|
Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy – a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által – befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszis alapján.
A Nem úszhatjuk meg a híres-hírhedt Vian-alteregó, Vernon Sullivan újabb (ötödik) könyve lett volna, hiszen a helyszín megint Amerika, és a cselekmény ezúttal is gyilkosságról gyilkosságra halad előre, de Vian és a történetét folytató társszerzők számos olyan elemet is beleszőttek ebbe a krimiparódiába, amelyek oly jellegzetessé és egyedivé teszik Boris Vian saját néven kiadott írásait. Az alkotók nagy gondot fordítottak arra, hogy a könyv izgalmas és szórakoztató legyen, s ennek érdekében esetenként nem riadtak vissza bizonyos festői túlzásoktól és különféle nyelvi játékoktól sem. Mindezek eredményeként igazi irodalmi csemege született, melynek elolvasását nem úszhatjuk meg.
Kapcsolódó könyvek
Gustave Flaubert - Bouvard és Pécuchet
A Bouvard és Pécuchet Flaubert utolsó regénye, csak halála után jelent meg, 1881-ben. Ha a Bovaryné afféle hadjárat a romantika érzelmi, az Érzelmek iskolája pedig a romantika értelmi és társadalmi túlzásai és hóbortjai ellen, a Bouvard és Pécuchet a század tudományimádatát teszi kérdésessé. Két barát, két kishivatalnok vidékre vonul, hogy átélje és megeméssze a század minden gyakorlati s elméleti ismeretét, történelemben, filozófiában, irodalomban, pedagógiában, s közben minden tudományukat a gyakorlatban is érvényesítenék, filozofálgatnak, nevelnek, régészkednek, kertészkednek, de vagyonuk elúszik, mindenütt kurdarcot vallanak, és végül is visszatérnek egykori foglalkozásukhoz. Itt is, mint minden könyvében, Flaubert a kor illúziói ellen harcol.
Anatole France - A Lúdláb Királynő
Anatole France 1892-ben írta ezt a könyvet. A tizennyolcadik századot keltette életre benne, az ő kedves századát, amelyről, azt tartotta, hogy a "legmerészebb, a legszeretetreméltóbb, a legnagyobb" valamennyi század közül. A Lúdláb Királynő egy régi-régi párizsi fogadó cégére. Ott nevelkedett Nyársforgató Jakab, ennek a vérbő történetnek az elbeszélője. Ez a regényes mű a világirodalomban kivételes módon egyesíti a játékos könnyedséget a magvas modanivalóval, s népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint a századelő Lúdláb Királynő divatja, a számtalan Lúdláb Királynő vendéglő Párizstól Budáig.
François Rabelais - Gargantua és Pantagruel
Rabelais fél lábbal még a középkorban áll, ide húzza ízlése, nyelve, a jelképes mese, a gunyoros, csípős hang; másrészt már ízig-vérig a reneszánsz gyermeke, azzá teszi enciklopédikus műveltsége, gondolati gazdagsága és szabadsága. Rabelais művészetének egyik legmegnyerőbb sajátsága az, hogy kitűnő mesélő. A műnek aránylag egyszerű magja van: Pantagruel, a Gargantua nevű jóságos és bölcs óriás fia, rengeteg viszontagság után hajóra száll, hogy a Kínában található Isteni Butykostól végre épületes választ kapján az élet és a boldogság nagy kérdésére. A tanácsot, kissé szűkszavúan és félreérthetően ugyan, meg is kapja: "Igyál!"
Gabriel Chevallier - Botrány Clochemerle-ben
Sokan emlékeznek még az ötvenes években vetített Botrány Clochemerle-ben
című francia filmre, mely bővérű humorának és akkor különösen feltűnő
szabadszájúságának köszönhette mindent felülmúló sikerét. A regény,
amelyikből a legendás film készült, a francia irodalom egyik legsikerültebb
szatírája, hazájában több mint 900 (!) kiadásban jelent meg.
"Főhőse" egy nyilvános illemhely, melynek felállítása körül csapnak össze
a helyi politikai élet jeles képviselői. A történet olykor mintha a mi
mai közéletünkben tartanak görbe tükröt.
Muriel Barbery - A sündisznó eleganciája
Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét.
A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket...
Michel Houellebecq - Lanzarote
,,Nyaralni muszáj" - akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt? Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj.
A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus vízió, mely az emberi természet végső mozgatórugóit vizsgálja. Miközben a Goncourt-díjas szerző humorral, szándékoltan sztereotípiákat elsütve ír a különböző európai népek nyaralási szokásairól, a kulturális turizmus perspektíváiról vagy egy pedofilokból álló szektáról, szívbe markoló igazságokat fogalmaz meg a szexualitás mindent elsöprő erejéről, az ember végtelen magányáról és a célját vesztett élet tragikomédiájáról.
David Foenkinos - A feleségem erotikus potenciálja
Hector egészséges fiatalember, amolyan rendes gyerek. Lányokkal majd harmincéves koráig nemigen volt dolga, és nem elégíti ki különös gyűjtőszenvedélye sem, amelynek tárgya szinte bármi lehet a dinnyecímkéktől az ötórai zajokig. Már-már véget is vetne elrontott életének, amikor egy betegesen hazudozó lány képében végre megtalálja az igazit. Össze is házasodnak, és Hector élete látszólag egyenesbe jön, új foglalkozást választ (fiktív utazásokat szervez), szexuális élete nem sejtett izgalmakat kínál, ráadásul gyűjtőszenvedélyéből is kigyógyulni látszik. A bajok akkor kezdődnek, amikor a boldog férj megpillantja feleségét, amint az ablakot pucolja. Hector a visszaeső szenvedélybetegek vadságával veti rá magát az ablakpucolás témájára...
A 29 éves David Foenkinos humora ellenállhatatlan. Regényéről a francia kritika csak szuperlatívuszokban beszél.
Fred Vargas - Talpra, halottak!
Sophia Siméonidis, a görög származású operaénekesnő egy ideje visszavonultan él párizsi villájában, unalmas férje mellett. Egy reggel arra ébred, hogy az éjjel valaki elültetett a kertjében egy bükkfát. A babonás Sophiát rossz előérzet gyötri, ezért segítségért fordul a szomszéd házat bérlő három csóró bölcsészhez. Az énekesnő váratlan eltűnése után a három történész a negyedik lakótárs, egy minden hájjal megkent volt zsaru segítségével izgalmas nyomozásba kezd. A fordulatokban gazdag történetben többen is gyanúba keverednek; gyilkosság gyilkosságot követ, de sem az élőket, sem a holtakat nem könnyű azonosítani. A megfejtés szálai a múltba vezetnek, a majdnem tökéletes bűntényt kitervelő gyilkos viszont ott van a közelben...
A Fred Vargas írói álnéven működő, nemzetközi hírű és igen népszerű írónő civilben középkorász. Okos és mulatságos regényei krimik a javából. A "Talpra, halottak!"-at Fred Vargas-sorozatunk második darabjaként jelentetjük meg.
Gilles Legardinier - Állítsd le magad, Julie!
A 28 éves Julie nem végezte el az egyetemet, banki alkalmazott, utálja a munkáját. Ugyanabban a városban, ugyanazon a környéken él, mint gyerekkorában. Két évig húzódó rettenetes párkapcsolaton van túl; a fiú egy tehetségtelen, lusta, parazita rockzenész volt, aki csúnyán elbánt vele. Julie ingatag lelkiállapotában szerelemre lobban egy új szomszéd iránt, akiről csak annyit tud, hogy a neve: Ricardo Patatraz.
De ennyi bőven elég, hogy elkövesse azt a bizonyos „legnagyobb őrültséget”…
Choderlos de Laclos - Veszedelmes viszonyok
Ez a regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint kortársai írják "vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján". Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született. A francia irodalom e világhírű alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg.
Alphonse Allais - Horgász a pácban
Ki fia-borja is volt ez a Blaireau? Senki meg nem tudta volna mondani. Blaireau volt, azzal punktum. Nem volt ő birtokos, sem tanyásgazda, se bérlő, se napszámos, se kereskedő, sem iparos, mint ahogy nem volt állami tisztviselő sem, egyáltalán, semmi nem volt, a nehezen beskatulyázható lényeknek ahhoz az osztályához tartozott, akik egyébként sem ragaszkodnak ahhoz, hogy a társadalmi sakktáblán egy eleve adott kockát jelöljenek ki a számukra.
Ezt a fölöttébb gyors fölfogású, furfangos falusi bohémet a lakosság azzal gyanúsította, hogy büdzséjét (ha ugyan helyénvaló ily szót alkalmaznunk az ő esetében) olyan tranzakciók révén tartja egyensúlyban, melyek mások terményeinek és a környező idegen birtokok vadnyulainak, illetve halainak értékesítésén alapulnak.
Blaireau-nak egészen különleges zsákja lehetett, tudniillik soha, se csend-, se rend-, se mezőőrnek nem sikerült akár csak egyszer is tetten érnie."
A könyvből nagysikerű film is készült, Louis de Funés főszerepével.
Alphonse Allais - A Blaireau-ügy
A francia próza 1854-ben született klasszikusának világsikert aratott regénye képtelen helyzeteivel és gondolataival a XIX. század végi Franciaországnak tart görbe tükröt. E kötet alapján készült a Horgász a pácban című fergeteges filmvígjáték. A francia szellemesség és nyelvi humor méltó fordítóra talált Timár György személyében.
Boris Vian - Ki érti a csajokat?
"Ki érti a csajokat?" A főhős-narrátor gyakran ismételgeti a Vian-életműsorozat tizenkettedik kötetének címét. Hogy is érthetné a csajokat, akik szépek, kívánatosak, gazdagok, de ez mintha nem lenne elég nekik, ugyanis férfiruhába öltöznek, sőt, mintha jobban érdeklődnének egymás iránt, mint a hozzájuk hasonlóan gazdag, Buickból Cadillacbe, onnan motorcsónakba pattanó, széles vállú aranyifjak iránt. Gaya tizenhét éves, gyönyörű, mindene megvan, és férjhez akar menni. Főhősünk, Francis Deacon ezt nem érti - hiszen nem érti a csajokat -, először kérdezősködik, aztán a rejtély nyomába ered, és a lánglelkű leányszabadító szerepében tetszelegve olyan vad drogmaffia-akcióba keveredik, hogy maga is megbánja. Amikor egy nagyobb szállítmány vételárát képező tízezer dollárt magához vesz, elszabadul a pokol, és Francis üldözőből üldözötté válik. Az egész washingtoni meleg és leszbikus drogmaffia a nyakában liheg. Autós üldözés, hatalmas bunyók, patakokban folyó vér és whisky, lövöldözés, nőnek öltözött férfiak - és persze szex; a szerző minden eszközt bevet, ami egy remek krimihez szükséges. Sőt, talán kicsivel többet is. Az olvasóban felmerül a gyanú: nem paródiával van esetleg dolga? Ha erre gondol, jó nyomon jár, hiszen Vian Vernon Sullivan álnéven írott regényei stílus- és műfajparódiák, egyszerre vonultatják fel és figurázzák ki a keményvonalas amerikai krimik és gengszterfilmek cselekményszövését és jellegzetességeit. Alakjai elrajzolt, életnagyságnál nagyobb plakátfigurák, nem véletlen, hogy a filmek - és kisebb kitekintéssel a P. Howard néven alkotó Rejtő Jenő könyvei - mellett a képregények is eszünkbe jutnak róluk. Az üldözésben és üldöztetésben megfáradt Francis és öccse, Ritchie végül halomra lő mindenkit, és akit netán mégsem, az egy kigyulladt verdában végzi, helyreáll tehát a felfordult világ. Csak a csajok maradnak le valahogy. Mindegy, őket úgysem érti senki.
_a_love_storyd.jpg?1583892357)
Anne Percin - Hogy intézd (el jól) a love storyd
A Hogy told el (jól) a nyarad főhőse, Maxime, visszatér! Rendhagyó „nyaralása” után látszólag mindene megvan ahhoz, hogy egy fantasztikus év elé nézzen: gitár, álmai okostelefonja, s főleg, FŐLEG, szerelmes a nála idősebb Natachába, akivel viszont csak egyetlen közös pontja van: az öntörvényűsége. A pechsorozat azonban most sem marad el: miután megtapasztalja a rockpróba örömeit egy kukatárolóban, szerelmével váratlan jeges fürdőt vesz egy párizsi szökőkútban, majd korrepetitornak szegődik egy autista tini mellé, közben pedig jól összekuszálja az érzelmi életét. S mikor végre kibogozza a szálakat, a smartphone (és egy újabb zsaru) képében beüt a mennykő…
Romain Puértolas - A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
Volt egyszer egy szürke ruhás, nagyon szakállas hindu fakír, Hathadrab Béhrez Nehmár (ejtsd: hat-darabért-ez-nem-ár). Csalásból éldegélt, cukorszögeket és ál-pengéket nyelt reggeltől estig. Egy napon ez a fakír megérkezik Párizsba, hogy felkeresse az elemes bútorok Mekkáját, a szerelési útmutatók Lourdes-ját: az IKEA áruházat. Vásárolni szeretne magának egy - a kényelmét és a kenyérkeresetét egyszerre biztosító - szöges ágyat. Mivel szállodára nincsen pénze, elhatározza, hogy az éjszakát az áruházban tölti. Ám a szekrényt, ahol elbújik, egyszer csak felteszik egy Angliába induló kamionra, melynek rakterében néhány szudáni férfi lapul. Angliában letartóztatják, és a bevándorlókkal együtt kitoloncolják Spanyolországba. Innen egy utazóládában menekülve Rómában találja magát ahol nekilát megírni első regényét... A fakír szemfényesztően mulatságos és szép szerelmi történetből megismerhetjük az illegális bevándorlók különös utazását Európába, az ígéret földjére.
Boris Vian - És mindez a nők miatt!
Maszkabál a 17 éves Gaya tiszteletére. A vendégek: Washington aranyifjúsága. F(őhős) bő szoknyája redőiből elővillanó epilált lábszáraival, kihívóan ágaskodó gumidudáival megigézi az estély hímjeit. Ő azonban a XV. Lajosnak álcázott Florence-t szemeli ki, akiben szapphói érzelmek gerjedeznek. Gaya büszkén feszít Undok Langyó jobbján, majd mindketten eltűnnek. F. régi, ám ifjú barátnőjére igen megroggyant állapotban talál. Hamvas bőrét tűszúrások nyomai csúfítják. Morfium! F., az alkalmi travesztita, ágaskodó szomorúságától hajtva, Florence karjába menekül..
A Köpök a sírotokra!, az Öljünk meg minden rohadékot! és a Minden hulla fekete után a Boris Vian-sorozat utolsó kötete sem szokatlanabb az előzőeknél.
Egyetlen szóval jellemezve: fergeteges!
François Rabelais - Gargantua
A _Pantagruel_ 1532-es megjelenése hatalmas botrányt kavart, mégis óriási sikert és elismertséget hozott Rabelais-nak. A szerző, a francia humanizmus egyedülálló zsenije, két évvel később megírja a _Pantagruel_ből már ismert apaóriás, Gargantua életét. A könyv első felében Gargantua származásáról, különös születéséről, vidéki gyermekkoráról és párizsi diákéveiről olvashatunk. Tanulmányainak az atyja és a szomszédos király, Pikrokhole között kitörő háború vet véget. A továbbiakban a _Gargantua_ erről a konfliktusról szól, amelyben az irodalomtörténészek főként I. Ferenc és V. Károly hatalmi tusakodásait látják, Gargantuáék háborúja azonban minden háború szatírája. Győztes hadjáratának lezárásaként Gargantua kolostort alapít a harcban jeleskedő különös szerzetesnek, Jean barátnak. Thelema utópisztikus kolostora, ahol minden szerzetes és apáca azt csinál, amit akar, nemcsak a kolostori lét antitézise: egyfajta reneszánsz arisztokratikus életideál testesül meg benne. A mű cselekményét továbbmozdító humoros, groteszk vagy szatirikus fejezetek komolyabb, filozofikusabb fejezetekkel váltakoznak, amelyekben Rabelais Erasmus és más neves humanisták gondolataival egybecsengő nézeteit fejti ki politikáról, vallásról, háborúról, nevelésről. Gondolatiságában letisztult írás, igaz hitvallás a humanizmus eszméi mellett: valódi nagy klasszikus.
Claire Loup - Amikor életemben először
Az érettségit követő nyár eseményei alkalmat szolgáltatnak Julie-nek arra, hogy számba vegye az elmúlt néhány év meghatározó élményeit, azokat, amikor életében először tett valamit, vagy esett át valamin. Ezen nevezetes és emlékezetes első alkalmak között egyaránt van kellemes és kellemetlen, felemelő és lehangoló, kacagtató és siralmas. Claire Loup, a fiatal francia írónő első regényében jelenlegi és hajdani tinik egyaránt magukra ismerhetnek a főhősnő hol csípős iróniával, hol fergeteges humorral elénk tárt csetlés-botlásaiban, amelyek a nővé válás óhatatlan velejárói mindannyiunk életében.
Daniel Pennac - Foglalkozása: bűnbak
A különleges családregény-sorozat főhőse Benjanim Malausséne, hivatásos `bűnbak`, valamint számos valódi és fogadott családtagjának fenntartó és összetartó `törzsfőnök`. A kötet cselekményének középpontjában egy izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő bűnügy áll. Az író szatirikus humorral, utánozhatatlanul eredeti stílusban festi le a 80-as évek Párizsát, azon belül is Belleville-t, narrátorának szűkebb hazáját. A figurák vérbő eredetisége, a különféle regiszterek bravúros kezelése, a börleszk határát súroló, de mégis valóságos szituációk, s nem utolsó sorban a szerző angyali humanizmusa; lebilincselő, felejthetetlen olvasmánnyá teszik e könyvet.
Alphonse Daudet - Tarasconi Tartarin
Midőn Franciaország egyik legjelesebb regényirójának világhirű, művét adom a tanuló ifjuság kezébe, kettős cél lebeg előtem: egyfelől a szellemi képzés, másfelől a növendék lelkének földeritése. Hadd hatoljon egy-egy vidámabb, játszi napsugár is komoly tanulmányaik közé, hadd élvezzék Daudet aranyos humorát, hadd mosolyogjanak a dicsekvő, nagyokat mondó délfrancia fölött, kit irónk oly mesterien rajzol. Nagyban hozzá fog ez járulni a francia nyelv és irodalom megkedveltetéséhez s később is ha az iskolát elhagyják, kellemes, derűs emlékként él majd tovább lelkünkben e regény hőse. Megemlítem e helyütt, hogy pedagogiai szempontokból a művet egy kissé megnyirbáltam s az eredeti beosztást némileg megváltoztattam; hangsulyozom, hogy ezen eljárásomban csakis az iskola erkölcsi szempontja vezérelt, nem az irót akartam corrigálni. Ma ugyanis divat az iskolai kiadásokat támadni. Hozzáteszem azonban, hogy a mű egységét sikerült azért fentartanom s így az egész lényegében érintetlen. Meg vagyok győződve, hogy munkámmal tanulóinknak sok kellemes percet szerzek.
