Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Sás
2.5/5

Hát ​ez valami fergetegesen borzalmas volt! Nem mondom, az utolsó 20 oldal azért némileg kiengesztelt, nem egészen a sztori miatt, azt már a fülszöveg alapján előre megírtam volna, ellenben a tálalás – olyan váratlanul giccses volt, hogy abszolút felülmúlta az elvárásaimat. Aki még nem olvasta, de szeretné, az itt hagyjon el, mert a továbbiakban minden poént (?) lelövök. Nincs irgalom. Na. Nem tudom, miért fullad kudarcba minden kísérletem a nézőpontom tágítására, de amint olyan könyvhöz nyúlok, ami egyébként nem vonz, mindig megbánom. Talán Coelho volt az egyetlen, aki elégedettséggel töltött el. Persze az 1984 – Legyek ura – Battle royal dobálózással már gyanút fogtam, az összehasonlítás nagyjából a Kis herceg – Alkimista horizontján mozog. Ebben azért önmagában van valami komikus.

A regény rosszul felépített, közhelyes, rémesen kiszámítható, kidolgozatlan, a karakterei elég gyengék, szóval az írónak mind a 17 éve üvölt az egészből. Csodagyerek? Hát a közvetlen környezetemben is kapásból felsorolnék három embert, aki 17 évesen ennél jobban írt. Mondjuk Lawrence Norfolk, 28 évesen a Lempriere lexikonnal talán csodagyerek volt.

Én eleve nem szeretem, mikor a cselekmény az egyetlen robbanószer egy írásban, az ilyesmi kellemetlenül kifáraszt, de ez még a tetejében unalmas is volt, a gyermeteg stílusról nem is beszélve. És ami érdekes, hogy minimálisan sem hatásos. Ütéserő? Páratlan érzékkel intézi, hogy az olvasó nagyjából mindegy, mi történik, érintetlen maradjon. (Lehet, hogy nem kellene általánosítanom?) A végén viszont egy igazán jóízűt röhögtem, mikor kiderült, hogy a hidegvérű, kegyetlen Zyid éjjelente nedvesre zokogja a párnáját a bűntudattól. A végső összecsapásnál az a benyomásom támadt, hogy kínai történelmi filmet nézek… a főhősök repkednek, a kardok szikrát fognak, mialatt a háttérben színes virágszirmok hullanak, fénylőn az éjjeli lámpáktól. „Azzal lehajolt, vállára emelte Zyid élettelen testét, és lassan feltápászkodott; csendben, szenvtelenül viselte a szörnyű terhet. Aztán ünnepélyesen a kelő nap felé fordult: testvérével most utoljára üdvözölték együtt csábító ragyogását.” :DD Egek, nagyon jó. De ezért mégsem érte meg végigolvasni, ha erre vágyom, fogok egy Coelho-t vagy egy Sidney Lawrens-t, ők egyenletesen hozzák ezt a színvonalat, nem kell 400 oldalt végigolvasni egy kis humorért. Kicsit csalódott vagyok, izgalmas regényre vágytam, és azt reméltem legalább minimálisan leköt.


Dana
4.5/5

Nos, ​számomra nyilvánvaló, hogy a Truancy esetében egy par excellance kamaszkönyvvel van dolgunk: kamasz az írója és a célközönség ugyancsak az iskolapadokban senyvedő tizenévesek serege, gyanítom ők első sortól az utolsóig élvezték az amúgy tényleg sodró lendületű regényt, és nem tűnt fel nekik, hogy bizony itt-ott igencsak kilóg a lóláb. Bevallom, én a mai napig erősen kötődöm ehhez a korszakomhoz, épp ezért roppant elnéző vagyok Isamu Fukuival szemben, megbocsátom neki a rém sablonos történetet, az elnagyolt karaktereket, az egydimenziós felnőtt-ábrázolást, a giccses naplementéket, a túlontúl bölcs és halálmegvető bátorságú tinédzsereket, a sztori döccenéseit, egész egyszerűen csak azért, mert erős a gyanúm, hogy Isamu egy tök jó arc. És ezúttal ennyi nekem tényleg elég is volt.

A történet elég közismert és a híresztelésekkel ellentétben, a diákok és exdiákok által kivégzett emberek tömkelegén kívül, nem sok köze van a Battle Royalhoz, inkább közelít a disztópiák világához. A Városban háború dúl, a két fél: a szigorú polgármester és tanfelügyelői, illetve az iskolákból kicsapott, lázadó fiatalok, akik szervezetbe tömörülve alkotják a Truancy-t. (Az egyik zavaró momentum különben, hogy a forradalmár csapatban alig van lány, bár igaz, hogy az az egy, aki mégis van, vezető pozícióban áll.) Szóval kezdik kicsiben, aztán egyre jobban elfajul a lázadás, végül minden káoszba torkollik. Közben feltűnik egy érdekes kívülálló, Tack, aki testvére halálának bosszúja és a truantok iránti bajtársi érzelmek közt vívódva küzdi magát célja felé, de a végkimenetelt most fedje homály. A kedvenc karakterem, a szintén eltúlzott vonásokkal megfestett Umasi volt, aki folyton könyveibe temetkezve igyekszik megőrizni sztoikus nyugalmát a felbolydulás közepette, és hiába a szuper harci képességei, egyelőre a pacifizmus pártján áll.

Mit mondjak, a történet totál kiszámítható, még a nagyobb poénokat is olyan rosszul süti el az ifjú író, hogy nem koppan elég erőteljesen, nem értjük mit is akart Edward figurájával, aki a nagy büdös semmiből kerül elő és kis híján összeroppantja a truantok seregét egy remek, mélypszichológiát sem nélkülöző bravúrral.

Szóval sok minden van, amit nem értek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a regényt alig bírtam letenni, hogy rettentően élveztem olvasni és egy kicsit visszaröppentett abba az időbe, amikor az iskolába járás egy végeérhetetlen, elnyomó és sokszor igazságtalan időpocsékolásnak tűnt.


Isabel_Rose
3.5/5

Valahogy ​nem igazán talált be nálam most ez a regény. Rengeteg helyen volt nagyon vontatott és unalmas, pedig alapvetően szeretem az ilyen jellegű történeteket.
Maga az elgondolás nagyon tetszett, csak valahogy jobban is ki lehetett volna dolgozni. Voltak részek, melyek számomra túlírtak, mások pedig pont hogy kevésbé részletesek voltak. Nagyon sajnálom, mert szerettem volna ha tetszik ( már csak az ország iránti rajongásom miatt is.)


bürök
3.0/5

Nem ​olvastam a fülszöveget, nem néztem bele az értékelésekbe mielőtt befejeztem volna a regényt, nehogy befolyásoljanak. Azt a párszáz forintot, amennyiért dobálták, végül is megérte, de összességében véve csalódás volt. Rengeteg részen csak úgy átrohant a történet, mások indokolatlanul sokáig húzódtak, és viszonylag gyakoriak voltak a bosszantó logikátlanságok. A szereplők és főleg az akciójelenetek miatt pedig sokszor olyan érzésem volt, mintha valami animét néznék, és sajnos csak ritkán kötött le. Utólag azért kicsit rálestem az íróra – egy 15 éves New York-i kamasz írta a könyvet, ez azért sok mindent megmagyaráz…


rekuci0120
3.0/5

Maga ​a történetötlet nagyon tetszett, Umasi és Zyid karakterét is egészen megszerettem. Maga az, ahogy a dolgokat átadni kívánta a könyv már annyira nem jött be. Rengeteg jelenet a végtelenségig el volt nyújtva és ugyanazok a mondatok, történések, mozdulatok ismétlődtek oldalakon át. A szereplőkről igazán sokmindent nem lehetett megtudni, azonosulni, olyan nagy mélységei a könyvnek nem voltak. Plusz Tack bosszúhadjárata is a végére nagyon erőltetetté vált számomra… meg valami tanulságot is vártam ettől a száltól de nem jött. A Battle royale-hoz hasonlítják mindenhol, de nálam meg se közelítette. Míg abban mindent láttam a szemem előtt, sírtam, rettegtem, botránkoztam addig itt mintha valami történet nélküli, giccses shounen animét néztem volna.


Röfipingvin
2.5/5

Egy ​viszonylag épkézláb ötlet rengeteg hibával megírva. Ezeket persze be lehet tudni annak, hogy anno a szerző első könyve volt, meg nagyon fiatalon írta, ettől függetlenül megjelent, én elolvastam így leírom, hogy mit tapasztaltam.
Sok helyen kiforratlan a történet, bizonyos szálakat lehetett volna mélyíteni. Ebből következően feltűnőek a könyv aránytalanságai (gondolok itt pl. a végső összecsapásra, párbajra, amit húsz oldalon keresztül olvashatunk). Nagyon kirínak a bölcsességek a történetből, mondjuk úgy, hogy az arcodba tolja a tanítását. Viszonylag szabályosak a karakterek, nem éreztem túlzott mélységüket. Ezt talán a végén Zyid karakterénél próbálta Fukui javítani, variálni, de ott már kicsit későinek és erőltetettnek éreztem. Kicsit olyanok voltak a szereplők, mint a koreai sorozatok standardjai: rossz, jó, bolond, de szerethető, kétbalkezes jófiú, folyton hoppon maradó lúzer etc. etc.
Összességében nem volt rossz, de jobbra számítottam, és kategóriája kiemelkedő regényeitől fényévek választják el.


Rozmaring
5.0/5

Nekem ​nagyon tetszett. Érdekes volt ebből az álláspontból olvasni a dolgokat. A leíró részek igazán szépek voltak, egy-egy hasonlatnál szinte bekönnyeztem, mert nagyon tetszettek. Tele volt életigazságokkal és sok mindennel, amitől megint kicsit több lettem én is. :) Egyszerűen remek könyv volt. Igaz, találtam benne pár szerkesztési hibát, de ez elenyésző volt, és nem is volt túl zavaró.
Sajnálom, hogy a folytatását nem fordították le magyarra, szívesen elolvasnám. :)
Csak ajánlani tudom, ha valaki egy jó kis kikapcsolódásra vágyik, és egy olyan könyvre, amit nehéz letenni.


AryGi
4.5/5

Nekem ​tetszett. Kicsit elszomorító ami benne van, érezni, hogy nem túl közeli jövöt ír le, sajna. Néhol van benne szó ismétlés, ami nagyszám, hogy engem zavart, pedig én észre se szoktam venni. De maga a történet élvezhető. Nekem azért tetszett, mert egy olyan iskolában tanulok ahol tényleg annyi a házi feladat, hogy nincs ideje az embernek elmélkedni az életen. Mondjuk a végén röhögtem egy-egy jelenet, hogy “ki nem gondolta volna?” :) néha túúúl sablonos dolgokat ír, ami nekem a könyv elején tök egyértelmű volt, vagy legalább is 20 oldallal előre tudtam mi fog történni. A harc jelenet, meg egyszerűen élvezhetetlen volt, mármint kettőjük össze csapása. Annyira túl bonyolították. Ha megakarok halni akkor nem küzdök az életemért, még ha egy szervezet feje is vagyok. Úgyhogy nekem az a rész erőltetett volt. Amúgy maga a történet lekötött, hisz érdekel, hogy ki mit gondol, mi lesz a jövőben. Szerintem megéri még egyszer újra olvasni. Ha másért nem, hát a végén újra röhögni. :P


utazó
5.0/5

Nem ​gondoltam, hogy ez ennyire jó lesz! Letehetetlen, borzalmas, nagyszerű!


Stone
3.5/5

A ​beharangozások miatt többet és jobbat vártam.
Legfőképpen azt nem értem, miért kell minden olyan írást, melyben gyerekek vannak, a Legyek urához hasonlítani. Ennek köze nem volt ahhoz. A 17 éves író naivsága és tapasztalatlansága elő-előjött a regény folyamán, a nagy japán amerikanizálódás is kiütközött, pláne a harci jelenetek szinte filmszerű, avagy forgatókönyvszerű leírásánál. Talán egyedül a kemény iskolarendszert éreztem japán adaléknak, ennek ellenére szórakoztató volt a könyv és biztos nem az utolsó, amit japán íróktól elolvasok.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

13.3
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók