Dionüszosz ​philoszophosz Nietzsche ​- bolond és művész

Immanuel Kant - Antropológiai ​írások
A ​Pragmatikus érdekű antropológia, Kant utolsó nagyobb lélegzetű írása, annak az előadás-sorozatnak a könyvvé formált változata, melyet harminc éven át évente megtartott, szélesebb publikum előtt és a maga feje után, kötelező (kormányzatilag jóváhagyott) sorvezető nélkül. Találkozni benne mindazzal, ami Kantot, túl a tekintélyen, amelyet a Kritikák szereztek neki, lebilincselő beszélgetőpartnerré tette a kortársak szemében: amit Kant összeolvasott, végighallgatott és kigondolt csillapíthatatlan kíváncsiságában az ember, az emberi esendőség és az esendőségek dacára mégiscsak bámulatra méltó emberi tehetségekről és fogékonyságokról. Bár az antropológiai előadások nem filozófusoknak vagy filozófustanoncoknak szóltak, mégis sok minden előkerül a könyvben a Kritikákból. Szó esik továbbá olyasmiről is, amiről a voltaképpeni filozófiai munkákban nem esett szó, ám ami Kantot azokban is szenvedélyesen érdekelte - egyebek közt nemünk esélye arra, hogy ne kelljen beismernünk, hogy "az eszes lényeknek ez a faja aligha érdemel tisztes helyet a többi (általunk ismert) lény között". A kötetben olvasható néhány kisebb antropológiai tárgyú írás, valamint egy bő válogatás az ízlést és a nem karakterét tárgyaló fejezetekhez készült jegyzetekből is.

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája
Schopenhauer ​célja meggyőzni az olvasót arról, hogy az a téma, ami az irodalom valamennyi műfajában nemhogy jelen van, de az egyik legkedveltebb mind a szerzők, mind az olvasók körében, érdemes a filozófiai vizsgálatra. Schopenhauer munkáját a többi között a Franklin társulat adta ki magyarul 1918-ban, Budapesten. A szerző maga is megjegyzi művében, hogy tanulmányának témájáról nem sok filozófiai értekezés született előtte, e kevés közül a jelentősek Platón, Rousseau, Kant, Platner és Spinoza tollából valók, ám Schopenhauer megítélése az említett gondolkodók szerelemről írt alkotásairól nem túl hízelgőek. A nemi szerelem metafizikája a többi mű között van annyira jelentős, hogy tekintetbe vegyük a nemek különbségének filozófiai vizsgálatakor.

Arthur Schopenhauer - A ​nemi szerelem metafizikája / Az élethez való akarat igenléséről / Az élet semmiségéről és gyötrelméről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Immanuel Kant - Az ​ítélőerő kritikája
Különös ​sors jutott az emberi észnek… kérdések ostromolják, melyeket nem tud elhárítani, mert magából az ész természetéből fakadnak, de megválaszolni sem tudja oket, mert az emberi ész minden képességét meghaladják. Kant főművének új magyar kiadása a korábbi, nagy elismerést kiváltott fordítás javított változata a szerző halálának 200. évfordulója tiszteletére.

David Hume - Beszélgetések ​a természetes vallásról
A ​világ, magasabb mércével mérve, nagyon is fogyatékos és tökéletlen, ezért csakis egy gyermekisten első, kezdetleges próbálkozása lehet. Hume vallásfilozófiai fő művét nem csak a szerző rejtegette fiókjában - halála után barátai sem merték kiadni. 255 év múltán most magyarul is olvasható az újkori filozófia egyik kulcsszövege.

Arthur Schopenhauer - Pesszimista ​írások
A ​kötet először 1924-25-ben jelent meg Schopenhauer _Kisebb filozófiai írások_ című négykötetes válogatásában. A jelen munka ennek az edíciónak a hasonmás kiadása. A _Pesszimista írások_ Schopenhauer filozófiájának az alappilléreit foglalja magába. Az élettel szembe a halált és a szenvedést, az ember egyetemes fájdalmának kifejeződését állítja. A halállal szembeni valamennyi akarat hiábavalóságát, tehetetlenségét bizonyítja, hiszen "az élet folytonos meghalás, a halálnak már születésünkkor áldozatul esünk." A határozatlan időre szóló életet igenlő ember valamennyi ellentmondása benne foglaltatik a kis gyűjteményben. Kár, hogy nem áll rendelkezésre frissebb fordítás a filozófia iránt érdeklődők számára.

Adolf Hitler - Mein ​Kampf
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Michel Foucault - A ​tudás archeológiája
"Megértem ​azoknak a rossz közérzetét, akik nem képesek elviselni, hogy ezt kell hallaniuk: 'A beszéd nem az élet: ideje nem a ti időtök; nem fogtok benne kiengesztelődni a halállal; könnyen lehet, hogy megöltétek Istent mindazoknak súlyával, amit mondtatok, de ne gondoljátok, hogy mindazzal, amit mondtok, létrehozhattok egy embert, aki nála tovább él.' A tudás archeológiája Foucault filozófiai főműve."

Ernst Cassirer - Rousseau, ​Kant, Goethe
Kant ​sohasem vett rólam tudomást - mondja Goethe -, jóllehet én, tulajdon természetemből eredően hasonló úton jártam, mint ő.

Kutrovátz Gábor - Láng Benedek - Zemplén Gábor - A ​tudomány határai
"Miközben ​e sorokat írjuk, egy ismert médiasztár istenemberi lényünkről beszélget egy kineziológussal egy divatos rádióban, ahol reggelenként közgazdászok és tőzsdeszakértők gazdasági folyamatokat elemeznek. Racionális döntéselméletre pirkad és ezoterikára sötétedik – még egyetlen adó is sokféle igazságot közvetít. Összeférnek ezek egymással? Ez a kérdés pusztán elméletinek tűnhet, hisz nem mind tőzsdézünk, és talán azt sem értjük pontosan, mi az a kineziológia. Személyes életünkben mégis számos olyan döntést kell hoznunk, amelynél sorsunk, családunk és saját jövőnk függ attól, hogy a megfelelő szakértők és válaszok mellett kötelezzük-e el magunkat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat várunk. Melyik orvoshoz menjek? Milyen gazdaságpolitikát támogassak a szavazatommal? Vegyek-e pi-vizet, vegyek-e mobiltelefonantenna-leárnyékolót vagy mágneses ágybetétet, vegyek-e koenzim-tablettát vagy antibiotikumot? Vegyem-e meg mind? Vagy egyiket sem? Fejfájás-csillapítót ezek után mindenképp venni kell.”

Morus Tamás - Utópia
_„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_ E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása. Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_

Friedrich Nietzsche - Bálványok ​alkonya
Nietzsche ​egyik utolsó munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta tanítását. A kötetet a fordító rövid tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus segíti az olvasót.

Heller Ágnes - Nietzsche ​és a Parsifal
Parsifal ​tökéletesen illik egy személyiségetika formális koncepciójába. Ő a szabad, a szuverén, az autonóm individuum; ő mindig aktív, sosem reaktív. Ő az, akit az együttérzés tesz bölccsé (a jót és a rosszat illetően), de egyedül saját lelkiismeretének belülről jövő hangját követve.

Arthur Schopenhauer - Az ​ideálisról és reálisról szóló tan
Schopenhauerrel ​igencsak rosszul bánik a hazai könyvkiadás. Évtizedekig csak hivatkozásként volt jelen, majd hosszú szünet után régi fordításban adták közre. Most ugyanez történt két kis könyvecskéjével is (l. még a Pesszimista írások címűt). Miután a kiadó se bevezetőt, se jegyzeteket nem csatolt a hasonmás kiadáshoz, csak hosszas búvárkodás után deríthető ki, hogy mikori edíció lenyomatát olvashatjuk. 1924-25-ben négy kötetben közreadták Budapesten Schopenhauer válogatott munkáit Kisebb filozófiai írások címmel. Ennek a négykötetes változatnak a reprintje ez a kötet. Az első mű középpontjában - akárcsak Schopenhauer tanításainak centrumában - az akarat fogalma áll. A világ lényege az örök, vakon mindent érvényesítő akarat, életerő. A világ a képzelethez, a látszathoz hasonlatos, nem más, mint az objektivitás. A Töredékekben is ez a gondolat munkál, miközben végigpásztázza a filozófia történetét.

Alain Finkielkraut - A ​gondolkodás veresége
"A ​barbárság végül hatalmába kerítette a kultúrát. E hangzatos kijelentés árnyékában egyidejűleg nő az intolerancia és az infantilizmus. Ha nem a kulturális identitás börtönzi be az egyént a maga hovatartozásába, az árulás bűntettében marasztalva el azokat, akik élnek a kétség, az irónia, a ráció jogával, és elszakadnak a kollektív anyaméhtől, akkor a szabadidőipar, a technika korának vívmánya süllyeszti a csillogó csecsebecse szintjére a szellem alkotásait. (Ahogy Amerikában mondják: entertainment lesz mindenből.) És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikusok és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának."

Friedrich Nietzsche - Az ​Antikrisztus
Nietzsche ​egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.

René Descartes - A ​filozófia alapelvei
A ​szisztematikus korszakába lépő Descartes kései remekműve, a Principia Philosophiae először latinul jelent meg Amszterdamban. A könyv szinte alig hagyta el a híres tipográfus-kiadó, Louis Elzevier nyomdáját 1644 júliusában, amikor a szerző egy közeli barátja, Picot abbé máris hozzáfogott franciára fordításához. Descartes-nak kapóra jött a sietség. Nem lévén elégedett a latin változattal, alaposan átdolgozta, kiegészítette a Picot-féle francia fordítást. A könyvet a fordítóhoz írt híres levél-előszóval látta el, amelyben a saját filozófiáját - szemben a skolasztikáéval - egy gyümölcsöket gazdagon termő fához hasonlította. René Descartes A filozófia alapelvei című művének mostani magyar fordítása a Párizsban 1647-ben megjelent teljesebb francia kiadás alapján készült. A könyv, amely a filozófus születésének négyszázadik évfordulója alkalmából jelenik meg, teljes egészében közli az első és második fejezetet, valamint az újabb francia kiadói gyakorlatnak megfelelően válogatást ad a "látható világról" és a földről szóló fejezetekből. Így hosszú idő után végre a magyar olvasó is bepillantást nyerhet a franciák legnagyobb gondolkodójának az emberi megismerésről és a fizikai világról alkotott nézeteibe.

Paul Bohannan - Mark Glazer - Mérföldkövek ​a kulturális antropológiában
A ​kulturális antropológia a társadalomtudományok egyik legrangosabb diszciplínája és más tudományterületekre gyakorolt hatása is számottevő. A magyar könyvkiadásban a tudományág szisztematikus megismertetése mindeddig váratott magára. Az antropológia eszmetörténetét bemutató, eddig két kiadást megért válogatás olyan olvasókönyv, amely nagyívű tudománytörténeti áttekintést nyújt és a legigényesebb tájékozódást szolgálja. A szerkesztők által összeállított kötet a sokarcú diszcplína néhány nagyhatású művelőjét állítja előtérbe, akik a maguk álláspontja mellett érvelve egész generációk számára megszabták a kutatások irányát és végzésének módját. Ez az alapmű immár magyar nyelven is hozzáférhető a magyar antropológiaoktatás és az érdeklődők számára egyaránt.

Friedrich Nietzsche - Virradat ​- Gondolatok az erkölcsi előítéletekről
Friedrich ​Nietzsche egészséges élete végén így emlékezik erre a művére: "E könyvvel kezdődik hadjáratom a morál ellen. (...) Ez a munka óvatosan fogalmazva vesz búcsút mindattól, amit eleddig morál néven tiszteltek, sőt imádtak, de ez még nem mond ellent annak, hogy egyetlen negatív szó sem fordul elő benne; ez az írás nem támad, nem gonoszkodik - inkább gömbölydeden, boldogan sütkérezik a napon, akár valami sziklák között napfürdőző tengeri állat. ... E könyv véletlen érintésére még ma is majdnem minden mondata megelevenedik bennem, aminek hatására ismét valami feledhetetlent merítek a mélyből: az egész felszín megremeg az emlékezés finom borzongásától."

Ismeretlen szerző - Pszichológiai ​lexikon
A ​lélektan alapfogalmai, a pszichológiatudomány jeles művelői, irányzatai, metódusai A-tól Z-ig 5000 címszóban, 50 kiemelt szócikkhez rövid esszé. Lexikonunk nem csupán a szakembernek, sokkal inkább a művelt nagyközönségnek készült: a pszichológia ismerettára manapság már az általános műveltség része, fogalmainak használata nélkül nem tudjuk sem magunkat, sem másokat értelmezni, leírni, elfogadtatni. Két terület egyesítésére vállalkozott lexikonunk: az általános ismeretanyagot szócikkekben közli, ugyanakkor bizonyos fontos problématerületeket rövid esszék formájában tárgyal. Ezzel is jelzik a lexikon írói, szerkesztői, hogy a pszichológia kettős természetű: egyfelől tudomány, másfelől viszont minden embert érintő cselekvési terület. Ezek az esszék segítenek megérteni az egyes lelki jelenségeket, a tanulmányok végén található gazdag irodalomjegyzék pedig a szakemberek számára is hasznos forrásul szolgál.