Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Morpheus
4.0/5

P.K.D. ​fanoknak kötelező, egyébként sok minden hiányzik belőle, ami más műveire jellemző. Ez egy viszonylag szimpla időutazós történet, szinte H. G. Wells módon, még ha nem is a főhősünk építi meg az időgépet. A jövő társadalma elég meghökkentő, nem éppen morlockok meg eloik, de…


Ha ​igazi kuriózumot keresünk science fiction berkekben, ne menjünk el Philip K. Dick munkássága mellett (ha már elmentünk, forduljunk vissza). A könyveket nem szívesen forgató sci-fi szerelmesek is rengeteg élményt köszönhetnek furcsán elszállt történeteinek, talán elég, ha az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye alapján készült Szárnyas fejvadászt említem vagy a Kamera által homályosant. Az Agave Könyvek legújabb ajándéka a tudományos fantasztikum kedvelőinek A jövő orvosa, azaz a Dr. Futurity első magyar nyelvű kiadása és hát hova máshova szeretne az ember kiszakadni a korlátozások szorításából, mint a – reményeink szerinti – szebb jövőbe?

Még mielőtt nagyon belemásznánk, hogy mennyire jó, vagy nem jó könyv A jövő orvosa, adjunk egy kis extra reflektorfényt Philipp K. Dick magyarhangjának, Pék Zoltánnak. Néhány éve kezdtem figyelni a fordítókra, pedig, ha jobban belegondolunk, mekkora részük van abban, hogy élvezhető, igényes köteteket forgathassunk, akkor igenis megilleti őket a tisztelet és a szeretet. Pék Zoltán pedig zseniális munkát végez, ráadásul számomra fontos könyveket fordít; gondolok itt Ray Bradbury és Neil Gaiman regényeire, vagy épp a nemrégiben megjelent Ken Liu novelláskötetben szereplő történetre, A Maxwell-démonra.

Köszönjük Zoltán! Még P.K.D.-t a népnek!

A jövő orvosa Dick érthetőbb, kevéssé komplex könyvei közé tartozik, iszonylag kevés alkalommal bámultam értetlenül a lapokat, ezért bátran ajánlom bárkinek, aki még csak most ismerkedik a regényeivel. Viszonyítási alapnak nem venném, arra sok alkalmasabb könyvet írt, mint például a cikk elején említettek. Egy rajongó könyvtárából mégsem hiányozhat ez a darab sem, legyen csak teljes az életmű!

https://csakegypercre.hu/a-jovo-orvosa-idoutazas-philip-k-dick-modra/


Noro
4.0/5

Tűéles ​pontossággal kidolgozott időutazós történet abból az időből, amikor ezek a fordulatok {{- zárt időhurkok, önmagukat megvalósító okozati láncok -}} még nem váltak közhelyessé. Maga a disztopikus társadalmi háttér azonban, hogy is mondjam… háttérbe szorul. Pedig több szempontból is érdekes és aktuális lenne, de inkább csak ízelítőt kapunk belőle.
A könyvet nem kifejezetten ajánlom azoknak, akik jobban szeretik Dicket, mint a sci-fit általában, mert ha valami még ennél is kevésbé „dickes” hangulatú, az csal. Kötelező viszont mindenkinek, akit érdekel az SF történelme, és akik kíváncsiak arra, hogyan formálódtak a jól ismert toposzok a nagy öregek keze nyomán olyanokká, amilyennek ma ismerjük őket.


ViraMors
4.5/5

Az ​időutazás a definíciójánál fogva olyan felfedezés, amely ha lehetséges lenne, már megtörtént volna.

- Mi meg sem próbáljuk rehabilitálni a bűnözőket. Az a joguk sárba tiprása lenne. És gyakorlati szempontból is hatástalan. Nem akarunk selejtes személyeket a társadalmunkban.

_ A történelemben az ember olcsó árucikk._

  • * *

Tulajdonképpen a regény jórészt gondolatkísérletek sorozata az időutazásról. Mint ilyen, határozottan érdekes, bár voltak pillanatai, amikor erősen gordiuszi jelleget öltöttek az egymásba gabalyodó utazások. Ettől függetlenül jól esett olvasni, és külön érdekesek voltak a felmerülő morális, erkölcsi és etikai kérdések, és az igyekezet, ahogy ezeknek próbáltak érvényt szerezni. Ilyen tekintetben még szívesen olvastam volna tovább, főképp a jövő világára lettem volna kíváncsi, azt elég elnagyoltnak éreztem.
Külön plusz pont a borító, nagyon tetszik a maga sokatmondó egyszerűségével.


A ​szokásos lelkesedésem újra felszínre törhetett, hiszen eddig olvasatlan PKD kötetet tarthattam a kezemben. A borítója is tök szexi. Nagyon kígyó.

Bármily meglepő, ez a regénye is még mindig aktuális.
Hát nézd má’, az önvezérlő autókat is megjósolta! Csökkentik a balesetek valószínűségét, meg közben nézegetheted a tájat, vagy a reklámokat, mókusokat, bármit. Aztán persze jön egy villanás, rózsaszín fény, és dicsak, egy baleset! Melynek következtében hősünk más időben találja magát. Kész a recept, indulhat egy újabb Dickes kaland.

Vannak benne nagyon jó mozzanatok, gondolatok. Például amikor a felfedezőkről állapítja meg, hogy {{azért tudták csak egy maréknyian elfoglalni Perut, Mexikót, meg ilyeneket, mert a jövőből jöttek vissza modern fegyverekkel. Különben hát simán lenyilazták volna azt a pár embert}}.
A szokásosabb dolgokat meg sem említem.

Viszont megvallom, úgy érzem, Dick gyorsan papírra vetette ezt az ötletét, és igyekezett a következőhöz. Megszoktuk tőle a rövid köteteket, hogy nem feltétlen időz el olyan felesleges dolgokon, mint a karakterépítés, de a Dicki csavarok odaszoktak vágni. Most ez a plakettes dolog szerintem nem volt túl nagy húzás, de lehet, hogy csak velem van a “baj”, mert túl nagy adagban fogyasztottam a könyveit, és egy duplacsavar már nem is csavar.
Ez például a {{szexjelenetnél}} is tetten érhető. Egyik pillanatban még nagy az ellenállás, aztán {{egy szóköz után már túlestek az aktuson, és az ágyban fekszenek}}. Persze ilyenkor én magam szoktam a védelmébe kelni, hogy ez nem számít, nem ez a lényeg.
Amit ki akarok nyögni, hogy a kidolgozatlanság most szembetűnőbb, zavaróbb volt számomra, mint az előzőleg kiadott korai regényeinél.
Persze annyira azért nem, hogy ne élvezzem…

https://moly.hu/idezetek/1400733
https://moly.hu/idezetek/1400752
https://moly.hu/idezetek/1400759
https://moly.hu/idezetek/1400764
https://moly.hu/idezetek/1400766


ppuummukli
5.0/5

Második ​könyvem az írótól és ez még jobban tetszett, mint az előző. Nagyon tetszik a stílusa és a történetvezetése. Szépen lassan rajongó leszek. :) Olyan csavarosan fonja a szálakat, hogy csak kapkodtam a fejem és néha el kellett gondolkoznom. Most mi történik? Ezt miért is teszi? A könyv fő témái az időutazás és az emberi faj múltja és jövője nagyon jól ötvöződnek ebben a történetben.


Volt ​egy megérzésem, hogy nekem több PKD könyvet kéne olvasnom, és elsőre ezt a legújabb kötetet szemeltem ki. Leginkább azért, met nem szerettem volna olyat olvasni, aminek már nagy hype-ja van. Azt kell, hogy mondjam nagyon is jó döntés volt. Tudtam, hogy tetszeni fog – a többi művéről is ezt gondolom -, de még így is meglepett, hogy mennyire lekötött. Nagyon rövidke, az ember hamar el tudja olvasni, de a tartalma az súlyos.
Rengeteg érdekes és fontos kérdést érint, mint a népességszabályozás, faji kérdések, az emberi társadalmak felépítése, az időutazás, az emberi élet mesterséges meghosszabbítása. Mindezt egy olyan történeten keresztül, ahol az elejétől sejtjük, Jimet nem véletlenül választották ki {{ez az érzés a végéig kitart, és folyamatosan kapjuk az információ morzsákat, amiből a végére összeáll, miért pont ő, miért is volt ő annyira fontos. Vagy nem, mert igazából a folyamatos időugrások miatt egy bájos időhurok – talán ez a jó szó?! – keletkezik… de ez már ide is túl spoileres lenne}}
Először is, végre egy jövőben játszodó történet, ahol nyiltan kimondják, nem ugyanaz a a nyelv, mint nekünk a jelenben. Erre nagy szüksége volt a történetnek, mert elég sokat elmondott a társadalmi változásokról is. Meg eleve sosem tartottam valószínűnek, hogy jelenlegi társadalmunk 400-500 év múlva is teljesen változatlan lenne. És talán ez az egyetlen szimpatikus vonása, úgyanis innentől PKD felépít egy rémísztő valóságot, ahol az emberi élet szinte jelentéktelen. Az emberek nem küzdenek, nem akarnak tenni, nem akarnak élni, minden középpontja az érdekes halálkultusz.
A cselekmény az utolsó sorokig érdekfeszítő, mindig csak annyi információt tudunk meg, amennyire tényleg szükségünk van. Jó szívvel ajánlom azoknak is, akik – hozzám hasonlóan – most ismerkednének meg az íróval. Tökéletes első könyv, ami mögött nincs az az erős nyomás, mint más – ismertebb műveinél -. A borító pedig külön öröm, nagyon jó a szín és minta választás, de az Agave kiadótól az ember már nem is vár mást.


K
4.5/5

Parsons ​doktor időkörüli utazásaiba már-már beleszédültem, idővel nem is igazán tudtam követni. Az újabb csavarok miatt nem volt kiszámítható, fenn tudta tartani a figyelmemet. PKD érdekes jövőbeli világot teremtett, az élethez és halálhoz való hozzáállással, a spártainak ható rendszerrel, az emberek antropológiai jegyeivel, a sterilizálással és az emberiség számának szinten tartásával, a párok (puellák?) közötti kapcsolattal, a nők helyzetével… Néhol azt éreztem, kimaradnak részletek, és egyik jelenetből átvezetés nélkül kerül az olvasó egy másikba.


Junes
3.0/5

Első ​olvasásom az írótól, és egyelőre hezitálok, hogy lesz-e még több is. Az egy dolog, hogy lényegében a kedvenc sci-fijeim könyvalapjait ő írta, viszont nem érzem, hogy kimondottan jó író lenne: csapong, össze-vissza tekereg a történetben, belekap ebbe is, meg abba is, történetszálakat hagy lógva, nem fejt ki, csak felvillant, megszellőztet.
Az időutazás, mint témafelvetés érdekes. A paradoxon, hogy mi történik akkor, ha megváltoztatom a múltat, az milyen kihatással lesz a jelenre, illetve ha előreutazom a jövőbe, akkor itt a jelenben tehetek olyat, amivel jelentősen befolyásolom annak az alakulását?
Az, hogy a jövőben miért nem érték a gyógyítás, sőt, miért üldözendő, vagy az, hogy miért nincs természetes úton történő megtermékenyítés és születés, teljesen nyitott felvetésként marad a könyv végéig.
Érzelmi szálak is elvarratlanok maradnak: hirtelen jövő, megmagyarázhatatlan, és értelmetlen fellángolások vannak benne.
“- A múlt megváltoztatásának lehetősége korlátozott. Nagyon nehéz.”
" – A múlt változtathatatlan?
" – Mi sem egészen értjük. Van, amit meg lehet változtatni, de ezt nem. Ami számít, azt nem! Van valami központi erő, amit nem értünk." (99. oldal)


Philip ​K. Dick a kedvenc íróim egyike, mert röviden és lényegre törően áttudja adni egy világ esszenciáját, és több nem is kell ahhoz, hogy az általa kitalált jövőbe képzeljük magunkat. Ez a tömörség ezt a könyvét is jellemzi, bár mivel egy korai darab, így sok helyen inkább a kiforratlanság és az elnagyoltság érzetét kelti. A jövő orvosa – eredeti címén Dr. Futurity – egy gyorsan olvasható, rövid regény, egyetlen karakterre fókuszáló történetszállal. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, számomra hiányzott a főszereplőnk karakterépítése és –fejlődése, például a feleségét szerető doktort pár nap alatt több nő is elbűvöli, ami számomra kissé hiteltelenné és antipatikussá tette a karakterét. Valószínűleg a férfi olvasóknak erről más a véleménye. Végérvényben igyekeztem úgy felfogni ezt a fordulatot, hogy a jövő mesterségesen tökéletessé alakított embereinek vonzerejét hivatott bemutatni.

A Dick regények a váratlan és megrázó fordulatoktól híresek. Úgy éreztem, ebben a regényben ez annyira nem érvényesült, bár az is lehet, hogy már sok modernebb, kiforrottabb regényét olvastam a szerzőnek, mint az Ubik, a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr, vagy a Kamera által homályosan, és ezekhez viszonyítva éreztem csak kevésbé ütősnek a befejezést. Egy klasszikus időutazós történetet kapunk, amely már eléggé elcsépelt téma a fantasztikus irodalomban. Ám az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy hatvan éves műről beszélünk, és bár a könyvek, filmek már ezerszer lerágták ezt a csontot, ez a történet a fénykorában még bőven lehetett újító erejű. Ahogy már sokan, Dick is felveti az örök talányt, az időutazás-paradoxonát: vajon a sorsunk eleve elrendeltetett, vagy a döntés a mi kezünkben van? Bár vannak a témában erősebb alkotások, kevesebb klisével, de… és itt jön a lényeg! Ezzel szemben meglepő, hogy Dick jelenleg is aktuális, mélyen szántó és erős gondolatokat képes felvonultatni évtizedes távlatokból is. Bár a történet 2010-ben kezdődik, amely az író fantáziájában sok szempontból modernebb, más szempontokból pedig maradibb volt, mégis hitelesen hat. Mondjuk egy alternatív dimenzióban vagy univerzumban akár még így is alakulhatott volna az emberi orvostudomány és technológia fejlődése.
Számomra a regény legérdekesebb része az volt, ahogy Dick a huszonötödik század társadalmát felvázolta. Legmeghökkentőbb motívuma a Halál-kultusz, amelynek értelmében az orvosi hivatás és a gyógyító szándék bűnnek minősül. Morbid és egyedi világkép. Körvonalazódik előttünk egy törzsi berendeződésű, ősi kultúrákra hajazó társadalom, amelyben az evolúciót az ember irányítja és a szaporodást központosította. Ennek értelmében csak a legerősebb, a legrátermettebb maradhat életben. Ez nem más, mint fajnemesítés, embertenyésztés. Az emberi faj egy olvasztó-tégely: a négy rassz eggyé vált, így azt hihetnénk, hogy ha már fiatalon meghalnak ezért az eszméért, legalább nincs többé fajgyűlölet. Ám ez nem egy utópisztikus világ. Az embernek mindig muszáj utálnia valamit vagy valakit, mindig talál lehetőséget arra, hogy kirekesszen másokat. A fehér ember által irányított történelem, a nagy felfedezések kora új értelmet kapott, egy logikus alternatívát, amely szintén üde színfontja a regénynek és már ezért is érdemes elolvasni.

teljes cikk: https://lenduletmagazin.hu/meggyogyithato-e-az-ido-ajanlo-philip-k-dick-a-jovo-orvosa-cimu-regenyerol/


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók