Teológiai ​stílusok - Klerikusok

Hans Urs von Balthasar - Teológiai ​stílusok - Laikusok
"Ha ​már a Krisztusban megjelent igazság is végtelen, akkor ebben a látszólag térben és időben határolt jelenségben rejlő igazságot a történelem során sem lehetséges kimerítően értelmezni. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy először a fő vonásokat sikerül tisztázni (például zsinati határozatokkal), majd egyre részletesebb szempontok kidolgozására kerül sor, hanem folyamatosan új és új távlatok nyílnak meg a végtelen, bár nem bizonytalan, hanem konkrét egészre. Olyan látásmódok alakulnak ki, amelyek, ha a Lélek úgy akarja, hirtelen egészen új dimenzióit világítják meg és tudatosítják a végtelen igazságnak. Olyan dimenziókat, amelyek, bár nem irányult rájuk a figyelem, mindig is ott rejlettek a hit szellemi horizontján, és az új módon felragyogó fény révén egyszer csak ténylegesen is tudatosulnak valakiben." Hans Urs von Balthasar A _Teológiai stílusok_ második részében folytatódik az elsőben megkezdett "nyugati szimpózium": a szerző az isteni dicsőség ragyogását tükröző gondolkodásformák teljes szerkezetének felvázolásával mutatja be azok esztétikai vonásait, az erósztól (Dante) az isteni kiüresedésen át (Hamann) a szolidaritásig (Péguy) ívelő problémák taglalásán keresztül.

Gary Zukav - A ​lélek lakhelye
Az ​emberi szellem fejlõdésének következõ fázisába kalauzol bennünket a Harvardon végzett tudós, aki a határtudományok legkiválóbb tolmácsolójaként az Amerikai Tudományos Könyvdíjat nyerte el A Wu Li Mesterek tánca címû könyvével, amelyben a modern fizika eredményeit foglalta össze mindenki számára érthetõen. A lélek lakhelye, a szépségesen egyszerû, szinte költõi stílusban megírt metafizika könyv megmutatja, hogyan alakul át mindennapi életünk, hogyan nyer célt és értelmet, ha az élet iránti tisztelet és az együttérzés hatja át, hogyan is haladunk mindannyian felelõs döntéseink nyomán közösen az emberi szellem birodalma felé. A világhírû tudós, László Ervin professzor, a Budapest Klub alapítója és elnöke - annak a világméretû mozgalommá nõtt klubnak, amelynek maga Gary Zukav is aktív és elkötelezett tagja - így ír a könyv elõszavában: \\Zukav legfõbb üzenete tiszta és erõteljes: nem más, mint az a felismerés, hogy egyéni és kollektív evolúciónk következõ és valóban meghatározó lépcsõfoka a tudatosság birodalmába vezet, és kilép abból a világból, ahol a végtelenített gazdasági fejlõdés és a személyes gazdagság és hatalom felhalmozásának eszméje az uralkodó. Zukav könyve mindenképpen méltó az átgondolásra, hiszen meglátásai fontosak, és egyúttal azt jelzik, hogy korunkban teret hódít a pozitív szellemi látásmód. Immár bízhatunk abban, hogy bolygónkon az élet és az emberiség reményteljes jövõ elé néz.\\ Gary Zukav így ír könyvérõl: \\Egy nagy változás idejét éljük. Sokkal könnyebben tudjuk megélni ezt a változást, ha látjuk az utat, amelyen járunk, a célt, és azt, hogy mi az, ami változik. Legyen ez a könyv ablak, amelyen keresztül az élet megértésére jutottam. Betekinthetnek rajta, de gondolataimat természetesen nem kell elfogadniuk. Sokféle útja van annak, hogy elérkezzünk a bölcsességhez és a szívhez. Ez a mi legnagyobb gazdagságunk, és ebben gyönyörködöm én nap mint nap. Csak postai feladással!

Andrej Tarkovszkij - A ​megörökített idő
Andrej ​Tarkovszkij (1932-1986), a közelmúlt filmtörténetének egyik legnagyobb alakja összesen hét egész estés játékfilmet rendezett. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Szolaris, a Tükör, a Sztalker, a Nosztalgia és az Áldozathozatal kritikusai szerint "egyetlen óriási mű hét fejezete". Műveinek középpontjában az ember és a világ, az ember és a transzcendens szféra kapcsolata, még inkább konfliktusa áll. Hőse az ember, aki a szenvedés és a fájdalom útján etikai személyiséggé szeretne válni, áldozathozatal által szeretne belépni a közösségbe. A megörökített idő a filmalkotással, a filmkészítés műhelyproblémáival, metafizikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatait tartalmazza.

Weiss János - Metafizika ​és esztétika
Mintegy ​öt-hat évvel ezelőtt kezdődött meg Adorno hagyatékának publikálása: befejezetlen művek, előadás-jegyzetek, levelezések. Adornót gondolkodóként az állandó útkeresés jellemezte. Tanárként mindent megtett az autoriter viszonyok leküzdése érdekében, és nagyon érdekes, sokszor viharos személyes kapcsolatokat tartott fenn. Weiss János könyve a nemzetközi szakirodalomban is az elsők között tesz kísérletet a hagyaték interpretálására.

Friedrich Nietzsche - Emberi ​- túlságosan is emberi
A ​görög "aphorizein" ige jelentése: körülhatárolt, körülír, elkülönít. Az aforizma tehát elválik az általánostól, a szokványostól, és szinte arcul vágja a közhelyszerűséget. Mivel egyáltalán nem felel meg a várakozásoknak, intenzív erőfeszítést követel hallgatójától és olvasójától. A gondolkodó embernek valósággal meg kell fejtenie értelmét, fel kell fednie igazságtartalmát. Az "Emberi - túlságosan is emberi" témáinak csoportosítása megfelel az igazságkeresés aforisztikus formájának, ugyanakkor a tartalom tüzetesebb szemügyre vétele azt bizonyítja, hogy nem a filozófia egyfajta zárt rendszerével állunk szemben. Nietzsche itt inkább az uralkodó "igazságokat" és gondolkodásmódot, valamint a metafizika, etika, esztétika alapjait igyekszik megtámadni, azokat legalábbis kérdésessé téve. A mű alcíme: "Könyv szabad szellemeknek" . E cím arra céloz, hogy jó volna megszabadulni a régi "igazságoktól", az idealizmustól. Hiszen a szellem felszabadulása - amelynek döntő mozzanatai mindig valami erős kötődés föloldása - csak így következhet be.

Frithjof Schuon - Az ​emberi állapot gyökerei
Az ​emberi állapot gyökerei: e cím egy olyan perspekítvát sejtet, amely a lényegiség, a princípiumok, archetípusok és létokok tudatosítása felé nyílik. E tudatosításnak, tegyük hozzá, nem egy érvelő gondolkodás az alapja, hanem az intellekció. És itt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a metafizikában nem létezik empirizmus: principiális tudás nem származhat tapasztalatokból, még ha tudományos vagy más tapasztalatok is lehetnek az intellektus intuíciójának kiváltó okai. Transzcendens intuícióknak azok a velünk született premisszák a forrásai, melyek bár a tiszta intellektussal egylényegűek, a «Paradicsom elvesztése» miatt de facto «elfeledetteké» váltak. Következésképpen a principiális tudás, miként azt Platón állítja, nem más mint «visszaemlékezés». Ez pedig egy ajándék, melyet Deo juvante többnyire az intellektuális és szellemi diszciplinák tesznek elérhetővé.

Hans Urs von Balthasar - Az ​alak szemlélése
A ​végtelen Isten végtelen alakban jelenik meg a világban. Milyen dimenziókat fedezhet fel benne a szemlélő tekintet? Milyen előzményei vannak a történelemben? Miért egyedülálló és páratlan? Hogyan észlelhető, miként közelíthető meg? Miféle következményei vannak észlelésének? Az alak szemlélése az isteni megjelenés konkrét alakjának egyetemes jelentőségét fejti ki: a kereszténység botrányát, azt a tényt, hogy egy konkrét, véges alak áll azon a ponton, ahol az emberi vallás és bölcselet választ vár végső kérdéseire. Az irodalomtudós és teológus Hans Urs von Balthasar (1905-1988) "korának legműveltebb embere" (Henri de Lubac). A kereszténység belső lényegének és szellemi tágasságának feltárását célzó könyvei az újkor leggazdagabb teológiai életművét alkotják.

Ismeretlen szerző - A ​világirodalom ars poeticái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bodor Mária Anna - A ​lét metafizikai szépségei
A ​filozófia, a vallástudomány, szemben a partikuláris tudományokkal, mindig minden lehetséges ismeret előfeltevéseivel foglalkozik, amely a 'történeti tudás' hasznából merít, hogy éppen kortársaink és saját magunk filozófiai vagy vallási kérdéseit helyezzük új megvilágításba. A posztmodern társadalmi helyzetben a keresztény ihletésű bölcselet az 'önazonossági kép' gondos formálásával alakíthat ki helyes utat a jövő számára; alapvető feladatai közé tartozik az ember önmagához való 'nevelése', hogy megfelelő erkölcsi képességeket tudjon szembeállítani a fizikai képességeivel. A változó világban a lényegesen 'emberi állandó' olyan fontos tényezővé vált, ami mélyen belenyúlik azokba a kulturális formákba, melyek társadalomformáló ereje vitathatatlan. A korforduló szakítópróbáinak csak egy olyan nevelés fog megfelelni, melynek elsődleges szempontja a személyiség fejlesztése. Mert a személynek végső cél szerinti rendező elvének az elfogadása teszi lehetővé, hogy az igazságot az emberi személy méltóságának, és társas természetének megfelelő módon értelmezzük. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Filozófiai és Vallástudományi Intézete ennek érdekében új sorozatot indít, melynek célja az európai szellemtörténet oly gazdag hagyományából azokat az 'emberi állandó'-kat bemutatni, melyek mindannyiunk szellemi és lelki gazdagodásához vezethetnek.

Ismeretlen szerző - A ​film ma
Hetvenöt ​éves a film. Egy ember élete. Még élnek, akik megszületni látták. Mi ez a többi művészet életkorához képest? Semmiség. De mert a film a technika korának szülötte, felgyorsítva megismételte a többi művészet fejlődésének legfontosabb állomásait, mint az embrió, aki kilenc hónap alatt járja be az emberré válás szinte kiszámíthatatlanul hosszú folyamatát. Mi az, ami erre a hetvenöt éves filmre ma jellemző? Hogyan gondolkodnak ma rendezők, esztéták, kritikusok, írók a filmről? E kérdések köré csoportosította a dokumentumokat, interjúkat és esszéket a kötet szerkesztője.

Jean-Luc Godard - Bevezetés ​egy (valódi) filmtörténetbe
„A ​film művészettörténete nemcsak stílusokat, műfajokat, iskolákat metsz keresztül, de magukat a filmeket is, hiszen egyetlen filmben több hagyomány is keresztezheti egymást. A »valódi filmtörténetet«, ahogy Godard nevezete, ezért nem dokumentumok, nyilatkozatok, gyártási statisztikák vagy szerzői életrajzok, hanem mélyreható formai elemzések alapján lehet csak megírni.” (Kovács András Bálint)

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a látszatról és a létezésről
Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

František Mikš - Picasso, ​a vörös kakas
Hogyan ​függött össze Malevics absztrakt festészetének kialakulása a bolsevik forradalommal? Miben kellett felülmúlnia a kommunizmust a szuprematizmus ideológiájának? Az első számú német kultúrbolsevik, George Grosz miért próbált kommunista fordulatot kiharcolni Németországban, az első világháború után? Miért lépett be Picasso a Francia Kommunista Pártba, és ez hogyan segítette szédületes karrierjét? Milyen szerepet játszott a háború utáni Franciaország bolsevizálására tett kísérletben, és miért lett a moszkvai vezetés alatt álló békemozgalom "hasznos idiótája"? Ez az olvasmányos, intellektuálisan provokatív mű a modern festészet nem különösebben dicséretes fejezeteivel foglalkozik. A könyv három jelentős művész, a modern orosz, német és francia festészet kiemelkedő képviselőjét mutatja be, az ő példájuk segítségével kalauzolja végig az olvasót a 20. századi európai történelem legnagyobb válságkorszakain. A baloldali utópiákat és ideológiákat vizsgálja, melyek hatalmukba kerítették őket, alakították nézeteiket és művészetüket.

John Berger - Mindennapi ​képeink
John ​Berger sokoldalú egyéniség, mûvészettörténész és író. S ez utóbbi jól érezhetõ ezen a könyvén is: szokatlanul élesen, provokálóan fogalmaz. Bizonyára lesznek, akik majd felháborodnak, elgondolkodni azonban mindenképpen érdemes a Berger által felvetett kérdéseken, az aktfestészeten, az aktfotón, a reklámon, a sokszorosítás problémán, a mûvészet ellentmondásain. A kötet hét számozott esszébõl áll, amelyek tetszés szerinti sorrendben olvashatók. Négy közülük szöveget és képeket is tartalmaz, három csupán képeket. A csak képekbõl álló fejezetek témái: a nõ ábrázolásának különféle módjai és a hagyományos olajfestészet ellentmondásai. Ezekkel is szerettünk volna annyi kérdést felvetni, mint a szöveges fejezetekkel. Fõként a modern történelmi tudat révén elõtérbe került jelenségekkel foglalkozunk. Célunk elsõsorban az, hogy elvessük a kérdések magvát.

Kántor Lajos - Vallani ​és vállalni
Az ​1919 októberében Vallani és vállalni cím alatt az Erdélyi Helikonban elindított ankét a történeti regényekről és a korabeli romániai magyar író hivatásról széleskörű és heves visszhangot váltott ki, a alkalmat adott a különböző világnézetű, esztétikai felfogású íróknak és publicistáknak az állásfoglalásra időszerű irodalompolitikai és társadalmi művészeti-esztétikai kérdésekben. A vallomás és vállalás bátorsága, a gyávaság elmarasztalása oly feltűnőnek bizonyult, hogy messze túlélte a folyóirat- és újságkereteket, sőt túlmutatott a korabeli irodalmon: a nagyon is konkrét kérdésfeltevés jelképes jelentést nyert, és mint a legjobb romániai magyar írók, a népnek elkötelezett értelmiségiek magatartása vonult be a művelődéstörténetünkbe, történelmünkbe

Tüskés Tibor - Testvérmúzsák
Ahogy ​a görög mitológiában a művészetek kilenc istennője együtt táncolt és dalolt az Olümposzon vagy a tiszta vízű források közelében, úgy minden időben sűrűn találkozik, kapcsolódik a költészet, színjátszás, zene, tánc egymással és a képzőművészetekkel, sőt a tudománnyal is, akár a reneszánsz korabeli "egyetemes ember" alkotóműhelyében, akár nagy tehetségű művészcsaládokban, akár kávéházi művészasztaloknál, nagy művészbarátságokban. A kötet célja, hogy a különböző művészetek esztétikai kérdéseivel megismertesse az olvasót, s beszéljen új művészeti ágakról is a testvérmúzsák ürügyén.

Karl Rahner - Jean Vanier - Joseph Ratzinger - Hans Urs von Balthasar - Romano Guardini - Josef Pieper - A ​szeretetről
Megkérdezték ​attól, aki szeret, honnan származik. Azt felelte: A szeretetből. Kié vagy? - A szereteté. Ki nemzett? - A szeretet. Hol születtél? - A szeretetben. Ki táplált? - A szeretet. Miből élsz? - A szeretetből. Hogy hívnak? - Szeretetnek. Honnan jössz? - A szeretetből. Hová mész? - A szeretethez. Hol vagy? - A szeretetben. Van-e másod mint szereteted? - Igen, adósa vagyok annak, akit szeretek. Megbocsát-e az, akit szeretsz? - Benne igazság és irgalom lakik, ezért szállásom a félelem és a remény között van.

Gregus Zoltán - Észlelés ​és értelemképződés a filmművészetben
Az ​előszóból: „A világot már hallgatólagosan meg tudjuk fejteni, még mielőtt azt nyelvileg megpróbálnánk kifejezni. Felismerünk egy arckifejezést, és megértjük anélkül, hogy pontosan körül tudnánk írni, hogy mit is fejez ki ez az arc. A természetben egyszer csak megpillantunk valamit, megragad egy érdekes alakzat. Ez a forma már eleve az által kelti fel érdeklődésünket, hogy valamilyennek (specifikusan rá jellemző valaminek) tűnik. Kant fogalmaival a szemlélt dolog formája beindítja a képzelőerő spontán sematizmusát, ami annak felfogását/megjelenítését lehetővé teszi, még mielőtt le tudnánk írni, hogy pontosan mihez is hasonlít - másképp fogalmazva, mielőtt fogalmak alá tudnánk hozni ezt a különös megjelenést. A nyelv előtti értelemképződés, mint a szemléletek fogalom nélküli egységének lehetősége már Kant harmadik Kritikájában jelen van mint az esztétikai beállítódás jellemzője, mégis óvatosan kell bánnunk ezzel a kijelentéssel, mivel Kant a felfogásnak ezt a módját sohasem különíti el teljesen a fogalmaktól, legyenek azok akár az értelem vagy az ész fogalmai. A reflektáló ítélőerő működésében megjelenő sémaképződés, bár nem az értelem fennhatósága alatt áll, mégis összhangban működik vele; ahogyan az érzéki, esztétikai eszmék esetében is azt találjuk, hogy az érzéki minőségekkel telített értelemtöbblet az ész fogalmaihoz/ eszméihez válik hasonlatossá."

Alain de Botton - Hogyan ​gondolkodjunk másképp a szexről?
A ​legtöbb embernek még felnőttként is nehézséget okoz, hogy őszintén beszéljen vágyairól, azok száma pedig elenyésző, akik úgy érzik, hogy a szexszel kapcsolatos gondolataik „normálisak” lennének. Szeretet és vágy, kaland és elkötelezettség között lavírozva, bűntudattal telve éljük mindennapjainkat. „Mindannyian deviánsak vagyunk, igaz, csak a normalitás valami roppant torz eszményéhez viszonyítva” – állítja vigasztalóan Alain de Botton. Őszinte hangvételű könyvében olyan kényes témákat feszeget, mint a fetisizmus, a házasságtörés és a pornográfia, és mély empátiával segít eligazodni bennünket ebben az intim és izgalmas – bár gyakran zavarba ejtő és bonyolult – témakörben.

Ludwig Hohl - A ​munkáról / A halálról
Hohl ​gondolkodó, mi, ha a gondolkodást pontosan meghatározzuk, nem vagyunk azok. Hohl szükségszerű, mi véletlenszerűek vagyunk. Mi dokumentáljuk az emberit, Hohl szaván fogja azt. Nehéz őt kibírni. El kell őt fogadnunk, hogy megérthessük, amit tesz. Aki magának követeli az igazságot, az másoktól is elvárja. Ha hátat fordítanánk neki, saját magunknak fordítanánk hátat. Sok írót ismerek, de Ludwig Hohl az egyetlen, akivel szemben lelkiismeretfurdalásom van. Képtelen vagyok felnőni hozzá. Friedrich Dürrenmatt