Egy lány, aki segít tinderezni nyugdíjközeli anyukájának, és közben romantikus érzései támadnak az egyik udvarló iránt. Egy professzor, aki kötelező lábamputálással harcolna a klímakatasztrófa ellen. Egy díva, aki arcmozgató applikációval ellensúlyozná a túlzásba vitt botox-kezelések hatását. Egy robotpap, aki túl sokat tud. A Margó-díjas szerző második kötetének novellái azt a kérdést járják körül, hogyan szabja át énhatárainkat a technika.
Kapcsolódó könyvek
Bálint Tibor - Égi és földi kovártély
A zokogó majom írója novellistának is kiváló. Apropó, néha csak villanásnyi vagy hosszabb lélegzetű történeteiben a leghétköznapibb sorsokat, lótó-futó emberkéket írja meg. de különleges beleérző képessége segítségével mindenütt és minden hősében föl tudja fedezni az egyszeri sorstragédiákat, lenyűgöző drámákat. Rendkívüli érzéke van az emberi megaláztatások, a hideglelős félelmek, a kilátástalanságok, lelki nyomorúságok, a halk szenvedések, a legtitokzatosabb, belső kínlódások fölfedezéséhez és átéléséhez. Tolla nyomán a legszürkébb emberi sorsban, a legérdektelenebb történésben a legjelentéktelenebb alakban is fölsejlik az élet, az ember nagyszerűsége, varázsa.
Realista író a szó legszebb értelmében. Minden érzékszervével befogadja, szinte magába szívja a hétköznapok valóságát, és azt átalakítva a maga epikusan költői és drámaian groteszk hangszerelésére tárja elénk; a szegény-szegény valóságot fölruházva a művészet gazdag szépségeivel. Az írás gyönyörűségeivel az olvasás örömeit akarja szolgálni, nem akar többet, és talán éppen ezért rendíti meg, gondolkodtat el, amellett, hogy gyönyörködtet
Tar Sándor - Lassú teher
Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.
_"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.
Karinthy Frigyes - Röhög az egész osztály
Az összeállítás Karinthy kisepikai és költői alkotásaiból válogat, figyelembe véve a tizenkét évfolyamos alap- és középfokú oktatás követelményeit és az érvényben levő tankönyvek utalásait. Tartalmazza az Így írtok ti (1912, 1935) magyar irodalomra, pontosabban a tanulók által azonosítható, a nemzeti alaptantervben szereplő alkotókra vonatkozó paródiáit. Közli a Tanár úr kérem első kiadásának (1913) teljes szövegét - figyelembe véve Szörényi László delfinológiájának észrevételeit is. A novellák közül a közismertek, a költemények közül a legtöbbször hivatkozottak, a humoreszkek, karcolatok közül pedig elsősorban azok kerültek be, amelyek az iskolai élettel, az anyanyelvvel, az irodalommal kapcsolatosak.
Csiki László - Kirakat
Csiki László kolozsvári költő és prózaíró válogatott novelláit tartalmazza a kötet.
Különös hangulatú írásai arról tanúskodnak, hogy a megújult romániai magyar próza- és regényírás egyik legígéretesebb művelőjével találkozik az olvasó. Elbeszéléseinek lelke a gondolat elrendezte helyzet, melyben a lehetőség követeli művészi jogait. Idegen városokban bolyongunk az íróval, pályaudvarokon, kocsmákban, padlásszobákban, idegen utcákon, ahol nem értenek bennünket. Kirakatlakók leszünk, vagy kést szorongató kezünket tartjuk a tenyérjós felé. Élet és álom - néha lidérces álom - határmezsgyéjén bukdácsolunk az írások hőseivel, ismerősen idegen tájakon borul ránk a fényes éjszaka vagy a megvakult nappal. A lehetséges vagy a valóságos életet éljük a hősökkel?
Csiki László egyik írói vallomása felpattintja az írások titkos rugóit: ,,...Az olvasó ... joggal teszi fel a kérdést: miért éppen erről és így szólnak ezek a történetek? ... Én megpróbáltam továbbmenni ... valamilyen képzeletbeli vagy inkább lehetséges tartományig, s részben kíváncsiságból, részben mások okulására be is népesítettem olyan ismerős részletekkel, melyek ebben a Volt - Nincs tartományban maguk is megmásulnak, legalábbis más oldalukat mutatják felénk. Szintén a lehetségeset...''
Csiki novellahősei reális vagy lehetséges helyzetekben, adott vagy kényszerű szerepekben gyötrődnek. Olykor embertelen áldozatokat vállalva dolgoznak, szeretnek, élnek és meghalnak, de mindenképpen küzdenek a rájuk erőltetett embertelen kirakatélet ellen.
Ismeretlen szerző - Galaktika 66.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Hongkongi kémháború és más kémtörténetek
Elrongyolódott, régi filléres regényekből szerkesztettük ezt a sorozatot. Újra olvashatjuk apáink, nagyapáink kedvelt időtöltését, a két világháború között feltűnt izgalmas, fordulatos légiós, bűnügyi, vadnyugati, kalandos, kém stb. történeteket. Minden írást eredeti, teljes szöveggel közlünk, ahogyan annak idején a Friss Újság színes regénytára, Gong, Pesti Hírlap könyvek, Szivárvány, Tarka regénytár, Tolnai regénysorozat, Új Élet regénytár, Világvárosi regények stb. sorozatokban megjelent.
A filléres regények írói a műfaj divatja szerint idegen álnevek mögé bújt magyar írók, újságírók, olykor tudományos férfiak. Anélkül, hogy kisregényeiket értékükön felülre emelnénk megállapíthatjuk, hogy sok eredeti megoldás is felbukkan ezekben, s ha valamely világnyelven íródtak volna, még az átlagosak is adhatnának alapötletet a moziban és a televízióban vetített hasonló témájú történetekhez. Néhány magyar szerző munkája a tudományos-fantasztikus regények és filmek között is megállná a helyét.
Petelei István - A jutalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hatvani Dániel - Tilalomfák árnyékában
Részlet a könyvből: 1972-ben egy akkor még fiatal magyar író ilyennek látta kora fiatalságát: "Nagymértékben képes a divat az ideálok hordozására. A mai divat romantikus. Virágos ingekben, zsabóban, lobogó nyekkendőben járnak a fiatalok, s a romantikus dandy karcsú sziluettjét utánozzák. Sokan szeretnék bizonyítani, hogy csak bizonyos fölszínes divatjegyek újraélesztéséről van szó, tartalmi azonosság nincs a romantikával. De akkor miért van, hogy a művészetek, az irodalom rendre-másra az érzelmek létjogosultságáról beszél, hogy bestseller szinten is egy érzelmes giccs győzte le a pornográfiát és a szadizmust? (Lásd: Szerelmi történet.) Hogy Párizsban, Ceylonban, Mexikóban, Csehszlovákiában, Lengyelországban kitárt ingmellel rohannak sortűzbe, szuronyokba?" Az akkor már negyedik évében járó - egyelőre még csak kéthavonta megjelenő - kecskeméti Forrás 5-ik, azaz szeptember-októberi számának 79-80. oldalán olvashatók a fenti sorok. Legalábbis így utólag, a polcról leemelt bekötött évfolyamban; bár az előfizetők ezt a számot megkapták, a szerkesztőség is kiküldte reprezentációs és tiszteletpéldányait, utcára nem került az 1972/5-ös Forrás. A két "táborbeli" ország neve miatt... Kitűnő fotó tölti be majd a teljes címoldalt, havas, deres, elvadult téli pusztaságot ábrázol, az előtérben kócos, ledermedt sással, a háttérben villámsújtotta százados fűz csonkjával. A hatalom, bármi is jelent meg évről-évre október tájékán, mindenben rejtett összefüggéseket vélt felfedezni. S most íme, belül is ott az argumentum: a folyóirat átlépte a tilalmas határokat, s ezért a szerkesztőségnek - mindenekelőtt a főszerkesztőnek - lakolnia kell.
Csáth Géza - A varázsló kertje
Csáth Géza novellái szűkszavúan és "tárgyszerűen" szerkesztett alkotások: az elmeorvos-író sebészre valló pontossággal hatol a kamaszlélek mélyére, feltárva a serdülő természetes bájával keveredő kegyetlen és féktelen indulatokat, a felnőtt világ "leképezésének" kiszámíthatatlan következményeit (Anyagyilkosság, A kis Emma halála.) Hibátlanul diagnosztizálja az elmebetegség észrevétlen lopakodását és elhatalmasodásának folyamatát (Dénes Imre), az ópiumszívás saját tapasztalatai árán megismert mennyei gyönyörét és pokoli utóhatásait (Ópium). Legkedvesebb írásainak tárgyait a gyermekkorból meríti: meseszerű elemekkel elegyített emlékképek (A varázsló kertje), gyerekszerelmek ábrázolásai formájában (A Vörös Eszti), ámbár a gyermekkor iránti nosztalgiája néha lidércesen kínzó álomvíziók képében ölt novellatestet (A béka).
Gárdonyi Géza - Pöhölyék / Fehér Anna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Moldova György - A törvény szolgája és egyéb történetek
"A turistacsoport megállt a beláthatatlan messziségben elnyúló tó partján, de mindjárt hátrább is lépett, mert a vízből egy kétméteres krokodil vetette fel magát, fogai a levegőben csattantak össze, alig néhány centire az oszloptól, melyen a "Budapest" és a "Tülkölni tilos" tábla állt. - Igen - mondta az idegenvezető -, alig néhány évvel ezelőtt még itt kezdődött Magyarország fővárosa, mely napjainkra nyomtalanul elmerült, emberi hiúság, kényelmesség és gyávaság okozta a vesztét. Lakói között még az 1970-es évek elején divattá vált, hogy gazdagságukat, rangjukat különféle jelekkel, ahogy akkoriban mondták, státusszimbólumokkal fitogtatták... Divatba jöttek a különféle állatok, először a kutyák, hatalmas bernáthegyik és komondorok szíját fogták rettegő tulajdonosaikat, őszintén megkönnyebbültek, amikor lejárt a kutyák divatja. Jöttek a majmok, de ők is hamar megszokottá váltak, minden jobb budapesti villa télikertjében ugrándozott egy-egy cerkóf- vagy makimajom. Gazdáik rövid úton megszabadultak tőlük... Nem lehet tudni, hogy ki és honnan hozta be az első krokodilt Budapestre..."
Jókai Anna - A labda
A labda főhőse vidékre menekül - a nagyváros értelmetlen hajszájából, a reménytelennek látszó előrejutás útvesztőiből, a válás zaklatott bánatából. Itt is csalódik? Igen. Mert ismét és ismét bele kell, hogy törődjön, hogy minden másképpen alakul, mint ahogyan elképzeljük. A kötet az írói tanári megfigyeléseiből is átnyújt egy kis ciklusra való írást a mai fiatalokról. Néhány felvillanó képben a családi élet indulatos perceit idézi. A jelenben is kísértő társadalmi hierarchiát ábrázolja keserű gúnnyal (Piramis), vagy a "szöveg" és valóság közötti , nehezen áthidalható szakadékról beszél (Téli esték).
Csukás István - Költők éhkoppon
A könyv összeállításánál arra törekedtem, hogy olvasmányos legyen, csak az ilyen írásokat szántam bele, vagyis elhagytam az aktuális cikkeket, hozzászólásokat, vitairatokat, ha nem idéztek föl többet az elmúlt időből.
Az írásokat három nagyobb csoportba osztottam. Az első csoportba kerültek a tárcák, visszaemlékezések. A tárcaírást több-kevesebb rendszerességgel műveltem, a műfaj lényegéből fakadóan: amikor volt rá megrendelés a lapoktól.
A második csoportba a könyvkritikák, lemezkritikák, beszámolók, kisebb-nagyobb arcképek, pályavázlatok kerültek. Miután nem vagyok, nem voltam hivatásos kritikus, módom volt csak olyan könyvekről, hanglemezekről írni, amelyeket szerettem, s amelyeket fontosnak tartottam. Ugyanez vonatkozik a portrékra, megidézésekre: mestereimről, példaképeimről s érdemes pályatársaimról írtam. Akikkel egy levegőt szívhattam, s akikről volt valami mondanivalóm.
A harmadik csoportban öt novella van. Ezek a novellák összefüggő ciklust alkotnak, a fiatal költőről szólnak, aki voltam, s társaimról, a szörnyű, de mégis elfelejthetetlen korról, amelyben éltünk, csavarogtunk albérletből albérletbe, az irodalom peremén, az eget ostromolva. E ciklusnak a KÖLTŐK ÉHKOPPON címet adtam, mert bizony nyeltük az éhkoppot, és megpróbáltunk tiszták maradni a „Tűztáncos” hisztéria közepette. Úgy gondolom, hogy e befejező novellák szervesen illeszkednek az előző írásokhoz, a tárcákhoz, a portrékhoz, s a kötet talán így (is) kapna valamiféle egységet: az elmúlt évekről, életemről szól, egy fiatalemberről, aki feljött a békés-tarhosi zeneiskolából Pestre, barátokkal, mesterekkel találkozott, és végigjárta a talán túl rögös utat, amely az irodalomba vezetett. De mindenesetre megélt hatvan évet...
Ismeretlen szerző - Gyilkosság a villában
"A lakásban mintha vihar söpört volna végig, mindent összegyúrt a tettes. A fiókok kirángatva, a szekrényajtók nyitva... A holttest vérbe fagyva, összegyűrt ruhában fekszik a konyha mélyén. Feje letakarva...
Németh őrnagy töprengve nézi a véres testet:
- Hadas, nézd csak meg!
A főhadnagy főnöke mellé lép!
- Hol láttál hasonlót?
- Havasné... Minden ugyanúgy történhetett, mint a Havas-tanyán. A ruha felgyűrve, a feje letakarva... És mindenütt vér... A lakás feldúlva.
Németh a biztosítókhoz fordul:
- Hány óra körül szokta az újságot bedobni a művésznő postaládájába?
- Amikorra ideérek. Nyolc óra körül.
Hadas sorba rakja a lapokat. A legrégebbi július 17-i.
- Tehát vagy tizenhetedikén kora reggel, vagy egy nappal előbb ölték meg Bory Máriát.
- Találtatok ékszert vagy pénzt? - kérdezi Németh a lakást átkutató nyomozóktól.
- Nem. Semmit. Ha volt, elvitte a tettes."
Fehér Klára - Szexmozi
Az író mondja: Ez a könyv sok mindenről szól. Arról is, hogy mit lát egy férj egy amerika szexmoziban, hogy kölcsönadjuk-e Feriéknek a magnót, hogy visszajön-e önként a görög fogoly, akit egy napra szabadon engedtek, hogy eljut-e az ember Dániába, és hogy elférünk-e majd az autóbuszon kétezerben, amikor már hatmilliárd ember él a Földön...Annyiféle érzés, indulat és hangulat van ezekben a kis történetekben, hogy most amikor leteszem a tollat, eszembe jut szeretett tanárnőm, Amália néni, akitől tizenkét éves koromban a magyar nyelvet és irodalmat tanultam. "Kislányok - mondta Amália néni -, kétféle irodalom van. Lírai és epikai. Líra, amikor a költő elmondja érzéseit, epika, amikor leírja a körülötte levő világot." "Amália néni, kérem - nyújtóztam én az első padból -, és mi van akkor, hogy a költőre úgy hat a külvilág, hogy érzéseivel összekeveredve mondja el őket?" "Ülj le, fiam, hülye vagy. Ha én ezt nem mondtam, akkor ilyen nincs." Még szerencse, hogy nem hittem el neki.
Ismeretlen szerző - A fehér démon és más bűnügyi történetek
Elrongyolódott, régi filléres regényekből szerkesztettük ezt a sorozatot. Újra olvashatjuk apáink, nagyapáink kedvelt időtöltését, a két világháború között feltűnt izgalmas, fordulatos légiós, bűnügyi, vadnyugati, kalandos, kém stb. történeteket. Minden írást eredeti, teljes szöveggel közlünk, ahogyan annak idején a Friss Újság színes regénytára, Gong, Pesti Hírlap könyvek, Szivárvány, Tarka regénytár, Tolnai regénysorozat, Új Élet regénytár, Világvárosi regények stb. sorozatokban megjelent.
A filléres regények írói a műfaj divatja szerint idegen álnevek mögé bújt magyar írók, újságírók, olykor tudományos férfiak. Anélkül, hogy kisregényeiket értékükön felülre emelnénk megállapíthatjuk, hogy sok eredeti megoldás is felbukkan ezekben, s ha valamely világnyelven íródtak volna, még az átlagosak is adhatnának alapötletet a moziban és a televízióban vetített hasonló témájú történetekhez. Néhány magyar szerző munkája a tudományos-fantasztikus regények és filmek között is megállná a helyét.
Kósa Csaba - Liliom, sas, kereszt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Rába György - A vonakodó cethal
Rába György pályáját az érzelem tiszta pátoszával szóló költőként kezdte, majd stílusát egyre talányosabb, töményebb kifejezésformák telítették. Később a belső beszéd hézagos, töredezett nyelvén az álom anyagát is hasznosító verseiben az emberi sors feltételeivel, az öregséggel vetett számot. Sűrített, intenzív alkotásai egymásra villanó képekkel több szólamú szerkezetek, a költő összetett létérzésének megnyilatkozásai. Technikájában érzékletes világlátása és a gondolati mélység egyidejűleg nyilvánul meg. Formaművészként kitűnően alkalmazza a modern líra számos lehetőségét, de a sima felszínt jobban szereti érdesíteni; a nyelvtani szerkezetek egymásba úsztatása vibráló sokértelműséggel izzítja fel költeményeit. Újabban drámai előadásmódja önéletrajzi, olykor tündéries vagy éppen kesernyésen, novellisztikus elemekkel gazdagodott.
Ismeretlen szerző - Új Galaxis 2.
A kötet írásai utazni hívnak.
Utazni... Repülni téren és időn át, mindenen túlra, évszázadok és évezredek ködén át, csillagrendszerek porán átgázolva, átcsusszanva a féreglyukakon, keresztülbukva a küszöbön, túljutva minden létező határon.
Utazni... Keresni más teremtményeket távoli galaxisokban, kirándulni régen letűnt vagy sosemvolt korokba, kutatni az ember lehetőségeinek és szabadságának távlatait, eljutni lelkünk legmélyebb, legtitkosabb zugaiba.
Utazni... Nyomot hagyni magunk után a Földön, a Holdon, a Marson, a Naprendszeren túl, a kozmikus mezőben, végtelenül messze és végtelenül közel, néhány szép gondolatot és sóhajtásnyi lábnyomot elhinteni a világmindenség szertefutó útjain.
Utazni... Bátran, merészen, nekivágva bármily ismeretlen tájnak, kockáztatva életet és újjászületést, vállalva szenvedést és halált. Menni, járatlan utakra térni önmagunkért, másokért, az emberiségért.
Utazni, mert nyughatatlan és halandó lényünk így lesz csak végül mégis örökkévaló.
Cholnoky Viktor - Cholnoky Viktor összegyűjtött művei
"Legfőbb, egyetlen irodalmi tervem, hogy hogyan hagyhatnék föl az irodalommal; hogyan vehetnék már csak passzíve benne részt. Annyi sokat írtam - igaz, kis dolgokat, de mégis sokat, hogy érthető már ez a kívánságom. Ezt a sok apróságomat azonban szeretném együtt látni. Meg is jelent - éppen ma - egy kötetem, ilyen apró dolgaim gyűjteménye, a Modern Könyvtárban; Följegyzések a címe. Egy másik kötetem a Franklin társulatnál fog nemsokára megjelenni. Azután meg majd - de ez még a távolabbi jövő kérdése - egy novelláskötetem. Ez is már megjelent novelláim egy csoportja lesz. Ismétlem: nagyon szeretném együtt látni elaprózott dolgaimat. Ezen dolgozom hát most nagy buzgalommal. No meg - mondom - azon, hogy hogyan menekülhetnék meg az irodalomtól..."
(Részlet a Független Magyarország c. lap 1910. december 25-i számából, a Cholnoky Viktorral készített interjúból.)
Cholnoky Viktor - ez a furcsa, különös, századvégi szerző nyilatkozik így, egy forrongó, ellentétekkel terhelt társadalomban. Nem tudja, nem látja még ő sem, hogy hová, merre rohan a világ. De a megállíthatatlant már látja, és ábrázolja, mint minden művész, a maga korában. Művei így üzenetek, melyeket egy immár elmúlt századból küld nekünk, mai magyaroknak. Üzenet, amit kötelességünk közvetíteni.
Jelen munkával, mely első része egy kétkötetes összefoglaló műnek, remélhetőleg teljes képet nyújtunk egy különleges 20. századi magyar tehetségről, Cholnoky Viktorról.