Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


“Mindenképpen ​nagyot lendített a könyv élvezhetőségén a szerkezete. Az, hogy előbb tudjuk meg bizonyos dolgok következményeit, mint ahogy azok megtörténtek, izgalmassá és különlegessé teszi a történetet. Ugyanígy a levelek, újságcikkek is nagyban hozzájárultak, hogy szép kerek, a két szálból gyönyörűen összefonódó sztorit kapjunk.
Összességében ez egy remek történet volt, lágy és kellemes, amolyan igazi női regény, csak Grace lehetett volna szerethetőbb karakter. Vagy csak nekem volt vele bajom?”
A véleményemről tovább olvashatsz itt:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/02/kate-morton-felszall-kod.html


Kate ​Morton nagyszerű mesélő, ez a történet pedig egyszerűen magával ragadó!
Az 1920-as évek Angliája történelmileg és társadalmilag is érdekes időszak – egy korszak, a tradícionális arisztokrácia hanyatlása, a világháború utáni sokkból való ébredezés időszaka – egy furcsa és törékeny kor, amelybe ebben a regényben különös szemszögből kapunk betekintést.
Több, mint egy családregény – egy finom női lélekkel átszőtt mese. Ajánlom! {{Downton Abbey rajongóknak kötelező! :)}}


icu79
5.0/5

Ez ​egy rendkívül jó könyv!!! Nagyon szeretem a családregényeket, és ez mindamellett, hogy a műfaj egyik igen jól sikerült példánya, több is annál. Folyamatosan fenn tartja az olvasó érdeklődését, figyelmét, ami szükséges is, mert szinte minden apró kis mozzanatnak jelentősége van. Nagyon jól felépített és megírt történet. Tulajdonképpen két fontos történelmi és társadalmi szempontból meghatározó jelenség köré építette az írónő a regény cselekményét. Az egyik az első világháborúban részt vett és túlélőként hazatért katonák megváltozott viselkedése, lelkivilága, amit az átélt borzalmak okoztak. A másik pedig az arisztokrácia kezdődő hanyatlása.
Már jó ideje szemeztem a könyvvel, de a végső lökést @Agatha értékelése adta, amit ezúton is köszönök neki. Jöhet a Downton Abbey! :)


Miestas
5.0/5

Nagyszabású ​család regény, nem akar több lenni mégis az ! Nagyon szerettem olvasni, pedig a mondatok egyszerűek, semmi “nagy irodalmi pátosz”, mégis tele értékkel, amik a sorok között bújnak meg. Hűség, lojalitás, szeretet, kitartás…
Mintha egy film kockái peregtek volna a szemem előtt olyan képi hatást alkotott Kate Morton. A történet az angol arisztokrácia bukásának kezdetén, az I. Világháború utáni időkben -amikor a nők már szabadabban akartak lélegezni – és napjainkban játszódik. Emlékezés egy letűnt kor hajdani szerplőire. Amíg olvastam mind itt voltak velem.


Trudiz
5.0/5

99 ​év szép hosszú idő, melybe számtalan titok, kapcsolat, szerelem belefér. Finoman szőtt szavak, kedves érzelmek, “becses, tökéletes pillanatok” várnak az olvasóra.


TheEArt
5.0/5

Borzongatóan ​gyönyörű történet.
Hol kezdődött minden?
Talán 1914 ben amikor Grace belépett Riverton kapuján, hogy Anyja után ő is szolgálja a családot?
- A gyerekszobában ahol egy véletlen folytán a Hartford gyerekek cinkosa lett?
- A 9000 kötetet számláló könyvtárszobában történt eset idején?
- Az oly sok halottat és idegsokkos túlélőt számláló háború után , mikor a nők eldobták a fűzőt, a ruhák megrövidültek és a nagyvilági társaság Foxtrottot, Charlestont, Shimmyt járt , ivott és cigarettázott?
Nem . Sok sok évvel ezelőtt, még Grace Édesanyjának fiatal korában….és ez a sok epizód is mind meghatározza ezt a remek történetet, amit a nagyszerű Kate Morton a 99 éves Grace szájába adva mint visszaemlékezést tár elénk , így vezetve minket be ebbe a varázslatba amit épp meg akarnak filmesíteni.
Peregjenek hát a képkockák, üljetek be a film premierjére, adjátok át magatokat e keserédes történetnek , a végén minden titokra fény derül.


Most ​már látom, hogy baj volt Az elfeledett kerttel kezdeni, mert mégiscsak az volt számomra a legjobb. Kate Morton-nak van egy sablonja, és most is ugyanazt használja: valaki a jelenben kutat a múlt után, a cselekmény ezért két szálon fut, hogy végén összeérjenek, és a titkok kiderüljenek. {{Mondjuk ezek nem olyan megfejthetetlen rejtélyek, mint egy Agatha Christie-regényben, ezekre mindig rájöttem, de egyáltalán nem probléma.}} De a séma most is működött, egyáltalán nem volt unalmas egy percig sem, a legjobban bizonyítja, hogy csak úgy faltam a lapokat, és eszembe sem jutott, hogy én a romantikus családregényeket tulajdonképpen nem is szeretem.
Volt azért egy-két problémám: itt is mindenki állandóan emelgette a szemöldökét, mit emelgette, megemelintette! #azóta is azon gondolkozom, hogy mivel lehetne ezt helyettesíteni, talán felhúzta a szemöldökét?# Szerencsére “lélekegyedül” csak egyszer volt valaki. A másik, ami tulajdonképpen nem is probléma, csak éppen állandóan rámjött a nevetés: mivel a húszas években vagyunk Angliában egy nagy családi birtokon, és többnyire a személyzet, pontosabban Grace szemszögéből látjuk a dolgokat, egyszer csak azt vettem észre, hogy a szereplőket behelyettesítettem a “Csengetett, mylord?” szereplőivel, annyira ott volt mindenki! #Katie természetesen Mabel volt, szinte vártam, mikor szólal meg, hogyasszongya ˇaz finom lesz!"# Mikor Grace elkezdett epekedni Alfred után, állandóan Ivy és Mr. Twelvetrees arca ugrott be. Aztán mikor kiderült később, hogy Grace szép, akkor sem bírtam szabadulni. De a cselédségen kívül is ott volt mindenki: Emmeline volt Miss Poppy, Hannah Cissy (hahaha, pedig aztán tényleg nem), mikor pedig megjelent a színen Teddy, teljesen megzavarodtam, mert úgy viselkedett, mint Lord Meldrum.
Na, ezután a kis intermezzo után vissza az értékeléshez: olvasmányos, izgalmas, kissé kiszámítható, a végén kellőképpen patetikus, igazi Kate Morton. Ajánlom a széplelkű közönségnek sok szeretettel. #De most a negyedik könyvet egy kicsit elnapolom.#


Agatha
5.0/5

Mintha ​a Downton Abbey-t olvastam volna.
Egy elegánsan megírt, vagy még inkább elmesélt történet egy családról, a világháborúk előtti és utáni életükről, az álmok széthullásáról és egy olyan titokról, ami főszereplőnk egész életét végigkísértette. Bizony mondom, nemcsak egy háborús családregényt, hanem egy lélektani krimit is kapunk egyben, kapunk apró nyomokat, egyes dolgokat már a legelején tudunk (mint pl. Robbie halála), másokat csak sejtünk, és csak a legutolsó oldallal lesz teljes a kép. Egyetlen egy oldal sem fölösleges.
Nagyszerű szereplőink vannak, mind élnek, egyiküket sem tudtam utálni, és mindannyiuknak voltak emlékezetes pillanataik.
Imádtam, ahogyan az írónő finoman átlépett a mából az idős Grace gondolatain át a régmúltba ahelyett, hogy – és ezzel szétzilálva a történetet – egy fejezetet az egyik, a következőt a másik idősíkba helyezi.
Egy szó mint száz: új kedvencet avattam.


Fallen_Angel
5.0/5

Kate ​Morton könyvei közül Az elfeledett kertet olvastam először, ami rögtön fel is került a kedvencek listájára. A felszáll a köd is ugyanolyan jó, és annyiban hasonlít, hogy két szálon fut, és a visszaemlékezésekből egy családi dráma bontakozik ki.
Érdekes olvasni az 1910-20-as évek Angliájáról egy előkelő házban szolgáló fiatal lány szemszögéből. Grace szinte láthatatlanul, a háttérbe olvadva követi a Hartford testvérek életét gyerekkoruktól fiatal felnőtt korukig, illetve az estélyükön bekövetkezett tragédiáig, amiről évtizedekkel később egy rendező filmet akar készíteni.
A könyv háttere igen alaposnak és korhűnek tűnik, a szokások, a gondolkodásmód, a nőkről alkotott vélemény a háború utáni változó világban többször elgondolkodtatott.
Lenyűgöző az a sok részlet, amiből összeállt a nagy egész, és hiába sejtettem a végére, hogy mi fog történni, így is ütős tudott lenni a befejezés.


Én ​imádtam ezt a könyvet! El voltam tőle ragadtatva:) Minden benne van, amit szeretek: a századelő, azon belül is az angol nemesi életmód, háború, szerelem, visszaemlékezés, családtörténet (a regény nem kifejezetten családregény, de bizonyos elemei miatt el lehet róla mondani, hogy egy családnak a történetét tárja elénk). A felépítése pedig igazán nagyszerű: nem egysíkú, de nem is vész el az ember miközben az író félévszázadokat ugrik ide-oda; a titok – pontosabban titkok – mesterien kerül(nek) elénk: szépen lassan adagolva, a végsőkig gerjesztve kíváncsiságunkat, apró (aha, sejtettem –szerű) sikerélményekkel megszórva, hogy azért ne bátortalanodjunk el, a végén pedig a meglepő megoldás, amire én egyáltalán nem számítottam (bedőltem az írónak, mint az egyszeri kezdő olvasó).

Különösen tudom értékelni azokat a regényeket, amelyekben minden körbeér, főleg ha ez úgy történik, hogy nem erőltetett, és ez a regény pontosan ilyen. Nem maradnak elvarratlan szálak, minden szépen a helyére kerül, mint egy puzzle-kép tökéletesen összeillő darabkái.

A hangulat felidézése is természetesnek hat: nincsenek keresgélt és amit én „mű” apró részleteknek nevezek: olyan a korról elhintet információk, amelyeknek a hangulatteremtés lenne a feladat, de amiről messziről érezni, hogy ezek a történet szép sima felületéből kitüremkedő részek, és csak “muszáj”-ból vannak ott. Kate Morton nem izzad és nem fogcsikorgat amikor visszavisz bennünket a 20-as évekbe. Nem túloz, nem díszít túl, nem az a szándéka, hogy meggyőzzön: ő igenis nagyon jól ismeri azt a kort. Csupán elkísér oda minket, azt mutatja meg belőle, ami keretet ad a történetének, annyit mond el róla, amennyi szükséges ahhoz, hogy a megfelelő helyszíneket, embereket korhűen képzeljük magunk elé.

A karakterek megalkotásában sem találtam semmi kivetnivalót. A szereplők fejlődnek, átalakulnak a bennünk rejlő hajtóerő és a környezet, illetve az események hatására. Ami kifejezetten figyelemreméltó, hogy a főszereplőt két külön életkorban kellett megalkotnia az írónak. Nem könnyű feladat, ha belegondolunk: a kamaszlány és az idős hölgy – úgy megrajzolni a két portrét, hogy minden pillanatban, bármelyik is áll előtted tudd, hogy ez egy és ugyanaz a személy, miközben természetesen érzékeltetni kell az éveket, az élettapasztalatot, a változást.

Én teljesen benne éltem a könyvben, amíg olvastam, imádtam minden sorát. Most persze ott motoszkál bennem a kisördög, hogy még kellene olvasni Kate Mortont, de ugyanakkor ott a félelem, hogy mi van, ha csak egy nagy könyve van, és minden más alkotása csupán szerény utánérzése lesz ennek… Talán megéri kockáztatni, még átgondolom.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

133.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók