski - Baloma
Bronislaw ​Malinowski (1885-1942) lengyel tudós az etnológia tudományának egyik nagy újítója volt. Az etnológia történetében ő az első, aki évekig tartó terepmunkát végez egy távoli, Új-Guinea környéki sziget lakossága között, elsajátítja nyelvüket, s a kezdetleges társadalmi életet olyannyiramegismeri, mint előtte jóformán senki sem. Ez a helyszíni kutatás a tudományban azóta legendássá vált Trobriand-szigeteken egy új szemléletet teremtett: más népekről mondott ítéleteinkben nem támaszkodhatunk saját társadalmunk mércéjére; a kultúrális értékek egyetemes rendjében az egyszerűbb társadalmak teljesítményeinek is megvana maguk méltó helye; a világ bármely részén velünk gyenértékű embereket találunk. Malinowski könyvei a valóságos életbe viszik el az olvasót, aki maga is úgy érzi, ott vitorlázik a trobriandiakkal a Csendes-óceán hullámain, a messzi szigeteket érintő, a görög argonautákéra emlékeztető kalandos hajóútjaikon, a szerzővel együtt vesz részt a trobriandiak életében keresi fel házaikat, s lesz részese örömeiknek vagy tragédiáiknak. Megismerjük a Trobriand-szigetek népének mindennapi foglalatosságait, szokásait, erkölcseit, nemi életét, mágiáját, hiedelmeit - és elgondolkodunk az emberi társadalom kialakulásának és fennállásának törvényszerűségein. A kötetet Bodrogi tibor utószava zárja, amely részletesen tájékoztat Malinowski pályafutásáról, nagyszerű eredményeiről, munkásságának mai egítéléséről.

Ismeretlen szerző - A ​nemzet antropológiája
A ​kötet tanulmányai (Hofer Tamás professzor nyomdokain) történészek, néprajzkutatók, kulturális-antropológusok, művelődéstörténészek elemzéseit tartalmazzák. A szakterületükhöz legközelebb eső példákon azt tanulmányozzák, miként határozza meg szokás, szépirodalom, értékrend, életmód, temetés, sport vagy építőművészet az etnikus tudat, a nemzettudat egyes alakváltozatait az egységesülni próbáló Európa sokszínű terepén. A kötet egészét a helyét kereső, interdiszciplináris jellegű határtudomány, a kulturális antropológia szemléletmódja határozza meg: finnek vagy erdélyiek, reformkori magyarok vagy "amerikás" diaszpórák csoportjai, albánok és svábok, zsidók és svájciak miként élik át, hogyan szimbolizálják és teremtik napról napra újra a nemzetfogalmakat, nemzeti értékeket és "olvasatokat"... A kötet a humán érdeklődésű értelmiségi olvasótáboron túl a néprajzos, történész, irodalmár, politológus és antropológus egyetemi-főiskolai hallgatók figyelmére, a társtudományok kutatóinak érdeklődésére számíthat határainkon innen és túl.